Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-09 / 58. szám
2 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. március 9. Ikrek és egyéniségek KEDD KEDDEN REGGEL mindenki pihentebbnek látszott. Papp Miklósné jobban aludt, mint vasárnap éjjel, Buhály Ferencné a tűzésre kivitt cipők felét elkészítette. Megérkezett Kádár Margit, fáradtan a több napos vendéglátástól. Palicz Jánosnéról megtudták, hogy csütörtökön bejön, meglátogatja a brigádot. A Lippai ikrek együtt örültek, pedig a várva várt telefonnal csak egyiküknek volt sikere. Aki a Lippai ikreket ismeri, bátran állíthatja, hogy nem igaz a mondás; úgy hasonlítanak egymáshoz, mint a tojások. Külsőre, alaposabb megfigyelés után még csak felfedezhető valami hasonlóság. tulajdonságaik, terveik, egyéniségük teljesen különböző. Erzsikét mindig az apró gyerekek vonzották, óvónő szeretett volna lenni. Giziké különösebben egyik pályára sem készült, egy ismerősük javaslatára jelentkeztek közösen tanulónak. Egy padban ülték a kéki iskolában, egy osztályba jártak a 107-es intézetben, egy munkahelyre kerültek, egy műszakba, sőt, egy brigádba. Erzsiké szab, Giziké élez. Van olyan tétel, amikor ugyanazt a cipőt egymás kezéből veszik ét, de ez teljesen véletlen, s különben sem érnek rá ilyesmire figyelni. Lippai Erzsébet tíz perccel idősebb húgánál. Erős alkatú, vaskos, arca, mint a rózsa, kirobbanóan egészséges. Könnyedén bánik a nehéz géppel, a szabászkések kisebb hibáit egyedül megjavítja, hamarabb megvan, mintha a tmk-lakatosok után járnia. A munkában magabiztos, csak akkor bizonytalankodik el, ha az élezőbői bekiabálnak — Erzsiké, telefon. — Megint becsaptak — mondja a többieknek, ahogy visszajön, — csak a kávé készült el. Húga, Lacikó Lászlóné, Giziké vékony, nagy szeme alatt az örökös koránkelés karikái árnyékot vetnek arcára — Ma nem akartam bejönni. Régen fontolgatom már magamban, hogy na most, nem várok tovább, elmegyek az orvoshoz. Ma kellett volna elmennem. Néha össze-összeszorul a szívem: erősen meg kell itt görnyedni az élezőgép fölött. Eleinte még vettem a lapot, ha ugrattak, hogy biztosan a férjem után fáj, de most már egyre kevesebb hozzá az erőm. Lacikóné tölti a BRIGÁDBÓL a legtöbb időt az utazással. Nincs még négy óra, amikor felébred, kapkodva készül, hogy a kéki buszon legalább állóhelye legyen, utána átszáll a Záhonyból Nyíregyházára jövő vonatra, azt az utat is végigállja, majd újabb rohanás a cipőgyári buszhoz, így ér be nyolc órára. Kérte, hogy állandó műszakra helyezzék el, nyolctól négyig dolgozik. Hazafelé mégegyszer ugyanaz, s mire beköszön a nagymamához, akivel együtt laknak, már nyolc óra Lippai Erzsébet Laciké Lászlóné — Csütörtökön bemegyek a városi tanácsra, hogy a lakásigénylésünkről érdeklődjem. Jó lenne, ha előtte a férjemmel megbeszélhetném, mit is mondjak, ha valamit kérdeznek. Ékről azonban csak így, munka közben gondolkozom, mert alig tölthettünk együtt néhány hónapot, behívták katonának. Legjobb esetben háromhetente egyszer kaphat eltávozást. Szombat déltől vasárnap éjfélig — ennyi az egész házasságunk. nők. Meg a telefo-ILYEN TELEFONHÍVÁSRA VÁR Erzsiké is, bár ő és udvarlója még nem döntötték el, milyen komoly is ez a barátság. Erzsikének egyébként is fontosabb dolga van még másfél évig. Harmadikos a cipőipari szakközépiskolában. Hogy könnyebben tanulhasson, kérte, tegyék át állandó délelőttös műszakba, így csak kéthetente dolgozik együtt a brigáddal. A tanulást és a munkát nem tudja összeegyeztetni a bejárással, albérletet keresett. A házinéni szoba-konyhás lakásában jól elférnek, csak az nem mindegy, meddig égeti a villanyt. Ha nem kell iskolába menni, vagy sürgősen tanulni, meglátogatja nővére családját, játszik az apró gyerekekkel. Óvónő szeretett volna lenni, cipőgyári munkásnő lett. Véglegesnek tekinti-e vajon ezt a munkát? — Ötödik éve vagyok itt a gyárban. Itt voltam tanuló, itt adtak szakmát a kezembe. Óvónő természetesen már nem leszek, abhoz túl sok mindent fel kellene rúgni. Be akarom fejezni a szakközépiskolát, s ha még lesz erőm, talán egyebet is tanulhatok. De csak olyat, ami a szakmával összefügg. Mert már irodában sem tudnék dolgozni. Vagy két hete volt például egy kisebb balesetem. Túl gyorsan húztam meg a kart, s az ujjam már nem tudtam a kés alól 'kikapni. Szerencsére csak egy kis pici nyoma maradt, összevarrták, gyorsan begyógyult. Kérdezték, nem haragudtam-e meg a gépre. Dehogy haragudtam, még jobban meg szeretném ismerni. Kedden lippai Erzsébet hiába várta a telefont. Lacikóné még reggel szólt a nagymamának, ha nem menne haza, a nővérénél alszik. Délután sikerült beszélni férjével, este találkoztak is. Műszakzáráskor Pásztor Jánosné jelentette be, hogy ma ment haza utoljára Napkorra. A brigádvezető, Tóth Lajosné pedig rendkívüli brigádgyűlést hívott össze szerdán reggelre. (Folytatása következik) BARAKSÓ ERZSÉBET A PONTOS IDŐ: 4 ÓRA 30 így kezdődött a hét Nyíregyháza, hétfő hajnal. Meglepetés a váratlanul téliesre fordult idő. Ropog a friss hó a lábunk alatt, az éles tiszta levegő kissé hidegebb, mint az elmúlt napokban. Még teljes sötétség borul a városra, csak az utcai neonlámpák világítanak. Már járnak az autóbuszok. Nagyon kevesen utaznak ilyenkor. Dideregve várakoznak a 8-as buszra a stadionnál. Sietve leülnek, talán még bóbiskolnak is egy kicsit. Nagy csomaggal, kézitáskával utazik egy idősebb néni és egy fiatalember. — Édesanyámat kísérem haza Miskolcra — mondja Tóth József. — Nálunk töltötte a hétvégét és most megy haza. Ma szabadnapom van — pincér vagyok, így elkísérhetem Miskolcig. Az utcákat már kezdik takarítani a korán kelők. Jó ötcentiméteres hóréteg fedi az utakat. Oszlánszki Jánosné is nagyon korán kelt. — Már én visszafelé jövök ma Ibrányból. A két gyermekem ott van a nagymamánál. Hetente kétszer-háromszor megyek ki megnézni őket. Bizony, ilyenkor negyednégykor kelek. Most még hazamegyek, elkészítem a reggelit és fél nyolcra megyek dolgozni az UNIVERSIL-be. Nyáron jönnek haza a gyerekek, akkor már nem lesz ilyen fárasztó a reggeli felkelés. öt órakor az állomáson már élénkebbek az emberek. Elég sokan utaznak hétfői! hajnalban. Néhány perces késéssel most jött be Kisvárda felől a személy. Főként munkások, gyári dolgozók utaznak ezzel. Sietősek, begombolkóznak, egymással is keveset beszélnek. Rohanniuk kell, mert hat órakor kezdődik a munka az üzemekben, addig még át is kell öltözni. Szilvási István a gumigyár, ba igyekszik. — Inkább megyek gyalog, mint busszal. Kisvárdáról járok be mindennap és a vonaton úgy elálmosodom, mintha semmit sem aludtam volna. Így legalább felfrissülök a levegőn. Fél hatkor már világosodik, egyre többen szállnak fel a Elismerés a megyei kórháznak Az elmúlt hét végén kétnapos tudományos ülésszak és ünnepség keretében emlékeztek Debrecenben arról, hogy negyedszázada nyerte el önálló státusát az orvostudományi egyetem. Ez alkalommal a megjelenteket dr. Szabó Gábor, az egyetem rektora köszöntötte, majd felolvasta Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének üdvözlő táviratát. Dr. Aczél György egészségügyi miniszterhelyettes mondott beszédet, ezt követően az egyetem első rektora, dr. Kesztyűs Loránd emlékezett a fejlődés legfontosabb állomásaira. Az ünnepi eseményen részt vettek az oktató kórházak vezetői is, így többek között a nyíregyházi Jósa András megyei kórház képviselői. Az ep. etem rektora méltatta ai intézmények jelentős szerepét, és kiemelten elismerően szólt arról a munkáról, melyet a nyíregyházi kórház fejt ki az orvosképzés területén. Szavainak alátámasztását szolgálta az, hogy az ünnepi eseményen átadta dr. Uray Györgynek, a kórház igazgatójának a megyei kórház tevékenységét elismerő Pro Universitate érmet. Ebben a megtiszteltetésben részesült dr. Szatai Imre főorvos, tudományos igazgatóhelyettes, valamint dr. Csüllögh Ferenc főorvos, akik egykor a Debreceni Orvostudományi Egye tem oktatói voltak és politikai munkájában kimagasló szerepet töltöttek be. Dr. Molnár György a miniszter oklevelét vehette át. Az ünnepségen megfogalmazódott, hogy az egyetem és megyei kórház együttműködése mindkét intézmény előnyeit szolgálja, hiszen nagy mértékben előre lendíti a gyakorlati orvosképzést, és hozzájárul Szabolcs-Szatmár közismerten nehéz orvoshelyzetének javításához is. A nyíregyházi kórház, mint a DOTE filiája, Tóth Sándor szobrával köszöntötte az alma matert a jubileum alkalmából. buszjáratokra. Kohán János vizsgára készül. — A Volánnál vizsgázom csütörtökön vezetésből. Most is odamegyek, hatra. Az almatárolónál dolgozom, de most a tanulással foglalkozom többet. Ilyen korán nem kell mindenkinek munkába mennie. Az autóbuszvezetők, kalauzok viszont a legelején „gépbe szállnak”. Csapó Gusztáv a 7-es busz vezetője. — 5,15-kor indult az első járat a Tölgyes csárdától. Az utasok kevesen vannak, figyelmesebbek. Jó reggelt kívánnak és udvariasabbak, mint a csúcsforgalomban. Jó lenne, ha ebből a reggeli ud. variasságból egész napra maradna. Kiss Mihályné fáradtnak látszik. — A vendéglátóipari szakiskolánál takarítok, hatkór kezdek. Megszoktam a korai felkelést, de mégis nehéz eljönni a meleg lakásból. Háromnegyed hatkor már teljesen kivilágosodott, eloltották az utcai lámpákat. Megvirradt. Tóth Kornélia Korrózióvédelmi bemutató Szombaton és vasárnap korrózióvédelmi bemutatót rendezett Nyíregyházán az ERDÖKÉMIA Vállalat. A Gépipari Tudományos Egyesület korrózióvédelmi szakosztálya rendezésében szervezett bemutatón részt vett a GTE, valamint a TIT és a mezőgazdasági főiskola képviseletében dr Anka István, az egyesület szakosztályi titkára és Ács Lajos, a KIOSZ megyei vezetőségének tagja. A bemutatón dr. Puskás László, a vállalat korróziós szaktanácsadója a gyakorlatban ismertette az érdekeltek előtt a Lobakon nevű anyaggal végzett üreg- és alvázvédelem technológiáját. Annak érdekében, hogy a népgazdasági szempontból is fontos korrózióvédelem minél szélesebb körben alkalmazásra kerüljön. FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT Gyémántlakodalom előtt A TÁRGYALÓTEREMBŐL Kilenc vádlott „strandolni“ ment Kilenc szabolcs-szatmári fiatalember bűncselekményeiről készített vádiratot a Nyíregyházi Városi-Járási Ügyészség. A vádlottak főleg a sóstói strandon és a nyíregyházi áruházakban követtek el sorozatos lopásokat. Szervezett galerit nem alkottak, de legtöbbször két csoportban indultak el „strandolni”, vagy „vásárolni”. A minősítési sorrendben említjük a kilenc vádlottat. A fiatalkorú kállósemjéni T. nászló, az ugyancsak fiatalkorú nyíregyházi Sz. László, a büntetett előéletű kislétai Kecskés Tibor, a büntetett előéletű nyíregyházi Pankotai István, a büntetett előéletű nyíregyházi Csáki Attila, a büntetett előéletű nyíregyházi Pacz Tibor, a büntetett előéletű nyíregyházi Majoros Sándor, a nyíregyházi Nagy István és a tiszabecsi Gaál Sándor alkotta a két csoportot. Az első rendű vádlott T. László a munka, vagy a taff nulás helyett a csavargást választotta. Sz. László a biztos jövedelemmel járó pincér szakmát választotta, de tanulmányait még a vizsgák előtt abbahagyta, és szintén csavargásnak, lopásnak adta a fejét. Hosszú bűncselekmény-sorozatuknak csak a tanulságosabb részeit ismertetjük. T. László és Kecskés a strandon egy őrizetlenül hagyott táskából 1800 forintot lopott. Egy másik alkalommal hozzájuk csatlakozott Sz. László is és hármasban a furcsa véletlen folytán ismét 1800 forintot találtak egy szintén őrizetlenül hagyott táskában. Egy újabb alkalommal a feledékeny, vagy inkább a felelőtlen strandoló táskájában dollárt találtak. Pankotai és Pacz a nyíregyházi Kert mozi pénztárából emelt el néhány bankjegyet. Ugyancsak Pankotai egy nyíregyházi lakásba jogtalanul behatolt és egy magnóval távozott, később egy alvó ember pénztárcáját ürítette ki, majd egy parkoló gépkocsit rongált meg minden cél és indok nélkül. Az első rendű vádlott KáUósemjénben a nyitott ablakon keresztül egy ruhát lopott. A gátlástalan fiúk kihasználták az alkalmat és a nyíregyházi Béke-szálló portáján is pénzt szereztek, majd az iparcikkáruházak forgalmát kihasználva a cipőtől a golyóstollig mindent loptak, ami a kezük ügyébe került. Kecskés, Pankotai és Csáki a Bizományi Áruházból három nadrágot lopott. Röviddel később a cinikus fiatalemberek két nadrágot visszavittek a „bizibe”, s az értékesítés után több mint hatszáz forinttal és egy nadrággal távoztak ... Az első hét vádlott előzetes letartóztatásban, utóbbi kettő szabadlábon várja a bíróság ítéletét. N. L. Beküldte: B. L. Debrecen. r
