Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-30 / 76. szám

KELET-MAGYARORSZÄG ) 1976. március 30. 2 FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT Úgy adódott, hogy nem Isztambul felől érkeztünk Tekirdagba, a hajdani Ro­dostóba... A hatalmas komp­hajó Qanakkalénál hajóz át az európai oldalra, miközben van idő szemügyre venni a két parton magasodó régi erődöket. Azután az egyik dombról még egy utolsó bú­csúpillantás Ázsiára és az autóbusz nekidurálja magát a Telkirdaghoz vezető útnak. Miközben a Mercedes busz falja a kilométereket, van idő lélekben felkészülni a már oly rég várt találkozás­ra. A látvány segít áthangolni az embert. Olykor csak egy­­egy modem traktor igazolja, hogy ezen a vidéken is vál­tozott valami az elmúlt két és fél évszázad alatt. Eköz­ben mégis az motoszkál az ember fejéiben, milyen lehe­tett itt az élet a Márvány - tenger mentén, ahol a Nagy­ságos Fejedeleín "élete utolsó, szomorú 15 évet morzsolta le, s ahol a Fényes Porta hol hűvösebb, hol melegebb ven­dégszeretetét élvezte. A Márvány-tenger mentén kis várt» Tekirdag, vagy ahogy mi magyarok nevez­zük: Rodostó. A ma is csak 30 ezer lakosú város vilayet (azaz kormányzósági székhely), egykor a trák királyság fő­városa. Kis halásddkötőjében rakják hajóra a trák kor­mányzóságban termelt me­zőgazdasági termékeket. A kikötővel szemben, a dombon áll a fényképekről már emlékezetünkbe véső­dött egyszerű fa tartógeren­dás épület. Bádogborítású ablakai olyanok, mintha gaz­dája után a ház is lehunyta volna szemét. A tengerre néző épület, amely egykoron a fejedelem ebédlőháza volt, beékelődik az utcasor házai közé. Ma emlékmúzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum rendezte be 1968-ban. A ház falát a Magyar Népköztársaság kor­mányának emléktáblája dí­szíti. Az épület sarkán kes­keny utca vezet fel a domb­ra. Az átellenben lévő sarkon modernebb épület. A háztól jobbra elhagyatott faház szo­­morkodik. Annak idején az ebédlőhá­zon kívül valószínűleg több épület szolgálta Rákóczit és az emigráció keserű kenye­rét vele megosztó bujdosó­kat. Erre utal, hogy Kassán, a bástyánál, 1906-ban felállí­tottak egy innen származó épületet. Tekirdag ma is poro6 kis­város, hát még akkor, ami­kor delizsánszon, vagy lovon jó napi járóföldre volt a szépséges Sztambultól. Talán itt sétálhatott a fejedelem. 'Vajon melyik ablakból fi­gyelhette a tengeri bárkák ki- és berakását, miközben a csendes Márvány-tengert szemlélve lélekben otthon járt a Dunánál. A kiállítás anyaga két részből áll: az első a török— magyar kapcsolatokat, míg a másik az 1703—1711 évi Rá­­kóczi-szabadságharc magyar —török vonatkozásait mutat­ja be. A tenger felőli oldalon ki­sebb kapu — ma ez a főbe­járat — egyik oldalán török és magyar nyelvű felirat: Rá­­kóczi-emlékmúzeum. A II. Rákóczi Ferenc Márvány­tengerre néző ebédlőháza (középütt) Tekirdagban — Rodostóban. mellékutcából azonban na­gyobb szárnyas kapu is nyí­lik, innen falépcső vezet fel a második szintre. Az előtér­ből három szoba nyílik, eb­ből kettő tengerre néző ab­lakokkal. A harmadik szint a hatal­mas ebédlőterem, körül, há­rom oldalról, török szokás szerinti alacsony dobogó, ke­leti szőnyegekkel letakarva. Itt vagyunk tehát a búskese­rű étkezések színhelyén. Va­jon hol .lehetett az asztalfő? Talán a tenger felőli oldalon szemben a bejárattal? Hová ültethették az otthonról ér­kezőt, izgatottan figyelve be­számolóját? A dobogó egyik sarkában szépmívű faragott-festett karszék, amelyet a hagyo­mány szerint a fejedelem ké­szített — ahhoz hasonló, ami a sárospataki vár lovagter­mében áll. A Rákóczi-emig­ráció emlékei közül ugyanitt látható két szép gyertyatartó is, amit Rákóczi esztergályo­­zott, majd faragással és fes­téssel díszített, valamint Mi­kes Kelemen családi címeres ezüstpohara. A teremben a nyitható fa­­táblás ablakok felett beépí­tett színes üvegablakok: II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona, Thököly Imre, Bercsényi Miklós, Eszterházy Antal, Sibrik Miklós és Kőszeghy Teréz emlékére. Végeztem az épület megte­kintésével és az ablakból megnéztem a naplementét, miközben arra gondoltam, Rákóczi és társai hány vi­gasztalan nap után nézhették innen a nap tűzpiros ko­rongját, ahogy beleolvad a Márvány-tenger sima tükré­be. Társaimra néztem és va­lószínűleg mindnyájan egyre gondoltunk: mi már holnap Magyarországon leszünk s otthon majd megkönnyebbül a szívünk. (boros) Németh Tamás zongoraestje Németh Tamás vak zongo­raművészt hallottuk már Nyíregyházán játszani. Már­cius 27-én, szombaton este is szívesen hallgattuk meg. Ki­tűnő zongorista, a szintén vak zongoraművésznek, Ungár Imrének volt tanítványa, ezért művészete minden egyé­­nisége mellett is Ungár Im­rének magyar utódja és mindjárt hozzátehetjük: nem méltatlan utódja. Nála a heroikus egyéni ki­állás helyébe valami szeré­nyebb, de rendkívül rokon­szenves és finom művészi at­titűd lép, valami, előkelőén tartózkodó, gyermekien enge­delmes művészi alázat. Művé­szetének célja az élet meg­szépítése. Azonban hogy mennyi élmény, mennyi em­beriesség izzik játékában, az félreismerhetetlenül kivilág­lott a koncertet megnyitó Mozart: A-dur szonáta elő­adásából. Nemes ércek csen­genek ebben a zongorajáték­ban! Beethoven Cisz-moll szo­nátájának előadásában úgy éreztük, hogy az előadó meg tudta oldani a beethoveni koncepció lényegét: egyszer­re szólni tömegekhez és szak­emberekhez. Németh Tamás zongorajátéka magával* ra­gadja erejével és lendületé­vel, lírájával és drámaiságá­­val a leglaikusabb hallgatót is. Schubert két impromptujá­­ban túl minden romantikus rajongáson, meggyőző tudott lenni ez a tolmácsolás. Mert az előkelő, tartózkodó eszté­tikai keretben valódi érzések, szenvedélyek, átszellemülések belső világa hullámzott. Chopin muzsikájában úgy éreztük, hogy művészünk megtalálhatta a maga szíve szerinti otthonát Chopin nok­­tümjében és polonézében. A virtuóz és egyben költői átér­­zéstől hevült játéknak meg­kapó megnyilvánulása volt ez a szép zongorázás. Két Liszt-darab hangzott el a hangverseny végén, um. Erdőzsongás és a 15. magyar rapszódia. A példásan fegyel­mezett zenei temperamen­tumnak szinte öntudat alatt lobogó mámora, szenvedélyes szépségittassága hódítóan nyilatkozott meg művészünk Liszt-játékában is. Vikár Sándor VAJAI KIRÁNDULÁSON most, ha a gondok és elvárások ra­cionális kontraszt­ját szisztemati­kusan analizál­juk ... Természe­tesen nem hagy­hatjuk figyelmen kívül a finansziá­­lis problémák be­gyűrűző tenden­ciájú mechaniz­musát, amely ef­fektive specifikus differenciáltságot vár el produk­tumstrukturánk elasztikus befo­lyásolása te­rén .. (taps) „Most pedig az eddigi általános érvényű megálla­pítások után konk­réten vetem fel gondjaink komp­lex témáját... Az angoranyulak fü­lének szőrtelení­­tésénél bevált, több' dimenziós polaritással funk­cionáló ólompe­­hely forgácsok tendenciózus al­kalmazása a tuli­pánhagymák ré­zsútos bemetszésé­nél, minden két­séget kizáróan eredményt hozhat a vállalat által kerek 11 és fél éve kikísérletezett denevér-szarúhár­­tya recézésben ...” (taps) „Hogy az ügyet még élesebb ref­lektorfénybe he­lyezzem és ráirá­nyítsam munka­társaink , figyel­mét, el kell mon­danom, hogy a ta­­piopimpedtinek a pampulapirkelője el van tityepugya­­berhelve a válla­lat porubeleványos boromilekoboldá­­jában ... Hát csak ennyit akartam mondani, kdrtár­­sak!” (tapsvihar) Géza, a VAKER­­BER receügyi cso­portvezetője — mint mondottam volt: egykori osz­tálytársam — a helyére roskadt majd elégedetten p islantott teleírt noteszembe. Szilágyi Szabolcs Tudósítóként ülök egy vál­lalati érte­kezleten. Térde­men szétterpesztett notesz hófehéren üres lapja nyug­szik. Szürke ni­kotinköd függö­nye mögül isme­rős tekint rám. Nicsak, ez itt Schóder Géza, a gimnáziumi osz­tálytárs! Felszó­lalásra emelkedik éppen ő Schóder Géza. Golyóstol­iam élesre töltöm. Jegyzetelem, amit mond (elvégre tu­dósítást kell ír­nom erről az ér­tekezletről). „ .. .csupán né­hány mondatban szeretném megvi­lágítani ... A múlt igen jelentős ered­ményei mellett... mindazonáltal a vállalat perspekti­vikus céljait, cél­tűzéseit, elgondo­lásait figyelembe véve... Ügy a gazdasági mint a szubjektív együtt­hatók relációjá­ban ... Namár-Beküldte: Vinnai Péter, Nyíregyháza Munkásvédelem Aligha lehet elválasztani az érdekvédelem és a mun­kásvédelem kifejezéseket, összefüggnek egymással. Azzal, hogy tavaly csaknem 900 megválasztott munkavédelmi ak­tivista végzett ilyen munkát, mindkét feladatot szolgálta. Ezek mellett Szabolcs üzemeiben csaknem háromezer mun­kavédelmi őr tevékenykedik, őrizve a fegyelmet, rendet, az előírásokat. Megyénk 72 üzemében, vállalatánál működik munka­­védelmi bizottság. Ezek feladatait a szakszervezeti bizott­ságok jelölik meg. Nem mindegy azonban, hogyan, milyen elvek, követelmények alapján. Fontos, hogy lépést tartsa­nak a fejlődéssel, az igényekkel, s azokhoz igazítsák az előírásokat, amelyek valójában szolgálják az érdekvédel­met, a munkások védelmét. Ha helyesen járnak el, főleg az üzemi balesetek száma csökken, s mind kevesebb mun­kanap esik ki a termelésből. Különösen fontos napjainkban az élő munkával való gondos bánásmód, mert ha egy-egy műszakból hiányoz­nak kulcsemberek, bizony már akadozik az exportmunka, késik a termelés, később kerül kiszállításra a termék, s ez csökkenti a vállalat, a népgazdaság jövedelmét, érinti a dolgozók zsebét is. Nem véletlen tehát, hogy a múlt évben 85 vállalatnál vizsgálták felül a szakszervezeti bizottságok a munkavédelmi szabályzatokat, s tettek javaslatokat a mó­dosításukra. Ezekre éppen azért volt szükség, mert a ko­rábbiak már elavultak, s az utóbbi időben több fontos óvó rendszabály, szabvány és munkavédelmi rendelet jelent - meg, amelyek érvényesítése feltétlen fontos. Üzemi dolgozóink védelmét célozta a múlt esztendő­ben, hogy mintegy 260 millió forintot fordítottak a válla­latok a nehéz fizikai munka megkönnyítésére, szociális el­látottságuk növelésére. Csökkent az egészségre ártalmas munkahelyek száma. Több üzemben technológiákat szün­tettek meg, amelyek ártalmasak voltak az ember egészsé­gére. Ilyenre került sor a Alkaloida Vegyészeti Gyárban, az UNIVERSIL-ben, a Nyíregyházi Konzervgyárban. Több helyen a zajos üzemeket, üzemrészeket „átszerelték”, csökkentve a zajszintet, a kisvárdai Vulkánban áttértek az egészségre ártalmas kézi formázásról a gépire. Ezekkel, s az ehhez hasonló érdekvédelmet-munkásvé­­delmet célzó intézkedésekkel egyben a környezeti ártal­mak is csökkenthetők, s a környezetvédelemhez, a tiszta­sághoz, a rendhez, a fegyelemhez járulhatnak hozzá a ve­zetők, szakszervezeti bizottságok, munkások egyaránt. Tehát az érdekvédelem és a munkásvédelem fogalma korunkban párosul a környezetvédelemhez is, s téved az, aki úgy gondolja, hogy az erre fordított pénzek nem té­rülnek meg. Megtérülnek, mert ha egészségesebb a kör­nyezet, kevesebb ártalom éri az embert, kevesebb beteg, üzemi baleset lesz, kevesebb munkanap vész kárba. És ez mindenki javára válik. F. K. Társadalmi munka Kisvárdán Milliók— összefogással A társadalmi munka 1976. évi feladattervét tárgyalta meg a Kisvárdai Városi Ta­nács legutóbbi ülésén. A legfontosabbak: a lovasisko­la további bővítése, parko­sítása, a sportkombinát épí­téséhez a terület előkészíté­se, a 111. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet sport­telepének megépítése. Ér­tékelték az 1975-ben vég­zett társadalmi munkát is. A váro6 szépítése, gazdagodása, mindennapi életünk kultu­ráltabbá tétele érdekében az 1975-ben végzett társadalmi munka értéke 13,4 millió forint volt, 654 ezerrel több, mint az 1974-es évben. Ezen­kívül a vállalatok, intézmé­nyek az óvodai helyek bőví­téséhez 665 ezer forinttal já­rultak hozzá. Így az egy la­kosra jutó társadalmi mun­ka értéke 916 forint. Több mint kétmillió forint érté­kű munkát végeztek a lo­vasiskolánál a bírói emel­vény, a parkosítás, az ügető­kocsi-pálya, s iaz akadályok megépítésénél. Elkészült a 111. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet sporttelepén a labdarúgó-, futó-, kézi- és kosárlabda­pálya, öltöző, kerítés, a vil­lany- és vízhálózat, a KSE bitumenes kézilabdapályája és feltöltötték az edzőpályát. A Három napot Kisvárdá­­ért és a Tiszta, virágos vá­rosért mozgalomban mint­egy másfél millió forint ér­tékű társadalmi munkát vé­geztek a lakók. -Ezenkívül a város lakossága közel 5 millió forint társadalmi munkával járult hozzá Kis­­várda szépítéséhez. Szintén társadalmi munkában ké­szült el a tisztasági fürdő, az úszómedence és a mentőállo­más környékének parkosítá­sa. Kisebb javításokat vé­geztek a bölcsődében, óvodá­ban, az iskolákban, és az öre­gek napközi otthonánál. A tavalyi társadalmi mun­kaversenyben az Öntödei Vál­lalat gyáregysége érte el a legjobb eredményt, 1 millió 134 ezer forinttal. Második lett a 111. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet, har­madik a Kelet-magyarorszá­gi Vízügyi Építő Vállalat. Több üzem végzett jelentős munkát. A tanács most jutalmaz­ta először a legtöbb társa­dalmi munkát végző kerü­letet. 50 ezer forintot kapott dr. Vágó Mihály tanácstag körzete a 18-as. Az összeget a körzet lakói a terület to­vábbi fejlesztésére fordít­ják. A városi tanács elfogadta az 1976—80-as tervet. Még 1976-ban megvalósítják Ka KSE labdarúgó-edzőpályá­­ját, a 3. sz. óvodakertjében a gyermekjátszóteret, a 4. sz. általános iskola napközis ter­mét villany- és vízhálózattal látják el, megépítik a Besse­nyei György Gimnázium és Szakközépiskola sportpályá­ját. Idén is meghirdették a „Tiszta virágos város” moz­galmat. A társadalmi munka kapcsolódik az V. ötéves terv feladataihoz. Vincze Péter termékbemutató Építőipari termékeiből ren­dez bemutatót március 31-én, szerdán 14 órákor a Taurus Gumiipari Vállalat és az ÉTÉ nyíregyházi csoportja Nyír­egyházán, a technika házá­ban. A bemutatón előadáso­kat tartanak és szakfilmeket is bemutatnak a meghívott szakembereknek.

Next

/
Thumbnails
Contents