Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-04 / 54. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. március 4. Kádár János látogatása a Tudományos Akadémián (Folytatás aa 1. oldalról) resszus által jóváhagyandó fő irányok alapján a legközelebbi hónapokban be kell fejezni az ötéves terv kidolgozását, s azt az SZKP Központi Bizottságának plénuma, valamint a Legfelsőbb Tanács ülésszaka elé kell tér. jeszteni. Tekintetbe véve a gazdasági tevékenység méreteit, amelyekkel az új ötéves terv időszakába lépünk, valamint e tevékenység Sajátosságait, amelyek a hatékonyság és a minőség maxi. mális fokozásának feladatá. ból származnak, nagy és nehéz munkát kell végezni, s a tervjavaslatot pontosan a meghatározott időre el kell készíteni. Ez az egyik fontos feltétele annak, hogy gondoskodjunk a népgazdaság összes láncszemeinek pontos és harmonikus tevékenységéről. Az ötéves terv nagyszabású feladatainak végrehajtásával összefüggő munka megszervezése során mindent meg kell tennünk, hogy e feladatok a tizedik ötéves tervben állandó forrásai legyenek országunk valamennyi dolgozója alkotó aktivitásának. A szovjet nép politikai egysége a munkásosztály, a kolhozparasztság és az értelmiség érdekeinek és céljainak azonossága biztosíték arra, hogy minden termelői kollek. tíva egész erejét latba veti a tizedik ötéves terv feladatainak sikeres végrehajtása érdekében, hogy a párt által nevelt gazdasági, műszaki és közigazgatási vezetők az új feladatok magaslatán lesznek, hogy a szovjet tudósok újabb lehetőségekét teremtenek a további gyors előrehaladáshoz a gazdasági, a tudományos, a műszaki és a társadalmi fejlődés útján. Az ötéves terv sikerét sok mindenben eldönti az ésszerű munkaszervezés, a felelős magatartás a gazdasági tevékenység minden egyes területén, az állami és a munkafegyelem szigorú megtartása, a szocialista verseny, a munkához való kommunista viszonyért indított mozgalom lendülete. A kongresszus határozatai Az SZKP XXV. kongreszszusán részt vevő magyar pártküldöttség, élén Kádár Jánossal szerda este ellátogatott a Szovjet Tudományos Akadémia elnökségének moszkvai székházába. Részt vett a látogatáson Leonyid Szmirnov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió minisztertanácsá_ nak elnökhelyettese és Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. A vendégeket Anatolij Alekszandrov, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke és a testület számos más vezető személyisége fogadta. A szívélyes üdvözlés után közvet. len hangulatú eszmecsere következett. Anatolij Alekszandrov egyebek között elmondta, hogy a Szovjet Tudományos Akadémia rendkívül széles tudományos hálózatot irányít: 250 intézetben 160 ezren dolgoznak, közöttük 40 ezer tudományos munkatárs. Szólt arról is. hogy. a két ország akadémiája között hagyományosan jók a kapcsolatok, és mind szorosabb együttműködés bontakozik ki a szakterületeken, az intézetek és személy szerint a tudósok között is. és azok a hatalmas feladatok, amelyeket a tizedik ötéves tervben tűzünk ki magunk elé, feltélenül nagy energiát és lelkesedést szülnek. Bizonyosak lehetünk abban tehát, hogy elérjük a párt által a kongresszuson kitűzött célokat. A marxista—leninista tanítással felvértezett és rendkívül nagy politikai és szervezői tapasztalattal rendelkező kommunista pártunk magabiztosan építi a kommunizmushoz vezető utat és a párt irányításával a kommunizmus felé halad a soknemzetiségű szovjet nép, az alkotó, az új életet építő nép. Keldis akadémikus többek közt kiemelte, hogy — a többi szocialista országok tudósaival együtt — a magyar tudomány képviselői is tevékenyen részt vesznek az Interkozmosz-programban. Szovjet és magyar intézetek közösen munkálkodnak például a felbocsátott szputnyikok optikai megfigyelésében és a világűrből sugárzott információk értékelésében, feldolgozásában. Jurij Ovcsinyikov alelnök a kémiai és a biológiai tudományok terén mind elevenebbé váló együttműködést méltatta. Megemlítette, hogy a két ország tudósainak rendszeresen megjelenő kémiai szakkiadványa ma már a nemzetközi tudományos élet ismert, rangos folyóirata. Kotyelnyikov alelinök a fizika és a matematika szakterületei, Szidirov alelnök a geológia és a geofizika Fedoszejev akadémikus pedig a társadalomtudományok szovjet és magyar művelői közötti'mélyülő munkakapcsolatokról adott számot. Kádár János megköszönte a részletes és átfogó tájékoztatást, majd hangoztatta: — Az önök és szélesebb Kedden este hazaindult Kubából a Huszár István miniszterelnök-helyettes, a Tervhivatal elnöke vezette magyar küldöttség, amely a magyar—kubai ötéves tervegyeztető tárgyalásokon vett részt. A Jósé Marti repülőtéren dr. Osvaldo Dorticos államelnök, a tervbizottság elnöke és dr. Meruk Vilmos havannai magyar nagykövet búcsúztatta a vendégeket. Az elutazás előtt a két küldöttség vezetője rövid nyilatkozatot adott az MTI havannai tudósítójának. Osvalértelemben a szovjet tudósok munkája óriási szerepet játszik a szocialista világrendszer országaiban végbemenő dinamikus fejlődésben, nem utolsósorban abban, hogy békében élhetünk és építhetünk. Szívből gratulálok önöknek és önökön keresztül valamennyi szovjet tudósnak nagyszerű eredményeikhez. A Központi Bizottság első titkára meleg szavakkal mondott köszönetét azért a segítségért, amelyet a Szovjet Tudományos Akadémia nyújt magyar tudósok képzéséhez 'és továbbképzéséhez, valamint azért a bizalomért, amely a tudományos megállapodásokban, együttműködésben megnyilvánul. — Párt és állami kapcsolatainkat az jellemzi, hogy a magyar és a szovjet kommunisták közös nézeteket vallanak a szocialista építő munka, a nemzetközi politika kérdéseiben. Pártjaink viszonya kitűnő. Kívánom, hogy — mint a múltban — a jövőben is az együttműködésnek ugyanez a szelleme hassa át a magyar és a szovjet tudományos együttműködést — mondta befejezésül Kádár János. do Dorticos rendkívül nagyra értékelte a tárgyalások eredményeit, azt, hogy a következő öt évben a két ország árucsere-forgalma megkétszereződik. Huszár István kiemelte, hogy a havannai jegyzőkönyv aláírásával befejeződött á magyar népgazdaság ötödik ötéves tervének egyeztetése a KGST-tagországokkal. Kubával most első ízben egyeztették a terveket. Szerdán hazaérkezett Ku. bából a Huszár István vezette küldöttség. A kongresszus határozata Huszár István hazaérkezett Kubából Napi külpolitikai kommentár Csak a kommunistákkal Ugo La Maifa neve mindenképpen felkívánkozik arra a listára, amelyet bárki a befolyásos és tekintélyes olasz politikusokról készítene. Meglehet, közgazdasági fejtegetései gyakran felkeltették a szakszervezetek, nemegyszer a munkáltatók, máskor a hagyományosan többségi kereszténydemokrata gazdaságpolitikusok éles bírálatát. Már önmagában ez is jelzi, hogy tévedéseivel és erényeivel egyetemben azok közé sorolható (számuk pedig korántsem oly nagy, mint képzelnék), akiknek van véleményük Itália mai állapotáról. Tegyük mindjárt hozzá: ez a vélemény mindennek nevezhető, csak derülátónak nem. La Maifa már évek óta hirdeti, hogy Olaszország képtelen élni a lehetőségeivel, s az ötvenes évek végén kibontakozott gazdasági fellendülés módszereiből mitsem mentett át a hetvenes évek nyomasztó válságának megoldására. Ilyen előzmények után figyelmet érdemel a köztársasági párt elnökének a nemrég alapított La Republica című lap számára adott nyilatkozata. La Maifát ellenségei sem gyanúsíthatják azzal, hogy „balra kacsingat”, netán a kommunistákkal rokonszenvez. Az ízig-vérig polgári politikus ennek ellenére most azt javasolta: valamennyi demokratikus párt részvételével lássanak hozzá az olasz nagykoalíció megalakításához. Ez azt jelentené, hogy a kormányban helyet kapna az Olasz Kommunista Párt is. Minderre — La Maifa fogalmazásában — azért van égetően szükség, mert az ország gazdasági és politikai helyzetéből ez lenne az egyedüli kiút. A félreértések elkerülésére még azt is hozzátette: a kommunisták bevonása a kormányba nem az OKP által meghirdetett történelmi kompromisszum elfogadása. Az hosszú távra szóló stratégiai elképzelés, a demokratikus erők öszszefogása viszont halaszthatatlan feladat. Itáliában az utóbbi években már sokszor szóba került a második világháború utáni nagykoalíció, az alkotmányt kidolgozó és elfogadó valamennyi pártot tömörítő kabinet megalakításának gondolata. Ahogy Rómában mondják: e széles, demokratikus ív alatt egyaránt megférnének a katolikusok és a marxisták, a munkásosztály és a polgárság képviselői. Nem véletlen, hogy mindig a nehéz helyzetekben, az ország újkori történetének egy-egy mélypontján fogalmazódik meg ez az igény. La Maifa tehát olyan húrokat pengetett, amelyek ismert, de nem mindenki által szívesen hallgatott dallamokat csalnak elő. .Javaslatában mindenesetre új elem, hogy polgári politikus létére kimondta azt, amit nem hivatalosan sokan tudnak ugyan Itáliában, de nyilatkozatban nem szólnak róla: elismerte, hogy az OKP gazdaságpolitikai és más természetű javaslatai komolyak és megalapozottak. Ezzel a megállapításával bizonyára tetemesen növelte ellenségeinek számát. Egyszersmind azonban azokét is, akik a polgári gondolkodásmód és a bigott elő- j, ítéletek ellenére az elnyornorodó ország bajainak orvoslásában a kommunistákra potencionális szövetségesként számítanak. S az ilyenek — La Maifa példája is bizonyítja — egyre többen vannak Olaszországban. A maoisták útja Az SZKP XXV. kongresszusa szerdán Pjotr Maserovnak, a Belorusz KP KB első titkárának a szövegező bizottság nevében előterjesztett javaslata alapján egyhangúlag határozatot fogadott el. „Az 1976—80-as szovjet népgazdaság-fejlesztés fő -irányairól szóló KB-tervezetre vonatkozóan.” A határozat szövege a következő: A Szovjetunió Kommunista Partjának XXV. kongresszusa — meghallgatva és megvitatva Alekszej Kosziginnak, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének az 1976—80-as szovjet népgazdaság-fejlesztés fő irányairól szóló beszámolóját — elhatározta: Jóváhagyja az 1976—80-as szovjet népgazdaság-fejlesztés fő irányait, amelyek az országos vita során teljes helyeslésre találtak. A Szovjetunió minisztertanácsának a fő irányokhoz -igazodva, gondoskodnia kell az 1976—80-as szovjet népgazdaságfejlesztés állami ötéves tervének kidolgozásáról, lebontva azt az ötéves terv egyes éveire és a Szovjetunió minisztériumaira, főhatóságaira és a szövetségi köztársaságokra. A tizedik ötéves terv kidolgozása során figyelembe kell venni az SZKP XXV. kongresszusán, a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak kongresszusain, a határterületi, a területi, a városi és a kerületi pártkonferenciákon, a pártalapszervezetekben és a dolgozók gyűlésein felvetett, a sajtóban, valamint a munkások, kolhozparasztok, mérnökök, technikusok, tudósak és művészek leveleiben felvetett javaslatokat. A Szovjetunió minisztertanácsának az 1976—8Q-as szovjet népgazdaság-fejlesztés állami ötéves tervjavaslatát 1976 szeptemberében1, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elé kell terjesztenie. Az SZKP XXV. kongresszusa a szocialista gazdaság fejlesztése új ötéves tervének kidolgozását és végrehajtását valamennyi pártszervezet, tanácsi szerv, szakszervezet, komszomol- és gazdasági szervezet legfontosabb gazdaságpolitikai feladatának tekinti. Véget ért a magyar—osztrák külügyminiszteri találkozó Várnai Ferenc könyve a Nemzetközi Zsebkönyvtár sorozatban Ha választás — Csütörtökön az > SZKP XXV. kongresszusán zárt ülés keretében kerül sor a párt Központi Bizottságának megválasztására — jelentette be szerdán Viktor Afanaszjev, a kongresszus szóvivője. Afanaszjev elmondta, hogy mivel a kongresszus közel ötezer küldöttének részvételével a központi bizottsági jelölések lebonyolítása túlságosan nehézkes volna, a zárt ülésen először külön jelölő bizottságot alakítanak, amelyben minden szovjet köztársaság és terület, minden nagyobb város és pártszervezet küldöttcsoportja képviselőt küld. Ez a szűkebb testület vitatja meg, hogy kik kerüljenek a jelöltek listájára- A jelölő bizottság javaslatát azután a kongresszus elé terjesztik, ahol személy szerint minden egyes jelölést jóváhagyatnak, s csak ezután kerül sor a titkos szavazásra a véglegesített jelölőlistáról. Az SZKP XXV. kongreszszusa pénteken fejeződik be, s ugyanazon a napon az új összetételű Központi Bizottság első ülésén választják .meg az SZKP Politikai Bizottságának tagjait és póttagjait, titkárságának tagjait, valamint a főtitkárt. (Folytatás az 1. oldalról) áttekintette a jószomszédi viszony alakulását és úgy értékelte, hasznosan, gyümölcsözően fejlődik Magyaror. szág és Ausztria kapcsolata. A megbeszélésen érintették politikai, gazdasági, kereskedelmi és kulturális kérdéseket a határ menti megyék jó. szomszédi viszonyát. Megállapították, hogy az eredmények ellenére még vannak kihasználatlan lehetőségek. A két külügyminiszter tárgyalásán felvetődött magyar—osztrák kulturális egyezmény kötésének lehetősége. Egyetértettek abban, hogy erről a két ország illetékes szervei folytassanak további magbe. széléseket. Megállapították, hogy a kölcsönös látogatások és eszmecserék hozzájárulnak a jószomszédi viszony alakulásához. Kívánatos ezeknek a hagyományos találkozóknak a folytatása. A közeljövőben sor kerül több magas szintű látogatásra is. A tanácskozást ezúttal is a szívélyes, őszinte légkör jellemezte. Délben a Claudiús-szállóban Púja Frigyes külügyminiszter ebédet adott dr. Erich Bielka tiszteletére. Mindkét miniszter pohárköszöntőt mondott és kifejezte rémé. nyét, hogy a két ország között a jövőben is gyümölcsözően fejlődik .a jószomszédi viszony. Kora délután Eric Bielka osztrák külügyminiszter magyar és osztrák újságírók előtt kifejtette: a kétnapos határ menti találkozó és munkamegbeszélés hasznosan hozzájárult a két ország együttműködéséhez. Az osztrák kormány több nemzetközi kérdésben azonos vagy hasonló álláspontot képvisel, mint a magyar kormány. Külön nyomatékkal szólt az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában foglaltak megvalósításáról, mert ez Európának és közvetve az egész világnak a békéjét szolgálja. A határ menti megyék és körzetek jószomszédi kapcsolatának fontosságát méltatva Bielka úgy nyilatkozott: ez az együttműködés már eddig is sok hasznos eredményt hozott. Délután a két külügyminiszter Szombathely nevezetességeivel ismerkedett meg. Dr. Bors Zoltán, a Vas Megyei Tanács elnökhelyettese és Gyurácz János a Szombathelyi Városi Tanács elnöke társaságában megtekintették a Vas megyei régi paraszt építkezések szabadtéri kiállítását, s a Derkovits-lakótelepet, amelynek tizenötezer új lakója van. A városnézés során többek között a külügyminiszterek látogatást tettek a megyei könyvtárban és a Maulbertsch-faliképekkel híressé vált barokk püspöki palotában. ★ A kora esti órákban a két külügyminiszter megyei vezetők társaságában Bozsokra utazott, ahol az egykori Sibrik-kastélyban a Vas megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága vacsorát adott dr. Erich Bielka külügyminiszter tiszteletére. ★ Az osztrák külügyminiszter a késő esti órákban Kőszegen áthaladva utazott vissza Ausztriába. Plakátháború a pekingi egyetemen; A kínai központi lapok célzásai a „kapitalista úton járó személyekre” ; Teng Hsziao-ping váratlan rehabilitálása és még váratlanabb eltűnése; Nixon államfői fogadtatása — jól ismertek a címsorok, hiszen a napi jelentésekben tallóztunk. A gyakran különböző kampányok burkában, „virágnyelven” írott cikkek segítségével folyó kínai hatalmi harc, nem egyszer hagy kérdőjeleket az olvasóban. A problémának sajnos súlyos időszerűsége van a nemzetközi porondon: jó másfél évtizede tart már a maoisták vitája a marxista—leninista pártokkal. A maoizmus, amely kezdetben talán a nemzetközi munkásmozgalom egy „balos” irányzatának tűnhetett, ma eljutott odáig, hogy nyíltan frontot nyitott a Szovjetunió, a szocialista országok többsége, a kommunista világmozgalom, a béke és haladás ellen. S ugyanez a téma, a másik oldalról: a maoisták a legreakciósabb elemekkel fognak össze, a chilei juntától a dél-afrikai fajgyűlölőkig, Strauss bajor pártvezértől az amerikai hidegháborús körökig. A kínai hátteret, a maoizmus útját rajzolta fel könyvében Várnai Ferenc, a Népszabadság külpolitikai rovatvezetője, a bonyolult kérdés egyik legjobb magyar szakértője. Visszanyúl egészen 1920-ig, amikor a Komintern közreműködésével, Csen Tu-hsziu vezetésével, Sanghajban megalakult az első kommunista csoport. Sorra veszi a nagy imperialistáellenes megmozdulások, az első forradalmi polgárháború korszakát, a japán hódítókkal vívott harc különböző viszonylatait. Elemzi a Kínai Népköztársaság létrehozásáért vívott küzdelmet, majd a világ legnépesebb országának rögös útját egészen napjainkig. Különösen nagy érdeklődésre tarthatnak számot a különböző személyi összetűzések, s az általuk kifejezésre jutó ellentétes irányvonalak a párt soraiban, egészen a legutóbbi mozgalmakig. A Kossuth Kiadó Nemzetközi Zsebkönyvtár sorozatában megjelent mű nagy érdeme, hogy a magyar olvasók előtt többnyire ismeretlen, vagy kevésbé ismert tény — és dokumentumanyagok felvonultatásával (amelyek keretében — más könyvekkel ellentétben — itt különösen lényeges és helyénvaló a gazdag idézetanyag) szinte filmszerűen pergeti végig ennek az öt és fél évtizednek kínai történelmét, konfliktushelyzeteit s beágyazza azokat a nemzetközi osztályharc menetébe. Amint a szerző maga is hangsúlyozza, a felszabadulás előtt természetesen korlátozottak voltak ismereteink a kínai párt belső viszonyairól. A polgárháború idején s a Kínai Népköztársaság megalakulása utáni első években érthetően nem ezek a problémák kerültek előtérbe, tehát a maoisták útja bizonyos tekintetben felkészületlenül érhette a közvéleményt- Ezért annyira fontos utazni a múltban, hiszen a tanulságok közvetlenül a jelennek szólnak-
