Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-04 / 54. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. március 4. Kádár János látogatása a Tudományos Akadémián (Folytatás aa 1. oldalról) resszus által jóváhagyandó fő irányok alapján a legkö­zelebbi hónapokban be kell fejezni az ötéves terv kidol­gozását, s azt az SZKP Köz­ponti Bizottságának plénuma, valamint a Legfelsőbb Ta­nács ülésszaka elé kell tér. jeszteni. Tekintetbe véve a gazdasági tevékenység mére­teit, amelyekkel az új ötéves terv időszakába lépünk, va­lamint e tevékenység Sajá­tosságait, amelyek a haté­konyság és a minőség maxi. mális fokozásának feladatá. ból származnak, nagy és ne­héz munkát kell végezni, s a tervjavaslatot pontosan a meghatározott időre el kell ké­szíteni. Ez az egyik fontos feltétele annak, hogy gon­doskodjunk a népgazdaság összes láncszemeinek pontos és harmonikus tevékenységé­ről. Az ötéves terv nagyszabású feladatainak végrehajtásával összefüggő munka megszer­vezése során mindent meg kell tennünk, hogy e feladatok a tizedik ötéves tervben állan­dó forrásai legyenek orszá­gunk valamennyi dolgozója alkotó aktivitásának. A szovjet nép politikai egy­sége a munkásosztály, a kol­hozparasztság és az értelmi­ség érdekeinek és céljainak azonossága biztosíték arra, hogy minden termelői kollek. tíva egész erejét latba veti a tizedik ötéves terv feladatai­nak sikeres végrehajtása ér­dekében, hogy a párt által nevelt gazdasági, műszaki és közigazgatási vezetők az új feladatok magaslatán lesz­nek, hogy a szovjet tudósok újabb lehetőségekét terem­tenek a további gyors előre­haladáshoz a gazdasági, a tudományos, a műszaki és a társadalmi fejlődés útján. Az ötéves terv sikerét sok min­denben eldönti az ésszerű munkaszervezés, a felelős magatartás a gazdasági te­vékenység minden egyes terü­letén, az állami és a munka­­fegyelem szigorú megtartása, a szocialista verseny, a mun­kához való kommunista vi­szonyért indított mozgalom lendülete. A kongresszus határozatai Az SZKP XXV. kongresz­­szusán részt vevő magyar pártküldöttség, élén Kádár Jánossal szerda este elláto­gatott a Szovjet Tudományos Akadémia elnökségének moszkvai székházába. Részt vett a látogatáson Leonyid Szmirnov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Szovjetunió minisztertanácsá_ nak elnökhelyettese és Vla­gyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. A vendégeket Anatolij Alekszandrov, a Szovjet Tu­dományos Akadémia elnöke és a testület számos más vezető személyisége fogadta. A szí­vélyes üdvözlés után közvet. len hangulatú eszmecsere kö­vetkezett. Anatolij Alek­szandrov egyebek között el­mondta, hogy a Szovjet Tu­dományos Akadémia rendkí­vül széles tudományos háló­zatot irányít: 250 intézetben 160 ezren dolgoznak, közöt­tük 40 ezer tudományos mun­katárs. Szólt arról is. hogy. a két ország akadémiája kö­zött hagyományosan jók a kapcsolatok, és mind szoro­sabb együttműködés bontako­zik ki a szakterületeken, az intézetek és személy szerint a tudósok között is. és azok a hatalmas feladatok, amelyeket a tizedik ötéves tervben tűzünk ki magunk elé, feltélenül nagy energiát és lelkesedést szülnek. Bizo­nyosak lehetünk abban te­hát, hogy elérjük a párt ál­tal a kongresszuson kitűzött célokat. A marxista—leninis­ta tanítással felvértezett és rendkívül nagy politikai és szervezői tapasztalattal ren­delkező kommunista pártunk magabiztosan építi a kommu­nizmushoz vezető utat és a párt irányításával a kommu­nizmus felé halad a soknem­zetiségű szovjet nép, az alko­tó, az új életet építő nép. Keldis akadémikus többek közt kiemelte, hogy — a többi szocialista országok tu­dósaival együtt — a magyar tudomány képviselői is te­vékenyen részt vesznek az Interkozmosz-programban. Szovjet és magyar intézetek közösen munkálkodnak pél­dául a felbocsátott szputnyi­­kok optikai megfigyelésében és a világűrből sugárzott in­formációk értékelésében, feldolgozásában. Jurij Ovcsinyikov alelnök a kémiai és a biológiai tudo­mányok terén mind eleve­nebbé váló együttműködést méltatta. Megemlítette, hogy a két ország tudósainak rend­szeresen megjelenő kémiai szakkiadványa ma már a nemzetközi tudományos élet ismert, rangos folyóirata. Kotyelnyikov alelinök a fizi­ka és a matematika szak­területei, Szidirov alelnök a geológia és a geofizika Fe­­doszejev akadémikus pedig a társadalomtudományok szov­jet és magyar művelői közötti'mélyülő munkakap­csolatokról adott számot. Kádár János megköszönte a részletes és átfogó tájékoz­tatást, majd hangoztatta: — Az önök és szélesebb Kedden este hazaindult Kubából a Huszár István mi­niszterelnök-helyettes, a Tervhivatal elnöke vezette magyar küldöttség, amely a magyar—kubai ötéves terv­egyeztető tárgyalásokon vett részt. A Jósé Marti repülőté­ren dr. Osvaldo Dorticos ál­lamelnök, a tervbizottság el­nöke és dr. Meruk Vilmos ha­vannai magyar nagykövet búcsúztatta a vendégeket. Az elutazás előtt a két küldöttség vezetője rövid nyi­latkozatot adott az MTI ha­vannai tudósítójának. Osval­értelemben a szovjet tudó­sok munkája óriási szerepet játszik a szocialista világ­­rendszer országaiban végbe­menő dinamikus fejlődés­ben, nem utolsósorban ab­ban, hogy békében élhetünk és építhetünk. Szívből gra­tulálok önöknek és önökön keresztül valamennyi szovjet tudósnak nagyszerű eredmé­nyeikhez. A Központi Bizottság első titkára meleg szavakkal mondott köszönetét azért a segítségért, amelyet a Szov­jet Tudományos Akadémia nyújt magyar tudósok kép­zéséhez 'és továbbképzéséhez, valamint azért a bizalomért, amely a tudományos megál­lapodásokban, együttműkö­désben megnyilvánul. — Párt és állami kapcso­latainkat az jellemzi, hogy a magyar és a szovjet kom­munisták közös nézeteket vallanak a szocialista építő munka, a nemzetközi politi­ka kérdéseiben. Pártjaink vi­szonya kitűnő. Kívánom, hogy — mint a múltban — a jövőben is az együttműkö­désnek ugyanez a szelleme hassa át a magyar és a szovjet tudományos együtt­működést — mondta befeje­zésül Kádár János. do Dorticos rendkívül nagyra értékelte a tárgyalások ered­ményeit, azt, hogy a követ­kező öt évben a két ország árucsere-forgalma megkétsze­reződik. Huszár István kiemelte, hogy a havannai jegyzőkönyv aláírásával befejeződött á magyar népgazdaság ötödik ötéves tervének egyeztetése a KGST-tagországokkal. Ku­bával most első ízben egyez­tették a terveket. Szerdán hazaérkezett Ku. bából a Huszár István vezet­te küldöttség. A kongresszus határozata Huszár István hazaérkezett Kubából Napi külpolitikai kommentár Csak a kommunistákkal Ugo La Maifa neve mindenképpen felkívánkozik arra a listára, amelyet bárki a befolyásos és tekintélyes olasz politikusokról készítene. Meglehet, közgazdasági fejtegetései gyakran felkeltették a szakszervezetek, nemegyszer a munkáltatók, máskor a hagyományosan többségi kereszténydemokrata gazdaságpolitikusok éles bírálatát. Már önmagában ez is jelzi, hogy tévedései­vel és erényeivel egyetemben azok közé sorolható (szá­muk pedig korántsem oly nagy, mint képzelnék), akik­nek van véleményük Itália mai állapotáról. Tegyük mindjárt hozzá: ez a vélemény mindennek nevezhető, csak derülátónak nem. La Maifa már évek óta hirdeti, hogy Olaszország képtelen élni a lehetősé­geivel, s az ötvenes évek végén kibontakozott gazdasági fellendülés módszereiből mitsem mentett át a hetvenes évek nyomasztó válságának megoldására. Ilyen előzmények után figyelmet érdemel a köztár­sasági párt elnökének a nemrég alapított La Republica című lap számára adott nyilatkozata. La Maifát ellen­ségei sem gyanúsíthatják azzal, hogy „balra kacsingat”, netán a kommunistákkal rokonszenvez. Az ízig-vérig polgári politikus ennek ellenére most azt javasolta: va­lamennyi demokratikus párt részvételével lássanak hozzá az olasz nagykoalíció megalakításához. Ez azt je­lentené, hogy a kormányban helyet kapna az Olasz Kommunista Párt is. Minderre — La Maifa fogalmazásában — azért van égetően szükség, mert az ország gazdasági és politikai helyzetéből ez lenne az egyedüli kiút. A félreértések el­kerülésére még azt is hozzátette: a kommunisták be­vonása a kormányba nem az OKP által meghirdetett történelmi kompromisszum elfogadása. Az hosszú táv­ra szóló stratégiai elképzelés, a demokratikus erők ösz­­szefogása viszont halaszthatatlan feladat. Itáliában az utóbbi években már sokszor szóba került a második világháború utáni nagykoalíció, az alkotmányt kidolgozó és elfogadó valamennyi pártot tömörítő kabinet megalakításának gondolata. Ahogy Rómában mondják: e széles, demokratikus ív alatt egy­aránt megférnének a katolikusok és a marxisták, a mun­kásosztály és a polgárság képviselői. Nem véletlen, hogy mindig a nehéz helyzetekben, az ország újkori történe­tének egy-egy mélypontján fogalmazódik meg ez az igény. La Maifa tehát olyan húrokat pengetett, amelyek ismert, de nem mindenki által szívesen hallgatott dal­lamokat csalnak elő. .Javaslatában mindenesetre új elem, hogy polgári politikus létére kimondta azt, amit nem hivatalosan sokan tudnak ugyan Itáliában, de nyi­latkozatban nem szólnak róla: elismerte, hogy az OKP gazdaságpolitikai és más természetű javaslatai komo­lyak és megalapozottak. Ezzel a megállapításával bizonyára tetemesen nö­velte ellenségeinek számát. Egyszersmind azonban azo­­két is, akik a polgári gondolkodásmód és a bigott elő- j, ítéletek ellenére az elnyornorodó ország bajainak or­voslásában a kommunistákra potencionális szövetséges­ként számítanak. S az ilyenek — La Maifa példája is bizonyítja — egyre többen vannak Olaszországban. A maoisták útja Az SZKP XXV. kongresszusa szerdán Pjotr Maserovnak, a Belorusz KP KB első titkárának a szövegező bizottság ne­vében előterjesztett javaslata alapján egyhangúlag határozatot fogadott el. „Az 1976—80-as szovjet népgazdaság-fejlesztés fő -irányai­ról szóló KB-tervezetre vonatkozóan.” A határozat szövege a következő: A Szovjetunió Kommunista Partjának XXV. kongresszu­sa — meghallgatva és megvitatva Alekszej Kosziginnak, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének az 1976—80-as szovjet népgazdaság-fejlesztés fő irányairól szóló beszámolóját — el­határozta: Jóváhagyja az 1976—80-as szovjet népgazdaság-fejlesztés fő irányait, amelyek az országos vita során teljes helyeslésre találtak. A Szovjetunió minisztertanácsának a fő irányokhoz -iga­zodva, gondoskodnia kell az 1976—80-as szovjet népgazdaság­­fejlesztés állami ötéves tervének kidolgozásáról, lebontva azt az ötéves terv egyes éveire és a Szovjetunió minisztériumaira, főhatóságaira és a szövetségi köztársaságokra. A tizedik ötéves terv kidolgozása során figyelembe kell venni az SZKP XXV. kongresszusán, a szövetségi köztársasá­gok kommunista pártjainak kongresszusain, a határterületi, a területi, a városi és a kerületi pártkonferenciákon, a pártalap­­szervezetekben és a dolgozók gyűlésein felvetett, a sajtóban, valamint a munkások, kolhozparasztok, mérnökök, techniku­sok, tudósak és művészek leveleiben felvetett javaslatokat. A Szovjetunió minisztertanácsának az 1976—8Q-as szov­jet népgazdaság-fejlesztés állami ötéves tervjavaslatát 1976 szeptemberében1, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elé kell terjesztenie. Az SZKP XXV. kongresszusa a szocialista gazdaság fej­lesztése új ötéves tervének kidolgozását és végrehajtását vala­mennyi pártszervezet, tanácsi szerv, szakszervezet, komszo­­mol- és gazdasági szervezet legfontosabb gazdaságpolitikai fe­ladatának tekinti. Véget ért a magyar—osztrák külügyminiszteri találkozó Várnai Ferenc könyve a Nemzetközi Zsebkönyvtár sorozatban Ha választás — Csütörtökön az > SZKP XXV. kongresszusán zárt ülés keretében kerül sor a párt Központi Bizottságának megválasztására — jelentette be szerdán Viktor Afanasz­­jev, a kongresszus szóvivője. Afanaszjev elmondta, hogy mivel a kongresszus közel ötezer küldöttének részvéte­lével a központi bizottsági jelölések lebonyolítása túl­ságosan nehézkes volna, a zárt ülésen először külön je­lölő bizottságot alakítanak, amelyben minden szovjet köztársaság és terület, min­den nagyobb város és párt­­szervezet küldöttcsoportja képviselőt küld. Ez a szű­kebb testület vitatja meg, hogy kik kerüljenek a jelöl­tek listájára- A jelölő bizott­ság javaslatát azután a kongresszus elé terjesztik, ahol személy szerint minden egyes jelölést jóváhagyatnak, s csak ezután kerül sor a titkos szavazásra a véglege­sített jelölőlistáról. Az SZKP XXV. kongresz­­szusa pénteken fejeződik be, s ugyanazon a napon az új összetételű Központi Bizott­ság első ülésén választják .meg az SZKP Politikai Bi­zottságának tagjait és pót­tagjait, titkárságának tagja­it, valamint a főtitkárt. (Folytatás az 1. oldalról) áttekintette a jószomszédi vi­szony alakulását és úgy ér­tékelte, hasznosan, gyümöl­csözően fejlődik Magyaror. szág és Ausztria kapcsolata. A megbeszélésen érintették politikai, gazdasági, kereske­delmi és kulturális kérdése­ket a határ menti megyék jó. szomszédi viszonyát. Megál­lapították, hogy az eredmé­nyek ellenére még vannak kihasználatlan lehetőségek. A két külügyminiszter tárgyalá­sán felvetődött magyar—oszt­rák kulturális egyezmény kö­tésének lehetősége. Egyetér­tettek abban, hogy erről a két ország illetékes szervei folytassanak további magbe. széléseket. Megállapították, hogy a kölcsönös látogatások és eszmecserék hozzájárulnak a jószomszédi viszony alaku­lásához. Kívánatos ezeknek a hagyományos találkozóknak a folytatása. A közeljövőben sor kerül több magas szintű látogatásra is. A tanácskozást ezúttal is a szívélyes, őszinte légkör jellemezte. Délben a Claudiús-szálló­­ban Púja Frigyes külügymi­niszter ebédet adott dr. Erich Bielka tiszteletére. Mindkét miniszter pohárköszöntőt mondott és kifejezte rémé. nyét, hogy a két ország kö­zött a jövőben is gyümölcsö­zően fejlődik .a jószomszédi viszony. Kora délután Eric Bielka osztrák külügyminiszter ma­gyar és osztrák újságírók előtt kifejtette: a kétnapos határ menti találkozó és munkamegbeszélés haszno­san hozzájárult a két ország együttműködéséhez. Az oszt­rák kormány több nemzet­közi kérdésben azonos vagy hasonló álláspontot kép­visel, mint a magyar kor­mány. Külön nyomatékkal szólt az európai biztonsági és együttműködési értekez­let záróokmányában foglal­tak megvalósításáról, mert ez Európának és közvetve az egész világnak a békéjét szolgálja. A határ menti me­gyék és körzetek jószom­szédi kapcsolatának fontos­ságát méltatva Bielka úgy nyilatkozott: ez az együtt­működés már eddig is sok hasznos eredményt hozott. Délután a két külügymi­niszter Szombathely neve­zetességeivel ismerkedett meg. Dr. Bors Zoltán, a Vas Megyei Tanács elnökhelyet­tese és Gyurácz János a Szombathelyi Városi Tanács elnöke társaságában megte­kintették a Vas megyei régi paraszt építkezések szabad­téri kiállítását, s a Derko­­vits-lakótelepet, amelynek tizenötezer új lakója van. A városnézés során többek kö­zött a külügyminiszterek lá­togatást tettek a megyei könyvtárban és a Maul­­bertsch-faliképekkel híressé vált barokk püspöki palo­tában. ★ A kora esti órákban a két külügyminiszter megyei ve­zetők társaságában Bozsokra utazott, ahol az egykori Sib­­rik-kastélyban a Vas me­gyei Tanács Végrehajtó Bi­zottsága vacsorát adott dr. Erich Bielka külügyminisz­ter tiszteletére. ★ Az osztrák külügyminisz­ter a késő esti órákban Kő­szegen áthaladva utazott vissza Ausztriába. Plakátháború a pekingi egyetemen; A kínai közpon­ti lapok célzásai a „kapita­lista úton járó személyek­re” ; Teng Hsziao-ping vá­ratlan rehabilitálása és még váratlanabb eltűnése; Nixon államfői fogadtatása — jól ismertek a címsorok, hiszen a napi jelentésekben tallóz­tunk. A gyakran különböző kampányok burkában, „vi­rágnyelven” írott cikkek se­gítségével folyó kínai hatal­mi harc, nem egyszer hagy kérdőjeleket az olvasóban. A problémának sajnos súlyos időszerűsége van a nemzet­közi porondon: jó másfél évtizede tart már a maois­ták vitája a marxista—leni­nista pártokkal. A maoiz­­mus, amely kezdetben talán a nemzetközi munkásmozga­lom egy „balos” irányzatá­nak tűnhetett, ma eljutott odáig, hogy nyíltan frontot nyitott a Szovjetunió, a szo­cialista országok többsége, a kommunista világmozga­lom, a béke és haladás el­len. S ugyanez a téma, a másik oldalról: a maoisták a legreakciósabb elemekkel fognak össze, a chilei juntá­tól a dél-afrikai fajgyűlölő­kig, Strauss bajor pártvezér­től az amerikai hideghábo­rús körökig. A kínai hátteret, a mao­­izmus útját rajzolta fel könyvében Várnai Ferenc, a Népszabadság külpolitikai rovatvezetője, a bonyolult kérdés egyik legjobb magyar szakértője. Visszanyúl egé­szen 1920-ig, amikor a Ko­mintern közreműködésével, Csen Tu-hsziu vezetésével, Sanghajban megalakult az első kommunista csoport. Sorra veszi a nagy imperia­listáellenes megmozdulások, az első forradalmi polgár­­háború korszakát, a japán hódítókkal vívott harc kü­lönböző viszonylatait. Elem­zi a Kínai Népköztársaság létrehozásáért vívott küzdel­met, majd a világ legnépe­sebb országának rögös útját egészen napjainkig. Különö­sen nagy érdeklődésre tart­hatnak számot a különböző személyi összetűzések, s az általuk kifejezésre jutó el­lentétes irányvonalak a párt soraiban, egészen a legutób­bi mozgalmakig. A Kossuth Kiadó Nemzet­közi Zsebkönyvtár sorozatá­ban megjelent mű nagy ér­deme, hogy a magyar olva­sók előtt többnyire ismeret­len, vagy kevésbé ismert tény — és dokumentum­anyagok felvonultatásával (amelyek keretében — más könyvekkel ellentétben — itt különösen lényeges és he­lyénvaló a gazdag idézet­anyag) szinte filmszerűen pergeti végig ennek az öt és fél évtizednek kínai tör­ténelmét, konfliktushelyze­teit s beágyazza azokat a nemzetközi osztályharc me­netébe. Amint a szerző ma­ga is hangsúlyozza, a felsza­badulás előtt természetesen korlátozottak voltak ismere­teink a kínai párt belső vi­szonyairól. A polgárháború idején s a Kínai Népköztár­saság megalakulása utáni el­ső években érthetően nem ezek a problémák kerültek előtérbe, tehát a maoisták útja bizonyos tekintetben felkészületlenül érhette a közvéleményt- Ezért annyira fontos utazni a múltban, hi­szen a tanulságok közvetle­nül a jelennek szólnak-

Next

/
Thumbnails
Contents