Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-28 / 75. szám

1976. március 28. KELET-MAGYARORSZÁG —VASÁRNAPI MELLÉKLET 5 FUTÓMŰ G-t, a tapasztalt, immár huszonhét! éve volán mellett ülő gépkocsi-! vezetőt régen láttam úgy kibo-| rulva, mint a minap. Ráköszöntem az! utcán, láttam morózus, morog magában,! s megkérdeztem tőle, mi újság van.l Mert örül az ember, ha búját-baját el-| sírhatja valakinek, s még jobban, ha| meg is hallgatják. G. felszabadult, ömlött belőle a szó,! az őszinteség csatornái megnyíltaik. El-| mondta, hogy még mindig azon gondol­kodik, milyen balesetet is okozhatott! volna mások trehánysága miatt, mert! hónapokon keresztül hiába könyörgött,! „cseréljétek már ki a gépkocsi első fu-l tóművét, életveszélyes, s bármelyik pil-l lanatban az árokban vagy a fán köthe-l tek ki”. De, mint ő mondta, megvic-l celték a srácok a műhelyben. „Ugyani G. bácsi, hová gondol?” ElpanaszoltaI fűnek-fának, meghallgatták, csak éppen I felelős nem akadt, aki intézkedett vol-l na. „El vannak most foglalva az utód-| lás kérdésével. Kisebb gondjuk is na-| gyobb annál, hogy egy pilóta sirámait | meghallgassák.” Pedig a kocsit ők használják, G. az| ö bőrüket vitte a vásárra mindennap. Elküldték szabadságra. Valamelyik nap újból találkoztunk.! Ugyanazon az útvonalon jár haza, kis I kerülővel, mert megnézi a lányát, uno-l káját. Érdeklődtem, mi újság? Van-e | már futómű? Elképesztő dolgot me­sélt. „Nem fogod elhinni, amit mondok. I Volt is! Hat hónapja ott feküdt a rak­tárban. A napokban szerelték be.” Ez I őt méginkább kiborította, mert átláttál azt a felelőtlenséget, amit esetenkénti máskor is tapasztalt. Viccnek szánták.! Sikerült. „Az hittem, agyvérzést kapok. I Nem gondolt egyik sem arra, hogy ott | maradhatok az úton.” Nem vagyunk elég figyelmesek és I elég felelősek egymással szemben. Mert! ez a két fogalom valahol, valamiben [ összeér. Hallottam az üzemben, hogy az I egyik műszak eldugta a másik elől a | műszert. Az éjszakai műszakban dol­gozók legalább két óra hosszáig keres- I ték, míg meglelték. Viccnek szánták. I Tudok olyan esetről, amikor csupán heccből — legalábbis annak szánták — nem áramtalanították a gépet, s majd agyon ütötte az áram a másik munkást. Az együttdolgozásnak is vannak írott és íratlan szabályai, nemcsak az együtt­élésnek. Gondolom a munkával, a mű­szak átadásával-átvételével járó rendel­kezések írásban rögzítik ezt. De vajon ki ellenőrzi, hogy megtartják-e? Ha | egyik szalag — a ruhaiparban, a cipő­iparban — úgy adja át a munkahelyét I a másiknak, hogy azok nem tudnak | azonnal termelni, akaratlanul is meg­károsítják a közösséget. Hallottam, hogy X, amikor szabad- I ságra ment, elzárta társa elől a szüksé- | ges társadalmi tulajdont képező felsze­reléseket. Ezt is viccnek szánta. Mi van I az ilyen „viccek” mögött’ Itt-ott irigy­ség. Ha X munkáját elismerik dotál­ják, Y-ét miért jutalmazták? Valahol a bensőnkben ott bujkál a kisördög, az elfogultság, a szimpátia és antipátia, hogy nem azonos mércével ítélnek meg | azonos munkát végző embereket. Ha valaki megpróbálja szóvá tenni, | akkor meg strébernek, csúszómászó ku­kacnak titulálják. Es megesik az is, hogy kiközösítik. Igen, mert vannak, akik a rossz ügy érdekében fognak ösz­­sze. A gépkocsivezető esetében is jól tudták többen, hogy abból a bizonyos | futóműből fél éve van raktáron, de a tekintélyt élvező, hangadó vezető laka- | tot kényszerített a többiek szájára. „Jól kitolnak G.-veL” Mégis akadt, aki érez­te, hogy esetleg baj esetén felelősségre vonhatják? Akadt, akiben felébredt a lelkiismeret, s szólt — megsúgta G.-nek — de kérte „isten ments, hogy meg­tudják”, hogy ő árulta el, mert akkor őt közösítik ki. Ezért foglalkoztat a gondolat; elég figyelmesek vagyunk-e egymás iránt? Vajon elősegítjük-e a másik munkáját, vagy felelőtlen tettünkkel gátoljuk, s nem számolunk a következménnyel? Biztosan haladni csak hibátlan „fű­tőművel” lehet! Vasárnapi ^ Pámer Józseffel, a Vöröskereszt interjú_____| megyei titkárával Egészségvédelemről, egészségnevelésről A Hogyan fogalmazná meg tevékenysé­w gük lényegét? — Napjainkban kikristályosodtak azok a feladatok, amelyeket a fejlett szocializmust építő társadalom elvár egyik sajátos tömeg­szervezetétől a Magyar Vöröskereszttől. A Vöröskereszt mindenfajta társadalmi megkü­lönböztetés nélkül alakítja tagjai tevékeny­ségét, valójában a humánum alapján szervezi tagságát. Szervezeteink a „Per humanitátem ad pacem” jelszavát egyre szélesebb mérték­ben valósítják meg, s a maguk sajátos esz­közeivel segítik a szocializmus építését me­gyénkben is. A Kérem, ismertesse a megyei vörös­^ keresztes mozgalom felszabadulás utáni történetét. — A felszabadulást követő években me­gyénkben lelkes, de igen kis számú patrióta végzett vöröskeresztes munkát. A Vöröske­reszt tömegszervezetté az 1950-es években fej­lődött. Ma már több mint ötszáz helyi szer­vezet működik az ipari, a mezőgazdasági üze­mekben és az intézményekben. A vöröskeresz­tes tagok száma Szabolcs-Szatmárban megha­ladja a 40 ezret. Hogy ez sok vagy kevés? Mondjuk meg őszintén: kevés. És ez az elért eredményeket nem csorbítja, mivel mind az egészségvédelem, mind a családvédelem, mind pedig az alkoholizmus elleni küzdelem terü­letén olyan megoldásra váró feladatok állnak előttünk, amelyeket csakis nagyobb társadal­mi összefogással tudunk teljesíteni. A Szabolcs-Szatmár sajátosságaiból adódóan a lakosság egészségnevelése, az egészséges életmód alakítása, az egészségügyi kultúra emelése adja a legtöbb feladatot a vöröskeresztes munkában. Hogyan tudnak megbir­kózni ezzel? — A megye öröksége, az évszázados élet­módi beidegződések, a szűkös anyagi lehető­-ségek, lakásviszonyok, a ma is ható tudati té­nyezők hátrányosan befolyásolják a vöröske­resztes, az egészségügyi és általában a felvi­lágosító munkát. Aktivistáink annak tudatá­ban végzik feladataikat, hogy amikor egészsé­ges életmódra nevelnek, akkor világnézetet is formálnak, s a ma, de főként a jövő szocia­lista társadalmának emberét alakítják. Azt a közösségi embert, aki a saját és a másik em­ber egészségét kincsnek tartja, amelynek a megóvásán kötelessége őrködni. Tennivalóink egy másik része a párt és a kormány népe­sedéspolitikai határozatából adódnak. Az ide­ális családszerkezet kialakítása, az idős embe­rekről ggiló gondoskodás, a veszélyeztetett környezetben élő gyermekek és fiatalok ér­dekében végzett jelző, javaslattevő és gondo­zó tevékenység, a gyes-en lévők helyzetének a javítása mind megannyi vöröskeresztes fel­adat is. Meg kell tanítani lakosságunkat a he­lyes táplálkozásra, a modern fürdőszobás la­kások használatára éppen úgy, mint a higié­nia elemeinek megtartására. Vöröskeresztes tagságunk ezeket a feladatokat csakis az egész lakosság támogatásával tudja megoldani. Ha ezért e helyen szabad agitálni, akkor már él­tem is a lehetőséggel. * Tudjuk, Önök kiemelt figyelmet for­w dítanak az ifjúság körében végzett vöröskeresztes munkára. Milyen esz­közökkel, módszerekkel teszik ezt? — Az ifjúság körében végzett egészség­­ügyi felvilágosító munkában előtérbe kerül a szabad idő helyes felhasználása, az egészséges életmód kialakítása, a sport jelentősége, az egészség védelme. A küzdelem jól bevált mód­szerei közül a Tiszta iskola, egészséges ifjú­ság; Tiszta tábor, egészséges üdülés; Miért ár­talmas az alkohol; Közöttünk jár az ellenség mozgalmakat említeném. Az egészségügyi fel­világosító előadások mellett az ifjúságnak szervezünk egészségügyi beszélgetéseket.^ totó­játékokat, vetélkedőket. Hirdetünk pályázato­kat, filmeket vetítünk. Ellátogatunk velük egészségügyi intézményekbe. Rendezünk első­segélynyújtó tanfolyamokat, a tudásszint le­­mérésére szolgáló iskolai, területi, városi, já­rási, megyei elsősegélynyújtó versenyeket. Az ifjúság családi életre történő felkészítésének jegyében az általános iskolában a csecsemő­gondozási és házibeteg-ápolási, a középisko­lákban a Nagylányok iskolája és Családi élet iskolája tanfolyamokat tartunk. A fiatalokkal közösen meglátogatunk szociális otthonban élő idős embereket, szervezzük körükben öreg emberek házi gondozását. Ajándékcsomag­akciókkal az elemi csapást vagy háborút szen­vedett országok ifjúságát segítjük. Részt vesz­nek a fiatalok békemozgalmi akciókban. A A térítésmentes véradás szervezésé­­w ben nagy szerepe van a Vöröske­resztnek. A szervezésben vannak-e gondjaik? — Az emberi összetartozás nagyszerű bi­zonyítéka az önkéntes véradók áldozatválla­lása. A vöröskeresztes munka egyik legszebb és állandó figyelmet igénylő területe éppen ezért a térítésmentes véradómozgalom. A gyó­gyító munka megköveteli, hogy mindenkor a kívánt mennyiségben és minőségben álljon rendelkezésre életet mentő vér, mivél az sem­mi mással nem pótolható. Alapvető problémák nincsenek. Közel 20 ezer önkéntes véradót tartunk számon. De tapasztalható olyan je­lenség is, hogy egyes gazdasági vezetők önös érdekből nem segítik eléggé a szervező mun­kát. Egy sor vállalatnál elmarad a korábban tanúsított személyes példamutatás. Az orvos­ellátásban is jelentkeznek gondjaink. A szük­séges vérmennyiség biztosítása így nem egy­szer erőn felüli munkát igényel, arról nem is beszélve, hogy a segítségre váró beteg szem­pontjából is nagy kockázattal jár. A Hol tart nálunk a család- és növé­­w delem? — Először is a házasság előtti tanácsadást említeném. A tanácsadást végző orvosok már akkor is jelentősen segítik a nő védelmét, ha a családtervezésről, a terhesség megelőzéséről beszélnek. Ha pedig hozzávesszük, hogy eze­ken a beszélgetéseken szó esik a partnerről, a párválasztásról, az egymáshoz való alkal­mazkodásról, akkor látjuk, hogy így nem csak az abortuszok és a válások száma csökkenhet, de megalapozhatjuk az ifjúság egészségesebb csáládi élétét is. Az'iskolás'korúak némi fel­világosítását ma már a szülők is helyeslik, örülnek annak, hogy a pedagógusok is segí­tik az eddig csak szülőre váró feladatok meg­oldását. A helyi szervezetek feladata, hogy a jövőben többet foglalkozzanak a gyes-en lévő kismamák gondjainak társadalmi és gazdasá­gi egyeztetésével. 9 És az alkoholizmus? — Ezt a kérdést szívesen elhagynám. Sa­játos megyei gond, így hát szólok róla. Nem­csak az ingázás, meg a ma még mindig fel­lelhető direkttermő borok miatt teszem. Pe­relek ellene azért, mert az üdítő italok for­galmának a 25 százalékos emelkedésével együtt nőtt a szeszes italok fogyasztása, no, meg a kijózanító állomások munkája is. Meg­rendítő szám, hogy az elmúlt évben 600 gon­dozásba vételi eljárást folytattak le. Ebből ön­kéntesen csak 63-an jelentkeztek. Szélmalom­harcnak tűnik az is, hogy az üzemek, vállala­tok, irodaházak büféiből nem tudjuk kitiltani a szeszes italokat. Hatósági intézkedések elle­nére élnek és nem fogynak a zugszeszfőzdék és a zugkimérések. A Milyen előadásokon, tanfolyamokon W bővítik megyénk lakosságának egész­ségügyi ismereteit? — Az elmúlt évben lakóterületen, ipari és mezőgazdasági üzemben, más területen 702 előadást tartottunk és ezen közel húszezer hallgató jelent meg. Egészségnevelő mun­kánkban igen népszerű forma a filmvetítéssel egybekötött orvosi előadás, kiscsoportos be­szélgetés, kerekasztat-konferencia. Szó esik ezeken az egészséges életmódról, betegségek megelőzéséről, családvédelemről, alkoholiz­musról és más egészségügyi témáról. Igen népszerű a Szülők iskolája, a Családi élet is­kolája, az Egészséges élet, Házi betegápolás, Üzemegészségügyi és elsősegélynyújtó tanfo­lyam. Mint új dolgot említem, hogy hamaro­san elkezdjük az óvodások felkészítését az elemi elsősegélynyújtási isméretek elsajátítá­sára. A Milyen előadógárda és propaganda­­w anyag áll rendelkezésükre? — Az egészségügyi előadások, tanfolya­mok színvonalas tartásához jól képzett, hiva­tásszerető szakemberek állnak rendelkezé­sünkre. Egészségügyi intézmények dolgozói, körzeti orvosok, egészségügyi középkáderek, az iskolákban a vöröskeresztes tanárelnökök, valamint több mint száz önkéntes ápolónő vesz részt ebben a munkában. És valameny­­nyien a legjobb tudásuk szerint önkéntesen, társadalmi munkában segítik mozgalmunkat! Növekvő számban jelennek meg a különböző tanfolyami könyvek. 0 Munkabizottságok segítik a megyei és járási vezetőségek munkáját? — A Magyar Vöröskereszt negyedik kong­resszusa kimondta, hogy a különböző szintű vezetőségek munkabizottságra támaszkodva végzik tömegszervezetünk irányítását. A meg­gyei vezetőség mellett családvédelmi, egész­ségnevelési, közegészségügyi, szervezés-mód­szertani, ifjúsági és véradásszervezési munka­­bizottságokat hívtunk életre. 0 Önök felmérték a cigánylakosság helyzetét. Ez milyen megoldásra vá­ró tennivalókat ró a mozgalomra? — Vezetőségünk a cigánylakossággal való foglalkozást csak velük együtt, nem pedig ró­luk gondoskodva, nélkülük képzeli el. Nem látjuk célszerűnek külön helyi szervezetet lét­rehozni részükre, mivel a községi, lakóterületi, helyi szervezeteink megfelelő lehetőségeket biztosítanak számukra. A még meglévő ci­gánytelepeken egészségügyi állomásokat szer­veztünk. A telepi környezetből kiválni szán­dékozó lakosokat speciálisan képzett aktivis­táink segítségével megtanítjuk a legszüksége­sebb közegészségügyi, elsősegélynyújtási is­meretekre. A tisztasági mozgalom teendőinek ellátására is felkészítjük őket. ^ Feladataik megvalósítása során mi­lyen társadalmi és tömegszervezetek­kel működnek együtt? — A mozgalmi munkában kapcsolatba kerülünk valamennyi társadalmi és tömeg­szervezettel. A Hazafias Népfronttal például együttműködünk minden ..szinten. Közös mun­kánk eddig a környezetvédelemben a legered­ményesebb, de együttműködünk a különböző szolidaritási akciókban is. Évek óta közösen indítjuk a lakó- és munkahelyek tisztántartá­sát, szépítését elősegítő „Tisztasági mozgalmi akciót”. Az értékelést is közösen végezzük. If­júsági vöröskereszteseink a KISZ, illetve az úttörőmozgalom keretén belül tanulják meg az egészségnevelés és az elsősegélynyújtás fel­adatait. A polgári védelem területén Önök sajátos feladatokat oldanak meg. Szólna erről is néhány szót? — A Magyar Vöröskereszt polgári védel­mi tevékenységéről azt is tudni kell, hogy e munkaterületük szorosan kapcsolódik az egészségvédelem, az egészségnevelés, a népe­sedéspolitikai eredményeink megőrzéséhez. A polgári védelmi oktatás célja az elmúlt kikép­zési időszakban az volt, hogy képessé tegyük az alegységeket háborús időszakban — tömeg­­pusztító csapások, elsősorban nukleáris csa­pások — sérültjeinek elsősegélyben való ré­szesítésére, az elemi csapások idejére, a men­tesítésre. 0 A helyi vezetés hogyan segíti a vö­­w röskeresztes munkát? — A helyi vezetés zömében jól és hat­hatósan segíti munkánkat. Helyi szervezeteink titkárai és a vezetőségi tagok kérésére a he­lyi szervek vezetői részt vesznek a különböző vöröskereszles megmozdulások tervezésében, szervezésében, lebonyolításában. Viszont akti­vistáink jelentkeznek az első hívó szóra. Pél­daként említeném, hogy az 1970-es nagy ár­víz idején részt vettünk a mentésben, a la­kosság befogadásának és a keresőszolgálat megszervezésében. Lebonyolítottuk a gyűjtést, és a több mint 250 millió forintot kitevő pénz­beli segélyezés három lépcsőben történő el­osztását. Eredményesen zártuk az 1975. május 8-án indított „Nemzetközi segélybélyeg ak­­ció”-t is, amelynek során megyénk lakossága bizonyítván mély humanizmusát, több mint' 1 millió 100 ezer forinttal járul hozzá a háború és természeti kataszrófa sújtotta sebek gyó­gyításához. ® Mivel fejezné be a beszélgetést? — A Magyar Vöröskereszt országos veze­tősége nagy jelentőséget tulajdonítva a szociá­lis társadalmi gondoskodásnak, kitüntető em­lékérmet alapít e tevékenység erkölcsi elis­merésére. Az emlékérem adományozásával azoknak kíván köszönetét mondani, akik moz­galmunk e fontos működési területén kiemel­kedő érdemeket szereztek. Remélem megyénk­ben is lesznek majd, akik kiérdemlik ezt a ki­tüntetést. Köszönöm az interjút. « Sigér Imre

Next

/
Thumbnails
Contents