Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-27 / 74. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. március 27. TAPASZTALATCSERE Á nagyságos fejedelem Pöviddel születése után mérgezés­től féltették a család bécsi ba­rátai: a fejedelmi kisded étkére ettől fogva kettős gonddal ügyelt az özvegy anya. Zrínyi Ilona. Alig hét­évesen, majdnem agyonsújtotta a lesza­kadó sátor a pozsonyi táborban, melyet a császárváros alól fejvesztetten menekü­lő török sereg vert föL Halálos ítélet elől szökött meg Bécsújhelyről; többször tűz­tek ki vérdíjat fejére. Mégis, amikor csöndesen elhunyt az önként vállalt számkivetésben, a nép sokáig élőnek hit­te: puszta neve lázadásokat tudott vezé­relni: Petőfi és Arany pedig egy új szá­zad szabadságküzdelmének égi patrónu­­sát látta alakjában. Könyvtárnyit írtak róla, de nem hi­hetjük, hogy géniusza, történelmi és írói szereplésének lényege világosan állna közvéleményünk előtt. A valóban roman­tikus kalandregényre emlékeztető sorsfor­dulatok jobbára elfedik a vezérlő feje­delem politikusi és gondolkodó vonásait, írásai ritkaságok, vagy még kiadásra és új fordításra várnak. Ifjúkorának, a ku­ruc szabadságharc élén eltöltött éveinek és bújdosásanak hármassági is inkább kü­­lön-külön, más-más megítéléssel ismere­tes. Pedig ezt az életet és ezt az életmű­vet lényegi, mély egység jellemzi. Hősies, céltudatos önfeláldozásra ne­velték a hazai környezetéből gyökerestül kiszakított fejedelemíit jezsuita tanárai Csehországban. Csakhogy ez a hősiesség és ez az önfeláldozás a nemzetközi kato­licizmus erőfeszítéseit szolgálta volna, ha az ifjú hallgat elhivatottságának első, még zavaros hívására és belép a jezsuita szerzetesrendbe. Mint „osztrák” főúr is élhetett volna: előkelő származása, ro­konsága, műveltsége, vonzó személyisége, ha császárhűséggel párosul, jelentős poli­tikai szerephez is- juttathatta volna a tö­rök birodalom és a magyar függetlenség romjain új módon berendezkedő Habs­­burg-birodalomban. „Nemzetének”, azaz a magyar nemességnek, és „népének”, azaz a magyar és nem magyar jobbágyságnak számtalan megaláztatása és szenvedése, melyet nem a Werbőczyn felnőtt átlagos, jobbágyaira saját jól felfogott érdekében ügyelő birtokos nemesnek, hanem a kora politikai elméletein csiszolódott agyú, iró­­ilag kiművelt, minden érzékeny benyo­másra megnyíló szívű gondolkodónak sze­mével ítélt meg, érzett át. Mindez a meg­aláztatás és szenvedés arra indította, hogy ne a világ katolikus egyesítésén fá­radozó életszentséget, ne is a birodalom üdvét kompromisszumok során át kereső politikuspályát válassza; hanem kisebbet a világnál, kisebbet a birodalomnál, s mégis sokkal többet és nagyobbat: magá­ra vegye e nemzet és e nép sorsának in­tézését, vállalja Magyarországot. Egy megvalósítandó országot. Ugyanis az ősei példájára hivat­kozó fejedelem, amikor szociális követelésekért harcoló parasztok és rendi érdekeikért ellenálló nemesek, az üldözésekért elégtételt kívánó kálvinisták és a megszerzettről lemondani nem haj­landó katolikusok élén harcba indult, va­lami olyat akart, amit sem részérdekekért harcoló elődei nem akarhattak, s ezernyi csoportérdektől szétszabdalt harcosai sem igen. A magyar állam függetlenségét. S majdan e független államnak a csoport­­érdekeken — hite szerint — fölülkereke­dett békés fejlődését. Szellemi őse volt a családban anyai nagybátyja, Zrínyi Mik­lós, aki Mátyás államát akarta föltámasz­tani. Azok az eleinte kedvezőnek látszó külpolitikai körülmények, amelyeket min­dig igyekezett kiterjedt diplomáciával üdének szolgálatába állítani, az idő mú­lásával egyre baljósabbakra fordultak: egyedül Franciaországnak lett volna ér­deke a fölemelkedő tengeri hatalmak — Anglia és Hollandia — diplomáciájában nagyra értékelt, az európai egyensúlyt biztosító osztrák nagyhatalom ellenében létrehozandó magyar függetlenség. Fran­ciaország azonban az ekkor folyó spanyol örökösödési háborúban döntő vereséget szenvedett: a szabadságharc második fe­lében, az éppen felemelkedő nagy péteri Oroszország pedig még nem volt elég erős ahhoz, hogy a kelet-európai egyensúlyt saját tetszése szerint rendezze át. A bújdosó fejedelem, amíg tehette, folytatni akarta küzdelmét. Fontosabb azonban ekkori diplomáciái erőfeszítései­nél az a hallatlan erkölcsi komolysággal vállalt írói munka, amellyel személyét és vállalkozását a kortárs Európa és az utó­kor magyarsága számára hatékony jel­képpé formálta. MW órán jött, hiszen a feudális tár­­flv sadalom egymással szemben álló Mm, osztályait olyan célra akarta fel­használni, nemzeti abszolút mo­narchia teremtésére, amelyet polgárság nélkül nem lehetett végrehajtani. De küz­delme, majd példája beleépült a magyar polgári nemzetállam megteremtésébe. An­nak a gyötrelmekkel teli több évszázados folyamatnak, amely Európa dinasztikus birodalmakba szervezett keleti felében is megszülte a modern nemzeteket, egyik legnagyobb szabású történelmi alakja volt II. Rákóczi Ferenc, aki most háromszáz éve született egy kis Zemplén megyei fa­luban. SZ. L. AZ ELŐFUTÁR Fáradt, igencsak csap­zott volt az az első gólya, amelyet az idén megláttam. Berencs alatt röpdösött, s kőiben láthatóan fázott. Tocsogók körül körözött, de a be­­gérázott vízfelület nem sok jót ígért. Rácsodálkozott a hófoltra is, majd dider­gő lábbal beleállt a ba­rázdákba. Szürke-piszkos volt a tolla, sovány ma­dárnak tűnt. Még így is, némi szomorúság ellené­re is örömet okozott. Mert hosszú útjára csalhatatlan ösztöne indította, s ha nem is találta még az igazi meleget, az már nem vá­rathat soká magára. Újra felröppent aztán, hogy torzsok közt sarjadzó új között kutasson valami harapnivalót. Talált vagy nem? Kissé vígabb röpte sejttette, nem hiába gém­­beredett lába a hideg nedvességben. Egyet lát­tam, merész, korán jött gólyát. Talán utána meg­jön a jobb idő is, amikor e magányos vándor olyan dolgokról mesélhet nekik, amit hihetnek is. nem is. Azt, hogy ő már látott ha­vat, jeget. Lehet, így szü­letnek a háryjánosok... (b) A ZIL NEM BENZINFALÓ A megtakarítás: 2 millió 770 ezer A vajai módszer A háztáji a termelőszövetkezet egyik üzemága Ha valakinek eszébe jutna „takarékos vezető” címet alapítani, a szabolcsi Volán­­„pilóták” bizonyára versen­genének érte. Bizonyítja ezt az is, hogy az elmúlt eszten­dőben csak üzemanyaggal kétmillió-hétszázhetvenezer forintot takarítottak meg. A köztudatban úgy él, hogy a ZIL-ek amolyan benzinfa­lók. A Volán 5. sz. Vállalat gépkocsivezetői azonban ala­posan rácáfoltak erre a hie­delemre. A ZIL—130 típtisú gépko­csik 45,23 literes bázisnor­máját 43,92 literre szállítot­ták le. A ZIL—MMZ típusok 5,18 literrel fogyasztottak kevesebbet az 1974-es bázis­évhez viszonyítva. Hasonlóan jó megtakarítást értek el a gázolajjal közlekedő jármű­vek is. Az Ikarus 266 típusú panoráma buszok 36,70 liter helyett 31,38-cal közlekedtek, tehát a száz kilométerenkénti megtakarítás itt 5,32 liter. A csuklós Ikarusok a 39,33 lite­res bázisnorma helyett átlag­ban csak 36,40 literrel közle­kedtek. Szabó István műszakfej­lesztési osztályvezető szerint a Volán 5. feliratú gépkocsik és autóbuszok 1976-ban is megtakarítással közlekednek. Tény, hogy a múlt évi 5%-os megtakarítást ez évben már nem lehet hozni, de a tava­lyi megtakarításra még egy százalékot meg lehet takarí­tani. Természetes, hogy ezekért az eredményekért anyagi el­ismerés is jár, a legtöbb megtakarítást elért gépko­csivezetők minden évben pénzjutalomban részesülnek. Szilágyi Mária A hét elején autóbusz­ra ültek Nyíregyháza vá­ros párt-állami vezetői, az itt működő négy mező­­gazdasági termelőszövet­kezet elnöke és a háztáji» bizottságok tagjai, hogy tanulmányozzák a vajai Rákóczi Termelőszövet­kezetben a háztáji terme­lés segítését, az áruértéke­sítés szervezését és a tsz­szel való kapcsolatot. A vajai Rákóczi Termelő­­szövetkezetben — amint ar­ról Iklódi László, a termelő - szövetkezet elnöke és Bíró István, a háztáji bizottság el­nöke tájékoztatta a megje­lenteket — a háztáji gazdál­kodást egy külön üzemágként kezelik. Nemcsak megválasz­tották a háztáji bizottságot, hanem annak működéséhez megteremtették a szükséges személyi és anyagi feltétele­ket. A bizottság elnöke füg­getlenített, egy tapasztalt kertészszakember és egy könyvelő csak a háztáji ügyekkel foglalkozik. A két egyesült községben Nyírpa­­rasznyán és Rohodon még egy-egy függetlenített szer mély intézi a háztáji ügye­ket. Biztonság, szakszerűség A termelőszövetkezetben legfontosabb ágazat a gyü­mölcstermesztés. A közös példáján a háztájiban is az almatermesztés a meghatáro­zó. A háztáji kertekben mint­egy 100 hektár almaültetvény van. A bizottság ismeri a fák mennyiségét, korát, termőfa­­egységét. Ehhez szabják a gé­pek számát és a növényvédő­­szer-vásárlást. A múlt esz­tendőben a szövetkezet veze­tősége tíz permetezőgépet kü - lönített el a háztáji bizottság részére. Amíg a háztájiban munka van, addig a közösben ezek a gépek nem dolgozhat­nak. A tagok nyugodtan mehet­nek a közösbe dolgozni, a permetező brigád éppen úgy elvégzi a munkát, mintha otthon lennének. A szervezettségre jellemző: a múlt év őszén a közösben 528 vagon, a háztájiban pedig 270 vagon alma termett. Ezt a roppant mennyiséget min­den külső társadalmi segítség nélkül időben takarították be. November 1-re az utolsó al­maszállítmány is elment a községből. A Rákóczi Terme­lőszövetkezetben nincs egyé­nenkénti alkudozás, kimara­­dozás a közös munkából, mert előre megegyeznek a vezetőséggel, mikor szüretel­nek a háztájiban és akkor a fogatok, a szállító eszközök egy perc fennakadás nélkül a tagok termését szállítják. Az értékesítésben a tagok szabadon választhatnak, el­adhatják a termést a közö6 gazdaságnak, vagy az ÁFÉSZ-nek. Az elmúlt évben száz vagonnal értékesítettek a tagok a közösön keresztül. A szervezettség előnye A háztáji gazdaságokban a kukorica a második növény. A termelőszövetkezet közö­sen szántja, műtrágyázza és vegyszerezi kukorica alá a vetendő területet. A már ki­kelt Vetésből mérik ki a ta­gok járandóságát. Évről évre azonos helyen van a tagnak a földje. így lehetőség nyílik a háztájiban termelt szerves­­trágya-felhasználásra is. A kukoricát kapálni nem kell, mert vegyszerezik, a tag eset­leg fej trágyázást végezhet, ha szükségesnek látja. Hasonló­an az almához a kukorica­betakarítást egyszerre végzik, ilyen szervezéssel jobban ki lehet használni a szállító esz­közöket. Az állattenyésztés sem a közösben, sem a háztájiban nem jelentős. Vaján talán a kelleténél gyorsabban elsza­­kosodtak almatermesztésre. A két csatlakozott községben körülbelül a megyei átlagnak megfelelő szinten foglalkoz­nak állattenyésztéssel. A háztáji részére végzett minden munkának egy évre előre szabott ára van. A múlt évben egy termői aegység permetezése nyolcvan forint­ba került. Egy hold kukorica összes költsége 1236 forint volt. A végzett munka ellen­értékét dolgozó tag, vagy nyugdíjas egyformán megfi­zeti. A nyugdíjasok más úton jutnak szociális segélyhez. A tagok a háztáji bizottságtól nemcsak a termeléshez kap­nak segítséget. Ha valaki tü­zelőt vagy építőanyagot vá­sárol, bejelenti fuvar­igényét a háztáji irodán és fix árért kap szállító eszközt. A háztáji bizottság évente kétszer ülésezik, ahová mint­egy nyolcvan—száz tagot is meghívnak, akik véleményt mondanak a végzett munká­ról, jelzik az újabb igénye­ket. Vélemények A tájékoztatót követő vitá­ban Ács Zoltán, a nyíregyhá­zi Dózsa Tsz elnöke elmond­ta, hogy náluk a zöldségter­mesztés a meghatározó a háztájiban is. Eddig nem volt függetlenített személy a ház­tájiban, ezután egy szakem­ber náluk is csak ezzel fog foglalkozni. A közös fogatok­tól ők is elkülönítik a háztáji részére az igavonókat. Mezősi István, a Vörös Csillag Tsz elnöke többek között arról szólt, hogy az ÁFÉSZ Nyír­egyháza határában jobban szervezhetné a kertészeti ter­mékek felvásárlását. Hasonló gondok vetődtek fel a Dózsa Tsz-ből is, eddig a Debreceni műút környékén nem volt felvásárlóhely. Erre ott hely­ben, a tapasztalatcserén részt vevő Nagy István, a Nyíregy­házi ÁFÉSZ elnöke adott vá­laszt. A Szikla utcán egy új üzletet nyitnak, ahol megold­ják a felvásárlást is. Török Mihály, a Ságvári Tsz elnöke a város közelsé­géből és a tanyabokrok szét­szórtságából adódó sajátossá­gokról szól. Itt nem lehet úgy táblásítani a háztájit, mint Vaján, ennek ellenére a va­jai példából sokat tanultak. Lubiczki József, a Jókai Tsz elnöke a nyírszőlősi sajátos­ságokról szólt, ahol a cse­resznye- és meggytermesztés­nek van hagyománya. Most azon gondolkodnak, hogyan tudnának ezek termesztésé­hez nagyobb segítséget adni. Többen szóltak a sajátos nyíregyházi legelőgazdálko­dásról, annak gondjairól, a tanyás gazdálkodás állatte­nyésztési lehetőségeiről. Varga Gyula, a nyíregyhá­zi városi pártbizottság első titkára ezekre a felvetésekre többek között így válaszolt: „Nem azért jöttünk Vajára, hogy az itt tapasztaltakat minden változtatás nélkül azonos módon valósítsuk meg. ötletet, módszert akar­tunk szerezni, és ez sikerült. Az a szemlélet, a pontos szer­vezettség, ami Itt van, mind­nyájunknak segít”. Hasznos félnap Hasznos fél nap volt, amit Vaján töltöttek a nyíregy­háziak. Makrai László, a termelőszövetkezetek megyei szövetségének titkára, áld szintén részt vett a tapaszta­latcserén többek között el­mondta: „A háztáji termelés segítése jól szolgálja a hár­mas érdeket. Népgazdasági érdek, hogy a mezőgazdasági árutermelésnek mintegy 40 százalékát adó háztáji ter­mék ne csökkenjen. Ha ezt egyik napról a másikra a kö­zösben kellene megtermelni a népgazdaságnak több száz milliárdjába kerülne. Érdeke a szövetkezetnek is, hogy a tagok minél jobban kötődje­nek a szövetkezethez, ott jól érezzék magukat. Nem utol­sósorban egyépi érdeke a szö­vetkezeti tagnak a háztáji árutermelés növelése, hiszen helyben olyan jövedelemhez juthat, amely jelentősen eme­li az életszínvonalát.” Csikós Balázs FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT HEGESZTŐ Földi János, Nyíregyháza, Korányi Frigyes u. 60. IV. 15.

Next

/
Thumbnails
Contents