Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-24 / 71. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. március 24. Hozzászólás A nevelési tanácsadóhoz Meglepődve és kissé szomorúan olvastam a lapban a megyei nevelési tanácsadásról szóló tájékoztatást. Meglepődve, mivel •megyénkben nem most szervezik a megyei tanácsadót, az már 1958 március óta működik Nyíregyháza, Szarvas u. 10-112. szám alatt, a gyógypedagógiai intézet épületében. Az országban elsőként szerveztük meg a Művelődésügyi Minisztérium és a megyei tanács művelődésügyi osztálya engedélyével. Azóta megszakítás nélkül rendszeresen folynak a 3—18 éves gyermekek vizsgálatai, a tanácsadáson immár 18 éve. Pedagógus, gyermekszakorvos, pszichológus, logopédus, gyógypedagógus vizsgálja — igaz csak mellékfoglalkozásban — hetenként kedden és pénteken, a szülők, az óvodák, iskolák, gyámhatóságok, a rendőrség és bíróság által vizsgálatra javasolt kiskorúakat. A 18 év alatt közel 3600 vizsgálatot végeztünk, ezenkívül évente áprilisjúnius hónapokban a megyei gyógypedagógiai áthelyező bizottság munkájába is bekapcsolódtunk és 3900 vizsgálatot végeztünk. Gondolom, hogy a 7500 vizsgálat már számottevő és a tanácsadások nagyban segítették a sérült gyermekeket helyes irányba terelni. A szülők megelégedéssel szólnak munkájukról Sok-sok gyermek személyiségzavarát sikerült tisztázni és tanácsadással korrigálni. Mindezeket ismerve vagyok szomorú, hogy erről megyénkben csak kevesen tudnak. Pedig a Kelet-Magyarorazágban is — ha ritkán is, de megjelent egy-egy cikk a tanácsadó munkájáról. Amikor szabolcsiak hátrányos helyzetéről hallok, sokszor elkeseredem — pedig nem vagyok „bennszülött” — mert tudom, hogy ez csak látszólagos. Nem jól van ez így. Jobban meg kellene becsülni a megyei kezdeményezéseket, eredményeket és büszkén, hivalkodás nélkül kellene közzéteni, mert nincs mit szégyenkezni a szabolcsikaknak. Ügy gondolom, hogy a megyei nevelési tanácsadónak az országban elsőként való szervezése és munkássága miatt sincs mit szégyenkeznünk, sőt... Elnézés a helyesbítésért, de szeretném, ha az újságból a valóságnak megfelelőt olvasnák az emberek, mert úgy gondolom ezt megérdemlik azok, .akik hosszú időn keresztül, látványosság nélkül, de becsületesen és eredményesen dolgoztak a sérült személyiségű gyermekek megmentéséért. Tárnái Ottó a nevelési tanácsadó vezetője. Örömmel adtunk helyet Tárnál Ottó hozzászólásának, amelyben a nevelési tanácsadást végzők áldozatos munkáját ismerteti. Az 1976 január 1-1 hatálylyal létrehozott megyei nevelési tanácsadó, mint önálló intézmény — zömében főhivatásként dolgozó szakemberekkel — bizonyára új fejlődési szakasz kezdetét jelenti ebben a munkában, s támaszkodni fog az eddigi tapasztalatokra. Esti fények Jósavárosban. (Gaál Béla felvétele) HARMINC SZABOLCSI RENDEZVÉNY a képzőművészeti világhéten Az elmúlt évben első ízben rendezték meg a képzőművészeti világhetet. A tavalyi tapasztalatok alapján a világhét szervezd bizottsága az idén is változatos lehetőséget teremt országszerte a képzőművészeti kultúra terjesztésére. Az idei képzőművészeti világhét időpontja: 1976. szeptember 18—28. Nyitórendezvénye a Magyar Nemzeti Galéria által szervezett grafikai és kisplasztikái reprezentatív kiállítás. A világhét fő gondolata: a vizuális kultúra fejlesztése érdekében ráirányítani a társadalom figyelmét az ember és a művészeti környezet kapcsolatára. Úgy kell befolyásolni az embereket, hogy észrevegyék, lássák, elfogadják a körülöttük lévő kü'lső világ és belső környezet nyújtotta képzőművészeti élményeket, közterek, lakótelepek, parkok szobrait és egyéb képző- és Iparművészeti alkotásokat, hogy felfogják az őket köriil-Riportúton voltam a G6- lyahírszirom-aprító és Metélő Szövetkezetnél a külvárosban. Az újságíró kíváncsiságával kutattam a feleletet arra, hogy mostanában miért kevesebb a piacon a szép kerekre, ízlésesre aprított és hosszúkás csíkokra metélt gólyahírszirom. Helyettük persze van szögletesre vagy legfeljebb oválisra aprított és rövidre metélt... A titok nyitjára nem volt könnyű rájönni. Naphosszat figyeltem a technológiai folyamatokat. A szalagot irányító egyik művezető rutinos mozdulatokkal csévélt, orsózott, fűzött és dugott. Ez biz’ megy, mint a karikacsapás. A szöszke kis aprítólány keze gépként formálta a szögletes és néha-néha ovális szirmocskákat. Azt ami a kutyának sem kell. Mellette a szalagnál a magas, szemüveges fiú már fineszesebb volt: ő látszólag kerekre metélt és csak a nagyon kifinomult szemlélő vette észre, hogy bizony nem a legegyenesebb a vonalvezetés. A bajuszos metélő igyekezett szép kerekre formálni a szirmokat, csak akkor hasított félre egy kissé, amikor a mellette ülő szemüvegestől röstellte, ha ő már-már pontos és szép munkát végez. Egy másik gépteremben sokdioptriás szemüvegben irányította a szalagot egy érzelmes lelkületű művezető, ö már egyenesen a szögletes szirmokat formáltatta, mivelhogy neki pontosan az tetszett és nem értette meg, hogy a piacon már lassan két évtizede változatlanul a kerek szirom vevő művészeti alkotások szépségét. A képzőművészeti világhét előkészületei megyénkben is megkezdődtek. Több mint harminc rendezvényt bonyolítanak le szeptember 18 és 26 között. A világhét műsoros nyitóestjét a Móricz Zsigmond megyei Könyvtár előadótermében rendezi meg. Kiállítás nyílik a megyében élő képzőművészek műveiből, képzőművészeti könyvek bemutatójára, könyvárusításra, irodalmi és zenei műsorra is sor kerül. A megyeszékhelyen ez idő alatt tizenhat rendezvényen várják az érdeklődőket. Többek között a Jósa András Múzeumban „Anyag és forma” címmel nyílik kiállítás. A Képcsarnok Vállalat Benczúr Gyula termében kortárs festőművészek, kisplasztikái és plakett-tárlata, a városi művelődési ház Szabadság téri termében „Az ember és a művészi környezet”, „A népi építészet”, „A textilművé-Gólyahír megy. És még csak nem is várható változás az ízlésben. Továbbmentem az üzem területén. Az egyik szobában rajzok, tervek között találtam az alrfőművezetőt. Lámcsak, a pauszpapírokon szép, szabályos, kerek gólyahífszirmok vannak, meg olyan rendes hosszúkásak. Ez a műszaki szaki azután elmondta, hogy ő bizony ilyen termékeket szeretne gyártani, de bizony kemény a belső ellenállás. Elmondta még, hogy ő a belső ellenőrzési főosztálynál dolgozott azelőtt, £hol megszokta, hogy a gólyahírszirómnak a fogyasztót kell kielégíteni és ő most is csak úgy tudja elképzelni ezt az egész termelést. No persze, a korábbi főellenőr már puszta múltjával is irritálta a szalagoknál dolgozókat. Mondják is róla, hogy még most is szabó lyoskodni akar... Még mindig hiányzott valami, hogy megértsem a titkot. Benyitottam hát egy kis helyiségbe. Egy aprítógépnél hosszú hajú 20—22 éves forma fiatalember dolgozott magányosan. Türelmesen, gondosan aprította a szirmoszet” című kiállítások alkotják a rendezvények egyik részét. A szentendrei festők munkásságával ismerkedhetnek meg a résztvevők a Városmajori Művelődési Házban, a tanárképző kerengője a tuzséri alkotótábor anyagát fogadja. A megyeszékhelyen képzőművészeti vetélkedőt is rendeznek, iskolagalériát avatnak a 110. sz. iparitanuló-intézetben. A Jósavárosban felavatják Lantos Györgyi Anya gyermekével című szobrát. A Bessenyei könyvesbolt képzőművészeti könyvkirakatot készít és a város több pontján szervezi meg az utcai árusítást. A megye városaiban és nagyobb községeiben tizenöt kiállításra kerül sor. A megye 255 filmszínházában kísérőfilmként képzőművészeti kisfilmeket láthat a közönség a játékfilm előtt, 41 helyen vetítik le a „Búvó örökség” című néprajzi-műemléki kisfilmet. KÉPERNYŐ ELŐTT A film és a közönség találkozása valójában az alkotók és a nézők találkozása még akkor is. ha a film készítői testi mivoltukban nincsenek is jelen a vetítésen és az utána rendezett beszélgetésen, vitán. A műben ki_ fejtett gondolataik, nézeteik képviselik őket ilyenkor. Egymástól időben távol eső korok szemlélete találkozik vagy éppen ütközik olykor e beszélgetéseken. így történt Az acélt megedzik és az Árvácska című film esetében is. Szükség van ezekre a filmvitákra, nézői véleményekre, mert sok mindent tisztázhatnak, rendezhetnek a nézők gondolataiban, de jó önkontroll lehet az alkotóknak is egy-egy ilyen beszélgetés: jelzést kaphatnak arról, vajon azt mondja-e nézőnek a film. amit az alkotók akartak közölni általa. Az acélt megedzik-ről rendezett kétrészes vitaműsor elsősorban nem is a filmről szólt, hanem inkább a regény- és a filmbeli eszmékről, a forradalmi magatartás mai értelmezéséről, úgy is lehetne mondani: a korszerű forradalmi - ság fogalmát igyekezett meghatározni. Érdekes és értékes gondolatokat mondtak el róla a fihtalok és a meghívott vendégek, a fogalom lényegét is összefoglalták, mégis piszkál az elégedetlenség. Jól tudom, ilyen lényegbevágó témáról csak megfontoltan, körültekintően szabad vitatkozni. Ez a vita azonban — erről a fiatalokat nagyon is izgató kérdésről — túlságosan is megfontolt, nagyon is higgadt volt. Ezt a vitaműsort is elérte az alaposan előkészített (nem mondom, hogy elpróbált) vitaműsorok végzete: minden belekerült, amiről szólni kellett, csak éppen az élet, a lendület, a hév maradt ki belőle. Pedig fiatalok között készült. Sokkal több természetességet, életet találtam az Árvácska című új magyar film házi vetítése után a nézők körében rendezett vitáról készült beszámolóban a Filmszem harmadik számában. Feltehető, hogy az egész vita olyan élénken zajlott, mint az adásba került részlet. Nyilván nagyrészt azért, mert nyomban a vetítés után rendezték, különösebb előkészítés nélkül, az első hatások légkörében. Ez az élénkség mindinkább jellemző a Filmszemre, amely adásról adásra jobb, tartalmasabb. Nemcsak tájékoztat, hanem orientálni igyekszik, paradox módon éppen azzal is, hogy egymásnak ellentmondó véleményeket is közzétesz. Ha nem is tudja pontosan szavakba önteni, de nagyon jól látja, érzi az üzemi demokrácia mibenlétét. lényegét a munkások többsége. Erről győzött meg a Napirenden az üzemi demokrácia címmel látott műsor. Bán János szívós következetességgel faggatta mind stúdióbeli beszélgető partnereit, mind azokat, akiket a gyárban készített riportokban kérdezett. Nem hagyott elsikkadni egyetlen lényeges kérdést sem. Ez az alaposság enyhítette a gyári zajok miatt kerekedett bosszúságomat. Jó lenne, ha már mellőznék ezeket a külsőségeket. A munkásról akkor is elhisszük, hogy munkás, ha nem a zajos gépek között látjuk. (Igen: látjuk, mert hallani sokszor alig-alig halljuk, értjük őket.) A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján — Nagyapáink hagyatéka címmel jó ötlettel készült műsorral emlékezett a televízió a dicső napokra. A Munkásmozgalmi Múzeum állandó kiállítása adta a keretet az emlékezéshez, a veteránok, a költők és a történész szavaihoz, a dalokhoz. Seregi látván kát épp oly kerekre, mint amilyent az imént láttam a tervasztalon. Kezdő volt az észemadta, látszott a riadt tekintetén. De néhány jóindulatú kérdés után feloldódott és elmondta, hogy neki tetszenek a kerek és hosszúkás szirmok, fantáziával eze két lehet nagyon szépen és modern módon készíteni. Van is neki ezernyi ötlete. De csak itt csinálhatja magában, mert a szalagok mellől elég gyorsan kiutálták a szögletes szirmok hívei. Úgy véltem ennyi elég a riporthoz, de a szövetkezet elnökének véleményére még kíváncsi voltam. Beléptem hát hozzá is. Csupán arra kértem választ, miért tűrik meg a műhelyekben ezt az összevisszaságot, miért vesznek fel ide minkenkit, aki önmagáról azt hiszi, hogy ért a gólyahírszirom aprításához. És ekkor kiderült, hogy itt bizony nincs divatban a fegyelmi még a legszögletesebb végtermékek miatt sem. „Hogyisne, még úgy nekikeseredik valamelyik műszaki, hogy hamübasült pogácsát vesz magéhoz és elmegy világgá ...” Riportutam végére értem. Sétáltam hát egy kicsit a városban. És ekkor a központban megláttam egy feliratot, egy másik szövetkezet cégtábláját. Nicsak, itt is gólyahírszirom-aprítás folyik! Közelebb mentem hát, s a mintabolt kirakatában ott voltak a mindenki által keresett szép, kerekre aprított é hosszúkásra metélt szirom darabkák. Szilágyi Szabolcs A RADIO MELLETT Ismét aktuális témákról hallottunk a Kulturális Magazinban vasárnap délelőtt. Sediánszky János műsora többek között a Magvető Kiadó immár 100 kötetet meghaladó, népszerű „Uj termés”-sorozatának szerkesztési elveiről, nevezetesen arról, hogy nálunk — a néha hallható panaszok ellenére — igenis megjelenési előnyt élveznek az induló fiatal írók, költők művei. (A második kötetüknél már magasabbra teszik a mércét.) A bizalom tehát megvan. Az elsőkötetesek pedig érdemeseknek is bizonyultak rá, mert — a Kiadó illetékese szerint „.. .alig van tévedés a sorozatban”. A történelem nagy tavaszai közül a tanácsköztársasági évforduló kapcsán Rózsa Gyula beszélt színesen és színvonalasan 1918—19 plakátjairól, a magyar plakátművészet ízig-vérig modern, forradalmi korszakáról. Csernus Marian egyetemi színpadi műsoráról vallott vonzóan melyben az egyes számok „hazai kiáltások nők, asszonyok tollából”. A Rákócziévfordulóhoz kapcsolódott a Mikes-levelek keletkezéstörténete és egy rövid riport az eredeti kéziratot őrző egri érseki könyvtárból. Az igényes műsorról egyetlen megjegyzést még: talán magazinszerűbb Tehetne. Színesebbnek, de ennek ellenére kevésbé sikeresnek éreztünk egy másik Sediánszky-műsort, a Rádió Könyvklubja irodalmi estjének közvetítését a paksi könyvtárból. Az ellentmondás az előbbiekkel csak látszólagos. A szín ességet a társművészetek bevonása jelentette a bemutatott költők szép verseihez illeszkedéssel, valamint a versek művészi interpretálása, azonban a műsorból hiányzott valamiféle tematikai egységre való törekvés, vagy valamilyen rendezőelv. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 57. évfordulójáról a Karikás Frigyes remekművű írásaiból készített pompás hangjátékkal emlékezett meg a Rádiószínház, Dévényi Róbert adaptációjával. Baksa Soós László rendezésében. Karikás felejthetetlen hőseinek életéből és harcaiból a legjellegzetesebb epizódok elevenedtek meg, Korbély János, Kőműves Papp István, Petri Koczka Péter és a többiek, s maga az író sorsának egy-egy darabkája 1919 tavaszán, a győzelmes észak-magyarországi hadjárat idején. A lazán összefűzött egyes jelenetek mégis tökéletes egységet képeztek: meleg emberséget az embertelenség ellenében a cselédek, munká. sok tiszta hitét, biztos osztályösztönét és emberi méltóságérzetét, tisztánlátásukat az áruló praktikákkal szemben. Ezért is fakadt ki Korbély János a félrevezetett szlovák cselédekre: „Én látom bennetek a testvért ...” Merkovszky Pál
