Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-21 / 69. szám
6 KELET-MAGYARORSZÄG —VASÁRNAPI melléklet 1976. március 21. A Magyar Tanácsköztársaság Szabolcs-Szatmárban AHOGY A RÉSZTVEVŐK LÁTTÁK ötvenhét évvel ezelőtt szőkébb hazánkban, Szabolcs-Szatmár megyében is hatalomra jutott a proletariátus. Nem kevés a megyei példa arra, milyen nagy szeretettel, forró lelkesedéssel fogadta, segítette népünk a Tanácsköztársaságot. A választások, a községi direktóriumok tagjai és a néptanácsok működése ragyogó példáit adják annak, hogy a nép élni tudott a hatalommal azokban a napokban is, amikor erős volt az ellenség, mind az országban, mind azon kívül. A Tanácsköztársaság félévszázados évfordulójára megyénkben kiadtak egy kötetet, amelyben az egykori direktóriumi tagok, vöröskatonák emlékeztek vissza a dicső napokra. A velük készült riportokból, írásokból közlünk az alábbiakban szemelvényeket. FAZEKAS JÁNOS: Március 22-én hajnalban dr. Lakatos Imre Kálvin téri lakásán már együtt volt a szűketoto körű szociáldemokrata pártvezetőség. Kiss Roland kormánybiztos egy alig két órája érkezett távirat szövegét olvasta fel. A táviratban azt közölte a Magyarországi Szociáldemokrata Párt titkársága, hogy Budapesten kikiáltották a Tanácsköztársaságot és szocialista kormány vette át az ország ügyeinek intézését. Megalakították a megyei direktóriumot. — Hárman letettük az esküt a Tanácsköztársaságra, fegyvereket vettünk magunkhoz. Közvetlenül a megbeszélés után zárolták a bankok állományát, munkásőröket küldtek ki. Ellenőrzés alá helyezték a telefonközpontot és a távíróhivatalt. Ide is munkásőröket küldtek. Délelőtt a városházán összeült a Munkás- és Katonatanács. — Az utcám kimenni nagyszerű érzés volt. Nyíregyháza népe kitörő örömmel fogadta a Tanácsköztársaság kikiáltását. A napok huszonnégy órájából húsz a munkáé volt. KIRTYÁN JÓZSEF: Nyíregyházán is vértelenül történt a hatalomátvétel, 1919 tavaszán. Március 22-től kezdve már vörösőrségnek, munkásőrségnek hívtak bennünket. Szinte állandó szolgálatban, távolabb voltam az eseményektől, a direktóriumtól. Rám a fegyveres védelmet bízták. Abban megegyeztünk a direktóriummal, bármi veszedelem fenyegeti a proletárhatalmat, a villanytelepi sziréna hangja lesz a jeladás, s mi pillanatok alatt a megyeházán leszünk. Március 24-én délben hallottuk a szirénaszót, azonnal kocsira szálltunk a lőállásoknál, irány a megyeháza. Ott tudtuk meg, hogy az első direktórium nem állt helyt, az ellenforradalom ezt kileste és hatalomátvételre készült. A helyzetet a Pestről érkezett Pogány József ismerte fel és intézkedett. Nyomban új direktóriumot választottunk Nyeste János, Török Imre és Papcsó László részvételével. Mi ezután visszamentünk az orosi szőlőkbe, állásainkba. Közeledett az ellenséges csapat, egyesítettük erőinket. KOSZTA LAJOS: Megalakítják Mátyuson is a direktóriumot. A tagjai mind szegény emberek: Fodor Bálint, Veress Gyula, Tóth Bernát, Pethő Sándor. És tagja lesz Koszta Lajos is. Földje nincs, az apja pár holdján munkálkodik, ezért lesz a Nincstelenek Bizottságának vezetője. Rokkant katonák, hadiözvegyek, zsellérek tették le a sorsukat Koszta Lajos kezébe. És az egyszerű falusi legény, akinek szavát eddig nem igen hallották a faluban, egyszerre fontos embernek érzi magát. A feladat, a felelősség sok mindenre megtanítja az embert. Mot mindez természetesnek tűnt. Meri nem volt olyan könnyű egy eldugott kis faluban megteremteni a proletárok hatalmát. A nép telkeket, legelőt követelt elsősorban. Az urak azonban ragaszkodtak a földhöz. Csavaros eszű szolgáik többször is kijátszották a szegényeket. Le is jött az írás, hogy nem jó teleknek az a terület, meg a talaj sem alkalmas építkezésre, amit a mátyusi szegények maguknak szántak. Ekkor Koszta Lajos néhány társával vonatra ült, s vitték a földmintát Pestre. Hiába ágált aztán a községházán a pap meg a jegyző. Kisajátították Mátyuson azt az ötven—hatvan holdnyi területet, amit házhelynek szántak és birtokba vették a legelőt is. Néhány hét múlva már fel is húzták a nincstelenek az első házakat a grófi főidőn. Sárból verték a falat, s nádból hevenyészték a tetőt, de mégis határtalan volt az örömük — végre a sajátjukban laktak. így született Mátyuson az „Uj falu”, mert erről a területről utána sem lehetett elkergetni a népet. Mennyi mindenről tudnának ezek a 600 négyszögöles telkek beszélni... BARTHA JÓZSEF: A tavaszi gyom már felverte a birtokos nélkül maradt, parlagon hagyott földeket, kívánták az ekét, a magot, a munkáskezet, amikor a paszabi utcákon megperdült a dob és földosztásra szólította a szegény kisembereket. És Bálint György az évszázados éhség után megmámorosodott embereknek mérte, osztotta a földet. A forradalomhoz, annak nagy helyi vívmányához, az osztott földhöz hű paszabi kisemberek felbolydultak, amikor hírét vették annak, hogy az ellenforradalmi román hadsereg már közeleg a Tisza vqnalához. Bálint György és jó néhány társa átkelt a Tisza túlsó oldalára. Nem kellett sokat magyarázni a „népfelkelő” paszabiaknak; fegyvert ragadtak a fiatal Vörös Hadsereg oldalán a frissen szerzett föld megvédéséért. Bálint Györgyék a környező községek fegyvert fogott népével Vencsellő—Paszab magaslatában, a Tisza túloldalán apró egységekben tartották a frontot, amíg a székely hadosztály áruló tisztjeinek az utasítására az északi szárnyon a katonák zöme letette a fegyvert, illetve visszavonult. DANKÓ ANDRÁS: — A Vörös Hadsereg felállítását már márciusban elrendelte a Forradalmi Kormányzó Tanács. Én először a Vörösőrségbe kerültem. Nyíregyházán a Hatzel téren a Három rózsa kocsmában volt az őrségünk felállítva, a parancsnoka Dulinszki nevezetű ember volt meg Sarok Gyula építőmunkás. Ez idő tájt már megalakult a munkászászlóalj, ide csatlakoztam én is, de akkor már Kovács István, egy vasnagykereskedő fia — hadnagyi rangban volt — már az ellenforradalmat szervezte. — Nem sokkal ezután mi kimentünk a frontra, Nagykálló alatt foglaltunk állást. A románok már Kállósemjén alatt álltak. Itt nagy harcok is voltak, úgyhogy vissza kellett vonulnunk. Szabolcs-Szatmárban csak néhány hétig tartott a dicső Tanácsköztársaság. Az itt élő emberek ezrei mégis jelentős részt vállaltak a szocialista forradalomból. S ha a maguk szerény lehetőségeivel is. de olyan példát mutattak nekünk, az utókornak, amely állandó tanulsággal szolgálhat nagy és nemes - küzdelmünkben, a szocializmus építésében. magyar nyelv hete előtt Beszélgetés Bachát László főiskolai tanárral Tizedszer rendezi meg ebben az évben a TIT országos nyelvi választmánya a magyar nyelv hetét. A jubileumi program, s egyben az országos megnyitóünnepség lebonyolításával a TIT megyei nyelvi szakosztályát bízták meg. Közélet és anyanyelv címmel március 22—27 között Nyíregyházán és a megye más városaiban, községeiben több, mint 120 előadást, rendhagyó iskolai órát, fórumot tartanak. Az ünnepi rendezvénysorozat alkalmából beszélgetett munkatársunk Bachát László tanszékvezető főiskolai tanárral, a TIT megyei nyelvi szakosztályának elnökével. Bevezetőként pillantsunk be nyelvünk múltjtába. Menynyi idős a magyar nyelv? — Egészen pontosan még ma is lehetetlen erre a kérdésre válaszolni. Tudjuk, hogy nyelvünk az uráli nyelvekből származik, a finnugor nyelvcsaládba tartozik. Az időszámításunk előtti második évezredig számítjuk a finnugor egység korát. Legközelebbi nyelvrokonainktól, az obi-ugoroktól, tehát a voguloktól és az osztjákoktól elszakadva különböző nyelvi hatások érték nyelvünket. Milyen helyet foglal el a magyar a világ nyelvei között? — A világon kb. 2800 nyelvet tartunk számon. Megkell azonban jegyeznünk, hogy ebből mindössze 29 olyan nyelv van, amelyet 10 milliónál többen beszélnek. Hazánkban és más országokban összesen 14 millióra tehető a magyar anyanyelvűek száma. Anyanyelvnek tekintjük ebből a szempontból azt a nyelvet, amelyet a gyermek szüleitől megtanulhat. Mekkora a magyar nyelv szókincse, s mekkora lehet egy átlagosan művelt emberé? — Nyelvünk szókészletét 1 millió 60 ezerre becsülik. A szóhasználatban megkülönböztetünk aktív és passzív szókincset. Ezért nem könnyű meghatározni, mennyi lehet Találkozásom dr. B. főorvossal a véletlen műve volt. Pontosabban az a találkozás, amely írásra késztetett. Ismertem azelőtt is, beszélgettünk úgy futtában, de valahogy mindig áttörhetetlen maradt számomra egyéniségének, életének fala. Talán ez a titok izgatott, s szinte kerestem és provokálegy átlagosan művelt ember szókincse. Ezt a számot 15— 20 ezerre teszik. Itt érdemes megjegyezni, hogy a legújabb becslések szerint Arany János költői műveiben 24 ezer szó fordul elő, s úgy tudjuk, hogy Jókai ennél is nagyobb szókinccsel rendelkezett. Az utóbbi időben sokat hallunk nyelvünk szépséghibáiról. Romlik-e a magyar nyelv? — Valóban gyakran hangzik el napjainkban az a megállapítás, hogy nyelvünk megromlott. Egyesek a nyelvművelő munka fellendülésének okát is ebben látják. Az igazság az, hogy nem a nyelv romlik. A hiba nyelvhasználatunkban van, abban, hogy nap mint nap a nyelv szókészletét és szabályait felhasználjuk. A demokratizmus kiteljesedésével, az emberek közéleti tevékenységének emelkedésével ugyanis egyre többen szerepelnek nagyobb közönség előtt, s inkább az információk tartalmára figyelnek, a nyelvi megfogalmazás mellékes kérdés marad. Gazdasági, politikai és kulturális fejlődésünk mögött elmaradt az anyanyelvi kultúra fejlődése. Éppen ezért választottuk a magyar nyelv hetének témájául a közélet és a nyelv kapcsolatát. Milyen eredményt remélnek ettől a rendezvénytől? — Ezen a héten a legkülönbözőbb helyeken, iskolákban, művelődési házakban, könyvtárakban, üzemekben a magyar nyelv ismert művelői hívják fel a figyelmet a közélet és nyelv kapcsolatára, a leggyakoribb nyelvi, stilisztikai hibákra. Nagy íróink stílusát elemezve mutatnak be példákat a nyelvhasználat szépségeire. Bár az édes anyanyelv tökéletes elsajátítáisának az iskolában kell megtörténnie, nem reménytelen a felnőtt korosztály figyelmének felkeltése sem. Már az előzetes érdeklődéssel is elégedettek lehetünk, sokkal több rendezvényt tartunk, mint amennyit eredetileg terveztünk. Lehet, hogy igaza van. Olyan utat járt, ami kétségtelen regény, de ilyen sok van. Falusi orvosként kezdett, aztán járási lett, amikor a járás megszűnt a megyeszékhelyre került, rendelt és rendel naponta, és főfoglal-Hallhatnánk-e néhány érdekességet a hét programjából? — Érdeklődéssel várjuk Lőrincze Lajos: „Közélet és anyanyelv”, Gulya János: „Mióta beszélünk magyarul”, Deme László: „Közéletiség — beszédmód — anyanyelv” című előadását, Grétsy László nyelvi játékait, a konzervgyári szónokképző sorozatot, a tanárképző főiskolán, a fehérgyarmati és a mátészalkai középiskolában rendezendő nyelvi és stilisztikai előadásokat, továbbá a rendhagyó magyarórákat. Több előadás hangzik el Szabolcs-Szatmár népnyelvéről. Van-e külön közéleti nyelve Szabolcs- Szatmárnak ? — Külön közéleti nyelvről nem beszélhetünk, van azonban néhány jellegzetesség, amelyben a nyelvjárási hatás érezhető. Nyíregyházán igen gyakori, hogy egyes ragozott igéket következetesen helytelenül használnak. Ilyen például a kijelentő módú adsz helyett az adói, a kapsz helyett a kapói. Itt is jellemző a színtelen, sematikus stílus, főleg a nagyobb nyilvánosság előtt szereplő előadók, hozzászólók nyelve ilyen. Szabolcs-Szatmár nyelve még mindezekkel együtt is a legközelebb áll a magyar köznyelvhez. Mi a legfontosabb célja az idei nyelvhétnek? — Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a gondolkodást és a nyelvet nem lehet kettéválasztani. Sok jó gondolat elveszhet, ha valaki nem képes azt érthető formába önteni. Az anyanyelv ápolása ma, úgy tűnik, elsősorban a nyelvészek munkája. Szeretnénk, ha mind többen tekintenék feladatuknak, hiszen nyelvi műveltség nélkül ma már általános műveltségről sem lehet beszélni. E műveltség nélkül nem tudunk lépést tartani korunk fejlődésével, enélkül nem tudunk eleget tenni társadalmi feladatainknak. Baraksó Erzsébet szerzett tudással éldegélni, de minek? Ott különül el a hivatás és szakma, amikor valaki a diplomát csak startlövésnek tekinti a további tatain a találkozásokat, várva egyszer az újságírót is elérő szerencsét. Már ez az írás is jelzi, nem hasztalan. A környezetvédelem kapcsán bontakozott ki beszélgetésünk, ami csupán azért érdekes, mert ezt a legmodernebb témát egy olyan orvos taglalta hiper modem módon, akinek zsebében 40 esztendős diploma lapul. Ez a pillanat volt az, amikor az első ponton utat találtam a dolgok nyitjához: életkora ellenére egy igen korszerű ember ült velem szemben. Persze ebben sincs meglepő, akadnak ilyenek, de éppen mert mégsem mindennapi a dolog, sokkal több nyilvánosságot kapnak. — Nem szeretem a nyilvánosságot. Mármint azt, amit sajtó, meghívó, szereplés jelent. Mert az életem egyébként mindig a köz előtt játszódott. Ha azt mondom, legalább 30—40 ezer embert ismerek, nem túlzás. Ha dolgozom, az természetes. Erről különösebben nem érdemes és kell beszélni. kozásban a környezet és a víz védelméért felelős. Állomások, melyeket a háború szakított meg, keserves emlékekkel «örökké idézőn. Mégis, mi az akkor, ami újabb részletek megtudására sarkall? Adalékok: dr. B. reggel hétkor már a munkahelyén van. Újságot olvas, ír. Aztán két gépírónőnek diktál. Hetente több napot vidéken tölt. Ellenőriz, határozatokat hoz, tanácsol, vitázik, s ha ráér, s erre mindig marad ideje, beszélget. Ha nincs vidéken, utolsónak megy el irodájából. Egy vélemény, mint summa: — Ha ő 65 éves, akkor mondjuk úgy, ma is két 32 éves helyett dolgozik minden energiájukat ideértve. — Ez sem különös dolog. Végtére úgy van az, hogy amit az ember tornáztat, az nem csükevényesedik el. Ez érvényes az agysejtekre is. Ha valaki azzal foglalkozik örökké, hogy megöregszik s közben elfeledi, hogy tevékenykedjék, azt utol is éri a végzet. Idejekorán vén lesz. Persze, ez nem sport kérdése. Igény dolga. Lehet egy diplomával, az azzal megnuláshoz. Ezért nem különleges, hogy azt mondod rólam : modern kérdésekkel foglalkozom. Csupán rossz megszokás dolga, hogy egy korban lévőt eleve konzervatívnak gondolnak. A modernség nem életkor dolga. A hivatás, az ember iránti tisztelet eredményeként tudom definiálni. Dr. B. főorvos egy egyáltalán nem pénzes szakterületen dolgozik. Becsületesen kimondva: foglalkozása íróasztal mellé kötött tisztviselővé degradálná. Ha hagyná magát. Ez lenne a kényelmesebb. Ha ehhez hozzávesszük: jogásznak készült, s ma a jogászi és orvosi munka szintetizált változata jelenti munkakörét, akkor még egyszerűbb képlet állna előttünk. — A napi orvoslás létszükségletem. Nemcsak azért, ment itt olyan emberrel állok szemben, aki gyógyulást remél tőlem. Ezért is. De hivatásom denaturálása lenne, ha nem gyógyíthatnék. És különben is tévedés, ha valaki azt hiszi, hogy egy orvos, üljön bárhol, embermentessé tud válni. A hivatalnok orvos sem indulhat ki másból, mint az emberekből. Én min - dig tiltakoztam, és hadakozom ma is az ellen, hogy a
