Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-19 / 67. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. március 19. Bondor József expozéja a környezetvédelemről BONDOR JÓZSEF ÉPÍTÉSÜGYI ÉS VAROSFEJLESZTÉSI MINISZTER A KÖRNYEZETVÉDELEMRŐL BESZÉLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ELŐTT A csütörtöki ülésen terjesztette elő Bondor József építésügyi miniszter a környezetvédelmi törvényjavaslatot. — Az emberi környezet védelméről beterjesztett törvényjavaslat az egész társadalom érdeklődésének középpontjában áll. A világméretű akció, amely az emberi környezet védelmére kibontakozott, Magyarországon is előtérbe helyezte ezt az ügyet. A környezetvédelem fontosságát az i-s indokolja, hogy az emberről való gondoskodás — pártunk politikájának megfelelően — munkánk középpontjában áll. — Olyan időpontban kerül sor a törvényjavaslat előterjesztésére, amikor még van mit védenünk. Néhány, az ipari fejlődés és a városiasodás tekintetében nálunk fejlettebb országban ugyanis akkor kezdtek el behatóbban foglalkozni a környezetvédelemmel, amikor egyes folyókfból a szennyezés, hatására már mindenféle élet kipusztult, a levegő szennyezése emberéletek százait követelte és speciális környezeti betegségek jelentek meg. Ezt követően részletesen ismertette a környezeti ártalmakat, az ártalom forrásait. — Mindezek a tények bizonyítják, hogy időszerű a törvény előterjesztése. Úgy vélem azonban, hogy ez alkalommal — a törvényhez mellékelt írásbeli indokoláson túlmenően — szólnom kell azokról az ideológiai és 'környezetpolitikai megfontolásokról, amelyeket a törvénytervezet kidolgozásánál figyelembe vettünk: az a véleményünk, hogy a tudományos-technikai forradalom — amely az egyre fokozódó környezetszennyeződés egyik okozójává vált — a szocialista társadalomban képes megteremteni a reális lehetőséget az emberiség számára a környezeti ártalmak leküzdésére anélkül is, hogy ■énnek fejében le kellene mondanunk a technikai fejlődés nyújtotta előnyökről, életszínvonal-politikánk következetes megvalósításáról. — Gyakran találkozhatunk olyan felfogással is, amely szerint a környezetvédelem, elsősorban anyagi kérdés: hatékonysága döntően azon múlik vajon az adott ország a nemzeti jövedelem hány Százalékát tudja környezetvédelmi célokra felhasználni. Hangsúlyozni kell, hogy a környezetvédelem számunkra nemcsak anyagi természetű kérdés. A célunk ennél átfogóbb és magasabb rendű: emberhez méltó, az ember alkotókészségét kibontakoztató és pihenését, felüdülését lehetővé tevő környezetet akarunk 'biztosítani, mind a most élő lakosság, mind az utánunk következő generációk számára. Ezirányú erőfeszítéseink azonban csak akkor vezetnek eredményre, ha a környezetvédelmi tevékenységet nem tekintjük egyes hatóságok feladatának, hanem a környezetvédelmi érdekeknek megfelelően érvényre jutnak a városrendezésnél, az erdő- és vízgazdálkodásban, a beruházások megvalósításánál és a legkülönbözőbb gazdasági természetű döntések kialakításánál. — A legfontosabb célkitűzésünk a dolgozó ember védelme, egészségének, testi épségének, növekvő jólétének biztosítása, s egyszerűen nincs választási lehetőségünk, az egyre fokozódó környezetszennyezés vagy annak radikális megfékezése között. — Ez természetesen nem annyit jelent, hogy a környezetvédelmi tevékenység tervezésénél és irányításánál figyelmen kívül hagyhatjuk a gazdasági realitásokat, a népgazdaság teherbíró-képességét. Nyilvánvaló, hogy e téren egyik pillanatról a másikra nem lehet behozni több évtized lemaradását és ezt nem lehet várni a környezetvédelmi törvény végrehajtásától sem. A megoldás csak az lehet, hogy új üzemek és egyéb létesítmények esetében a helykijelöléstől a tervezésen át a kivitelezésig és az üzemeltetésig minden egyes munkaszakaszban következetesen ragaszkodunk a környezetvédelmi előírások maradéktalan megtartásához, és azt szükség esetén hatósági eszközök igénybevételével is biztosítjuk. — A környezetvédelmi törvény megalkotásától nem csak azt várjuk, hogy lendületet ad a környezetvédelemmel összefüggő jogalkotásnak és jogalkalmazásnak, hanem azt is, hogy kedvezően befolyásolja a gazdasági szervek vezetőinek az államigazgatási szervek munkatársainak és a lakosság legszélesebb rétegeinek a környezettel kapcsolatos magatartását. — Ezt a várakozásunkat alátámasztja az a széles körű érdeklődés és közéleti aktivitás, amely a törvénytervezet előkészítő társadalmi vitája során országszerte megnyilvánult. — A környezetvédelem nem egyedül az iparvállalatok és a mezőgazdasági nagyüzemek ügye, hanem valamennyi állampolgáré. Nem csupán azért, mert mindannyiunk közös környezetének megóvásáról van szó, hanem azért iS, mert az állampolgár nem pusztán szenvedő alanya a környezetszenynyezésnek, hanem gyakran maga is környezetszennyező. — A környezetszennyezés a felszabadulást követően ugrásszerűen meggyorsult ipari fejlődés és városiasodás, illetve a tudományos-technikai forradalom kibontakozása során vált igazi veszélyforrásá, amelynek elhárítása különféle jogszabályi rendelkezések megalkotását is szükségessé tette. Ezek és eredményes hatásuk ismertetése után így folytatta: — Az emberi környezet összefüggő rendszert alkot, amelynek egyaránt vannak természetes és mesterséges elemei. A törvényjavaslat abban nyújt minőségileg újat korábbi környezetvédelmi jogszabályainkhoz képest, hogy nem egy-egy környezeti tárgyat óv, hanem az emberi környezetet a maga komplexitásában helyezi jogi védelem alá. — A törvény és a végrehajtása érdekében megjelenő minisztertanácsi határozat nyomán felül kell vizsgálni Újabb válság Libanonban Ahdab tábornok csapatai a lázadó „Libanoni Arab Hadsereg” katonáival egyesülve megindultak Bejrút felé. Ezzel egyidejűleg kiújultak az összecsapások az országban. Bondor József miniszter és a törvénnyel összhangban — a technikai fejlődés szintjét és várható irányát figyelembe véve — korszerűsíteni kell meglévő környezetvédelmi jogszabályainkat. — Az V. ötéves terv az első olyan közép távú tervünk, amelyben jelentőségének megfelelően helyet kapott a környezetvédelem. Természetesen nem csupán a „környezetvédelmi alap” létrehozására biztosított 500 millió forintról van szó, hanem arról a lényegesen nagyobb összegről is, amelyet az egyes ágazatok környezetvédelmi előirányzatai jelentenek. — A törvény nyomán a korábbi széttagolt, egy-egy környezeti elemre koncentráló környezetvédelmi tevékenység helyett a környezetet egységes rendszerként kezelő központi irányítás és ellenőrzés kerül előtérbe. •— Hatékony környezetvédelmi tevékenység nem lehetséges megfelelő tudományos háttér nélkül. Az 1985- ig szóló országos távlati tudományos kutatási terv tartalmazza „Az emberi makro- és mikrokörnyezet legkedvezőbb kialakítása” című kutatási feladatot. — A környezetvédelmi nevelés az ismeretterjesztés és az állampolgárok széles körű bevonása a környezetvédelmi feladatok ellátásába — egyik alapvető feltétele a törvény végrehajtásának és ezáltal az eredményes környezetvédelmi munkának. — A bonyolult és szerteágazó környezetvédelmi tevékenység csak akkor lehet eredményes, ha az egész társadalom együttműködik annak végrehajtásában, a meghatározott célok megvalósításában. Ehhez a tevékenységhez jó alapot nyújt az előterjesztett törvényjavaslat. Bondor József végezetül a Minisztertanács nevében kérte az országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el. A Földközi-tenger keleti partján elhelyezkedő Libanon 10 ezer 400 négyzetkilométer területű, 3,15 millió lakosú ország. A népesség 93 százaléka arab, a többi görög, török, perzsa, örmény, kurd és cserkesz. Az országban élő közel 200 ezer főnyi palesztin jelentős része menekülttáborok lakója. A lakosság két fő csoportra való különülése (mohamedán, keresztény) hatással van a politikai, társadalmi, valamint gazdasági életre. A múlt év áprilisa óta folytatódó összetűzések súlyos gazdasági ellentmondást takarnak. Az ország déli része is a palesztin menekülttáborok ellen végrehajtott ismétlődő izraeli légitámadások tovább súlyosbítják az ország nehéz helyzetét. Az utóbbi hónapok néhány eseményét az alábbi összeállítás foglalja öszsze. 1975. december 2. Izraeli vadászgépek libanoni palesztin menekülttáborokat bombáztak. A célpont a Tripoli közelében levő Naharal-Barid és Baddavi, valamint a Szidon és Tirun között található Nabatija menekülttábor volt. Az akciót 30 izraeli vadászgép egy óra alatt hajtotta végre, 90 halálos és 107 sebesült áldozata volt a bombatámadásoknak. 1976. január 2. Jobboldali fegyveresek körülzárták a hatezer menekültnek otthont adó Tel Zaatar palesztin menekülttábort és nem engedték be az élelmiszerszállítmányokat. Január 14. A libanoni falangisták fegyveresei a hadsereg páncélosainak támogatásával behatoltak a Bejrúttól 10 km-re levő, 2500 lakosú Dbayet palesztin menekülttáborba. Január 16. A libanoni légierő először avatkozott be a harcokba. Két vadászbombázó lőtte a nemzetközi repülőtér környékén elterülő baloldali fegyveresek és a palesztin csapatok állásait, valamint a 20 ezer lakosú Damour külvárosában a mohamedán és a palesztin harcosokat és a Bejrúttól délre fekvő Sabra palesztin menekülttábort. Január 22. A libanoni elnöki hivatal közleményben jelentette be, hogy megállapodás jött létre az összes felek között, a libanoni válság átfogó politikai megoldásáról. Január 27. A libanoni tűzszünet végrehajtásának ellenőrzésével megbízott legfelsőbb katonai bizottság közleménye szerint az egymással szemben álló fegyveres csoportok kivonultak Bejrútból és elővárosaiból, a közép-libanoni Bekas-síkság útjairól, valamint Tripoli külvárosaiból és Zghartából. Február 10. Izrael újabb provokációkat követett el Libanon ellen. A tüzérség Tyo térségében dél-libanoni falvakat lőtt. Izraeli hadihajók libanoni felségvizekre hatoltak be Szidon körzetében. Február 12. Izraeli alakulatok tüzet nyitottak dél-libanoni falvakra, izraeli hadihajók Sasafand térségében libanoni felségvizekre hatoltak be. Február 15. A libanoni köztársasági elnök rádió- és televízió-beszédében ismertette a reformokat tartalmazó „Nemzeti akcióprogramot”, amely hivatott pontot tenni a 10 hónapos polgárháború végére. Március 3. Az Arnunban fellázadt helyőrség katonái csatlakoztak a január közepén» Ahmed al-Khatifo hadnagy vezetésével megalakult ún. „Libanoni Arab Hadsereghez”. A „kaszárnyaháború”-nak nevezett akció során 10 laktanyát és katonai posztot foglaltak el. A „Libanoni Arab Hadsereg” létszámát 1500—3000 főre becsülik. Március 11. Aziz Ahdab tábornok a bejrúti helyőrség parancsnoka televíziós beszédben jelentette be, hogy a 18 ezer fős libanoni hadsereg magához ragadta a hatalmat az országban. A tábornok felszólította az elnököt' és a kormányfőt, hogy 24 órán belül nyújtsák be lemondásukat. A hadsereg egységei ellenőrzésük alá vonták a főváros stratégiai fontosságú épületeit. Békés Sándor: baeábee élete Dokumentírás 7. A munkaverseny hónapközben aludt, csak ilyenkor, egy-egy „nagytermelési napon”, vagy egy-egy kampány idején törődtek a versenyszellem felkeltésével a szakszervezeti funkcionáriusok és a műszaki vezetők. Az ilyen rosszul értelmezett versery tervszerűtlen bányaműveléshez, a bánya „kirablásához” veztett... Ez 1953. november 23-án jelent meg, tehát akkor, amikor Molnárék neve már zászlóként lobogott. Ez a világos, józan helyzetértékelés azonban még nem általános, s pláne nem másfél évvel korábban, amikor Molnárék elindultak, hogy áttörjék a bűvös 100 méteres sebességhatárt. Ez mérföldkő, sőt, több annál. Uj minőséget jelent. Ötszáz vagon szén naponta! Hogy ez a rövid határidejű célkitűzés milyen hatalmas, jól tükrözik a következő számok. 1938-ban 57 vagon; 1943-ban 82 vagon; 1944-ben 73 vagon és 1045-ben mindössze 35,5 vagon Komló termelése. A felszabadulást követően mindennél fontosabb a szén, hisz az energia az élet újraindulásának előfeltétele, de a termelés csak lassan éri el az utolsó békeév szintjét, s a teljesítményekre általában a pangás jellemző. Nem változott szinte semmit a szervezet, a technológia. 1947-ben kapja Komló az első jelentősebb beruházási összeget, ez az összeg sem haladja meg azonban az 1,5 millió forintot. Egy állóvízbe, mely • meglehetősen fáradt, posványosodott, zuhan tehát az 1950-es évek elején a Gazdasági Főtanács által elrepített kő: Komló Sztálinváros bázisbányája lesz! Ebben a helyzetben, amikor egyrészről a régi emberek, régi szemlélet és gyakorlat jellemzi a termelést, másrészről a hozzá nem értő ezrek beözönlése — túlbecsülhetetlen jelentőségű a munkaverseny. 1948. március 15-én indult az országos munkaverseny-mozgalom, mely a korábbi időszak helyi versenyeredményeire alapoz. Persze az ellenállás e téren is jelentős. Kevesebb ember, nagyobb termelés — elbocsátás. Ezrek fejében tartja makacsul magát ez a nézet. Mások azt számolgatják; megkapják-e fillérre azt a pluszt hó végén, amit a termelés terén pluszként produkáltak? Komlón az átlagosnál is nehezebben talál magára a versenymozgalom. Amikor végre megértik az emberek, s kialakul szervezete — az egyéni versenymód, s az egyéni eredmények hajszolása válik jellemzővé. Ennek a korszaknak a hősei: Kusz János, Rein János, Vókó Imre — akik rendszeresen túlszárnyalják a havi 200 százalékot. De ez még nem igazi szocialista munkaverseny. Itt még szinte mindenki a fizikai erőnlétre épít. A következő lépcsőfokon ennél több kell: kollektív munka és ésszerűség. S ezt célozza meg Molnár István, amikor harcba indul a havi 100 méterért, egy tizenhat fős csapat élén. JEUendrukkerek ? Amikor június 25-én, délután 2 óra után néhány perccel az összegyűlt párt-, tömegszervezeti és gazdasági vezetők körülveszik Molnárt és társait, hogy gratuláljanak, mindenki úgy érzi: maga is részes a győzelemben. Pedig... Nézzük először a korabeli lapokat. Űj Komló, 1952. júniusa. „Az első nap eredményei és tapasztalatai komoly erőfeszítésekről, lendületes harcról, de ugyanakkor a még fennálló hiányosságokról tanúskodnak, sőt nem egy esetben nemtörődömség is tapasztalható...” „Miért nem tudja teljesíteni a Kossuth-akna a tervét?” „Műszaki dolgozóink véleménye szerint eddigi lemaradásunk egyik oka az, hogy körülbelül 400 dolgozó hiányzik a szükséges létszámból. Ezen azonban segíteni lehetne azzal, hogy a műszaki vezetők gondosabban oldanák meg az egyes munkahelyek telepítését és nem telepítenének szakképzett vájárokat csúszda mellé szenet turkálni... Az egyes üzemek vezetősége például a többszöri figyelmeztetés ellenére sem igyekezett eltávolítani a VI. szinti 3-as csapat csapásából és a főszállító folyosóról a térdig érő vizet. Pedig ez felmarja a dolgozók lábát, s így kénytelenek hosszú időre betegállományba menni...” (Folytatjuk)
