Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-18 / 66. szám
1976. március 18. KELET-MAGYARORSZÁG 7 ÚJDONSÁGOK, TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK Biológiai szenzáció bíborbaktériuimot fedezett fel, amely a napfény energiájának a megkötésére képes. A megkötött napfényenergia segítségével táplálékká, illetve testét felépítő szerves anyaggá alakítja át a környező vízből felvett anyagokat. Ezzel megdöntötték azt a korábbi tudományos megállapítást, hogy a napenergia csak a zöld növényi klorofill segítségével köthető meg. Az már korábban is ismert volt, hogy ezeknek a szervezeteknek a plazmájában bíborszínű festékanyag, ún. bakteriopurpurin található. A bakteriopurpirin a zöldes színű toakterioklorinból és a piros színű bakterioeritrinből áll. A fénynek az eddigi elképzelések szerint is volt szerepe a bakté-Á legrégibb háziállat Agrártörténészek és a régészek véleménye szerint a juh az a háziállat, amelyet az ember a vadon élő állatok közül először szelídített meg, és történelme során a legjobban hasznosított. Időnként azonban megbecsülés tekintetében a ló, a szarvasmarha, a sertés, a baromfi mögé került, talán éppen az igénytelenség miatt. A juh a legsoványabb legelőn is megél. A legtöbb országban még ma sem építenek számára istállót, ólat, széljárta szálláson, vagy legföljebb akolban bújhat csak össze a nyáj, az időjárás viszontagságaival dacolva. Közismert, hogy mikor a műszál divatba jött, textilipari szakemberek és közgazdászok a juhtenyésztés elsorvadását jövendölték. Mint tudjuk, nem így történt. A gyapjút, mint ruhaanyagot nem tudta kiszorítani a szintetikus textilia, sőt a gyapjútermékek iránti kereslet világszerte egyre nő. Időközben persze a juhtenyésztési szakemberek sem tétlenkedtek^ Sokféle juhfajtát tenyésztettek ki részint a hústermelés, részint a gyapjúhozam növelése érdekében. A juhok szaporaságát mesterséges megtermékenyítéssel igyekszenek növelni. Ma már az olyan anyajuh sem ritkaság, amelyik kétévenként háromszor ellik, s a báránya húszhetes korára túlhaladja a 30 kilogrammos súlyt. Az új fajták nagytestűek, szívósak, erősek és ellenállóak a betegségekkel szemben. Gyajúhozamuk évi 5—6 kilogrammot tesz ki, de nem mennek ritkaságszámba az ennél jóval több gyapjút adó fajták sem. Az sem lényegtelen szempont, hogy a nemesített juhfajták bundája hat centiméteresnél hosszabb finom elemi szálakból áll. KERTBARÁTOKNAK A szőlőben nyitás után az első tavaszi munka a metszés. A metszés során lekerült vesszőket, valamint a tőkekezelés alkalmával lekapart fertőzött, károsodott növényi, részeket össze kell gyűjteni, s elégetni. Még nyugalmi állapotban kell a tőkefejek ásztatásszerű permetezését végrehajtani. Felhasználható készítmények: 5 százalékos téli higitású mészkénlé, vagy 3 százalékos Neopbl. Ezen növényvédő szerek gyérítő hatással vannak a szőlőlevélatkára, szőlőilonca tőkefejben, repedésben áttelelt fiatal hernyóira, s a peronoszpóra, valamint a lisztharmat szaporító képleteire. Ha az elmúlt évben erős volt a fertőzés, fehérrügyes állapotban, illetve közvetlenül rügyfakadás után a szőlőlevélatka és a szőlőilonca ellen speciális védekezést kell beiktatni. Kisüzemekben (házikert) a szőlőlevélatka ellen a Bi—58 EC 0,08 százalékos, míg a szőlőilonca ellen a Ditrifon 0,2 százalékos oldatával védekezhetünk. A szőlő legveszélyesebb kórokozói a peronoszpóra és a lisztharmat, s a tavaszi növényvédelmi technológia is e két kórokozóra épül. Az elmúlt ősz és tél kedvező időjárása miatt a kórokozók jól teleltek. A szőlő tavaszi növéiyvédelme A lisztharmat elleni védekezést a szőlő úgynevezett kisleveles stádiumában el -kell kezdeni. Ez a kórokozó mind jobban kezd megyénkben elhatalmasodni. A gomba micélium formájában a rügypikkelyek alatt, illetve a kéregrepedésekben telel. A betegség gyors terjedését a hosszan tartó meleg, mérsékelten párás, szárazabb tavaszi időjárás elősegíti. Védekezésre magas töménységű kolloid kén_ tartalmú szereket (Thiovit 0,5%, Kumulus 1,5%, Cosan 1%) használhatunk. A léhasználat bő. séges legyen (700—800 1/ha.). A szőlőperonoszpóra nedves, meleg tavaszon veszélyes. A rügyfakadás után amikor a napi középhőmérséklet eléri a 10—13 C-t, s egy vagy két nap alatt legalább 10 mm eső esik, megindul az előző évi fertőzött levélszövetekben képződött áttelelő spórák az úgynevezett oospórák csírázása. Peronoszpóra elleni védekezést a szőlő 20—25 cm-es hajtásállapotában kell megkezdeni, s 8—14 naponként ismételve permetezni az időjárástól függően. Ugyanis, ha csapadékos, párás az idő akkor a védekezések számát növelni kell. Első permetezésre felhasználható készítmények: Antracol 0,2%, Dithane M—45 0,2%. Zineb 0,2%, Ortho-Phaltan 0,15%. Galambosné Dienes Judit növényvédő állomás Növényvédelmi előrejelzés Képünk: a holt-tengeri biborbaktérium elektronmikroszkópos felvétele. Március 2-án jelentette be San Eranciscoban az University of California egy kutatócsoportja, hogy a Holttengerből származó olyan riumok anyagcseréjében, ez azonban teljesen más mechanizmus szerint játszódott le. Szervesanyagképzésüket ezért kemoszintézisnek nevezték. Az új felfedezés valószínűvé teszi, hogy ezek a szervezetek kemo- és fotoszintézisre egyaránt képesek. Izland — a kontinens része? Öskőkori könyvtár A mai Atlanti-óceán északi részén valaha kontinens volt, amely magában foglalta Izlandot, Grönlandot, a Faroerszigetéket és a Spitzbergákat — állítják a szovjet tudósok, akik annak a szovjet geodinamikai expedíciónak az eredményeit dolgozták fel, amelyet két éven keresztül folytattak a szóban forgó térségben. Ez alapjaiban változtatja meg azt az elképzelést, amely szerint Izland egy közép-atlanti hegyhátnak a víz szintje fölé magasodó darabja. A tudósok úgy vélik, hogy a felsorolt szigetek egymástól elkülönülése mintegy 5 és fél millió esztendővel ezelőtt ment végbe annak következtében, hogy a Föld méhéből izzó bazalt tört felszínre. A szeizmológiai kutatások azt bizonyították, hogy Izland alatt a földkéreg vastagsága eléri az 50 kilométernyit, amely vastagság nem jellemző az óceáni talajra Ma már bizonyos, hogy a híres dél-franciaországi sziklarajzok alkotói a cro-magnoni emberek voltak. A képek tehát 35—10 000 évesek. A tudósok eddig azt csodálták hogy ábrázolásuk mégis meglepően művészi erejű, eleven és friss, a közelmúltban azonban, sziklarajzok közelében húzódó sírmező feltárása során, a régészek csontokra vésett jelrendszerre bukkantak. A jelzések pontokból és nyilakból állnak, és teljes megértésüket rajzok segítik. A rajzok állatokat, bogarakat, tollakat, asszonyokat ábrázolnak és az eddigi megállapítások szerint a cromagnoni is bizonyos eseményeket akart megörökíteni, mintha ki akarta volna alakítani a maga különleges időrendszerét (mint például a naptár, az óra). A jelrendszer és a rajz „összeolvasása” beszámol a természet olyan eseményeiről, mint a hóolvadás, árvíz, rügyfakadás, virágzás, majd a fagyos időszak érkezése, tehát mindaz, Az ember közösségi lény — mondták az ókor bölcsei, s ehhez azt is hozzá kell tennünk, hogy csak a társadalmi közösség, a munka közben keletkező, a családi élet adta kapcsolatok alakítják ki jellemét. fejlesztik személyiségét. Ha pedig így van, indokolt a kérdés: ember és környezet között hol bomlik meg a feltételezett egyensúly? S hogyan alakul ki az a szorongató, félelmekkel teli állapot, amelynek a neve: magány? Mindenfajta emberi kapcsolat két meghatározó jegyet hordoz: az ösztönösséget és a tudatosságot. A kisgyermek ösztönösen utánozza szüleit, mindenre figyel, amit otthon lát, hall, tapasztal, s későbbi magatartását akaratlanul is befolyásolják gyermekkori élményei. Ellenségünk: a magány A felnőtt — tanult erkölcsi normák birtokában — tudatosan viselkedik. Kapcsolataiból — ennek ellenére — az ösztönösséget sem tudja száműzni. A szerelemben, a munkatársi kapcsolatokban is először ösztönösen vonzódunk valakihez, s csak aztán indokoljuk meg választásunkat. Azaz, előbb tisztázzuk magunkban, hogy a partner rendelkezik-e azokkal a tulajdonságokkal, amelyek nekünk rokonszenvesek, s csak aztán igyekszünk tudatosan a kapcsolat megerősítésére. Miért van az mégis, hogy egyes emberek nem találnak barátra semmiféle társaságban? Több oka lehet. Vannak, akik eljutnak odáig, hogy valamiféle rokonszenvet éreznek valaki iránt, de sem erejük, sem bátorságuk, hogy ébredő érzelmeiket a másik tudomására hozzák. Mások elvárják, hogy őket meghallgassák, gondjaikban megértéssel, tanáccsal a segítségükre siessenek —. de ők nem adnak semmit. így a barátság ami a vadászó ősember életét jelentősen befolyásolta. Ez a rajzolt-vésett csontnaptár emlékeztette, hogy mikor kell állatáldozatot bemutatni a titokzatos isteneknek, mikor milyen állat nyomát kell hajszolni, mikor kell már jó előre felkészülnie az időjárás változására. A lelet arra kényszeríti a tudósokat, hogy módosítsák eddigi nézeteiket. Eddig ugyanis a már említett sziklarajzokból arra következtettek, hogy az őskor „művészetét” nem annyira a díszítő szándék, mint inkább a mágikus elképzelés ihlette, tehát az ihletőerő az úgynevezett vadászvarázslat volt, nem pedig a cromagnoni ember „tudatos” gondolkodásának és erőfeszítésének az eredménye. A most feltárt La Marche-i leletek azonban joggal nevezhetők őskori könyvtárnak és azt jelzik, hogy __ a mai ember közvetlen elődjének a szellemi képességei jóval nagyobbak voltak, mint ahogy eddig sejtettük. R KÓRDHŰIÓ IfWIbaüUAWAtf LOersécBT ÍRltoHI Az alma- és körtetermesztő gazdaságok figyelmét szükségesnek tartjuk felhívni az Erwinia amylovora — alma és körte gyümölcsösök baktériumos hajtásszáradásának karantén károsítója — európai elterjedésére. A kórokozó hazai behurcolásának lehetősége ugyanis súlyos •'veszélyt jelent! Az Erwinia amylovora hazánkban még nem károsít. Európai elterjedését tekintve a kórokozó behatolása az ország területére több irányból lehetséges. A fertőzés rendkívül gyorsan terjed, a károsító egy vegetációs időszak alapvető jellemzője: a kölcsönösség hiányában képtelenek őszinte kapcsolatot kialakítani. Megint mások az arányokat tévesztik el. Felgyülemlett érzelmeik özönét zúdítják a másikra, anélkül, hogy tájékozódtak volna a partner igényeiről. Kevés az olyan ember, akiben soha, semmiféle rokonszenv sem ébred senki iránt, ök a cinikusok, a közönyösek, akik az „én” fogalomkörét képtelenek túllépni. Mégsem „reménytelenek”, ha olyan közösségbe kerülnek, amely elég egységes ahhoz, hogy nevelő hatásával átformálja, megváltoztassa őket. Mert minden közösség értelme, rendeltetése, célja, hogy társadalmunk normáit úgy érvényesítse, hogy a közösség minden egyes tagja egyéni céljainak a kollektív célokkal való öszszehangoltságát is érezze. Az egyénnek pedig meg kell tanulnia alkalmazkodni, a kritikát is elfogadni. És itt szerepet kap ismét a korábban említett tudatosság — az ösztönösség felett. Fakadjon meggyőződésből a felismerés: ami jó a közösségnek, az az egyénnek is az! Mert, hogy mennyit ér az ember, nemcsak az dönti el, hogyan dolgozik, hanem az is, mennyire alkotó tagja egy közösségnek, képes-e odafigyelni a másikra, egyéni élete és környezete között tud-e harmóniát teremteni. Mivel mindez emberi kapcsolatokon, társas kapcsolatokon keresztül valósul meg — ha törekszünk erre —, kevesebb lesz a társtalan, a magányos is. Polesinszky Veronika alatt gyümölcsösöket pusztíthat el. Az időben megtalált fertőzési góc lokalizálása a nagyobb kártétel megakadályozásának előfeltétele. Az ország északi, északkeleti, valamint déli részei az elsősorban veszélyeztetett területek. A gyümölcsös vizsgálatának időpontja: virágzáskor, a nyári hónapokban. Tünetek virágzáskor: a csészelevél vizenyős, majd barnásfekete színnel ráncosodik és gyakran lehull. Az elszáradt virág rajtamarad a termőgallyon. Tünetek a nyári hónapokban: a hajtás csúcsa először vizenyős, majd barnásfekete lesz. A fertőzött hajtásokon a levelek széle, vagy érhálózata megbámul, majd megfeketedik. A levél befelé sodródik és szorosan rátapad az elhalt hajtásra. A fertőzött rügyek körül, ha a páratartalom magas, gyakran tejfehér színű baktériumváladék jelenik meg, amely a levegőn borostyánkő színűre szárad be. A hajtás és ágak találkozási helyén rá. kos sebek keletkeznek, amelyek széle gyakran felszakadozik. A fertőzött gyümölcs vizenyős habitust mutat, majd fekete színnel mumifikálódik és rajtamarad az ágon. Magas páratartalom következtében a fertőzött gyümölcs felületén is tejfehér színű — majd a levegőn szintén borostyánkő színnel beszáradó — baktériumnyálka tör elő. A tünetek hasonlóak az almán, körtén és a kórokozó egyéb gazdanövényein is. Ezek közül a galagonya elsődleges fertőzési gócként szerepelhet. A betegség tünete vizuálisan összetéveszthető a Pseudomosan syringae baktériumkórokozó kártételével. Az indentifikálás csak laboratóriumi vizsgálattal lehetséges. A betegség veszélyessége és behurcolásának lehetőségei miatt, a tünetek észlelésekor a megyei növényvédő állomást, vagy a MÉM növényvédelmi központot azonnal értesíteni kell a vonatkozó 43/1968 (XH. 6.). MÉM. miniszteri rendelet értelmében.
