Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-15 / 39. szám
1976. február 15. KELET-MAGYARORSZÄG 3 ÉLELMISZER-TERMELÉS ÉS -FOGYASZTÁS IV. A korszerű táplálkozásért Á nőpolitikái határozat nyomában Nők a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi üzemében. (H. J. felv.) Az állattenyésztés fejlesztésére a tervtörvény évenként háromszázalékos növekedési ütemet ír elő, de ez csak úgy lehetséges, ha a nagyüzemekben évi 5—6 százalék lesz a plusz. Mindezt pedig úgy, hogy korszerű „istállóvárosok” építésére a tervidőszakban nem nagyon lesz pénzünk. Legfontosabb minálunk a sertéshús. Termelését a tervidőszakban kilenc—tíz százalékkal akarjuk a mai igen magas szint fölé emelni. Ez lehetséges akkor, ha jobban kihasználjuk a nagyüzemek korszerű telepeit, továbbra is üzemben tartjuk a régebbi nagyüzemi telepeket és nem mondunk le a kistermelők segítségéről. A közelmúlt hónapokban sajnos — igen összetett okok miatt — a kisüzemi sertéstartás-hizlalás csökkent. Eredményesnek ígérkező lépéseket teszünk most, hogy ismét megnyerjük a kisemberek bizalmát, támogassuk munkaidőn túli, otthoni tevékenységüket, miközben a nagyüzemek is megteszik a magukét. A korszerű táplálkozás egyik kulcskérdése a baromfi. Fogyasztásában világméretekben is előkelő helyen vagyunk és annak is örülhetünk, hogy baromfitenyésztésünk viszonylag korszerű, kiegyensúlyozott, s a kisvárdai feldolgozó átadásával tovább javul. Marhahúst nem sokat fogyasztunk, viszont ez a mezőgazdaság egyik legfontosabb exportcikke. A szarvasmarha-tenyésztés a közelmúltban nem fejlődött megnyugtatóan, sőt egyes területeken visszaesést is tapasztalhattunk. Ennek egyik tünete, hogy esetenként külföldről kell vajat és sajtot behoznunk. Nem nyugodhatunk bele, hogy ilyen „határesetet” produkáljon szarvasha-tenyésztésünk. Biztonságosan kell előállítani az idehaza és az exportra . szükséges húsmennyiséget, valamint a tej- és tejtermékfogyasztás feltétlenül fontos fokozásának itthoni fedezetét. Nem lesz könnyű. A termelőszövetkezeteknek például az évi fejési átlagot 2300 literről 2900 literre kell növelniük. Az élő állat útja hosszú a hentes pultjáig. Sajnos itt sincs összhang. Húsiparunk nem tudta követni az állattenyésztés fejlődését. A sertéshizlalás felfutása idején például még túlórázással sem bírták az iramot a vágóhidak. A már meglévő húst pedig gyakran azért nem tudjuk dobozolt sonka, szalámi, vagy kolbász formájában értékesíteni a világpiacon, mert nincs hol elkészíteni ezeket az értékes cikkeket. (Még hazai piacra sem jut elegendő.) A húsipar rekonstrukcióján dolgoznak, már termel a miskolci, gyorsított ütemben készül a gyulai húskombinát. Közben még a termelőszövetkezetek, fogyasztási szövetkezetek is létesítenek kisebb-nagyobb vágóhidakat. Mátészalkán éppen most adták át a húsfeldolgozó üzemet. És végül a forgalmazásról. Konzerviparunk 1200 (!) féle cikket gyárt. Az igényekhez képest elmaradott húsiparunk van, de ez az iparág is a közelmúltban negyvenegy új terméket dobott piacra, örömmel olvassuk a tervtörvényben, hogy a belkereskedelem 33—34 milliárd forint beruházási kerethez jut. Ennek a pénznek is sok helye van, de bízhatunk abban, hogy jelentős rész jut a korszerűbb üzletek kialakítására, a hűtőtér bővítésére is. Hazánkban a következő öt esztendőben is fokozódik majd a mezőgazdasági termelés, korszerűsödik és mennyiségileg is magasabb szintre lép a fogyasztás. Közügyet szolgál a termelőszövetkezet és az állami gazdaság, amikor feltárja tartalékait, okosan használja föl a beruházási kereteket és mozgósítja dolgozóit, támogatja a kisüzemeket a magasabb szint elérése érdekében. Közügy azonban a korszerű táplálkozás is. Tovább kell tehát lépnünk a korszerű táplálkozás propagandájában, nemcsak újságcikkekkel és üzleti célú plakátokkal, de a szó nemes — nyugodtan mondhatjuk népgazdasági szemléletű — értelmében vett felvilágosító munkával, és az ennek érdekében hozott áldozatokkal is. Mert magasabbra tettük a mércét. Elfogadtuk és sajátunknak érezzük ötödik ötéves tervünket. Szinte mindannyiunknak jut feladat a most tárgyalt fejezetek teljesítéséből. A „háztartásbeliek“ holnapja Hat év telt el a párt Központi Bizottsága nőpolitikái határozatának megjelenése óta. Örömmel mondhatjuk, hogy a határozat végrehajtásáért megyénkben is sokoldalú, felelőségteljes munka bontakozott ki, amelynek eredményei a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetének javulásában mind nyilvánvalóbban jelentkeznek. A megye párt- és állami szervei élve a párt helyes gazdaságpolitikája nyújtotta lehetőségekkel megteremtették a feltételét annak, hogy 15 000 né állhatott munkába az elmúlt hat évben. Annak ellenére, hogy megyénkben is folyamatosan csökkent a termelőszövetkezetekben dolgozók száméi, a nők döntő többsége (43 százaléka) ma is a mezőgazdaságban dolgozik. Megyénkben a legmagasabb az egy keresőre jutó eltartottak száma, ami a ma még meglévő foglalkoztatási gondokból ered, továbbá abból, hogy a családok egyhar.madában három, vagy ennél több gyermeket nevelnek, több év átlagában 4—5 ezrelékkel magasabb a születések száma az országos átlagnál. Arány a vezető testületekben A párt vezető testületéiben lényegesen növekedett a nők aránya. A pártalapszervezetek vezetőségeiben jelenleg 22,1 százalék, a községi, üzemi pártbizottságokban 22,7, a járási-városi pártbizottságokban 26,1 százalék, a megyei pártbizottságban 29,7 százalékos a nők aránya. 120 pártszervezetünkben nőtitkárt választott a tagság. A tanácsokban az 1967-es választási adatok alapján mindössze 16,5 százalékos volt a nők aránya, jelenleg 25,4 százalék. Jelentős eredménynek tartjuk, hogy a most lezajlott szakszervezeti választások alkalmával megválasztott tisztségviselők 44,7 százaléka nő. A határozat nyomán minden lényeges kérdésben mérhető eredmények születtek. Sajnos, a nők vezető tisztségekre állítása tekintetében csak minimális előrehaladásról beszélhetünk. Előfordul, hogy a nők egy része nem szívesen vállal vezető tisztséget. De ennél több helyen találkozunk a nőkkel szemben meglévő fenntartással és bizalmatlansággal. Cáfolni lehet ezt azzal a ténnyel, hogy pl. a pedagóguspályán a férfiak és nők egyenlő felkészültséggel rendelkeznek, ennek ellenére 220 iskolánkból mindössze 35-nek van igazgatónője. A szemléletben még mindig fellelhető a nők képességeit kétségbevonó nézet, a velük szemben támasztott szigorúbb követelmények, munkában és erkölcsi magatartásban. Pozitív változás jeleivel az ifjabb férfigenerációnál találkozunk, akik természetesnek tartják, hogy nemcsak nekik, hanem feleségüknek is tanulni, képezni kell magukat -ahhoz, hogy a rohamosan fejlődő technika követelte ismereteket elsajátítsák, munká j ukat, • hi vatásukat a kor követelményeinek és igényeinek megfelelően elláthassák. Erkölcsi és anyagi megbecsülés Az új munkahelyek létesítésével egyidőben döntő feladatnak tartottuk a nők munkahelyi feltételeinek javítását, a nehéz fizikai munka csökkentését. Jó intézkedések egész sorát lehet felhozni, amelyeket különösebb anyagi befektetések, és megterhelések nélkül a dolgozók számára megnyugtatóan rendezni lehetett. Ebédlők, mosdók, öltözők építésével, üzemi büfék és elárusítóhelyek létesítésével tették kulturáltabbá, könnyebbé a dolgozó nők helyzetét. Sajnos, az elmúlt évben a takarékossági intézkedésekre hivatkozva halasztották ei az egyes vezetők a jogos igények rendezését. Az utóbbi időben a kereskedelemben dolgozó nők részéről kaptunk több jelzést arról, hogy a nagykereskedelem nem tartja meg az áruk csomagolására és szállítására vonatkozó szabályokat. Húsz kilogrammnál nagyobb kiszerelésben szállítja a különböző árukat az üzletekbe. Ugyancsak a kereskedelemben jelent egyre nagyobb problémát a széles körű túlóráztatás. öt évvel ezelőtt készült felmérések még arról adnak számot, hogy üzemeink egy részében — de különösen a hivatalokban — czonos felkészültség mellett a férfiak 4—500 forinttal magasabb bért kapnak, mint a nők. A párt és a szakszervezeti szervek határozott fellépésének eredményeként ma már csak elvétve találkozunk az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének megsértésével. Fokozódott a nők munkájának erkölcsi elismerésé, munkájuk megbecsülése. Évről évre több nő részesül magas szintű kormánykitüntetésben. Az elmúlt években megkétszereződött a kiváló jelvénnyel kitüntetett nők száma. Tovább kell és lehet is javítani az arányokat a nők javára. Eldőlt az évtizedes per A mezőgazdaságban dolgozó nők jövedelme is kedvezően alakult az elmúlt öt évben. Eldőlt az évtizedes per a háztáji föld juttatását illetően: a nők a férfiakkal az alapszabályban előírt munkanapok teljesítése alapján azonos mértékű háztáji földre jogosultak. Gond jelenleg is, és további feladatot jelent a nők folyamatos foglalkoztatásának kérdése a mezőgazdaságban. A nők munkavállalási lehetőségeinek gyors ütemű bővülésével nőtt a gyermekintézmények iránti igény. Nagyszerű eredmények születtek a gyermekintézmények hálózatának bővítésében. Kommunista szombatokon és munkaszüneti napokon megyénk társadalmának szinte minden rétege segített abban, hogy gyorsabban javítsuk az ellátottsági szintet. 1970-ben megyénkben az óvodáskorú gyermekek mindöszsze 36 százalékát tudták óvodába felvenni, — ma már 56 százalékát! A falusi boltok ellátottsági szintje több helyen nem felel meg a követelményeknek. így a falun élő nők nagy többsége szabad idejének jelentős részét a család ellátása érdekében á sok energiát kívánó főzésre fordítja. Termelőszövetkezetek területén próbálkozások történtek az üzemi étkeztetés megoldására. A termelőszövetkezetek által fenntartott étkezdék száma 20 körül van. A termelőszövetkezetek nem fizetnek rá, ha ilyen formában gondoskodnak tagságukról. A szolgáltató hálózat fejlődésében is történt előrehaladás, de messze elmarad a követelményektől. Egyik döntő fontosságú feladatunk, hogy az iparban és mezőgazdaságban is több nő szerezzen szakképzettséget! Ma megyénkben mindkét ágazatban döntő többségében szakképzettség nélkül dolgoznak a nők. Kevés a beiskolázott lányok aránya az ipari és mezőgazdasági szakmákra. A hagyományos ruházati, kereskedelmi, élelmiszeripari szakmákon kívül alig, vagy csak igen alacsony számban iskoláznak be lányokat, évente 300—350 főt. A pályairányítás gyengeségei mellett a szülők szemlélete is akadályozza, hogy a leányok a hagyományostól eltérő ipari szakmát tanuljanak. A szakközépiskolákban tanuló leányok aránya az elmúlt években egyenletesen emelkedett. Arányuk a szakközépiskolai hallgatók között az 1973/74-es tanévben már 53,9 százalék volt. A családon belüli munkamegosztás nem fejlődött megfelelően, mint ahogy már utaltam rá a háztartási munka nagy része még mindig a nőkre hárul. Ebben véleményem szerint a nők is hibásak. A család felelőssége Ma a dolgozó nők derékhadát azok alkotják, akik nem tanulhattak szakmát és egy jelentős részének pótolnia kell a hiányos alapműveltségét is. Ezt csak úgy tudják vállalni, — a munkahely támogatása mellett is — ha a család valamennyi tagja felelősséget, munkát vállal a háztartással járó ma még sok időt és energiát igénylő feladatok ellátásában. Amikor visszatekintünk az elmúlt évek munkájára, a dolgozó nők politikai, gazdasági és szociális helyzetének tényekben és számokban kifejezhető eredményeire, joggal mondhatjuk, hogy a pártszervek munkája minden szinten megfelelő i'olt. Rendszeresen ellenőrizték és beszámoltatták az állami, társadalmi és gazdasági szervek vezetőit, az állami határozatokban is megfogalmazott feladatok végrehajtásáról. A pártszervek és szervezetek nöfelelősei, a szakszervezetek, a szövetkezetek és a népfront nőbizottságai sokat tettek azért, hogy a különböző területen dolgozó nők gondjai, problémái eljussanak az intézkedésre jogosult szervek testületéi elé. A megyénkben élő és dolgozó nők politikai, gazdasági és szociális helyzetének javításában elért eredmények harcban születtek. Harcban a maradi szemlélettel, a konzervatív felfogással, a múlt örökségével. Nagyra értékeljük az eredményeket, de korántsem Vagyunk megelégedettek. Amit eddig elértünk, csak alapul szolgálhatnak a XI. kongresszus és a megyei pártértekezlet határozatai következetes végrehajtásához. Pivarnyik Jánosné dr. a megyei pártbizottság munkatársa (Vége) Hidegre váltott a tél. Fütyült, dúdolt a szél. Megrázta a levéltelen, kopasz fákat. Nádtetős házunkon feltúrtaszaggatta a korcot. Apám két napig dolgozott azon, amit az orkán percek alatt rombolt. Reggelre az ablak üvegére hegyes dárdákat, kecses ívű rajzokat mintázott a fagyasztó hideg. Gyerekek szorgalmas versenyben leheltünk, ki olvasztja le nagyobb területen a jégvirágot. Kilencvenes anyai nagyapám egyik nap cáfolhatatlanul mondta ki a szentenciát: „Holnap estig beáll a havazás. Nyugtalanok a varjak, álmosak a tyúkok. Meg hasgatóznak a csontjaim.” Nem igazi a tél hó nélkül. A kicsinyeknek külön nagy öröm a megfehéredett világ: szánkózásra, golyózásra, hóemberkészítésre, annyi, de annyi mindenre ad játékos lehetőséget. Csak akkor mentünk be a meleg szobába, mikor szinte kékre fagyott a kesztyütlen kezünk, rövid szárú bakancsban a lábunk. Akkor meg a fájás miatt ordítottunk: „Ujjúnkba aludt a vér." Estére kezdett el esni a hó. Nagyapám nagy szorgalommal táplálta a csikóspór tüzét, kukoricaizikével. Tököt sütött, ami télen vacsorakor második fogásnak számított. Szerinte most nagyon jót talált: parázs lesz, édes, mint a méz. Pajkos kedvvel rohantam ki a melegről. Esett a hó! Már az eséséből jó szórakozást lehet csinálni. Számmal igyekeztem elkapni a hulló pelyheket. Már magasan „kiszúrtam” egy-egy hópelyhet, s ahogy a szél kavarta, libegtette, futottam utána. Á rohangálásban a kucsma is kiesett a fejemből. Mert a vacsora is mindig késett, előbb volt éhes a nyolctagú család. Akkor meg, a szétporciózás. Legtöbbször kellett volna még. „Most eszek külön vacsorát, ami csak az enyém” — gondoltam gyermeteg ésszel. Jó ötven évvel ezelőtt. Ázott hajam csapzottan hullt izzazdt homlokomba. Apám szeretve dorgáló szava megkésett Másnap este már negyven fokos tüzelő testtel, rémítő lázálmokkal hánykolódtam az ágyon. Asztalos Bálint
