Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-12 / 36. szám

1976. február 12. KELET-MAGYARORSZÄG 3 ÉLELMISZER-TERMELÉS ÉS -FOGYASZTÁS I. Reális szemléiénél Sokat vitakozunk ide­haza: hol is tartunk mi a mezőgazdaság fejlődésében. Egyes szakemberek hajlamosak ar­ra, hogy a világ élvonalá­ba sorolják eredményeinket Az ünneprontás szándéka nélkül, de meg kell monda­nunk, hogy a megyében, de különösen országosan elért eredményeink szépek, ám élvonalról nem beszélhe­tünk. Kétségtelen, hogy az elmúlt 5—10 esztendő so ha nem látott fejlődést ho­zott. A termelőszövetkeze­tek például a most zárult ötéves tervben a búza hek­táronkénti hozamát 5, a ku­koricáét 19, a cukorrépáét 32 mázsával fokozták és az egy dolgozóra jutó termelé­si érték a tervciklus végén 80 százalékkal volt maga­sabb, mint az elején. Ilyen eredmények láttán nem fu­karkodhatunk az elismerés­sel. A beképzeltség azonban nem visz előbbre. Helyes ha tudjuk, hogy a szocialis­ta táboron belül az NDK mezőgazdaságának hozamai jobbak a mieinknél, a cseh­szlovák és bolgár mezőgaz­daságé pedig legalább azo­nos. Hasonló a helyzet a ha­zai táplálkozáskultúrában. Azt kell mondanunk hál' istennek, jól eszünk, sokat eszünk. A fejenként — 1970—74 között — és éven­ként számított 63 kilós hús­­fogyasztás, 78 kilós zöld­ség-, 70 kilós gyümölcs és 25 kilós cukorfogyasztás a jól táplálkozó népek között jelöli ki helyünket. Ám en­nek is vannak árnyoldalai. A 26 kilós zsír- és 140 kilós lisztfogyasztás életviszo­nyainkhoz mérten kimon­dottan sok és egészségtelen. De meg lesznek-e a javí­tás feltételei? n Magyar Népköztár­saság ötödik ötéves tervéről elfogadott törvény előírja, hogy hazánkban 1980-ig a mező­­gazdaság összhozamát évi 3,2—3,4 százalékkal kell nö­velnünk. Az évenként egy főre jutó fogyasztást hús­ból 76—76 kilóra, zöldség­ből 100 kilóra, gyümölcsből 95 kilóra kell fokozni. Bú­zából el kell érnünk a hek­táronként 44, kukoricából az 52, cukorrépából a 400, bur­gonyából 180, napraforgóból a 17 mázsás termést, az egy tehénre jutó tejhozamot évi 2900 literre kell emelni. A számokat összevetve megállapíthatjuk, hogy a termelésfokozás előírt üte­me fedezi a táplálkozás ja­vításának igényeit, továbbá a növekvő export lehetősé­gét. Hozzá kell tennünk, hogy az előírt eredményeket pro­dukálni korántsem lesz könnyű. A fejlesztéshez az ország mezőgazdaságának 105—107 milliárd forint’ be­ruházási keret áll rendelke­zésére. Ez jelentős összeg, de összehasonlítva nem sok­kal több — egyes szakem­berek szerint nem is több — mint amennyit a negye­dik ötéves tervben a mosta­ninál alacsonyabb eredmé­nyek elérésére felhasznál­tunk. A megye termelőszö­vetkezeti közös termelése a negyedik ötéves tervben évi 4,4 százalékkal emelkedett. Gondjainkat súlyosbít­ja, hogy bármilyen fejlődés csak egyen­letesen, összehan­goltan képzelhető el. Sajnos azonban a mezőgazdasági termelés—felvásárlás—tá­rolás—feldolgozás—forgal­mazás egyensúlya és össz­hangja ma korántsem meg­nyugtató. Azt szoktuk mon­dani, hogy a biztonság ér­dekében egy vertikális lánc­ban mindig a következő láncszemnek kell erősebb­nek lennie, hogy az esetle­ges hullámzásokat le tudja vezetni. Idehaza a helyzet pontosan fordított. A verti­kum legerősebb láncszeme az első — maga a terme­lés —, de ezt már nem tud­ja mindig zavartalanul kö­vetni, az összegyűjtés és a tárolás, komoly kapacitás­gondok mutatkoznak a fel­dolgozásban, a forgalmazás — hűtőlánc. üzlethálózat — pedig a vertikum leggyen­gébb láncszeme. a tervtörvényt megal­kottuk. Magasabbra tettük a mércét. Ma­gyarországon a kö­vetkező öt esztendőben is emelkedik — bár némileg mérsékeltebb ütemben — az életszínvonal, növekszik a fogyasztás. Számos okból nélkülözhetetlen az élelmi cikkek gazdaságos exportja. A mezőgazdaságnak tehát az a feladata, hogy mind­két cél fedezetét megte­remtse. Most már azon kell gon­dolkodnunk, hogyan. Következik: A cukor és a kenyér. VASÚTI TERVEK ZÁHONY KIEMELT HELYEN A közlekedésben, a szállításban továbbra is a vasút bonyolítja le a legnagyobb forgal­mat. Ez egyben meg­határozza a következő évek fejlesztését is. Különösen igaz ez Sza­­bolcs-Szatmár megyé­re, ahol a záhonyi át­rakókörzet fejlesztése a népgazdaság szem­pontjából is kiemelke­dő jelentőségű, hiszen itt bonyolódik le ha­zánk exportforgalmá­nak fele, az átrakókör­zet adja a vasúti telje­sítmények és bevételek ötödrészét. Az V. ötéves terv idején milliárdos nagyságrendű be­ruházásokat, felújításokat végeznek el a megye terüle­tén. Záhonyban befejezés előtt áll a harmadik beruhá­zási program, amelyben a gé­pesített rakodási főnökség központi telepét építik fel az idén és befejezik Eperjeske átrakó pályaudvaron az öm­lesztett áruk — vasérc, koksz — átrakójának építé­sét, üzembe helyezését. Már korábban megkezdő­dött, s 1983-ig tart a IV-es fejlesztési program, amely­ben a következő öt évben 1,3 milliárdos beruházást valósí­tanak meg. Az a cél, hogy a gépf átrakás aránya tovább nőjön, bővüljön azon áruk­nak a mennyisége, amit kis­géppel lehet átrakni. Folyta­tódik a rakodóvágányok meghosszabbítása, újak épí­tése, s újabb átrakó targon­cákat szereznek be. Fényes - litkén épül az északi rende­ző pályaudvar, amely az át­rakóudvarok jobb kocsiellá­tását szolgálja. Komoró és Tuzsér között tavaly meg­épült a második vágány, ezt folytatják Fényeslitke, illetve Záhony felé, így Budapesttől végig két vágányon lehet le­bonyolítani a forgalmat. Számítógépes Körül érné földünket A záhonyi körzet szállítá­si teljesítménye a múlt év­ben már meghaladta a 17 millió tonnát. A IV. ötéves terv idején annyi kocsit rak­tak meg, hogy a szerelvény­sor körül érné Földünket az Egyenlítőn. A feladatok vi­szont még jobban nőnek az V. ötéves terv időszakában, az orszáígos ütemtől is 'na­gyobb mértékben. A tervek szerint 1930-ig 90 millió ton­na elszállítását kell megol­dani. Az egyik legügyesebb hegesztőnek tartják munkatársai Ga­­rai Józsefet a MEZŐGÉP mátészalkai gyárának fiatal szak­munkását. Jelenleg a miskolci építőipari vállalat részére vas­­szerkezeti munkák hegesztését végzi. (Elek Emil felvétele) omoki Tivadar T_f nem tud elalud­­ni. Pihecihás ágyában előbb jobbra, aztán balra fordul. Megunja. Mérgében a há­tára fekszik és egy pontot fixiroz a sötétben. így sem megy az alvás, he­lyette viszont jön a láto­más, jön a kínzó gondolat: „Ki is vagyok én?’’ — — „Mivel is vagyok én több, mint a szomszédom, a munkatársam, a főnö­köm, a beosztottam...?” Szeme a fix pontra gu­­vad a sötét szoba meny­­nyezetén. Gyors számve­tés élete eddigi állomásai­ról: közepes diploma... jó beosztás... kitűnő fizetés! Majd: Trabant... Skoda pro primo, Skoda pro secundo... Zsiguli... Pols­ki...! ezzel egyidejű­leg: hétvégi telek... ví­­kendház... kiskutya, nagy­kutya, fajtiszta eb... to­vábbá színes tévé... meg­került ausztráliai nagyné­ni... gyomorfekély! Mi is van még? Ja igen: másod­állás I... másodállás II... különangol, különnémet, balettóra a gyereknek... különgyerek Pintyőkének (nyolcsszáznegyven gyer­mektartásra, mellékállás Hl.)... központ Záhonyban megkezdődött a körzeti üzemirányító köz­pont és számítógépes köz­pont építése. A szakaszosan építhető létesítmény a város­sá fejlődő nagyközség egyik­­legszebb épületegyüttese lesz. Folyik a számítógépes irányításra való felkészülés, amely a körzeten belül se­gíti elő a mind gazdaságo­sabb munkavégzést. A „vasutasvárosban” segí­ti a MÁV az egyéb fejleszté­seket is. így 27 millióval já­rulnak hczzá a vasútforgal­­mi szakközépiskola építésé­hez. százon felül lesz az épü­lő lakások száma, megoldják a szennyvízelvezetést és -tisztítást, hozzájárulnak a vízvezeték kiépítéséhez. A megyében a vasúti fő­vonalakon vágánykorszerű­sítésekkel javítják a forga­lom biztonságát, növelik a sebességet. A következő évek programjához tartozik a Debrecen és Nyíregyháza kö­zötti vonalon a régi vágány felújítása, de korszerűsítik a Nyíregyháza—Záhony közötti és a Nyíregyháza—Szerencs közötti vonalat is. Nyíregyházán az utóbbi években létesültek új vasúti beruházások, így a pá­lyafenntartás és a villamos vontatás kapott új telepet. Az állomáson az idén befejezik az új szociális létesítményt. Mátészalkán szintén egy szo­ciális létesítmény és üzemi konyha építését kezdik meg, ami része az állomás teljes re­konstrukciójának, amelyet a következő tervidőszakban valósítanak meg. Búcsú a gőz­mozdonytól Az utazás és a szállítás korszerűsítését jelzi, hogy 1980-ig az egész debreceni vasútigazgatóság területén megszüntetik gyakorlatilag a gőzvontatást. A gőzmozdo­nyok helyett modern Diesel­motorvonatokat állítanak a forgalomba a mellékvonala­kon is. A biztonság érdeké­ben fokozatosan felülvizs­gálják a közúti és vasúti ke­reszteződéseket. A forgalom nagyságától függően sorolják ezeket a kereszteződéseket, s több millió forintot fordíta­nak az automata és félauto­mata sorompók telepítésére. A már eddig kiépített kör­zeti állomások rendszere jól megfelel a közlekedési kon­cepcióban rögzített elveknek, a közúti és vasúti szállítás közötti munkamegosztás­nak. Tovább folyik a vonalak felülvizsgálata, az állomások kijelölése. Ugyancsak vizs­gálják a gyenge forgalmú vasútvonalak megszünteté­sének lehetőségét — különö­sen a Nagykálló és Nyír­­adony közötti vonal és a kisvasút szerepel ebben" — azonban amíg a forgalom közútra való terelésének minden feltétele nincs meg, addig fenntartják ezeket a vonalakat. L. B. Ipszilon „Más nincs! ha megfe­szülök, akkor is csak ez van!” — robban bele tu­datába a borzalmas felis­merés és ettől még gyöt­­rövé válik az álmatlanság lidércnyomása. És a li­­dérc ólommadárként ros­­kad a lelkére, amikor to­vább mered a szoba sötét sarkára: „És ez mind, mind teljesen azonos Sli­­govics Benő életútjával! Legfeljebb az ő gyereke különtornára és külön­­franciára jár..." Na és nézzük mondjuk a Töpör­tyű Bercit! ő is Trabant­tal kezdte meg egy rossz kis másodállással a Perec­­kunkorító Műveknél. Ma meg Dáciája van és má­sodállása az Egyesült Élesztőnél, esténként pe­dig borítékot ragaszt ott­hon a FÉRCSZÖV-nek. Neki igaz, nem volt gyo­morfekélye, de már két­szer kezelték idegössze­omlással.” Mivel vagyok hát én kü­lönb náluk? És ez a felismerés újra b elereccsentett Homoki Tivadar vadgerlice szelid­­ségű lelkivilágába: „Sem­mivel!” A döbbenet, a rémkép migrénes fejfá­jásba kergeti. Felkel hát és gyógyír után kutat a házipatikában. Szeme ek­kor egy gyógyszeres do­bozra mered. A dobozon szép nagy fehér betűkkel olvasható: „Phenylbuta­zon”. Elolvassa egyszer, el­olvassa kétszer és máris tovatűnik a gyötrő fájás. Ettől az egy szótól vagy talán legyünk pontosab­bak, e szó egyetlen betű­jétől származik hát a nagy ötlet. Mégpedig az ipszilontól! a tett halála az LA okoskodás — idé­­^JL zi a mondást, míg csavarhúzó­val feszegeti lakása ajta­ján a névtáblát. Filctoll per cég a papírlapon: Ho­­moky lesz a Homokiból. Homoky Tivadar e cse­lekedetétől ezután édes álomba szenderül és kivi­lágos kivirradtig húzza a lóbőrt (pardon: kutya­­bőrt!). Szilágyi Szabolcs Szociálpolitika Havonta többször is hírt adunk arról, hogy megyénk népi ellenőrei milyen újabb vizsgálatokat végez­nek, s elemzéseik alapján a megyei NEB milyen javas­latokat tesz az illetékeseknek. Több, mint kétezren vesznek részt ebben a munkában, s egy-egy vizsgálat után a tel­jes év tapasztalatai újabb átfogó következtetésekre ad­nak alapot. A legutóbbi értékelésekből például kitűnik, hogy me­gyénkben a szociális ellátás­ban számos jó eredmény szü­letett. Ezt három vizsgálat összegezéseként állapították meg: az 1013-as kormányha­tározat (amely a nők gazda­sági, szociális helyzetének javításával foglalkozik), a népesedéspolitikai határozat és a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek nyugdíja­sairól, járadékosairól, azok ellátásáról való gondoskodás megyei szintű elemzése so­rán. Jó eredmény, hogy a nők magasabb általános és szak­mai képzettségének meg­szerzéséhez a szükséges fel­tételeket a legtöbb helyen megteremtik. A vezetésbe történő szélesebb körű be­vonás azonban még nem mindennapos, sőt az is meg­állapítható, hogy több olyan lehetőség van, amelyet nem használtak ki üzemeinkben, szövetkezeteinkben. Jobb azonban a helyzet a nők köz­életi munkájában: az elmúlt néhány évben lezajlott vá­lasztásokon (párt, tanácsi, KISZ, szakszervezeti vá­lasztás), a korábbinál több nő kapott bizalmat és kezdett dolgozni a választott testü­letekben. Változatos a kép a „pénz­ügyekben”: az egyenlő mun­káért egyenlő bért elvét a gyakorlatban általában több­nyire megvalósítják, viszont nem sok javulás mutatkozik a nők túlóráztatásának csök­kentésében. Természetesen vállalata, szövetkezete válo­gatja, de ha ötven-hatvan, vagy ennél is több gazdál­kodó szervnél végzett vizs­gálat alapján elsősorban a gondokról szólhatunk, a kö­vetkezetességet jobban szá­mon kell kérni. Részben kapcsolódik ezek­hez a gyermekintézmények fejlesztése. Erre sokat költöt­tek vállalataink és tanácsaink ennek ellenére változatlanul többre volna szükség. Ha fi­gyelembe vesszük a népese­déspolitikai határozat való­­raváltásának tapasztalatait is, szintén nagyon változó kép alakul ki. Az anya- és cse­csemővédelem jó, javult az egészségügyi szervek propa­gandamunkája is, viszont ala­csony színvonalú az ellátás több kórházi szülészeti osz­tályon. A tanácsok és a munka­helyek a legkülönbözőbb módszereket alkalmazzák a nagycsaládosok és a fiatal házasok támogatására. A nők és a gyermekek mellett szintén növekvő fi­gyelem kíséri a tsz-ek nyug­díjasait, járadékosait. Ebben a szövetkezeti demokrácia fejlődése segített legtöbbet. Működnek — és jótékonyan éreztetik hatásukat — a szö­vetkezetek szociális-kulturá­lis bizottságai. Az idős em­berek foglalkoztatásában (ha szükséges, segélyezésében) a termelőszövetkezetek sok helyen segítenek: a háztáji területeken a megművelést is szervezett keretek között oldják meg, ha erre lehetőség van. a népi ellenőrök kri­tikusan vizsgálnak, már a helyszínen szóvá teszik a ta­pasztalt visszásságokat. Jó eredmény, hogy 1975-ben a szociális ellátás elemzésénél viszonylag kevés olyan hibát tártak fel, amelyek a „nem akarás” következményei. Az elemzések a legtöbb helyen gondosabb, emberibb szoci­álpolitikai munkát jeleznek. M. S.

Next

/
Thumbnails
Contents