Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-08 / 33. szám

8

KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET

1976. február 8.

,EGY KIS RÁNTÁS ÉS KÉSZ...”

A konyha is változott

„Eldugott” településnek számít Sényő, keskeny út vezet idáig. De széles „úton” özönlik ide az információ, a korszerű táplálkozásról

szóló tájékoztató és a reklám is. A sényői háziaszszonyok közül bizonyára többen ismerik a statisztikát, amely szerint tizenöt évvel ezelőtt 1450 féle élelmiszert, illetve élvezeti cikket hoztak forgalomba megyénkben, most több mint 3100 féle ízletes termékből válogathatnak a vásárlók. Még egy sokatmondó statisztikáról is tudhatnak: 1970- ben az egy főre jutó konzervfogyasztás 15,8 kilogramm volt, jelenleg 22 kilogramm. Persze friss húst, friss ételt is naponta fogyaszthatnak az 1500 lelkes község lakói. Alaposan megváltozott tehát a falusi konya második műszakjuk. Jó néhány háziasszony előfizetett a menüre, ezeknek az asszonyoknak már csak a mosogatásra van gondjuk. A konyhán egyébként a változatosságra is ügyelnek. Látogatásunk napján a menü halászléből és túróscsuszából áll.

Mint említettük, alaposan megváltozott a sényőiek étrendje. Alaposan, de nem

— Ezek szerint az évtizedek során semmit sem változott a konyhája?

— Egy keveset. Már péki kenyér kerül az asztalra, nem köpülök, tasakos tejfel és tasakos tej ízesíti a főzelékemet.

—Ha gyermekei lennének és naponta dolgoznia kellene, akkor sem venne konzervet, vagy félkész árut?

— Akkor talán igen.

Konyhakész áruk

Ebédidőben kopogunk be egy új ház konyhájának ajtaján. A modem konyhába érve szinte megtorpan az ember a kellemes illatoktól.

teljesen. Az idősebbek, a ráérősebbek szentként tisztelik

Mező Andrásáé, a trapéznadrágos háziasszony így foA tejipari vállalat nyíregyházi üzemében naponta több, mint tízezer pohár iskolatejet és kakaót adagolnak az automata töltőgépek megyénk iskolásai részére. (Hammel József felvétele)

ASSZONYOK TANKÖNYVVEL

Űjra beültek az iskolapadba

ha.

Menü

— ételhordóba

A község közepén található a helyi Búzakalász Tsz étterme. Mellette a húsfeldolgozó üzem, ahol hetente egy alkalommal friss húst mérnek a tsz-tagoknak. Elterjedt az igaz hír a faluban, hogy később bővítik az üzemet és töltelék árut, magyarán: hurkát és kolbászt is készítenek. Február elején új húsboltot nyit a tsz a község központjában, így a nem tsz-ben dolgozó háziasszonyok is naponta készíthetnek frissen sültet, csontlevest, vagy éppen kocsonyát. Ha pedig nincs idejük, vagy kedvük a főzéshez, elmennek az étterembe. Az étterem vezetője szerint — főleg nyáron — ebédelhetnek a terített asztaloknál, vagy ha nem ebédelnek, ételhordóval jönnek az ebédért. Kezdetben megszólták azt az asszonyt, aki étteremből hordta az ebédet. Szégyenlősen, szinte somfordáivá jelentek meg az asszonyok az udvar felőli bejáratnál... Most mindenki tudja, hogy az étterem konyháját főleg azért korszerűsítették a tsz vezetői, hogy a mezőn dolgozó nőknek könnyebb legyen

az otthoni konyhát, nem változtatnak a már megszokott ízeken. Közéjük tartozik Haraszti Miklósáé. Az idős asszony régi, kétvégű házban a „jó öreg tűzhely” mellett örül a tsz-nyugdíjasok melegének. Hangjában nincs semmi elítélői amikor a mirelit árukról és a falusi étterem konyhájáról beszél :

Péki kenyeret szelnek

— Kell az is a fiataloknak, de én már csak régiesen főzök. Kettesben lakunk itt az öregemmel,ő most is kint dolgozik a tsz-ben. Főzök én nyáron is. Ha hazajövök a mezőről, nekilátok tésztát gyúrni, mert az öregem csak azt a levest szereti, amibe én gyúrom a tésztát. Az udvaron bőven van aprójószág, van időm megpucolni, a friss leves az igazi. Konzervet sosem veszek. Télen disznót vágunk, jó zsírosán, magyarosan főzök. Hűtőgépem nincs, pedig telne rá. A pincénk, meg a kamránk nyáron is hideg.

Zártrendszerben folyik az olaj feldolgozása Nyírbogdányban. Dzsupin Istvánná dolga csupán az ellenőrző műszerek vizsgálata. A berendezések mutatják a betáplált nyersolaj és a felhasznált nyersolaj mennyiségét, éppúgy a felhasznált energiát a késztermék és az anyagok hőfokát is. (Hammel József felv.)

gad:

— Éppen kifőtt az ebéd. Csak egy fél óra kellett a főzéshez. Vettem a boltban egy vajbab konzervet, készítettem egy rántást és máris kész volt a finom bableves. Érdemes megkóstolni.

Valóban érdemes volt, ízlett. A hurkát és a kolbászt csak meg kellett melegíteni és máris kétfogásos ebéd kerülhetett az asztalra. A gyermekgondozási szabadságon lévő fiatalasszony azt mondja, ha hamar kifőz, több ideje marad a kisfiúval való foglalkozásra, az olvasásra és a pihenésre.

— Különbséget tudok én tenni a régi és a mai konyha között. Nyírteleken nevelkedtem, anyám legtöbbször krumplilevest, vagy zöldséglevest főzött. A krumpi és a zöldség hámozásának ideje alatt el is készítem az ebédet. Az itteni boltba minden második nap érkezik tejtermék, zöldségboltja is van a falunak, befőtt is található a bolt polcain. Ha kell, az étterem szolgáltatásait is igénybe vesszük. Néha a férjem Nyíregyházáról különböző konzerveket és félkészárukat is hoz. Néhányszor kínai konzerv gombával lepett meg bennünket. Az ellátásra nem lehet panaszunk.

Az egyoldalú kosztra, az étlapon gyakran feltűnő ételekre inkább lehetne panaszkodni. Persze egyre kevesebbet. A sényőiek is egyre jobban. megszokják, sőt megszeretik a korszerű konyha ízét és zamatét.

N. L.

Szinte már közhelynek számít, hogy milyen nehéz munka mellett tanulni. A 8 órás műszakban is helyt kell állni, ezután a háziasszonyi és anyai teendők következnek. Ezután, ha még mindig marad ideje az asszonynak, előveheti a tankönyvet is, képezheti magát, szakmailag és politikailag egyaránt. Vajon nem megy-e valamelyik is a másik rovására? Lehet-e teljes értékű az ember minden területben? Erre kerestünk választ.

Amikor a fiú magyaráz

Radvánszki Antalné a KE_ MÉV munkaügyi osztályán teljesítményelszámolási csoportvezető. Közgazdasági technikumot végzett, de a szakmai ismeretek elsajátítása is elengedhetetlen.

— Tavaly jelentkeztem az építő- és vízügyi szakközépiskolába. Estire járok, már másodikba. A féléves vizsgák éppen most zajlanak. A legnehezebb tantárgy most az épületszerkezetek ismerete. Még 300 oldal van vizsgáig és mindössze 2 nap...

A tankönyv előtt azonban három gyermekéről is gondoskodnia kell, ellátni, iskolába indítani őket. a legnagyobbat éppen az ÉVISZ-be, ahová ő is jár.,.

— A nagyfiam segít is általában a szakmai tárgyak tanulásában. Olyan öröm, amikor valamit együtt tanulunk meg, a fiamnak is, hogy most inkább ő a tanár,

nekem is, hogy ugyanazt a tananyagot tanuljuk — együtt. A vizsgaidőszakban az egész család segít, így nem kell annyi mindennel törődni. így is még az évi alapszabadságom is rámegy a vizsgákra, és a rajzok elkészítésére. Ha marad szabad időm, olvasok, tv-t nézek.

A szakmunkásbizonyítványért

Szikszai Mihályné szakmunkás, az állatforgalmi és húsipari vállalatnál. A húsfeldolgozó üzemben dolgozik, két műszakba jár. A vállalat által szervezett 14 hónapos szakmunkásképzőt végezte el nemrég. Neki is három gyereke van, két műszakba járni így talán még nehezebb.

— Régen itt dolgozom a vállalatnál. 19 éve. Megszoktam. Azért jelentkeztem a szakmunkásképzőbe is, mert addig betanított munkásként egy-egy műveletet ismertem, azt is csak úgy, hogy megcsináltam. De a technológiai folyamatokat, a gépeket is meg akartam érteni, elsajátítani a gyakorlati tennivalók mellett az elméleti tudnivalókat is. A gyerekek és a férjem is segít otthon, így könnyebb.

Itt lett párttag, az élelmiszeripari dolgozók szakszervezete megyei bizottságába is beválasztották. A nagyobbik fia most érettségizik, a legkisebb 8.-os. Sokan megkérdezték tőle, hogy érdemes volt-e ismét beülnie az iskolapadba.

— Egyértelműen csak' azt lehet rá mondani, hogy megérte. Ha az ember nemcsak mechanikusan elvégzi a munkafolyamatokat, hanem az összefüggéseket is megérti, jobban látja a munkája célját, eredményét is.

Segít a férj

Cseke Jolán a TITÁSZ nyíregyházi üzemigazgatóságánál az erőműben dolgozik. A Veszprémi Vegviparí Egyetemen szerzett üzemmérnöki diplomáján még nagyon friss a .pecsét, most szerezte ősszét/ Jövőre pedig a kétéves kiegészítőn a vegyészmérnöki képesítést is meg akarja szerezni.

— A kisfiam most született januárban. Bizony nehéz volt államvizsgára készülni a kicsi várása közben. Ezentúl sem lesz könnyű, hiszen egy ilyen korú gyermek sok időt igényel. Viszont a férjem is egyenlő részt vállal otthon a terhekből és így lényegesen kevesebb jut rám.

Mint fiatalasszony, nemcsak a családban, a munkahelyén igyekszik ellátni a feladatait, hanem kikapcsolódást is keres, elsősorban a KISZ- és a szakszervezeti munkában és azzal, hogy az aktuális műszaki-elméleti problémákkal foglalkozik.

— Megint nehéz lesz a két év tanulás, de még erre szükségem van ahhoz, hogy lépést tartsak a fejlődéssel.

Tóth Kornélia

Pisti a szőke fűrtű, kék szemű kisfiú szemét dörzsölve közeledett felénk a havas, felfagyott; úton. Távolabb a srácok csúszókát alakítottak, csuSzoltak ki az iskola udvarán, ott sinkóztak. Pisti is ott volt, a nagyok, a felsősök között. Fellökhették. A mécses eltört, bőgve közeledett. Ilonka asszony ezt látván, megszeppent. „Mi történt kisfiam, Pistikém? Csak nincs valami bajod?” Pisti motyogott valamit, míg a középkorú, de csinos asszonyka megigazította rajta a kék, nylon iskolaköpenyt, megsimogatta, végigmérte, rendben

van-e a kis barna csizmája, s visszaküldte a többiekhez játszani.

L. Pistit Ilonkáék hároméves kora óta nevelik. Állami gondozott fiúcska. Ilonka férje gondolta, amikor a két nagy fiú megnősült, hogy kihoz egy fiúcskát az intézetből. Ne legyen egyedül otthon a felesége. Így került a város széli házba L. Pisti. Az új apuka, anyuka és a két nagy fiú, meg a fiatalasszonyok is nagy szeretettel fogadták.

Hozzánőtt Benő „bácsihoz”, aki saját fiaként kezeli. Mutatja az iskolai füzeteit, nézzem meg, milyen szépen ír. Otthon Zoli, a nagyfiú felesége, Magdika szokta osztályozni, ellenőrizni. Ö foglalkozik vele, tanítja. Azt nem érti apu, hogy „miért hoz mégis állandóan fekete pontokat haza ez a fiú. Nagy* a gyanúm

kifogták, mert állami gondozott. Nem tudnak másra hivatkozni a feleségemnek sem, csak arra, hogy rossz. Kérdeztem magyarázzák már meg nekem, mit jelent az, hogy rossz? Mit értenek ezen? Hallgattak, nem tudják. Egyszer mondták, hogy beletsípked a nagyobbakba”.

„Ne sírj mama”

Pisti eleven, csintalan fiú. Első osztályos. Szolgálatkész. Ellátja otthon a nyulakat a „báttyával”, enni-inni ad nekik. Segít a mamának. Igazi otthonra lelt Pisti. P. Benőéknél a Kilátó utcában. Karácsonykor megkapta az első igazi ajándékot. A szép karácsonyfa mellett a család pénzt adott össze Pistinek. Ebből vásárolták a kis barna csizmát.

Kinn a város peremén, ahol fúj a szél, ősszel nagy a sár, télen pedig a hófúvás, a hideg ellen küzdve mennek iskolába a kicsinyek kilométereket, Attila, a „báttya” Zsigulin viszi el a betonút végéig. És ha olyan időben érkezik haza, megy Pisti elé. Várja otthon a család.

Egy esztendővel ezelőtt lehetett, amikor úgy döntöttek, visszaviszik Pistit a gyermekotthonba. Hátha keresi az igazi édesanya. Kocsiba tették és elvitték. Ügy érezte Ilonka asszony, üres lett a ház. Attila megszokta, amikor eteti a nyulakat, ott lábatlankodik mellette a kislegény. Most nincs. A papa sem lelte a helyét. Ősszel, amikor kinn voltak a szőlőbe, Attilának jutott eszébe. „Anyu, nem megyünk el meglátogatni Pistit?” Mintha csak erre várt volna Ilonka asszony. Felcsillant a szeme, szólt a papának, Attilának, menjenek először haza. Szőlőt szedett, s otthon nylonba töltöttkáposztát csomagolt. Irány a gyermekváros.

Amikor Pisti megpillantotta a mamát az udvari bejáratnál, az úton, amint közeledett feléje, rohant a karjai közé. És keservesen sírt. Ölbe kapta Attila, a felesége és a papa. Kézről kézre adták. Látogatóba jöttek. Amikor elbúcsúztak, Pistit alig tudták a nevelők megnyugtatni.

„Visszafelé jövet a városba valamennyien sírtunk a kocsiban.” Alig várta a papa a hétfőt. Ment, intézte az engedélyt, s Attilával hazahozták Pistit.

Ilonka örömében sírt. Pisti vigasztalta: „Ne sírj mama, most már itthon vagyok ...”

Farkas Kálmán