Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-08 / 33. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. február 8. ZONGORAORA háborúsággal A némaságra ítélt nagydobosi hangszer ISMERTETIK A MEGYÉT Turistaház, üdülőfalu, kemping Tízéves a megyei idegenforgalmi hivatal Nagydoboson lelakatolták a tsz-től az iskolának ajándé­kozott zongorát, amelyen öt gyermek tanult zongorázni. A járási hivatal művelődési osztálya telefonon ukászba adta, meg kell szüntetni a zongoraoktatást, mert nem megengedhető, hogy abban csak pedagógusgyermekek részesüljenek. Ezt a faluban a szülők is szóvá tették — hangzott a magyarázat. A zongorát azóta nem hasz­nálják a gyermekek, de a községi lelkészék megenged­ték az általános iskolás gyer­mekeknek, hogy a zongora­­leckéket náluk tartsák... Egy kisebb méhkas Tulajdonképpen ennyi a hír, amely szokatlan tartal­mával felkeltette érdeklődé­sünket. A helyszínen igye­keztünk választ keresni: va­jon mi a vétke a némaáágra kárhoztatott zongorának, va­lóban elmar asztalhatók-e a pedagógusszülők, s egyáltalán miért van szükség házi zon­goraórákra, amikor a köz­ségben jól felszerelt iskolai úttörőszoba van (ahol az em­lített zongora is áll), van mű­velődési ház is, a szükség­megoldás teljesen érthetetlen. Tájékozódásunk elején ki­derült, hogy egy kisebb méh­kast bolygattunk meg a zon­goraoktatás hátterét kutatva. Az iskola igazgatója, Ferenczi József, aki egyben a községi pártszervezet titkára, úgy vélekedett, az ügy annyira kuszáit, hogy már ő sem tud­ja ki itt a vétkes, ha egyál­talán van, és mi lenne a ta­nulság. Az előzmény több évre nyú­lik vissza, 3—4 éve kezdtek el barátkozni a gondolattal, hogy jó lenne a zenei neve­lést egy kicsit magasabb fok­ra emelni. Fakultatív tárgy­ként szerették volna bevezet­ni a hangszeres zeneoktatást, azonban sem a tárgyi, áem a személyi feltételek nem vol­tak meg. Erről az iskola ve­zetői, tanárai jórészt le is mondtak. Arról viszont nem, hogy a gyermekeknek, első­sorban a saját gyermekeik­nek, megszervezzék a zongo­ratanulást. S itt lép a színre az aján­dékként kapott, de azóta már az iskola leltárában szerep­lő pianínó. Megkapták a zon­gorát, majd sikerült „Ilu né­nit”, azaz Horváth Györgyné nyugdíjas zenetanárt — a vá­­sárosnaményi művelődési házból „megszerezniük”, hogy vállalja a kijárást és a gyermekek tanítását. A szü­lők a tanítási díjat a naményi művelődési ház címére fize­tik minden hónapban, a zon­goratanárnőt sorkoszton lát­ják el, az oktatás az úttörő­szobában zajlott, amíg ... Mindenkinek igaza van ? Néhány falubeli szülő úgy találta, a zongoratanulás le­hetősége és joga az ő gyer­mekeiket is megilletné, nem csupán az öt pedagógusgyer­meket. Ezt szóvá is tették, de — állítólag a zongoratanárnő időhiány miatt több gyerme­ket már nem tudott vállalni. A zongorakonfliktus ekkor robbant ki... Az iskolai zongorán való tanulást valóban leállította a járási művelődési osztály, s azóta három érdekelt szülő emiatt előbbre hozta a zon­goravásárlási szándékát. Fel­váltva tartja a zongoraleckét a nyugdíjas tanárnő a szülők­nél, s a lelkészéknél is, mert az ő gyermekeit is tanítja több, mint tíz éve. Lényegében a hír, amelyet hallottunk igaz, s ami az el­gondolkoztató kép ellenére is megfogalmazódik: a maga módján mindenkinek igaza van, mindenki „szabályosan” járt el. A pedagógusszülők­nek nem vethetjük a sze­mükre, hogy gondoskodni akarnak a gyermekük zenei oktatásáról. Az tény, hogy egy kicsit elkülönülve és há­zon belül oldották ezt meg, de a szándék az volt, hogy a he­lyi művelődési házban szer­vezik meg a tanfolyamot. Hamis hang nélkül... Azoknak a szülőknek is igazuk van, akik reklamáltak, hisz a zenetanulás nem lehet egy szűkebb kör előjoga. A járási művelődési osztály dem marasztalható el, minden bi­zonnyal a pedagógusmundér becsületét védve, á kikezdhe­­tetlenség miatt záratták be a félig magán, félig hivatalos szervezésű zongoraoktatást Formailag mindenkinek igaza van, még megmarad a kérdőjel: miért nem sikerül közmegelégedésre és normális viszonyok között megoldani az öntevékeny zeneoktatást Nagydoboson? Hogyan kavar­hat ekkora vihart, sorozatos és kölcsönös vádaskodást egy alapjában nem nagy ügy? A zongoraórák körüli mellékzö­rejek nem éreztetik-e, hogy olykor szűkmarkuan osztogat­juk a bizalmat, ami nélkül még a zongora is hamis han­gokat hallatt... Páll Géza Országos honismereti konferencia A Hazafias Népfront or­szágos elnökségének honis­mereti bizottsága Kecske­méten rendezi meg a máso­dik országos honismereti konferenciát. A február 13— 14-én sorra kerülő tanács­kozásnak aktualitást ad, hogy 15 éve kezdődött meg a szervezett honismereti­helytörténeti gyűjtés és fel­dolgozás, amelyben Bács- Kiskun megye városi és községi kutatói, szakkörei és klubjai kezdettől fogva je­leskednek. A kecskeméti eszmecserén az ország min­den részéből mintegy 180 honismereti szervezőt irá­nyítót, kutatót hívtak meg. A börtönből szabadulás után furcsa módon kezdődött a ke­rn ecsei Jónás János újabb bűn­cselekmény-sorozata. Beállított a VAGEP Vállalat nyíregyházi órajavitó üzemébe és azt mond­ta, hogy sógora egy kemecsei férfinek (meg is nevezte) és az ő megbízásából szeretné a ka­róráját hazavinni. Átvételi elis­­mervénye nem volt, de igazol­ványa felmutatása után a kar­órát átadták neki... Néhány nappal később a fiatal korú T. Ilona és T. Béla társaságában Budapestre akart utazni — vas­úti jegy nélkül. A vonatról Fü­zesabonyban leszállították őket, s ez nekik ,,szerencsét” hozott. Éppen előttük számolta pénzét egy részeg férfi. Megverték, majd 2600 forintját elvették. Tízéves a megyei idegen­­forgalmi hivatal: 1966. febru­árjában kezdte meg működé­sét, s alapvető célja volt, hogy a megye idegenforgalmi értékeit minél szélesebb kör­ben megismertesse. Ügyszól­ván minden előzmény nél­kül láthattak munkához az iroda első munkatársai. Örül­tünk az első — megyénkről szóló — prospektusoknak, a rendezvényeknek, s a propa­gandának, amelynek révén a belföldi turizmus esemény­naptárába is bekerült me­gyénk. Az első öt esztendő szeré­nyebb, kezdeti eredményei után 1971—75. között gyors fejlődésnek lehettünk szemta­núi: a NYIRTOURIST név felvétele nemcsak a hivatalos névadást jelentette, hanem a feltételek jelentős javulá­sát is. 1971-től tud fogadni napon­ta ötven vendéget a sóstói tu­ristaház, az első ilyen jellegű létesítmény ■ Szabolcs-Szat­­márban. Ezután évenként újabb szálláshelyekkel gaz­dagodott a NYIRTOURIST hálózata: a kisvárdai strand­motel, a sóstói Igrice nyaraló­­falu, amelyet azóta már bő­vítenék. Fejlődött az irodahá­lózat is: új, kulturált helyen fogadja az ügyfélszolgálat a vendégeket. A NYIRTOU­Kétezer-egyszáz kilométer hosszúságú utat tenne meg az autós, aki be akarná jár­ni Szabolcs-Szatmár összes közútját, melyek a KPM közúti igazgatóságának fel­ügyelete alatt állnak. Su­hanhatna korszerű, széles úton, döcöghetne keskeny bekötőúton, át kellene haj­tani százharmincnégy vas­úti átjárón és útközben mintegy hétezer közúti jel­zőtáblával, számtalan út­burkolati jellel találkozna. Az 1976. január 1-én életbe lépett új közlekedési szabá­lyok révén néhány új jel­zőtábla, burkolati jel is meg­jelent, és néhány olyan tábla is van, melyek új értelmet kaptak vagy kimaradtak a KRESZ-ből. Ezeknek a táb­láknak a felszerelése, illetve cseréje a közúti igazgató­ság feladata megyénkben. Az első lépés az új értel­mű vagy megszűnt táblák cseréje volt. Ez már lezaj­lott megyénk útjain. Az új táblák felszerelése még fo­lyik. Február elejéig körül­belül háromszázat szereltek föl, és még hátra van mint­egy kétszáz darab kihelye­zése. Hármójuk bűncselekményé­nek felsorolása egy egész újsá­got megtöltene. Nyíregyházán csavarogtak a Toldi utcán, s az első emeleti erkélyről ruhá­kat loptak. Demecserben a ker­tes ház udvarán száradó ruhá­kat vitték el. Később megint visszatértek Demecserbe, meg­támadtak egy asszonyt „Pénzt, vagy életet” felkiáltással. Mezö­­kovácsházán egy idős asszony­tól ezer forint előleget kaptak úgymond tallózott kukorica ígé­retéért. A kéki tsz földjéről zöldséget - loptak és azt a MÉK Vállalat újdombrádi felvásárló­jánál értékesítették! Ismét Nyír­egyházán jártak a Holló utcán és a nyitott kapun kihozták a száradó ruhákat. RIST munkatársai a Kelet és a Nyírfa Áruházban is árusí­tanak vasúti menetjegyeket, s adnak idegenforgalmi prog­ramjavaslatokat. Sóstófürdőn — a régi kisvasúti épületben — a szezonban információs irodát működtetnek, amelyet később mintegy sóstói ide­genforgalmi központtá fej­lesztenek. Már működik a sóstói kemping is. Mátészal­kán megkezdődött a Szatmár­­tourist kirendeltség építése. A legnagyobb gondon, a szálláshiányon is enyhítettek valamelyest: a hivatal jelen­leg már egyszerre több, mint hatszáz vendéget tud elhe­lyezni, ennek felét a fizető­vendégszolgálat szobáiban, ahol (Nyíregyházán. Kisvár­dán, Nyírbátorban. Mátészal­kán és Záhonyban) évente több, mint hetvenezer éjsza­kát töltenek a megyénkbe lá­togatók. A hivatal pénzforgalma is utal arra: rendszeresen újab­bakkal bővítették szolgáltatá­saikat. Az 1971-es hárommil­liós forgalmat a következő évben hat, tizenkettő, majd 22 millió forintos bevétel kö­vette. Az elmúlt esztendőben nem duplázhattak, de eddigi rekordot jelentett a 27 millió forintos bevétel. A vasúti jegyek árusítását a valutaváltás követte — a A rendelkezések értelmé­ben új táblát már csak fényvisszaverő fóliával vagy belső világítással ellátva le­het kitenni — Szabolcs Szat­­már útjain a tábláknak kö­rülbelül harmadrésze már felvillan a fényszórók suga­raiban. A régebben felsze­relt táblákat folyamatosan cserélik a korszerűbb, biz­tonságosabb kivitelűekre. Megyénk főközlekedési út­jain, és a fontosabb össze­kötő utakon már mindenütt fényvisszaverő jelzőtáblák találhatók. A közutakon 1976. közepére mindenütt elhelyezik a gyalogátkelőhe­lyeket jelző táblákat. Nyír­egyházán és a városokban és pár nagyobb községben már megtörtént. Négyszáz helységnévtáb­lát cseréltek ki fényvissza­­verősre, ezeken kívül még ezerhatszázat rendelt meg a közúti igazgatóság — a jö­vő évben mindenütt átcseré­lik. Az emlékezetes hajdú­sámsoni tragédia óta külö­nösen a - központba kerül­tek a vasúti átjárókat jelző táblák — ez év közepéig mindegyiket kicserélik a megyében. Az ismert sávos előjelzők is sorra kerülnek A 34 éves Jónás többnyire a kemecsei cigánytelepen lakott, ha éppen nem ült börtönben. A nyíregyházi, a nyírbátori, a székesfehérvári, a nagykátai. stb. járásbíróság Ítéletei alapján 8 évet töltött börtönben. A Nyíregyházi Járásbíróság Faze­kas Pétemé dr. tanácsa 7 évi fegyházbüntetésre ítélte és el­rendelte a szigorított őrizetét is. A fiatalkorú lányt két és fél évi szabadságvesztésre, a fiút másfél év szabadságvesztésre ítélte a bíróság. Mindhármóju­kat arra is kötelezték, hogy a károsultak többségének fizes­sék meg az általuk okozott kárt. hagyományos megyei idegen­­forgalmi programok szerve­zése mellett. 1974-től a test­vérvárosok — Nyíregyháza, Ungvár, Rzeszów, Eperjes — közötti csereutak, csereüdülé­sek szervezésében is bekap­csolódtak, s tavaly már sa­ját autóbuszt is vásároltak, így a megye- és országjáró társasutazások számát más­­félszeresére emeltöt. Figye­lemre méltó az idegenvezetői és tolmácsszolgálat, a nyírbá­tori műemlékismertető szol­gálat. Csak ez utóbbit ötezren vették igénybe az elmúlt esz­tendőben. Az idén tovább szélesítik a belföldi (hétvégi, ifjúsági, üdülő) turizmust. Bővítik a meglévő szállásokat és újab­bakat terveznek. A NYIRTOURIST kezdet­től fogva segíti a Felső-Tisza­­vidéki Intéző Bizottság mun­káját. Ebben a legjelentősebb: segíti és véleményezi az üdü­lőterületek rendezési tervét. Sóstófürdő után Tivadar, Vá­­sárosnamény, Rakamaz és Tiszalök szép Tisza-parti üdülőterületeinek, s a csá­szárszállási víkendtelep ren­dezési terveihez adtak szak­­véleményeket, s a továbbiak­ban is részt vesznek az üdü­lőterületek újabb fejlesztésé­ben. M. S. ezután. Nagyon fontos táb­la a gyermekek esetleges föl­­bukkanására figyelmeztető — csaknem ezer darab lát­ható útjainkon, jó részük fóliával bevont. Nemcsak színfoltok, ha­nem fontos tájékoztatók az utak mentén magasló zöld táblák. Ezek többsége me­gyénkben még egyszerű fes­téssel készült, most folyik kicserélésük a fényvisszave­rő fóliásra. Jelenleg egyedül a 4-es úton találhatók végig ebben a kivitelben. A többi főúton a hagyományos zöld táblák állnak az út mentén — a 49-es számú út kivéte­lével már megrendelték a táblákat ide is a következő év első felében valószínűleg ki is helyezik. A fényvisszaverő fóliával bevont táblák ára meglehe­tősen borsos: a zöld táblák négyzetmétere például két­ezer forintba kerül. Nem fil­léres értékek állnak tehát útjaink mentén. A jól is­mert útszéli kerékvető osz­lopok cseréje most folyik — műanyag oszlop váltja fel a betont. Ennek darabja száz forint, — jelenleg mintegy hétezer van már az útpad­kák mellett. Az úttesteken látható fes­tett jelek is szerves részei a közlekedés biztonságának. A közúti igazgatóság nagy tel­jesítményű útfestő géppel rendelkezik — a másfél mil­liós értékű gép naponta kö­rülbelül húsz kilométeren húzza a csíkot. Az útburko­lati jelzések festését a jó idő beálltával azonnal meg­kezdik. A hagyományosan felhasznált festék helyett már egy „plastiroute” nevű festékkel dolgoznak — en­nek élettartama többszöröse a réginek, két-három évig látható. Másrészt lényegesen jobb is: a műanyag alapú festékbe apró üveggyöngyöt kevernek, ezáltal fényvissza­verővé válik! (tarnavölgyi) FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT A KARMESTER Molnár László, a szabolcsi szimfonikus zenekart vezényli a vásárosnaményi művelődési központ­ban. (Hajdú István felvétele) ßmi a kezük ügyébe került elvitték Minden harmadik felvillan TÁBLAPROGRAM A SZABOLCSI UTAKON

Next

/
Thumbnails
Contents