Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-04 / 29. szám

1976, február 4. KELET-MAGYARORSZÁG 7 olvasóink leveleiből Postabontás Csökkent képességgel Levélírónkat két évvel ez­előtt üzemi baleset érte. Az orvosok bár mindent elkö­vettek, hogy M. J. minél ke­vesebb maradandó fizikai károsodással kerülhessen vissza az életbe, sérülése mégis maradandó nyomot hagyott. Csökkent munkaké­pességű lett. Amikor már új­ra dolgozhatott volna, szülei lebeszélték; mondván, hár­man szerényen ugyan, de megélnek a viszonylag nem kis összegű nyugdíjból. A sors azonban kiszámíthatat­lan. Nem telt el egy év sem, levélírónk édesapja váratla­nul meghalt. Kevesebb lett a jövedelmük, szükséges volt, hogy M. J. újra munkát vál­laljon. Hová is ment volna munkát kérni, ha először nem oda, abba az üzembe, ahol a baleset érte. Kérte, hogy le­hetőleg olyan helyre tegyék, ahol a jelenlegi egészségi ál­lapotával a legtöbbet tud ten­ni. Kezdetben bíztatták, helye­sebben csak ígérgettek, mert végül is — mint szigorú tényként — közölték; az üzemben nincs könnyű mun­ka, nem tudják alkalmazni. Hiába érvelt ezek után M. J., hogy érzi, csupán munka­­képessége változott meg, s elég volna, ha a baleset előt­ti munkakörülményeit egész­ségi állapotának megfelelő­en igazítanák, tudna dolgoz­ni. Minden hiába való volt, kénytelen volt tovább kilin­cselni, miközben még számos helyen találkozott ilyen kö­zönnyel. Végül aztán mégis csak si­került egy olyan közösségre találnia, amely befogadta, és nemcsak befogadták, hanem segítik, hogy egyensúlya visz­­szaálljon, újból megtalálja az emberekkel a kapcsolatot. Cs ez a helyes, ez az az út, amely hozzásegíti az M. J.­­hez hasonló helyzetben lévő embereket, hogy visszatalál­janak az életbe, hogy újra beilleszkedhessenek a társa­dalomba. Ma még igen sok tenni­való van ezen a téren. Noha törvény írja elő, hogy reha­bilitációs munkahelyeket kell teremteni. nagyon kevés üzem van, amelyik erre gon­dot fordít. £s ha van is ilyen, csak rendkívül kis létszám­mal, jóval több viszont a rá­szorulók száma. Helyes vol­na — ha a lehetőségek sze­rint — minden munkahelyen a legmesszebbmenőkig segí­tenék a csökkent munkaké­pességűeket. Elsősorban azo­kat karolnák fel. akik ott, abban az üzemben szenved­tek balesetet. Azzal, hogy annak idején bajukat pénzzel igyekeztek kárpótolni, nem tettek meg mindent. Gyógyulásuk után vissza kell őket segíteni a társadalomba. Mert ha nem ez történik, a bajt egy má­sik tragédia követi, amiről L. J.-né is ír levelében; „Férjem a baleset óta csak az italban talál vigaszt. Ugyan­is munkahelyén éreztetik ve­le, hogy már nem teljes ér­tékű ember, hogy munkája nem fontos.” Az ilyen eset már súlyo­sabb és erre gondolni kel­lene, még időben, mert az ilyen embernél már koránt­sem olyan sima az út, amely visszafelé vezet. Soltész Agnes Városszéli gondok Szeretném, ha lapunk ha­sábjain foglalkoznának Nyír­egyháza Déli-ipartelep. Bor­bánya területén lakók prob­lémáival. Mert azok akadnak jócskán. Itt van például a víz kérdése. Csak ásott kutak vannak. Borbányához közel 200 méterre Lujza ut­cában ott van a kótaji víz. Sok ház, család felajánlaná a társadalmi munkát csak jó ivóvízhez jutna. Az utakkal is probléma van. Nincs járda, s a gyerekek iskolába járása sem a legbiztonságosabb. Gond az asszonyoknak a be­vásárlás is. Több kis üzlet van eltérő nyitvatartási idő­vel, de ez csak részmegoldás. Szombat déli 12-től — hétfő reggelig nincs nyitva egyet­len bolt sem. Érdemes lenne, akár az ÁFÉSZ-nek, akár az élelmiszerkiskernek egy ABC-áruház építését szorgal­maznia, de a vendéglátó egy korszerű bisztróval is gon­dolhatna az itt lakókra, — ír­ja a környék lakói nevében Szilágyi Miklósné Molnár ut­cai lakos. Kintfelejtették? A kisvárdai utcákon és te­reken a mai napig ott állnak kihasználatlanul azok a ker­ti padok, amelyeket a kerté­szeti és köztisztasági költség­­vetési üzem dolgozói helyez­tek el az elmúlt év tavaszán. Nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy azokon a fáradt járóke­lők megpihenhessenek. Ven­dégük azonban aligha akad, csak állják az idő viszontag­ságait, hogy javításuk majd annál nagyobb költséget igé­nyeljen. Érthetetlen, hogy eddig senki nem vette észre, hogy kihasználatlanul állnak a télen jobb sorsra érdemes ülő alkalmatosságok, — írja Vincze Péter. Citeramuzsika Feledhetetlen élményben részesítette nyugdíjas klubjá­nak tagjait a vásárosnaményi művelődési központ. Pri­­bolyszki Mátyás citeraművész „Japánban jártam” címmel színes diavetítéssel egybekö­tött élménybeszámolót tar­tott. Majd citeráján régi ma­gyar művek hangzottak fel, felelevenítve az idős hallga­tókban a régmúlt falusi esték, fonók, tengérimorzsolók han­gulatát. Nagy siker volt, me­lyért ezúton is köszönetét mondunk a citeraművésznek a felejthetetlen estéért, — ír­ja Kricsfalusi Béla Baktaló­­rántházáról. „Akkor ne fizessen elő...” Mostanában nagyon sok probléma adódott más terü­leteken is az újságkézbesí­téssel. Én sem tudom szó nél­kül hagyni az utcában tör­ténő dolgokat. Rendszeresen nem kapjuk meg az újságo­kat. Mikor a postástól kér­tem, azt válaszolta, nem rá tartozik. Jelentettem a pos­tának, gondoltam több ered­ménnyel járok, és intézked­nek, hogy rendszeresen meg­kapjam az újságokat. Téved­tem. Közölték velem, ha eny­­nyire reklamálok, akkor ne fizessek elő egy újságot sem. Ez is egy megoldás, de nem ezt a választ várnánk a pos­tától — panaszolja Géczi Mi­­hályné Nyíregyháza, Pazonyi út 15. szám alatti lakos. Sártengerben Gyakran járok autóbusszal Tiszavasváriba. Az ember örül, ha valahova elindul, és szerencsésen meg is érkezik. Sajnos ezen az úton közleke­dők nem nagyon mondhatják el ezt magukról. Esős, de ha­vas időben is nagyon nagy a sár. A megállókban, ha le akar szállni az ember az au­tóbuszról, úgy hogy ne legyen sáros, szárnyakra lenne szük­ség. Különösen a római kato­likus templom melletti meg­állónál. Nem hiszem, hogy a Tiszavasvári Községi Tanács — ha átmenetileg is — de ne találna valamilyen cél­szerű megoldást annak érde­kében, hogy az a több száz ember, aki naponta kényte­len utazgatni, ne sártenger­ben közlekedjen, — teszi szóvá Tóth András Nyíregy­háza, Kálvin tér 2. sz. alatti lakos. ...és a lakó jogai? Az IKSZ 1974-ben a Guszev lakótelep épületeinek felújí­tási munkáit a Demecseri Építőipari Szövetkezet vé­gezte. A fürdőszobába vil­­lanyboyler került, melyhez éjszakai óra elhelyezését kér­tük. Erre több ígéretet kap­tunk, de órát a mai napig sem. Meleg víz hiánya miatt így a fürdőszobát nem tudjuk használni. Természetesen a lakbért azt rögtön felemelték, (komfort változás miatt), amit elismertek azóta, hogy nem jogos, mivel nincs me­legvíz-szolgáltatás. Ez az ígé­ret még 1975 nyarán történt, s azóta nem történt változás, csak annyi, hogy a felemelt lakbért követelik tőlem, s je­lenleg a fizetésemből is letiltatják. Legutóbb decem­berben ismét Ígéretet kaptam, hogy megvizsgálják az ügyet, s rendeződik, de erre még mindig várhatok. Ezek után úgy érzem, jogos a kérdés. Miért csak a vállalat jogai érvényesülnek, a lakóé miért nem? — panaszolja Serflek Ilona Nyíregyháza, Asztalos János u. 7/2 sz. alatti lakos. Lujza utca, sötétben Nagyon régi, de még a mai napig megoldatlan a Lujza utca közvilágítása. A Kállói út felől a faipari vállalatig teljes a sötétség. Az utcán há­rom darab lámpatest ugyan el van helyezve, amiből azon­ban egyik sem világít. Már többször jelentettük a TI­­TÁSZ-nak. Egy esetben meg­javították, de egy pár nap múlva ismét sötétség borult az utcára. Már olyan választ is kaptunk, hogy valószínű az éjjeli őr nem kapcsolja be központilag az utcai világí­tást. Ha ez valóban így van, akkor az illetékesek miért nem fordítanak nagyobb fi­gyelmet egy régen húzódó" probléma végleges megoldá­sára, — teszi szóvá Hajdú András nyíregyházi olvasónk. Meghatalmazás A nyugdíj kifizetése előtt elutaztam, s ezért előző na­pokban bementem az állomás melletti postára ahol „Meg­hatalmazás” nyomtatványt kértem. Közölték velem, hogy ez csak a nagy postán kapha­tó. Elmentem tehát az I. szá­mú postára, ahol félórás vá­rakozás után kaptam meg a papírokat, mert ott is csak egyetlen ablaknál, a 2-esnél lehet hozzájutni. Ha viszont nem találja otthon a nyug­díjast a postás és meghatal­mazás sincs, akkor a postás ír egy értesítést, ugyancsak körülményes a nyugdíj fel­vétele. Javaslom, hogy a Meghatalmazás nyomtatványt minden postahivatalban le­hessen kapni, ezáltal keve­sebb lesz a posta amúgy is túlterhelt munkája, s a nyug­díjasok is kevesebb utánjá­rással kaphatják kézhez nyugdíjukat, — javasolja Varga Ferenc, Nyíregyháza, Arany János u. 23. sz. alatti lakos. PARAGRAFUS A mentességi jogról A hozzánk érkezett levelekből kitűnően az állapítható meg, hogy a perrendtartással kapcsolatos legutóbbi cik­künk felkeltette a perrendtartás szabályai iránt az érdek­lődést. Szívesen elégítjük ki olvasóink kíváncsiságát, annál is inkább, mert a perrendtartás bizonyos alapvető polgári jogokat szabályoz és ahhoz, hogy jogaival valaki éljen és helyesen éljen, elengedhetetlenül szükséges, hogy ezeket a jogokat ismerje. Közismert dolog az. hogy a tanúzás állampolgári köte­lezettség, igen gyakran szokták hasonlítani a honvédelmi kötelezettséghez, tehát a bíróság valakit tanúként megidéz, nem a jóindulatától függ, hogy megjelenik-e vagy sem. és tesz-e vallomást, vagy sem, mert az kötelessége és ha e kö­telezettségét nem teljesíti, kényszerítő eszközök igen széles skálája vehető igénybe Vannak azonban esetek, amikor más szempontok in­dokolttá teszik, hogy a tanú részben maga döntse el, hogy tesz-e vallomást, vagy sem, avagy a tanú mindaddig nem tehet vallomást, míg arra felhatalmazása nincs. Ennek in­doka lehet méltányos egyéni érdek, és lehet állami érdek, államtitok védelme. Ezért rendelkezik úgy a polgári per­­rendtartás 170. §-ának (1.) bekezdése, „hogy a tanúvallomást megtagadhatja a felek bármelyikének a hozzátartozója, megtagadhatja az a személy, aki saját magát, vagy hozzá, tartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná — az azzal kapcsolatos kérdésekben —, megtagadhatja a tanúvallo­mást, illetve meg kell tagadni az ügyvédnek, az orvosnak és más olyan személynek, aki hivatásánál fogva titoktar-Szerkesztői üzenetek Juharos Dezső nyíregy­házi, Lőrincz Lászlóné nyírbátori, Varga Ferenc­­né tiszavidi, Krasznai Bé­­láné nyíregyházi, Nagy Júlia demecseri, Farkas Béla komorói, Budaházi Miklósné kemecsei, Kiss János mátészalkai, Náli József nyírlövői, Bódi Ferenc besztereci, Máté Miklós fülpösdaróci, Va­don Ferenc nyírbátori, Lácz Józsefné nyíregyhá­zi, Stekler Erzsébet orosi, Diószegi József botpaláéi, Ádám Bertalan nyírbog­­dányi, Radács József bot­paláéi, Szegedi Sándor nyíregyházi, Helmeczi Miklósné vajai, Kovács Gyula mátészalkai, Rádi Gyula nyíregyházi, Han­­kószki Jánosné nyíregy­házi, Kiss Lajosné sza­­mosbecsi, Beke József nyírturai, Sipos Zoltánná nyíregyházi. Oláh István aranyosapáti, Kiss Berta­lan tiszakanyári, Bácskái István kisvárdai, Tóth Józsefné nyíregyházi, Fo­dor János gégényi, Bódi József besztereci, Bencsik Gyula mezőtúri lakosok ügyében az illetékesek se­gítségét kértük. Veres Józsefné tiszalöki olvasónknak üzenjük, hogy 75%-os táppénzre az a dolgozó jogosult, aki keresőképtelenségét köz­vetlenül megelőzően ket­tő éves megszakítatlan munkaviszonnyal, illetve biztosítási idővel rendel­kezik. Megszakítatlan a biztosítási idő akkor, ha abban a heti pihenőnap és a munkaszüneti nap kivételével egy napi megszakítás sincs. Milák Gyuláné turist­­vándi lakos anyasági se­gélyét a Társadalombiz­tosítási Igazgatóság pos­tázta. Szalma Miklósné bara­bási olvasónkat tájékoz­tatjuk, hogy a község kül- és belterületének földrendezése jelenleg folyamatban van, s pana­szát véglegesen csak ez­után tudják rendezni. Szikszai Antal ibrányi lakost a 110. számú Szak­munkásképző Iskola le­vélben tájékoztatta. Elbontják Nyíregyházán az Orgona u. 3. szám alatti épület el­hanyagolt állapotáról jelent meg cikk. Közöljük, hogy az épület MÁV szolgálati lakás volt, melyre még 1975. már­ciusában megadtuk a bon­tási engedélyt. A cikk meg­jelenését követően1 "‘ismétel-* ten felhívtuk a MÁV Pálya­­fenntartási Főnökség figyel­mét a lakóház bontásának megkezdésére, mivel az épü­let rontja az utca és város­képet is. A bontás megkez­déséig is kötelesek az épüle­tet lezárni és a szükséges biztonsági intézkedéseket megtenni. Városi tanács vb műszaki osztály Kimaradt „Járatkimaradás” címmel megjelent cikkükre az aláb­bi tájékoztatást adjuk. Meg­állapítottuk, hogy december hónapban valóban két alka­lommal kimaradt a tiszate­­leki járat műszaki meghibá­sodás miatt. A forgalmi szol­gálatot figyelmeztettük, hogy járatok előre látható ké­sése esetén gondoskodjanak az autóbusz pótlásáról. Egy­ben közöljük, hogy az isko­lások közlekedését a délutá­ni órákban megoldjuk, de a menetrend módosítást feb­ruárban tudjuk elkészíteni. Volán 5. sz. Vállalat f&í; I rl -r ■*? • í Kiscipő „Gyerekcipőben járok” cí­mű cikkük a kisméretű ma­gas sarkú cipők választékát hiányolta a levélíró. Ezek a nagyságú cipők évek óta le­értékelésre kerültek a keres­let hiánya miatt. Ezért a ke­reskedelem a minimálisra csökkentette e cipők beszer­zését. Az 1976-os megrende­lésnél már ismét kértük az ipartól a 34-es cipőket. Vál­lalatunknál a Nyírfa Áruház foglalkozik a különleges mé­retű áruk forgalmazásával, ahol jelenleg ebből a méret­ből csak egyfajta cipő kap­ható, de az első félév folya­mán még hat fazon várható. Szabolcs-Szatmár megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat Nyíregyháza tás-köteles, ha tanúvallomással a titoktartási kötelezettsé­gét sértené, kivéve, ha az érdekelt e kötelezettsége alól fel­mentette”. A polgári perrendtartás nem véletlenül használja a hozzátartozó kifejezést, ami alatt a köznyelvben a rokont értjük, de a magyar szokások a rokon fogalmát igen tágan értelmezik. Ezért a törvény azt mondja (Pp. 13. §. (2.) bek.), hogy hozzátartozónak tekintendő az egyeneságbeli rokon és annak házastársa, az örökbefogadó és nevelőszülő, az örök­­befogadott és nevelt gyermek, a testvér, a házastárs és a jegyes, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, vala­mint a testvér házastársa. Amikor ilyen személyek kapnak idézést a bíróságtól, ezek is kötelesek megjelenni a bíróság előtt és amikor a bíróság tisztázta a felekhez való kapcsolatukat, kioktatja mentességi jogukra és azután kell nyilatkozniuk, hogy tesz­nek-e vallomást, vagy sem. A fentiekből kitűnően, válasz­tási lehetőség természetesen csak a hozzátartozóknak van, akik titoktartásra kötelezettek, azok nem tehetnek vallo­mást, ha az érdekelttől a felmentést nem kapják meg. Ha valaki mentességi jogával nem él, tehát kijelenti, hogy tesz vallomást, ebben az esetben köteles a színtiszta igazat elmondani, a hamistanúzás következményeinek minden terhe mellett, függetlenül attól, hogy azzal kinek árt, vagy kinek használ. Nem véletlen, hogy a hozzátartozók rend­szerint azért élnek a mentességi joggal, mert a perben álló hozzátartozójuknak nem akarnak ártani. Vannak azonban esetek, amikor a törvény a hozátarto­­zónak nem engedi meg ezt a választási jogot, ilyen például a házassági bontóper, valamint az orvos (Pp. 286. §. (2.) bek.), ilyen perekben a hozzátartozó köteles vallomást tenni, aminek indoka a hozzátartozó esetében az, hogy a házas­társak belső életéről a hozzátartozók tudnak legtöbbet, és vallomásukra az igazság kiderítéséhez elengedhetetlenül szükség van és hasonló a helyzet az orvos esetében is, mert igen gyakran orvosi kérdés annak eldöntése, hogy egy házasság fentmaradhat-e, vagy sem. Dr. Juhász Barnabás

Next

/
Thumbnails
Contents