Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-29 / 51. szám
1976. február 29. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 7 Népi tánc és közönsége A népi tánc soha nem válik ósdivá, mindig sikert fog aratni, ha színvonalasan és kedvvel adják elő. A megállapítás mindannyiszor megérlelődik a nézőben, ahányszor népi táncosok műsorát látja a porondon. Ha gyenge, széteső, erőtlen produkciót látunk, hajlamosak vagyunk a hibát a népi táncban keresni, holott egészen másról van szó. Megyénkben is megtalálhatók a jó, közepes és a szánalmasig gyenge teljesítményt nyújtó öntevékeny művészeti csoportok, akiknek tagjai nagy-nagy buzgalommal igyekeznek elsajátítani mindent, ami a szép tánchoz szükséges. Kevés azonban a szakképzett táncoktató, a hozzáértő koreográfus, nem mindig jut elegendő idő a próbákra, a produkciók teljes kicsiszolására, és olykor a szereplési lehetőségek is korlátozottak. Harmincnégy együttest tartanak nyilván a megyében, amelyek folyamatosan együtt vannak, míg a többiek alkalomszerűen, főleg egy-egy ünnepséghez kötődve léteznek. A vezető együttesek között említik a Szabolcs-Volán, a nagykállói Kállai Kettős mellett a vásárosnaményi Kraszna és a fehérgyarmat Szatmár táncegyüttest. Az utóbbi években újabb tánccsoportok alakultak a megyében, főként a vásárosnaményi, a kisvárdai, a nyíregyházi és a fehérgyarmati járásokban. Kevés viszont a tánccsoportok száma a mátészalkai járásban. Az időnkénti fellépések mellett e csoportoknak komoly szerepük van a népi hagyományok ápolásában, tolmácsolásában. A néptánccsoportok egy része gyakran merít a megye gazdag tánchagyományaiból. Különösen az ököritófülpösi, a nagyecsedi, a mátészalkai és a tákosi táncosok veszik át Kajszin Kulijev: A PÁRTHOZ Te szólsz — s mi érző szívvel jól megértve élő szavakkal hallhatjuk Lenint. Igazság, zászló, lelkünk büszkesége, győztesen járunk lépteid szerint. Te,' mesterünk, vezérünk, jóbarátunk, hű támaszunk munkában és csatán. Örökre egy, kemény egység a pártunk: népnek és pártnak egy sors jut csupán. Közös veled az öröm és a gond, mert egy a cél, az eszme és az álom. Magasztos eszmény, mit a szó kimond: ahogy tanítsz — úgy éljünk e világon. Hegedűs Géza fordítása Győré Imre: Lovunk után nézve A lovacskák, igen! Szép lovaink ellovagoltak, el, az úton. Sörényükön bogáncsfüzérek, homlokukon a holdat ganéj takarta. Távolról nézve akárki azt hihette volna, hogy ráncos szafaládék ügetnek a porban egyforma ügetéssel. Ezek voltak a mi lovaink, oldalukon vas-verte sebek rózsáival. Néztük, hogy ügetnek, s hullott almáért hajoltunk le, a dombon. Orsovai Emil: Elmondalak Elmondalak mint egy történetet jövőm falára vésett drámát amit kitár rám a kaputlan emlékezet elmondalak kegyetlen jelenidőben minden mondatot újrakezdve mint férfi megismétli magát a nőben elmondalak hazug önhitemmel vivódóan gyorsítva közben és lefojtva vérünk futását ereinkben elmondalak ember-szivárvány minden színében évek esőjén átlobogva életen túl és halálon innen elmondalak tanulságul és példa-képpen meztelenséged fölmutatva recehártyám homorú tükörében elmondalak te végső nincs menekvés amit még rajtad kívül mondok az csak éretted-légzés reflex-cselekvés az idősebbek sok sikert aratott, hagyományos táncait. Kevés azonban azoknak a csoportoknak a száma, amelyek tagjai arra vállalkoznának, hogy az öregek eredeti táncmotívumait ellessék, feldolgozzák és a közönség elé tárják, mint ahogyan a tanyavilágban végzett gyűjtése alapján tette ezt a Szabolcs-Volán táncegyüttes. A tánchagyományokat leghívebben az ököritófülpösi, a mátészalkai cigány, az ajaki, a tákosi és a nagyecsedi csoportok őrzik. A népitáncmozgalom megkedveltetése érdekében minden évben gyermek-, illetve úttörő-népitáncfesztivált rendeznek a megyében, ahol a csoportok kötelezően előírt koreográfiákat mutatnak be. A felnőtt csoportok részére nyújt egyrészt szereplési, másrészt tanulási lehetőségeket a Kisvárdán évente hagyományosan megrendezett nívódíjas népitánc-bemutató. A népi tánc megyei szakembereinek egyik fő feladata a csoportvezetők alapos továbbképzésének megszervezése. Jelenleg harminc oktató rendelkezik érvényes A, B, C kategóriájú minősítéssel, illetve működési engedéllyel. Ebben az évben tizenöt táncoktató tesz vizsgát. Országos minősítéssel a következő csoportok rendelkeznek a megyében: Szabolcs-Volán, Kállai Kettős, mátészalkai cigány, Kraszna, Szatmár, balkányi együttesek. A népművészet iránti érdeklődés nagyobb, mint a korábbi évtizedekben volt. Magasabb a művészeti szint is, az érdeklődés szélesebb körű, nem csak színpadi irányú, hanem a mai életben is helyet kíván juttatni a népművészetnek, többek között az újszerű táncházak révén is. Páll Géza Nagy Imre kiállítása Nagy Imrének, a Román Szocialista Köztársaság Érdemes művészének hatévtizedes alkotó munkáját bemutató tárlat nyílt Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában. Falusi uica télen Gyermekkor Nyírderzs, iskola. Rendhagyó módon az egyik tanterem falára kiszögezték azokat a munkaeszközöket, amelyekkel két-három generációval ezelőtt még dolgoztak a faluban. Percentet kapott uoigoztaK, ae mennyit és hogyan?! Itt van például egy fából készült, recés tákolmány, amellyel búzát, babot és borsót csépeltek. Könnyű elképzelni: milyen erővel és hányszor kellett lesújtani, míg a kalászokból külön vált a kenyémyi búzaszem. Aztán itt van a háromágú favilla. A rendetlen időkben hányszor kellett vele forgatni a levágott rendet?! Itt van a villany vasaló, illetve a szenes vasaló elődje, a mángorló és nem is soroljuk tovább. Valamennyi tárgy kemény, sőt túl kemény munkát idéz. S ezeket a tárgyakat mindennap látják a gyerekek. Felkiáltójelek és mementók. A gyerekek ez által is megtanulják tisztelni a nehéz fizikai munkát, ha netán elfelejtették, eszükbe jut: mindennap dolgozni, vagy tanulni kell. Szilágyi János bácsi 64 éves, de még rendszeresen, mindennap dolgozik. Most éppen azon a dűlő úton kell keresni, amely a kövesút folytatása. A mérnökök és földesurak furcsa munkája következtében ugyanis Nyírderzsen a kövesút véget ér. A földút kezdeténél látunk egy hatalmas, épülő tégla, házat, mintha csak ez tenne pontot a kövesút végére. Innén már halljuk a fűrész nyekergését, s a fejsze csattogását. János bácsi a fiatal vejével jókora akácokat döntöget. A kemény fa csak a még keményebb ütéseknek engedelmeskedik. A rönkök kétharmada a tsz-é, egyharmada meg hazakerül a tél végi tűzre. Az öreg nem favágó, hanem állatgondozó. Szorításra álló ujjaival hátra tolja sapkáját és a szusszanásnyi szünetben összefoglalja félévszázados munkásságát. Mint mond. ja, dolgozott felesföldön, a cséplőgép mellett porban és melegben gyűrkőzött a kévékkel, s a nehéz cséplésért percentet (részt) kapott. Mint állatgondozó telente kútostorhoz tapadó kézzel húzta a vizet a jószágnak a gémeskúton. Most vízcsapok vannak az istállóban, könnyed csavarásra ömlik a víz a vedérbe, s ezt bent már könnyebb széthordani. Egy vagy két év múlva önitatós vályúkat szerelnek fel, a takarmányt és a trágyát meg csillén gurítják majd, így kevesebb szerepe lesz a villának, örül is meg bánja is, hogy ezt már nem éri meg, mint aktív dolgozó, mivel az új törvény értelmében egy évvel korábban pihenőre térhet. Ma még kidönt néhány fát — ültessenek helyette másat a fiatalok. Ládázásért ötezer özv. Garancsi Ferencné — mint a nevéből is kitűnik — egyedül neveli két tanuló gyermekét. Az ötvennégy éves asszony tavaly végre könnyebb munkához jutott: behívták az irodára hivatalsegédnek. De az előtt és még azelőttebb jaj, de sokat kellett mennie. „Látástól vakulásig dolgoztunk.” Ezt a félig igaz, de sokat mondó népi szólást gyermekei már nem fogják használni és talán érteni sem. Minthogy anyjuknak ez a mondata is nehezen érthetően csengenek a fülükben: „Szakmányba vájtuk és válogattuk a krumplit az uradalomban.” Szakmánybán, vagyis rendszeresen és tempósan, a zsákok emelgetése már-már kínzásnak számított. Rendszeresen, de egyre könnyebben dolgozott a tsz-ben: a kapásoknál meg a dohányosoknál is. És most is fontosnak tartja (és tartják) a munkáját: irodát fűt, vizet hord, kézbesít, ahol megfordul ott rend van és tisztaság. S mennyire örül mivel bárhogy fúj a szél Kántorjánosi felől, nem kell fát aprítania, szenet cipelnie. Az olajkályhát könynyű kezelni. És azt is hallotta, hogy néhány új házba központi fűtést akarnak beszerelni. A hajnali kelést, az egész napos tevés-vevést már anhyira megszokta, hogy bele is betegedne, ha délig alvásra, vagy tétlenségre kényszerítenék. Bánki József a maga harminckét évével keveset tapasztalt a hajnali és a késő esti munkákkal kapcsolatban. Az ő cipekedése már nem sorvasztotta, inkább edzette az izmokat. A nyírbátori malomban liszteszsákokat mozgatott, a fűrésztelepen a rönköket rakta garmadába. Most kint találjuk az almáskertben, mert öt éve tsz-tag. A csendes napsütésben látható örömmel metszi az utób. bi években jól fizető fákat, furcsa, hogy hatalmas tenyerében majdnem eltűnik a metszőolló. A zsákokhoz, ládákhoz és rönkökhöz szokott ujjait szelídíteni kellett, hogy hozzászokjanak a vékony gallyak babusgatásához. Itt univerzálisabbnak, sokrétűbbnek kell lennie, mint például a malomban. Nyáron és ősszel a rakodóbrigádban dolgozik, természetesnek veszi, hogy máshol és máskor is akad munkája. Ha a jó termés mellett jó a munkaszervezés, akkor egy-egy őszi napon ezer teli ládát is megmozgat. Végül így hangzanak egyszerű, de sokat mondó szavai: „Estefelé persze, hogy elfáradok, de serkent és erősít az ötezer, meg a hatezer forint, őszi hónapokban ennyit keresek.” Csak egy adapter... Tóth János főagronómus az ésszerű és szorgalmas munka gyümölcséről szólva elöljáróban elmondja, hogy a tavalyi tízórás munkanapokra' 102 forintot fizettek. A parányi község jóhírű tsz-ébén az alkalmazottakkal együtt csaknem háromszázan dolgoznak. Valamennyiőjüknek állandó munkát kívánnak biztosítani. Ennek nem mond ellent az, hogy évente 600—700 ezer forintot költenek gépesítésre, a nehéz fizikai munka megkönnyítésére. A gépek nem megszüntetik, csak megkönnyítik a munkát. Néhány nappal ezelőtt érkezett meg a tsz második fűkaszáló gépe, így a következő nyáron már csak a laposabb, vizenyősebb részeken kell megmarkolni a régi kaszát. Azt a szerszámot, amely a kaszás minden porcikáját megmozgatja, de meg is viseli. A főagronómus tájékoztatását hallgatva szinte megkönnyebbül az ember. Mert mint mondja, tavaly óta NDK-gyártmányú kombájnja van a tsz-nek, erre hamarosan vesznek egy adaptert, így a kombájn ősszel már alkalmas lesz a kukorica betakarítására és morzsolására is. A vegyszeres gyomirtás miatt a kapák többségét rozsda marja, ugyanakkor a tsztagok egyenes derékkal járnak és dolgoznak Az almáskertekben gép röpíti szét a permet levet, a kertészeknek nem kell görnyedni a puttonyok súlya alatt. S ez igen jelentős eredmény, ha hozzátesszük, hogy a tsz ossz bevételének 40—45 százalékát nz almáskertek adják. Nem kevésbé hasznos, ipari fái is vannak a tsz-nek, s mint az öregek mondják a favágók sem dolgoznak már inuk szakadtáig. Főleg azért nem, mert a motoros fűrész úgy megy a fában, mint kés a vajban. Utána a gallyazás, a rönkök csomóba rakása sportnak is, felüdülésnek is számít. Két_ tehergépkocsija van a tsz-nek, idén vagy jövőre megveszik a harmadik teherkocsit is. Lehet, hogy túlzásnak számít ekkora tsz-ben ennyi gépkocsi, de vegyük figyelembe — hangsúlyozza a főagronómus — hogy ezzel a szállítás lesz könnyebb és gyorsabb. A nehéz utakon a lovak istrángszaggató munkáját is könnyebbé teszik az autók. Igaz, már csak két-három lófogat segíti a gazdálkodást és lassan ezek a lovak is nyugdíjba mennek. A jövő terveiben szerepel a rakodás és a szállítás további gépesítése. Jön majd a rakodógép és a daru, amely olyan mint az ember meghosszabbított karja. Nos, bármi jön, az állandó, a szükséges, a biztonságot nyújtó munkát mindig megtalálják a nyírderzsiek. A falu Nyírcsászári felőli végén már kijelölték a tíz hektárnyi málna telepítési helyét. Jövőre újabb tíz hektár málnát telepít a tsz. A pirosló termés hasznos elfoglaltságot ad majd az asszony oknak és az öregeknek. Győri Endrévé, a tanács gazdálkodási előadója a nyírderzsiek társadalmi munkáját két beszédes számmal, érzékelteti. Tavaly a község felnőtt lakói személyenként 100 forint értékű kétkezi és közhasznú munkát végeztek, az idén már 150 forint értékűt végeznek. Ezek az emberek a réginél könynyebb, de még mindig küzdelmes és tiszteletre méltó munkával formálják a határt és a község arculatát — a maguk hasonlatosságára. Nábrádi Lajos
