Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-22 / 45. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. február 22. HßTFÖ: a KGST és a Közös Piac képviselőinek találkozója Luxembungban — Népszavazás az új, szocialista alkotmányról Kubában — Kreisky kancellár prágai látogatása — Fegyveres összeütközések a Nyugat-Szaharában. KEDD: a ciprusi görög és török közösség vezetői Bécsben tárgyalnak — Hazánkba érkezik a holland külügyminiszter — Kissinger latin-amerikai útja. SZERDA: tüntetések Spanyolországban — A lengyelnyugatnémet egyezmények ratifikációs vitája a bonni parlamentben — Konszolidáció Nigériában. CSÜTÖRTÖK: a Varsói Szerződés négy tagországának módosító indítványa a bécsi ha8- erőcsökkentési értekezleten — Izland megszakítja diplomáciai kapcsolatait Angliával — Moro beterjeszti az új olasz kormány listáját. PÉNTEK: az SZKP Központi Bizottsága jóváhagyja a kongresszusi beszámolókat — A marokkói kormányfő moszkvai megbeszélései — Alvaro Cunhal Szófiában. SZOMBAT: újabb nyugati országok ismerik el a. népi Angolát; a felszabadító hadsereg sikeres előrenyomulása - Külföldi küldöttségek érkezése az SZKP XXV. kongresztzusára. Mindazok, akik e sorok írójához hasonlóan már végigsétáltak a moszkvai Kalinyin sugárúton megdocsálták a korszerű építőművészet egyik remekét, a KGST-palotát. A szocialista gazdasági közösség székháza, alakját, formáját tekintve, hatalmas, nyitott könyvhöz hasonlít. Van benne valami mélyen jelképes, hiszen a szocialista integráció programját megvalósító szervezet elveti a megkülönböztetést a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban. A kilenc tagország mellett a KGST széles körű szerződéses együttműködést valósít meg Jugoszláviával és Finnországgal, 6 tárgyalások folynak számos más állammal is: elsősorban Mexikó, Irak és Kolumbia tanúsított érdeklődést. A héten újabb fejezet kezdődött ebben a „könyvben”: Luxemburgban átadták Thom miniszterelnöknek, a Közös Piac 6oros elnökének a KGST javaslatait a két szervezet viszonyának rendezésére. A nyugati partnereken van tehát a válasz sora, hogy Helsinki szellemében szabályozhassák és előmozdíthassák a kapcsolatokat. Oj, módosító indítványokat terjesztettek elő a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon is. Részleteket egyelőre nem tudni a Varsói Szerződés négy tagállama által tett kezdeményezésről, a megállapodások értelmében ugyanis bizalmas keretek között folytatják a megbeszéléseket. (Igaz, a nyugati sajtó eddig minden esetben sietve kiszivárogtatta a viták lényegét!) Annyit azonban a szóvivők is elmondtak, hogy a szocialista országok az ismert alapelv fenntartása mellett (a haderőcsökkentés egyik fél biztonságát sem csorbíthatja!), figyelembe vették a NATO- tervek néhány mozzanatát. Mindez újabb erőfeszítés abba az irányba, hogy a politikai enyhülést a katonai enyhülés tegye teljessé. Helsinki folytatása tehát sokféleképen szerepelhetett a hét híreiben, erre utaltak a mennyiségben is megnövekedett kelet—nyugati találkozók. A második világháború óta először járt osztrák kormányfő Prágában. Kreisky kancellár személyében; a holland külügyminiszter Budapestre látogatott, a lengyel KORMÁNYELLENES TÜNTETÉS BARCELONÁBAN. János Károly király katalóniai látogatása alkalmából nagyszabású kormány- és monarchiaellenes tüntetésre került sor Barcelonában. A megmozdulást az építőmunkások és a városháza alkalmazottai szervezték. (Kelet-Magyarország telefotó) külügyminiszter pedig Párizsba; s találkoztak — semleges területen, Bécsben — a gyakorlatilag kettészakított Ciprus „keleti” és „nyugati” felének, görög és török közösségének képviselői. Ha az európai helyzet javítása az SZKP XXIV. kongresszusán meghirdetett békeprogram egyik sarkalatos pontja volt, akkor ezek a napi hírek is jelezhetik a fejlődést, a nagy változásokat, amikor a XXV. kongresszus előestéjéhez érkeztünk A békeprogram folytatása, az enyhülés továbbvitele korunk parancsa s nem kell időben messze menni a példákért, hogy mennyire lényeges fellépni a hidegháború, a feszültség bajnokaival szemben. A bonni Bundestagban a kereszténydemokrata ellenzék nyiltan szembefordult a lengyel—nyugatnémet egyezmények retifikálásával, ha a képviselőházban kudarcot vallott is, felsőházi többségével megakadályozhatja a törvénybe iktatást. A Bundesratba, a szövetségi tanácsba a tartományi kormányok küldik képviselőiket, s az alsószázországi „csendes puccs” nyomán a jobboldali ellenzék rendelkezik többséggel. Nyugtalanító hangok érkeznek időnként az Egyesült Államokból is: a két nagy pártban egyes jelöltek jobbról próbálnak előzni, s egymást túlkiabálják a katonai költségvetés további emelését sürgetve... Két vonatkozásban a nyugati táboron belüli súrlódások kavartak hullámokat. A tőkehalháborúban annyira kiéleződött a helyzet, hogy Izland és Nagy-Brrtannia megszakította diplomáciai kapcsolatait. Az Atlanti Szövetség fennállása óta ez volt az első olyan jellegű elhatározás két NATO-tagállam között! A másik vitatéma a népi Angola elismerésének ügye. A héten „átszakadt a gát”? Franciaország, Belgium, Anglia, Japán — az Egyesült Államok szövetségesei egymásután hozták nyilvánosságra az elismerésre vonatkozó döntésüket. Má már aligha lehet kétséges, hogy a Neto-kormány elszigetelésére törekvő erők szigetelődnek el. A negatívumok mellett legfeljebb az szolgálhat az atlanti stratégák vigasztalására, hogy Olaszországnak ismét van kormánya. Igaz, egyszínű kabinet (csak a kereszténydemokraták soraiból kerültek ki a miniszterek), életben maradása inkább annak köszönhető, hogy nem volt jobb megoldás — de mégis csak kormány... Végül egy szuperszonikus körút egészítette ki a hét ese ményeit. Nem a vitatott Concorde-gépekről van szó, hanem Kissinger amerikai külügyminiszter, ha lehet még többet vitatott latin-amerikai látogatásáról. Az elmúlt évek során négyszer jelentették be, mindannyiszor törölték, s most ötödszörre valósulhatott meg a körút. Néhány órás megállások, villámtárgyalások jelezték a nagy cikázást Közép- és Dél-Amerikában. E vizitek során nehezen lehetett feloldani a jócskán összegyülemlett ellentéteket. A kereskedelmi megkülönböztetések, az országhatárokon átnyúló multinacionális vállalkozások nyílt beavatkozása az egyes országok életébe, a kubai kapcsolatok rendezetlensége — mind, mind olyan problémák, amelyek Washingtont terhelik. Az Egyesült Államok meghirdette ugyan az egyenlő partnerség doktrínáját déli szomszédai iránt, de ők nem sokat profitáltak belőle eddig. így állhatott elő az a furcsa fejlemény, hogy amikor a külügyminiszter Costa Rica fővárosában találkozni kívánt a közép-amerikai vezetőkkel, nemigen igyekeztek erre a randevúra. Réti Ervin LANCE-RAKÉTÁKKAL SZERELIK FÜL AZ IZRAELI HADSEREGET. Kétéltű járművekre szerelhető, föld-föld típusú Lance-rakétákat vásárolt Izrael az Amerikai Egyesült Államoktól. Az első rakétaszállitmány már megérkezett Izraelbe és máris megkezdődött a kipróbálása. A rakétákat „csak” hagyományos robbanófejjel látták el az eladók, bár minden különösebb átalakítás nélkül nukleáris robbanófejjel is fölszerelhetők. (Kelet-Magyarország — telefotó) TÁMADÁS ELŐTT. Gépesített lövészalakulat gyakorlaton. (Fotó: APN— KS) A világbéke őre Czinege Lajos üdvözlő távirata A szovjet hadsereg napja alkalmából Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter táviratban üdvözölte A. A. Grecsko marsallt, a Szovjetunió honvédelmi miniszterét. A táviratban tolmácsolta a Magyar Néphadsereg parancsnokainak és katonáinak üdvözletét a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta személyi állományának. ötvennyolc év telt el azóta, hogy 1918. február 23-án a még születőben lévő Vörös Hadsereg Leningrad közelében Narva és Pszkov mellett első győzelmét aratta a német intervenciós hadsereg csapatai felett. Ez a győzelem kezdete volt annak a sorozatnak, amelyet a Vörös Hadsereg a nemzetközi imperializmus vezető hatalmai által szervezett és szított, s a belső ellenforradalmi erőktől támogatott megmozdulások leverésében, a fiatal munkás-paraszt állam védelmében aratott. A győzedelmes Nagy Októberi Szocialista Forradalom tüzében kovácsolódott új típusú hadsereg a szocialista haza ellenségeivel vívott élet-halál küzdelemben vált acélossá. A (fiatal szovjet állam védelmezője együtt fejlődött a Szovjetunió népgazdaságával. Parancsnoki kádereit, politikai munkásait, katonáit a kommunista párt a szocialista hazafiság, az internacionalizmus eszméi iránti töretlen hűségre, önfeláldozó helytállásra nevelte. 1941-ben minden korábbinál nagyobb, súlyosabb erőpróba esztendei következtek. A hitleri fasizmus — miután szinte egész Európa gazdasági erőforrásait és felfegyverezhető embertartalékál hatalmába kerítette — megtámadta a Szovjetuniót. Négy évig tartó hősi küzdelemben a szovjet hadsereg kiverte az ország területéről a fasiszta betolakodókat, majd erős csapásaival teljesen szétzúzta magát a hitlerista hatalmat is. Az imperílaista hatalmak már a második világhábo-' rú utolsó hónapjaiban megkezdték az előkészületeket egy új, harmadik világháború kirobbantására. E célt szolgálta a japán városokra ledobott két amerikai atombomba, ezeknek az előkészületeknek a jegyében őrizték meg a nyugati hatalmak Nyugat-Németországban a második világháborúból még megmaradt hadipotenciált, és nem utolsósorban a legyőzött német militarizmus revansista szellemét. Négy évvel a háború után létrejött az imperialista hatalmak európai agresszív tömbje, az Észak-atlanti Szövetség, a NATO. A szocialista országok a fenyegető agresszió elleni védelmül szövetségre léptek egymással. 1955-ben megkötötték a Varsói Szerződést, majd létrehozták megfelelő szervezeteit, köztük a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőit. Ebben a védelmi szövetségben ismét első rendű, meghatározó fontosságú szerep jut a szovjet hadseregnek. Ez természetesen következik a Szovjetunió nagyságrendjéből, a szocialista világrendszer erősítésében játszott történelmi szerepéből, a szovjet hadsereg történelemformáló győzelmeiből, gazdag harci tapasztalataiból. A történelmi szükségszerűségnek megfelelően, a Szovjetunió fegyveres erői a háború utáni években is töretlenül fejlődtek. Ennek alapvető bázisa a Szovjetunió gyors gazdasági, tudományos-műszaki fejlődése, s az az örvendetes tény, hogy a szovjet nép anyagi jóléte és kulturális színvonala is gyors ütemben növekedett. Az élenjáró szovjet tudomány és technika a fegyveres küzdelem fő feladatainak megoldására képes, hatalmas romboló erejű új harceszközöket hozott létre. Ennek tulajdonítttató, hogy ma a szovjet fegyveres erők felszerelése nukleáris és termonukleáris fegyverekkel különböző rendeltetésű és hatótávolságú rakétákkal, továbbá más korszerű eszközökkel. rendkívüli módon megnövelte valamennyi haderőnem csapásmérő erejét. A hagyományos fegyverzet tökéletesítése ugyancsak töretlenül, gyors ütemben folytatódott és folytatódik. Jellemző erre, hogy például egy szovjet gépesített lövészhadosztálynál 1939-hez képest a harckocsik száma tizenhatszorosára növekedett. A náncélozott szállító harcjárművek mennyisége harminchétszerese, az automatizált fegyvereké tizenháromszorosa, a rádióberendezéseké pedig ötszöröse a Nagy Honvédő Háború előttinek. A fegyverek, technikai eszközök minőségében is nagy a változás. 1939-ben az egy szovjet gépesített lövészhadosztály tüzérsége által egy időben kilőtt lövedékek súlya 1,7 tonna volt, ma viszont 53 tonna. Ráadásul a rakétafegyvereknek összehasonlíthatatlanul nagyobb a hatékonysága. Igen magas szintre emelkedett a szovjet hadsereg parancsnoki karának felkészültsége is. Míg 1929-ben a parancsnokoknak mindöszsze 4,5 százaléka végzett egyetemet, főiskolát, vagy katonai akadémiát, jelenleg már körülbelül 42 százalékuk. A csapatoknál az 1945- ös szinthez képest 3,5-szeresére növekedett a mérnökök és a technikusok létszáma. A szovjet atomtengeralattjáró flottánál kivétel nélkül minden tiszt felsőfokú végzettséggel rendelkezik. A szovjet társadalomban végbement minőségi fejlődés eredményeként a sorállomány általános műveltsége és kulturális színvonala is sokat gyarapodott. A bevonulóknak jelenleg csaknem 46 százaléka rendelkezik középvagy felsőfokú képzettséggel. Nem vitás, hogy a világbéke megőrzésében a Szovjetunió vállalja magára a legnagyobb terheket. E tény azonban egyáltalán nem csökkenti a többi szövetséges ország — így hazánk — népének felelősségét, azért, hogy gazdasági lehetőségeinek arányában hozzájáruljon a közös védelmi potenciál folyamatos gyarapításához. A Helsinkiben a múlt év nyarán aláírt „európai charta” — bár jobb feltételeket teremtett a tartós bé-* ke fenntartásához — semmiképpen sem tette idejétmúlttá a kommunista és munkáspártok 1969-es moszkvai értekezletén megfogalmazott álláspontot: a szocializmus védelme a kommunisták internacionalista kötelessége. Nem vitás, hogy a szovjet hadsereg ereje a békeoffenzíva kibontakozásának és sikereinek egyik legfontosabb biztosítéka. Február 23-án, a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta napján szeretettel és tisztelettel köszöntjük az ötvennyolc éves szovjet hadsereget, a világ legkorszerűbb hadseregét. Büszkék vagyunk arra, hogy a Magyar Néphadsereg is a dicső szovjet hadsereg fegyvertársa lehet, s arra is, hogy a mi katonafiaink szovjet és a többi fegyverbarátunk oldalán becsülettel teljesítik internacionalista kötelezettségüket.
