Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-22 / 45. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. február 22. HßTFÖ: a KGST és a Közös Piac képviselőinek találkozó­ja Luxembungban — Népsza­vazás az új, szocialista alkot­mányról Kubában — Kreisky kancellár prágai látogatása — Fegyveres összeütközések a Nyugat-Szaharában. KEDD: a ciprusi görög és török közösség vezetői Bécs­­ben tárgyalnak — Hazánkba érkezik a holland külügymi­niszter — Kissinger latin-ame­rikai útja. SZERDA: tüntetések Spa­nyolországban — A lengyel­­nyugatnémet egyezmények ra­tifikációs vitája a bonni par­lamentben — Konszolidáció Nigériában. CSÜTÖRTÖK: a Varsói Szer­ződés négy tagországának mó­dosító indítványa a bécsi ha8- erőcsökkentési értekezleten — Izland megszakítja diplomáciai kapcsolatait Angliával — Moro beterjeszti az új olasz kor­mány listáját. PÉNTEK: az SZKP Közpon­ti Bizottsága jóváhagyja a kongresszusi beszámolókat — A marokkói kormányfő moszkvai megbeszélései — Al­varo Cunhal Szófiában. SZOMBAT: újabb nyugati országok ismerik el a. népi Angolát; a felszabadító had­sereg sikeres előrenyomulása - Külföldi küldöttségek érke­zése az SZKP XXV. kongresz­­tzusára. Mindazok, akik e sorok író­jához hasonlóan már végig­sétáltak a moszkvai Kalinyin sugárúton megdocsálták a korszerű építőművészet egyik remekét, a KGST-palotát. A szocialista gazdasági közös­ség székháza, alakját, formá­ját tekintve, hatalmas, nyi­tott könyvhöz hasonlít. Van benne valami mélyen jelké­pes, hiszen a szocialista in­tegráció programját meg­valósító szervezet elveti a megkülönböztetést a nem­zetközi gazdasági kapcsola­tokban. A kilenc tagország mellett a KGST széles körű szerző­déses együttműködést való­sít meg Jugoszláviával és Finnországgal, 6 tárgyalások folynak számos más állam­mal is: elsősorban Mexikó, Irak és Kolumbia tanúsított érdeklődést. A héten újabb fejezet kezdődött ebben a „könyvben”: Luxemburgban átadták Thom miniszterel­nöknek, a Közös Piac 6oros elnökének a KGST javasla­tait a két szervezet viszonyá­nak rendezésére. A nyugati partnereken van tehát a vá­lasz sora, hogy Helsinki szellemében szabályozhassák és előmozdíthassák a kapcso­latokat. Oj, módosító indítványo­kat terjesztettek elő a bécsi haderőcsökkentési tárgyalá­sokon is. Részleteket egye­lőre nem tudni a Varsói Szerződés négy tagállama ál­tal tett kezdeményezésről, a megállapodások értelmé­ben ugyanis bizalmas ke­retek között folytatják a megbeszéléseket. (Igaz, a nyugati sajtó eddig minden esetben sietve kiszivárogtat­ta a viták lényegét!) Annyit azonban a szóvivők is el­mondtak, hogy a szocialista országok az ismert alapelv fenntartása mellett (a had­erőcsökkentés egyik fél biz­tonságát sem csorbíthatja!), figyelembe vették a NATO- tervek néhány mozzanatát. Mindez újabb erőfeszítés ab­ba az irányba, hogy a politi­kai enyhülést a katonai eny­hülés tegye teljessé. Helsinki folytatása tehát sokféleképen szerepelhetett a hét híreiben, erre utaltak a mennyiségben is megnöveke­dett kelet—nyugati találko­zók. A második világhábo­rú óta először járt osztrák kormányfő Prágában. Kreis­ky kancellár személyében; a holland külügyminiszter Bu­dapestre látogatott, a lengyel KORMÁNYELLENES TÜN­TETÉS BARCELONÁBAN. János Károly király kataló­­niai látogatása alkalmából nagyszabású kormány- és monarchiaellenes tüntetés­re került sor Barcelonában. A megmozdulást az építő­munkások és a városháza al­kalmazottai szervezték. (Ke­­let-Magyarország telefotó) külügyminiszter pedig Pá­rizsba; s találkoztak — semleges területen, Bécsben — a gyakorlatilag kettésza­kított Ciprus „keleti” és „nyugati” felének, görög és török közösségének képvi­selői. Ha az európai helyzet javítása az SZKP XXIV. kongresszusán meghirdetett békeprogram egyik sarkalatos pontja volt, akkor ezek a na­pi hírek is jelezhetik a fej­lődést, a nagy változásokat, amikor a XXV. kongresszus előestéjéhez érkeztünk A békeprogram folytatása, az enyhülés továbbvitele ko­runk parancsa s nem kell időben messze menni a pél­dákért, hogy mennyire lénye­ges fellépni a hidegháború, a feszültség bajnokaival szem­ben. A bonni Bundestagban a kereszténydemokrata ellen­zék nyiltan szembefordult a lengyel—nyugatnémet egyez­mények retifikálásával, ha a képviselőházban kudarcot vallott is, felsőházi többségé­vel megakadályozhatja a tör­vénybe iktatást. A Bundes­­ratba, a szövetségi tanácsba a tartományi kormányok kül­dik képviselőiket, s az alsó­­százországi „csendes puccs” nyomán a jobboldali ellen­zék rendelkezik többséggel. Nyugtalanító hangok érkez­nek időnként az Egyesült Ál­lamokból is: a két nagy párt­ban egyes jelöltek jobbról próbálnak előzni, s egymást túlkiabálják a katonai költ­ségvetés további emelését sürgetve... Két vonatkozásban a nyu­gati táboron belüli súrlódá­sok kavartak hullámokat. A tőkehalháborúban annyira kiéleződött a helyzet, hogy Iz­land és Nagy-Brrtannia meg­szakította diplomáciai kap­csolatait. Az Atlanti Szövet­ség fennállása óta ez volt az első olyan jellegű elhatáro­zás két NATO-tagállam kö­zött! A másik vitatéma a népi Angola elismerésének ügye. A héten „átszakadt a gát”? Franciaország, Belgium, Ang­lia, Japán — az Egyesült Ál­lamok szövetségesei egymás­után hozták nyilvánosságra az elismerésre vonatkozó dön­tésüket. Má már aligha lehet kétséges, hogy a Neto-kor­­mány elszigetelésére törekvő erők szigetelődnek el. A ne­gatívumok mellett legfeljebb az szolgálhat az atlanti stra­tégák vigasztalására, hogy Olaszországnak ismét van kormánya. Igaz, egyszínű ka­binet (csak a keresztényde­mokraták soraiból kerültek ki a miniszterek), életben maradása inkább annak kö­szönhető, hogy nem volt jobb megoldás — de mégis csak kormány... Végül egy szuperszonikus körút egészítette ki a hét ese ményeit. Nem a vitatott Con­­corde-gépekről van szó, ha­nem Kissinger amerikai kül­ügyminiszter, ha lehet még többet vitatott latin-amerikai látogatásáról. Az elmúlt évek során négyszer jelentették be, mindannyiszor törölték, s most ötödszörre valósulha­tott meg a körút. Néhány órás megállások, villámtár­gyalások jelezték a nagy ci­­kázást Közép- és Dél-Ame­­rikában. E vizitek során ne­hezen lehetett feloldani a jócskán összegyülemlett el­lentéteket. A kereskedelmi megkülönböztetések, az or­szághatárokon átnyúló multi­nacionális vállalkozások nyílt beavatkozása az egyes orszá­gok életébe, a kubai kapcso­latok rendezetlensége — mind, mind olyan problémák, amelyek Washingtont terhe­lik. Az Egyesült Államok meghirdette ugyan az egyen­lő partnerség doktrínáját déli szomszédai iránt, de ők nem sokat profitáltak belőle ed­dig. így állhatott elő az a furcsa fejlemény, hogy ami­kor a külügyminiszter Costa Rica fővárosában találkozni kívánt a közép-amerikai ve­zetőkkel, nemigen igyekeztek erre a randevúra. Réti Ervin LANCE-RAKÉTÁKKAL SZERELIK FÜL AZ IZ­RAELI HADSEREGET. Kétéltű járművekre szerelhető, föld-föld típusú Lance-rakétákat vásárolt Izrael az Amerikai Egyesült Államoktól. Az első rakétaszállit­­mány már megérkezett Izraelbe és máris megkezdődött a kipróbálása. A rakétákat „csak” hagyományos robba­nófejjel látták el az eladók, bár minden különösebb át­alakítás nélkül nukleáris robbanófejjel is fölszerelhetők. (Kelet-Magyarország — telefotó) TÁMADÁS ELŐTT. Gépesített lövészalakulat gyakorlaton. (Fotó: APN— KS) A világbéke őre Czinege Lajos üdvözlő távirata A szovjet hadsereg napja alkalmából Czi­nege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter táviratban üdvözölte A. A. Grecsko marsallt, a Szovjetunió honvédelmi miniszterét. A távi­ratban tolmácsolta a Magyar Néphadsereg pa­rancsnokainak és katonáinak üdvözletét a szov­jet hadsereg és haditengerészeti flotta személyi állományának. ötvennyolc év telt el az­óta, hogy 1918. február 23-án a még születőben lévő Vörös Hadsereg Leningrad köze­lében Narva és Pszkov mel­lett első győzelmét aratta a német intervenciós hadsereg csapatai felett. Ez a győze­lem kezdete volt annak a sorozatnak, amelyet a Vörös Hadsereg a nemzetközi im­perializmus vezető hatal­mai által szervezett és szí­tott, s a belső ellenforradal­mi erőktől támogatott megmozdulások leverésében, a fiatal munkás-paraszt ál­lam védelmében aratott. A győzedelmes Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom tüzében kovácsolódott új típusú hadsereg a szo­cialista haza ellenségeivel vívott élet-halál küzdelem­ben vált acélossá. A (fiatal szovjet állam védelmezője együtt fejlődött a Szovjet­unió népgazdaságával. Pa­rancsnoki kádereit, politikai munkásait, katonáit a kom­munista párt a szocialista hazafiság, az internaciona­lizmus eszméi iránti töret­len hűségre, önfeláldozó helytállásra nevelte. 1941-ben minden korábbinál nagyobb, súlyosabb erőpróba esztendei következtek. A hit­leri fasizmus — miután szinte egész Európa gazda­sági erőforrásait és felfegy­verezhető embertartalékál hatalmába kerítette — meg­támadta a Szovjetuniót. Négy évig tartó hősi küzdelem­ben a szovjet hadsereg ki­verte az ország területéről a fasiszta betolakodókat, majd erős csapásaival teljesen szétzúzta magát a hitlerista hatalmat is. Az imperílaista hatalmak már a második világhábo-' rú utolsó hónapjaiban meg­kezdték az előkészületeket egy új, harmadik világhá­ború kirobbantására. E célt szolgálta a japán városokra ledobott két amerikai atom­bomba, ezeknek az előké­születeknek a jegyében őriz­ték meg a nyugati hatalmak Nyugat-Németországban a második világháborúból még megmaradt hadipotenciált, és nem utolsósorban a le­győzött német militarizmus revansista szellemét. Négy évvel a háború után létre­jött az imperialista hatal­mak európai agresszív tömb­je, az Észak-atlanti Szövet­ség, a NATO. A szocialista országok a fenyegető agresszió elleni vé­­delmül szövetségre léptek egymással. 1955-ben megkö­tötték a Varsói Szerződést, majd létrehozták megfelelő szervezeteit, köztük a Varsói Szerződés egyesített fegyve­res erőit. Ebben a védelmi szövetségben ismét első ren­dű, meghatározó fontosságú szerep jut a szovjet hadse­regnek. Ez természetesen következik a Szovjetunió nagyságrendjéből, a szoci­alista világrendszer erősíté­sében játszott történelmi sze­repéből, a szovjet hadsereg történelemformáló győzel­meiből, gazdag harci tapasz­talataiból. A történelmi szükségsze­rűségnek megfelelően, a Szovjetunió fegyveres erői a háború utáni években is tö­retlenül fejlődtek. Ennek alapvető bázisa a Szovjetu­nió gyors gazdasági, tudo­mányos-műszaki fejlődése, s az az örvendetes tény, hogy a szovjet nép anyagi jóléte és kulturális színvonala is gyors ütemben növekedett. Az élenjáró szovjet tudo­mány és technika a fegyve­res küzdelem fő feladatai­nak megoldására képes, ha­talmas romboló erejű új harceszközöket hozott létre. Ennek tulajdonítttató, hogy ma a szovjet fegyveres erők felszerelése nukleáris és ter­monukleáris fegyverekkel különböző rendeltetésű és hatótávolságú rakétákkal, továbbá más korszerű esz­közökkel. rendkívüli módon megnövelte valamennyi had­erőnem csapásmérő erejét. A hagyományos fegyverzet tö­kéletesítése ugyancsak tö­retlenül, gyors ütemben folytatódott és folytatódik. Jellemző erre, hogy például egy szovjet gépesített lövész­hadosztálynál 1939-hez ké­pest a harckocsik száma ti­zenhatszorosára növekedett. A náncélozott szállító harc­­járművek mennyisége har­minchétszerese, az automa­tizált fegyvereké tizenhá­romszorosa, a rádióberende­zéseké pedig ötszöröse a Nagy Honvédő Háború előt­tinek. A fegyverek, technikai eszközök minőségében is nagy a változás. 1939-ben az egy szovjet gépesített lö­vészhadosztály tüzérsége ál­tal egy időben kilőtt lövedé­kek súlya 1,7 tonna volt, ma viszont 53 tonna. Ráadásul a rakétafegyvereknek össze­hasonlíthatatlanul nagyobb a hatékonysága. Igen magas szintre emel­kedett a szovjet hadsereg parancsnoki karának felké­szültsége is. Míg 1929-ben a parancsnokoknak mindösz­sze 4,5 százaléka végzett egyetemet, főiskolát, vagy katonai akadémiát, jelenleg már körülbelül 42 százalé­kuk. A csapatoknál az 1945- ös szinthez képest 3,5-szere­­sére növekedett a mérnökök és a technikusok létszáma. A szovjet atomtengeralattjáró flottánál kivétel nélkül min­den tiszt felsőfokú végzett­séggel rendelkezik. A szov­jet társadalomban végbe­ment minőségi fejlődés ered­ményeként a sorállomány általános műveltsége és kul­turális színvonala is sokat gyarapodott. A bevonulók­­nak jelenleg csaknem 46 százaléka rendelkezik közép­vagy felsőfokú képzettség­gel. Nem vitás, hogy a világ­béke megőrzésében a Szov­jetunió vállalja magára a legnagyobb terheket. E tény azonban egyáltalán nem csökkenti a többi szövetsé­ges ország — így hazánk — népének felelősségét, azért, hogy gazdasági lehetőségei­nek arányában hozzájárul­jon a közös védelmi poten­ciál folyamatos gyarapításá­hoz. A Helsinkiben a múlt év nyarán aláírt „európai charta” — bár jobb feltéte­leket teremtett a tartós bé-* ke fenntartásához — semmi­képpen sem tette idejétmúlt­tá a kommunista és mun­káspártok 1969-es moszkvai értekezletén megfogalma­zott álláspontot: a szocializ­mus védelme a kommunis­ták internacionalista köteles­sége. Nem vitás, hogy a szovjet hadsereg ereje a bé­­keoffenzíva kibontakozásá­nak és sikereinek egyik leg­fontosabb biztosítéka. Február 23-án, a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta napján szeretettel és tisztelettel köszöntjük az ötvennyolc éves szovjet had­sereget, a világ legkorsze­rűbb hadseregét. Büszkék vagyunk arra, hogy a Ma­gyar Néphadsereg is a dicső szovjet hadsereg fegyvertár­sa lehet, s arra is, hogy a mi katonafiaink szovjet és a többi fegyverbarátunk olda­lán becsülettel teljesítik in­ternacionalista kötelezettsé­güket.

Next

/
Thumbnails
Contents