Kelet-Magyarország, 1976. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-18 / 41. szám

1976. február 18. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Szellemi tőke A IV. ötéves terv időszakában megyénk termelő­­szövetkezeteiben 5—6 százalékos volt a termelés évi növekedése. Ezt az országos átlagot megha­ladó ütemet úgy érték el, hogy közben 11 ezer fővel csökkent a mezőgazdasági szövetkezetekben dol­gozók száma. Ebben az időben létesítettek a termelőszö­vetkezetek közel 40 szakosított állattenyésztési telepet, a növénytermesztésben pedig jelentős területen kezde­ményezői, megvalósítói voltak az iparszerű termelés­nek. Az eredmények létrehozója elsősorban a szorgal­mas tagság, a párt agrárpolitikája nyújtotta lehetőségek kihasználása, az állami támogatás és a javuló vezetés. A közelmúltban a megyei tanács végrehajtó bizott­sága tárgyalta a mezőgazdasági szövetkezetek vezetési helyzetét. Ott fogalmazták meg: a szövetkezeti gazdál­kodás és működés fejlődésével az eredményes tevé­kenységre egyre nagyobb hatással van a testületi dön­tések végrehajtását, a gyakorlati irányítást megvalósító függetlenített vezetők munkája. Jelenleg a szövetkezeti gazdaságok több, mint kétharmada rendelkezik hosszú távú fejlesztési elképzeléssel. Javult a szövetkezetekben a vezetők stabilitása. Ilyenkor, zárszámadások idején hullámszerű szokott lenni a vezetők leváltása, vagy a leváltás kérése. Most ez a tevékenység a reális, szüksé­ges keretek között mozog. A vezetésben gyorsan nőtt a felsőfokú végzettségű­ek aránya. A IV. ötéves terv kezdetén a megye szövet­kezeteiben a hétszázat sem érte el a felsőfokú végzett­ségű szakemberek száma, ma megközelíti az 1200-at. Középfokú végzettségűek több, mint 1700-an dolgoznak a mezőgazdasági szövetkezetekben. Egyetlen számadat­ra érdemes visszatekinteni: az átszervezés utáni első esztendőben, 1962-ben minden negyedik szövetkezet­re jutott egy szakember. Ma pedig szövetkezetenként átlag 8 szakember dolgozik. Hatékony segítői voltak a pártszervezetek a szak­emberekkel szembeni helyes szemlélet kialakí­tásának, nagy gondot fordítottak nevelésükre, megbecsülésükre. Nagy segítség volt a kedvezőt­len adottságú szövetkezetekben dolgozó szakemberek lakásépítési és vásárlási támogatása. Letelepedési se­gélyt az öt év alatt 262-en kaptak. Javította a szakem­berellátást, hogy állami támogatásból, társadalmi ösz­töndíjjal évente 45—50 szövetkezetbe szerződött agrár főiskolás. A munka jobb ellátásához, több, mint kétszáz szakember kapott kedvezményes fizetéssel gépkocsit. Az ipari termelési rendszerek terjedésével nőtt a szellemi munka hatékonysága. A gesztor gazdaság kö­vetelményrendszere mintegy felrázta a szakembereket, segítette a tudomány mai eredményeinek alkalmazá­sát. Az ipari termeléssel járó magas szakmai köve­telmény és a szervezettség nemcsak a rendszerben ter­melt növényre, hanem az egész gazdaság munkájára kihat. Növekedett a szellemi bázis minősége, a koncent­rációval, a termelőszövetkezetek egyesülésével is. Nagyobb figyelmet kell fordítani a hatáskörök, a felelősségek elhatárolására. A szakemberek képzettsé­ge több üzemben nincs összhangban a gazdaságszer­kezettel. A középvezetők és a szakmunkások hiánya akadályozza a felsőfokú végzettségű szakemberek mun­kájának hatékonyságát. Az utóbbi gond arra figyel­meztet, hogy sürgősen tenni kell a szakmunkások kép­zése és megbecsülése érdekében. Az üzemek egy részében nem biztosítanak kellő le­hetőséget a fiatal szakemberek számára, nem foglalkoz­nak céltudatosan nevelésükkel, nincs előttük megfelelő perspektíva. Az illetékes állami és társadalmi szervek is sok esetben csak a három első vezető körében vizs­gálják a személyzeti munkát. Kevés gondot fordítanak az utánpótlásra, vagy arra, hogyan dolgoznak a közép­vezetők. A beiskolázásnál, a továbbképzésnél az eddigi­nél nagyobb gondot kell fordítani közgazdasági vég­zettségű szakemberek képzésére. A termelőszövetkeze­tekben dolgozó 147 főkönyvelőből csupán 19-nek van egyeteme, főiskolája. /smeretes, hogy az V. ötéves terv idején az anya­gi eszközök nem állnak olyan mértékben rendel­kezésünkre, mint ahogy a fejlődés megkívánná. Ha valamikor, akkor a következő években sok­kal inkább szükség van a szellemi tőke kamatoztatásá­ra, a hatékonyság fokozására. Csikós Balázs Ezer agrárszakember' programja Előadások, tapasztalatcserék, szerződéskötések Ülést tartott a Magyar Ag­rártudományi Egyesület Szabolcs-Szatmár megyei Szervezetének Elnöksége. Értékelték az 1975-ös évi te­vékenységet és jóváhagyták az 1976-os munkatervet. A MAE megyei szervezetében hét szakosztályban és há­rom járási csoportban (Nyír­bátor, Mátészalka, Vásáros­­namény) közel ezer agrár szakember tömörült. A Nyír­egyházi Mezőgazdasági Főis­kolán 107 fővel ifjúsági cso­port működik. Ugyancsak if­júsági csoportot szerveztek a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tanuló szabolcsi fiatalok és azok, akik az egyetem elvégzése után me­gyénkbe jönnek dolgozni. A múlt esztendőben a MAE szakosztályai 195 rendez­vényt szerveztek, mintegy 17 ezer résztvevővel. A dohány­­termesztésről és a burgonya tárolásáról országos tanács­kozást tartottak megyénk­ben. Erre az évre a rendez­vények számát a múlt évi­hez viszonyítva erősen csök­kentik, 52 rendezvényt ter­veznek. de tartalmasabban, szervezettebben. Az idei tervben több előadás és be­mutató foglalkozik a háztáji gazdaságok termelésével. Hat belföldi tanulmányi ki­rándulást szervez az egyesü­let és most egyeztetik a prog­ramot a bolgár, a csehszlo­vák és lengyel testvérszerve­zetekkel. Július elején a nyíregyházi mezőgazdasági főiskolán kétnapos országos ifjúsági MAE-csoportok ta­lálkozóját szervezik meg. A megyei tudományos koordinációs bizottság kéré­sére a MAE szakosztályai komplex vizsgálatot készí­­. tenek egy község agrárhely­zetéről. Az éves tervben sze­repel az agrárgazdasági szak­osztály létrehozása és a kis­­várdai járási helyi csoport megszervezése. A nyíregy­házi mezőgazdasági főis­kola a közeli napokban pat­ronáló szerződést köt a nyír­bátori és mátészalkai helyi csoportokkal, (cs.) Az Egyesült Izzó Kis­­várdai Gyárának építé­se 1974 végén kezdődött, de már ezt megelőzően munkásnőket kereső fal­ragaszok jelentek meg városban és a járás köz­ségeiben. Budapesti be­tanulást hirdettek, majd később munkát egy új üzemben, »z Egyesült Iz­zó kisvárdai gyárában. Kisvárdán, a Rudas Lász­ló utcai volt MEZÖGÉP-te­­lepen kezdődött meg a mun­ka: a megyei tanács hatá­rozata értelmében 1975 már­cius 1-től az Egyesült Izzó vette át a MEZŐGÉP 110 munkását, területét s a léte­sítményeket. A munkások — vállalva az átképzést — hatvanan Hajdúböszörménybe, húszán Budapestre, az anyagyárba mentek új szakmát tanulni, míg harmincán megkezdték a telep átalakítását. Rajtuk kívül 150 lány és asszony Budapesten, Hajdúböször­ményben és Kisvárdán az ideiglenes betanító terem­ben tanulta a teljesen új szakmát: a spirálgyártást és a kézi formázást. Az elmúlt évtől folyamatosan történt a munkásfelvétel. Autólámpa­spirál Az új üzemcsarnokban 160-an dolgoznak. egy műszakban már Kialakult a gyáregység profilja is. Az autólámpa­­spirál gyártását eddig Bu­dapesten végezték. A SZÁÉV az I. sz. csarnok építészeti átalakításával december 11- én végzett, s így önálló munkacsarnokban kezdhet­ték a dolgozók az 1976-os évet. Az átalakítás több mint 4 millió forintba ke­rült, s most 160 munkás dol­gozik benne. A kézi műve­­letes csarnokot követően alakították ki a gépek tele­pítéséhez szükséges terüle­tet, a megfelelő gépparkot. Jelenleg már napi 300 ezer spirált gyártanak a 30 gépen. Megkezdték az izzító és a vegyi munkákkal foglalkozó részleg építését is, amelynek szerelési munkáit most vég­zik. E két részleg február végén vagy március elején kezd termelni. Az üzemelés­hez szükséges szakemberek Hajdúböszörményben tanul­nak olyan berendezéseken, amelyek itt is üzemelnek majd. Újabb profil: mini izzók A SZAÉV időközben meg­kezdte a második csarnok átalakítását, lámpagyártó üzemmé. A lámpagyártás-Az izzószál kézi formázását végzi az Egyesült Izzó kisvárdai gyáregységében Rozipál György­ne. hoz szükséges mintegy 400 négyzetméter alapterületű új csarnok, raktárak, vegyi üzem, és a kiszolgálásukat biztosító létesítmények, gépi berendezések ez évben mint­egy 22 milliós beruházást igényelnek. Ennek nagy ré­szét, várhatóan júniusban adják át. Ezzel egyidőben kezdődhet meg a rúiniatür izzók gyártását végző gépso­rok letelepítése. Ehhez már képezik az új dolgozókat, akik száma február végéig mintegy 200-ra emelkedik. Betanított dolgozók, szak­munkások, műszerészek és műszakiak sajátítják el a termelés apró mozzanatait, folyamatát. Ez év második felében indítják a telepítést s ez év végén már Kisvár­dán folytatják a miniatűr izzók gyártását. E beruházással ez év vé­gére a dolgozók létszáma eléri az ezer főt, melyből 700 —800 női dolgozó lesz. (Je­lenleg az üzem létszáma 600.) ÚJ GYÁR SZÜLETIK Az Izzó Kisvárdán Kertész Béla gépkezelő az autólámpa-spirál ké­szítését ellenőrzi. Izzítókályhát szerelnek. 1977. januárjától napi 50 ezer miniatűr izzót gyárt két műszakban az üzem. További tervek * Az V. ötéves terv teljes beruházási összege eléri a 250 millió forintot, amely­­lyel 2000—2200 dolgozó ré­szére (kétharmad részében nőknek) teremtenek új mun­kalehetőséget a város, és a járás lakosságának. A terv­időszak végére alakul ki Kisvárdán az Egyesült Izzó új gyára, melynek profilja a miniatűr izzólámpa mintegy 80 típusa, és az autólámpa­­spirál-gyártás. Az üzem a tervidőszak végére a város és a járás legnagyobb üzeme lesz. Jelenleg a dolgozók háromnegyede bejáró, ez sok gondot okoz. A Volánnal folytatott tárgyaláson meg­egyezés született: március 1-től a gyárat bekapcsolják az autóbuszforgalomba. A közlekedés alkalmazkodik a kétműszakos munkarendhez a gyár közlekedésben je­lentkező igényeihez. Vincze Péter it csinál a szél, ha nem fúj? — kérdezte a kisfiú a mese után este. Először türelmes választ kapott, ami imigyen hangzott: — Nem tudom kisfiam. Amikor már tizedszer hangzott el újra az, hogy mit is csinál a szél, amikor nem fúj, az apa ingerül­ten förmedt a fiára: — Elég! Ha még egyszer ezzel zavarsz, elverlek! Aludj! — Igaz is — fordult urához az asz­­szony, amint az visszajött a gyerekek szobájából. Mit csinál a szél, amikor nem fúj?— Ül! — sziszegte a férfi. — Ne bolondozz már, hogyan ül? Nincs is feneke. — Ül, vagy ha jobban tetszik, elbújik. — Arra gondolsz, hogy bolond lyukba? — Micsoda? — Hát bolond lyukból bolond szél fúj, nem? A férfi ingerült lett. Az asszony azonban folytatta: — Igazán mondhat­tad volna ezt a gyereknek. — Mit? Mar­haság. Te is tudod, hogy a szél az kü­lönböző hőmérsékletű levegők cserélő­dése. — Jó, de mit csinál, amikor nem cserélődik? — szívóskodott az asszony. Megágyaztak, lefeküdtek. Persze nem csendben. A férj a szélügyből vihart kavart, felesége segítségével. Mert va­lóban, mit csinál a szél, amikor nem fúj. — Látod, ez a te híres tudásod! — kelt ki az asszony. Mindig csak a hu­mán, a humán. És amikor a gyereknek a természettudományos kérdése merül fel, akkor csak dühöngeni tudsz. Még azt se tudod, hogy mit csinál a szél, amikor nem fuj. — És te tudod? Te is csak szemrehánysz — így a férj uram, meg azt akarod, hogy becsapjam a gyereket. A SZÉL A szél akkor, amikor nem fuj, nyugal­mi állapotban van. — Na, ne mond — vág vissza a nej —, a nyugalmi állapot nem szél, ha tehát nem fúj, akkor nincs. — nocsak, nincs?! S akkor miből lesz? — kérdi a férj hamleti pózban. A semmiből nem lesz semmi. A szél tehát, amikor nem fuj, akkor is van, különben amikor lesz, nem volna miből lennie. — Fel kellene hívni a meteorológiát — kockáztatta meg az asszony. — Hogy­ne. hogy röhögjenek rajam. Különben is azt hinnék, ugratjuk őket. Helyette előkerültek a lexikonok, a könyvek minden mű, ami kapcsolatban volt a széllel, így az Elfújta a szél is. De vá­laszt sehol nem találtak arra, mii csinál a szél, ha nem fúj. — Reggel mondd meg a gyereknek, hogy megtud­juk — unszolta az asszony az urát. Me§ kell tudni. És tényleg, mit is csinál, ami­kor nem fuj? A másik szobában a kisfiú hallgatta az eszmecserét. Néha sírni szeretett volna, máskor meg de.rült á dolgokon. És jóllehet a szél okozta vihar nem nagy hangerővel folyt, a srácban volt egy kis félelem, hogy mivé is fajult a kérdése. A szülők aztán elcsitultak. A mama ugyan* még néhányszor ernyedten maga elé mormolta: mit is csinál, amikor nem fuj, az apának volt néhány erőtlen ma­gyarázata, majd egymásnak hátat for­dítva elaludtak. Csak a kisfiú volt éb­ren. Csend volt, hallható, nagy süket csend. Ekkor a srác kibújt az ágyból. Bement a szülei szobájába. Már nem volt vihar. Még az apa sem horkolt. Ta­lán nem is lélegeztek, akkora volt a nyugalom. Felrázta az apját: — Már tudom, mit csinál a szél, ami­kor nem fuj — mondta diadalmasan. Alszik! Mint ti. Olyan a csend, mint amikor nem fuj. Az apa először nem értette. Fejér« húzta a takarót. Csak reggel számolt be a feleségének. És most mindketten rá­jöttek, néha a dolgok sokkal egyszerűb­bek, mint ahogy gondolnánk, (bürget)

Next

/
Thumbnails
Contents