Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-15 / 12. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. január 15. Nyilvánosságra hozták a NSZEP új programtervezetét A Neues Deutschland szerdai száma nyilvánosságra hozta a Német Szocialista Egységpárt új programtervezetét. A dokumentumot nyilvános vitára bocsátják. A lap bejelentette, hogy mostantól fogva folyamatosan közli a programtervezettel kapcsolatos véleményeket és javaslatokat. A NSZEP IX. kongreszszusa direktíváinak tervezete csütörtökön, az NSZEP szervezeti szabályzatának tervezete pedig pénteken jelenik meg, és ezeket az okmányokat szintén országszerte megvitatják. Az új program bevezetőből és öt részből áll. Folytatódik a BT közel-keleti vitája Az ENSZ Biztonsági Tanácsa folytatta közel-keleti vitáját. Tegnap Jugoszláviát — saját kérésére — a BT egyhangúlag meghívta a vitára. Az első felszólaló Abdel Megid egyiptomi küldött „régen időszerű történelmi döntésnek” nevezte a PFSZ részvételét a palesztin kérdés megvitatásában. Kifejtette, Egyiptom „minden lehetőséget megragad, hogy igazságos rendezést érjen el a térségben”, de emlékeztet rá, hogy Izrael eddig 59 települést hozott létre a megszállt területeken. Ez azonban nem rettent el minket attól, hogy hazánkat minden rendelkezésünkre álló eszközzel felszabadítsuk. Egyiptom nem hajlandó visszatérni a „sem béke — sem háború” állapothoz. Szíria képviselője rámutatott: Szíria álláspontja szerint képtelenség azt kívánni, hogy először szűnjék meg a hadiállapot, s aztán vonják vissza az izraeli megszállókat és biztosítsák a palesztin nép jogait. Éppen fordított sorrendben kell cselekedni. Az arab országok, amennyiben jogos követeléseik teljesülnek, készek a békéről tárgyalni. Ezért is támogatták a Biztonsági Tanács összehívását. Abdul Hamid Sharaf. Jordánia küldötte kiemelte: Izrael — akárcsak a múltban — csak hirdeti a tárgyalásos rendezést, de a gyakorlatban azt a vitától való távolmaradásával is akadályozza. ..Nem Izrael fennmaradása a kérdés, hanem a palesztinoké, mint egységes saját földjükön élő népé” — mondotta. Az Arab Emirátusok Államszövetsége képviselőjének felszólalása után a vitát mára, magyar idő szerint az esti órákra halasztották. Előtte tovább folynak a küldöttek nem hivatalos eszmecseréi a palesztin kérdésről. Egyiptom képviselője, Abdel Meguid (fent) és Farouk Khaddoumi, a PFSZ politikai osztályának vezetője (alul) az ENSZ Biztonsági Tanácsa közel-keleti vitájában sürgetően javasolta, hogy minden érdekelt fél részvételével mielőbb újítsák fel a genfi közelkeleti békekonferenciát. (Telefoto — AP—MTI—KS) TELEX... UJ DELHI Tovább folynak a mentési munkák az indiai Bihar állambeli Dhanabad közelében lévő bányában, ahol a múlt év végén súlyos szerencsét len6ég történt. Vragunatha Reddi indiai munkaügyi és újjáépítési államminiszter szerdán Calcuttában sajtóértekezleten mondott köszönetét azoknak a szovjet és lengyel szakértőknek, akik segítséget nyújtottak a bánya mentési munkálataiban. SZÓFIA Kedden délután Szófiába érkezett Nemeslaki Tivadar kohó- és gépipari miniszter. Nemeslaki Tivadar és a kísérete megkezdte tárgyalásait a bolgár gépgyártási és fémkohászati miniszterrel. Toncso Csakrowal és a minisztérium szakembereivel. A magyar vendégek szerdán vidékre utaztak, s a program szerint csütörtökön az elektronikai és elektrotech nikai minisztériumban folytatnak majd megbeszéléseket. LONDON A hatóságok megállapították, hogy a nagy pusztítást okozó keddi belfasti robbantást a katolikus IRA ideiglenes szárnya hajtotta végre. Az öt halálos áldozatról szóló hírt egy rendőri közlemény később négyre helyesbítette. A merényletet az északírországi tartományi székhelynek a forgalom elöl lezárt szívében készítették elő; A felrobbantott üzlet romjai alól kiemelt négy halott közül kettő az IRA ideiglenes szárnyának gerillája volt. A belfasti merénylet újabb csapás volt a helyzet rendezéséhez fűzött reményekre. MADRID A madridi kormány szerdán azonnali hatályú rendelettel katonai szolgálatra hívta be a sztrájkoló postásokat. A postások katonákként kötelesek a parancsok teljesítésére, így történetesen a postai küldemények kikézbesítésére, s parancsmegtagadás esetén katonai bíróság elé kerülnek. A rendelet a tizennyolcadik életévüket betöltött férfi és női alkalmazottakra egyaránt vonatkozik. SZIBÉRIA TÁJAIN (2.) hg-em csupán olajból, gázból és szénből E* vannak itt hatalmas készletek: óriási a vízmennyiség is. Az Ob, Jenyisszej. az Angara, Léna és még sok más szibériai folyó a fő hordozója a Szovjetunió vízkészletének. Ezek adják a vizienergiának is több mint felét! A folyók hossza összesen 950 ezer kilométer. Jelentőségük különleges tulajdonságaikban van. Legfontosabb az, hogy bővizüek, éppen ezért „elvenni” belőlük szinte vég nélkül lehet. Ugyanakkor nagyon kicsiny a vízszintingadozásuk, tehát az erőműveken szinte állandó a nyomás, s az aggregátorok éven át teljes kapacitással dolgozhatnak. Az egy kilowattórára jutó önköltség 3—5- ször kevesebb, mint a Volgái erőműveken. Ezért a jövőben újabb erőművek épülnek. A víztükör méreteihez járul még a sok ezer kisebb-nagyobb tó. A megközelítő pontosságú becslések szerint Nyugat-Szibériában egymillió, Kelet- Szibériában százezernyi található belőlük. Sok az ártézi vízforrás. Több mint 100 milliárd tonna édesvizet tartalmaznak, aminek óriási jelentősége van. hiszen édesvíz nélkül nincs élet, természetes fauna, anyagi termelés. Ez az édesvízmennyiség világviszonylatban is tényező. Éppen ezért védelmük fontos vízgazdálkodási feladat. A Szovjetunió édesvízkészletének négyötöde található Szibériában. Az olcsó elektromos energia lehetővé teszi Szibériában alurniniumfeldolgozók létrehozását, elsősorban Bratszkban, Krasznojarszkban és Selehovban. Annak ellenére, hogy a timföldet még az ország nyugati részéből szállítják oda (mert a helyben bányászott még kevés), mégis kifizetődő. Az elektrímos energia továbbítása drágább lenne, mint a timföldé. A geológiai kutatások nyomán bíztató bauxit és zsirkőlelőhelyekre bukkantak. A közgazdászok szerint Kelet-Szibéria rövidesen a Szovjetunió alumíniumtermelésének Gazdagodik a címer Kelet-szibériai városrész. háromnegyedét fogja adni. Ezzel megváltozik Kelet- Szibéria „címere” is. Annak ellenére, hogy a sok építkezés miatt temérdek a daru, hallatlan mennyiségű már az olvasztott alumíniumtömb és a belőle készült tartály, oldalukon a felírás: szibériai benzin. A „címerbe” tartozik még a cellulóztömb is és azok az óriási vagonok, amelyek majd tovaszállítják Szibéria kincseit. Távlatokat nyújt a szovjet iparnak az is, hogy nagy mennyiségben találtak magnéziumot és titánt. Belőlük állítják elő azokat az ötvözeteket, amelyek nélkülözhetetlenek a modern technikában, a nagy -teljesítményű gázturbinák működésében és a hangsebességnél gyorsabb repülőgépek gyártásában. Sok arany, foszfor és só is rejlik Szibéria méhében. Az Angara és Jenyisszej környékén klór- és foszforszármazékokat dolgoznak majd fel, ami segít például a viszkózagyártásban. Mi lesz a tajga sorsa? Talán furcsán hangzik: átadja helyét a civilizációnak. Természetesen nem máról holnapra, hanem idővel. Megváltozik a mezőgazdaság struktúrája. A szemtermés hektáronként eléri a 25— 30 mázsát. A termelésnek egyetlen gátja van, és még jó ideig megmarad, legalábbis mindaddig, mig technikával nem ellensúlyozható: a munkaerőhiány. Szibériában kétszer rosszabb a munkaerő-ellátottság az országos átlagnál, és háromszor akkora terület jut egy földművelőre, mint az ország más tájain. A tudomány segítsége, a technika hozzájárulása, a mezőgazdasági géogyártás megteremtése azonban úrrá lesz a nehézségeken és lehetővé tesz olyan terveket, amelyek szerint például a tejtermelés tehenenként és évente a jelenlegi 2700 literről 4000-re emelkedik. Weither Dániel (Következik: A jövőt tervezik) harangöntő üzem igazgatója különös jutalomban részesítette Juhar Botond harangöntőt. Szabad hőbörgést engedélyezett neki a vezetőség! Az erről szóló pecsétes iratot a meglepett harangöntőnek több tanú jelenlétében adta át az igazgató, a következő indoklással: — Szaktársak! Szívós és kitartó hőbörgővel állunk szemben. Juhar Botond tíz éve önti üzemünkben a harangokat és tíz éve önti feletteseire a szitkait. Senki sem ért itt a harangöntéshez, csak ö, és én, meg a főharangöntö tetűk vagyunk, akiket le kéne pöckölni az üzem éléről. így van, Juhar szaktárs?! Juhar Botond köhintett egyet, inge nyakán kigombolta a felső gombot, aztán még egy kisebbet is köhintett és hallgatott. — Tíz év hosszú idő, szaktársak — folytatta az igazgató — ezért megvallom, sokat töprengtem, mivel honoráljam ezt a kitartó ellenszenvet. Pénzjutalomban, sajnos, nem tudom részesíteni Juhar szaktársat, mert nincs rá keret, de talán nem is örülne annyira neki, mint ennek az írásnak. Eddig ugyanis kénytelen volt a hátam mögött, kis körben, félhangosan szidni engem, tehát meglehetősen fárasztó és bonyolult körültekintéssel. Ez a mai nappal megszűnik! Juhar Botond ott és úgy szidhat engem, meg a főharangöntőt, meg akit éppen akar, ahol éppen rájön a szidhatnék. A szemünkbe is, természetesen. Az írás feljogosítja erre és megkönnyíti a dolgát a továbbiakban. A főharangöntő bólogatott, a jelenlévők Juharra, majd egymásra néztek, a titkárnő töltögetett a reprezentációs konyakból és az igazgató poharát magasra tartva további sikeres hőbörgést kívánt a harangöntőnek. — Csak az anyámat ne szidja — jegyezte meg —, mert arra még egy igazgató is allergiás! Juhar Botond rossz hangulatban hagyta el az irodát. — Ehhez mit szólsz? — fogta meg az egyik harangöntő karját. — Csúffá tett a gazember! A harangöntő vállat vont. — Szerintem csak hálás lehetsz neki. Nem mindenkit részesítenek ekkora kitüntetésben. Szidhatod most már teli torokból. — Megszégyenített! Megalázott! — hördült fel Juhar. — Beletaposott az érzéseimbe! Aznap egy szót sem szólt. Dühösen végezte a munkáját, csak néha morgott valami átokíélét az igazgatóra, de csak úgy magának, a foga között. Másnap feltűnt neki, hogy furcsa szemmel méregetik a többiek. Legjobb komája, Bán Balázs is csak amolyan immel-ámmal felelt a kérdéseire, és látszott rajta, hogy legszívesebben még azt se tenné. — Mi van veled, Balázs? — kérdezte. — Megbántottalak valamivel? — Engem? Ugyan már. — Ne tagadd! Az orrodon látom, hogy valami bánt. — Mi bántana? Képzelődsz. Juhar Botond fürkészve nézett rá. — Az írás, mi? Amit az igazgató adott! Bán Balázs nem szólt, elfordította a tekintetét. — Szóval innen fúj a szél! — kiáltott diadalmasan Juhar, majd, mint akinek világosság gyűl az agyában, vállon ragadta a másikat. — Te, csak nem hiszed, hogy...?! — Az igazság az, komám — mondta kelletlenül Bán Balázs, — hogy nem mindenki kaphat ilyen írást... Juhar azt hitte, nem jól hall. Ernyedten engedte le a kezét, nézte még egy ideig Bán Balázst, aztán úgy elkezdett nevetni, hogy visszhangzott belé a műhely. — Szóval még te is azt hiszed, hogy én meg az igazgató... Nahát, ez még tréfának is képtelenség! — abbahagyta a nevetést, újra vállon ragadta Bán Balázst. — Annak a kontárnak a vicce az egész! Érted?! Csak nem hiszed, hogy én is a talpnyalója lettem és azért kaptam azt az írást...?! — Nem érdekes, hogy én mit hiszek — morogta Bán Balázs — de az emberek zúgolódnak. Az öreg Köszörűs huszonöt éve van az üzemben. Kiss Vince húsz, én is tizenöt, te meg komám, csak tíz éve. Aztán az írást még-is te kaptad! — Az istenit a sok marhájának! — öklözött a levegőbe Juhar. — Ezek meghibbantak! Bizony isten, meghíbbantak! Ebédszünetben odaállt az emberek elé. — Szaktársak, mi a fészkes fene van veletek? Úgy néztek rám, mint egy árulóra. Hát tehetek én róla, hogy az igazgató nekem adta azt az írást? Tehetek én arról, hogy ez a senki, aki annyit sem ért a harangöntéshez... — Szidhatod már — szólt közbe valaki — megvan róla az okmány! Juhar Botond elhallgatott. Úgy állt ott, mint akit igazságtalanul szemen köptek. Nem tudta, mit feleljen erre, vagy inkább nem tartotta érdemesnek, hogy bármit is feleljen. Megfordult és viszszakullogott a munkájához. — Gyere egy fröccsre — mondta műszak után Bán Balázsnak. — Sietek haza... — Gyere, mert kettévágom azt a hülye fejed! Már te is marha vagy!? A harmadik fröccs után azt kérdezte Bán Balázs: — Komám, mióta vagy te olyan jóba az igazgatóval? — Én? Te nem vagy észnél! — Ne dühöngj. Valami csak van e mögött az írás mögött. Ilyen írást nem adnak csak úgy. Ezt, komám, ki kellett valamivel érdemelni. — Kiérdemeltem! — horkant fel gúnyosan Juhar. — Tíz év óta mást se tettem, csak hogy kiérdemeljem...! — Na látod ... — szorongatta a poharát Bán Balázs. — Itt bűzlik nekem valami. Meg nemcsak nekem! Mert mások is szidták az igazgatót, meg a főharangöntőt, nemcsak te. Az írást meg csak te kaptad. — Mit beszélsz? — bámult rá Juhar. — Ügyesen ki volt ez csinálva, komám, azt meg kell hagyni! Még én is bedültem volna neked, sokszor olyan hévvel hőbörögtél! Ki gondolta volna, hogy csak provokálsz, aztán meg ugye... Juhar neki ugrott Bánnak. A nyakát kapta el. Úgy szabadították ki a keze közül. ásnap felment az igazgatóhoz. — Főnök — mondta csendesen —, vegye vissza tőlem azt az írást. — Miért, Juhar szaktárs? — nézett rá ravasz mosollyal az igazgató. — Mert... — vett nagy lélegzetet Juhar —, mert így már nem ér az egész semmit. — Hát, ha úgy gondolja... Akkor éppen visszavehetem. Juhar letette az írást az asztalra. — Meghálálom — mondta megkönyebbülten. — Ugyan — legyintett az igazgató —, semmi az egész. Hanem Juhar szaktárs, lenne mégis egy javaslatom. — Hallgatom, főnök. — Ha lehet, ezentúl az értekezleteken szidjon. Már csak a félreértések elkerülése végett is. Ott szedje le rólam a keresztvizet, ha valami nem tetszik. Megígéri? — Meg, főnök — morogta a harangöntő, és boldogan kihátrált az irodából. — Ravasz egy fickó — dünyögte szinte elismerően, ahogy ballagott a műhely felé, — átkozottul ravasz egy fickó. Tóth-Máthé Miklós: J UTALO M
