Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-15 / 12. szám
1 KEXJCT-MAQYAROBSZÁG irr«. janaár U. HOZZÁSZÓLÁS A MÉM válasza cikksorozatunkra Két cikksorozatban foglalkoztunk a közelmúltban a megye mezőgazdasági szakmunkásképzésével és szakmunkás-utánpótlásával. Az írásokra reagáló hozzászólások között érkezett szerkesztőségünkbe a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szakoktatási felügyelőségének válasza, a felvetett gondok precíz elemzésével. A most aktuális pályaválasztás miatt a levelet részletesen ismertetjük. Elöljáróban közük, hogy a sorozat a szakmunkásképzés, a pályaválasztás és az elhelyezkedés néhány általuk is fontosnak tartott kérdést tárgyal, bár ezek a problémák nemcsak a mezőgazdasági szakmunkásképzés sajátosságai; összefüggenek a szakmunkásképzés országos gondjaival. „A népgazdaság valamennyi ágában találhatók olyan szakmai munkakörök, amelyekben a munkaerőutánpótlás iskolai képzés útján nehézségekbe ütközik, mert a felvételre nincs elegendő jelentkező... Való igaz, ide tartoznak az áHattenyésztő és kertész szakmák is.” Utal arra a válasz, hogy a keresettebb, divatos szakmákkal szemben az úgynevezett nehéz szakmákban a jelentkezőket az állam kedvezményekkel, magasabb ösztöndíjakkal támogatja. A népgazdaság szempontjából ugyanis minden szakma munkaerő-utánpótlása fontos. Ezért nem tartják szerencsésnek az olyan megállapításokat, hogy például; „o mezőgazdaságban vannak ellenszenves szakmák. Az állattenyésztésben dolgozó szakmunkások eredményei nem támasztják alá azt a megállapítást, hogy ezek a szakmai munkakörök ellenszenvesek lennének. Az intenzív állattartási rendszerek elterjedése és növekvő vonzóereje előbb-utóbb az iskoláztatásra is kihal.” A válaszban egyetértenek azzal, hogy ezekbe az intézetekbe valóban a közepesnél gyengébb előmeneteld tanulók jelentkeznek. A számokban kifejezett gyenge átlag azonban egy tanárt sem keseríthet el. Igaz, a hátrányok behozása megnehezíti a tantestületek munkáját, „annál nagyobb azonban a dicsősége az iskolának, ha pedagógusai egész értékű, szakmailag és erkölcsileg megbízható munkásokat nevelnek a leghátrányosabb helyzetből hozzájuk kerülő fiatalokból is." Mi a vélemény a szakosodásról? A tantervek szerint az első két évben általános képzést kapnak a tanulók, a harmadik évben kezdődik el a szakosodás. „Az új, egységes szakmunkásképzés célkitűzései között szerepel a munkások általános műveltségének emelése, a tehetséges munkásfiatalok továbbtanulásának elősegítése és a munkáséletre nevelés, az üzemi termelési gyakorlattal szorosabb oktatási tevékenység megvalósítására irányuló törekvés. E célkitűzések sem tartalmazzák a fiatalok képzésében a túlzott korai szakosodást, mert a minél szélesebb alapképzés felel meg iskolarendszerünk nyitottságának.” A tankönyvekkel kapcsolatban megjegyzik, hogy vannak benne elavult részek, a MÉM-ágazathoz tartozó szakmák műszaki fejlődésének felgyorsult üte. me miatt azonban nincs mód a tökéletes követésre. Ezért szerencsés, ha a pedagógus egyben szakember, aki lépést tart a gyakorlattal, s az elméletet beépíti a tananyagba. „Annak érdekében, hogy a tanárok a legkorszerűbben tudják oktatni, folyamatosan megkapják a szükséges információkat tankönyvpótló jegyzetek, módszertani útmutatók útján, valamint a tanári továbbképzéseken.” A szakmunkásképzés egyik lényeges gondja, hogy a három év alatt igen sokan abbahagyják a tanulást. „A mezőgazdasági szakmákat tanuló ifjúság körében az I. osztálytól a szakmunkásvizsgáig a tanulóiétszám 9—10 százalékkal csökken. Az egyes szakmáknál eléri a 25—30 százalékot is.” Ennek okait azonban nem abban látják, hogy a tanulók nincsenek kapcsolatban a mezőgazdasági üzemekkel. „Általános társadalmi és gazdasági fejlődés eredménye, hogy a fiatalság nem beleszületik a mezőgazdaságba, hanem iskolában, vagy felnőtt korban beletanul a nagyüzemi mezőgazdasági termelésbe. Ez mindinkább így lesz, ahogy a mezőgazdaságban elterjednek az ipari eredetű nagyüzemi termelőeszközök. 1967-ben a mezőgazdasági szakmunkástanulók 54,2 százalékának a szülei mezőgazdasági, fizikai dolgozók, 1974-ben már a tanulóknak csak 42,2 százaléka származott mezőgazdasági foglalkozású családból.” A tanulók és az üzemek kapcsolatairól, a szerződésekről az 1969. évi VI. törvény intézkedik. Az iskolák legalább a 3. évben igyekeznek szerződést kötni. Ezenkívül a tanulók több mint 30 százaléka üzemi, társadalmi ösztöndíjat kap. Két szempontból is fontosnak tartják az üzemek és az iskolák, illetve a tanulók jó kapcsolatát. Az egyik a gyakorlati oktatás, a másik az elhelyezkedés, a beilleszkedés. „A gyakorlati oktatás megoldása valóban iskoláink legnehezebb feladata, tekintettel a mezőgazdasági üzemek gyors szakosodására... ezért részben az iskolai tanműhelyben, részben több specializált üzem igénybevételével oldják meg.” A beilleszkedés elősegítése érdekében és az új szakmunkás-magatartásért pedig már nagyobb a gazdaságok felelőssége az iskolákénál. Azzal a kívánsággal fejeződik be a MÉM hozzászólása, hogy a pályaválasztási propaganda időszakában „reálisabb lett volna a cikksorozat, ha tartalmában nemcsak a gondokról, nehézségekről szól, hanem az eredményekről is... Kérjük, hogy a következő időszakban a megyei sajtó a mezőgazdasági szakmunkásképző intézetek eredményeit, a mezőgazdasági szakmunkás-életpályák pozitív, biztató perspektíváit is mutassa meg az ifjúságnak.” EMBERSÉGBŐL ELÉGTELEN A csekken küldött „szeretet... « Gyakran halljuk, vagy olvassuk; „X. Y. emberségből jelesre vizsgázott”. Vagyis segített munkatársán, embertársán. Sajnos, azt is elég gyakran halljuk, hogy X. Y. „megbukott” a közvélemény előtt: elhanyagolta gondozásra szoruló anyját, vagy apját. A rokoni szálak lazulásának, a szülők és a gyermekek kedvezőtlen viszonyának is „köszönhető”, hogy Szabolcs-Szatmár megyében zsúfoltak a szociális otthonok. A szívfájdító, a kirívó példák közül is kiemelkedik egy pedagógus esete. Ez az ember egy Nyíregyháza melletti tanyán tanított, a tanyai pótlékkal kiegészített fizetésből jól megélt kis létszámú családjával. Jelenleg egy tanyai művelődési házat igazgat, most sem él rosszul. Nyolcvanéves édesanyja májusban az egyik — szintén koros — testvéréhez menekült és ott éldegélt 560 forint nyugdíjából. A nyolcvanéves néninek érthetően itt sem volt biztosítva a békés élete, ezért kérte, hogy utalják szociális otthonba. December elején lett a sóstói ottff1 hon lakója. Karácsonykor, a család ünnepén a néni szomorúan nézett ki a párás ablakon, nem jött látogatója. Így sóhajtozott: „Hát ezért nélkülöztem? Ezért neveltem belőle tanítót?” A hálátlan fiút a városi tanács havi 410 forint gondozási díj fizetésére kötelezte. (Az államnak havonta 2000 forintjába kerül egy idős ember gondozása.) A szeretetet — ha még van — csekken nem lehet átutalni! Megyénkben egy gyógyszerész fiú édesanyja is a szociális otthonban talált megértőkre és támogatókra. Egy pedagógus házaspárnál lakott a feleség édesapja. A tanár házaspár „büntetésből” a tévét sem engedte nézni az idős embernek, aki szintén a szociális otthonban talált menedéket. Egy hivatalnok így alkudozott a szociálpolitikai ügyintézőkkel: „Anyámmal nagyon megromlott a viszonyom. Az államnak 1500 forintot is fizetek, csak vigyék el”. A szabályok értelmében a tanácsok maximum 1200 forint eltartási díj fizetésére kötelezhetik a beutaltak hozzátartozóit. Az utóbbi két év alatt megyénkben 270 ággyal bővült a szociális otthonok hálózata, így viszonylag nem sokat kell várniuk azoknak, akiknek elhelyezési kérelmét jogosnak találták. Az előzetes felmérések szerint azonban egy-két év múlva nagyobb lesz a szociális otthonokban a zsúfoltság — főleg akkor, ha tovább lazulnak a rokoni szálak. Miért lazulnak, miért is lazulnának? Sok helyen az anyós és a meny, vagy az anya és a részeges fiú „klaszszikus” esetével találkozunk. Az is igaz, hogy az idős emberek egy része házsártos, többen közülük két világháború borzalmait is átélték... A fokozott élettempóban a fiatalok is idegesek, sértődékenyek, de egy-egy vita esetén ők állnak közelebb az igazsághoz. A békülést, a kapcsolat javítását azonban nekik kell kezdeményezni, az ősi és a mai törvény egyaránt kötelezi őket szüleik eltartására. A „köteles” szót fontos hangsúlyozni, mert számos fiatalnál a szeretetre, a viszonzásra nem lehet apellálni. Nábrádi Lajos TANULÓ TANÁCSTAGOK Több segítség a választóknak Tanfolyam vizsga nélkül Tanulnak a tanácstagok. Itt sem lehet csak a már meglévő tapasztalatokra alapozni, mert a tanácsi, közéleti munka igen szerteágazó. Nem szégyen a tapasztaltabbaktól elsajátítani a szükséges ismereteket. Erre gondoltak a megyei KISZ- bizottság és a megyei tanács vezetői, amikor a sóstói KISZ-iskolára háromnapos továbbképzésre hívták öszsze a megyei, városi és községi tanácsok ifjú tagjait. Kell a jártasság — Már régen terveztük, hogy a fiatal tanácstagoknak szakszerű segítséget nyújtsunk valamilyen formában. A háromnapos bentlakásos továbbképzés erre megfelelő — mondja Sebők Tamás, a KISZ-iskola vezetője. — A résztvevők előadást hallottak a 4. és az 5. ötéves tervről, aztán a lakóterületükön végzett munka szerepéről, az ifjúsági és a tanácstörvényről, a KISZ- élet időszerű kérdéseiről és a párt közművelődési határozatának végrehajtásáról. A leggyakrabban felvetődő problémákra szeretnénk választ adni. A második nap délután a lakóterületi munkáról beszélgettek a résztvevők, előadás után. A szünetben tettünk fel néhány kérdést három „hallgatónak”. — Mit ad önnek ez a három nap? Tisza Bálintné tsz-tag, Tunyogmatolcs, községi és megyei tanácstag: — Nemcsak elméleti, de gyakorlati segítséget is kaptam. Piskolti Ilona esztergályos, Nyírbátor, városi tanácstag: Már hamarabb is jöttünk volna, hiszen örülünk a támogatásnak. Én is 1973 óta vagyok tanácstag és először halvány fogalmam sem volt az egészről. Kell a politikai jártasság is, hogy jobban lássuk az összefüggéseket. Az ismeretek birtokában szakszerűbben meg tudunk magyarázni valamit a lakosoknak, nemcsak az asztalt verjük, hogy „kell.” Elmondjuk az embereknek Sarkadi Tibor gépcsoportvezető, Bököny, községi és megyei tanácstag: Nemcsak én örülök ennek a tanfolyamnak, hanem otthon, a községi tanács idősebb tagjai is, hiszen így jártasabb leszek azokban a dolgokban, amit ők évek óta végeznek. — Milyen problémákkal fordulnak Önhöz a lakosok? Tiszáné: Szerencsés helyzetben vagyunk. A közművesítés, az ellátás elég jó. Gyakran kérnek segítséget a fiatalok a munkahelyi beilleszkedéshez, a kultúrház bővítése, egy tánc- és tornaterem építése igen lényeges most nálunk. Piskolti: Az új húsbolt létrehozása, a bel- és csapadékvíz elvezetése, a szennyvízcsatorna építése és egy új ifjúsági centrum kialakítása jelenti a legfontosabb feladatokat. Sarkadi: A kövesút új szakaszának megépítése és a közvilágítás bővítése állandóan napirenden van. — Hogyan szervezik meg a társadalmi munkát? Tiszáné: Ha elmondjuk őszintén az embereknek, hogy miért kérjük a segítségüket, támogatják a munkánkat. Piskoltiné: A meggyőzés a legjobb módszer, 6oha nem szabad kényszeríteni senkit, hogy valamilyen munkát el „kell” végezni. Az önként vállalt feladat mindig nagyobb, jelentősebb a kötelezőnél. Sarkadi: Egy közösségben mindig jobban érzik az emberek, hogy a közös cél egyben egyéni érdek is. így van ez Bökönyben is. — Milyen segítséget nyújt a Hazafias Népfront és. a pártszervezet? Tiszáné: Az idősebb, tapasztaltabb pártmunkások kérés nélkül is szívesen segítettek első perctől kezdve. Piskoltiné: Egy éve pártalapszervezeti titkár is vagyok, de eddig még nem merült fel olyan probléma, ahol a pártvezetés támogatására lett volna szükség. Sarkadi: Nekem éppen ellenkező tapasztalatom van. Számtalanszor fordultam nemcsak a népfront munkatársaihoz, hanem a pártszerveztünkhöz is — ahol alapszervi tag vagyok — minden esetben segít. Rendszeres továbbképzést! — Milyen gyakran kellene ilyen tanfolyamot szervezni? Tiszáné: Legalább évenként kellene ilyen háromnapos továbbképzés. Piskolti: Én a hosszabb tanfolyam híve vagyok. Jó lenne hatnapost szervezni, mert így mire belejövünk a „tanulásba”, rögtön abba kell hagyni. Sarkadi: Esténként a többiekkel is beszélgettünk arról, nem ártana rendszeresen megszervezni ezt a továbbképzést. Nemcsak a mi hasznunk, hanem elsősorban a lakosoknak segítenek ezzel. Vizsgát nem tettek az ifjú tanácstagok a tanfolyam végén. Az igazi „vizsga” akkor lesz, amikor a lakosok gondját, baját gyorsan, szakszerűen tudják elintézni a szerzett ismeretek segítségével. Tóth Kornélia Fotópályázatunkra érkezett Egyszer engemet is felfedeznek... Beküldte: Sándor József, Nyíregyháza, Kígyó u. 2. J
