Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-10 / 8. szám

1976. január 10. KELET-MAGYARORSZÄG 7 SZÜLŐK FÓRUMA Hazudós — kitől tanulta ? Egy gyermek sem szüle­tik úgy, hogy „hazu­dós”. A hazudozásra a példát rendszerint a környe­zetében élő felnőttektől kap­ja, akik maguk sem tudják, hogy milyen rosszra tanítják a gyermeket, amikor valamit letagadnak előtte, másképpen mondanak el, mint ahogyan történt, vagy hazudnak. De nézzünk csak néhány példát. Vasárnap van. A család a konyhában ebédel. .Az ablak előtt elhalad a szomszédasz­­szony új, nagymintás ruhájá­ban. Az édesanya megjegyzi: „Már megint milyen ízléste­len rongy van ezen a Füredi­­nén!” A gyerek hallja, de hallja a folytatást is. Később ugyanis átjön az asszony és kérdezve lép be a konyhába: „Mit szóltok az új ruhám­hoz?” — „Csodás, ízléses min­ta, nagyon jól áll neked!” Zsuzsi kövbevág: „Anyu, te most hazudsz!” És máris csat­tan a pofon, ami elhallgattat­ja a gyermeket, csorbát ejt az igazságérzetén és gondol­kozóba ejti: igazat kell-e egyáltalán mondani az em­bernek, ha más a véleménye, vagy jobb hazudni, hiszen az édesanyja is azt tette. Máskor meg ott vét hibát a szülő, hogy cinkosává teszi a gyermeket „elhallgatás” ügyben. A kicsi látta, hogy eltört a szép vizeskancsó, anyuka ejtette ki a kezéből. „Nem mondjuk meg apunak!” — így az anya. „Ugye, te okos kislány vagy, nem árulod el? Veszünk majd helyette titok­ban másikat”. Jóllehet a ta­pintat, a munkából fáradtan hazaérkező férj kímélése ve­zeti az édesanyát, mégsem bo­csátható meg, amit tesz. Leg­közelebb igazságtalanul ad szidást, esetleg verést is a gyermeknek, ha nem mondja meg, hogy eltört, vagy elvesz­tett valamit, hiszen az elhall­gatásra az édesanyjától ka­pott példát. Az I.—II. osztályosok az első keresztkérdésre elárulják szüleiket. Túl szép a rajz. Először meg­kísérli határozottan állítani, hogy önálló munkája. A ta­nító néni kételkedésére meg­törik és bevallja: „Apukám segített, de azt mondta tagad­jam le!” Még elgondolni is rossz, hogy milyen súlyos hi­bát követett el az édesapa. Gyakran kap tanácsot egy­­egy gyermek a szülőtől radi­­rozás, lapkitépés letagadására. Rendszerint hazugsággal „fel­vértezve” érkeznek a későn­­jövők. Nagyon, nagyon kevés gyermek állított be azzal hozzám, hogy: „Ne tessék ha-, ragudni elaludtunk”. „Nem hallottuk meg az ébresztő­órát!” — ami rendszerint a késés valódi oka. A legkülön­félébb dolgokkal mentették magukat, amelyről többször kiderült, hogy „Anyukám mondta, hogy ezt mondjam" Ilyenek: vérzett az orrom, hánytam, tejért kellett menni, szálka ment a kezembe, stb. stb. Természetesen előfordul valóban egy orrvérzés, hányás de a tanítónő gyakorlott sze­me észreveszi, hogy mikor áll hamis gyerekkel szemben. Ezekben az esetekben az édesanya a hibáját, hogy pon­tatlanul indította gyermekét az iskolába, tetézi azzal, hogy hazudozni tanítja. Sokszor találkozunk na­gyokat mondó gyerekkel. Volt többek között egy olyan kis tanítványom, aki az állította, hogy neki ezer mesekönyve van és ő azt mind elolvasta. Hiába mondtam a 8 éves fi­úcskának, hogy ezer az na­gyon sok (100-ig tanultunk akkor számolni!), ő csak állí­totta, hogy márpedig neki annyi könyve van. Az elsők között látogattam meg ezt a családot. Andris tudta, hogy jövök. Elém sza­ladt az előszobába, először utamat akarta állni, azután két karjával a nyakamba csimpaszkodott és fülembe súgta: „Nem igaz, hogy ezer mesekönyvem van. Csak ki­lenc van, de azokat mind el­olvastam!” Elmondtam neki ott mindjárt, hogy én tudtam, hogy neki nincs ezer mese­könyve, csak nem akartam megszégyeníteni a társai előtt. Megmagyaráztam neki. hogy a társai rájönnek, hogy na­gyokat mond, akkor azt sem hiszik majd el, ha igazat ál­lít. Hosszasan beszélgettem az édesanyjával is. Sajnos, ő is nagyokat mondogatott. Ilye­neket: „Mi mindig a legdrá­gább ruhát és játékot vesz­­szük Andrisnak! Megtehetjük. Igazán jól keres az apja . ..” stb. stb. Megbeszéltük ugyan, hogy közös erővel leszoktatjuk a gyermeket a nagyokat mon­dásról, mégis úgy éreztem, nem a legjobb szövetségessel társulok, hiszen a gyermek rossz példát kap az édesany­jától. — Kitől tanulta? — teszik fel a szülők méltat­lankodva ^ mégis a kér­dést. Gyakran kétségbees­ve és önmaguknak. Kitől? Kérdezhetjük valóban gyak­ran önmagunktól. Írásomban zömmel ne­gatív példákat mond­tam el, — olyanokat, hogy mit és hogyan ne te­gyünk. Gondoljunk ezekre is, amikor arról esik szó, hogyan és milyen módszerekkel ne­velhetjük őszinteségre a gyer­meket. Dr. Gergely Károlyné Decemberben Budapesten rendezték meg a TASZSZ fotókiállítását, a „Szovjetunió képek­ben” címmel. A nagy sikert aratott kiállítás anyagából ezúttal A. Zolnyikov: Hideg van, — felvételét mutatjuk be olvasóinknak. TELI OLIMPIA BLOKK A Magyar Posta deeember vé­gén 10 forint névértékű blokkal egészíti ki a már ismertetett té­li olimpia sorozatot, A blokkot Szabó János tervezte és jégtán­cos párt ábrázol. A keretet egy Jégkristály rajzolata és külön­böző színű megnövelt árnyéka díszíti. A Magyar Posta i960 óta négyévente rendszeresen meg­emlékezik a téli olimpiáról. 1964 óta a sorokat blokk is kíséri. Ezek a kiadások az olimpia összes versenyszámát bemutatják. Az utolsó sorozatok a színek (néha túlzottan) gaz­dag felhasználásával kívánják a filatelista világ figyelmét maguk­ra vonni. ÉVZÁRÓ Világszerte, sót még itthon, tehát saját hazájában is elis­merést aratott sorozatokkal, blokkokkal gyarapodott albu­munk 1975-ben. Nagy sikere volt a Michelangelo és az európai biztonsági értekezlet blokknak, a bélyegnapi (Mátyás király kút­­jait ábrázoló) sorozatnak és blokknak. A tavalyinál néggyel több bélyeg, összesen 73 darab került forgalomba, a blokkok száma változatlanul 7 maradt. A teljes névérték 240 forintot tesz ki, vagyis az előző évinél 30 forinttal kevesebbet kellett ki­adnunk. Az elmúlt évet ugyan­is súlyosan megterhelte a tájak­városok sorozat 50 forintos cím­letének megjelenése. TÖRTÉNELEM ES KULTÚRA kával készített kehely és a St. Wolfgangról festett kép a már megszokott szép kivitelben ke­rülnek bélyegre. Az osztrák posta 1976-ban di­csőséges hagyományokat és a nemzet kultúráját tárja bélyeg­gel a világ elé. Két blokk jele­nik meg. Ausztria millenniumát a kilenc szövetségi állam címe­rét ábrázoló bélyeget magába foglaló blokk is köszönti. A Burgtheater (az egykori udvari színház) 200 éves fennállására készülő blokk a színház homlok­zatát és nrűvészi pompával ki­képzett . lépcsőházát mutatja be. Históriai időket idéz fel a Ba­benberg kiállítás (a családalapí­­tó 976-ban kapta hűbéri birtokul Ausztriát) és a Karintiát köszön­tő bélyegek, sőt a karácsonyi kiadás is, amely középkori táb­lafestményben gyönyörködtet. Robert Bárány, Nobel-díjas or­vos és Rilke a híres költő arc­vonásai a kultúra megbecsülését hirdetik. Különleges ötvösmun-A BELYEGEK MEGIGEZTEK Ausztráliában bíróság elé állí­tották R. Walkert, mert egy melbournei kereskedőtől lopott. A nyomozók a vádlott lakásán az eltulajdonított példányokból latalmas gyűjteményt találtak. A tettes elmondta, hogy nagyon vágyott a bélyegritkaságok meg­szerzésére, de nem tudott elég pénzt összegyűjteni. Leküzdhe­tetlen érzés kényszerítette arra, hogy a boltban válogatás köz­ben elemeljen néhány értékes bélyeget. A bíróságot a veszé­lyes birtoklási vágy nem hatotv ta meg, Walker hosszabb ideig elmélkedhet a bélyeggyűjtés tisztességes formáiról és még­­inkább arról, hogy működése közben ne hivatkozzán filatelis­ta érzelmeire. GYERMEKEKNEK Piti/kapott/ka ka rá csotn/a Nini hull a hó! — kiáltott föl Pitykepotyka, mikor el­húzta a függönyt és kinézett az ablakon. Már szedte is a lábát, az udvarig meg sem állt. Vidáman ugrált ott, s gyönyörködött a szállingózó hópihékben. Azok meg rá­szálltak tenyerére, kinyíltak rajta, majd a kéz melegétől szétolvadtak. Szegény hópihe virágok rövidke élet adatott meg számukra Pityke tenye­rén. Ujjongó jókedvének édesanyja vetett véget. — Pityke gyere fel, átázik a pulóvered, beteg leszel. — Fehér karácsonyunk van — mondta boldog lihe­­géssel mikor belépett az aj­tón. Karácsony napján a kör­nyék hegyoldalait fiúk, lá­nyok jókedvű csapata népe­sítette be. Csúszkáltak, szán­kóztak, volt aki sítalpat kö­tött és társai nagy derültsé­gére azzal bukdácsolt. Pityke nem tartott velük. Ó a ház körül tett-vett, se­gített. Amióta édesapját el­temették az otthoni munkából több hárult rá, becsületére le­gyen mondva, el is végezte tiszteséggel. A délután a fenyőfa díszí­tésével kezdődött. A fiatal lúc gyantás, friss illata betöltötte az egész lakást. Öntöttvastar­tóba faragták talpát, s a nagyszobába az állólámpa he­lyére állították. Volt vagy két méter, ezért Pityke a kis­­székről is csak nyújtózkodva érte el a magasabb ágakat. A fehér angyalhaj, a vörös, lila üveggömbök és a fénylő ezüst szalagok sorra előkerül­tek a papírdobozból, hogy az­tán a fán pompázzanak. Mikorra beköszöntött az est, ott díszelgett színes ruhá­jában a fenyő. Csúcsán a nagy arany süveggel. A havas táj fölött kigyúltak a csillagok, s két hófelhő kö­zött kiváncsiskodva kikandi­kált a kerek hold. Mit láthatott? Sok pici házikót a dombok között. Ablakaik apró para­zsak, zsarátlottak a csöndes estében. Gyertyagyújtáshoz készü­lődtek a családok. Pitykepotykáék is. A va­csora elkészült, az asztal megterítve. Pityke a konyhá­ban várt a csengő hivó hang j ára. Szobába lépve, szíve heve­sebben vert. Tele volt iz­galommal. Az ajándékok, könyvek, társasjátékok és egy korcsolya, melyre annyira vágyon, a fenyőfa alatt sora­koztak. Hamarjában nem is tudta, mihez nyúljon. De mielőtt bármit is kezébe vett volna a mamához lépett, két kézzel kulcsolta át a drága arcát s úgy köszönt meg mindent ne­ki. A lemezjátszón felcsendült a karácsonyi dal. A mama is énekelt. Pityke folytatta. Mig egymás mellett állva nézték a csiHogó fát, csak rá gondol­tak, az édesapára. Pityke lehunyta a szemét. A gyertyák lánynyelvei megnyúltak, a csillagszórók túzdáliái kibomlott lángszir­mokkal világítottak. ' A szoba falai kitágultak, hegyek magaslottak körben, s az ég boltozatán csillaglány­kák kórusa zengett. A fények zuhatagában va­lahol távolról homályosan fölbukkant édesapja bajúszos, elfáradt arca. Az apró házakban ezekben a pillanatokban ajándékozták meg egymást az emberek. Te­kintetükből a szeretet és bol­dogság fényei sugároztak. Kint nagy pelyhekben hul­lott a hó. Csodálatos, szép karácsony este volt. .. Orosz László Úttörő­posta Vízszintes: 1. Alföldi víznyerőhelyek. 6. AY. 7. Ibolyka. 8. Sakk fele. 9. Gépjárművek meg­állását segíti elő. 11. AZK. 12. Muzulmán nép. 14. Ér­tékes fém, rozsdásodás elle­ni bevonatnak is használják. 16. Fiúja. 18. Ételízesítő. 20. Megfejtendő (folytatása a függ. 6. sorban). 21. Római 1100. 22. Menyasszony. 24. Jövendőmondó. 25. Szemé­lyénél. 27. Dél-alföldi város. 28. GKTD. 29. Makk betűi keverve. Függőleges: 1. Ritka. 2. Római 1001. 3. Ilyen hal is van! 4. Téli sport. 5. Vízben haladó. 6. Megfejtendő (a vízszintes 20 folytatása). 10. Fonott edény. 11. Menyasszony. 13. Bir betűi felcserélve. 14. Né­ma kacat! 15. Szenny. 17. összevissza tár! 19. Időjel­zők, időegységek. 21. Tréfa. 23. Női énekhangszín. 24. Lekvárféle. 26. Ajándékoz. 27. Néma móka. Megfejtendő: Vízszintes 20, függőleges 6. Múlt heti megfejtés: — EREDMÉNYES BOLDOG ÜJ ÉVET. Könyv jutalgm: Harangi Sára Kocsord, Farkas István Nyíregyháza, Kardos And­rás Nagykálló, Kovács Mar­git Újkenéz és Puskás Gyöngyi Besenyőd. DECEMBERBEN TÖR­TÉNT. A teremi általános iskolások valamennyien úttörők és kisdobosok. A fenyőünnepen műsort ad­tak, és „Szép élet az út­törőélet" címmel vetélke­dőt rendeztek. Az ünnep­séget tánccal zárták. A győrteleki pajtások a hó­nap elején ugyancsak mű­sorral köszöntötték a he­lyi szociális otthon lakóit. Az idős emberek nagy örömmel fogadták az út1- törők és kisdobosok meg­emlékezését, a kis papír­mikulásokat. A hagyomá­nyokhoz híven az óvodá­soknak és az első osztá­lyosoknak is megrendezték a Télapó-ünnepséget. A nagydobosi általános iskolások új úttörőszobát kaptak a Petőfi Sándor Termelőszövetkezet és a községi tanács segítségé­vel. Az átadáskor Vastagh György vb-elnök és Nagy Zoltán tsz-elnök úttörős­­élményeikről beszéltek a pajtásoknak, hiszen ők is a csapat tagjai voltak. A Rákóczi-akció keretében kirándultak Tiszalökre, Sárospatakra, és Tokajba. Télapó-ünnepségükre meg­hívták a nevelőotthon la­kóit is. Az ifjúsági klub tagjai hátalmas fenyőfa* állítottak, a Petőfi KISZ- alapszervezet társasjáté­kokkal lepte meg az úttö­rőket. A Szatmár Bútor­gyár Radnóti szocialista brigádja könyveket és já­tékokat ajándékozott a csapatnak. KAPCSOLATOK VÁL­LALATOKKAL. A puszta­dobosi úttörőcsapat Vörös Csillag raja jó kapcsola­tot alakított ki a Szabolcs Cipőgyár I. KlSZ-alap­­szervezetével. A baráti le­velezés és segítségnyújtás után a pajtások ellátogat­tak az üzembe, majd a KISZ-eseket teadélutánra hívták a gyerekek. Kará­csonyfát és egy-egy köny­vet kaptak ajándékba. A kéki pajtások Télapó­ünnepségén a nyíregyházi húsipari vállalat brigádja vett részt. A brigád már az elmúlt években is so­kat segített a gyerekek­nek, megjavították a pa­dokat, fogast készítettek s a kialakulóban levő csapa­totthonba szép zászlótartót kovácsoltak. A helyi KISZ- szervezet is ajándékokkal gazdagította a pajtások „játéksarkát”. HlREK. Sikeres bemu­tató rajfoglalkozást tar­tott a nyírtassi általános iskolában Deák Mihály­­né nevelő. A foglalkozáson részt vettek azok a neve­lők is, akik a szakmai to­vábbképzésen adják át ta­pasztalatukat iskolájuk pe­dagógusainak. A porcsalmai úttörőcsa­pat 7. és 8. osztályosok számára szellemi vetélke­dőt rendezett a pályavá­lasztás megkönnyítésére. Minden rajból a legjobb 5—5 úttörő versenyzett. A kérdések a szakmákká: voltak kapcsolatosak. Pél­dául egy szakma „körül­írásából” ki kellett találni, melyikről van szó. A ver­senyzők a játékos díja­zás mellett sok ismeretet szereztek. V

Next

/
Thumbnails
Contents