Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-08 / 6. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1978. jamtór 8. A Pentagon Képtávírón érkezett rekordja Az Egyesült Államok­ban immár ki tudja, hányadik esztendeje minden új katonai költség­­vetés olyan tetemesen túl­szárnyalja a , megelőzőt, hogy megdönthetetlen re­kordnak tűnik. De csak a következő költségvetésig... így 1970-ben a katonai költségvetés 77,8 nriilliárd dollár volt, 1973-ban elérte a 85,2 milliárdot, 1975-re már 104,7 milliárdot irá­nyoztak elő, 1976-ra pedig a Pentagon 120,9 milliárd dol­lárt kért! Ugyanekkor a meghökkent nyárspolgárral megpróbál­ják elhitetni, hogy a kato­nai előirányzatok szédüle­tes növekedése csupán az infláció következménye. A fegyverkezés és a reá for­dított kiadások szintje — úgymond — változatlan, sőt még csökken is! A helyzet azonban merő­ben más: „A kormány ta­valy 14 milliárdos növeke­dést javasolt. Ennek az összegnek körülbelül a fele írható az infláció számlá­jára, a fennmaradó résznek a védelmi program „reális növekedését kell biztosíta­nia” — közölte 1975. októ­ber 3-án a New York Ti­mes. Az amerikai kongresszus képviselőháza az 1975. júli­usától 1976 októberéig ter­jedő időszakra nagy szó­többséggel jóváhagyta a hallatlan „védelmi” elő­irányzatokról szóló törvény­­tervezetet. Az összeget azonban 112 milliárd dol­lárra „korlátozta”. A gyakorlat tanúsága sze­rint azonban az Egyesült Államok tényleges katonai kiadásai mindig nagyob­bak a kongresszus által el­fogadott költségvetésnél. A „pótkiutalások” módszerével rendszerint nemcsak, hogy helyreállítják, hanem meg is tetézik a megnyirbált összeget. Az amerikai hadiipari cé­gek nagy megrendeléseken dolgoznak: 1. Folyamatban van a Mi­­nuteman interkontinentális ballesztikus rakéták „első és második nemzedékének” felváltása a „harmadik nemzedékhez” tartozó, kü­lön célokra irányítható, többrobbanófejes rakéták­kal (MIRV). 2. Folytatódnak a Pogei­­don-rakétákkal felszerelt Trident-rendszerű új atom­tengeralattjárók létrehozá­sával kapcsolatos munkála-r jók. Minden tengeralattjáró' körülbelül egymilliárd-há­­romszázmillió dollárba ke­rül. 3. Uj „B—I” stratégiai bombavetőket építenek. Egy-egy ilyen repülőgép mintegy 80 millió dollárba kerül. Felújítják a vadász­­repülőgépek állományát, ezek darabonként 8—14 millió dollárba kerülnek. A felsorolt adatokból ki­tűnik. hogy a fegyverfaj­ták közül egyesek ára hihe­tetlen magasságokba emel­kedett. Ez azonban egyál­talán nem igazolja a kato­nai kiadások általános nö­velését, hiszen az áremelke­désben elsősorban és főleg a minőségi fegyverkezési verseny jut kifejezésre. Márpedig ez végső soron semmivel sem kevésbé nö­veli a háborús veszélyt, mint a mennyiségi verseny. Tetemes összegeket hasítanak ki számos ország — a Penta­gon állandó és új kliensei — „katonai segélyezésére”, így például a kormány szükségesnek tartja, hogy Izraelnek 2,3 milliárd dol­lárt folyósítson. A Pentagon megnöveke­dett igényeinek — vezetői­nek elgondolása szerint — „példaképül” kell szolgál­niuk az Egyesült Államok szövetségesei számára és ar­ra kell ösztönözniük őket, hogy fokozzák a katonai előkészületek növelését cél­zó erőfeszítéseiket és kiadá­saikat. Szvjatoszlav Kozlov Oskar Fischer, az NDK külügyminisztere, mint már jelentettük, kedden kétnapos hivatalos lá­togatásra Párizsba érkezett. S kedden délután megbeszélést folytatott Sauvagnargues francia külügyminiszterrel. A két külügyminiszter szer­dán délután újabb megbeszélést tartott. Hétfő óta tart Madridban a metrósztrájk. A földalatti vasút járatainak leállása miatt a sponyol főváros felszíni forgalma rendkívül nehézkessé vált. Edward Gierek Varsóban fogadta a Nyugatné­met Szociáldemokrata Párt parlamenti frakció­jának vezetőjét, Herbert Wehnert. (Kelet-Ma­­gyarország telefoto) — Miért? — A magyarázat kézen­fekvő. ön azt is említette, hogy a biorezgésszám-változ­­tatás bárki számára könnyű­szerrel megoldható. — Pontosan ez a helyzet. — Beszélt már valakinek erről a műveletről? — Még nem. — Nagyszerű. Kérem, ne is tegye. Gondolja meg, ez ve­szélyeztetné egész ügyintézé­si rendszerünket. Értelmét veszítené az a hatalmas re­gisztrációs munka is, ame­lyet eddig végeztünk. Meg­inogna, felbomlana a gazda­sági, szociális és egyéb irá­nyú menedzselés. Kezdve attól, hogy kétségessé válna egyszerű telefonkapcsolatok megteremtése, közönséges üzenetközvetítés, az egyéni szolgáltatás, egészen a nagy volumenű kereskedelmi és más ügyletek gyors, meg­bízható, írásos bizonylatok nélküli lebonyolításáig. Amennyiben kérésünknek eleget tesz, csak velünk köz­li a módszerét, nem ismer­teti senkivel sem szóban, sem írásban, hogy anyagi kár ne érje, kiutaltatom önnek azt a honoráriumot, amelyet a he lyi lap fizetne érte. ötven koronát. Nos? Hát a Törpére sok min­dent lehet mondani, de hogy könnyelműen szórná a köz­pénzt, azt semmiképp. Egy Európa legnagyobb ruhagyára VARRÓGÉPEK ÉS ÖLTÖ­NYÖK. Lássuk a gépgyártó vállalatot. Egy kis kacska­­ringós utazás Brnoból és csodálatosan szép fekvésű városkába érkeztünk. Bos­­kovicébe. A Minerva Var­rógépgyárat a hivatalos ira­tok szerint 1938-ban alapí­tották. Ez az évszám azon­ban csak azt jelzi, amikor megszervezték a tőkés nagyvállalatot. A Minerva múltja, illetve a boskovicei varrógépgyártás több mint szász esztendőre tekinthet vissza, hiszen 1871-ben már híressé vált az itt gyártott varrómasina. A Minerva (Pállasz Athéné latin neve, aki a görög mitológiában az ipar, a művészet és a tudo­mány istennője) név, már­kajelzés ma már ismert Csehszlavákia határain túl is, elsősorban a konfekció­­ipar szakembereinek köré­ben. A gyár főmérnöke szíve­sen bemutatja a boskovicei gyárat, amelynek meghatá­rozó fellendülése az 1958— 1960-as nagyobb méretű be­ruházások megvalósítása és profiltisztítása volt. Eleinte csak az ismert házi varró­gépeket gyártották a bosko­vicei üzemben, majd növel­ték a mennyiséget és hama­rosan elérték az évi 160 ezer darabos szériát és eh­hez még hozzá lehet számí­tani 18 ezer darab ipari varrógép elkészítését is. Ké­sőbb aztán, 1960-as beruhá­zások elkészülte után orien­táltak az ipari varrógépek felé. Átvették ezt a profilt a gottwaldovi gyártól és 1968-ban végleg megszüntet­ték a házivarrógépek gyár­tását. A BOSKOVICEI GYÁR­BAN 2300 ember dolgozik és összesen negyven féle típusú gépet készítenek. Elsősor­ban konfekcióiparnak, a ci­pőgyáraknak, a bőrruhaké­szítő iparnak és különféle vászonáruk (sátrak, hátizsá­kok stb.) varrására alkal­mas masinákat találhatunk a gyártmányok között. Boskovicében is tapasztal­hattam, hogy a gyár meny­nyire együttél a városkával, mondhatnánk úgy is, hog" a település gondja és örö­me a gyár gondja és öröme, s megfordítva is pontosan így van. A Minerva gyár az elmúlt ötéves tervidőszak­ban 72 lakást adott dolgozó­inak és anyagilag ösztönzik, támogatják a magánházat építő dolgozókat. Nemrégi­ben készült el a városka fe­dett uszodája, amelyet tel­jes egészében a varrógép­gyár finanszírozott. A fő­mérnök, aki maga is bos­kovicei születésű, elmondta, hosszúujjú férfipulóver árán venné meg zseniális felfede­zésemet! Ez a fukarság vi­szont megkönnyíti számom­ra, hogy nagyvonalú Gráll­­lovag lehessek., — Nem tartok igényt a honoráriumra — jelentem ki. — Elvi szempontból. Magyar újságíró csak olyan pénzt vesz fel, amelyért keményen megdolgozott. — Felnézek a mennyezetre, nem repedt meg, hja, a szolid dán épí­tőművészet. — A biorezgés­szám megváltoztatásának módszerét díjmentesen ma­gyarázom el önnek. És önön kívül csak egyetlen aarlesi lakosnak. Úgy, hogy az illető­nek előbb szent esküjét ve­szem, miszerint a titkot csak akkor hozza nyilvánosságra, há ön nem tartaná be a fel­tételeimet. Személyes ellen­őrzést nem gyakorolhatok, hat óra húszkor ugyanis el­pöfögök a menetrendszerű hajóval. All az alku? — Milyen feltételei vannak Kopra úrnak? — Feltételeim a követke­zők: először is... az uszodát végeredményben a dolgozóik és azok gyerme­kei, rokonsága használja. S így sokkal jobban érzik ma­gukat a szülők az üzemben és később, amikor felnőnek a gyermekek természetes­nek tartják, ~ hogy követik őket a gyárba. Az üzem mellé építették az óvodát, amelynek „nyitvatartási ideje” a műszakkezdéshez és befejezéséhez igazodik. A gyári klubot is bárki láto­gathatja belépő nélkül. Azt mondják, elképzelhető, hogy egy fiatal így kezdi: megis­merkedik a klubbal, az ott zajló élettel, haverokat sze­rez, akik a varrógépgyár if­júmunkásai, s a következő, belép a barátok munkahe­lyére, velük együtt dolgozik. Van ebben valami. A 7200 DOLGOZÓT FOG­LALKOZTATÓ PROSTE­­JOVI RUHAGYÁR jelenleg kontinensünk legnagyobb konfekcióüzeme. Az O. P. Prostejov viszonylag új üzem, tehát a legkorszerűbb üzemszervezési megoldáso­kat alkalmazhatták létesíté­sekor. Csillagformájú az épületkomplexum, a legide­álisabb technológiai sorren­det alakíthatták ki az üzem- és munkaszervezési szak­emberek. Éltek is a lehető­ségekkel. A szerkesztő kollé­ga kalauzolt el a nagyválla­lat kereskedelmi igazgatójá­hoz, s közben „ijesztgetett", hogy ebben a központi gyár­ban a munkatermeket össze­kötő folyosók hossza ponto­san tizennyolc kilométer. Látta arcomon a csodálko­zást, s megnyugtatott, nem kell végiggyalogolni ezt a távolságot. A kereskedelmi igazgató bő választékot kínál: kuta­tóintézetüket, varrodai rész­leget, szabászatot, tervező­ket, szociális létesítményei­ket, divatbemutató termei­ket, raktáraikat és így to­vább. — Hány napig ma­rad? — nézett rám kérdőn. Mondtam, hogy másfél órá­ig. — Akkor csak futólag lehet valamit megnézni. Csak futólag. Férfiöltö­nyöket és női ruhákat, fel­öltőket készítenek igen nagy mennyiségben. Évente 4,2 millió darab öltöny készül, amelynek felét külföldön ad­ják el. Az ötvenszázalékos export megoszlása: a Szov­jetunió 27, a tőkésorszá­gokba 23 százalék kerül. Eb­ben a központi üzemben 5200-an dolgoznak, míg 2000 ember kisebb üzemeikben talál munkát. A szabászat a központban van, a fióküze­mekbe a kiszabott anyagot viszik. Mint római katona a vár­tán, úgy áll őrt Kis Erik a fészer oldalánál. Lábánál a fedeles kosár, a zsákot a melléhez szorítja feltehetően azért, hogy a két hatalmas dogg, Gorm és Helga ne köt­hessen közelebbi ismeretsé­get a cicával. — Minden rendben? — kérdem. — Mindes rendben. — Tessék, itt vannak a daxli gyerekek. Mind a há­rom állatot épp oly ügyesen, ahogy elloptad, most gyorsan visszaszállítod. És ami tör­tént, szigorú titok. Nem ké­rem rá a becsületszavadat, bátor és szilárd jellemű fia­talembernek ismertelek meg, fogadkozás nélkül is bízom benne, hogy nem árulsz el. Újból felizzanak a maxi­­szeplök az arcán, tekinteté­ből árad a boldogság és a büszke öröm. Azt gyanítom, hogy ez a mai nap tulajdon­képpen nem is az én nagy napom, hanem inkább az övé. (Folytatjuk) VÉGIGNÉZTÜNK EGY VARRODAI SZALAGOT. Különösképpen nem tér el semmiben a nálunk is is­mert ruhagyári műhelyektől. Ami mégis több, az a szó szoros értelmében a többet jelenti, vagyis összesen 7200 dolgozót. Persze van újdon­ság a technológiai sorrendi­ségben. Mindent praktikusan elő tudnak készíteni, az időt és gépeket maximálisan ki­használják, s nem utolsó­sorban a ma ismert legkor­szerűbb technikai berende­zésekkel rendelkeznek. A sokféle és fajta Minerva­­gépek mellett nem ritka az angol, NSZK-, belga gyárt­mányú speciális varrógépek száma sem. A vasalóberen­dezésekről nem is beszélve. Az alapanyag, a szövetek eredete zömmel hazai gyár­tás, de importból is varrnak öltönyöket. Fölsorolni szinte nem is érdemes, hogy ennek a kor­szerű nagyvállalatnak mi­lyen óriási előnyei vannak a régi üzemekkel szemben. Más itt a konyha, a klub, az orvosi rendelő, a saját fűszerüzlet, a sportkombi­nát, az ellátottság, a lehető­ségek. A kereskedelmi igaz­gató megjegyzi, hogy kény­telenek is magas színvonalú szociális ellátást garantálni, hiszen a vállalat dolgozói­nak 80 százaléka nő és irigylésre méltóan fiatalok, mivel az átlagos életkor mindössze huszonhat év. Ér­deklődtem a munkaerő­­helyzetükről, hiszen azt tud­tam, hogy a vállalat szék­helye Prostejov nem valami nagyváros, s persze más üzemek is vannak a telepü­lésen és környékén. — Fájós pontra kérdezett — nézett vissza elgondol­kodva az igazgató. — Arról nem is szólva, hogy jelenleg 1200-an vannak odahaza gyermekgondozási segélyen. De ennél a kérdésnél áll­junk meg egy pillanatra. Aki ugye második gyerekét szüli, és a 24 hetes fizetett szabadság után még két évig odahaza marad, havi 500 korona fizetéssel, annak mi lehetővé tesszük, hogy az általa megfelelő szabad ide­jében bejárjon négy-öt órá­ra, vagy amennyit akar dol­gozni. Ezt sokan igénybe is veszik, vagy a nagymama kisegít, esetleg a férj átve­szi néhány órára a kisbaba ellátását, őrzését. Ezenkívül kihasználják a környező falvak fiataljainak elhelyezkedési vágyát. Mert amíg a kislányok, s a fiúlc is az általános iskolába jár­nak, a gyár képviselői gyak­ran fölkeresik őket, üzemlá­togatásra invitálják az osz­tályokat, esetleg kirándulá­saikat szervezik és anyagi­lag is támogatják. Nem hi­szem, hogy rosszízű csábítás, csalogatás volna ez, csak így lehet elképzelni a mun­kásutánpótlást. Az életbe ki­lépő ifjak inkább mennek oda, ahol már ismerik a kö­rülményeket és őket is is­merik, szeretettel várják. A PROSTEJOVI RUHA­GYÁRBAN az üzemi terme­lési tervek mellé éppen olyan körültekintően és kö­telezően elkészítik a szociál­politikai terveket is. Ebben szerepel a tanulás, a szak­mai továbbképzés, a szak­munkás-tanulók képzése, az orvosi ellátás helyzete, üdül­tetés, kulturális tennivalók, lakásépítés. Sok lakást föl­építettek a gyár számlájára, de amint mondják, nem is elsősorban anyagi gond ná­luk a lakásépítés, hanem építőanyag és építési kapa­citás gondja.- Az év köze­pén adtak át egy negyven lakásos házat és épül újabb 200 lakás, amelyet 1976-ban adnak át dolgozóiknak. A ruhagyárban 2100 korona az átlagkereset és évente 400— 600 korona nyereséget fizet­nek. Az is igaz, hogy a gyárban három másodper­cenként készül el egy öl­töny. Gazdagh István

Next

/
Thumbnails
Contents