Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-06 / 4. szám

I KELET-MAGYARORSZÁG 1976. Jaguár 6., HOZZÁSZÓLÁS Vádlottak padján: az alkohol Engedjék meg, hogy én is hozzá szólhassak a „Vád­lottak padján: az alkohol” című cikkükhöz, amely 1975. december 25-én a Kelet-Magyaror­szágban jelent meg. Egyet kell érteni a cikk túlnyomó részével. Ám az­zal, hogy eseteket, megtörtént szomorú sorsokat írunk az újságban, mondunk el a rádióban, mutatunk be a lévében, még a szomorú sorsok megoldását nem loka­lizáltuk. Való igaz, hogy egy ilyen nagy horderejű ügy­ben nem kevés és kis emberekre van szükség, hanem a társadalom széles tömegeire. Bármi legyen is az al­koholisták védekezése (ezt most nem kívánom fejteget­ni) amennyiben a hatás agresszív a családra, vagy bár­kire is, vagy a családra veszteséges anyagi kihatással jár, a hatást mindenkor bűnténynek kellene minősíteni! Sokan próbáltak már azzal védekezni, hogy az ita­lok árát emelték fel. Ezzel tulajdonképpen azt a célt le­het elérni, hogy az igazi alkoholista — mivel drágáb­ban kapja az italt — még több pénzt oroz el családjá­tól s ezáltal az italaremelés végső soron az amúgyis so­kat szenvedő családtagot sújtja még jobban. Az igazi bűnös, maga az alkoholista ezzel még semmiféle szank­cióban nem részesült. Bevezették a kijózanító állomásokat. E módszerrel is — kevés kivételtől eltekintve — az eredmény csekély, s mivel a kijózanítás költségét az alkoholista viseli, emiatt ismét kevesebb jut a családnak. Létesítettek ezeken kívül elvonókúrákat, mely költségek viseléséből államunk, humánus meggondolásokból súlyos összegeket magára vállalt. S az eredmény? Sokaknál a többszöri elvonókúra sem jár eredménnyel. Többek között nagy hibánk, hogy papíron küzdünk az alkoholizmus ellen, de a gyakorlatban annál több alapját teremtjük meg az italárusítási lehetőségeknek. A brutális cselekményeknél nem lenne szabad mér­legelni, hogy az elkövető beteges alkoholista, mert min­den egyes alkoholista tudja azt, hogy belőle mit válthat ki az elfogyasztott alkohol, s ennek tudatában fogyaszt­ja azt felelősséggel. Ha nem képes önmagát legyőzni és orvoshoz sem fordul gyógykezeltetés végett, felelősség­gel kelj viselnie tettének következményeit is. Megalku­vás nélkül kell a jogszabályt megalkotni és alkalmazni. Az előzőktől eltekintve javasolok egy megelőző és eléggé célszerűnek látszó eljárási módot bevezettetni az alkoholisták számának csökkentése érdekében. Minden egyes faluban, városban, kisebb körzetek­ben vagy munkahelyen a népesség, a dolgozók előtt is­mertek a rendszeres alkoholisták. Túlnyomórészt ismer­tek az ezek által alkoholos állapotban megnyilvánuló cselekmények, esetek. Éppen ezért minden faluban, vá­rosban vagy munkahelyen 8—12 tagú társadalmi bíró­ságot vagy bizottságot kellene létesíteni, a tagokat a kollektíva maguk közül választaná, akik hivatva lenné­nek az alkoholista által elkövetett cselekményt az elkö­vetéstől számított 48 órán belül megtárgyalni, részlete­sen elemezni, és első ízben nevelő szándékkal, a bűnös­ség súlyának megfelelő szankciót hozni. (Erre részletes jogszabályt kellene kidolgozni.) Midőn már a társadalmi bíróság határozati döntése nem látszik elégségesnek nevelő szándékú szankció­hozatalra — mert az alkoholista a betegség súlyosabb stádiumában van —, ilyen esetekben a társadalmi bíró­ság a határozatában javaslatot tenne a rendes bíróság­nak az alkoholista hosszabb időre történő azonnali be­utaltaié sa végett. A társadalmi bíróságok (vagy bizottságok) tagjai többségben nők lennének és döntésük, határo­zatuk végrehajtó erővel bírnának. Az ilyen bizott­ságok létrehozásával egyrészt elejét vennénk annak, hogy a legtöbb elfajult eseteket először is ne adminisztrációs módszerekkel próbáljuk megoldani, ha­nem főleg nevelő-javító szándékkal. Módot adnánk ez­zel minden megtévedtnek, hogy életét még idő előtt rendes kerékvágásba terelhesse. S ha már a jó szó és intelem se basznál, akkor ki mit keres önmagának — tetteiért — viselje is a következményeket. A szenvedő családok érdekében induljunk el a tet­tek útján. Nagy István Mátészalka, Váci M. u. 2. Kisstílű szélhámosok Mennyit ér egy Zsiguli szél­védő üvege? A nyíregyházi já­rásbíróság Ítélete szerint 12 ezer forintot. Avagy a pénz­büntetés meg nem fizetése ese­tén Stven forintonként egy-egy napi elzárás. E rendkívü l ár­­kalkuláció indoklása; csalás bűntettének kísérlete. A személygépkocsi magán­­használatban — egyre több van belőle — luxus. Adó, kötelező és CASCO-biztositás, benzin és szerviz megannyi nem kis ösz­­szegű kiadást jelent. P. Oy. nyíregyházi lakos is Így érzi, mert vajon mi késztette az egyébként feddhetetlen embert egy kisstílű szélhámosság elkö­vetésére. A kárvallott gépkocsitulajdo­nos az Állami Biztosító nyír­egyházi igazgatóságához jelen­tette, hogy Zsiguli személygép­kocsi szélvédő üvege megron­gálódott. Az AB gyorsított el­járással rendezte az ügyet és a bejelentőnek 2490 forint kárté­rítést kifizetett. P, Gy. azonban a kapott pénzből a szélvédő ablaküvegét nem csináltatta meg, hanem gondolt egy na­gyot, várt néhány hónapot és 1975. június 18-án ismét kár­igényt Jelentett be. Állította, hogy a szélvédő üvege általa ismeretlen okokból a parkíro­zóban megsérült. Az AB kár­­felmérője a bejelentést köve­tően megállapította, hogy a kár a korábbi bejelentéssel azonos, csupán néhány újabb repedést „Idéztek” elő az üvegen. A rajtavesztett gépkocsltulaj­donos miután belátta, hogy „egy rókáról nem tud két bőrt le­húzni” visszavonta a kárbeje­lentést, de azt már nem tudta megakadályozni, hogv fel ne jelentsék és az egyébként két és félezer forintot érő szélvédő üvegért 12 ezer forintot fizes­sen. A próbálkozások, mondhatnánk úgy is. a kisstílű szélhámossá­gok a személygépkocsikkal, il­letve a biztosítással egyre - tere­bélyesedő tünete a bűnözés megnyilvánulása. Addig, amíg korábban egy-két hasonló eset adódott évenként, az elmúlt év­ben az Állami Biztosító már huszonnégy személy ellen tett feljelentést biztosítási csalás gyanúja miatt. Es nem ok nél­kül. A mátészalkai városi és járási rendőrkapitányság O. 1. ellen megszüntette ugyan fiatal­­korúsága miatt az eljárást, de ez az eset is tartalmaz tanú'Sá­got. A fiatalkorú kocsikázásra vet­te igénybe édesapja személygép­kocsiját és ópályl felé tartva'äz útmenti árokba csúszott. Az erősen megrongálódott gépkocsit apjának úgy adta át, hogy a rongálás egy olcsvai lakos által vezetett szemé'ygépkocsi ütkö­zéséből származik. Az AB kár­szakértői bebizonyították, hogy csalás történt. Ez utóbbi eset arra is figyelmeztet, a szülők­nek kétszer is meg kell gondol­niuk, hogy fiatalkorú gyerme­küknek sluszkulcsot adjanak. (seres) LEMEZJÁTSZÓ — LEMEZ NÉLKÜL Szatmári fiatalok a törvényről A szatmári fiatalok sem használják már az „új” jelzőt, ha az ifjúsági törvényről beszélnek. A törvény nem új, de újabb és újabb vitára ad okot: számos termelőszövetkezetben nem helyesen értelmezik, vagy egyszerű­en nem hajtják végre. A törvény pedig csaknem minden szövetkezetre vonatkozik — a gazdasági eredmények alakulásától függetlenül. Termé­szetesen vannak jó példák is, néhol az új alapszabályban részletesen rög­zítették a fiatalok jogait és kötelességeit, több tsz anyagilag is támogatja a fiatalok lakásépítését. Szatmárcsekén követésre méltó példákkal is találkozhatunk, de Tunyogmatolcson rosszak a tapasztalatok. Háztáji — katonáknak Borbély Attila, a szatmár­­csekei Haladás Tsz asztalosa és KISZ-titkára. Az ügyes kezű fiatalember a szervező­­készségéről még nem híres, de áprilistól a szó szoros ér­telmében lendületet vitt a KISZ-munkába. Hangsúlyoz­za, hogy a törvény nemcsak a jogokat, hanem a megnöve­kedett kötelességeket is tar­talmazza és aki a követelmé­nyeknek kérésre sem tesz eleget, azt kizárják a szerve­— Kéznél van, rögtön ho­zom. A néhány gépelt oldalnyi utasításból érdemes idézni: „Évente meg kell szervezni a vezetők és a fiatalok találko­zóját. A vezetőség évente két­szer értékeli a törvény végre­hajtását. Bérezésnél, jutal­mazásnál kérni kell a fiata­lok véleményét. A gépmű­helyben és a faiparban is megszervezzük a munkaver­senyt ... Határidő folyama­tos, felelős az elnök és a ve­mondja, hogy nala nincs vég­rehajtási utasítás, de az el­nöknél talán van. Kérdezzük az elnököt. „Úgy is tudják” — Nem tudok ilyen utasí­tásról. Leírva nincs, hogy a fiataloknak mik a jogaik és a kötelességeik. De gondolom, úgy is tudják ... Á főkönyvelőtől egyszavas választ várunk: 1975-re ké­­peztek-e ifjúsági alapot? — Nem. van, hogy 1975-ben szinte egyáltalán nem végeztünk társadalmi munkát. Négyen a műhelyből A szövetkezet új alapszabá­lyát tavalyelőtt készítették el. A reprezentatív külsejű alap­szabályban szó sincs az ifjú­sági törvényről, a fiatalokat néhány sorban érinti az alap­szabály. Az a néhány sor így kezdődik: „Ifjúsági bizottsá­got kell létrehozni. A bizott­ság feladata az ifjúság életkö­rülményeinek szem előtt tar­tása”. Hogy a fiatalokat nem tartják kellően szem előtt, az a következő példából is kide­rül. Szeptemberben négy új és fiatal szakmunkás érkezett a tsz-be. Még sem az emlitett bizottság, sem a KISZ-titkár nem találkozott velük, így természetesnek tűnik, hogy ezek a fiatalok nem is lép­tek be az ifjúsági szervezet­be. zetből. A vezetőktől is kér, szinte követel, az elutasított kérelem nem szegi kedvét. A nyáron a KISZ járási bizott­ságától ajándékba kaptak egy lemezjátszót és decemberig „harcolt” a lemezvásárláshoz szükséges pénzért. A „pénzen kívüli” juttatásokkal és a továbbtanuláshoz szükséges kedvezményekkel elégedett: — Többen tanulunk általá­nos és középiskolában. Én építőipari szakközépiskolába járok, kedvező körülmények között tanulhatok, illetve ta­nulhatunk. A törvénynek kö­szönhető, hogy újabban a ka­tonai szolgálatra bevonult fiúk (illetve szüleik) tovább­ra is kapják a háztájit. Csorna Gyula tsz-elnöktől kérdezzük: van-e a szövetke­zetnek a törvénnyel kapcso­latos helyi végrehajtási uta­sítása? zetőség”. Ha kell, vasárnap is Az idézett mondatokat iga­zolja a KISZ-titkár, aki szí­vesen emlékszik 1975. április 4-re, amikor négy fiatalt tün­tettek ki a tsz-ben. A fonto­sabb döntésekhez meghívják, mint mondja, az ifjúsági szer­vezet és a sportkör úgyneve­zett ifjúsági alapja 42 ezer fo­rint volt tavaly! Nem csupán sporthír; a női labdarúgó­bajnokságban az itteni csapat járási első lett. A fiatalok a támogatást társadalmi mun­kával is igyekeznek viszonoz­ni, ha kell, vasárnap is „csa­tasorba” állnak. Persze mon­dogatják magukban: „Lehet­ne jobban is”. De sokat mond az a statisztika, amely sze­rint a tagság átlag életkora nincs negyven év ... A tunyogmatolcsi Zalka Máté Tsz-ben kellemetlen a párbeszéd. A KISZ-titkár azt Ezek tudatában a KISZ-tit­­kár panaszos hangján már nem is lehet csodálkozni: — Szövetkezetünkben csak harmincöt fiatal dolgozik, kö­zülük mindössze tizennégy tagja az ifjúsági szövetségnek. A vezetőség döntéseihez nem szoktak meghívni. A vezető­ség és a fiatalok kapcsolata kifogásolható, talán ezért is Magyar szakemberek 65 tagú csoportja tartózkodott 1975 június 15-től a Német Demokratikus Köztársaság Neustadt városában lévő mezőgazdasági gépgyárában. A fél éves tapasztalatcserén részt vett negyven szabolcsi szakmunkás között tizen képviselték a MEZŐGÉP fe-Tunyogmatolcs (nem úgy mint Szatmárcseke) két ki­sebb ipari centrum között található. De nem ez a leg­főbb oka annak, hogy Tunyo­­gon a tsz-ben ötven év az át­lag életkor... Nábrádi Lajos hérgyarmati gyáregységét. A vetőgépek, kombájnok bálázó- és rendfelszedő gé­pek gyártásánál szerzett ta­pasztalatokkal rendelkező szakemberek az új év első munkanapján kezdtek el dolgozni a fehérgyarmati gyáregységben — jelentette Molnár Károly tudósítónk. Tapasztalatszerzésen az NDK-ban 70 év Két fénykép így festett a század első éveiben Csenger piactere. A korabeli levelezőlap fényké­pén jobb oldalt az ak­kori Köves utca lát­ható — ez volt a köz­ség első kövezett út­ja, a forgalmas Sza­­mos-hídhoz vezetett. A másik fénykép 1975-ben készült ugyanott. A középen látható, időközben átépített épületben az általános iskola egy része működik. Villanyoszlopok ma­gasának a téréig huzalok szövik át a levegőt. Aszfalt bo­rul a „Köves utcá­ra”, rajta szekér he­lyett személyautó és panorámabusz gör­dül... Fábián Béla Csenger

Next

/
Thumbnails
Contents