Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-04 / 3. szám
1976. január 4. KELET-MAGYARORSZÁG 3 „Szép bíztak Szellemi urbanizáció AZT MONDJÁK, A NEM IS OLY TÁVOLI JÖVŐBEN az emberiség túlnyomórészt városokban fog élni. így lesz-e, vagy sem, arra a demográfusok is más-más feleletet adnak. Annyi máris tény, hogy amíg a világ lakossága évi két százalékkal nő, addig a városi lakosság számának növekedési üteme meghaladja a 4 százalékot. Ma már tucatnyi (tízmillión felüli) óriásmetropolis létezik, s a jelenlegi négymilliárd ember közül kétmilliárd városokban él. Az ezredforduló utáni időkről alkotott becslések igen tág határok között mozognak és elborzasztóan hangzó 13—18 milliárdos számokat is emlegetnek. De teljesen felesleges ilyen messze előrenézni, a városiasodás napjainkban mindenki által érzékelhető folyamat, amelyet a közlekedés, az ipartelepítés, a mezőgazdaság iparszerűvé válása, s a mindezekkel együttjáró lakosságtömörülés ösztönöz. A mai 83 magyar város és > tucatnyi városjelölt ehhez képest nem magas szám, de ismert dolog, hogy a városiasodás nem korlátozódik ezekre a helységekre, hanem úgyszólván valamennyi jelentősebb települést érint. Az utóbbi másfél évtizedben végrehajtott nagyarányú vidéki ipartelepítés nálunk nem az egyensúlyi helyzet megingatása, hanem inkább egy egészségesebb urbanizációs egyensúly kialakulása irányába hatott. A meghonosodott technika, az úthálózat, valamint a településszerkezet szempontjából elmaradott helységek százai léptek a városiasodás útjára. Magyarul: ez a falu és a város közötti aránytalanul nagy különbségek csökkenéséhez vezetett. A főként településszerkezeti és műszaki-technikai jellegű urbanizációnak azonban, szocialista körülmények között, céltudatos és tervszerű szellemi urbanizációval kell párosulnia. Vagyis a lakosság városi és falusi rétegei között iskolázottságban, szakképzettségben és műveltségben meglevő különbségeknek kiegyenlítődése irányában kell haladniuk. Amennyiben e két területen megbomlik az összhang, az különféle zavarokhoz vezet, például ösztönzi az egyik területről a másikra vándorlást. A szellemi urbanizáció azonban szélesebb értelmű, nem csupán demográfiaiközigazgatási jelentőségű. Például elképzelhető, hogy egy település kereskedelmi ellátottság, közművesítés, beépítés, egészségügyi intézmények dolgában megfelel a város fogalmának. Lakóinak képzettségi összetétele, művelődési és kulturálódási lehetőségei viszont alatta maradnak ennek a szintnek. És megfordítva is előfordul: urbanizáltság tekintetében alatta marad a város fogalmának, viszont a helység kulturális színvonala, lakóinak szakmai és iskolai képzettsége fölötte áll nála lényegesen nagyobb városokénak. A SZELLEMI URBANIZÁCIÓ tehát előtte járhat a demográfiai-műszaki városiasodásnak, sőt figyelembe véve a városfejlődés anyagi korlátáit, ez a folyamat gyorsabbá is válik. Az egyetemes és általános kiegyenlítődés úgyszólván minden téren kedvez az ilyen folyamatnak. Például az új ötéves tervben általánosan rátérünk a negyvennégy órás munkahétre. Az ipari és mezőgazdasági munkaformák a gépesítés következtében tovább közelednek egymáshoz, a mezőgazdasági munkák egyre nagyobb része követel az iparival egyenlő szintű szakképesítést. A televízió, a rádió, a sajtó a világban, s országban történt eseményeket ugyanabban az időpontban sugározza vidékre, mint városba. A város közellátási, művelődési és kulturális intézményei, a jobb közlekedéssel, csaknem olyan mértékben szolgálják ki a falvak lakosait, mint a városokat. Az értelmiség, amely régen kifejezetten városi réteg volt és falun csak szórványokban élt, a falusi és kisvárosi társadalom jelentős rétegévé vált. A művelődési házak, könyvtárak, klubok hozzátartoznak a kisebb helységek életéhez is. Mindez ösztönzi és gyorsítja a kiegyenlídődést, amely így nem túl hosszú történelmi időszak alatt végbemehet. MA MÉG A KÜLÖNBSÉGEK igen nagyok is lehetnek város és város, s méginkább falu és város között. Például a tízezer lakosra jutó középiskolások száma az 1972. évet nézve Győrben 1009, Miskolcon 1058, viszont Hódmezővásárhelyen csak 422, Cegléden csak 344. Az ezer lakosra jutó könyvtárállomány Pécsett 2940, Szegeden 4181, viszont egészen kis helységekben, mint például Encs 5064, Lenti 4710. Meglepően kiegyenlített például a városok és nagyközségek között a televízióelőfizetők száma. Csak egyetlen összehasonlítás. Ezer lakosra számolva Budapesten 251, Szigetváron 247, Martfűn 222. Természetesen, ezek az adatok csak bizonyos irányzatokat jeleznek, a teljes képet ennél jóval bonyolultabb kölcsönhatások alakítják. Nyilvánvaló, hogy az iparszegény vidékek kulturális ellátottság és fejlődés szempontjából általában jóval hátrányosabb helyzetben vannak, mint a gyorsan fejlődő körzetek, nem is szólva az alföldi tanyavilágnak a szétszórtságból eredő nehézségeiről, vagy a dunántúli aprófalvas körzetek gyorsan fogyó lakosságú településeinek olykor romló művelődési feltételeiről. De még ezeknek a történelmileg hátrányban lévő körzeteknek a beszámításával is megvan a lehetőség rá, hogy a szellemi urbanizáció gyorsabban és nagyobb lendülettel hatoljon előre, mint az adott helységek anyagi fejlettsége. A SZELLEMI ERŐFORRÁSOK ugyanis emberi minőségűek és kiaknázásuk nagymértékben függ egy-egy helység lakóközösségének törekvésétől, irányításától, szervezettségétől. E tekintetben tehát nem a nagyság a döntő. Kis helység is bátran versenyre kelhet a városokkal, a város a fővárossal. A televízióban például időről-időre megrendezik a városok vetélkedőjét. S nemcsak a nagyok produkálnak itt kiemelkedőt. Igen kellemes meglepetéssel fedezzük fel a „kicsik” értékeit, eredményeit is, amelyekben nem kevésbé munkál a helyszeretet, a saját szellemi értékeik feltárásának és bemutatásának igénye, s a jó kulturális légkör. A következő tervidőszakban gazdaságunk településfejlesztésében is szigorúan csak olyan célokat tűzhet maga elé, amelyek arányban állnak az ország teherbíró képességével. A tervek, elgondolások elé tehát anyagi szempontból ésszerű korlátokat kell állítani. Lehet tehát, hogy közigazgatási státus szempontjából egyelőre nem lesz annyi új város, mint amennyi a pályázó és jelölt. A szellemi urbanizáció előtt azonban nyitva a pálya. Rangja és értéke csak emelkedni fog. Rózsa László álló! Titkárság! Az igazgató titkárnőjével szeretnék beszélni. — Jelenleg házon kívül van. Leszaladt a fodrászhoz. De átadhatok neki egy üzenetet. — Kivel beszélek? — A titkárnő igazgatójával. — Nekem ön is jó lesz. írja kérem: este hétkor várom Pirikét az „Ebihal” cukrászdában. .. ★ — Halló! Központ? Miért nem kapcsolja már Lauf Icukát? — Mondtam már, fiatalember, hogy Lauf Ica jelenleg mással beszél. Állandóan foglalt. — Már tíz perce várok. Meddig lesz még foglalt? — Gondolom, két-három hónapig biztosan, amíg nem Vállalati telefonok talál magának egy szebb fiút... ★ — Halló! Itt a minisztériumból Mladonácz. Stamp Albertet kérem a számlázási részlegből. — Én vagyok. Tessék. Valami új utasítás? — Dehogy öregem. Csak egy kérdés. Ha tudnál nélkülözni egy százast elsejéig... ★ — Szeretsz? — Szeretlek, Magda! — Nagyon szeretsz, Imre? — Nagyon szeretlek. De ettől függetlenül, ha még egyszer ilyen hibásan küldöd fel a negyedévi teljesítménykimutatást, olyan fegyelmit kapsz, hogy megemlegeted!... ★ — Halló! Kérem Kovács kartársat. — Elnézést, de jelenleg a büfében van. Reggelizik. — Déli tizenkettőkor? — Most jött meg az étvágya. — Van-e pártmegbizatásuk a választott funkciójuk mellett? Deákné: — Szocialista brigádvezető is vagyok. Választottak, 13 dolgozó, de egyben pártmegbízatásként is kaptam. így döntött a pártvezetőség, más feladatot nem adtak azért, hogy e két megbízatást jól lássam el. Belies: — Nyolc éve vagyok munkásőr. Ezt még akkor kaptam, amikor felvettek a pártba. Emellett vannak időszakos pártmegbízatásaim. Egyik a takarékossági intézkedési terv végrehajtásának az ellenőrzése. Ezt végzem. S kaptam egy másikat is. Az autóbuszforgalom javítása érdekében részt vettem a „40 órás mozgalom” megszervezésében. Nem vagyok gépkocsivezető, de rendelkezem jogosítvánnyal, s egy éve vezetek e mozgalom keretében a 8-as vonalon. És egy szép feladatot bíztak rám nem rég. Az Ifjú Gárda tagjainak a honvédelmi nevelését. És csak megemlítem, hogy megbíztak, szervezzem meg a 8-as vonalon közlekedő gépjárművezetőknél a szocialista brigádot. Ezt most végzem. Kaiserné: — A pártvezetőségen belül én vagyok a nőfelelős. Emellett információs feladatokat végzek, ezt több elvtárstól összegyűjtöm. A múlt hétig pártcsoportvezetői teendőket is elláttam. — Megítélésük szerint miért szükséges pártmegbizatásokat végezni? Belies: — Szerintem ezzel a párttagokat is neveljük, de ez a párthoz való tartozást is mutatja. És a pártmegbizatások teljesítésétől függ, hogyan tudja megvalósítani a hozott határozatait a pártszervezet. Deákné: — Hirtelen nehezen tudnám megfogalmazni. Úgy gondolom, pártmegbízatások nélkül aligha tudna eredményes munkát végezni a pártvezetőség egyedül. így valósulhatnak meg a párthatározatok. Egyet említek. Nálunk most sok történik a közművelődési határozat érdekében. Különösen, ami a kismamákat, a gyesen lévőket és a szakmát szerzőket illeti. Kigyűjtöttük kik és hányán vannak, milyen iskolát kell végezniük, s most beszélgetünk velük. Szakmunkásképző tanfolyamot szervezünk. Kaiserné: — Úgy gondolom, hogy egy erős, jó pártszervezet pártmegbízatások nélkül nem lehet. Hiába jó a pártvezetőség, ha nincs, aki a feladatokat végrehajtsa. Én nőfelelős vagyok, de egyben a kismamák foglalkoztatása is a feladatom. Ott vagyok csoportvezető. 15 olyan kismama dolgozik most a gyárban, akikről gondoskodnom kell. S az, hogy ők külön dolgoznak, gépektől távol, védve a zajtól, egy műszakban, s finom munkát, ezzel a — Akkor kérem a helyettesét, Tóth- kartársat. — Momentán ebédel. Ugyebár tizenkét óra van... — Akkor legyen szíves a Tóth helyettesét, Szabó kartársat. — Nem tudom adni. Vacsorázik. — DéZi tizenkét órakor? — Az orvos szigorúan ráparancsolt: este, lefekvés előtt, ne terhelje meg a gyomrát. — Akkor talán önnek mondanám el a problémámat. Arról van szó... — Ne folytassa. Itt van előttem egy gyönyörű adag jó forró bográcsgulyás, s ez hidegen nem az igazi. — Jó étvágyat kívánok! — Ne mérgelődjék. Inkább egyék maga is valamit. A viszonthallásra. .. Galambos Szilveszter feladatot rám...“ Párttagok a „pluszmunkáról" Mi a párt megbízatás? Ezt a pártépítési kisszótár a következőképpen határozza meg: „A pártmegbizatás a párttagnak valamely vezető testület, kollektíva (taggyűlés, pártcsoport) által adott feladat.” Ennek mindig a párt politikáját, határozatainak végrehajtását kell segítenie. E témakörben került sor beszélgetésre szerkesztőségünkben, amelyen részt vett Belies György, a Volán 5-ös számú Vállalat II-es alapszervezetének pártcsoportvezetője, Deák Lajosné, a nyíregyházi háziipari és népi iparművészeti szövetkezet pártszervezetének szervező titkára és Kaiser Mártonné, a nyíregyházi papírgyár I-es alapszervezet vezetőségének tagja. párt nő- és népesedéspolitikai határozatát, a helyi intézkedések megvalósulását is segítem. Most valósítjuk meg azt is, hogy a visszatérő kismamák 1 műszakban dolgoznak majd. — Soknak tartják-e saját pártmegbizatásukat? Hogyan ítélik meg a pártmegbizatások elosztását? Belies: — Nyolcán vagyunk a pártcsoportban. Mindenkinek van megbízatása. Van Deák Lajosné Kaiser Mártonné akinek sok van, akad akinek kevés. Egyesek túl vannak terhelve, s ezen változtatni kell. Úgy vagyunk ezzel, hogy arra raknak, aki bírja. Esetenként a könnyebb oldalát nézzük a dolognak. Tudja a pártvezetőség, erre az elvtársra lehet számítani, s már nem is keres mást, pedig esetleg lenne, ha jobban szétnéznének. A pártmegbízatások arányos elosztásával foglalkozott a pártcsoport is. Megbeszéltük, jeleztük, s azt a választ kaptuk: felülvizsgálják és újra elosztják. Nem csak az én részemre sok a pártmegbízatás. Különösen, ha figyelembe veszem, hogy 3 gyerekem van, családi élet, s iskolába is járok. Nem panaszkodás akar lenni, de a csoportomban vannak elvtársak, akik túl vannak terhelve. Kaiserné: — Én nem tartom soknak a pártmegbízatásomat. El tudom végezni, ha még egy-két külön feladatot kapok is. Előfordult, hogy két-három elvtársnak nem volt megbízatása. Ezt felülvizsgáltuk. Ma már kevés az olyan párttag, aki ne végezne valamilyen pártmegbízatást. Kétségtelen, hogy a képességet, a rátermettséget jobban figyelembe kell vennünk. Fontos, hogy a megbízatást az emberek kedvvel, hozzáértéssel végezzék, akkor van értelme. Belies György Deákné: — Egy évvel ezelőtt szóvá tettük taggyűlésen a pártmegbízatások elosztását. Úgy láttuk egyeseknek sok van, másoknak kevés, vagy nincs. Ezen most változtatás történt. Belies: — A párttagok képességének, képzettségének és rátermettségének a felmérésével még mindig van teendő. Jobban bízni kell az emberekben. Ne csak azokra számítsunk vagy számítson a pártvezetöség, akit megszoktak. Uj elvtársakat is be kell vonni. Deákné: — Valamilyen pártmunka elvégzésére minden párttag képes. Azt kell alaposan felmérni, hogy mire. És ehhez mérni a feladatokat is. Úgy érzem, mintha szűk körben mozognánk, válogatnánk. Én tudom, hogy Kostyálnéra, Tóthnéra, Kotláméra számíthatok, akkor már másra nem is gondolok. Pedig lehet, hogy az a másik is éppen úgy el tudná végezni azt a munkát. Van egy ilyen hajlam bennünk. És nem keressük megfelelően az emberekben rejlő képességeket. így sok energiát nem használunk ki. Pedig a pártszervezet cselekvőképességét növelhetnénk vele. — Számon kérik-e a pártol egbizat ások teljesítését? Elismerik-e azok munkáját, akik jól dolgoznak? Belies: — Ha a pártcsoportunk adja a megbízatást számon is kéri. Különben is szerintem az a helyes, aki adja a feladatot, az kérje számon. Nálunk ezt következetesen így csináljuk. Éppen ma lesz pártcsoport-tanácskozásunk. Ott bizony személy szerint beszámoltatunk mindenkit, hogyan teljesítette ez évi pártmegbízatását. Az évzáró taggyűlésen a legjobb munkát végzők jutalmat kapnak. Ez a figyelmesség jól esik az embereknek. Kaiserné: — Nálunk is így történik. Deákné: — Nem merném azt mondani, hogy minden esetben megtörténik a pártmegbízatások számonkérése. Előfordul, hogy hosszú ideig nem gondolunk rá, meg is feledkezünk róla, s ilyenkor év végén van kapkodás. Úgy érzem, a számonkérésben több következetességre van szükség. Sokszor ugyanis ezen múlik egy-egy párthar tározat sikere, megvalósulása. Néha az erkölcsi elismerés is elmarad. Pedig a jó, az elismerő szót is várják az emberek. Farkas Kálmán
