Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-03 / 2. szám
4 KELET-MAGYARORSZAG 1976. január 3. Kuba születésnapja Yan valami szép jelkép abban, hogy Kuba népe éppen az újesztendő napján ünnepli — ünnepelheti — szabadsága születésnapját. 1959 szilveszter éjszakáján sfcállt fel a négymotoros Constellation típusú amerikai repülőgép, hogy madeirái luxusszáműzetésbe vigye, nyolcszázmillió dollárnyi rablóit értékkel együtt Fulgencio Batistát, a külföldi monopóliumok bábját, az ország diktátorát. Január elsején diadalmasan bevonult Havannába a Sierra Maestra hegyeiből lezúdult forradalom. Amikor Washingtonban felismerték, hogy a havannai változás ezúttal nem a Latin-Amerikában megszokott személycsere, hanem igazi társadalmi robbanás eredménye, úgy döntöttek, hogy megfojtják a fiatal népi rendszert. Erre elméletben minden lehetőségük megvolt. 1975 meghozta ennek a kísérletnek a teljes kudarcát is: ma a földkerekség csaknem száz országának van diplomáciai képviselete az amerikaiak által „karanténre” ítélt Kubában — és szaporodik az olyan szervezetek száma Latin-Amerikában, amelynek Havanna megbecsült tagja, de amelybe Washingtont nem engedték be. Mindez nagyszerű alapot jelentett a fejlődés motorja, a Fidel Castro Ruz által vezetett Kubai Kommunista Párt első kongresszusa számára. Ennek a kongresszusnak — a kubai első titkárnak a Magyar Te levízióban hallott szavai szerint — egyik legbecsültebb, legnépszerűbb vendége volt Kádár János. Kubai látogatása a nagy nemzeti ünnep küszöbén méltó megnyilvánulása volt népünk rokonszenvének, egyre fejlődő barátitestvéri kapcsolatainknak. Az esztendő első napján, az új Kuba születésnapján őszinte szeretettel, kívánunk további sikereket, még boldogabb esztendőket Kuba népének. December 31-én aláírták Moszkvában az öt évre szóló szovjet—NDK árucsere-forgalmi megállapodást. Képünkön: a két külkereskedelmi miniszter a megállapodás aláírása után. (Kelet-M agyarország telefoto) Incidens egy portói börtönben Péntekre virradó éjszaka mintegy kétezres tömeg tüntetést rendezett a portói Custoias börtön előtt, követelve: bocsássák szabadon azt a 137 foglyot — közkatonákat és tiszteket — akiket a novemberi katonai lázadásban való részvétel vádjával tartóztattak le. A tüntetők többségükben a foglyok rokonai voltak. Mint egy katonai szóvivő közölte, a tömeg először kövekkel dobálta meg a börtönőrséget, majd a tüntetők felől néhány pisztolylövés is eldörrent, erre a börtönőrség és a nemzeti gárda tagjai néhány riasztólövés után géppisztolysorozatot eresztettek a börtön kapuja előtt összegyűlt emberekbe. A tüntetők közül három ember azonnal meghalt, többen megsebesültek. Néhány órával később ismeretlen tettesek egy robogó kocsiból bombát hajítottak a nemzeti gárda portói székházára, a roobanás enyhén megrongálta az épület bejáratát. Hírügynökségi jelentések szerint ugyancsak péntekre virradó éjszaka a portóihoz hasonló tűnte: és zajlott le a lisszaboni Caxias börtön előtt. Ott a levegőbe leadott riasztólövésekkel oszlották szét a tömeget. Indonéz hajók lövik a kelet-timori partokat Nicolaö Lobato, a Kelet-timori Demokratikus Népi Köztársaság miniszterelnöke tegnap egy Darwinban fogott rádióadásban elmodotta, Kelet- Timor a pusztulás képét mutatja. Az indonéz erők hadműveleteik során harckocsikat, páncélozott járműveket és ágyúkat használnak. Az indonéz hajók naponta ágyúzzák a parti városokat. Indonéziá azt gondolta, hogy „pár óra alatt” lerohanja Kelet-Timort, de az ország népe szembeszállt a támadókkal, s ők nagy veszteségeik megtorlásául ártatlan embereket gyilkolnak — mondotta Lobato. Becslése szerint december 7-e, a támadás megindítása óta az indonéz csapatok mintegy tízezer embert veszítettek. Egy nagy német forradalmár emlékére a német és a nemzetközi kommunista mozgalom 100 eszesztendeje született kiemelkedő alakjának, Wilhelm Piecknek megadatott, hogy élete céljáért, ne csak harcolhasson, de megvalósítva is lássa azt. Nagyon fiatalon kapcsolatba került a munkásmozgalommal. 1894-ben a szakszervezetnek, 1895-ben a szociáldemokrata pártnak lett a tagja és mindkét szervezetben egyre magasabb tisztségeket töltött be. A szociáldemokrata párton belül W. Pieck ahhoz a baloldalhoz tartozott, amely határozottan és kitartóan fellépett a német imperializmus hódító, háborús terveivel szemben. Az első világháború idején pedig'Rosa Luxemburggal, Clara Zetkinnel, Kari Liebknechttel, Franz Mehringgel együtt harcolt a jobboldali szociáldemokrácia revizionista, szociálsoviniszta, háborút támogató politikája ellen. A háború alatti forradalmi tevékenységéért először katonai szolgálatra hívták be, majd 1917-ben letartóztatták és hadbíróság elé állították. Innen sikerült megszöknie és 1917 októberétől illegalitásban Berlinben, majd .a Spartacus szövetség vezetőségének határozata alapján 1918 októberéig Hollandiában élt. Németország kommunista pártja egyik alapító tagja, az 1918. december 30-a és 1919. január 1-e között megtartott alapító kongresszus munkáját irányító két elnök egyike volt. Nagymértékben hozzájárult a párt szervezet: kiépítéséhez és megerősítéséhez. 1921. és 1923. között Clara Zetkinnel és másokkal együtt fontos szerepet játszott abban, hogy ebben az időszakban sikerült megfékezni a párton belüli balos, szektás, álforradalmi erőket és sikerült elfogadtatni a lenini egységfrontpolitikát. 1924—1925-ben fellépett a párt ultrabaloldali vezetése ellen, és annak eltávolítása után jelentős részt vállalt egy valódi lenini tömegpolitika megvalósításában. Wilhelm Pieck rendkívül gazdag forradalmi tapasztalatait ismerte el a kommunista mozgalom nemzetközi szervezete, a Kommunista Internacionálé, amikor 1921- ben, 1928-ban ’ és 1930-ban a Komintern végrehajtó bizottságába, 1931-ben pedig a végrehajtó bizottság elnökségébe és politikai titkárságába választotta be, amelyeknek egészen 1943-ig, a Komintern feloszlatásáig tagja maradt. 1932 májusától, mint az NKP KB titkárságának póttagja, ő felelt a párt egész parlamenti tevékenységéért, s ő volt a porosz tartományi gyűlés kommunista frakciójának elnöke is. E tisztségeiben is fáradhatatlanul küzdött a polgári demokrácia fokozatos leépítése és a fasiszta d'ktatúra létrehozása ellen, az antifasiszta egységfront megteremtéséért. Hitler hatalomra jutása és Ernst Thälmann letartóztatása után a Központi Bizottság az akkor 57 éves Wilhelm Piecket bízta meg a párt vezetésével. 1935 júliusában, a Komintern VII. kongresszusán W. Pieck tartotta a végrehajtó bizottság bészámolóját, amely rendkívül kritikusan felülvizsgálta az 1928 után elkövetett szektás hi-' bákat, elítélte a fasizmus veszélyének lebecsülését, a szociálfasizmus politikáját és hangsúlyozta a széles tömegek megnyerésének, az antifasiszta és háborúellenes egység- és népfrontpolitika megvalósításának, s a polgári demokráciának a fasizmussal szembeni megvédésének szükségességét. A második világháború idején, miután a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót, W. Pieck számtalan cikkben és rádióbeszédben leplezte le a német imperializmus hódító törekvéseit és szólította fel a német népet, hogy harcoljon a fasiszta diktatúra ellen. 1943-ban részt vett a „Szabad Németország” Nemzeti Bizottságának létrehozásában, amely antifasiszta felvilágosító munkát folytatott a né.net hadifoglyok körében. 1945 júliusában tért haza Moszkvából Berlinbe, ahol vezető szerepet játszott a német kommunista és szociáldemokrata párt egyesüléséből létrejött egységes munkáspárt, a Német Szocialista Egységpárt megteremtésében, az új német állam felépítésében. 1949-ben, az NDK megalakulásakor Wilhelm Piecket a történelem első munkás-paraszt német államának elnökévé választották, e tisztét egészen — 1960-ban bekövetkezett — haláláig betöltötte. P. J. A CIA zsoldosokat toboroz Angolába A CIA amerikai hírszerző szervezet „közvetve” volt amerikai katonákat toboroz, kiképzi és Dél-Afrikába irányítja, könnyű- és nehézfegyverekkel látja el őket — közölte pénteki számában a Christian Science Monitor című tekintélyes bostoni lap.-Az elmúlt három hónapban háromszáz amerikai katona távozott az Egyesült Államokból, s a szakadár csoportok oldalán máris Angolában harcol, további háromszáz pedig „készén áll” az indulásra, mihelyt a CIA-nak sikerül további pénzalapokat szereznie. A lap információját szinte azonnal cáfolattal próbálta ellensúlyozni a Fehér Ház, a CIA és Pentagon. John Carlson fehérházi helyettes szóvivő szerint az információ minden alapot nélkülöz. A CIA által toborzott zsoldosok a . polgárháború sújtotta ország déli és északi részében az Unita szakadár mozgalom oldalán harcolnak. Az Egyesült Államokban pilótákat is toboroznak fedélzeti fegyverekkel ellátott helikopterek számára, s 13 ilyen helikopter Franciaországból máris elindult — Dél-Afrikán át — Angolába. A zsoldosok parancsnoka Észak-Angolában egy belga származású amerikai. Szorosan együttműködnek a szakadár Unitaával, s szövetségeseivel, az FNLA-val. Egy másik, indulásra készenálló csoport vezetője francia származású amerikai. Kürti András: 22. V. fejezet TÁRGYALÁS A TÖRPÉVEL Megzörrennek a bokrok, s megérkeznek a tisztásra Nagy Erik, Ilse és a csemetéjük, a Kis Erik. Az apró férfiú csupa maszat, lehorgasztott fejjel slattyog a két őrzője között, görnyedt vállán tizenéves élete minden keserű csalódásának, szörnyű nyomorúságának terhe. — A strandon fogtuk el — meséli az anyja. — Beásta magát a homokba, csak az orra meg a szeme volt kint. ítéletnapig sem találjuk meg, ha egy darázs nem száll a nózijára. Elhoztuk magunkkal, hogy szem előtt legyen. Nem baj ? — Nem csak hogy nem baj — mondom egy újabb sugallat hatására —, hanem éppen ő rá van most a leginkább szükség a tervem megvalósításához. Általános meglepődés. Várakozásteljes izgalom az arcokon. — Igen, igen — folytatom —, tudniillik mégiscsak támadt valami ötletem. Talán megoldom vele az önök Törpe-ügyét. Minthogy azonban végrehajtása néhány apróbb büntetendő cselekményt is elkerülhetetlenné tesz Kis Eriket szemeltem ki bűnsegédemnek. Ha rajta vesztünk, az esetleges büntetést ó úszhatja meg a legolcsóbban, minthogy kiskorú. — Olyan veszélyes a vállalkozás ? — érdeklődik ijedten Ilse, és magához szorítja szeplősképű cinkosjelöltemet. — Nagyon — mondom és megnyugtatóan kacsintok. — De azért van esélye, hogy rendkívüli ügyességgel és bátorsággal kivágja magát a bajból. A részleteket sajnos nem közölhetem önökkel, azok csak kettőnkre tartoznak. Kérem, hagyjanak magunkra. Mindnyájan a faházikó mögé húzódnak, ketten maradunk Kis Erikkel. — Értesz németül, ugye? — kérdem. Boldogan bólint, szeplői csak úgy lángolnak a kalandvágytól. Helyet mutatok neki mellettem a gyepen, lekuporodik, a füléhez hajolok, elmondom, hogy mi lesz a feladata. Ugrik fel, már rohanna is. Visszanyomom. — Semmi kapkodás! Előbb gondolkozz! Tervezd el magadban, hogy mely helyekre mész, lehetőleg közeliekre. Aztán megfelelő szállítóalkalmatosságot is kell szerezned. Vésd jól az eszedbe, csak kicsikről lehet szó! Nagyon vigyázz, nehogy valami bajuk essék. És a jelet se feledd! Megmarkolja az állát, öszszeráncolja a bőrt a homlokán, a szeplők egymásra ugranak. Pillantása a távolba réved. Töpreng. Taktikáról és stratégiáról... Annak idején a nagy dán király, Győzelmes Valdemár is bizonyára hasonló pózban meditált, mielőtt hadra kelt a vendek ellen, hogy kitágítsa országa határait. Aztán kisimul a homloka, helyükre kerülnek a szeplők, a kölyök rám emeli porcelánkék szemét. Mindent megfontolt, mindent meggondolt. Kész a feladat végrehajtására. Feltápászkodom a fűről én is. Bal kezemmel összefogom a plédet, a jobbomat némán feléje nyújtom. Keményen megrázza. Elszánt férfiak búcsúja, akik történelmi jelentőségű tettekre egyesítették erőiket és a sírig bíznak egymásban. Egy másodperc, és már be is szaladt a fészerbe. A következő másodpercben már elő is bukkan, üres zsák a hóna alatt, fedeles kiskosár a karján. A harmadik másodperc: eltűnik a bokrok között. Renate és barátai előszállingóztak, körém gyűlnek. Senki nem szól, nem kérdez, csak tekintetükből süt felém az emésztő kíváncsiság. Csend. Élvezem a helyzetet. Itt én lettem a főrendező. — Most mi a teendő? — érdeklődik végül is Ilse, és arra néz, ahol Kis Erik felszívódott. — Semmi különös — felelem. — Megvárjuk, amíg a fiú visszatér. Egy órába is betellhet. Mivel a ruhám megszáradt, szíves engedelmükkel én most elvonulok, és átöltözöm. A viszontlátásra hölgyeim és uraim! Indulnék az ágakon száradó holmim felé, de Renate utánam kap, minek következtében majdnem lecsúszik rólam a takaró. Csepp híja, hogy nem változik önkénytelen sztriptízzé kitűnően megkomponált drámai jelenetem. — Tibiké — könyörög a lány —, ezt nem teheted velünk! Hogy semmit sem közölsz az ötletedből. Engem megöl a kíváncsiság. Megértem, hogy az egész tervedet nem árulod el, kudarc esetén egyedül akarod vállalni a felelősséget... — Vagy siker esetén egyedül a dicsőséget és a ... — morogja Hans Aakjaer, de Renate megsemmisítő pillantása belé fojtja a szót. — Rendben van — mondom nagylelkűen és megigazítom magamon a pokrócot. Remélem, úgy nézek ki benne, mint egy elszegényedett római patrícius, akinek már tisztességes tógára sem futja ugyan, de viselkedése mégis méltóságteljes és nyájas. — Az ötletet sem árulhatom el. Nem mártírkodásból, lovagiasságból,'nein is dicsőségvágyból. Egyszerűen azért, mert újságírói tapasztalatomból tudom, hogy az az ötlet, amelyről az ember fecseg, mielőtt megírná, veszít erejéből, hatékonyságából. Márpedig az írás is a megvalósításnak egy fajtája. Viszont elmesélhetek egy analóg történetet, amiből következtethetsz tervem jellegére. Megelégszel ezzel? Renate hálásan csippent a szemével. — Már nem is tudom — kezdem a sztorit —, kitől hallottam, lehet, hogy olvastam. Egy kibernetikus automatáról szól. Olyan jól megtanult sakkozni, hogy sorra győzött le nagyhírű mestereket. Aztán leült vele játszani egy mókás fickó, aki tisztában volt vele, hogy semmi nyerőesélye nincsen, ö kezdett fehérrel. Kilépett huszárával. A masina is húzott valamit. Emberünk erre fogja a huszárt és viszszateszi az alaphelyzetbe. Oda, ahol eredetileg is állt. A zseniális készülék, amely rengeteg megnyitást ismert, ilyesmivel még soha nem találkozott. Két lépés után az ellenfél hadrendje ugyanaz volt, mint kezdéskor! Hol itt a logika! Az automata képtelen volt megérteni az esetet, először csörgött, sistergett, füstölt, aztán kikapcsolta magát. Sokkot kapott, feladta a partit. Ez minden. Én is zavarba, hozom, sokkolom az egész kibaut rendszert, aztán megzsarolom a Törpét. Alábecsültem Kis Erik bűnöző tehetségét. Még fél óra sem telt bele, felhangzott a megbeszélt jel a díszsövény mögül. 3 rövid fütty. Tehát az első akció sikerrel járt! Akkorra én már felöltöztem, visszatértem a társasághoz és közömbös dolgokról beszélgettünk, minthogy a küszöbön álló hadműveletről normális ruhában sem voltam hajlandó nyilatkozni. (Folytatjuk)