Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-24 / 20. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. január 24. Hűlőpult A cím nem hibás — egy hetek óta hűlő hűtőpultról szeretnék szólni. A pultot január első felében szállították a nyíregyházi Makarenko és Móricz utca sarkán lévő kis élelmiszerbolt elé. Lerakták a kocsiról a becsomagolt monstrumot, és otthagyták. Látván a letépett csomagolás mögött, hogy egy modern hűtőpultról van szó, eleinte azt gondoltam: bizonyára technológiai előírás a hóban-fagyban való tárolás beépítés előtt — most gyűjti magába a hideget, mellyel aztán majd tartósítja a tejet. El kellett azonban vetnem ezt az elképzelést, miután megkérdeztem az üzletben: miért tárolják a szabad ég alatt az értékes hűtőpultot. A válasz elképesztett: azért, mert nem fér be az ajtón! Meg egyébként is, ha valahogyan beszuszakolnák, akkor sem vennék hasznát, mivel olyan nagy méretű, hogy nem tudnák elhelyezni a kis üzletben ... Most azt várják, hogy majd elviszik egy másik üzletbe, ahol elfér, s abból hoznak helyette egy kisebbet. A pult pedig békésen terpeszkedik az ajtó előtt, ö nem fázik. (tarnavölgyi) TÁVOL AZ ISKOLÁTÓL Mi vonzza a fiatalt? Mindössze hárman dolgoznak otthon, Tunyogmatolcson a községi KISZ-alapszervezet 39 tagjából — a többiek Fehérgyarmaton középiskolások, páran már dolgozók. Ez a sajátos helyzet évek óta fennáll, és látszólag ellentmond a KISZ ama törekvésének: minden fiatal az iskolájában, illetve a munkahelyén legyen KISZ-tag. Lássuk azonban, miért alakult így a tagság öszszetétele. Brigádvezetők tanfolyama Hat foglalkozásból álló tanfolyamon vesznek részt a Balkányi Állami Gazdaság szocialista brigádvezetői az állami gazdaságok megyei főosztálya és a MEDOSZ közös kezdeményezésére. A képzésen a jogok és kötelességek rendjére vonatkozó belső szabályozókat, a brigádok tevékenységének fejlesztéséhez szükséges ismereteket és másutt bevált gyakorlati módszereket sajátítják el. Miért otthon ? Az első és legfontosabb ok: elvétve akad olyan fiatal Tunyogmatolcson, aki itthon marad (a téeszen kívül — márpedig a szövetkezetnek külön alapszervezete van). Fehérgyarmat mindössze öt kilométerre van, szaporodnak a munkalehetőségek fiúknak és lányoknak egyaránt, s az iskolások is bejárnak, hiszen ott van a gimnázium. Ez az ok azonban nem elegendő a magyarázathoz. Ennek következménye a másik: iskolai óráik végeztével, munkaidejük lejártával a fiatalok nyomban hazafelé igyekeznek az autóbusszal, jó időben kerékpárral, motorral. Az iskolai KISZ-munkában csak eddig számíthatnának rájuk! Mint egy középiskolás fiatal magyarázta: ha bent maradnának egy-egy délutáni KISZ-rendezvényre, akkor üresen maradna jó pár órájuk a kezdésig — márpedig ez alatt itthon elvégzik a rájuk bízott munkát, tanulnak és aztán itt mennek a KISZ-rendezvényre... Munkában és azután Az indoklás a fiataltól úgyahogy elfogadható (hiszen megérthetjük, ha nem akarja elfecsérelni idejét és kényelmesebbnek találja itthon KISZ-munkát végezni). Csakhogy van ennek a dolognak egy hátulütője is. Életünknek közel harmadrészét munkában töltjük, hasonlóképpen a tanuló fiatalok is. Gondolkodásunkat, érzéseinket átitatják akarva-akaratlanul az iskolai, munkahelyi gondok-örömök, az ott szerzett benyomások egész napokat ronthatnak el vagy színesíthetnek meg. Nem lehet tehát elszakítani a munkaidőt és az utána következő órákat, még kevésbé az iskolai délelőttöket a délutánoktól — az összefüggés lényegbevágóbb annál. A középiskolákban a KISZ- nek egyik legfontosabb feladata: tagjai munkájának, a tanulásnak a segítése a maga eszközeivel. Ilyenek a közösséget kovácsoló rendezvények és a politikai látókör szélesítése vitakörökkel, a kirándulás vagy a közös sport délután egyaránt. A KISZ- alapszervezetek közösségen belüli közösségek, melyek az egészet hivatottak erődíteni. Ha e nagy közösség egy-egy tagja „kilóg”, vagyis órái végeztével veszi a kalapját, s nem vesz részt az iskola további életében, akkor jogos a kérdés: ki a hibás? A közösség vagy a távozó? A tunyogmatolcsi fiatalok esetében (és az a gyanúm, hogy még pár Fehérgyarmat környéki községet sorolhatnánk, ahonnan középiskolások járnak be) a válasz nem A válóperes asszony A férjedet miért nem hoztad el? — kérdezte Irén Ildikót, a barátnőjét. — Elváltunk. — Komolyan beszélsz? Es miért? — Hegygerinc, völgy, vízesés, hágó. — Megbolondultál? — Én nem, hanem Ernő. Mindig rajongott a természetért és amikor elolvasott egy csomó cikket a természet csodáiról, az egészségtelen városi életről, elkezdődtek a bajok. Folyton kirándulni vitt és én már nem bírtam se lábbal, se tüdővel. — Ez még nem válóok — csóválta a fejét a barátnője —, miért nem magyaráztad meg, hogy utálod a hegymászást? — Megmondtam. Erre azzal békített ki, hogy elvitt Olaszországba. — Olaszország gyönyörű! — De nem a Vezúv. Folyton a kráter tövében mászkáltunk. Hiába unszoltam, hogy menjünk Rómába, az is dombokon épült, nem, 6 azt várta, hogy a Vezúv kitörjön. — Es kitört? — En törtem ki! Otthagytam és visszajöttem Pestre. — Azután elváltatok? — Másnap utánam jött és megígérte, hogy megváltozik. Két hónappal később azt javasolta, hogy utazzunk a tátralomnici Grand Hotelbe. Buta fejjel belementem. Aznap, amikor megérkeztünk, felvitt a Lanovkán és a libegőn a csúcsra. — Mit akarsz’ A függővasút vitt fel! — A csúcsig! De délben értünk fel és ö a sziklákon kezdett mászkálni, mint egy zerge. — Ne mentél volna vele többé hegyvidékre. — Nem is mentem. A tordai hasadékot már egyedül nézte meg, a Grossglocknerre se kísértem el. Amikor visszajött, közöltem vele, hogy egy olyan férfivel, aki a hegygerincet jobban szereti, mint engem, nem tudok együtt élni. — Más ok nem volt? — Hogy őszinte legyek, találkoztam dr. Kovácsi Istvánnal, aki lánykoromban udva rolt nekem. Nem nősült meg, azt mondta, hogy még mindig engem imád. — Jaj de romantikus. És 6 nem rajong a hegyvonalakért? — Nem. ö az én vonalaimat csodálja. Hozzámegyek feleségül. Fél évvel később a két barátnő újra találkozott: — Boldog imgy? — kérdezte Irén. — Milyen az új férjed? — Hát... — Talán mégis szeret hegyeket mászni? — Dehogy szeret. Tériszonya van! — Nahát, akkor ezen a vonalon nincs baj közietek. — De van. Amit első férjem müveit, az szörnyű túlzás volt. Abban igaza volt, hogy a természet szép, a természet gyönyörű. Kirándulni is lehet, persze nem magas hegyeken mászkálni. No, de a fogaskerekűn a Széchenyi-hegyre igazán fel lehetne menni! Vagy Bécsben a Kobenzlre, onnan olyan gyönyörű a kilátás. O azonban csak a sík területeket bírja. Képzeld, Párizsba mentünk nászútra. — A Champs Elysée elég lapos. — De az Eiffel torony nem. Oda sem akart feljönni. — Hogy neked milyen peched van a férjeiddel. — A tériszonyát még valahogy elbírnám. Azt is megbocsátottam neki, hogy inkább egy szűk utcába szerzett szövetkezeti lakást, pedig gyönyörű helyen is kaptunk volna. — Es 6 miért nem akarta a gyönyörűt? — Magas volt neki a negyedik emelet. — És mit nem tudsz neki xnegbocsátani? — Azt, hogy utálja a komoly zenét, amikor én imádom. Bartók, Kodály nagyon magas neki. — Akárcsak az emelet. Tőle is el akarsz válni? — Megpendítettem előtte a válást, de hallani sem akar róla. — Szóval szeret! — Nem hiszem, hogy azért ellenzi a válást. — Hanem? — Biztosan azért, mert a válópereket a harmadik emeleten tárgyalják a bírák a törvényszéken. Palásti László nehéz: bizonyára nem csak ők a hibásak, hiszen nem magától a KISZ-munkától húzódoznak. Ezt világosan jelzik a községi alapszervezetben elért jó eredményeik! Az sem lehet véletlen, hogy a mostani taggyűlésükön öt fiatal távozott tőlük — iskoláik végeztével munkába álltak és átléptek az ottani KISZ- szervezetbe! Ugyanakkor tíz tanuló fiatal jelentkezett itthoni KISZ-tagnak! Kényelmesség, vagy. A következtetés: valamelyik fehérgyarmati középiskola KISZ-élete nem vonzza eléggé a fiatalokat. Nem tartják érdemesnek az áldozatot egy-egy ottani rendezvényért, holott talán — ha úgy látnék, hogy megéri — délután még vissza is karikáznának Gyarmatra a fiatalok ... Annál inkább vonzza őket a községi alapszervezet — ami egyrészt kényelmesség is, másrészt viszont azt jelzik: jók a programok, szeretnek itt dolgozni... T. Gy. Válasz a jósavárosiaknak Már szinte bosszantó, hogy alig múlik el nap, hogy a jósavárosiak panaszáról ne olvasna az olvasó. Igaz, még van tennivaló ezen a részen, de üzenjük a jósavárosiaknak, hogy talán egy kis türelmet, hiszen Nyíregyháza város nem 2—3 éves és még nagyon sok utcája van, amely valamivel idősebb, mint az övéké, így például a Kossuth, a Körte, a Sarkantyú, a Nyírfa, az Epreskert utcák és még rengeteget írhatnék, ahol becsületes járda sincs. Ügy látszik a jósavárosiaknak toronyóra kellene lánccal, de azonnal, méghozzá aranyból... Tisztelettel: Tóth Gáborné, Kossuth u. 61. EGESZSEGES GYERMEK Összehangolják a fizikai nevelést Megdöbbentő adatsor került a közelmúltban nyilvánosságra. Ebből kiderül, hogy a 6 és 18 éves iskolai tanulók 20—23 százalékát gyógytestnevelésre kellene küldeni. Sorköteleseink közül 25— 30 százalék nem felel meg a követelményeknek. Az iskolai tanulók közül igen sokan nem bírják végigállni a félórás ünnepélyeket, pár perc után kiszédülnek a sorból. Egyetemistáink 24 százalékánál rendellenes a pulzus, vérnyomás, és a legtöbbjüknél légzési zavarok is megállapíthatóak. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a fizikai erőnlét alacsony volta a szellemi teljesítőképességre is kihat, akkor teljes a kép. Egy-egy vizsga előtt jól „felgyógyszerezett” tanulók küzdenek a könyvvel. Már tárgyalták Országos iskolaegészségügyi vándorgyűlés már beszélt ezekről a gondokról az elmúlt nyáron. Sok javaslat is született, bár egyértelmű volt a vélemény: hosszabb idő kell ahhoz, hogy gyökeres változás következzék be. Éppen ennek lerövidítése most a cél. A megyei közegészségügyiek iskolákban végzett felmérései igazolták, hogy az osztálytermek önmagukban is általában elavultak, a világítás, a szellőztetés, a hőmérséklet általában nem segíti elő se a jó fizikai, se a szellemi közérzetet. Ennek megváltoztatásáért már történtek intézkedések, de alapvetően csak új, modern iskolák oldják meg a gondot. Bármilyen nevetségesen hangzik, de igen sok tekintetben megyénkben is az iskolákra hárul az, hogy a gyermeket mosdásra, kézmosásra, tisztálkodásra tanítsák. Általános szabolcs-szatmári tapasztalat, hogy a nevelők erőfeszítése nyomán a személyi higiéné javult, bár marad még tennivaló. Csupán zárójelben: ennek a munkának tulajdonképpen a családoknál kellene lezajlania. Több mozgást!- Az az elemzés, amelyet a megyei pedagógiai kabinet végzett, a fent említetteket is megelőzően a gyermekek fizikai és szellemi fejlődése szempontjából a sokkal több mozgást tartja szükségesnek. Igaz, az 1973-as tanévtől bevezetett eggyel több tornaóra már jelent valamit, de csupán csepp a tengerben. Nagyon fontos, hogy a megyében igen nagy eredmények születtek a több tornaterm létesítéséért folyó akciók keretében. De még így megkérdezhető: vajon a közművelődési intézmények gyakorta kongó termei télvíz idején szolgálják-e az iskolák, szabad időben a mozogni vágyók igényeit? Az iskolai testedzést különben sem lehet a tornaórákra leszűkíteni. Megkérdőjelezhető, hogy a napközisek délutáni sétáinak van-e értelme? Mennyivel jobb lenne, ha ez idő alatt játszanának, futnának, labdáznának vagy tornásznának. Itt viszont azonnal jelentkezik városaink gondja: kevés, nem megfelelően óvott a játszóterek gyér rendszere. Ismeretlenek a játszóutcák, jóllehet a városi művelődési osztály erre vonatkozóan már igenlően nyilatkozott ; közlekedésbiztonsági szempontból még a parkok is veszélyesek. Hökkentsük meg őket! A pedagógusok véleménye, hogy a nagy társadalmi aktivitás mellett a legfontosabb ma, hogy magukat a fiatalokat döbbentsük rá arra: fizikai erőnlétük javítása életkérdés. Ezt némileg már szolgálja a mostani tanévtől bevezetett családi életre nevelés tantárgy. De több kell a szülők részéről is. Ki kell ugratni a tévé elé merevedett gyermeket mozdulatlanságából. Ha kell, kényszeríteni kell, hogy a sportpályák kínálta lehetőségekkel éljenek. Mi több, példával kell elöljárni, hogy mozogjanak. Nem vitás, hogy társadalmi és tömegszervezetnek, sportegyesületnek és családi háznak, iskolának és egészségügyi felvilágosításnak most olyan programra van szüksége, mely egyet akar. Megyénkben az első kezdeményezések azt bizonyítják, hogy a felnőtt társadalom már rádöbbent: a jövő egyik alapkérdése az egészséges gyermekhad. (bürget) Fotópályázatunkra érkezett . MÚZEUMBAN AZ AFRIKAI OROSZLÁN Fotó: Kováts Imre, Nyíregyháza.
