Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-23 / 19. szám

1976. január 23. KELET-MAGYARORSZÁG 3 JEGYZETEK Tablók Gazdacsere Ez alkalommal nem az érettségi tablók­ról van szó, hanem azokról, amelyek nemrégen kerültek ki a város különböző pontjaira, utak, járdák mellé, s magukra irá­nyítják a járókelő nyíregyháziak figyelmét. Lényegretörő illusztráció, egy-két frappáns mondat adja tudtunkra, hány óvodai, böl­csődei hely épült a IV. ötéves terv során a városban, mikor került átadásra a múzeum, hány lakás készült el, milyen az egészség­ügy fejlődése és így tovább. Érdemes egy pillanatra megállni mel­lettük. Nem tudom kiket tölthet el elsősor­ban az öröm az eredmények láttán-olvas­­tán. Gondolom valamennyiünket, de első­sorban azokat a szocialista brigádokat, mun­kásokat, akik fáradságot nem ismerve, fel­áldozva szabad idejüket, energiájukat, mun­kálkodtak azért, hogy Nyíregyháza még gaz­dagabb legyen. Jogos az alkotók, a tervezők, az építők büszkesége s azoké is, akik ezt a 42 tablót társadalmi munkában elkészítet­ték. Illik, hogy így is köszönetét mondjunk a HAFE dolgozóinak, az iparcikk kiskereske­delmi vállalat dekorációsainak, a városi ta­nács művelődési osztályának, a sóstói kultúr­­park munkásainak, akik tevőlegesen is segí­tették ezeknek az eredményeinket jelző-rep­­rezentáló agitációs tablóknak az elkészítését. Eredményeink jelzőtáblái ezek, melyek­re jó visszanézni, s reálisan mérlegelni, mit is tettünk az elmúlt öt esztendő során. Nem hivalkodók, mégis impozánsak azok a fény­reklámok is, amelyek a megyeszékhely 3 kü­lönböző pontján jelzik, hirdetik és köszön­tik XI. kongresszusunkat, a felszabadulás 30 évfordulóját és V. ötéves tervünket. Gondos, jó gazdája a fényreklámnak a TITÁSZ nyír­egyházi üzemigazgatóság kollektívája. Sokan megállnak a Lenin és a Szabadság téren félkörben elhelyezett tablók előtt is, amelyek valójában olyan dicsőségtáblák, amelyeken a város egv-egy vállalatának ki­válóságait mutatják be. A Kossuth téren tabló áll, amelyen visszanéz ránk a veterán, Nyíregyháza város díszpolgárai. így is, ezzel is kifejezésre juttatva elismerésünket, meg­becsülésünket. A tablók közlik: munkánk nem volt hiábavaló, s erről nem csak illik, hanem szükséges is informálni az embereket. F. K. Cégtáblát cseréltek a közelmúltban a megye néhány üzemében. Nyírbátor­ban a Csepel Motorkerékpárgyár helyett a Csepeli Szerszámgépgyár irányítja a terme­lést. Januártól nem az Auróra Cipőipari Vállalat, hanem a Minőségi Cipőgyár nyír­bátori üzemében készítik a gyermekcipőket. Tiszaszalkán ősztől a MEZŐGÉP gyáregysé­ge helyett a Magyar Acélárugyár gyáregysé­gében folyik a vasipari munka. A Nyirbog­­dányi Kőolajipari Vállalat feladva önálló­ságát a most alapított Tiszai Kőolajipari Vál­lalat gyáregysége lett. Két másik megyei vállalatnál pedig az irányító szerv változott meg: a tanácsi irányítás helyett a Könnyű­ipari Minisztérium felügyelete alá került a Szatmár Bútorgyár és a Szabolcs Cipőgyár. Eddig a tények. Utána rögtön felbukkan a kérdés a megyében élő, a megyét szerető emberben, hogy ezek a változások előnyt, avagy hátrányt jelentenek-e. Ha az új válla­latok, az új gazdák terveit nézzük, akkor bi­zakodóak lehetünk, ugyanis mindenütt nagy­arányú fejlesztéseket terveznek. A motor­kerékpár-gyártás megszüntetésével például olyan vállalat vette át a nyírbátori gyáregy­séget, amelyik százmilliós nagyságrendű fej­lesztést akar végrehajtani. Elmondható ugyanez a tiszaszalkai gyáregységre is, hoz­zátéve, hogy mindkét helyen újabb munka­­lehetőségeket teremtenek. Az Auróra Cipő­ipari Vállalat évek óta gondokkal küzdött, a nagyvállalati keretben remélhetőleg úrrá lesznek ezeken a gondokon, nemcsak stabi­lizálódik a termelés, javul a gazdaságosság, hanem tovább is fejlődnek. Egybeesik mindez a megye gazdaság­­politikai céljaival, amikor az átgondolt ipar­­fejlesztés révén ha kell, akkor a szervezeti kereteket változtatva arra törekszenek, hogy minél nagyobb termelést érjenek el az egyes üzemekben. Korábban is voltak hasonló pél­dák, a kis tanácsi üzemek helyett modern termelés bázisait tudták megalapítani, avagy nagyobb fejlesztési lehetőségek vannak az új vállalati keretekben. Másfajta, szintén pozitív változás jele a két önálló vállalatnak a minisztériumi irá­nyítás alá kerülése. Azt bizonyítja, hogy ezek a cégek már túlnőttek a szűkén vett helyiipari, tanácsi kereteken, az országos vérkeringésbe történő bekapcsolásukra van szükség, hogy az ágazatukban még tovább tudjanak fejlődni. L. B. FŰTIK A VÁROST Erő­műben Télen a megyeszék­hely fűtött szobáiban kevesen gondolnak arra, honnan is kap­juk a meleget. A TI­­TASZ Vállalat nyír­egyházi üzemigaz­gatóság erőműve év­ről évre egyre na­gyobb kapacitással látja el gőzzel Nyír­egyháza ipari üzemeit és a távfűtéses laká­sokat. Ezt a fejlesz­tést a város iparosítá­sával és az épülő la­kásokkal arányosan végzik. A régi hűtőtornyot minden oldalról az új gőz­csövek veszik körül. A sótalanító műben óránként 100 köbméter vi­zet készítenek elő a kazánokhoz. Az úgynevezett GIB-ka­­zánházban két darab, óránként 60 tonna telje­sítményű kazán állítja elő a gőzt a sótalanítóból ideérkező vízből. Ké­pünkön: a kazán vezér­lő és műszerszekrényét ellenőrzi Németh József főgépész. MÁTÉSZALKÁN Klub társadalmi összefogással Mindig jó érzés olyan ifjú­sági klubról beszámolni, ahol nem érezték meg a klubok életében az utóbbi időben jellemző vissza­esést. A Mátészalkai Esze Tamás Gimnázium és Szak­­középiskola talán azért vé­szelte át könnyedén ezt a „hullámvölgyet”, mert so­káig vártak szép, új klub­juk átalakítására, s mert művelődésükhöz, szórako­zásukhoz szinte az egész já­rás segítséget nyújtott. Százötvenezer forint ér­tékű társadalmi munkával készült el a pinceklub, az építkezés szakaszait a klub­naplóban örökítették meg. Ebben a naplóban olvastuk, hogy két mátészalkai mun­kahely, az állami tangazda­ság és az építő-szerelő szak­ipari szövetkezet sietett a diákok segítségére, rajtuk kí­vül tizenkét termelőszövetke­zet —a szamosszegi, a máté­szalkai, a nyírmeggyesi, az ököritófülpösi, a jármi, a nagydobosi, a fábiánházi, a győrteleki, a nyírkátai, a ho­­dászi, a gacsályi és a nyír­­csaholyi — dolgozói végez­tek itt komoly társadalmi munkát. Faburkolat került a falakra, pvc-borítás a pad­lóra, s játékok az asztalokra. A foglalkozásokat ebben a tanévben kezdték meg, több sikeres programot rendez­tek, egyrészt az iskolai ta­nulmányokhoz kapcsolódó, másrészt szórakoztatva­­nevelő rendezvényeket. A klubvezető, T. Nagy Gyuláné tanárnő kívánságládában gyűjti össze az ötvenkét klubtag programjavaslatait, ezek szerint terveznek, kö­zösen. Külön tagsági igazol­ványt készítettek, s hama­rosan elkészül a klub pe­csétje is. Amikor ottjártunk, az óvónő tagozatos diákok ismerkedtek a legújabb tár­sasjátékokkal. A képen látható ellen­nyomásos turbina 85 000 100 W-os villanyégő üzemeltetéséhez szüksé­ges energiát állít elő. A hőközpont az utolsó állomás: innen kerül az energia az ipari üzembe és távfűtéses lakások­ba. (Gaál Béla felvételei) Ha a nevelő kommunista Ha útam során átmegyek egy tsz-községből egy egy egyéni községbe, mintha egy egészen más világba érkezne az em­ber... Ez tény, mint ahogyan az is, hogy ez a járás mesz­­szebbről indult, sok még a behozni való. De maradjunk az iskola falai között... Tóth Gyula, a nyírbátori gimnázium és szakközépisko­la pártszervezetének titkára azzal folytatta a gondolatot, hogy az általános iskolák ál­landó nevelőhiánnyal küzde­nek. Hogyan is várható el a középiskolába kerülő fiata­loktól, hogy ugyanúgy helyt­álljanak, mint bármelyik vá­rosi gyermek. És mégis helyt kell állniuk, mert az érettsé­gi, majd az egyetemi-főiskolai felvételi követelmények rá­juk is éppúgy vonatkoznak, mint bármelyik fiatalra ... Ez a mi munkánk nagy gondja, izgalma és az ered­mények láttán, öröme, jutal­ma — mondták a január 20-i beszámoló taggyűlés előtti be­szélgetésen a középiskolai pártszervezet tagjai. Az isko­lának 569 tanulója van, zö­mében gimnáziumi osztályba járók, akik matematika, bio­lógia, orosz nyelvű tagozatos tanterv szerint tanulnak. Ter­mészetesen vannak általános tantervű osztályok is. Büsz­kén, de nem hivalkodóan em­lítik; jólesően vették tudomá­sul: a főiskolai-egyetemi ma­tematikai felvételi eredmé­nyek alapján az ország leg­jobb tíz középiskolája között tartják számon őket. Már a második osztálytól elkezdik a továbbtanulásra való felkészítést. A középis­kolai osztályokkal párhuza­mosan egy kicsit a jövő­ben is járnak, szorgalma­san szervezik minden év­ben az előkészítő tanfolya­mokat. Külön is figyelmet fordítanak a több mint 221 bejáró tanulóra, a munkás­paraszt fiatalokra, akik tanul­mányi segítését a pártszerve­zet állandóan figyelemmel kíséri és az iskola szakmai vezetésével egyetértésben a legjobb kommunista nevelő­ket bízza meg a munkával. — Persze, nemcsak ered­mények vannak, hanem gon­dok, bajok is, folytatta most már a taggyűlési beszámoló­ban a leglényegesebb fel­adatokat a pártvezetőség. A szakközépiskolai képzésről van szó, amely jellegét te­kintetve új és ismeretlen volt Nyírbátorban. Először a ne­velőket, egymást kellett meg­győzni, aztán faluról falura járva az ottani nevelőket, szülőket. „Csak nem adom a gyermekem suszternak” — mondták többen, amikor a ci­pőipari szakközépiskola meg­nyílt. Tavaly érettségiztek az első végzősök. Sokat válto­zott a közvélemény, de még mindig gond az induló osztá­lyok megtöltése. — Vigyáznunk kell, ho­gyan nevelünk — mondta hozzászólásában Kutyik La­jos, mert a szakközépben ta­nuló fiatalok közül sokan úgy vélik, az iskola után íróasz­tal várja őket. Hozzá is tette, hogy főként a KlSZ-szerve­­zetek nevelőmunkáját kelle­ne jobban segíteni, anélkül, hogy elvennék, csorbítanák a fiatalok szervezetének önál­lóságát. Nincs iskolai életnek olyan része, amelyhez ne lenne kö­ze a tizennyolc tagú pártszer­vezetnek — erősítették meg a taggyűlésen. A szocialista ta­nár—diák viszony, a tantes­tületi demokrácia, a fiatalos pedagógiai szellemű tantestü­let további fejlődésének élesztője a kommunista kö­zösség. Lehet és kell is még a munkán javítani, ezt is megfogalmazták. A munka nem könnyű, mert a párttag­ság három helyről tevődik össze, a középiskolából, a kol­légiumból és a szakmunkás­­képző intézetből. Nagy tarta­lékot rejtenek a pártcso­portok, amelyek a pártépítő munkában is a legjobb segítői lehetnek a vezetőségnek. De a kitekintés is Íratlan törvény — fogalmazta meg az egyik felszólaló, Baracsi Gyula. A város szellemi éle­tének segítése, az abban való tevékenyebb részvétel, ma­gyarán a kommunista peda­gógusok közéletisége, olyan pluszkötelezettségek ame­lyek fáradsággal járnak, nem is látványos sikerekkel, de él­ni nélkülük igényesen, aligha lehetséges. P. G.

Next

/
Thumbnails
Contents