Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-18 / 15. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. január 18. Mllotán új óvodát vettek birtokba a kicsinyek. Amint a hó leesett, vidám szánkózást rendeztek. ÚJ BOLTOK, NAGYOBB KÖVETELMÉNY Bevásárlószatyorral — csúcsforgalomban Nyíregyházán véget ért a boltok „keringője”, már-már megszokjuk a városközpont új szaküzleteit — és természetesen a három áruház bőségét. A feszültségek most a város legújabb és legnagyobb lakónegyedét terhelik: a meglévő bolthálózat kevés a 13—15 ezer ember ellátásához. Erre mi sem jobb bizonyíték, mint a délutáni csúcsforgalom. A háziasszonyok inkább választják a városközponti bevásárlást és a szatyorozást a zsúfolt autóbuszokon, mintsem a hosszú sorokat a jósavárosi ABC-ben! A lehetőségek ennek ellenére általában jók, gondok azonban változatlanul vannak: ismertek a hiánycikkek; nem minden boltnál megfelelő a készletnorma; egy-egy hibás gép javítása hónapokat vesz igénybe. Ilyen és hasonló hiányosságokat állapítottak meg a népi ellenőrök, amikor a közelmúltban száz üzletben végeztek vizsgálatot a kereskedelmi ellátás helyzetéről. Jó törekvés a boltok profiljainak tisztítása, amelyet a kereskedelmet irányító szervek az utóbbi időben következetesen hajtanak végre. Korábban ugyanis gyakori tapasztalat volt, hogy nagy értékű. tartós fogyasztási cikkek — hűtőgépek, televíziók, motorok — álltak a falvak nagyobb vegyesboltjainak kirakatában. Az ilyen készletek sokszor a közszükségleti cikkek rovására foglalták a helyet, kötötték le a pénzt a boltokban. Ezeket a napi cikkeket árusító üzletekből fokozatosan kivonják, a lekötött összegekből az eredeti ellátását kell javítani. Gondot okoz azonban, hogy jó néhány ÁFÉSZ körültekintés nélkül intézkedett: meg sem kísérelte a házhoz szállítás megszervezését. Emiatt sok a panasz. A népi ellenőrök azt is megjegyezték: a hiányfüzeteket nem vezetik minden boltban. Jó, hogy az illetékes üzletvezetők megbíznak saját szakértelmükben és gyakorlatukban, de a hagyományos, bevált módszereket sem kell lebecsülni. Sőt, az is elképzelhető lenne, hogy nagyobb értékű „hiánycikk” esetében a bejegyzés alapján értesítenék a vásárlót, amikor megérkezik az áru. Gyakori bírálat oka a raktározás. Még az újabb üzleteknél is előfordul, hogy raktárak sokkal kisebbek, mint amilyenre szükség lenne. A túlzsúfoltság szinte mindennapos, de ennél nagyobb gondot okoz, hogy jó néhány helyen elhanyagoltak is a raktárak, Gávavencsellőn például beázott a ruházati, Mándokon a vas-műszaki bolt raktára — az ilyen esetekben gyorsabb intézkedés, megelőzés kellene. Hasonlóan jobb együttműködésre és szervizszolgálatra van szükség az olyan esetekben is, mint amit például Pócspetriben jegyeztek fel a népi ellenőrök: a tejel és tejterméket is árusító bolt mindkét hűtőszekrénye három hónapnál hosszabb ideig volt üzemképtelen. Amikor a megye kereskedelmi hálózatának korszerűsítését szembe állítjuk a hiányosságokkal, közvetlenül adódik a következtetés: az új bolt nem old meg mindent egy csapásra. A több, mint nyolcmilliárdos évi kereskedelmi forgalom boltvezetőtől tanulóig növekvő felelősséget igényel. M. S. Szétszórt tanyai település Rozsrétszölő, Nyíregyházától mintegy nyolc kilométerre. Az egyik homokdomb tetején szinte magányosan áll egy ház, mellettte új nyári konyha. Ebben a két épületben gyakori volt a veszekedés és a segélykiáltás, amelyet azonban a szomszédok a távolság miatt nem hallottak, vagy nem akartak meghallani. Egy karácsony előtti napon Kegyer András ismét részegen jött haza, s már a lejtős udvaron kötekedni kezdett feleségével. Á részeg férj feleségét is szétzúzással fenyegette, dulakodás következett, az aszgzony kést rántott és erős felindulásában lesújtott... A ház gazdája meghalt. Kétség nem fér hozzá: Kegyer Andrásné gyilkos, de egyben áldozat is. A törékeny szőke nő 38 éves, de jóval többnek látszik. Keze erősen remeg, mélyen ülő szemei különös színben fénylenek. Csaknem két évtizede él állandó rettegésben. Orvosi engedéllyel a cellájában is nyugtátokat szed. Sokat dolgozott életében, bár az utóbbi években egészségi állapota miatt és férje kérésére (parancsára) a háztartásban dolgozott. Egyszerre száz libát is nevelt, előfordult, hogy a részeg férj az oktalan állatokat csak úgy leütötte az udvaron. Persze hogy akarták elvonókúrára küldeni, de nem merték, mert ezt mondta: „A kúráról hamar hazajövök és megöllek benneteket”. A gyerekek is tűrtek és szenvedtek, apjuk viselkedése rajtuk is nyomot hagyott. Zárkózottak, félénkek. A 18 éves Erzsiké ezt mondja: „Aznap reggel is pénzt kért tőlem italra”. A 16 éves Banditól halljuk: „A baj napján rám is támadott”. A 15 éves Laci elcsukló hangon közli: „Ha anyámnak pártját fogtam, mindig megöléssel fenyegetett”. Halljuk tovább a rokonok véleményét. A nádfedeles tanyai házban az elhunyt fekete kendőt viselő nővére ezt mondja: — Ha az egyik ujjamat elvágom ez fáj, ha másikat elvágom, az fáj. Öa testvérem volt, az asszony meg a testvérem gyermekeinek az anyja és a gyermekeknek anya kell, ha már apjuk nincs. A gyilkosságot azért elítélem. Két évvel ezelőtt azt mondta az asszony, hogy nem tűr tovább, a gyerekekkel elmegy Pestre. Egy jó éve meg felakasztotta magát az öcsém, éppen a felesége vágta le a kötelet, ez után is elválhattak volna. Mondanunk sem kell, hogy az öngyilkossági kísérletet is részegen és nagy ceremóniával rendezte meg. Polgári János a sógorsághoz tartozik, s mint mondja, ettől függetlenül elfogulatlan: — Sokat iyott, sokat zavarta a családját. Mégis vannak, akik sajnálják és jót mondanak róla. Csakhogy ezek mind vele ittak és az italt András fizette. Jaczkó Pál mint iskolaigazgató és mint tanácstag jó ismerője a tanyának. — Többször láttam részegen. Érdekes, hogy nem jöttek segélyt kérni, vagy telefonálni. Nyílván azért nem, mert megfenyegette őket. Mindhárom gyermekét tanítottam. A gyermekek lelkileg sérültek, biztos, hogy az apjuk viselkedése miatt. Tóth Péter, a Ságvári Tsz főkertésze: „Ha nem ivott, jól dolgozott, de néha részegsége miatt haza kellett küldenünk”. Juhász Andrásné, a tsz tagnyilvántartója: „Egy évig sem dolgozott a tszben és beadta a felmondását minden indok nélkül. Szívesen elengedtük. Ez halála előtt volt néhány héttel”. ■féhány nap, vagy néhány múlva bíróság mond letet Kegyemé felett. Csak mdül ül majd a vádlottak iján... (nábrádi) Panaszkodó természetűek ? II feladók: pedagógusok Négyszáz panaszos levél érkezett az elmúlt évben a Pedagógusok Szakszervezete Szabolcs megyei Bizottságához. A szakszervezetnek a megyében 11 000 tagja van, a többség — szám szerint 6500 — óvónő, tanító, tanár. Kisebb részben az iskolák technikai dolgozói, takarítók, fűtők, hivatalsegédek tartoznak ide. Az évi négyszáz panaszos levél szerint a szakszervezet tagságának csaknem négy százaléka fogott tollat saját vagy iskolája ügyében. Vajon ez azt erősíti, amit egyesek tartanak, a pedagógusok jobban szeretnek panaszkodni, mint mások? Lakás, bér, jutalom, gépkocsi A szám szerint magas levélforgalom szorosan összefügg a szabolcsi nevelőhiánnyal. A levelek alapján ugyanis a megyei bizottság egyfajta munkaközvetítési szerepet is vállal. Sokszor az iskolák vezetői fordulnak segítségért a szakszervezethez, máskor az elhelyezkedni vagy állást változtatni akaró nevelők kérnek támogatást. Letelepedési segélyek, területi pótlékok, különféle vitás bér, feljebbsorolási és túlórafizetési kérdésekben várnak tájékoztatást, közbenjárást. Évente száz szabolcsi nevelő veheti igénybe a kedvező lakásépítési hitelakciót, melyek jogosságát a szakszervezetek bírálják el. A kiemelt, 200 ezer forintos kölcsönt azonban csak az összigénylők tíz százaléka kaphatja meg, emiatt gyakori a reklamáció. Sokan azért írnak a szakszervezeti bizottságnak, mert a községi tanácstól nem kapnak megfelelő telket, ahol a házukat felépíthetnék. Ilyenkor a helyszínen igyekeznek megoldást keresni, legtöbbször sikerrel. Nem ritka az olyan panasz, amikor a nagy alapterületű, de korszerűtlen szolgálati lakás bérének csökkentését kérik, jogosan. Az újfajta panaszok közé felsorakozott a kedvezményes gépkocsivásárlási kérés, amely egy évben 24 pedagógust segít gépkocsihoz. De sok vita van a típusokon és a kimaradók sem mindig törődnek bele, hogy még várniuk kell... Viták a szabadnap körül A panaszok gyökere leginkább abban kereshető, hogy a megyében a pedagógusok 82 százaléka nő. Sok a dolgozó, vagy gyermekgondozási szabadságon lévő anya és a legjobb szándék ellenére se sikerül mindig mindenkinek hiánytalanul kiadni a sokszor emlegetett szabadnapot. A jobb tájékozottság érdekében a megyei bizottság minden új és fontos jogszabály, rendelkezés lényegét megküldi az iskolai szakszervezeti bizottságoknak. Ha valamilyen általános problémát tapasztalnak, amely több helyen gondot okoz, a helyszínen segítnek a tanácsi oktatási szervekkel együttesen. Több helyről érkezett pa-‘ nasz alapján tisztázódott például, hogy az óvónőknek a munkaköpenyen kívül a sok álló munkához a rendelkezések szerint védőcipő is jár. Erről azonban a legtöbb helyen országosan is megfeledkeztek és a szabolcsi jelzések után kezdték általánosan ellátni védőcipővel az óvodákat. I megvédett védőcipő Nemcsak panaszos levél nyomán tesznek lépéseket egy-egy dologban a szakszervezeti tisztségviselők. Megtudták például, hogy az egyik községben élő pedagóguscsalád gyermeke a vakok intézetébe került. Az országos szakszervezeti központ anyagi segítségével magnetofont vásároltak a vak kisfiúnak, hogy megkönnyítsék a tanulását, amikor hazajön a szüleihez. Azóta a levélváltás is könynyebb lett a gyermek és a szülők között. A kisfiú Pesten magnószalagra mondja az üzenetét és hazaküldi. Itthon élőszóban hallják az aggódó szülők, hogyan halad a gyermek, kisebb lett a távolság közöttük... Talán a rövid áttekintésből is kiderül, semmivel sem panaszkodóbb természetűek a pedagógusok, mint más földi halandó. Legfeljebb a helyi vezető szervek iránti bizalmat lehetne erősíteni, hisz az ügyek zömét helyben el lehetne intézni. És az egymás iránti bizalmat is, mert előfordult, hogy az igazgatóval egy asztalnál ülő igazgatóhelyettes levélben kérdezte meg a szakszervezet megyei bizottságától azt, amire a vele szemben ülő igazgatótól várt választ... Páll Géza Tavasszal kétszáztíz csatáé költözik A nyíregyházi lakásszövetkezet terveiből Két és fél ezer Lakás kezelése tartozik a nyíregyházi Váci Mihály Lakásszövetkezethez — ezek egy részét a szövetkezet építette, másokat pedig a tanács adott át fenntartásra. 1976-ban háromezerre emelkedik e lakások száma. Tavasszal kétszáztíz tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakásba költözhetnek be az új lakók a Jósa városban, újabb kétszázat pedig ősszel adnak át. A lakásszövetkezet saját építésű lakásaiba is költöznek lakók — összesen száznyolcvanba. Ezek közül negyvenhat a Hermann Oltó utcán épül — kétszintes házak. A többi a Kert utcán, ezek négyemeletesek. A lakásépítés mellett a szövetkezet legfontosabb teendője a javítás-karbantartás. Harmicöt fős karbantartó részleggel rendelkeznek — közöttük minden ehhez tartozó szakma képviselői megtalálhatók, kőművesek, ácsok, víz-, villanyszerelők stb. Az elmúlt év során a szövetkezet és a Nyíregyházi Kárpitos- és Üvegesipari Szövetkezet között megállapodás jött létre. E szerint az utóbbi átveszi tőlük az üvegezési munkákat — mondván, hogy az ipari szövetkezet egymaga is képes ellátni a város ilyen jellegű munkáit. 1976-ban viszont az üvegezés visszakerül a lakásszövetkezethez, mivel a lakók igencsak elégedetlenül nyilatkoztak az ipari szövetkezet munkájáról... Emellett újabb szolgáltatásókat. is bevezetnek a karbantartó-javító részlegnél. Két szakemberük fóldelésméréssel fog foglalkozni, s ezzel bizonyára csökken majd a háztartásokban előforduló elektromos balesetek száma. Továbbá azt tervezi a lakásszövetkezet, hogy a TIGÁZ-tól átveszi a gázkészülékek javítását és ellenőrzését; erre nemrég kértek engedélyt. A kezelésükben lévő lakások nyolcvan százalékában vezetékes gáz van, a konyhákban vagy a szobákban. Ha ezek a szolgáltatási formák megvalósulnak, a szövetkezet szakemberei a lakások összes karbantartási és javítási munkáira vállalkoznak a jövőben. (tgy) AZ IKREK „TITKAI" Az ikerszülés elég gyakori. Kiszámították, hogy minden 85. szülésre egy ikerszülés jut. Lengyel statisztikusok szerint 1949-ben 18 ezer iker (9 ezer pár) született, 1950- ben ezerrel kevesebb. Jelenleg többé-kevésbé 12 ezer (6 ezer ikerpár) születik évente. Az 1950—1969 közötti esztendőkben ugyancsak Lengyelországban 153 ikerszülést számláltak. Érdekes megfigyelés: a falvakban kétszer annyi az iker, mint a városokban. Egy másik megállapítás: az ikerpárok között több a fiú, mint a leány és minden harmadik párt egy fiú és egy leány alkot. Végül még egy tapasztalat: leggyakrabban a 25—29 éves anyák hoznak világra ikerpárt. Vannak olyan nők, akik határozottan „iker-beállítottságuak” Érdekes kutatásokat végeztek ikreken a brit tudósok, s ezekkel szertefoszlattak számos, széles körben elterjedt hiedelmet. Ilyen hiedelem volt többek között az is, hogy egyes ikerpárok ugyanazt a betegséget kapják el, ugyanolyan eseményeket élnek át, sőt — ugyanazt és ugyanabban az időben gondolják, érzik még akkor is, ha történetesen távol élnek egymástól. Másfelől a tudósoknak nincs semmi kétségük, hogy az ikrek csaknem azonos pszichikai értékeket mutatnak és életükben meghökkentő azonosságok fordulhatnak elő. Izgalmas példája e megállapításoknak egy leány ikerpár — Dorota és Mariora Collins (szül. 1893.) — sorsa. Egyikőjük a Délafrikai Köztársaságban, a másik Angliában élt. Egyidőben haltak meg. Még az óra is egyezett! Vagy egy másik, 1971- es eset Norvégiából. Ugyancsak egy leány ikerpárról van szó, akik miután férjhezmentek, elkerültek egymástól 250 kilométernyire, más-más városba. Egyazon napon és órában egy-egy fiúgyermeket szültek és ráadásul teljesen megegyező súlyú és testhosszú gyermekeket.
