Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-17 / 14. szám

1976. január 17. KELET-MAGYARORSZÄG 7 járó pénzből az énekes Ca­­dillacot, vagy Ferrarit vásá­rolhat magának. A legmagasabb gázsit a kö­vetkező énekesek kérik: Britt Nilsson (5 400 000—6 000 000 líra), Joan Sutherland (5 400 000), Placido Domingo (5 400 000), Nicolai Gedda (4 320 000), Cerlo Bergonzi (4 230 000), Dietrich Fischer- Dieskau (3 240 000). A Dunai Kőolajipari Vállalat területén a tervezettnél ko­rábban elkészült az új gáz­­frakcionáló üzem, amely évente 200 ezer tonna kőolaj­ipari melléktermékből állít elő fűtőgázt. valamint csepp­folyós propán-bután gázt. (MTI Foto—Jászai Csaba) Nincs magas cé 3 millió líráért I Valami. forrong az opera világában. Az énekesek mind magasabb gázsit követelnek, a legnagyobb operaházak igazgatói pedig „nem győzik az iramot”. Állítólag Nicolai Gedda kijelentette: „három és fél millióért egyikük sem nyitja ki a száját, még ká­romkodásra sem!” A Stern beszámol egy tanácskozásról, amelyen részt vettek Chicago, San Francisco. München, Brüsszel, Stockholm. Milánó és Bécs operaházi igazgatói A tanácskozás résztvevői el­határozták. hogy a „Bel Can­to maffiájának” letörésére három évre befagyasztják a hivatalos fellépti díjakat. Egon. Seefghlner operaigaz­gató (N.vugat-Berii'n) biza­kodva jelentette ki: „ellen­állunk a túlzott követelések­nek. győzni fogunk!” Aki azonban járatos a kulisszák mögötti világban, hitetlen­­kedve rázza a fejét. Köztu­dott, hogy a tenorista és a szoprán énekesnő ritka, mint a fehér holló. És nincs olyan operaigazgató a világon, aki egy premiert vagv egy gála­előadást lemondott volna azért, mert az énekes túlsá­gosan magas gázsit követelt. Igv- azután nem csoda..ha egv jól sikerült Aídá-előadásért Kétmilliárdot érő gyémánt az ágy alatt A nápolyi bank tisztviselői gyanakodva nézegették azt az egyszerű ruházatú asz­­szonyt, aki 4 kilogrammos nyers gyémánttömböt hozott letétbe. Rita Paravani azon­ban a legtermészetesebb han­gon jelentette ki: „Kétmil­liárd lírát ér, nem tarthatom otthon az ágy alatt”. A Paravani-gyémánt tör­ténete 40 évvel ezelőtt kez­dődött, amikor a jelenlegi tu­lajdonos édesanyja Malaysiá­ba egy nagy sárgás fluorit­­tömböt kapott ajándékba. Ér­téktelen kőnek tartotta és többnyire nehezéknek hasz­nálta. Néhány évvel később egy fokvárosi ékszerész fel­világosította, hogy az érték­telennek hitt kődarab valójá­ban hatalmas nyers gyémánt. Tulajdonosának nem volt nyugta többé. Végül is csak „átkozott gyémánt” néven emlegette a sárgás tömböt. Rita Paravani a háború után örökölte a követ. Csak néhány nappal ezelőtt hatá­rozta el, hogy felbecsülteti a gyémánt értékét. Renato Pe­rez, nápolyi ékszerész becs­lése szerint értéke 2 milliárd­­líra, 50 darab 5 karátos bril­­liánst lehet csiszolni belőle, ezenkívül megszámlálhatat­lan ipari gyémántot is rejt a fluoritréteg. A napszámos házaspár el­határozta, hogy eladja az ér­tékes követ. Ügyvédjük most várja a leghíresebb ékszeré­szek, Bulgari, Tiffany és Car­­tier ajánlatát. A boldog tu­lajdonosok elhatározták, hogy első útjuk Malaysiába vezet. Meg akarják köszönni a föld­nek. hogy gazdaggá tette őket. HÁZHÁL ROZSDÁTLAHÍT Ctnak indult az ország első mozgó korrózióvédő állomása. A KSZE — a szekszárdi kukoricatermesztési rendszer — a part­nergazdaságoknak végzendő új szolgáltatásként gépkocsiba épített berendezéssel végzi a nagy értékű gépek, kombáj­nok, traktorok, vetőgépek, ekék, egyéb munkagépek és alkat­részek korrózió elleni védelmét. (MTI foto: Gottvald Károly felvétele — KS) PÉNZJEGYNYOMDA A bankók gyára fennállá­sának 50 éves jubileumát ün­nepli. Az évforduló alkalmá­ból a Magyar Posta január­ban egy forint névértékű bé­lyeget bocsát ki, amelyet Nagy Zoltán grafikusművész tervezett. Nagy Zoltán ha­zánk egyik legismertebb em­bere, nevét a bankjegyeken mindannyian pénztárcánk­ban őrizzük. Az új bélveR közepén az általa tervezett és metszett 500 forintos bank­jegy kicsinyített mása látha­tó. Felette a Pénzjegynyom­da első terméke, az ötpengő9 képe tűnik elő. Bal oldalon a nyomda jelét, a „P” be­tűt csipke finomságú háló­­rajz, a bankjegyek alapnyo­mata övezi. KERESD A NEMLÉTEZÖT Papua—Uj Guinea postája a gyűjtés népszerűsítésére néhány szép bélyeg fényKé­­pét nyomatta a telefonkönyv borítójára, ahogy ez a buda­pesti távbeszélő-névsorban is található. A pápuái sorozkt törzsi ceremóniákat ábrázolt annak feltüntetésével, hogy melyik tartomány lakói sze­repelnek a bélyegen. A tele­­fcnkönyv címlapján három érték mégis az országrész megjelölése nélkül jelent meg. A gyűjtők azonnal ke­­•esni kezdték a hiányos nyo­matú pélányokat, majd meg­indult a hivatalos gépezet is. Először a posta készletét vizsgálták felül, azután nyomdához fordultak, de tévnyomatot sehol sem talál­tak. Hosszabb keresgélés után megtalálták azokat a példányokat, amelyekről a reklámnyomat készült, de azok is kifogástalanok vol­tak, mindegyiken a tarto­mány nevével. A nyomda ör­döge tréfált ezúttal is, de nem a bélyegek előállítása során, hanem csak a rek­lámmásolatok készítésekor maradt el az egyik szín nyomtatása. 30 ÉV Csehszlovákiában nemcsak a májusi ünnepségek során, hanem most az év végén is több kiadás köszönti a fel­­szabadulás jubileumát.. Hat bélyeg a szocialista építés eredményeit mutatja be. A sorozat többek között a prá­gai metró munkálatait és az első ottani atomerőművet áb­rázolja. A bélyegeken olyan fontos létesítményeket talá­lunk, amelyeket északi szom­szédaink három évtized alatt szovjet segítséggel valósítot­tak meg. Blokkot adtak ki Svoboda tábornok 80. szüle­tésnapjára, amely az 1942- ben a Szovjetunióban szer­vezett csehszlovák felszaba­dító hadsereg Prágáig veze­tő útjáról számol be. ötér­­tékű festménysorozatban a háború elleni tiltakozás, a felszabadult Prága és az első szabad május 1. művészi ké­pe tárul elénk. ÚJDONSÁGOK Törökország színes, ötérté­kű sorozaton folyami hala­kat mutat be. — Guernsey új sorozatán a La Manche­­csatorna világítótornyaiban és környezetükben gyönyör­ködhetünk. — A vikingek vitorlásaitól a gőzhajóig, bé­lyegen vonulnak fel a dán tengerészet büszkeségei, ame­lyek Európa és Amerika kö­zött közlekedtek. Ezzel a függetlenségi nyilatkozat ki­adásának, tehát az USA megalakulásának 200 éves jubileumát köszöntik dán bélyegek. — Az olasz posta bélyegpárral emlékezik meg Boccaccio halálának 600. év­fordulójáról. — 25 éves a szervezett gyüjtőmozgalom a Fülöp-szigeteken. Ebből az alkalomból két fogazott és két vágott bélyeg jelent meg. GYERMEKEKNEK Mátyás király •• •• s * Uontorbe Azt gyanítom, gyermeke­im, ti már ismeritek ezt a történetet, még versikét is tudok arról, mit tett Mátyás királyunk a gidres-gödrös Gömörben. Nem baj. ismer­lek benneteket, meghallgat­játok ti szívesen még egy­szer. Szóval, egy alkalommal Mátyás király valamelyik Gömör megyei nemes nagy­úr várában vendégeskedett. A gazdag főnemes persze apait-anvait bedobott, hogy elnyerje a király tetszését. Csirkesültet báránypörkölt, azt ropogós malac, a süldőt ökörpörkölt, azt dióval bé­lelt fajdkakas követte. Az urak nyelték a bort a sisak­­nyi ezüstkehelyből. A sárga bor úgy csillogott, akár a sárarany. A vörös bor szí­ne, mint a bazsarózsa. A szép, tüzes bortól tüzelni kezdett a király orcája. Fi­gyelte egy darabig a sok tósztot, az élcet, a danát. Aztán váratlanul felállt ő maga. Rátekintett a kezé­ben szorongatott kupára. Csend lett, se mukkanni, se moccanni nem mert senki. Akkoriban akkora volt a fe­gyelem. hogy a légy se zümmögött, ha az uralkodó szólt. „Tisztelet és becsület a jobbágynak. Ö végzi a ne­héz munkát, ő termeli a szőlőt, ő hullatja vérét. Is­ten éltesse a jobbágyot” mondta Mátyás. Hát olyan nevetés követte szavait, hogy most ettől nem hal­latszott a zümmögés. Az urak azt gondolták, a ki­rály tréfál. Az uralkodó ar­ca ettől még pirosabb lett. Most már a harag festette tűzszinűre. Az asztalra csa­pott. „Kuss!” — ezt kiál­totta. Akadt a nemes urak kö­zött, aki még mindig arra számított, hogy a tréfás­kedvű Mátyás csak játszik velük. Bevallották, jobbá­gyaikat nem veszik ember­számba. A kapálást meg nem számítják a munkák közé. A nagy király most elsá­padt haragjában. Odaintette kedves digó krónikását, Galeottó Marciót. „Te hogy vélekedsz a jobbágyról, macskaevő?” kérdezte. „Tisztelet és becsület a jobbágynak. Ö végzi a ne­héz munkát, ő termeli a szőlőt, ő hullatja vérét, uram. Isten éltesse őt” — szólt az illedelmes tálján. „Igazat beszélsz” — mondta Mátyás és ott hely­ben gazdagon megjutalmaz­ta az olasz történettudo­mány atyamesterét. Aztán megparancsolta, kapáljanak végig a nagyurak is egy műszakot, tanulják meg az élősdi naplopók, mi az a meló. így is lett. A király veze­tésével az egész díszes tár­saság kiment a gömöri sző­lőbe. Ott Mátyás kivette a kapát a jobbágyok kezéből és odaadta a főnemeseknek. „De most aztán sebesen, lógós brigád!” — így kiál­tott. Lefeküdt egy terebé­lyes juhar alá. úgy gyö­nyörködött a ritka látvány­ban. Az urak oly szorgosan kapáltak, hogy bele is iz­zadtak. Lelökték hát fejük­ről a kócsagos kalpagot, le­hányták magukról a bár­sonydolmányt. A kövérebb­­je nyögött, nyöszörgött, fo­hászkodott. Volt olyan, aki belevágott a saját csizmája orrába és sziszegve tapo­gatta sajgó nagvujját. Má­tyás úgy kacagott, hogy a könnye is kicsordult. A jobbágyok ettől felbátorod­tak és maguk is nevették a szenvedő urakat. Észrevette ezt Mátyás. El­vörösödött mérgében, felug­rott és rákiáltott a kuncogó jobbágyokra: „Kuss! Ne nevess a nemesemberen! Tisztelet és becsület néki. Az ő őse szerezte nekünk ezt a hazát! Az ő földje táplál benneteket, abban pihentek majd. Isten éltes­se a főurat!” Újra odaintet­te magához kedves digóját. Galeottót: „Teneked mi a magánvéleményed a nagy­urakról, tollkoptató?” — kérdezte. „Tisztelet és be­csület néki — mondta az illedelmes tálján. — Az ő őse szerezte nékünk ezt a hazát! Az ő földje táplál, abban pihentek majd. Is­ten éltesse a főurat!” „Igazat beszélsz” — mondta Mátyás. Kárpótlás­képpen elengedte a panasz­kodó, sóhajtozó uraságok­­nak a nehéz munkát, helyes válaszáért pedig újra csak nagy jutalmat adott a ra­vasz olasznak. A jobbágvok kapáltak, az urak mulattak tovább a gömöri kastély lovagtermében. A király maga mellé ültette az olaszt. Amikor már erősen kapa­tosak voltak mindketten, Mátyás átölelte életrajzíró­ját és megkérdezte: „Mondd meg őszintén, nagyotmondó történethamisító, egyetér­­értesz-e mindenben velem?” Galeottó máskor leborult volna az uralkodó lábához, hogy hódoljon nagyságának, most azonban a tüzes bor megnövelte benne a mer­­szet. így válaszolt: — Nagy uralkodóm, leg­alázatosabb szolgádat kér­ded, egyetért-e veled? Hát én erre nem tudok felelni. Mátyás elképedve nézett rá, mire Galeottó így foly­tatta : „A földesúr és a jobbágy között összebékíthetetlen (antagonisztikus) ellentét van. Nem lehet valaki mind­kettőjük pártján. Aki főúr­­párti. jobbágyellenes. Aki a jobbágy híve, nem pártol­hatja a nagyurakat. Követ­­kezetlen vagy, ó, Mátyás.” A mámoros király meg­ölelte krónikását. „Most is igazat beszélsz!” — így ki­áltott és újra gazdagon megjutalmazta volna Gale­ottót, ha a fűnek-fának osz­tott jutalomtól, célprémi­umtól, adománytól és di­­nom-dánom kedvtelésektől a kincstár ki nem ürült vol­na. És ha a kincstár aranya el nem fogyott volna, az én mesém is tovább tartott volna. Máté György TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő (zárt be­tűk: R, É, Y). 6. Eleven. 7. Egyik oldal. 8. YE. 9. Lett, régi igealakja. II. Hímállat. 12. Megfejtendő (a függ. 26. folytatása.) 14. Fát borítja. 16. Repkedő állat. 18 Káli­um, kén vegyjele. 20. Fo­goly. 21. Római 550. 22. EAH. 24. Sereg. 25. Tabu betűi, keverve. 27. Halász­szerszám, ékezethiánnyal. 28. .. .-bújj zöld ág. 29. ... Kosevoj. Függőleges: 1. Félig elővette! 2. Házi­állat. 3. Ének. 4. Római 1050. 5. Sokat ... a latban. 6. Frissebb, fürgébb, aktívabb. 10. Tagadás. 11. Éveinek száma. 13. Kopasz. 14. Vég-* tag. 15. Megfejtendő (a víz­szintes 1. folytatása). 17. Nóta. 19. Szorítószerszám. 21. Vissza: áruba bocsájt. 23. Fejen nő. 24. Vízben él. 26. Megfejtendő (a függ. 15. folytatása). 27. Csapadék (—'). Megfejtendő: Vízszintes 1, függ. 15, 26, vízszintes 12. Múlt heti megfejtés: Tiszakóród — Ura —Bot­palád — Kölese. Könyvjutalom: Fényes László Nyíregyhá­za, Hanyu Judit Aranyos­apáti, napközis tanulók En­­csencs, Tóth Mónika Tiszta­berek, Révész Erzsébet Tu­­zsér és Soltész Klára Pá­­tyod. Házőrző kutya vagy vadászkutya ? sok virágú réten két nyulacska legelészett csendben egymás mel­lett. — Nézd csak, a hátunk mögött miféle kutya ólálko­dik? — kérdezte az egyik nyuszi. — Úgy látom, vadászkutya. — Nem jól látod, mert ház­őrző kutya. — Ne beszélj szamársá­got, mert vadászkutya. — Hogy lenne már va­dászkutya. mikor házőrző. — Vadászkutya! — Házőrző! — Soha se volt házőrző. Vadászkutya és punktum. — Semmi puntkum, ami­kor házőrző. — Elhallgass te buta nyúl. Vadászkutya. — Vigyázz magadra, te os­toba. Házőrző. — No, csak nagy buta vagy, mert vadászkutya. Erre a két nyúl neki egy­másnak és tépték, marták egymást. A kutya pedig, akár ház­őrző kutya volt, akár vadász­kutya, neki a két verekedő nyúlnak és darabokra tépte a két nyulat. — Ostobák, — vakkantot­­ta. — Ahelyett, hogy azon vi­tatkoztatok, miféle kutya va­gyok, inkább az irhátokat mentettétek volna meg. Németből átdolgozta: ölbey Irén

Next

/
Thumbnails
Contents