Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-14 / 293. szám
8 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1975. december 14. NÖ A MUNKAHELYEN A' nők helyzetével foglalkozó párthatározat megjelenése óta megyénkben is jelentős előrehaladás történt a nők társadalmi megbecsülésében. Amikor a férfiak és nők munkabérét hasonlítjuk, ma már legtöbb helyen azonos munkáért azonos bért fizetnek. A fő gond inkább ott van, hogy kevés o nők között a szakmunkás, így -eleve hátrányosabb helyzetben vannak. Az utóbbi évek erőfeszítései javítottak a lehetőségeken: lányok részére óvónő, posta, és vasútforgalmi, valamint egészségügyi középfokú képzés indult. Űj szakmákban, mint például kötőhurkoló. szövő indult szakmunkásképzés. Megépült megyénkben az első leány szakmunkáskollégium 80 fő részére. Az általános iskolai felnőttoktatásban a nők aránya 24 százalék, középfokú oktatásban 48 százalék. Jó kezdeményezések vannak a keresiK delmi szakmákban, ahol szervezetten végzik a munka melletti továbbképzést. Legrosszabb a helyzet a mezőgazdaságban, itt á női szakmunkások aránya nem éri el a 7 Százalékot. A IV. ötéves terv iparosítása döntően a női munkahelyeket gyarapította megyénkben. Többek között ilyenek Vásárosnaményban, Fehér- gyarmaton, Tiszalökön, Űjfe- hértón. Nagykállóban és De- mecserben létesült könnyűipari üzemek. Az iparban foglalkoztatott nők aránya az utóbbi két évben 36 százalékról 41 százalékra nőtt. A kereskedelemben a nők száma túlhaladta a férfiakét. A párthatározat megjelenése óta valamennyi munkahelyen kiemelt feladatnak tekintik a kisgyermekes és terhes anyákkal való törődést, gondjaikon, problémáikon való segítést. A legtöbb vállalatnál a gyermekgondozási segélyről visszatérők bérét az azonos munkakörben bekövetkezett bérfejlesztés összegével növelve állapítják meg. A terhesség, a gyes, a beteg kisgyermek gondozása következtében a fiatal nők táppénzben tölthető idejének biztosítása, a kisgyermekes anyák évi 2—9 nap külön fizetett szabadnapja — a párthatározat nyomán született — igen jelentős eredmények. A munkahelyek azonban a kedvezmények biztosításakor jelentős gondokkal küzdenek. Ezek a tényezők közrejátszanak abban, hogy a munkahelyek egy része idegenkedik a fiatal női munkaerők alkalmazásától. Ez helytelen, a párthatározat, illetve annak nyomán született kormányhatározatok valamennyi munkahelyre érvényesek. Továbbra is kutatni kell a lehetőségeket, hogyan lehetne a gyesen lévőket jobban bevonni az általános és szakmai képzésbe. A vállalatok többségénél hiányos a kapcsolat- tartás a kismamákkal. Ez is oka annak, hogy jelentős ré- 'szük nem az eredeti munkahelyére megy vissza dolgozni. Elsősorban a dolgozó nők münkáját könnyíti meg a gyorsan fejlődő bölcsőde-, óvoda- és napközi otthoni hálózat is. Mind a három területen további igények vannak, de különösen szorító gond a napközis ellátottság. A fejlődés ellenére is a tanulóknak csak 23 százaléka napközis ellátott. Javult megyénkben a félkész- és készételek kereskedelmi forgalomba hozatala és minőségük. Megyénkben kilenc településen évente mintegy 7—8 millió forint értékű ilyen ételt értékesít a kereskedelem. Annak ellenére, hogy a háztartási gépekből is növekvő az üzletek forgalma, még mindig nagy teher a nők második műszakja. Különösen elmaradt a szolgáltatóipar fejlődése megyénkben. A most készülő V. ötéves tervbe valamennyi ta nács, vállalat építse be a nők helyzetét javító intézkedéseket. A termelés számai mellett kapjon megfelelő helyet a szociális, egészségügyi és művelődési ellátás is. Cs. B. fiONDŐZÓNÖK, ÓVÓNŐK . gjjj| Nagyobb elismerés Hosszú évek szakszervezeti munkája, bérrendezési intézkedése eredményt hozott a napokban: a bölcsődei gondozók, óvónők fizetését legkevesebb 200, de átlagosan 300 forinttal emelik január 1-től. A többi bölcsődei és óvodai dolgozó — mosónő, szakács, takarítónő, tehát az úgynevezett technikai személyzet — fizetését minimum 150 forinttal, de átlagosan 200 forinttal kell emelni. Ez a rendelet a megyében 350 szakképzett bölcsődei gondozónőt, 60 szakképzetlent és 384 technikai dolgozót érint. Az óvodákban 1075 óvónő és 278 képesítés nélküli óvónő veheti fel 1976-tól a magasabb fizetést. A megyei tanács egészségügyi osztályán elmondták, hogy a szakképzetlen gondozónőknek, dajkáknak mindössze ezer forintot tudtak eddig adni, de ez any- nyira kevés, hogy csak nehezen kaptak dolgozót végleges és helyettesítő munkára egyaránt. A szakképzetteknek sem sokkal több bért tudtak fizetni. A művelődésügyi osztály tájékoztatása szerint az óvodáknál is hasonló a helyzet. Még a főiskolát végzett óvónőknek is mindössze 1450 forint a fizetésük. Természetesen ilyen alacsony bérért nagyon nehezen jöttek ide dolgozni és munkaerőhiánnyal küzdenek a bölcsődék is, az óvodák is. A 3-as számú, Malom utcai bölcsőde vezetője, Estók Jánosné is nagy örömmel fogadta a hírt. — Állandó dolgozóinknak is bőven volt munkája, de ha valamelyikük megbetegedett, vagy szülési szabadságra ment, helyettesítőt nem tudtunk szerezni és a tennivaló megkétszereződött. Bogdány Lőrincné 1970. óta dolgozik ebben a bölcsődében. Szakképzett és eddig 1460 forintot vitt haza havonta. A férje elektroműszerész és van egy két és fél éves kislánya. — Nagyon jól jön a fizetésemelés. OTP-kölcsönünk van a lakáshoz, azt is fizetni kell. Jó, hogy végre renBogdányi Lőrincné ezzel megvagyunk eléged- -ve. A 18-as óvodában éppen befejezték az ebédet a gyerekek. Dávid Lajosné vezető óvónő kalauzol végig a termeken. A kiscsoportosok már lefeküdtek, a nagyobbakat éppen most takargatja be Kővári Árpádné. Kétéves kisfia van, nemrég jött vissza a szülési szabadságról. — A fizetésemelés után 1850 forintot fogok keresni. A férjem lakatos és örülök a több pénznek. Bútort szeretnénk cserélni, nemrég vettünk részletre egy Wartburgot. Kell a pénz a törlesztésre. Az óvodai és bölcsődei dolgozók, gondozók sokéves gondját oldják meg jövő év elejétől. A bérek reálisabbak lesznek, jobban tükröződik majd az erkölcsi megbecsülés mellett az anyagi is. Tóth Kornélia Á PULT MÖGÖTT Korán nyitnak, cipekednek A kereskedelemben dolgozók csaknem hetven százaléka nő. Ha ennek a munkának a szakmai oldalát nézzük, a nők egyéniségéhez nagyon is közel állónak mondhatjuk. Viszont, ha a fizikai oldalát vesszük, például azt, hogy egy tejboltban, vagy egy zöldség- és gyümölcsbolt- ban dolgozónak naponta több száz kilogrammot kell megmozgatnia, inkább azt mondhatnánk: férfiaknak való. És mégis: ezekben az üzletekben túlnyomórészt nők dolgoznak. Szembenéznek a sok cipekedéssel, az esetenkénti nehéz fizikai munkával, amely sokrétű feladatuk közül csak az egyik. Való igaz: sokat vállalnak a kereskedelemben dolgozó asszonyok. Csúcs szerdán és szombaton Nyíregyházán nem is kell túlságosan a város központjától eltávolodni, hogy k s fűszerboltot találjunk. Itt van például a Kossuth utcán az élelmiszer-kiskereskedeimi vállalat 72. sz. üzlete. Ennek a boltnak az alapterülete alig több mint egy középméretű lakószobáé. Áruválasztéka azonban vetekszik bermelyik nagy üzletével. Másfél műszakos bolt, összesen négyen dolgoznak benne és megoldják a vasárnapi nyitvatartást is. Persze, az itt dolgozók még csak elméletben tudják, hogy mi az a 44 órás munkahét, hiszen eddig nem tudták a sok munka mellett megoldani, hogy e lehetőséggel éljenek. Pedig valamennyien nők, ők is igényelnék. Reggel fél 6-kor kezd Bereczki Józsefné. A tejcsarnokok nyitnak a városban a legkorábban. Bereczki Józsefné és társa — a Kossuth és a Rákóczi utca sarkán lévő tejbolt dolgozói — reggel fél hatkor kezdenek. Hajrá - nyitás után — Most különösen nehéz dolgunk van, csak ketten vagyunk, egyébként négyen. Nyitás előtt behordjuk a te- jeskgnnákat.^ Sokszor megsajnálnak bennünket a járókelők és segítenek behozni az üzletbe, a mintegy 180 liter tejet. Hatig el kell készítenünk 65 liter kakaót és hetven liter kávét. Közben megérkezik több mint ezer sütemény, lángos és több kiló kenyér. És ha kinyitunk, akkor kezdődik az igazi hajrá! Reggel mindenki siet. Naponta majd háromezer forintot forgalmaznak, apró tételekből, hiszen a tejet 2—3 decinként, esetleg literenként mérik szét. Kollégiumokat is kiszolgálnak, a reggeli csúcsidőben több száz péksüteményt kell kiszámolniuk. Az üzletben egyébként az ételkonzervektől a fűszerig sok minden megtalálható. Az eladókra hárul a poharak elmosása, az üzlet fűtése és takarítása. Nemcsak adnak és vesznek, hanem komoly fizikai munkát végeznek, sokat cipekednek és mindenért anyagilag is felelősek. Kegye Ist- vánné: egy zöldséggyümölcs üzletben sok a cipe- kedés. . ,4 Csak nők dolgoznak — mint általában minden zöldségboltban — a MÉK 12-es számú Rákóczi utcai boltjában. — A piac közelsége nem befolyásolja az üzlet forgalmát — jegyezte meg Kegye Istvánné eladó. Különösen szerdán és szombaton rengeteget dolgozunk. Megszoktuk már a krumplis zsákok emel- getését, vagy azt, hogy egy- egy ládában 30—40, sőt 50 kiló zöldség vagy káposzta van. Megszoktuk ugyan, de mindig nehéz, erőt igényel. Estére nagyon fáradtak vagyunk. Hozzá kellett szoknunk ahhoz is, hogy a kezünk sáros, poros, amilyen az áru. Havonta 500 ezer forint körüli forgalmunk van. Gondolhatják, hogy mennyit kell dolgoznunk ezért. Hajolgatunk, és sokszor válogatunk, mert a vevők mindig szépet kérnek. Benyó Erzsébet: néha negyven kilót is emel egy kisboi- tos... Míg a Kun Béla utcai ABC- áruház nem nyílt meg, havonta bizony 600 ezer forint forgalmunk volt. Most valamivel kevesebb, de így is van dolog elég! — jegyezte meg Benyó Erzsébet boltvezetőhelyettes. Rendkívül kicsi a raktárunk, abban minden a mennyezetig van felstószolva. Néha ketten is alig bírjuk a zsákokat megemelni, de meg-; csináljuk, másként nem boldogulunk a hellyel. Mindennek lenni kell az üzletben, hát rendelünk. „Reggeli torna” — Nem kis dolog az üzlet áruval feltöltése sem. Hiszen 80 darab konzerv súlya (eny- nyi van egy kartonban) húsz kiló, vagy annál is több. A tejesrekesz — amit az utcáról kell behordanunk minden reggel, — bizony az is több húsz kilónál. A reggeli csúcs- forgalom mellett 140 kiló kenyeret kell a polcokra felraknunk. Képzeljék el, hányszor kell lehajolni, még akkor is, ha négyet, ötöt rakunk ki egyszerre. A fentiekben kereskedők beszéltek munkájukról, amit tulajdonképpen nagyon szeretnek. Miért is hallgatnák el annak nehéz oldalát? Már csak azért sem, mert lehet, hogy kevesen tudják. Amiatt is kell róla beszélni, mert jó lenne munkájukon könnyíteni. Soltész Agnes Kővári Árpádné dezték.a fizetésünket, igyek szünk majd egy kicsit töb bet letenni a pénzből. Tomaskovics Istvánné fő zőnő már 22 éve dolgozik itt a konyhán. Tizenhat éve 520 forinttal jött ide. — Most 1820 forintot keresek, de a két fiamra egyre több kell. A nagyobbik ipari tanuló, a kisebbik még általános iskolás. Egyszoba összkomfortos szövetkezeti lakásunk van, de szeretnénk nagyobbra cserélni. A gye rekeknek is több ruha, cipő kell, nyáron pedig gyakrab ban elmennénk a családdal kirándulni, örülünk a pénznek. Ez reális és a mi iskolai végzettségünk mellett T űzoltókészülék „virít” a nyárfa derekán jelzi, hogy ott van a gyár. A gyár fiatal, a nyárfa legalább harmincéves. Valamit a nyárfáról. Nagykálló határában, ott, ahol ma a Magyar Posztógyár gyáregységének épületei vannak, csemetekert volt. Nyárfacsemeték. Ki kezdte, ki súgta, nem tudom, de 1945 tavaszán hordták a fákat a kállóiak, a semjéniek, a biriek, a balkányiak. Utcasorokat ültettek be a nyárfákkal, olyan fásítás volt, hogy talán soha azóta. (Lehet már akkor helyet csináltak a gyárnak.) Néhány fa megmaradt a helyén, az egyik derekán lóg most a tűzoltókészülék. Szövő automaták zúgnak kegyetlenül. Takaros lányok, asszonyok tarka fejkendősök, fehér és barna fonalak tengerében szövik a kelmét. Kérdezem, sőt kiáltom „hogy tetszik a munka?” Nem értem a választ, csak a mosolyt. Haas Károly művezető, aki az üzemmel, a gépekkel jött ide Csepelről, a műhelyirodába hív; ott csend van, ott beszélgethetünk. Mondja: „Negyven gépet állítanak fel a csarnokban, 24 már üzemel, most ezeken a pamutnyomó iparnak bérmunkát végeznek. Abból a szövetből, amit a bejárati ajtónál láttunk felhalmozva, nemsokára női ruha, tavaszikabát, kosztüm lesz. Az első eresztés. Jó minőség, ügyesek a káliói lányok.” a művezető köszöni szépen a kérdést; már megszokta itt, lakástkapott, a betanítással is kevesebb a gondja. Elhagyjuk a műhelyiroda csendjét. A gépek zajában a neveket nem lehet megérteni, csak félreérteni. Tizennyolc éves lány szavainak töredékéből áll ösz- sze a néhány mondat: „Biriből járok be naponta kerékpárral. Nem nehéz az, Bi- ri nincs messze. Mások még messzebbről jönnek. Nekem nagyon is megéri. Otthon csak kapálni tudnék. A barátnőm nagykállói. Hát persze, hogy szeretek itt dolgozni.” Szabolcsi szövőnők Visszafelé megyünk, ott kezdtük az üzemlátogatást, ahol már a végtermék készül és a fonalgyártó, kártoló automatáknál folytatjuk. Abban a csarnokban kisebb a zaj. Érhetőbbek a válaszok a kérdésekre: „Mennyit keresnek? Hozzászoktak-e már az ipari munkához?" Fehér pamutszál fut át az asszony tenyerén, sárga orsókat cserél és igazit: „Ezt a munkát nem lehet megszokni, csak szeretni kell. A kereset sem rossz, kétezer forint is megvan. Kinek menynyi. Aki most kezdi, annak kevesebb, de aki már beletanult, annak több.” Szécsi Ernő technológus a kísérőm, ő egészíti ki az asszony szavait. Két- háromezer forintot megkereshetnek majd, de sokaknak a bére most még csak tanulópénz. Ha majd minden jól és simán megy, ha a minőség is kifogástalan lesz, akkor... A posztógyár nagykállói gyáregységében ma már több mint 400 asszony és lány dolgozik. Szövőnők. Lesznek többen is. A gépek üzembe állítása folyamatos és velük együtt jönnek az új dolgozók. Mindig akad egy-két lány, aki először lépi át a gyárkapu küszöbét. Megtanulják előbb a fogalmakat; kartolás, csévélés, szövés, majd a fogalmakat tartalommal, munkával telítik. A mi világunkban hétköznapi dolog, ami Nagykállóban történik. Ha József Attila élne, nem írhatná meg szomorúan szép „Hazám” című versében „Szövőlány cukros ételekről / álmodik, nem tud kartelekről. / S ha szombaton kezébe nyomják / a pénzt s a büntetést levonják: / kuncog a krajcár: ennyiért / dolgoztál, nem éppen semmiért.. A nyárfákkal szegélyezett üzemben egészen más történik napjainkban. Seres Ernő
