Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-13 / 292. szám

1975. december 13. KELET-MAG Y ARORSZÁG 3 Sikeres esztendő értékelé­sére készülnek pártszerve­zeteinkben. Ahhoz, hogy az 1975-ös év mérlege reális legyen, s a XI. kongresszus, a párt-kb 1975 novemberi határozatának szellemében jelöljék ki a feladatokat, fon­tos feladat hárul a pártcso­portokra. Szabolcs valamennyi pártszervezetében megkez­dődtek, sok helyen be is fe­jeződtek ezek a tanácskozá­sok. Több ezer pártcsoport értékelte a hozzájuk tartozó párttagok munkáját. A Sza­bolcs Cipőgyárban csak­nem 100 párttag 4 pártcso­portban elemezte a kommu­nisták pártmegbízatásait, s mondott véleményt a veze­tőség munkájáról. A Nyír­egyházi Konzervgyárban most folynak a tanácskozá­sok, amelyeket a pártveze­tőség úgy is segített, hogy felkészítette a pártcsoportok vezetőit. Ezek az egész pártot át­szövő „sejtek” olyan alko­tó légkört alakíthatnak, te­remthetnek, amelyekben minden párttag sajátos pártmegbizatást kaphat. És ez óriási erő lehet, ha szá­mítanak rá pártszerveze­teinkben. Jól segítette ezt a Balká- nyi Állami Gazdaság hét pártcsoportja, amelyeken sok olyan javaslat, észrevé­tel, kezdeményezés hangzott el, amelyeket a pártvezető­ségnek szükséges is, de kö­telezettsége is figyelembe vennie és hasznosítani. Fontos, hogy e pártcsoport- tanácskozások ne rejtsék vé­ka alá a hibákat sem. Szól­janak ezekről felelősséggel, segítsék így is a pártvezető­ségeket abban, hogy a jövő, az 1976-os esztendő felada­tait még reálisabban, a párttagság kollektív böl­csessége alapján jelöljék meg. Helyes, ha azt az elvet kép­viselik, hogy jövőbeli ter­veink, elképzeléseink vég­rehajtásáért egyaránt felelős a pártvezető, a gazdasági ve­zető, a KISZ- és szakszerve­zeti vezető és a dolgozók. Saját maga posztján minden­kitől joggal várható el. hogy tudása, energiája legjavát adja, mert azok a célkitűzések, amelyeket a XI. kongresszus fogalmazott meg, s amelyek alapján nem is sokára az üzem, vállalat, tsz, gazdaság tervei elké­szülnek csak úgy valósulhat­nak meg, ha egy nyelven be­szélünk és cselekszünk. E politizáló légkör kiala­kításáéért most különösen sokat tehetnek a pártcso­portok. F. K. A lányok, asszonyok munkája nyomán készülnek a szemüveglencsék a Magyar Optikai Művek mátészalkai gyárában. A modern, világos üzemcsarnokokban nagyrészt mátészalkai és környékbeli községekből bejáró nőknek teremtettek jő munkalehetőséget az optikai gyár létreho­zásával. Termékeik nemcsak a hazai piacon, külföldön is igen keresettek. Nagy mennyiségben szállítanak még az év utolsó napjaiban is exportra szemüveglencséket. (Elek Emil képriportja) Fazekas Lajosné csoportvezető Igaz Mária munkáját kíséri figyelemmel. Az elektromos mikroszkóp segítségé vei Élesdi Éva végellenőrzést vé géz. hogy évente jól szerepel­nek tanulóink a szakmun­kásversenyeken, több me­gyei első helyezést, sőt or­szágos helyezéseket ér­tünk el és több tanulónk kapott már szakmunkás- bizonyítványt fél évvel ko­rábban a jó szereplésért. De azt igenis el kell mon­dani, hogy lelkiismerete­sebb, szorgalmasabb mun­kával még a mostani kö­rülmények között is több­re vagyunk képesek. — Nem az időnkénti sze­rényebb eredményeket akarom magyarázni. de közismert, hogy szakmun­kástanulónak nem az álta­lános iskola legjobb tanu­lói jelentkeznek. Ebből már leszűrhető, hogy több a gondunk és van még va­lami, ami kikívánkozik ; belőlem. Egy szakközépis­kolában ha valaki nagyon j rosszul tanul, vagy rosszul viselkedik, kiteszik a szű- i rét. Mi háromszor is meg­bocsátunk, mert szükség van a szakmunkásokra. Rö­viden: nincs még olyan esz- j köz a kezünkben, amely al­kalmas lenne a fegyelem megszilárdítására. — No de nem panasz­kodni akarok, hiszen nem állunk azért olyan rosszul. De ha javítani , akarunk munkánkon, akkor a raj- I tunk múló dolgokon kívül a feltételeken is javítani kell. Mert minden oktató­nak az a célja, hogy olyan szakmunkásokat neveljen, akik szeretik szakmájukat, értenek a korszerű techni­kához. s olyan közösségi emberek lesznek, akiket örömmel fogad a legjobb már leszűrhető, hogy a munkáskollektíva is. VÁLASZOL: Béres Gyula LEHETNE JOBBAN? Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1974 decemberé­ben határozatot hozott a gazdasági munka színvo­nalának javítására. Minden ember a maga munkaterü­letén tudja legjobban, hogy mi az, amin változ­tatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban vezetőt és beosztottat, ipari és mezőgazdasági munkást: milyen területen lát eddig kihasználatlan tartaléko­kat. Aki válaszol: Béres Gyu­la szakoktató, a MEZŐGÉP Vállalat tanműhelyének vezetőhelyettese. — Nem túlzás azt mon­dani, hogy nagyon sok múlik rajtunk, oktatókon. Kétségtelen, hogy a’gyerek tulajdonságai, jelleme for­málódik a szülői házban, alakítja, simítgatja az ál­talános iskola, elméleti tu­dást szerez a szakmunkás- képzőben, de hogy milyen szakember, milyen munkás válik belőle, az nagyrészt rajtunk múlik. — Hogyan lehet ezt job­ban csinálni? Először a tárgyi feltételekkel kezde­ném. amelyek meghatároz­zák: mennyit tud nálunk elsajátítani szakmájából. Sajnos nem a legkedve­zőbb a helyzetünk. Van olyan forgácsoló- és maró­gépünk, amelynek értéke 100 forint, .életkoruk 15— 20 évre tehető.'Ezeken ter­mészetesen el lehet sajátí­tani a szakmát, de mi lesz akkor, ha a szakmunkás­bizonyítvány megszerzésé után olyan gépen kell majd dolgozni a fiatalok­nak. amilyet legfeljebb csak akkor láttak, ha : üzemlátogatásra vittük : őket egy korszerű üzem- { be? — Az utóbbi időben — a gyáregységvezető változá­j sa óta — más szemlélettel figyelik a mi munkánkat is. ügy látjuk, azóta arra törekszenek, hogy jobban kihasználjuk a műhelv- ben. a tanulók munkájá­ban rejlő lehetőségeket. Ez öröm nekünk és hasznos I lesz a tanulóknak is. mert I együttjár majd korszerűbb I berendezések vásárlásával. I amelyek jobban segíthetik az oktatómunkát. — A másik fontos szem­pont a személyi feltételek jobbá tétele. Nem azt aka­I rom én ezzel mondani, hogy nincsenek meg a sze­mélyi feltételek, inkább azt. hogy itt is van még javítani való. Oktatói gár­dánk eddig is jól dolgo­zott, amelyet igazolhat. Munkában a minőségellenőrző csoport. Szemüveglencse exportra Mátészalkáról M I őst lenne 70 éves, de már 19 éve halott. Testi-lelki erejének tel­jében ölte meg az ellenforradal­márok golyója. Korai halála azoktól az évektől fosztotta meg, amelyekben szocialista hazája gazdasági, politikai, kultu­rális virágzásának és ebben saját munkája, harcai gyümölcsének örülhetett volna. Még­sem mondhatjuk, hogy élete csonka maradt, mert amit gyermekkorától, ifjú éveiben és férfikorában tett, kimeríti a teljes élet fogal­mát. Életútján rendkívül akaratereje, bátorsá­ga és optimizmusa vezette, oly biztonsággal, hogy soha nem tévesztett irányt és meg se torpant semmilyen nehézség előtt. Akarat­ereje győzedelmeskedett, amikor tizenhat éves korában, cselédsorban tanult meg ími- olvasni, amikor a szabómesterségben segédle­velet szerzett, amikor emigráns létére Belgi­umban nyelveket és marxizmust tanult; ami­kor kifejlesztette szervezői képességeit, mert szükség volt rá, hogy a kivándorolt magyar munkásokat tanulásra összefogja. De a spanyol szabadságharc lett nagy is­kolája. Ez edzette meg bátorságát, tette ren­díthetetlenné a kommunizmusba vetett hitét és ott tanulta meg a Nemzetközi Brigádok proletár internacionalizmusának elméletét és gyakorlatát. Ott tűnt ki a különböző fronto­kon bátorságával, és bizakodó optimizmusé­MEZŐIMRE val, amelyből juttatni tudott mindazoknak, akik mellette harcoltak. Spanyolország népének hősi szabadság- harcában a nemzetközi önkéntesek jó politi­kai iskolát jártak. Élő kapcsolatba kerültek az egységért, a népfront győzelméért és vé­delméért folyó küzdelemmel, annak katonai és politikai nehézségeivel, szembekerültek a népek szabadságának, Spanyolország függet­lenségének ellenségeivel. Megismerhették a spanyol reakció természetét, a német és olasz fasisztákat. A politikai életben jól tájékozó­dó ember számára, amilyen Mező Imre volt, csaknem kimeríthetelen lehetőségek nyíltak a munkásmozgalmon belüli .ellentmondásos erők tanulmányozására is: az anarchizmus, a trockizmus, a szociáldemokratizmus megis­merésére. Amikor a fegyverek egyik-másik fronton rövid időre elhallgattak, amikor a harcosok sebesülten, betegen kórházba kerül­tek, ott sem telt idejük hiába: előadásokat hallgattak, vitatkoztak, politikai ismereteket szereztek. Mindez felkészítette Mező Imrét arra a politikai pályára, amelyre hazatérése napján lépett és melyen vezető posztra került. A népfront Spanyolországában kialakult egy új típusú állam, amely a világháború utáni népi demokratikus államok előfutárának tekinthe­tő. Nagy gyakorlati értéke volt tehát mind­annak a tapasztalatnak, amelyet Mező Imre magával hozott Magyarországra. De ez nem volt minden. Mező Imre a spanyol frontokon többször is megsebesült, majd egy délfranciaországi koncentrációs tá­bor viszontagságait is kikellett bírnia. Mégis ezek után új feladatokat vállalt. A Francia Kommunista Párt hívására részt vett azok­ban a harcokban, amelyeket 1943—44-ben a francia hazafiak oldalán a volt „spanyolo­sok” Franciaország teljes felszabadításáért, a Hitler-csapatok kiűzéséért folytattak. Mező Imre nemcsak bátor partizán, de kiváló agitátor és propagandista is volt. A ma még élő volt harcostársai közül bárki el­mondhatja, hogy megnyerő egyénisége utat nyitott számára mindazok szívéhez, akikhez szólt. Mindenkivel ügyes-bajos dolgáról a sa­ját nyelvén, saját stílusában beszélgetett. Mező Imrét gazdag tapasztalatai, szerve­zői tehetsége, rendíthetelen hűsége és sok év munkájával szerzett politikai tudása tette al­kalmassá arra, hogy Párizsban az ellenállás nemzeti csoportjainak csúcsszervében felelős munkát végezzen. Eljött végre az idő. amikor a sokat küz­dött harcosok hazájukba térhettek vissza. Mező Imre az elsők között indult útnak, hogy itthon, 18 évi távoliét után, részt vegyen az új. szocialista Magyarország építésében. Nagy- feladatok előtt állt az alig negyvenéves, sze­rény kommunista. Képességeit felismerve, a budapesti pártbizottság titkárává választották és a nagymzemi pártszervezetek irányítását bízták rá. Tanította, nevelte munkatársait. Ma­gyarázta nekik, hogy okosan, megértőén és türelmesen foglalkozzanak a munkásokkal. Életének végső, drámai szakaszában, 1956- ban hősi halált halt a Köztársaság téri párt­ház védelmében. „Mező Imre — írta Kádár János elvtárs a Mező-életrajzhoz fűzött előszavában, — eszével, szívével, két kezével vette ki részét népünk szocialista vívmányainak létrehozásá­ból és azok védelméért adta életét”. É réséből is. ete bővelkedik tanulságokban a mai nemzedék számára. De ne csak nemes életéből okoljunk, hanem halála okainak felisme­Komját Irén

Next

/
Thumbnails
Contents