Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-03 / 283. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. december 3. TELEX... Megkezdődlek a kínai-amerikai tárgyalások Mao Ce-tung fogadta Ford elnököt A pártkongresszus előtt Lengyelországban (1.) engyel barátaink igen nagy eredménynek tekintik azt, hogy ebben a tervidőszakban egymillió 850 ezer új munkahelyet létesítettek a népgazdaságban. S az sem lebecsülendő, hogy öt év alatt egymillió 125 ezer lakás épült, ami 50 ezerrel meghaladja a VI kongresszus irányelveiben elha­tározódat. Különösen sokat tettek a munkások keresetének növeléséért. Ahogy az irányelvek fogalmazzák: „Ezt a feladatot jelentősen túlteljesítet­tük.” A reálbérek növekedése ugyanisa tervezett 17—18 százalékkal szem­ben elérte a 40-et. Azaz: a havi átlagbérek az 1970. évi havi 2235 zlotyról 1975-re megközelítik a 3500-at, a tervezett növekedés kétszeresét. Persze gondok is vannak és sokszor mondják az immár szállóigévé vá­ló mondást, amely hűen kifejezi a feladatokat is: „Egy új, második Len­gyelországot kell felépíteni”. És építik is! Mao Ce-tung, a Kínai Kom­munista Párt KB elnöke ked­den — helyi idő szerint dél­után — a pekingi úgyneve­zett „tiltott városban” fo­gadta Gerald Fordot. Az amerikai elnök kísére­tében volt felesége, lánya, Henry Kissinger külügymi­niszter és George Bush, a pe­kingi amerikai összekötő iro­da vezetője. Az amerikai ven­dégeket Mao elnök otthonába elkísérte Teng Hsziao-ping kínai miniszterelnök-heiyet- tes és Vang Haj-dzsung kül­ügyminiszter-helyettes, Mao Ce-tung unokahuga is. A Ford—Mao-találkozó időpontját kedden egészen váratlanul, „rövid úton” tűz­ték ki. Susan Ford, az elnök 18 éves lánya éppen a to­ronyerődökkel megerősített északkínai várfalat, a kínai nagyfalat tekintette meg, s onnan tért vissza sietve Pe- kingbe, hogy az amerikai de­legációval együtt felkereshes­se a Kínai KP KB elnökét. Ford és Mao megbeszé’ésén az Egyesült Államok és a Kí­nai Népköztársaság kapcsola­Az izraeli kormány, nyil­vánvaló válaszul a Biztonsá­gi Tanács vasárnap éjszakai határozatára, kedden zöld utat adott négy új település létesítéséhez a Golan-fennsí- kon. Hetvenegy halálos áldozata és 107 sebesültje van a Liba­non területén lévő palesztin menekülttáborok ellen ked­den reggel végrehajtott izra­eli légitámadásoknak — kö­zölték jól értesült libanoni Az amerikai külügyminisz­térium hétfőn beismerte, hogy a szomszédos Zairéből ameri­kai fegyverek „juthattak An­golába”. John Trattner külügyi szó­vivő kérdésekre válaszolva azt mondotta: „Megfelelhet­nek a valóságnak” azok a Lu­andából érkezett hírek, ame­lyek szerint az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (MPLA) Zairéből érkezett tairól, valamint világpolitikai kérdésekről volt szó. ★ A hétfőn négynapos hiva­talos látogatásra Pekingbe ér­kezett Gerald Ford amerikai elnök kedden az országos né­pi gyűlés épületében meg­kezdte hivatalos tárgyalásait Teng Hsziao-ping kín^i mi­niszterelnök-helyettessel. Az első megbeszélés több mint két óra hosszat tartott. A tárgyalóasztalnál helyet foglalt Henry Kissinger ame­rikai, Csiao Kuan-hua kínai külügyminiszter, továbbá Philip Habib amerikai kül­ügyi államtitkár, George Bush, a pekingi amerikai ösz- szekötő iroda vezetője, Wins­ton Lord, a washingtoni kül­ügyminisztérium politikai osztályának vezetője, továbbá Vang Haj-dzsung kínai kül­ügyminiszter-helyettes és Huang Csen, a washingtoni kínai összekötő iroda vezető­je. A kínai és az amerikai fél keddi megbeszéléséről hiva­talosan még semmit sem kö­zöltek. források. Az ország északi részén lévő két tábort ért bombázások következtében 56-an vesztették életüket, és 99-en sebesültek meg, a Li­banon déli részén fekvő Na- batijah-i menekülttábor el­len intézett támadás 15 halá­los áldozatot követelt és 8 a sebesültek száma. Hírügynökségi jelentések szerint a halálos áldozatok és sebesültek között számos pol­gári személy volt. amerikai fegyvereket zsákmá­nyolt. Hozzáfűzte, hogy „bizo­nyos esetekben” Angolába, az Angolai Nemzeti Felszabadí­tási Frontnak továbbítottak amerikai fegyvereket. Ez a szervezet — mint ismeretes —élvezi a reakciós külföldi erők támogatását. Az Egyesült Államok je­lenleg 3,5 millió dollár érték­ben készül fegyvert szállíta­ni Zairének. BERLIN Kedden Berlinben befeje­ződtek a hivatalos tárgyalá­sok a Palesztinái Felszaba­dítási. Szervezet és a Német Szocialista Egységpárt kül­döttségei között. SALISBURY Joshua Nkomo, az Afrikai Nemzeti Tanács elnöke szer­dán Rhodesiából Zambiába repül, hogy a rhodesiai al­kotmányjogi vitáról tárgya­lásokat folytasson David En- nalssal, Nagy-Britannia kül­ügyi és nemzetközösségi ál­lamminiszterével — jelentet­te be kedden az Afrikai Nemzeti Tanács szóvivője. LONDON A Shell és a Britisch Pet­róleum Kőolajvállalat kedd­től huszonhét százalékkal drágította a háztartási fűtő­olaját és gallononként há­rom és fél pennyvel a ben­zint. TOKIÓ Változatlan erővel folyik' csaknem egymillió japán közalkalmazott tömegsztrájk­ja. És miközben a sztrájk hatása mindinkább érződik a gazdasági életben, a ha­talmon levő liberális de­mokrata párt nagyszabású propagandát fejt ki annak érdekében, hogy a sztrájko­lok ellen hangolja a közvé­leményt. Mozgósítják a köz- alkalmazottak ellen a szél­sőjobboldali szervezeteket is. Kedden egy szélsőjobboldali ifjúsági szervezet húsz tagja füstbombákat dobott a vas­utas szakszervezet székházá­ba. tiltakozásul a sztrájk folytatása ellen. A keddi nap folyamán at kereskedelmi és iparkamara vezetői felhívást intéztek a szakszervezetekhez a sztrájk? abbahagyására. A kereske-. delmi és iparkamara vezetőijj leszögezték: amennyiben aj! sztrájk folytatódik, fennáll^ annak a veszélye, hogy ku-\ darcba fullad a kormány és a nagytőke kísérlete a gaz­dasági recesszió felszámolá­sára. A sztrájkolok címére elhangzott eddigi legsúlyo­sabb fenyegetést a liberális demokrata párt végrehajtó bizottságának keddi javasla­ta tartalmazza, amely felszó­lítja a közalkalmazottakat;, foglalkoztató vállalatok ve­zetőit, hogy frasztikusan csökkentsék a sztrájkban részt vevő munkások és al­kalmazottak bérét, illetve év végi nyereségjutalmának ösz- szegét. Lódz, a szoci­alista építés példája Csodálatos város Lódz. A lengyel könnyűipar, minde­nekelőtt a textilipar -felleg­váraként emlegetik, nem alaptalanul. Kedves, szép nagyváros. Ahogy mondani szokták; van ott levegő: parkok, ját­szóterek terülnek el a kor­szerű lakótelepek között, pihenést kínálnak felnőt­teknek, játszadozási lehető­séget kicsiknek, fiataloknak. Sokfelé jártam a mintegy nyolcszázezres városban. A múlt szomorú emléke itt még ma is kísért, hiszen a második világháború idején e városban is sokat szen­vedett a lakosság, s a fasiz­mus áldozatok tízezreinek életét oltotta ki. A Dziennik Popularny szerkesztőségé­nek egyik fiatal munkatár­sával kiadós túrát tettünk a terebélyes városban. Har­minc esztendővel a II. vi­lágháború után is összeszo­rult a torkom. Vöröstéglás romhalmaz előtt álltunk meg. Körülötte tüskés vas­rács, közepén emlékmű. — Valamikor textilgyár volt itt, jó néhány ezren dolgoztak benne. Amikor a németek visszavonultak, benzinnel leöntötték és fel­gyújtották — hallottam kí­sérőmtől. — Ezernél többen, zömében nők égtek al ben­ne. Emléküket ma sem feledik a város lakói. Az emlékmű­nél naponta helyezik el a friss virágokat. Legalább ennyire megrázó volt egy másik látvány. Ég­nek meredő — felkiáltójel­ként ható — kőoszlopok so­rakoztak az egyik parkban. — Itt gyerekek koncent­rációs tábora volt. Sok tíz­ezren voltak itt foglyok. Az arra alkalmasnak minősítet­teket 'elvitték Németország­ba — németesíteni. A töb­biek sorsa — ki tudja, min­den bizonnyal a legször­nyűbb lett — magyarázta kísérőm, miközben a közeli óvodából gyerekek népes csoportja tűnt elő. — Ök még nem tudják, hol járnak — jegyezte meg. ★ — Lódz, ez a rendkívül gyorsan fejlődő és épülő nagyváros is méltó bizonyí­téka a baráti lengyel nép élni akarásának, szorgalmá­nak, szocialista fejlődésének. Minderről az egyik legílle- tékesebb vezetőtől kaphat­tam tájékoztatást: Zbigniew Falinskitől, a LEMP lódzi vajdasági bizottságának ági- tációs és propagandatitkárá­tól. A titkár néhány jellem­ző adatot sorol föl: a város lakosságának 90 százaléka az iparban, 10 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. Az ipari termelés zömét, 47 százalékát a textilipar adja, s mellette olyan iparágak találhatók, mint a gép-, az élelmiszer-, valamint a vegyipar. A mostani tervidőszakban, mint Lengyelországszerte, itt is sokat tettek az élet- színvonal emeléséért. Öt év alatt új lakónegyedek nőt­tek ki a földből, az újonnan épített 54 és fél ezer lakás­ból, vagy ahogyan itt mond­ták: a 150 ezer szobából. És még többet mond ez a szám, ha azt is figyelembe yesz- szük, hogy a tervidőszakban bölcsődék, óvodák és isko­lák tucatja, valamint 301 új üzem épült fel. Azaz: öt év alatt többet építették itt, mint előtte 10 év alatt össze- í sen. Persze, s ezt egy pillana- • tig sem rejtik véka alá, a : nagyarányú fejlődés ellenére j is sok még a kisebb-na- $ gyobb megoldásra váró I gond. Erről különben a vaj­daság 110 ezer párttagjának küldöttei sokat beszéltek a pártértekezleteken. Ahogy elmondták, Lódz- ban szükségessé vált az ipar szerkezetének megváltozta­tása, mégpedig az elektro­mos és a gépipar erőteljes fejlesztésével. A gyorsan épülő lakónegyedek sürge­tik a kereskedelmi és köz­lekedési hálózat fejlesztését, a bölcsődék, óvodák és is­kolák építésének gyorsítá­sát. Mások a párttagok fele­lőssége és öntudata növelé- sének fontosságáról szóltak ; a pártértekezleteken. És nem kevesen beszéltek ar- ! ról, hogy a gyárakban és üzemekben — a most zajló rekonstrukcióval együtt — gyorsítsák meg az élet- és munkakörülmények javítá­sát is. A vajdaság párttagságát nyolcvannégy., küldött kép­viseli majd a LEMP VII. kongresszusán. Amint az eddigi pártértekezletek ta­pasztalatai bizonyítják; lesz majd bőven miről beszélni­ük, ha szót kapnak a párt legmagasabb fórumán. Következik: Bányászok­hoz méltóan készülnek. Podina Péter Izrael új településeket létesít a Golan-fennsíkon flz USII fegyverrel támogatja az an­golai nemzeti felszabadítási frontot I— Kürti András: 5. őszinte elragadtatással mesélem el neki esetemet a lila körrel, hogy már meny­nyire el voltam keseredve, amikor ez a távdajka segí­tett rajtam. Igazán kitűnő, korszerű módszer, ugye? — Ha ön úgy véli, uram... Na, lehetne egy kicsit lel­kesebb. így nehéz társalogni. — Egy napig maradok Aar­lesben — térek más tárgyra. — Mit érdemes megnézni itt? ----<­— Nincs nálunk semmi különleges látnivaló. Hát nem akadtam össze Aarles elsőszámú lokál- patriótájával, annyi szent. De azért ilyen könnyen nem adom fel a harcot. — Tudja, kérem, én ma­gyar vagyok. Budapestről. Most Odensében tanyázom, ide csak egy napra jöt­tem. Még otthon keresgél­tem a lexikonban Aarles városát. Nincs benne. Sem külön címszó alatt nem lel­tem rá, sem a Dániáról szóló részletes tájékoztatóban. Ebből néhány bölcs követ­keztetést vontam le. Vagy azért nem említi a lexikon, mert egészen fiatal város, vagy azért, mert a kisebbek közül való, vagy mert szóra- kozottak voltak a lexikon szerkesztői, kifelejtették. — Az első két következte­tés a helytálló, uram. — Igen? Mégis, hány em­ber él ebben a városkában? — Tizenkétezer körülbe­lül. — Nem is olyan kevés. Ennyi emberrel már lehet kezdeni valamit. Mikor ala­pították? — Kerek húsz éve. — Szóval még csecsemő­város. így persze nyilván­valóan nem lehetnek tradí­ciói, romvárai, műemlékei. Azt azért nehezen hiszem, hogy semmi specialitása ne volna. Ez ugyanis pusztán elhatározás kérdése. Miná- lunk, például, a helyi veze­tők gondosan ügyelnek ar­ra, hogy a falujuk, városká­juk rendelkezzék valami sa­játossággal, valamiben kitűn­jék a többi közül. Népszo­kásokat elevenítenek fel, a határban addig fúrnak, ás­nak, amíg gyógyforrást ta­lálnak, vagy őskori telepü­lést, falakat, korsókat, régi pénzeket, rozsdás kardokat. A legrosszabb esetben né­hány etruszk lábszárcsont, kelta koponya biztosan elő­kerül. Akkor nagy lármát csapnak körülötte, idegen- forgalomból, • állami támo­gatásból, műemlékvédelmi alapból mindjárt csurran- cseppen némi többletbevé­tel. Felfigyel rájuk az ország, könnyebben jutnak a bekötő úthoz, törpe vízierőműhöz és így tovább. Önöknél nem így van? — Nem. Nálunk nincs így. Csőd. Bedobom a törülkö­zőt, feladom a játszmát. Ez­zel nem lehet beszélgetni. Kibámulok az ablakon. Lám, megérkezünk nem soká, bent járunk már a városban... Ez a főutca lehet. Szépen ki van világítva. Három-négy­emeletes, modern, de nem egy kaptafára készült há­zak mellett suhanunk el. Az épületek nem tapadnak egy­máshoz, kertek, játszóterek, sétányok húzódnak köztük. Nagyon helyes, így egészsé­ges, így kellemes. Egyéb­ként a táj néptelen, ilyen késő éjjel, ekkora esőben ezen nem is csodálkozom. A vezető kettesre kapcsol vissza, kanyar, finom, puha fékezés. Kiszáll, megkerüli a kocsit, kinyitja az én olda­lamon lévő ajtót, felkapja a táskámat és az üvegportálos Folketing-szálló kiugró eresze alá viszi. Sietek utá­na. — Mennyivel tartozom? — Négy korona, húsz őre. Pontosan, ahogy a lila kö­rös mókus mondta. Kiguberálom a pénzt, az­tán valami főúri hevület­ből kifolyólag előhalászok a táskámból egy kis üveg ba­rackpálinkát, átnyújtom. — Igya meg az egészségem­re. A viszontlátásra. Felderül az arca, ime, van kulcs a mégoly zárkózott lelkekhez is. Ha a barackkal kezdem, tudnék minden he­lyi pletykát. De most már késő. Ballagok befelé. — Egy pillanatra, uram! Megállók, hozzám lép. Odahajol a fülemhez: Az imént nem volt egészen őszinte — dörmögi. — Az az igazság, hogy Aarlesnek is van egy specialitása. Éppen az a bizonyos lila kör. Az ön kifejezésével élve, a táv­dajka. Minthogy ön csak. egy napig tartózkodik nálunk, szívből remélem, hogy to­vábbra is csak előnyös olda­lairól ismeri meg a mi táv­dajkánkat. Megszorítja a kezemet, sza­lad a kocsijához, meglepő fürgén beugrik és elhajt. Fordulnék, indulnék már a szállodába, amikor az utca másik oldalán széllökés bil­lenti meg a közvilágítási lámpát, fénykéve csapódik egy homályos kapualjra. És ... és mintha valami kis bujkáló alak leskelődne ot­tan!... Fekete esőköpeny­ben, fejére húzott kapucni­val. Szőke hajat villant fel a sugárkéve. Renate?! Nem mozdulok, nem kiál­tok, leblokkolt az agyam. Újabb széllökés, egy pilla­natra ismét odahullik a fény, a kapualj üres... Veszek három mély léleg­zetet. Ne ijedj meg, öreg fiú — nyugtatom magam —, nincs semmi baj, ideges képzelő­dés, közönséges érzékszervi csalódás, az utóbbi hetekben annyit gondoltál Lins kis­asszonyra, hogy vágyad szel­lemalakot öltött. Felzakla­tott lelkiállapot, üres gyo­mor, ilyen körülmények kö­zött mással is megesik efféle. Indíts be, evés, hajcsizás, er­re van most szükséged. MÁSNAP Szállodai sarokszobám bal­konjáról gyönyörködöm a kilátásban. Éjszakai első be­nyomásom nem csalt meg, sőt most, reggeli napsütés­ben még inkább tetszik ne­kem ez a városka. Érthető. Először is azért, mert egy vizsgálat eredménye némi­képp mindig függvénye a vizsgálatot végző személy hangulatának. Márpedig ne­kem most, kialudva és ki­pihenten, tíz ponttal jobb a közérzetem, mint tegnap volt. Túl a szubjektív té­nyezőn, tegnap csak a csinos házakat vehettem szemügy­re úgy-ahogy, míg a taxi el­ment közöttük, most vi­szont teljes a panoráma, hát­térben a tengerszorossal. Szép látvány. Aarlesnek, illetve főútjának olyan alakja van, mint egy antiquából szedett kérdőjelnek. A Folteking épp a két félkörív kiterebélye­sedő találkozásánál áll, a központban. A kanyargó főút a hajóállomásnál kezdődik, felső öblében ritkábbak a házak, a legsűrűbben lakott rész alattam terül el, itt az épületek nagyobbak, maga­sabbak, itt van a főtér is. Li­getes rész tölti ki az alsó félkör nagyobb részét. A pont pedig a kérdőjel alatt — egy nagy gyár. Kéményei a fák fölé magasodnak. (Folytatjuk) Csókol: Renate

Next

/
Thumbnails
Contents