Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-10 / 289. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. december 10. (Folytatás az 1. oldalról) Itt első helyen említem, hogy gazdaságpolitikai el­képzeléseinket nem mindig valósítjuk meg következete­sen. A szükséges döntések késtek például néhány ki­emelten kezelt nagyüzemünk elengedhetetlenül fontos re­konstrukciójára vonatkozó­an. Nyilvánvaló, hogy az ilyen helyzetekben jobban együtt kell működnie a gaz­dasági, a párt- és a szak- szervezeti vezetésnek, és jobban ki kell használniuk saját lehetőségeiket. Gazda­sági munkánk egyik fő gyengesége, hogy népgazda­ságunk fontos tartalékai még mindig kiaknázatlanok. Fontos feladatok végrehaj­tása gyakran késedelmesen történik. A vállalatok egy része nehézkesen, elmara­dott technológiával és gaz­daságtalan termékszerke­zettel dolgozik. A termelés­ben és az értékesítésben nem követik eléggé rugal­masan a világpiac változó igényeit. Tisztelt kongresszus! Pártunk Központi Bizott­sága november 26—27-i ülé­sén megvitatta, és elfogadta az V. ötéves terv, valamint az 1976. évi népgazdasági terv és állami költségvetés irány­elveit. A következő tervidő­szak fő célja az, hogy a szo­cialista építőmunka tervsze­rű folytatása, a termelőerők fejlesztése, korszerűsítése és jobb kihasználása útján to­vább javuljanak népünk életkörülményei, és fokoza­tosan megteremtsük a ki­egyensúlyozott fejlődés tar­tós feltételeit. A terv reáli­san számol a gazdasági nö­vekedésünket meghatározó külső és belső feltételekkel. Tekintetbe veszi, hogy a ne­gatív irányú külgazdasági hatások továbbra is megne­hezítik munkánkat. Az V. ötéves terv előirányzatai mindenekelőtt a minőségi követelmények oldaláról fe­szítettek. Ezeknek a nagy követel­ményeknek a teljesítése azonban elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy fejlő­désünk töretlen legyen, hogy a tervidőszakban megte­remtsük és megszilárdítsuk népgazdaságunk egyensúlyát, hogy elérjük a reálbérek, a reáljövedelmek, az életszín­vonal szolid — a tervidő­szak első két évében az öt­éves átlagnál alacsonyabb —, de biztosított emelkedé­sét. Kérem önöket, elvtársak, gondolják végig: milyen je­lentős és jó dolog az, hogy ez a terv kedvezőtlen külgaz­dasági viszonyok és más, megnehezült feltételek elle­nére a töretlen szocialista épí­tőmunka alkotó programja! Igaz, hogy a növekedés üte­me, az életszínvonal fejlődé­se valamivel lassúbb lesz, mint a korábbi években volt, de előrehaladunk. Jól tud­juk, hogy a gazdasági válság következtében a tőkésorszá­gokban egész sor súlyos tünet hatalmasodott el, a felgyor­sult inflációtól a növekvő munkanélküliségig.. Vissza­esett az életszínvonal, mert a tőkésosztály a dolgozókkal fi­zetteti meg a gazdasági ha­nyatlás következményeit. Ne­künk azonban megvan a le­hetőségünk, hogy ha jobban dolgozunk, akkor minden te­kintetben továbbfejlődhes­sünk! Ennek az ötéves tervnek a megvalósítása nem lesz köny- nyű. de ösztönzést és önbizal­mat kell, hogy adjon minden­kinek az a tudat, hogy cél­jaink megvalósulása tőlünk függ. Munkásosztályunkban, parasztságunkban, értelmi­ségünkben, népünkben meg­van az erő és a képesség, hogy az ötéves tervet teljesít­sük. Biztosíték erre a szocia­lista rendszer. a szocialista tervgazdaság nagy ereje. Biz­tosíték erre, hogy továbbfej­lesztjük testvéri együttműkö­désünket a Szovjetunióval, a KGST országaival. Ugyanak­kor gazdasági céljaink meg­kívánják, hogy a békés egy­más mellett élés szellemében, a kölcsönös előnyök alapján a kapitalista államokkal és különösen a fejlődő orszá­gokkal is növeljük gazdasági együttműködésünket. Ez utóbbi téren különösen sok a kihasználatlan lehetőségünk. A XI. pártkongresszus meg­erősítette gazdaságirányítási rendszerünk alapelveit. Állást foglalt abban, hogy a népgaz­dasági tervek teljesítése érde­kében az állam központi irá­nyító munkáját meg kell erő­síteni, gazdasági szervező munkáját fejleszteni kell, a vállalatok önállóságával, kez­deményezőkészségével össz­hangban. Amint az elvtársak tudják, január elsejétől mó­dosulnak a közgazdasági sza­bályozók. Ezzel a lépéssel a vállalati gazdálkodást jobban hozzáigazítjuk a változó fel­tételekhez, a nagyobb köve­telményekhez. Az a feladatunk, hogy a je­lenlegivel szemben növeljük a tiszta jövedelem központo­sításának hányadát. Nem tartható fenn az a helyzet, hogy miközben a vállalatok jelentékenyen növelték pénz­alapjukat, csökkent a költ­ségvetésnek a vállalatok gaz­dálkodásából származó bevé­tele. Most visszaállítjuk az 1970. évi arányokat. Ez a jö­vő megalapozásának fontos lépése. A szabályozók módo­sítása összhangban van irá­nyítási rendszerünk elveivel, egyszersmind az új feltételek között növeli a vállalatok ér­dekeltségét a gazdaságosság fokozásában, a jobb munká­ban. Kedves elvtársak! A magyar szakszervezetek a nemzetközi munkásmozga­lom harci osztaga is, amely az internacionalizmus szellemé­ben teljesiti hivatását. Mun­kájának nemzetközi szem­pontból is megvan a maga je­lentősége. Szakszervezeteink az utóbbi években több ered­ményes kezdeményezést tet­tek a nemzetközi szakszerve­zeti mozgalom egységének a megszilárdításáért. A Szak- szervezeti Világszövetség tag­jaként sokoldalú' tevékenysé­get fejtenek ki az európai szakszervezeti mozgalom egy­ségéért. Mindez azért volt le­hetséges, mert a nemzetközi életben mindinkább utat tör az enyhülés politikája, a bé­kés egymás mellett élés szel­leme. Ä szakszervezetek Ered­ményes nemzetközi tevékeny­ségének jelentős szerepe volt a külpolitikai kérdések meg­oldásában, tágabb értelemben pedig a világhelyzet pozitív irányú változásaiban. Ezekben az években ked­vező változások következtek be a magyar szakszervezetek és több európai tőkésország szakszervezeteinek a viszo­nyában. A magyar szakszer­vezetek továbbra is elsősor­ban azzal tesznek eleget a nemzetközi munkásmozgalom iránti kötelezettségeiknek, ha itthon jól dolgoznak és ered­ményesen segítik a szocialis­ta építőmunkát, a párt poli­tikájának a megvalósulását. Befejezésül szeretném kife­jezni azt a meggyőződésemet, hogy a gondok, a nehézségek, a nehezebbé vált feltételek el­lenére minden okunk megvan a bizakodásra. Belső fejlődé­sünk határozott iránya a meg­valósuló szocializmus és a kö­vetkező években is megtorpa­nás nélkül haladunk tovább ezen az úton. A párt vezeté­sével, a szakszervezete«, az ifjúsági szövetség, a szocialis­ta állam hatékonyabb mun­kájával, munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, a szocializmus minden oda­adó hívének összefogott munkájával megoldjuk az előttünk álló feladatokat. Ez a kongresszus egész szakszervezeti mozgalmunk­nak programot és friss lendü­letet ad a ránk váró nagy munkához, a XI. pártkong­resszus határozatának követ­kezetes végrehajtásához: en­nek a gondolatnak a jegyé­ben, a Központi Bizottság ne­vében még egyszer jó munkát és teljes sikert kívánok mind a kongresszus tanácskozásá­nak folytatásához, mind a meghozandó határozatok vég­rehajtásához. Szocialista országok kommunista és munkáspártjai vezetőinek találkozója A találkozón részt vett: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára; Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára; Ed­ward Gierek, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; Jumzsagijn Cedenbal, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első ritkára, Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára és Leonyid Brezsnyev. a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkára. A testvérpártok vezetői ki­cserélték véleményüket a szocialista államok együttmű­ködése továbbfejlesztésének kérdéseiről, valamint megvi­tatták az időszerű nemzetközi problémákat. A találkozó során egyönte­tűen aláhúzták a testvérpár­tok közötti együttműködés következetes kiszélesítésé­nek. a szocialista országok kö­zötti kapcsolatok erősítésének fontosságát alkotó tevékeny­ségük minden területén. A nemzetközi problémák megvitatásánál különös fi­gyelmet szenteltek az európai biztonsági és együttműködési értekezlet Helsinkiben aláírt záródokumentumában rögzí­tett elvek és tételek megvaló­sítása útjainak. Hangsúlyozták, hogy feltét­len szükség van olyan gya­korlati lépések megvalósításá­ra, amelyek a fegyverkezési hajsza megfékezését, az elért politikai enyhülésnek a kato­nai egyhülésre irányuló intéz­kedésekkel való megerősítését szolgálják. A barátság, a teljes kölcsö­nös megértés légkörében ment végbe a találkozó, amelyet minden megvitatott kérdés­ben a nézetek egysége jellem­zett. A szocialista országok pulzusa egy ritmusban ver Tisztelt elvtársak! A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának küldöttsége hálás a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottságának az önök kong­resszusára való meghívásért, azért a lehetőségért, hogy részt vehetünk kongresszu­suk munkájában. Erről a magas tribünről át- adjük önöknek, a szocialista eszmények csaknem két és fél millió meggyőződéses har­cosát tömörítő Lengyel Egye­sült Munkáspártnak a tizen­öt és fél millió szovjet kom­munista testvéri üdvözletét és szolidaritásának kifejezé­sét! A barátok jogán, a har­costársak jogán — akik örül­nek egymás sikereinek, és akik szívéhez közel vannak egymás gondjai — jelentjük ki: a lengyel kommunisták­nak minden alapjuk meg­van arra, hogy meglegyenek elégedve tevékenységük eredményeivel. A Lengyel Egyesült Mun­káspárt összeforrottan, erejé­nek biztos tudatában jutott el VII. kongresszusához. A mi nézeteink szerint sikerei an­nál is jelentősebbek, mert nem könnyű viszonyok között jöttek létre. A VI. kongresz- szus határozatainak megvaló­sítása érdekében végzett óriá­si szervezői munka, a gazda­ság irányításának megjavítá­sa, az eleven kapcsolat a köz­ponti és a helyi irányítás kö­zött, a tömegek politikai ne­velésének kérdései iránt ta­núsított állandó figyelem — mindez meghozta gyümölcse­it. — Kedves küldött elvtár­sak! Országainkban e napokban emlékezünk meg a decembe­ri fegyveres felkelés — az el­ső oroszországi forradalom egyik ledicsőbb fejezete — 70. évfordulójáról. Vlagyimir II- jics Lenin, aki akkor üdvö­zölte Varsó, Lodz, a Dabro- wai-medence felkelt munká­sait, akiknek forradalmi meg­mozdulása egybeforrt Moszk­va, Pétervár, Ivanovo—Voz- nyes'zenszk proletárjainak hősi harcával, „a hős Len­gyelország hős proletariátusá­ról írt”, ,.a forradalmi lelke­sedés példájának” nevezte ak­cióikat. Teljes joggal elmondhatjuk, hogy a távoli idők forradalmi szolidaritásának hagyományai elevenen élnek a mai tetteink­ben. a szocializmus és a kommunizmus építésének korszakában. E hagyományok kifejezést találnak pártjaink harci egységében, államaink szilárd politikai szövetségé­ben, a szovjet és a lengyel nép megbonthatatlan barát­ságában. Gierek elvtárs itt a kong­resszuson igen meleg hangon beszélt pártunkról és a szov­jet népről, sokra értékelte az SZKP politikáját, őszinte kö­szönetét mondunk ezekért az elismerő szavakért. Biztosítom a tisztelt kongresszust arról, hogy az egység, a barátság és a testvériség volt és marad a lenini párt és a szovjet állam Lengyelországhoz főződő kap­csolatainak lényege. Elvtársak! Országunk most tevékenyen készül a Szovjet­unió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusára, A kö­zeljövőben számos más kor­mányon lévő testvérpárt is kongresszust tart. A szocialis­ta országok pulzusa_ egy rit­musban ver. A szocializmus közel hozza egymáshoz a né­peket. egyesíti őket egy olyan családban, amely a szocialista internacionalizmus törvényei és normái szerint él. A szocialista közösség — teljesen új típusú szövetség. A szocialista közösség nem egyszerűen az állami érde­kek közös voltára épülő or­szágcsoport, hanem a mar­xista—leninista pártok ve­zette népek testvéri család­ja. E népeket a közös világ­nézet, a közös magasrendű célok, az elvtársi szolidari­tás és a kölcsönös támogatás kapcsolatai forrasztják ösz- sze. Olyan szövetség ez, amely az álláspontok és a cselekedetek változatlan egységére támaszkodik, ami további erőt ad mindegyik résztvevőjének, nemzeti fel­adatainak megoldásához és sokszorosára növeli összsú­lyukat és befolyásukat nem­zetközi ügyekben. Tisztelt elvtársak! A jelenlegi világhelyzet­nek, minden bonyolultsága és ellentmondásossága mel­lett, már hosszú évek óta uralkodó vonása a feszültség enyhülése, a különböző tár­sadalmi rendszerű államok közötti békés egymás mel­lett élés elveinek meghono­sodása a kölcsönösen elő­(Folytatás az 1. oldalról) hogy a proletár internacio­nalizmus szellemében tovább erősítjük barátságunkat és együttműködésünket a Szov­jetunióval, a Lengyel Nép- köztársasággal, a Varsói Szerződés többi országával, minden szocialista ország­gal. A Varsói Szerződés orszá­gai összehangolt fellépései­nek és kitartó erőfeszítései­nek eredményeként a nem­zetközi helyzetben fordulat következett be a hideghábo­rú korszakából az enyhülés irányába, létrejött és ered­ményesen zajlott le Helsin­kiben az európai biztonsági és együttműködési konfe­rencia. Az első nagy lépést megtettük, a következő: a’ katonai enyhülés kell, hogy legyen. A különböző társa­dalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése, a béke megszilárdítása ér­deke minden európai nép­nek, érdeke az egész embe­riségnek. A szocializmus és a béke erői sikereket aratnak a nem­zetközi életben. A sóikat szen­vedett vietnami nép történel­mi jelentőségű győzelmet ara­tott, s most békés, szocialista alkotó munkát folytatva, na­pirendre tűzhette a két or­szágrész, észak és dél egyesí­tését. Üdvözöljük a napokban megalakult Laoszi Népi De­mokratikus Köztársaságot. Kambodzsa népe szántén ki­harcolta az imperialista be­nyös nemzetközi együttmű­ködés fejlődése. Most az európai biztonsági és együttműködési érteaezlet után megvan a reális lehető­sége a további haladásnak ezen az úton. Mi azt akarjuk, hogy következetesen élettel te­lítődjenek az értekezlet záró- dokumentumának konkrét pontjai. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném, hogy igen fontos egészében, min­den részletében látni és meg­érteni e dokumentum jelentő­ségét, nem engedve annak a kísértésnek, hogy kiragadja­nak belőle olyan mozaikkoc­kákat, amelyeket egyesek tak­tikai okokból alkalmasabbnak tartanak a maguk számára. Véleményünk szerint már a legközelebbi jövőben sok hasznos dolgot lehet tenni. Az az érzésünk, hogy pozitív eredményekkel járna például európai kongresszusok vagy államközi tanácskozások meg­tartása a környezetvédelem, a közlekedés fejlesztése, az energetika területén történő együttműködés kérdéseiről. Természetesen, különlege­sen időszerűek a katonai eny­hülés kérdései. Az ezen a te­rületen történő előrelépéshez lényegesen hozzájárulhatna a közép-európai fegyverzetek és fegyveres erők csökkentéséről folyó tárgyalások előrehala­dása, amire mi őszintén tö­rekszünk. A Helsinkiben kidolgozott elveket követve, lépésről lé­pésre életbe léptetve az ott avatkozástól mentes, önálló nemzeti fejlődés lehetőségét. Nemzetközi törekvéseinknek megfelelően állást foglalunk a békét veszélyeztető válság­gócok megoldása mellett, így a Közel-Kelet ügyében vall­juk, hogy minden érdekelt részvételével fel kell újítani a genfi tárgyalásokat, s igaz­ságot kell szolgáltatni az ag­resszió áldozatainak. Határozottan fellépünk a fasiszta terror, a megbukta­tott fasiszta rendszerek visz- szaállítását célzó kísérletek ellen. Szolidárisak vagyunk a chilei haladó erők antifasiszta küzdelmével, a spanyol ha­zafiakkal, támogatjuk a por­tugál nép harcát demokrati­kus jogai megvédéséért. Pártunk, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt kiemelke­dő fontosságot tulajdonit a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének, az összes haladó erő összefogá­sának az imperializmus ellen vívott harcban. Ezt jól szol­gálják a testvérpártok sok­oldalú nemzetközi tanácsko­zásai. Ezért mi teljes mérték­ben támogatjuk az európai kommunista és munkáspártok berlini tanácskozásának ösz- szehívását. Kedves elvtársak! A Lengyel Egyesült Mun­káspárt erős harci osztaga a nemzetközi kommunista moz­galomnak, a Lengyel Népköz- társaság biztos támasza a szo­cialista közösségnek, a nem­zeti függetlenségért, a béké­éiért megállapodásokat, az az európai tanácskozásokon részt vett országok konkrét, pozitív eredményekkel me­hetnének el az 1977-re kitű­zött belgrádi találkozóra. Ami pedig a legfontosabb, a már közösen megtalált úton állan­dóan és következetesen ha­ladva, eljuthatnánk a kölcsö­nös bizalom megszilárdításá­hoz, ami nélkül nem is lehet szó a nemzetközi együttmű­ködés tényleges kibontakozá­sáról. Ma már kevesen tagadják, hogy a békés egymás mellett élés és enyhülés talaján ki­bújt első jó hajtások minde­nekelőtt a szocialista orszá­gok erőfeszítéseihez kapcso­lódnak. Mi, kommunisták, a jövőben is megteszünk min­den tőlünk telhetőt, hogy a földön sohase söpörjön végig a nukleáris tűzvész lángnyel­ve, hogy a népek a szilárd bé­ke, a függetlenség és a sza­badság feltételei között élhes­senek, fejlődhessenek és old­hassák meg feladataikat. Befejezésül, kedves elvtár­sak, engedjék meg, hogy ered­ményes munkát kívánjak kongresszusuknak, teljes si­kert a kongresszus által elfo­gadandó határozatok végre­hajtásához. Éljen a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a nép harci él­csapata az új Lengyelország építésében! Erősödjön és mélyüljön to­vább a testvéri szovjet—len­gyel barátság! ért küzdő népeiknek. Ez a kongresszus bizonyítja, hogy ez a jövőben még inkább így lesz. Még egyszer eredményes munkát kívánok a kongresz- szusnak, lengyel testvérpár­tunknak, a lengyel népnek pedig teljes sikert a VII. kongresszus határozatainak megvalósításához. Éljen, virágozzék a testvéri Lengyel Népköztársaság! Éljen, erősödjék szüntelen a magyar—lengyel barátság! Éljen a proletár internacio­nalizmus, a szocializmus és a béke! Kádár Jánost követően To­dor Zsivkov, a Bolgár Kom­munista Párt KB első titkára mondta el beszédét, majd Jumzsagij Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első titkára szólalt fel. Az esti ülésen hangzott _ el Piotr Jaroszewicz, a LEMP PB tagja, miniszterelnök be­számolója az 1976—1980-as lengyel ötéves terv fő célki­tűzéseiről. A keddi ülésen felszólalt Wojciech Jaruzelski hadsereg­tábornok, a LEMP PB tagja, nemzetvédelmi miniszter, Wladyslaw Kruczek, a párt PB tagja, a Lengyel Szakszer­vezetek Központi Tanácsának elnöke és Jozef Kepa, a párt PB póttagja, a varsói fővárosi pb első titkára is. A LEMP VII. kongresszusa szerdán reggel 17 munkabi­zottságban folytatja az előter­jesztett referátumok feletti vitát.

Next

/
Thumbnails
Contents