Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-09 / 288. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. december 9. (Folytatás az 1. oldalról) zó. Nagyon sok vállalatnál, üzemben, hivatalban a szükségesnél több a munkaerő. Másutt viszont a hiány szinte megbénítja a termelést. A megváltozott munkaerőhelyzetből tehát le kell vonni a kellő kövekeztetéseket. Határozott intézkedésre ‘van szükség. Meg kell teremteni a hatékony központi és helyi munkaerő-gazdálkodás feltételeit. Az alkalmazottak és az adminisztratív dolgozók létszáma túl nagy. Arányuk állandóan növekszik. Indokolatlanul szaporodnak a munkaterületek és bonyolódik a vállalati szervezet. Ezért szükséges a munkaerő-takarékosság átfogó, ösztönző rendszerének kialakítása. Számba kell vennünk, hogy hol, milyen munkahelyeket lehet megszüntetni. Valószínűleg ez is sokat segít majd a munkaerőhiány csökkentésében. A szakszervezetek segítik a kormányt e nagy és bonyolult kérdés rendezésében is. Együtt keressük a lehető legjobb megoldásokat és segítjük a végrehajtást. Szervezettebb munkával Tisztelt kongresszus! A küldött elvtársak jól tudják, hogy a dolgozók többsége mindig szóvá tette a rossz munkaszervezést, a pazarlást, a gépek nem kellő kihasználását, mindazt, ami zavarja a termelést, a munkát. A munkásembertől, a dolgozó embertől mindig idegen volt a pazarlás, mindig idegen volt a bürokrácia, a túlbonyolítás. Nemcsak azért, mert a legtöbb dolgozó józanul gondolkodik, és észreveszi a legapróbb fogyatékosságokat is, hanem azért is, mert rossz munkaszervezés egyénileg is kárt okoz számára. Anyagilag is, idegileg is zavarja, ha nem dolgozhat folyamatosan, ha nem tudja kihasználni munkaidejét. a termelési kultúrának fegyelmező hatása van. Ahol korszerű gépeken, folyamatosan, jól szervezetten megy a munka, ott a dolgozók fegyelme, munkájuk összhangja is jó. Legutóbbi kongresszusunk óta megnövekedett a szocialista munkaverseny hatékonysága, társadalomformáló ereje. Különösen érezhető volt ez a kongresszusi és a felszabadulási munkaverseny során, amely napjainkban is folytatódik a IV. ötéves terv eredményes befejezéséért. Elismerésünket és köszönetün- ket fejezzük ki a versenyben részt vevő minden dolgozónak, munkahelyi kollektívának, szocialista brigádnak. Áldozatkész, hatékony munkájuk, újító-alkotó tevékenységük szocialista fejlődésünk semmi mással nem pótolható forrása. Nagyobb becsületet a munkának Meggyőződésünk azonban, hogy a szocialista munkaversenyben a szocialista brigádmozgalomban és minden munkamozgalomban még számottevő tartalékok rejlenek. A szocialista munkaversenyt, a brigádmozgalmat tovább kell fejleszteni. A pártszervezetek, szakszervezetek, gazdasági vezetők segítsék a munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom minőségi előrelenditését. A szocialista brigádmozgalom céljaink elérésének nemcsak gazdasági, de társadalmi és politikai bázisa is. A dolgozók aktivitásának feltételei közé tartozik általában a munka, különösen a fizikai munka fokozottabb megbecsülése. Rendet kell tehát teremteni. Helyre kell állítani a munka becsületét mindenütt, ahol erre szükség van. Érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy a mi társadalmunkban csak az boldogulhat, aki tisztességesen és becsületesen dolgozik. A mi társadalmunk a munka társadalma, és mindenütt gondoskodni kell arról, hogy ez ne csak jelszó legyen. Tisztelt kongresszus! A szocialista demokrácia fejlesztésében az üzemi, a munkahelyi demokrácia tartalmára kell a fő figyelmet fordítani. Ez fejezi ki ezer- színüen a dolgozók aktivitását, mindennapos részvételüket a hatalomban. A munkahelyi demokrácia tartalmának megértésében azonban még nem sikerült elérni a döntő fordulatot. Most érkezett el az ideje annak, hogy a munkahelyeken az irányítást tovább erősítsük, gazdagítsuk a közvetlen demokrácia széles" körű alkalmazásával. Támogatni kell az új formai kezdeményezéseket is. De meg kell akadályozni, hogy csak a formákkal kísérletezzenek. Az üzemi demokrácia elmélyítése elsősorban nem a fórumok számának a növelését, hanem a hatékonyság a tartalom javítását igényli. Csak is azoknak az új fórumoknak a meghonosítását tá- mogatiuk, amelyek valóban a munkások közvetlenebb bevonását szolgálják a munkahelyek ügyeinek intézésébe. Ismételten hangsúlyozni kell, hogy az üzemi demokráciának nemcsak egy-egy fórumon, nemcsak egy-egy alkalommal, hanem a vezetés és a dolgozók mindennapi kapcsolatában kell érvényesülnie. A szocialista demokratizmusnak át kell hatnia a dolgozók ügyeinek intézését is. Sem az üzemek, sem a tanácsok és más hatóságok ügyintézése nem halad még kellőképpen abba az irányba, hogy a dolgozók problémáit társadalmi rendszerünkhöz méltóan kezeljék, s a fő cél a gyors, egyszerű megoldás keresése legyen. Sok hivatalnok az állampolgárok fölött állónak képzeli magát, amit a munkások, a dolgozók joggal és okkal tesznek szóvá. Életszínvonalunk alakulása Gáspár Sándor ezután életszínvonal-politikánkkal foglalkozott. Hangsúlyozta: a szakszervezetek mindig nagy figyelemmel foglalkoztak az életszínvonal alakulásával. Ez természetesen ezután is nagyon fontos feladatunk lesz. Az életszínvonal fejlődése az elmúlt évtizedekben rendszeres volt. A mostani időszak jellemzője a rendszeres bérfejlesztés, a rövidebb munkaidő, a társadalmi juttatások növekvő színvonala, s a termelői és a fogyasztói árak egy részének bizonyos, összességében előre meghatározott arányban történő emelkedése. Ez az áremelés a mostani helyzetben szükségszerű. De beleilleszkedik az életszínvonal-politikába, hiszen ennek megfelelően alakulnak a reálbérek. Ez megnyugtató dolgozó népünk és a szakszervezetek számára. Nálunk nincs és nem is lesz gazdasági válság. Gondjaink vannak, de rendszerünk életerejét az is bizonyítja, hogy a nehézségek ellenére is biztosítani tudjuk az életszínvonal további emelkedését. A dolgozók nyíltabb bér- és jövedelemelosztási döntéseket várnak. Úgy véljük, hogy ennek a módját minden szinten meg lehet találni. Ez csak növelheti a bizalmat politikánk iránt. Hogy ez így legyen, abban nagy szerepük van a szak- szervezeteknek. Minden munkahelyen ott vannak. Szavukat hallatják, ök is felelősek azért, hogy mi történik az elosztásban, a legkisebb munkahelytől egészen az országos döntésekig. Tökéletesítenünk kell a jövedelem elosztás módszereit. A nyereség a vállalati eredmények alapján differenciálja ugyan a jövedelmeket, de ez csak kollektív szabályozó. Ez jó dolog, de meg kell találnunk az egyénekre érvényes ösztönzőkét is. Nagyobb bért kell kapniuk a több műszakban, a nehezebb körülmények között, a folyamatos üzemi munkarendben foglalkoztatottaknak és azoknak is, akik kifogástalan minőségű munkát végeznek, akik nagyobb szakmai tudással, hozzáértéssel dolgoznak. Véget kell vetnünk annak, hogy ugyanazt a munkát más-más szakmában vagy iparágban másként díjazzák. Ez a munkaerőcsábítás egyik fő lehetőségét teremti meg. Továbbra is mindent meg kell tennünk az előítéletekből származó béregyenlőtlenség megszüntetéséért. Döntés bérkérdésben Az egyes dolgozók béremelésére vonatkozó döntést 1968 óta kizárólag a gazdasági vezetőkre bíztuk. A szakszervezeti bizalmiak jogait e területén csökkentettük. A tapasztalat azt mutatja, hogy a végrehajtásnál sok a szubjektivitás. A gazdasági vezetők nem eléggé támaszkodnak a kollektíva véleményére és a szakszervezetek tapasztalataira. Ezért vissza kell állítanunk a szakszervezetek jogait az egyéni bérek alakításával kapcsolatban. De vállalati és iparági, ágazati méretekben is több, nagyobb figyelmet kell fordítani az elosztás részleteire. Ebben is eleve jobb és folyamatos együttműködésre van szükség a szakszervezetek és a gazdasági, állami szervek között. Több alkalommal szóvá tettük a szocialista elosztással ellentétes jövedelmek képződését. Intézkedések is születtek ezek korlátozására. El kell érnünk, hogy a személyi jövedelem alapvető forrása, minden foglalkozási csoportban a munkahelyről származó bér legyen. Az életszínvonal alakulásának fontos tényezői a fogyasztói árak. A szakszervezetek ■ ezért szükségesnek tartják, hogy az áremelkedések ne haladják meg a tervekben számbavett mértéket, mert ez nehezítené reálbérnövekedési előirányzataink elérését. Szükséges tehát, hogy az állami és a szakszervezeti szervek az eddiginél szigorúbban ellenőrizzék az árszínvonalat, egyes cikkek árának változását. A törvények megsértői ellen szigorúan lépjenek fel, — ez össztársadalmi érdek is. Társadalmunk igazságérzetével találkoztak azok az intézkedések, amelyek előnyt adtak a lakáselosztásban a munkásoknak, a nagycsaládosoknak, mérsékelték a lakáshoz jutás egyszeri és folyamatos anyagi terheit. Ezt az utat kell járni a jövőben is. Javítani az üzemi ellátást A lakáshoz jutás és különösen a lakásfenntartás költségei magasak. Az alacsonyabb jövedelmű családok nem egyszer arra kényszerűinek, hogy kevésbé korszerű, a jogosnál kisebb lakásba költözzenek. A nyugdíjasok helyzetének javítására ebben az évben ismét hoztunk intézkedést. Arra törekszünk, hogy a nyugdíjak reálértékét megóvjuk, az áremelkedéseket ellensúlyozzuk. A nyugdíjasok helyzetének javítását a párt, az állam, a szak- szervezetek kiemelten kezelik. De vajon a munkában, a családjuk felnevelésében elfáradt öregeknek csak az államra kell számítaniuk? Elismerés jár a szocialista brigádoknak, akik ápolnak, pártfogolnak időseket. Vannak, persze ezen kívül is gondjaink. Népgazdasági szinten is napirendre kell tűzni a dolgozók üzemi ellátásának néhány kérdését, a többi közt az üzemi étkeztetést, amely már nincs összhangban a dolgozók általános életszínvonalával sem. Az ellátási norma, az étkezés kulturáltsága nem kielégítő. Pedig nagyon fontos, hogy az üzemi ellátás továbbra is a dolgozók szociális ellátásának jelentős része maradjon. Tisztelt kongresszus! Mindannyian jól tudjuk, hogy a szocialista társadalom nemcsak az anyagi jólét megteremtését tűzte célként maga elé. A szocialista életmód tartalmában, jellegében messze több, mint a fogyasztási javak magas színvonala. Jól tudjuk, hogy az emberek gondolkodásának, magatartásának, egymáshoz yaló viszonyának formálásában az életnek az anyagiakon kívüli területein is akad tennivalónk bőven, amiből a szakszervezeteknek is jobban ki kell venni részüket. Ezután arról beszélt: társádalmunkban megnőtt a tudás, a műveltség, a tanulás igénye. Még sokan nem végezték el az általános iskola 8 osztályát. De nagy a változás. A szocialista ember nincs elérhetetlen távolságban tőlünk. Jelen van mindenütt, s legfőbb jellemzője, hogy miközben a szocialista társadalom tudatos építője, tudatosan törekszik önmaga fejlesz- tésére is. Azt akarjuk, nogy mindenki tovább lásson saját szűk egyéni érdekeinél. Lássa céljainkat és aktivan cselekedjen értük a termelésben és a közéletben egyaránt. Érezze a felelősséget saját munkájáért és a szűkebb és tágabb közösségért. Szüntelenül növekedjék részvétele a munkahely életében, a demokráciában, a jogok és kötelességek gyakorlásában. Magi asabb igénnyel A három évtizeddel ezelőtti állapotokra, országunk, népünk felszabadulás előtti helyzetére gondolva, jogos büszkeséggel tölthet el bennünket, hogy már túl vagyunk az elemi anyagi szükségletek kielégítésén. Nagyon helyes, hogy egyre többen jutnak korszerű és modern lakáshoz. örülünk annak, hogy a dolgozók többsége divatosan, korszerűen öltözködik. De ne legyen meztelen és fol- tozatlan irhájú a jellem, a szellemi élet sem. Nagyobb gondot kell fordítanunk a műveltségre, a kultúrára, a gondolkodásra, a magatartásra. Azt akarjuk, hogy korszerű és modern legyen a gondolkodásmód, a magatartás is. Azt akarjuk, hogy mindenki tisztában legyen jogaival, de ez párosuljon ugyanilyen fokon a kötelességérzettel, a műveltség, a magatartás, a művelődés még magasabb igényével. Az MSZMP programnyilatkozata megfogalmazta a kommunista társadalmi önkormányzat gondolatát. Meggyőződésünk, hogy nagy és időszerű feladat ez, amelynek feltételei már érlelődnek. Megértek a feltételek ahhoz, hogy keressük a jövőbe vezető utat. E program szellemében a kommunista társadalmi ön- kormányzat mindenekelőtt a munkahelyeken és a lakóhelyeken fog erőteljesen fejlődni, szocialista elveink és a szocialista jellemvonások erősödése, elterjedése útján. Távlatokban — az állam erősödésével együtt — társadalmi mértekben is ki fog alakulni a kommunista társadalmi ön- kormányzat. Mit jelent a kommunista társadalmi önkormányzat? Azt, hogy a mainál magasabb szinten válik közüggyé minden kis és nagy kérdés. Az üzemekben, a lakóhelyeken a dolgozók maguk döntenek egyre több kérdésben. Mindez azt jelenti, hogy az országos kérdések eldöntése előtt a dolgozók egyre mélyebben kapcsolódnak be tömegméretekben a tennivalók kidolgozásába. Ez a folyamat már megkezdődött. De további tennivalókat részletesen ki kell dolgozni, mert a kommunista társadalmi ön- kormányzat kialakítása fejlődésünket jelentősen befolyásoló, nagy horderejű kérdés. A szocialista demokrácia, az üzemi demokrácia a kommunista társadalmi önkormányzat megteremtésének egyik kiemelkedő eszköze. Fontos követelmény, hogy érvényesüljön minden olyan vélemény, amely hasznos a társadalomnak és segít bennünket céljaink megvalósításában. Törvényeink és rende- leteink ugyan ma már intézményesen biztosítják, hogy ne vesszen kárba ügyünket szolgáló egyetlen gondolat sem. Mégsem lehfetünk nyugodtak, mert ez még nem mindenütt van így. A szocialista demokráciának az is fontos követelménye, hogy a mi rendszerünkben senkit ne érjen jogsérelem, és mindenütt az kapjon igazságot, akinek valóban igaza van, nem pedig az, aki a társadalmi ranglétrán magasabban van. Nem lehet megbékélni azzal, hogy 1974- ben a munkaügyi döntőbizottságok mintegy százezer ügyet tárgyaltak, amelyek nagyobb részében kiderült, hogy a dolgozóknak volt igazuk. Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy a dolgozók ügyeinek intézésében helyenként felelőtlenül járnak el. Erősíteni a munkahelyi demokráciát A fejlett szocialista társadalom építése elsősorban gazdasági lehetőségeinktől függ. De nem kis mértékben attól is, hogyan erősödik a munkahelyi demokrácia, a szocialista tudat, milyen mértékben válik általánossá a szocialista értékrend, s mindez társadalmunk szocialista arculatában hogyan kristályosodik ki. A mi rendszerünkben nemcsak az írott törvények erejével, hanem sokkal inkább a társadalom íratlan szabályaival akarjuk mindennapi gyakorlattá fejleszteni azt, hogy a dolgozókról nélkülük nem lehet dönteni. Pártunk programja e tekintetben is meghatározza a fejlődés irányát. Mindez azt jelenti, hogy mai feladataink magas színvonalú megoldásával jutunk el a fejlett szocialista társadalom megvalósításához. De hogy ide eljussunk, az a mainál fejlettebb, jobb módszereket, jobb munkát követel mindannyiunktól. Társadalmunk szocialista jellege a mindennapok küzdelmeiben, apró és nagyobb cselekedeteiben bontakozik ki. Ezt követően a szocialista társadalmi viszonyok között tevékenykedő szakszervezetek munkájának jellegéről beszélt, hangsúlyozván: — A magyar szakszervezetek büszkék arra, hogy a XI. pártkongresszus megállapította: „a szakszervezetek tekintélye és befolyása nőtt, hozzáértőbben gyakorolják funkcióikat. Támogatják és védik a munkáshatalmat, segítik kéDviselni tagságukat, a bérből és fizetésből, valamint a nyugdíjból élő dolgozók érdekeit”. És merre vezet az útunk tovább? Választ ad erre pártunknak az a törekvése, hogy a társadalmi szervezetek a lehető legjobban járuljanak hozzá a szocialista társadalom építéséhez. A párt szakszervezeti politikáját megfogalmazó határozatok és a kialakuló gyakorlat egyértelművé tették a szakszervezetek helvét és szerepét, növekvő társadalmi súlvát, a szocialista társadalomhoz való viszonyát. Az együttműködést rendszeressé kell tenni vállalati, megyei, ágazati és kormány- szinten egyaránt. Esetleg állandó együttműködési bizottságok létrehozása lenne célszerű valamennyi szinten. A szakszervezeti mozgalom munkájának továbbfejlesztéséhez bizonyos belső feltételeket is javítani kívánunk. Erőteljesebben kell érvényesítenünk a szakszervezetek tevékenységében a társadalmi munkát. Ennek megfelelően lényegesen meg akarjuk javítani a szakszervezeti bizalmiak tevékenységét. Vissza akarjuk adni a bizalmiaknak az egyetértési jogot, amely néhány évvel ezelőtt megszűnt. Kedves elvtársak! A magyar szakszervezetek mélyen átérzik felelősségüket a magyar munkásosztály, a magyar dolgozók iránt, a szocializmus megvalósításáért. Ugyanilyen felelősségtudat hatja át a nemzetközi munkásosztály egyetemes, érdekeihez fűződő szolidaritásunkat. Tiszteletünk és megbecsülésünk megbonthatatlan szálai fűznek bennünket a harcokban megedzett szovjet szakszervezetekhez, valaijiint a többi szocialista országban tevékenykedő testvérszervezeteinkhez, mivel céljaink azonosak, tapasztalataink kime- .ríthetetlen együttműködési lehetőséget biztosítanak a szocializmus építésének szolgálatában. Szakszervezeti mozgalmunkat az internacionálizmus vezérli a világ munkásainak, dolgozóinak kontinentális és világméretű harcaiban, a haladásért, a jobb életért. A nemzetközi légkör enyhülése, a szocializmus sokoldalú fejlődésének hatása, a dolgozó emberek társadalmi érdekeiért érzett felelősségtudat erősödése, az a felismerés, hogy csak nemzetközi együttműködés útján lehet megoldani a nemzeti keretek között jelentkező kérdéseket is — megnyitotta az ajtókat a munkásszervezetek a szakszervezetek párbeszéde, közeledése előtt. A magyar munkásosztály, a magyar szakszervezeti mozgalom üdvözli a nemzetközi és az európai szakszervezeti mozgalom fejlődésében bekövetkezett változásokat. Továbbra is kivesszük részünket az együttműködés fejlesztéséből, a szolidaritási harcokból. Bizonyosak vagyunk abban, hogy ez a törekvés nem lesz hiábavaló, és mielőbb elvezet a nemzetközi munkásosztály érdekeinek közös és tartós védelméhez. Valpra váltjuk céljainkat Tisztelt kongresszus! A szóbeli beszámolónak a végéhez értem. Az elmondottakból is látható, hogy van feladatunk bőven, és aki dolgozni akar, az a következő években is dolgozhat, mert lesz miért. De nemcsak a feladatok mennyisége nő. Nagyobb az igény munkánk minősége iránt is. Ez a sok feladat, ez a növekvő igény megtisztelő számunkra. Megtisztelő mindazok számára, akik a munkásosztály ügyét kívánják szolgálni akik a szocialista rendszerért szívükkel és lelkiismeretükkel mind többet kívánnak tenni. Szocialista jelenünk nem gond nélküli. De tele van tervekkel, lelkesítő, reá1 is tervekkel. Valóra váltjuk e terveket, mint ahogyan eddig is megvalósítottuk minden fő célkitűzésűnket. Van erre biztosíték. Munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, a dolgozók tömegméretű aktivitása és alkotóereje, hite és bizalma a szocialista építés ügye iránt. E munkában részt venni megtisztelő feladat. Olyan politika megvalósításáért, olyan élet kibontakoztatásáért harcolunk, amilyet a dolgozók számára a szocializmuson kívül egyetlen rendszer sem tudott biztosítani. Igyekezzünk hát minél példásabban megfelelni ennek a szép és megtisztelő feladatnak. Gáspár Sándor nagy tapssal fogadott beszéde után a kongresszus Méhes Lajosnak, a Vasas Szakszervezet főtitkárának elnökletével folytatta munkáját. Somogyi Miklós, a szám- vizsgáló bizottság elnöke fűzött szóbeli kiegészítést a bizottság írásos jelentéséhez. Ezután Gál László SZOT- titkár, az alapszabály szövegező bizottság elnöke indoklást terjesztett elő a magyar szakszervezetek alapszabályának módosított tervezetéről. Gál László beszéde után az elnök bejelentette, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága levelet küldött a magyar szak- szervezetek XIII. kongresszusának, majd felolvasta a levelet, amelyet Kádár János írt alá. (A Központi Bizottság levelét lapunk 3. oldalán közöljük.) A tanácskozás résztvevői nagy tapssal fogadták a párt Központi Bizottságának levelét. A kongresszus ma folytatja tanácskozását.
