Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-07 / 287. szám
8 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1975. december 7. Újoncok egyenruhában A z első pillantásra meg lehet állapítani: újoncok. A mozdulatokból, a lépésekből is meglátszik, ki az „öreg katona”, ki öltötte magára most a határőr egyenruhát. Testtartás. határozottság, kiegyensúlyozottság — az első pillantásra árulkodnak az eltöltött katonahónapokról. Határőrlaktanya, a kiképzőegység körlete. Az udvaron csoportokban újoncok, egy-egy idősebb katonával. „Alaki foglalkozást” tartanak: gyakorolják a fegyelmezett menetelést, a jelentéstételt, és más szükséges formaságokat. — Az a szép ebben — mondja kísérőm, Halászi Sándor tiszt, aki negyedszázada öltötte magára az egyenruhát —, olyan fiatalok tanítják az újoncokat akik egy éve maguk is sok várakozással léptek be a laktanyába. Most rájuk lehet bízni húsz—harminc embert, vezetnek egyes foglalkozásokat, lényegében alegységparancsnoki feladatokat is ellátnak. Amit itt lát, az is a katonaélet eredménye ... Igaza van a határőrtisztnek, valóban imponáló, milyen figyelmességgel, segítőkészséggel veszik körül a régiek az újoncokat. Nincs „bratyizás”, de az „újoncfaló” tisztesekre sem gondol senki. — Gondosan készültünk erre a bevonulásra is — mondja Horváth Sándor tiszt, a kiképző alegység parancsnokának helyettese. — Nemcsak katonai, szakmai kérdésekről, hanem a katonává nevelés módszereiről, pszichológiai, pedagógiai kérdésekről is szóltunk. Legutóbb az épület egy részében is korszerűsítettünk, jobb körülményekkel vártuk a bevonuló fiatalokat. A hodászi Simon István tizedes szakasz- parancsnok-helyettes az újoncok egyik alegységénél. Egy éve katona, hogyan látja ő a fiatalabbakat? — Az első találkozás, azt hiszem kölcsönösen a vizsgálódásé — mondja —, hiszen nekem sem mindegy, mennyi idő alatt, hogyan sajátítják el a megtanulandó ismereteket. Az itt lévő katonák szorgalmasak és ami számomra először meglepetés volt: már a második napon meg tudták tartani a napirendet, elég volt a kiszabott idő. És nézzen végig — mutatja a szakasz hálótermét — a leszerelés előtt álló katonák sem mondanák meg, hogy ez újoncok körlete. Ezért is örülök; jól felkészült fiatalokat kaptunk a szakaszba. Kicsit szokatlan volt számomra, amikor beszélgetéshez ültünk le két újonccal és egy régebbi határőrrel, hogy az őrvezető mindent külön mondott, még a magától értetődő apró dolgokat is: vegyék le a kabátjukat, üljenek le stb. Ezzel is kezdtük a beszélgetést Horváth László határőrrel, aki tiszabecsi. s a nyíregyházi mezőgazdasági főiskola kollégiumából vezetett az útja az államvizsgák után a határőrséghez, társával, a nyírlugosi Szakály Mi- Mihály határőrrel (a nagykállói szakközépiskola növényvédő gépész szakán végzett) és a mátészalkai Fenyvesi József őrvezetővel, aki mint második időszakos, már „öreg katonának” számít. — Valóban "nhet ..szájbarágósnak” is az ilyesmi — mo> Fenyvesi őrvezető —, de meg kell szokn iogy itt minden parancsra történik, 6 nem lehet a jókedvre bízni, mit csináljon a katona. Persze, valahol, el kell kezdeni, később az ilyesmi a határőr vérévé válik, mire oda kerül, hogy önállóan, felelősségteljesen dönt, mór biztos nem lesz szükség a figyelem megosztására: vajon szabályosan végzem, szabatosan mondom-e, amit jelenteni, vagy parancsba adni akarok. — Túlzás lenne azt mondani, hogy nem változott meg körülöttem sok minden, amióta bevonultam — veszi át a szót Horváth határőr. — De hagy tegyem hozzá: jobbat kaptam, mint amit vártam. Úgy látszik, a bevo- nulókat ijesztgetők vagy túloznak, vagy nem a legjobb katonák közül kerülnek ki. Különben a határőrélet nem ismeretlen: otthon, Ti- szabecsen — igaz, hogy régen —, de tagja voltam az úttörő határőr szakasznak, s most váratlanul jó hasznát veszem. — Nekem is az ifjúsági szövetség segít — folytatja Szakály határőr —, az Ifjú Gárdában már kispuskát kezeltem, s más formában ugyan, de már ismerkedtem a fegyelmezett, „katonás” élettel. Az újoncok lelkesen számolnak be az első napokról: megérkezés után nem sokkal a KISZ-esek vették gondjaikba őket, sokféle tájékoztatást, segítséget kaptak. Szakály Mihály például itt tudta meg, hogy — mint nős embernek — az ifjúsági törvény szellemében eredményes munka esetén milyen pluszjuttatásokat, hazautazási lehetőségeket kaphat. Aztán a KISZ által szervezett könyvvásár, a könyvekből vetélkedő következett. Közben szinte észrevétleáül kezdődött a kiképzés: elsőként politikai ismereteket kaptak, aztán bemutató éleslövészet következett és már kezükben is volt a fegyver: géppisztoly ... Horváth László mondja: — Én elhatároztam, nagyon komolyan veszem a kiképzést, felemás módon nem érdemes csinálni. Szakály Mihály: — Azt már látom, hogy teljesíthetetlent nem kívánnak tőlünk. Ez megnyugtató. És mit mond — jótanácsként — az egy hete bevonult újoncoknak Fenyvesi őrvezető? — Alakítsunk ki jó közösséget. A követelmények teljesíthetők. Nagyon fontos a kötelességek és a jogok megismerése és alapvető, hogy az elöljáró parancsát teljesíteni kell. Érdemes egész emberként dolgozni a kiképzés hónapjai alatt... Vélemények, tanácsok, javaslatok hang-' zottak még el, s a beszélgetést azzal zártuk: a kiképző egységtől nemsokára a határra kerülnek. Kezükben éles lőszerrel töltött fegyver, s a járőrnek egyedül, másodpercek alatt kell döntenie, szükség esetén használja-e a fegyverét, és hogyan... Békében is harci feladatra, a határ biztonságos őrizetére készülnek. E gyszerű, ügyes, képzett fiatalok Ti- szabecsről, Nyírlugosról, Mátészalkáról és sok más szabolcs-szatmári faluból. November 30-án letették az esküt. Több száz szülő, hozzátartozó utazott erre a napra Nyírbátorba. Talán nem is lehet eldönteni, ezen a napon ki volt a büszkébb: a szülő, aki katonafia feszes menetét látta, vagy a fiatal határőr, aki a kemény egy hónap után az eskü szövegét mondta: „Én, a dolgozó magyar nép fia ...” Marik Sándor Eskütétel Amikor az igazgató „civilben” diák... Minden látványosság nélkül 1972 szeptemberében megnyitotta kapuját Nyíregyházán az Árok utca 48. szám alatt épült középiskolai fiúkollégium, melyet később Münnich Ferencről neveztek el. A létesítmény 22 millió forintba került, 210 fiatalnak ad otthont. A megyei oktatási szervek azzal a nem is titkolt szándékkal hozták létre az egyébként is igen szükségessé vált kollégiumot, hogy lehetőséget nyújtsanak a vidéken élő tehetséges munkás-paraszt fiataloknak képességeik kibontakoztatására. A tehetség helyes értelmezése Tehetségesek kollégiuma? Szükség van erre, amikor a cél: valamennyi gyermek számára egyenlően jó feltételeket teremteni képességeik maximális kifejlesztésére? Hisz a maga módján minden gyermek tehetséges — csak nem mindenben. Talán ezek az egyébként valós okok, meggondolások is közrejátszottak abban, hogy a megyei tanács alapítványát az újszerű kollégiumi kísérletre kiterjesztették. Nem lebecsülendő: külön anyagi támogatást is kilátásba helyezett az alapítvány, hogy a tehetséggondozás minél eredményesebb legyen. Később, talán az említett meggondolások miatt az alapítvánnyal járó külön anyagi támogatás elmaradt, a Münnich Ferenc kollégiumot is besorolták a hasonló többi közé. A tehetségek felkarolásáról azonban a harmadik éve dolgozó kollégium nem mondott le, már csak azért sem, mert az egyik fő feladata minden kollégiumnak... A zsúfoltság is közbeszólt Tripsánszki Jenő, a kollégium igazgatója először az indulás körülményeire utalt: a tehetségesek felkutatása érdekében sok falusi általános iskolában jártak. Tizenhét első osztályos került szóba, akik közül tizenegyet, mint kiugró tehetséget fel is vettek a kollégiumba. Ez volt az első kis mag. És kikből tevődik össze a nagytöbbség? Adott helyzettel kellett számolnunk — folytatta az igazgató. Közismert a nyíregyházi középiskolai kollégiumok túlzsúfoltsága; érthető, hogy az új kollégiumnak fogadni kellett az átirányított fiatalokat. Ezen kívül — mivel az építési költségekhez négymillió forinttal az Országos Vízügyi Hivatal is hozzájárult, ennek fejében minden évben kilencven „vízügyis” tanuló számára kell helyet adni a kollégiumban. Hogy tehetségesekből, vagy éppen munkás-paraszt fiatalokból áll-e a kilencvenes létszám, ebbe nincs beleszólása a kollégiumnak. Szellemi műhely... Hogy mégis mintegy negyven—ötven olyan fiatal él itt, akik valamilyen területen kiugró képességekkel rendelkeznek, jelzi az eredeti törekvéshez való ragaszkodást. Országos tanulmányi versenyek, pályázatok, vetélkedők első díjai mutatják, hogy érdemes külön foglalkozni a tehetségekkel. De az átlagon felüli teljesítménnyel dolgozó mag — úgy látszik magával viszi az egész közösséget. Elnyerték ez évben az aranykoszorús kiváló kollégium címet, amelyhez valamennyi fiatal hozzájárult. Kilenc szakköre van a kollégiumnak: fa-fémmegmunkáló, irodalmi könyvbarátok köre, bélyeggyűjtő, fotó, csillagász, filmklub, népművészeti, matematika. Ezeket tanárok vezetik. De van hat szakkör — biológia, zenei, stb., melyet diákok vezetnek. A cél: a szabad idő hasznos eltöltése. 3200 kötetes könyvtár áll a tanulók rendelkezésére, ahová negyvenféle újság és folyóirat is jár. Van hanglemeztáruk, köztük az angol és orosz nyelvű kezdő és haladó nyelvtanfolyam anyaga. Állandó mozijuk előadásaira a közeli kollégiumokból is eljárnak a fiatalok. Gyakori vendégek itt írók, költők, színművészek... A felnőtt életet többek között a diáktanács segítségével tanulják a fiatalok. De még sokkal több lehetőség lenne az önkormányzat, a diákképviselet gyakorlására, mint amennyit kihasználnák. Ez különösen akkor válik izgalmassá, amikor évenként kétszer, az úgynevezett „diáknapon” — ez évben december 6-án és 7-én — „fejetetejére áll a világ”: a kollégiumigazgatói tiszttől kezdve az ügyeletig mindent diákok töltenek be. Ez nem csak jó játék, hanem tanulságos kirándulás a felnőttek világába... Páll Géza Az ajándék: egy ház A z álom megvalósult: a fiatalok kaptak egy házat. A nagyközségi vezetők azt mondták: a tiétek, használjátok, érezzétek otthon magatokat, szórakozzatok, művelődjetek. Töltsétek meg tartalommal... Ha nem is szó szerint, de valahogy így indíthatták több évvel ezelőtt Tiszavasvári- ban az ifjúsági ház „startját”. Kétezer fiatal él és dolgozik a nagyközségben, közülük 1750 az iparban, 250 a termelőszövetkezetben, 120 a kereskedelemben, 30 pedig alkalmazott. Amikor az ifjúsági ház jelenlegi vezetője, Nagy Gábor átvette az épületet — amint erről legutóbb a tanács végrehajtó bizottságának számot adott — keservesen nézett ki az ajándék. Az ablakok nagyrésze kitörve, a bútorzat, a technikai felszerelések, a sztereó-lemezjátszó, a rádió, az erősítő, a hangszórók, sőt még a telefon is erősen megrongálódott állapotban voltak. Talán sok helyi emberben megfogalmazódott a kérdés: nem volt kicsit korai a fiatalságnak nyújtott ajándék ... ? ' Mégsem vonták vissza, hanem függetlenített vezetőt állítottak munkába, Nagy Gábor személyében és bíztak a fiatalokban. Első dolga volt a ház vezetőjének, hogy a legbuzgóbb fiatalokkal rendbehozzák a saját otthonukat: festettek, lakkoztak, ajtókat, ablakokat javítottak, falat burkoltak — mindezt társadalmi munkában. A szakipari munkákat az együttműködési szerződés alapján a helyi építő- és szolgáltató szövetkezet végezte el, de részt vett a társadalmi munkában a helyi ÁFÉSZ, a faipari vállalat helyi részlege, a tanácsi üzem és a Zöld Mező tsz. Csatlakozott hozzájuk a helyi KIOSZ is. Két új tiszteletdíjas klubvezetőt is találtak, akik hozzáértően bántak az ötletekkel és valóban fiatalos, sokszínű műsort állítottak össze. Félszázra emelkedett a klubtagok száma, nem egészen egy év alatt 16 részes TIT- előadást rendeztek, amit nyolcszázan hallgattak meg. A fotóklub házon belül két kiállítást tartott, nagy érdeklődés mellett. Jelenleg szorgalmasan készülnek a népfront honismereti pályázatára. Van egy Fészek-klubjuk is, ötvennyolc taggal, irodalmi, politikai érdeklődésű diákok, munkásfiatalok járnak üde. Az idén a következőket tervezik: ifjúsági mozi létrehozása (amely minden szerdán vetítene), archivfilmba- rátok körének megalakítása (ahol filmesztétikai előadásokat is tartanának). Az ideológiai nevelésre is gondolnak: egy előadássorozaton, természetesen a fiatalok nyelvén, a marxista-leninista középiskola anyagát akarják rövidített formában feldolgozni. Az ifjúsági ház nem feledkezik meg a legkisebbekről sem: hétfőn, szerdán és pénteken délelőtt 9-től 11 óráig és délután 14 órától 17 óráig a ház helyiségei az úttörők rendelkezésére állanák, ahol őrsi összejöveteleket tartanak, játékos teremsporttal, töltik el a szabad időt. (P. G.)
