Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-06 / 286. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. december 6. fl népi forradalom győzelmét ünnepli Laosz Laosz fővárosában bevon­ták a három elefántfejjel dí­szített királyi zászlót. De­cember 5-től három napon át a népköztársaság új, vörös­szegélyes zászlaja hirdeti, hogy a három évtizedes for­radalmi harc teljes győzel­met aratott, a nép vette a ke­zébe az ország irányítását. A hanoi és a VDK fővárosá­ba eljutott laoszi lapok a tel­jes megelégedés hangján kommentálják a történelmi fordulatot, felidézve az utób­bi napok egymást követő ese­ményeit. A Nham Dán elismerően emlékezik meg a koalíciós kormánnyal együtt leköszönő Souvanna Phouma érdemei­ről, részleteket idézve a volt miniszterelnök felszólalásá­ból; A Nhan Dán beszámol ar­ról, hogy a király november 29-én írta alá lemondó leve­lét, amelyet a december 1— 2-i tanácskozás elfogadott. A hanoi lapok beszámolnak Keysone Phomvihane mi­niszterelnök programbeszé­dének meleg fogadtatásáról, méltatják a nyilatkozat reális politikai vonalát. Idézik Si- nana Sinan propaganda- miniszternek az ülést követő sajtókonferencián adott nyi­latkozatát, amely a kormány- programra hivatkozva meg­állapította, hogy miután be­fejeződött a nemzeti demok­ratikus forradalom, Laosz egységes, független, népi de­mokratikus országgá vált. PORTUGÁLIA: Újabb letartóztatások A portugál haditengeré­szet főparancsnoksága csü­törtökön este bejelentette, hogy öt tisztjét letartóztatták a november 25-i katonai zen­dülésben való részvétel gya­nújával. A letartóztatottak között van Carlos de Almada Contreiras százados, akit alig fél nappal előbb távolítottak el a forradalmi tanácsból. Az MFA legfelsőbb testületének ő az első tagja, akit őrizetbe vettek. Egy másik letartóz­tatott, Miguel Judas hadnagy korábban szintén tagja volt a forradalmi tanácsnak, és az után váltották le, hogy a jobboldal nyomására Vasco Goncalvest eltávolították a kormány éléről. A haditenge­részet tizenhét másik tisztjét házi őrizet alá helyezték. Csütörtökön este több száz baloldali gyűlt össze Coimb- rába, és elhatározta, hogy pénteken este tüntetést ren­dez a zendülés gyanújával le­tartóztatott katonatisztek fogháza előtt. A gyűlés egy­ségre szólított fel a jobboldal előretörésével és a fasizmus veszélyével szemben, 'és kö­vetelte a központi lapoktól eltávolított baloldali újság­írók visszahelyezését. A Reu­ter jelentése szerint ez a gyű­lés volt az első szervezett til­takozás az MFA vezérkará­nak új, kemény kezű politi­kája ellen. Egy fotó, ami Dél-Afrika katonai beavatkozását dokumen­tálja: a pretoriai fajüldöző rezsim katonáinak gcppuskaál- lását 40 kilométer mélyen Angola területén építették ki, s Calaque város mellett a víztárolót őrzi. (Kelet-Magyaror- szág telefotó) TELEX... KUBA KONGRESSZUSRA KÉSZÜL (1.) Dal a fiestáről BELGRAD A szövetségi végrehajtó tanács (kormány) meghívá­sára' Jugoszláviában tett lá­togatást dr. Simon Pál .ne­hézipari miniszter, aki Du­sán Ilijeviccsel, a szövetségi energetikai és ipari bizottság elnökével folytatott megbe­széléseket. A miniszteri szintű megbe­széléseken elhatározták, hogy megvizsgálják az együttmű­ködés további lehetőségeit a vegyipar területén az 1976 utáni években. BERLIN Miután az NDK Népi Ka­marája pénteken egyhangú­lag törvénybe iktatta az 1975. október 7-én Moszkvában megkötött NDK—szovjet ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést, Willi Stoph, az NDK államtanácsának elnö­ke aláírta a szerződés ratifi­kálásáról szóló okmányt. SZÓFIA Ivan Jakubovszkij, a Szov­jetunió marsallja, a Varsói Szerződés egyesített fegyve­res erőinek főparancsnoka, aki Szergej Stemenko hadse­regtábornoknak, az egyesített fegyveres erők vezérkari fő­nökének kíséretében három­napos látogatást tett a Bol­gár Népköztársaságban, pén­teken délelőtt elutazott Szó­fiából. ÜJ-DELHI Az indiai Patna városában hatezer indiai és kereken száz külföldi delegátus rész­vételével csütörtökön nem­zetközi antifasiszta konfe­rencia kezdődött. Indira Gandhi miniszterel­nök a konferenciához^ inté­zett üdvözlő táviratában alá­húzta annak szükségességét, hogy meg kell védeni India szabadságát és integritását a külföldi beavatkozástól. A konferencián felszólalt S. A. Dange, az Indiai Kom. munista Párt elnöke is. Mindketten figyelmeztettek bizonyos imperialista és mao­ista köröknek az indiai szubkontinensen való zavar- keltésre irányuló kísérletére. DETROIT Az FBI egyik tisztviselője csütörtökön közölte, hogy James Hoffát, a szállító- munkások szakszervezetének ez év július 30-án nyomtala­nul eltűnt vezetőjét meggyil­kolták: erre több tanúvallo­másból következtet a nyomo­zó hatóság. Ugyanakkor az FBI nem tudott választ adni az állítólagos gyilkosság oká­ra, sőt a holttestet sem talál­ták meg. D ecember közepén ül össze a Kubai Kom­munista Párt forra­dalom utáni első kong­resszusa. A városi, járási pártértekezletek után be­fejezéshez közelednek a kommunisták tartományi tanácskozásai is. A kubai belpolitikai élet egy rendkívül pezsgő sza­kasza zárul le ezzel. A forradalom 16 évvel éz- előtti győzelme óta — az amerikai blokád okozta nehézségek, az állandó imperialista fenyegető­zések miatt — csak most nyílt lehetőség arra, hogy a párt- összehívja kong­resszusát. Ahogy Fidel Castro megfogalmazta: „A szocialista országok segítségével túléltük a ne­héz éveket, most már élni szeretnénk.” Vagyis a ku­bai gazdaság eljutott ah­hoz a szakaszhoz, amely­ben az intenzív fejlesztés, valamint a forradalom in- tézményesítési folyama­tának befejezése a követ­kező lépés. Éppen az ország külön­leges helyzetéből adódóan sokkal több téma kerül a „kongresszus asztalára” mint más szocialista or­szágokban. A ku,bai kom­munisták legfelső fóruma összesen 27 témát vitat majd meg. Nagyrészüket a múlt hetekben milliók ismerték meg. Népi vitá­ra bocsátották a többi kö­zött az új szocialista al­kotmányról, a nők, az'if­júság körülményeiről, az első ötéves tervről szóló téziseket, valamint a párt programnyilatkozatának tervezetét. Ezeken a.népi fórumokon tízezrek mond­tak véleményt, tettek mó­dosító, illetve kiegészítő javaslatokat. A Granma, a párt köz­ponti lapja nemrégiben azt írta: „A kubai nép ilyen kedvező belső és külső körülmények között még sohasem látott hozzá feladatainak valóra vál­tásához”. Mindezekhez a valóság fedezetét a múlt évek eredményei szolgál­tatják. Sok iparágban or­szágos rekordok születtek, s sorra lépnek be a ter­melésbe a korábban el­kezdett beruházások. A párt következetes politi­kája révén pedig napról napra nő a szocialista szi­getország külpolitikai te­kintélye. Elég csupán any- nyit említeni, hogy két év alatt 15 ország ismerte el vagy rendezte újra diplo­máciai kapcsolatát Kubá­val. Ezekben a hetekben a gyárak, mezőgazdasági üzemek sorra jelentik, hogy teljesítették a kong- * resszus tiszteletére tett felajánlásaikat. Mintegy kétmillióan tettek vál­lalást a múlt hó­napokban. A vállalá­sok az új Igényekhez iga­zodva, a takarékosságra, a minőség javítására, a költségek csökkentésére irányulnak. A kilencmilliós Kubá­ban hagyomány, hogy az éveknek nevet adnak, rár irányítva a figyelmet az esztendő legfontosabb fel­adatára. Az idei az „első kongresszus éve” nevet vi­seli. Aki ismeri a kubai emberek lelkivilágát, azt a karaktert, hogy az ün­nepségeket, fiestákat sze­retik valamilyen kiemel­kedő esemény szolgálatá­ba állítani, az nem lepő­dik meg azon, hogy ma a szigetországban minden említésre méltó megmoz­dulás a kongresszus üd­vözlésének jegyében tör­ténik. H avanna és más kubai városok utcáin a so­kasodó plakátok, fényfeliratok a kongresz- szust köszöntik. Esténként az utcasarkokon csopor­tosuló fiatalok polbeat dalai a hősökről, a párt­ról szólnak. Mindez csu­pán európai szemmel néz­ve szokatlan. Az érzése­ket,. gondolatokat, vágya­kat külsőségekben is elő­szeretettel kifejező kubai­aknál ez így természetes. Király Ferenc A közeledés kelepcéket rejt Franciaország és a NATO Michel Debre volt minisz­terelnök interpellációt jegy­zett be a nemzetgyűlésben s abban felszólította a külügy­minisztert: sürgősen cáfolja meg azokat a külföldi forrás­ból származó híreket, ame­lyek szerint a francia kor­mány immár hajlandó részt yenni a NATO úgynevezett éuró-csoportjának a fegyver­zetek koordinálásával foglal­kozó munkájában. Debre in­terpellációjában rámutatott arra, hogy e hír — amennyié­ben igaznak bizonyulna — Franciaországnak a NATO-ba való „álcázott, de tényleges visszatérését” jelentené, ép­pen ezért szükségesnek tart­ja, hogy a kormány hivatalo­san cáfolja meg ezeket a hí­reket. A kormány hivatalos köz­leménye pénteken közölte Sauyagnargues külügyminisz­ter válaszát. Ebben a külügy­miniszter leszögezi: „Nem szabad hitelt adni azoknak a híreszteléseknek, amelyek szerint a kormány az úgyne­vezett euró-csoport munkájá­ban való részvételre készül­ne”. „A kormány azonban he­lyesli a fegyverzetek terén való európai együttműködést — fűzi hozzá a külügyminisz­ter — amely elsősorban arra irányul, hogy az európai or­szágok (t. i. a NATO európai tagállamai — a szerk. meg­jegyzése) közösen gyártsanak szükségleteiknek megfelelő hadianyagokat. Ebben a "zel-. lemben járult hozzá a kor­mány ahhoz, hogy tárgyaláso­kat kezdjen erről európai szövetségeseivel — kormány­közi szinten, ez azonban sem­miféle kapcsolatban nem áll a fennálló szervezetekkel.” Michel Debre volt minisz­terelnök azonban egy korábbi nyilatkozatában — mint már jelentettük — felhívta a fi­gyelmet ennek az orientáció­nak a veszélyére, s rámuta­tott arra, hogy az „kettős ke­lepcét” rejt magában, mert mind ipari, mind politikai téren veszélyezteti a francia függetlenséget. Kürti András: 8. — Bocsánat — mondja a doboz a falon —, szívesked­jék Kopra úr e számomra ismeretlen érmét egy tíz- őrésre kicserélni... Köszö­nöm. Egy öreg lovaglóülésben ül a pádon, a parkban. Pufók arcú, majdnem teljesen ko­pasz, lógó sárgás bajusza van. Bekapott egy kanárit, csak a szárnyai maradtak kint. Dán Tarasz Bulyba. Előtte sakktábla, szemben vele egy fehér-fekete foltos foxikölyök. Sajnálom, hogy Odensében maradt a fényké­pezőgépem, remek felvételt készíthetnék. A szemlélőnek ugyanis az első pillanatban az a határozott benyomása, hogy ez a négylábú koma az öregúr ellenfele. Olyan elmélyülten bámulja ő is a táblát. Rövid idő alatt aztán kiderül, hogy a kutya nem sakkozik, csak kibicel, a sár- gabajszú bácsi mozgatja a világos báljukat is, a sötéteket is. Minden lépés előtt hosszan töpreng, aztán a tett lépést feljegyzi a no­teszébe. Talán valami fel­adványt igyekszik megol­dani, vagy játszmát elemez, fogalmam sincs, gyengén művelem ezt a sportot, nem is érdekel különösebben. Csak hogy agyonüssem az időt, azért horgonyoztam le ebben a kis parkban, azért figyelem a partit. A tata felnéz a tábláról, rám mosolyog, gyors moz­dulattal elhessenti a foxit a pádról, és barátságosan int, hogy üljek a kutya helyére. Leülök. Az öregúr mond valamit, sajnálkozva tárom szét a ka­rom, és közlöm németül, hogy nem értem a dán nyel­vet. — Szóval ön külföldi — vált át a németre ő is. — Annál jobb, úgyis rég nem játszottam nemzetközi mér­kőzést. Ha nem veszi tola­kodásnak, melyik ország a hazája? — Magyar vagyok, Buda­pestről. — Jártam ott. Vagy har­minc éve. Szép város, gyö­nyörű nők, kitűnő sakkozók. — Versenyzőnek tetszik lenni? — Voltam. Nemzetközi mester. — Akkor ne tessék hara­gudni, én feladom az el sem kezdett játszmát, és a követ­kezőket is. Kocajátékos va­gyok, éppen csakhogy isme­rem a lépéseket. Csak kín­lódnánk mindketten. ön azért, hogy ne adjon suszter­mattot, én azért, hogy ne kapjak. — Ha nem, hát nem — nyugszik bele bánatosan az öregúr. — Sajnos, a helybeli­ek közül sem ül le már ve­lem, senki, pedig vezérelőnyt adok. — Ez a nagyság átka. — Ugyan, van itt valaki, illetve valami, aki, vagy ami nekem adhatna fort, akkor is győzne. — Nem értem. Mi az, hogy valaki, vagy valami? — Feltételezem, hogy az Omnisap automatával már kapcsolatba került? — Amióta itt vagyok, lép- ten-nyomon beléjük botlom. Mást sem teszek, csak akar- va-akaratlanul ezeknek a csodálatos automatáknak a szolgálatait veszem igénybe. Az öregúr biccent. — Ez a helyes kifejezés. Akarva-akaratlanul. Tud­niillik a főautomatának a kapacitása szinte kimerít­hetetlen. És úgy van szer­kesztve, hogy állandóan ke­resnie kell magának újabb meg újabb elfoglaltságot, hogy kihasználhassa ener­giáit, képességeit. Nos, Aar- lesben nincs megfelelő em­berellenfelem, de a kiberno- automatával nem szívesen játszom, még döntetlent sem tudtam vele szemben egyetlen alkalommal sem el­érni. Pedig tíz perces parti­nál öt perc előnyt ad. Nyo­masztó ez a fölény. Ezért in­kább magammal sakkozom, régi versenypartijaimat ját­szom le újra, elemzem őket. Ezt ő rossznéven veszi, azt szeretné, ha vele mérkőznék. — Rossznéven veszi?! Sze­retné?! Egy gép? — Hát igen, a kifejezések nem egészen pontosak, de lényegileg mégiscsak arról van szó... Ön_ meddig ma­rad nálunk? — Egy óra múlva indul a hajóm. — Hát akkor üdvözlöm a pesti nőket és Barcza nagy­mestert. Talán ő még em­lékszik rám. Szerencsés utat kívánok. Füttyent a foxinak, elmen­nek. Mégiscsak dilis a papa. A nevét sem árulta el. Hát most mit mondjak a pesti nőknek és Barcza nagy­mesternek, ki üdvözli őket? Órámra nézek, felállók, hó­nom alá kapom a táskámat, ideje, hogy kibattyogjak a hajóállomásra. Már a park végében já­rok, amikor nekem ront egy négyéves forma kisfiú, majd ledönt a lábamról. Arra sincs érkezésem, hogy néhány ke­resetlen szóval kioktassam, magyarul persze, nehogy kárt tegyek bimbózó érze­lemvilágában, már tovább is szalad. De közben egy papír- galacsint nyom a kezembe. Kisimítom, ez áll rajta gyöngybetűkkel, németül: „Drága barátom! Légy pont délben az Őrs­ied utca és a Műnk utca sar­kán. A helyet a járókelőktől édeklődd meg, semmiképp se fordulj a lila körhöz. Csókol: Renate” Hű, de melegem lett! Szó­val itt van a drága, vár, te­gez, csókot küld. Nincs utazás, maradok. Il­letve rohanok. Az Orsted utca és a Műnk utca ke­reszteződéséhez. Nem kérde­zősködöm senkinél. Sorra veszek minden keresztező­dést. RENATE ÉS BARÁTAI Jó ideje toporgok már a Műnk utca és az Osted utca kereszteződésénél. A hajóm rég elmeAt, öt perc múlva dél. Még öt perc és találkozom Renátá­val. (Folytatjuk; Csókol: Renate

Next

/
Thumbnails
Contents