Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-04 / 284. szám
1975. december 4. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Á helikopter „atyja" A repülés történetében az első, gyakorlati célokra hasznosítható helikoptert a 85. életévét a közelmúltban betöltött Heinrich Focke professzor 1936-ban építette meg. Az „FW—61” típus megbízhatósága és teljesítménye annyira meghökkentő volt. hogy egyes szakemberek — köztük a helikopterfejlesztés másik nagy egyénisége, a magyar Asbóth Oszkár — nem is akartak hitelt adni a róluk - szóló híreknek. Az „FW—61” repülései során 3000 métert meghaladó magasságot ért el. mintegy 120 km/óra sebességgel tudott haladni, s közel másfél óráig volt képes a levegőben tartózkodni. Focke két emelőcsavarral látta el gépét, amelyet kardántengelyek segítségével hajtott meg a központi elhelyezésű 160 lóerős csillagmo- torról. A két rotorlapát ellentétes irányban forgott, így a forgatónyomaték-reakció egyszerű módon kiegyenlítést nyert. A helikoptert kizárólag a rotorlapátok állásszögének változtatásával kormányozták. A konstruktőr és munkatársai először a képen látható modellt-építették meg, s csak az azzal szerzett tapasztalatok alapján láttak neki a megfelelő nagyságú helikopter elkészítéséhez. Az első repülés során a pilóta 400 méter magasságban a jármű hajtóművét kikapcsolta és az emelőcsavarokat autórotációra állította át. így a gép autogiróként érhetett földet. Ez nagyon fontos kísérlet volt, mert eloszlatta az áttol való félelmet, hogy mi történne, ha a motor a levegőben leáll. Tengeri olajtárolás Mintegy másfél évtizeddel ezelőtt a norvég kormány kinyilatkoztatta felségjogát az Északi-tenger norvégiai vizei alatt fellelhető ásványi kincsekre. Ezt követően próbafúrásokkal a parti vizek alatt gazdag kőolajlelőhelyeket tártak fel és még ma is sikerrel kutatnak újabb olajmezők után. A kőolaj kitermelésére különböző világcégekkel kötöttek szerződést. Ezek egyike a British Petroleum, amely jelentős befektetéseket eszközölt a jelzett térségben. A tenger alatti olajkészletek kitermelése költséges ugyan, viszont a szállítási költségek minimálisak a világ más lelőhelyeiről származó olajéhoz viszonyítva. A ráfordítások összegének, csökkentését szolgálja az a megoldás is, amelyet a kép illusztrál. Az olajfúrások közelében a tengerre telepített tárolóállomásokat létesítenek, ahonnan a tartályhajók könnyen felvehetik az elszállításra váró olajat. A képen azt a pillanatot örökítették meg, amikor a „Blue Whale” nevű, 2200 tonna teherbírású daruval rendelkező hajó helyére emeli a „Spar—1” tengeri tárolóállomás 1600 tonna súlyú víz fölötti felső részét. Szuperlézer méri a Föld és a Hold közötti távolságot A hawaii egyetemen üzembe helyeztek -egy 1,5 bifc lió wattos szuperlézert, amely a Föld és a Hold közötti távolságot méri néhány centi- méteres megközelítéssel. Lényegében arról van szó, hogy megismétlik azokat a vizsgálatokat — ez alkalommal pontosabb műszerek segítségével —, amelyeket a Hold felszínén az Apollo 11 legénysége által elhelyezett reflektor segítségével végeztek. Á kenyér a táplálkozásban A felszabadulás előtt sok család fő tápláléka a kenyér volt, szalonnával és hagymával. A gyerekek üres, vagy zsíros kenyérrel siettek az iskolába. Hogy milyen nélkülözhetetlen tápláléka volt a szegényembernek a kenyér, azt sok szólás-mondás is bizonyítja: kenyeret keres; kenyér nélkül maradt; megette a kenyere javát; kenyéren és vizen él; olyan jó, mint egy falat kenyér; kenyérkereset; kenyéradó gazda; kenyeres pajtás, stb. Manapság, amikor a kenyér mellé bőven kerül vaj, méz, sajt, sonka, felvágott — természetesen —" egyre kevesebbet gondolunk arra az időre, amikor a „puszta” kenyér is örömet jelentett, mert sokszor még arra sem tellett. Ma viszont nagyon sokszor pazarlóan bánunk a kenyérrel. Ha megnéznénk csak egyetlen nap a nagyvárosi szemetes kukák tetejét, láthatnánk, mennyi kenyeret, süteményt, kalácsot dobnak ki a szemétbe. A bőség nem jelenti azt, hogy pazaroljunk! De mit csináljunk az étkezéseknél megmaradt kenyérrel? Vagy azzal, ami már nem friss és senki «sem akarja megenni? A válasz egyszerű: — Ne dobjuk el! Gyűjtsük szellős vászonzacskóba, a piacokon szívesen megveszik állatok etetésére. Vagy mindenki tudja, hogy mennyi kenyérféle fogy el a családjában. Csak annyit vásároljon, amennyi elfogy. Meg lehet enni a másnapos, sőt harmadnapos kenyeret is. Pirítsuk meg, vajjal vagy zsírral, felvágottal kitűnő vacsora. Adjunk hozzá citromos teát. Felmerült már az . is, hogy manapság, amikor annyit olvasunk, hallunk az egészséges táplálkozásról és arról, hogy kevesebb tésztafélét és kenyeret fogyasszunk, van-e olyan „rangja” a kenyérnek a táplálkozásban, mint azelőtt? Igen van. A kenyér fontos emberi táplálék, csak a naponta elfogyasztott mennyiséget kell ideális mennyiségre lecsökkentenünk, ha nem akarunk elhízni, 10 dekagramm fehér pékkenyér 261 kalóriát tartalmaz, szénhidráttartalma 53,3 százalék. (Az ember napi kalóriaszükséglete nemenként, korosztályonként, foglalkozásonként stb. változó. Ülő foglalkozású nő kalóriaszükséglete kb. 2000, férfié kb. 2400 kalória.) F. K. Csillagkatasztrófák nyomában A szupernóvák robbanásai Galaktikánkban észrevehető hatást gyakorolnak a Föld bioszférájára és e hatás nyomát megőrzik a fák évgyűrűi is. E feltételezésekből indultak ki szovjet kutatók, akik a Szovjetunióban élő legősibb növények — az amuri vörösfenyő és a fára emlékez lető árcsa nevű bokor évgyűrűit vették vizsgálat alá. Az összes tanulmányozott fa közül a legöregebb egy 807 éves árcsa volt, amelyet Közép- Ázsia hegyei között, a tenger szintje felett 3500 méter magasban találtak. A famatuzsálem első évgyűrűje 1163-ból származik. A fa létezése óta tehát legalább három szupernóva robbant fel: 1572-ben, 1604-ben és körülbelül 1700- ban. Az öreg fa évgyűrűinek elemzése során megállapították, hogy a szupernóvák felrobbanása után hirtelen lefékeződött a növény fejlődése, amely a robbanás után 15—16 évvel minimális volt, és a korábbi növekedési ütem csak a csillagkatasztrófa után 30 évvel állt helyre. Az érdekes jelenséget tovább tanulmányozzák. A természet ritka ajándékaként még november derekán is virágok pompáztak kertjeinkben. Jó idő volt a szüretre, a sokféle termény gondos betakarítására. A szorgalmasabb kertbarátok már az ásáson is túl vannak, s ha úgy tetszik akár ,,ölbe tett kezekkel várhatják” a tavaszi nyitnikéket. A vérbeli kertész azonban télen sem tétlen. Tennivaló akad bőven, vegyünk most sorra néhányat. Mielőtt új terveket kovácsolnánk, vegyük szemügyre ez évi munkánk sikereit és kudarcait. Számvetésünket megkönnyíthetik évközi írásos feljegyzéseink — ha vannak ilyenek. Különösen az idei rendhagyó, időjárási fordulatokban bővelkedő évjárat szolgálhat sok éven át hasznosítható tapasztalatokkal. Kertünk ezernyi jelensége, eszménye, változása szinte kínálja magát a — szakszerű és tömör — megörökítésre. Nem lehet igazán jól kertészkedni „kisokos” nélkül. A mérleg készítését az önképzésnek kell követnie. Most bőven van idő kideríteni például azt, hogy miért fodroso- dott meg kora tavasszal az őszibarackfa levele, vagy hogy mivel védekezhetünk eredményesen a meztelen csigák inváziója ellen. A szakkönyvek rendelkezésre állnak részint otthon, részint a könyvesboltokban. Az évközben felgyülemlett szakfolyóiratok cikkeit is érdemes figyelmesen átolvasnunk, egyes bonyolultabb kérdésekre választ keresnünk. A családellátó kiskert gazdája idejekorán kezdjen hozzá a tavaszi munkák tervezéséhez. Tűzzük ki legfőbb célul, hogy kicsinyke földdarabunk minden eddiginél jobban szolgálja a család korszerűbb, egészségesebb táplálkozását. El kell érnünk, hogy a vitamindús zöldfélék a lehető legkorábban saját termésből kerüljenek asztalunkra. Ezt legkönnyebben a fólia alkalmazásával tudjuk elérni. Ha ezekben még nincs elegendő gyakorlatunk, szükségtelen a nagy légterű, magas építésű Kertünk gondja - télen fóliaházakat erőltetni. A hagyma, a saláta, a hónapos retek és a szamóca szedése egyszerű kivitelű fóliaágy vagy alagút segítségével is előbbre hozható. Természetesen ennek tervét is a& téli hónapokban tanácsos elkészíteni. A korai vete- ményezésekhez szerezzük be időben a szükséges magokat. A tavalyról megmaradt készleteket csak próbacsíráztatás után használjuk fel. Bizonytalan eredetű maggal ne kísérletezzünk, mert sok felesleges bosszúságforrá's lehet. Ha palántát nevelünk, eszközeit készítsük elő. Készítsük el a veteményes kert vázrajzát, jelöljük meg milyen növényt hova szánunk. Ne feledkezzünk meg a télire tárolt termények rendszeres átvizsgálásáról. Egy-egy hibás gyümölcs, burgonya vagy káposzta elkerülheti figyelmünket és rövid idő alatt tömeges romlást okozhat. Ezért a válogatást nagy gonddal végezzük. Munkaeszközeinket, szerszámainkat is vegyük kézbe. A hibákat javítsuk ki, ha szükséges selejtezzünk és vásároljunk új eszközöket. Vizsgáljuk át permetező berendezéseinket is, a gépet és tartozékait tisztán és karbantartva tegyük téli pihenőre. Tartsunk szemlét méregraktárunkban. A lejárt szereket különítsük el, az elfogyottat pótoljuk. Gondoskodjunk a mérgek hermetikus zárásáról, hogy illetéktelenek — főleg gyermekek — véletlenül se kerülhessenek közelébe. Enyhe téli napokon folyamatosan végezzük fáink téli ápolási munkáit: a kéregkaparást és drótkefélést. Ez a jövő évi vegyszeres növényvédelem sikerének alapja. Fagymentes napokon telepíthetünk is, elsősorban málnát, de oltványokat is. És végül: a jó kertész egy napra sem feledkezik meg hűséges segítőtársainak, az énekesmadaraknak táplálásáról. De ha etetni kezdünk, akkor etessünk kihagyás nélkül . tavaszig. Néhány napos 'feie- dékenységünk súlyosabb kárt okozhat, mintha a gondoskodást el sem kezdtük volna. Ne feledjük. hogy madaraink munkáját egyetlen növényvédő szer sem képes igazán helyettesíteni ! K. I. Az ekétől az ásógépig A lig érnek a mezőgazda" Ságban az aratás vegére, máris újabb nagy feladat jelentkezik a növénytermesztés területén: a talajművelés. S ez ismétlődik évről évre. Az évekkel azonban nemcsak a feladat ismétlődik, hanem a megoldását segítő ismereteink, a gépesítési lehetőségek is tökéletesednek. Az egyik legforradalmibb új irányzat a talajművelésben az, hogy a jó szerkezetű, vagy nehezen szántható, sziklás, lejtős talajokon elhagyják a szántást, helyette gyomirtó vegyszerezést és közvetlen — direktvetést alkalmaznak. Ez a „no-tillage”- nek nevezett, 1967-ben feltűnt, először a kukoricánál, majd a szójánál követett és ma már nálunk is vizsgált eljárás, különösen ott lehet jelentős a jövőben, ahol év közben rendkívül egyenetlen a csapadékelosztás és a nyári melegben gyakoriak az olyan nagy záporok, felhőszakadások. Ezek a hagyományos módon művelt talaj fedetlen, növényekkel nem borított felszínét lehordják, folyamatosan koptatják. Arányukban hasonlóak a talajművelés hagyományos eszközeinél, az ekéknél az utóbbi évtizedben kidolgozott módosítások, a hatékonyabb és energiatakarékosabb munkavégzés érdekében. Közülük a legfigyelemreméltóbb, hogy amíg a közismert ekékkel a talajból kivágott és oldalra fordított barázdasáv keresztmetszete derékszögű idom, az újabb rombuszekénél ez a keresztmetszet hozzávetőleg rombusz alakú. A kimetszett talajszeleteket az eketestek teljesen átfordítják, a felszínen kevés porhanyó, vagyis szél által felkavarható és elhordható talaj marad, a rögök pedig mélyre kerülnek. A növénymaradványok és a kijuttatott trágya alátakarása tökéletes, jól el is keverednek a talajjal, nem halmozódnak fel a barázda alján, és altalaj sem kerül a felszínre. Semmivel sem kisebb jelentőségű az a próbálkozás, amelynél a hagyományos ekevasak alatt néhány centiméter mélységben ferdén lefelé álló, hegyes vaslemezdarabokat „járatnak”. Ugyanis ezek a megközelítőleg mindig azonos mélységben végzett szántásnál gyakori víz'nek és gyökereknek útját álló, és ezért nagyon káros, úgynevezett eketalp kialakulását meggátolhatják. Az a sajátos újítás, hogy az ekét alátámasztó kereket a traktor erőleadó tengelycsonkjáról meghajtják, vagyis közvetlenül hajtott lesz az eke, azért érdemel fokozott figyelmet, mert az növelhetné a szántásnál a vonóerőt, vagy tapadást, "amit eddig csak a traktor leterhelésével és négykerékhajtással sikerült fokozni. A legváltozatosabb módosítások az ekék kormánylemezének felváltására hivatott szerkezeteinél tapasztalhatók. Próbálkoznak már a gumibevonatú hengerektől kezdve, a nyújtott csavarszerű, és az ugyancsak függőlegesen forgó tengely mentén sugárirányban felerősített lemezdarabokból összeállított formáig, számtalan változattal. Ezek szerepe — azonkívül, hogy használatukkal meg lehetne növelni a szántás sebességét — még a földszeletek tökéletesebb átfordítása és aprítása lenné. Az ezzel kapcsolatos alapos és ismételt vizsgálatok szerint a szántás több esetben helyettesíthető sekélyebb talajműveléssel, így elsősorban tárcsázással. Ezenkívül számításba vehetők az eke pótlására rotációs talajművelő szerszámok is. Ennek alapján áll az a törekvés is, hogy az egyébként viszonylag csak rövid időszakban kihasználható kombájnokat alkalmassá tegyék az alvázuk megfelelő kialakításával nagy teljesítményű és tekintélyes munkaszélességű talajmarók üzemeltetésére. Azt már régóta tudjuk, hogy az ásás, különösen nedves időjárásnál, nagyszerűen konzerválja a talaj fizikaikémiai szerkezetét a következő növény számára. Ennek kihasználására az utóbbi években egymás után állítják elő a megfelelő teljesítményű traktorokra függeszthető, a kézi ásás műveletét utánzó forgó-, illetve csukló- pántos, 4—8 ásóegységból álló gépeket. Egyes típusuk már sorozatban készül. Az eddigi — még csak kezdeti — hazai tapasztalatok is igazolják azt a máshol már kialakult véleményt, hogy az ásógépek különösen a kötött, agyagos és rögösödésre hajlamos talajokon, valamint az üveg- és fóliaborítású termesztő berendezések talajainak művelésénél végeznek kitűnő, a hagyományos talajművelő eszközökkel összehasonlítva sokkal kedvezőbb minőségű munkát. Hategységes ásógép ... ÚJDONSÁGOK, TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK
