Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-30 / 304. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. december 30. "°R’ Egymilliárd a 120. évben N yírbátor fejlődésében, várossá válásában nagy szerepe van a most jubiláló 120 éves Bóni gyártelepnek. 1855-ben Mandel Ede alapította a részvénytársaságot. Kezdetben mindennel foglalkoztak: sörgyártással és villamosenergia előállításával, szeszfinomítással és kenyérsütéssel, terményörlés- sel és olajgyártással. A Bóni utódja a Növényolaj ipari és Mosószergyártó Vállalat nyírbátori gyára lett. Fejlődésük a felszabadulás óta, de különösen az utóbbi öt évben igen dinamikus. Az államosítás előtt 143 főt foglalkoztatott az üzem, ma meghaladja az 570 főt a dolgozók száma. Űj üzemeket, szociális létesítményeket építettek. Kialakították a fő gyártmánycsoportokat, így nagy mennyiségben olajat, mosószert, valamint gyertyát készítenek. A gyáregységben 23 munkabrigád közül 14 elnyerte a megtisztelő szocialista brigád címet. Termékeiket számos külföldi országba exportálják, de valamennyi háztartásban is megtalálható, ha csak a közismert Biopon mosóporra gondolunk, akkor is. A régi gyár megfiatalodott munkáskollektívája ebben az évben egymilliárd forint értékű terméket állított elő. Nagyban hozzájárult ezzel Szabolcs megye ipari tervének teljesítéséhez. Korabeli felvétel a munkára váró emberekről a Bóni előtt. Elek Emil képriportja Naponta átlagban 250 ezer 40 dekás csomag Biopont készítenek a mosószer üzemben. ^KÉPERNYŐ ELŐTT Még eléggé ritka az olyan tartalmas hét a televízióműsorban, mint amilyen a karácsony hete volt. A felnőttek és a gyermekek egyaránt megtalálták a számukra érdekeset, vonzót, ugyanakkor értékeset. A szerkesztőségek összefogott törekvése tehát sikerrel járt. A romániai magyar nyelvű irodalom legjelentősebb írójának, Sütő Andrásnak egy novellájából készült tévéjátékát tartom a hét legjobb televíziós alkotásának. Valóban illik rá az a meghatározás, hogy alkotás. A novellát televízióra alkalmazó Szűcs Andor, a dramaturg Lendvai György, a vezető operatőr Illés János, a rendező Dömölky János és természetesen a színé* szék, elsősorban Szemes Mari (anya), Horváth Sándor (apa), Szirtes Ádám (Békasó) és Máté Erzsi (Má- ri néni, bábaasszony) közös munkája új televíziós értéket hozott létre. Olyat, amelyben egy családi esemény, a gyermek születése okán az író által megfogalmazott általános érvényű gondolatok felerősödtek és tovább zengettek a nézőben. Részben az író nyelvének költői ereje, másrészt a színészi játék által. A magyar szellemi élet két kiválóságáról, Illyés Gyuláról és a közelmúltban elhunyt Korach Mórról készített portré azért is illett ebbe a karácsonyi sorba,- mert ők is — mint a nagy emberek általában — elsősorban humanitásukkal, em. berségükkel vonzzák magukhoz azokat, akik nem szakmájukbeliek, és azokat a nézőket is, akik kevésbé ismerik munkásságukat. Az élet bonyolult kérdéseiről a nagy tudósok tudnak a legvilágosabban, a legközérthetőbben beszélni, mert ők nemcsak a saját szakmai területüket ismerik, hanem a társtudományokét, más művészeti ágakét is, s ezeken kívül az embert is. Ezért e - portrék nemcsak értéket őrző és az utókornak to- ,< vábbító szerepet töltenek be, hanem a jelen megismerésére is serkentenek. Kellemes meglepetést okozott a Johan Sebastian Bachról szóló tévéfilm, A Békés József dramaturg közreműködésével Klaus Eidam által írt tévéfilmnek az a legfőbb erénye, a figyelmet lekötő cselekményvezetés mellett, hogy az ifjú orgonista és zeneköltő erkölcsi tartása, jellemszilárdsága mellett a művész alkotói elveiből is képet kaptunk. A karácsony elsősorban a gyermekek ünnepe, ez dél- előttökön és kora délutánokon sugárzott műsorokban hangsúlyt is kapott. Talán jobban is lefoglalta a gyermekeket a képernyő, mint amennyire az egészséges lett volna. Seregi István Harmóniasípokhoz hasonló, a modern betonsiló épülete. Árvái Sándor villanyszerelő munka- Az acéltartályban 400 vagon napra- idő után a KISZ-klub erősítő bérén- forgómagot tárolnak későbbi felhasz- dezését kezeli. nálásra. Nagy mennyiségben készítenek különböző méretű gyertyákat. Szele Istvánné, öntő 15 éve dolgozik a gyárban. A RADIO MELLETT Az ismétlésekkel (mindjárt tegyük hozzá: jól megválogatott, színvonalas produkciókkal) is bőven megtűzdelt, gazdag, karácsonyi műsorról tőmondatokban, tetszett — nem tetszett alapon sem lehetne a rendelkezésre álló helyen érdemi teljességgel megemlékezni. Ezért csupán néhányról teszünk külön említést. így a „Csillagszóró” c. kívánság- műsorról, mert bensőséges, különösen ünnepi hangulatú riportok „körítették” benne a rendkívül változatos kívánságszámok karácsonyi ajándékozását. Jó műsorötlet valósult meg a Rádió Kabarészínháza Hangmúzeumának „megnyitásával”, hiszen a köny- nyű műfajban is maradandóbbá érlelhet valóban jó számokat az idő. A világhírű Konsztantyin Szimonov ízig-vérig politikus írói alkat. Ezt bizonyította az „Aki a negyedik volt” c. színművének pénteken hallott rádiószínházi változata is. A dráma egy amerikai újságíró, második világháborús volt repülő- távírász, múlt- és lelkiisme- retvizsgálata a későbbi, hírhedt U—2-es kémrepülések korában, mikor olyan helyzetbe kerül (egy volt bajtársa keríti bele), hogy a kémrepülési szándék publikálásával megakadályozhatná a harmadik világháború kitörését. A férfi — brilli- áns drámai keret! — halott bajtársaival, s a múltjából felmerülő, megidézett más szereplőkkel szembesül a döntésre rendelkezésére álló néhány óra alatt. Ennyi a voltaképpen egy nagy szerepet nyújtó dráma magva, súlyos és önmagában sem kevés. Ezért volt zavaró, hogy a múlt felidézése során túl sok minden zsúfolódott a főhős sorsa közé, a spanyol szabadságharctól a második világháború utáni tűzfészkekig és a békemozgalomig, s ez a zsúfoltság a művet bizonyos fokig valószínűtlenítette, hatását némileg lefokozta. Merkovszky Pál A közlekedési és üzemi balesetek visszagondolunk az emberiség történetére; a himlő, a pestis, a vérbaj, a tbc, a rák, a gyermekbénulásos megbetegedések; nehéz probléma elé állították az orvostudományt, de nagyjaink, elődeink eredményesen vették fel a harcot a különböző járványok ellen. Ma már természetes és ingyenes — például a himlő és a gyermekbénulás esetében —, hogy gyermekeink megkapják a védőoltást, s így ritkaságszámba megy e megbetegedés. (Janner, Sabin). Ugyanehhez a kérdéshez kapcsolódik Szántó professzor figyelemre méltó előadása, melynek címe: „Korunk járványa a baleset”. A traumatológusok tudományos üléseken, ismeretterjesztő előadásokon sokszor hangoztatták ennek időszerűségét. Az egyre emelkedő halálos bajesetek mellett, e megállapítás, véleményem szerint, nem hatott eléggé a társadalmi tudatra. Egyre közömbösebben hallgatjuk a hét végi baleseti krónikát, hogy a közutakon 100 baleset történt, és ebből „csak 8 volt halálos”. Az elhaltak jelentős százaléka fiatal, munkaképes ember, nem is beszélve a súlyos sérültek még nagyobb százalékáról, akiknek nagy része rokkanttá válik. Szomorúan kell azt is megállapítanunk, Böhler után, hogy a százalékos megállapítás az orvosnak 8—10%, a betegnek 100%, a hozzátartozónak szerény véleményünk szerint 200%, ami azt jelenti, hogy soha nem szűnő lelki sebet okoz szeretteinek elvesztése. Mit teszünk az új járvány ellen? A közlekedési vállalatoknál, mind a gyártó-, mind a karbantartó üzemeknél a munkavédelmi felelősök önállósítása meghozta az eredményt. A halálos üzemi balesetek száma lényegesen csökkent, a balesetsebész azonban az egyre növekvő gépesítés miatt, a súlyos sérültek növekedését észleli (polytraumatisatio). Mit csinál a munkavédelmi felelős? 1. Kivizsgálja a sérülések okát. 2. 10 naponként ellenőrzi az üzemi baleseteseket, azok gyógyulását az üzemorvossal megbeszéli. 3. Megszervezi az üzemi szemlét, megteremti a biztonságos munkakörülményeket. 4. Ott van az üzembe helyezett új gépeknél, rendszeresen tartja a baleseti oktatást, ellenőriz, munkamódszer-változtatásnál jelen van, és oktatja az új felvételes dolgozókat. , Örömmel állapítjuk meg, hogy á MÁV-nál é^ a Volán Vállalatnál, mint a két nagy tömegközlekedési vállalatnál, a munkahelyi balesetek száma lényegesen csökkent. A halálos üzemi balesetek száma az elmúlt évben mindössze kettő volt. Úgy gondoljuk, a nagyobb baj a közlekedéssel kapcsolatos. Mind a MÁV, mind a Volán Vállalat felhívja utasai figyelmét a közlekedésbiztonság szempontjából megtartandó szigorú szabályokra. Sajnos, e szabályok meg nem tartása, és az alkohol az oka az összességében emelkedő közúti és vasúti baleseteknek. Egyetlen gondolatként említjük meg, hogy a vasút jellege megváltozott. A dieselesítés és az elektrizálás a közlekedés fel- gyorsulását eredményezte, az utazóközönség azonban nem tudott megfelelően alkalmazkodni ehhez. Szaladnak a nagysebességű vonat után, lelépnek a fékpróbánál, mely rendkívül súlyos sérüléseket hoz létre. A munkahelyi baleseteknél még megemlíthetjük a munkavédelmi rendszabályok megsértése miatt bekövetkezett halálos balesetet, (pl. mikor nem rögzítik az emelődarut). Ha figyelembe vesszük, hogy a Volán Vállalat mintegy ezer gépkocsija közlekedik a megye közútjain, természetes, hogy sokkal több mind a halálos, mind pedig a súlyos baleset, mely a közúti közlekedés összességéhez tartozik. Ha a Volán Vállalat ezer gépkocsijának vezetője az új KRESZ, az új közlekedési morál szellemében és a közlekedési rendszabályok teljes megtartása mellett közlekedne, sokat javítana a közúti balesetek statisztikáján. Külön kell szólni a közlekedési vállalatnál dolgozók és közlekedésben résztvevők elsősegélynyújtásnál elkövetett hibáiról és hiányosságairól. Az elsősegélynyújtó tanfolyamok, előadások az üzemekben és vállalatoknál, vagy autótanintézeteknél — ha egyáltalán megtartották — elégtelenek, nem folyamatosak és a gyakorlati szempontból nem megfelelőek. Hiába van kifüggesztve az elsősegélynyújtók névsora, igen gyengén képzettek, a sérültek ellátáíf sánál pánikreakció lép fel, és szakszerűen cselekedni nem tudnak. Az előadások rendszerint megállnak és kimerülnek a különböző kötéseknél (kalászkötés) és az alapvető életmentő beavatkozásokat nem ismerik. Nagy feladat hárul az egészségügyi dolgozókra, elsősorban a balesetsebészekre, pedagógusokra, a tömegkommunikációs eszközökre (rádió, televízió), honvédségre; hogy az említett „járvány” ellen megfelelően képzett szakemberekkel fel tudjuk venni a küzdelmet. Elismerés illeti a megyei Vöröskereszt vezetőit, munkatársait, akik megszervezték az általános iskolások és középiskolások elsősegélynyújtó versenyét. A z európai országokban nemzeti üggyé tették már az újraélesztést (resusci- tatio), példát kell vennünk róluk. Jó szabolcsi kezdeményezésnek tartanám, hogy a tömegközlekedési eszközök vezetői, és az autótanintézetben tanfolyamot végzett magángép- kocsi-vezetők az elsősegélynyújtásból is tesztvizsgát tennének, mert fontosabb volna a stabil' oldalfekvés megtanulása, az újraélesztés alapismereteinek elsajátítása mindannyíuk részére, mint az olajfogyasztás okának és a vákuumos előgyújtás-szabályozó ismeretének megtanulása. Kötelezni az autóbuszvezetők rendszeres oktatását és vizsgáztatását, hiszen szeretteink életét bíztuk rájuk, amikor naponta iskolába, munkába szállítják őket. Dr. Arkosy Ferenc főorvos
