Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-04 / 284. szám

4 KELET-MAG YARORSZÁG 1975. december 4. Kádár János távirata Leonyid Brezsnyevhez Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára táviratban üdvözölte L. I. Brezsnyevet, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának fő­titkárát abból az alkalomból, hogy a Béke-világtanács Jo- liot Curie-emlékéremmel tüntette ki. Laosz- népi demokratikus köztársaság A vientianei rádió szerdán hivatalos közleményben je­lentette be, hogy lemondott Savang Vatthana, laoszi ki­rály és az országban meg­szűntették a monarchiát. A választott népképvise­lőknek Vientianéban megtar­tott kongresszusa úgy hatá­rozott, hog$- az ország népi demokratikus köztársaság lesz, elnökkel az élén — kö­zölte a rádió. A vientianei rádió közle­ményében hangsúlyozta: „a laoszi nép kívánságát telje­sítve a Laoszi.Hazafias Front Központi Bizottsága össze­hívta a nép képviselőinek nemzeti kongresszusát. A tör­ténelmi jelentőségű kong­resszus december 1-én kezdté meg munkáját Vientiane* ben. és december 2-án ért véget. A kongresszus — mint a rádió közölte — elfogadta Savang Vatthana király le­mondását és feloszlatta a laoszi ideiglenes koalíciós kormányt, valamint az orszá­gos politikai koalíciós taná­csot. A kongresszus egyhangúan úgy határozott, hogy meg­szünteti a monarchiát, népi demokratikus köztársaságot hoz létre, és kinevezi a Lao­szi Népi Demokratikus Köz­társaság elnökét.". Júniusra összehívták a mongol párt kongresszusát Ulánbátorban szerdán ösz- szeült a Mongol Népi Forra­dalmi Párt Központi Bizott­ságának X. plenáris ülése. A résztvevők meghallgat­ták és elfogadták Dumagin Szodnom miniszterelnök-he­lyettesnek, az állami tervbi­zottság elnökének a Mongol Népköztársaság 1976-os nép­gazdaságfejlesztési állami tervéről, valamint Dcendin Mólóm pénzügyminiszter­nek az 1976-os állami költ­ségvetésről szóló beszámoló­ját. A plénumon beszédet mon­dott Jumzsagijn Cedenbal, a MNFP KB első titkára. Az ülés résztvevői határo­zatot fogadtak el, mely sze­rint 1976. június 14-re ösz- szehívják a Mongol'Népi For­radalmi Párt XVII. kong­resszusát. Demirel, török miniszterelnök — aki hivatalos látogatáson Bulgáriában tartózkodott — aláírta a kél ország jószomszédi kapcsolatait szabályozó alapnyilatkozatot. Képünk. Todor Zsivkov, a bolgár államtanács elnöke, balról a török kor­mányfő. (Kelet-Magyarország telefotó) TELEX... NEW YORK A világszervezet gazdasági ; és pénzügyi bizottsága ked- j den határozatot fogadott el, j amely megerősíti, hogy az I egyenjogúságon alapuló új nemzetközi gazdasági rend . megteremtésére • vonatkozó nyilatkozat és akcióprogram, valamint az államok gazdasá­gi jogairól és kötelességeiről szóló ENSZ-charta elősegítet­te a nemzetközi biztonság megszilárdulását, valamint az államok közötti baráti kapcsolatok és együttműkö­dés fejlődését. Az el nem kötelezett or­szágok csoportja által be- 1 hyújitott határozati javaslatot 85 tagállam szavazta meg. El­lene szavazott az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és az NSZK. A tőkésországok közül Bel­gium. Kanada, Dánia, Fran­ciaország, Izland, Írország, Izrael, Olaszország. Japán. Luxemburg és Hollandia tar­tózkodott a szavazástól. Több nyugat-európai állam képviselője kijelentette, hogy azért nem támogatják az új nemzetközi gazdasági rend megszilárdítására tett lépése­ket, mivel a fejlődő országok nem mutattak hajlandóságot kompromisszumos álláspont kidolgozására ebben a kér­désben. PEREIRA Egy héttagú kolumbiai pá- rasztcsalád halálát okozta kedden az Andok-hegységben egy földcsuszamlás — jelen­tette a rendőrség. — A család még aludt, amikor a hatal­mas esőzések nyomán kelet­kezett sártenger elborította a hegyoldalban található házu­kat. MADRID A madridi egyetem diákjai már két napja közelharcot vívnak egymással, az egye­tem területén. A hallgatók elmondták, hogy az inciden­seknek politikai okai vannak. MANILA Egy hétig tengődött ^ Fü- löp-szigetek őserdeiben egy kis repülőgép négy utasa, akik szerencsésen túlélték a gép lezuhanását. A három felnőtt és egy gyerek hét napon át Robinson-életet élt az erdőben, míg a mentőcsa­patok épségben és egészség­ben megtalálták őket. SALISBURY Méhraj támadása folytán egy folyóba vezette utasok­kal teli autóbuszát egy rho- déziai sofőr. A szerencsétlen­ségnek tizenhat halálos és hetven sebesült áldozata van. A pártkongresszus előtt Lengyelországban (2.) Bányászokhoz méltóan készülnek I engyelországi utam ^ következő állomása Katowice, a világhírű szi­léziai bányavidék központ­ja lett volna. A sors azon­ban úgy hozta, hogy a né­hány kilométerre fekvő, mintegy százötven ezer la­kosú Sosnowice egyik új szállodájában kaptam szál­lást. Ez a város azért is nevezetes, mert a soron következő kongresszusra itt választották meg kül­döttnek Edward Giereket, a LEMP Központi Bizott­ságának első titkárát. Az ember azt hinné, hogy itt, ahol a környék hatvan­nyolc bányájában összpon­tosul a lengyel szénbányá­szat, másról sem hall, csak bányászatról. S milyen kel­lemes csalódás, hogy ez a vidék nemcsak, szénben, hanem kultúrában is igen gazdag. Elsőként ezt tud­tam meg Rudolf Kostorz- tól,, a LEMP katewicei vaj­dasági bizottságának osz­tályvezető-helyettesétől. Tisztségéből adódóan ő el­sősorban a kulturális élet­tel foglalkozik. Most, a kongresszus elő­estéjén olyan kezdeménye­zések sorozata indult el, amely hitelesen bizonyítja: az emberek szomjúzzák a kultúra áldásait. A kultúra szeretete és megfelelő rangra emelése ösztönözte őket arra, hogy az 1990-ig terjedő időre kidolgozták a kulturális és művelődési élet fejlesztésé­nek programját. 1974-ben határozta el ezt a vajda­sági pártbizottság. Egy évig tartott a távlati program előkészítése, amelyben a vajdaságból hatszázan, párttagok és pártonkívüliek vettek részt. így állt össze a programban az elméleti célok, a konkrét feladatok, az anyagi támogatás és be­ruházás. a személyi és tár­gyi feltételek hogyanját és miértjét meghatározó ja­vaslatok összessége. Most, a LEMP VII. kong­resszusa előtt a kulturális életet igen erős pezsdülés jellemzi. De beszéljen er­ről .Rudolf Kostorz: — A közeli múltban ipa­ri tárlatot rendeztek kép­zőművészeink a ^közelgő kongresszus tiszteletére. Témája a bányászat és a kohászat volt. A művek természetesen mindenek­előtt a munkásembereket ábrázolták munka közben, de volt jó néhány olyan alkotás is, amely egy-egy üzemet mutatott be. Őszin­te örömünkre szolgált, hogy ezen a seregszemlén nem­csak lengyelek, hanem ma­gyar. csehszlovák és jugo­szláv képzőművészek is részt vettek alkotásaikkal. — Létezik nálunk az úgynevezett „Érdemes em­berek könyve”, benne a kiváló dolgozók kapnak helyet. Nos, festőink és grafikusaink vállalták, hogy méltó bemutatásukhoz in­gyen megfestik ezeknek az embereknek a portréját. — Szinte nincsen a kul­túrának olyan ága, amely valamilyen többletvállalás­sal ne segítené a kongresz- szusi felkészülést. íme né­hány példa a sok közül: az élüzemekben ingyenes hangversenyeket rendez­nek. Ehhez hasonlóan a színházak is előadásokat tartanak. Az előadásokért sem a párttag, sem a pár- tonkívüli színészek nem kérnek fellépti díjat. Ez az ‘ők kongresszusi vállalásuk; F olytathatnám a sort. Amint hallottam, no­vember 8-ától 15-ig a szo­cialista országokban bemu­tatott színdarabokból szín­házi fesztivált rendeztek, természetesen Lengyelor­szág különböző társulatai­nak előadásában. A gdans­ki színház például Madách Imre: Csák végnapjai cí­mű drámáját mutatta be Katowicében. Hasonló fesz­tiválokat háromévenként rendeznek. Lám csak, a világhírű lengyel szénbányászat fel­legvárában milyen nagy. gondot fordítanak az em­beri tudat, a szépérzék és ízlés fejlesztésére, a kul­turális igények sokoldalú kielégítésére. Következik: Beszélgetés küldöttekkel. Podina Péter Magyar-román belkereskedelmi választékcsere-megállapodást írtak alá December 1—3. között Bu­dapesten tartotta VIII. ülését a magyar—román belkeres­kedelmi munkacsoport. Az ülésen Molnár Károly mi­niszterhelyettes és Nicolae Bozdog, a román belkereske­delmi miniszter első helyette­se veztésével a két ország ke­reskedelmét kölcsönösen érin­tő kérdésekről tárgyaltak. Megállapították egyebek kö­zött: az 1975. évi belkereske­delmi választékcsere-forgalom az előző évihez képest 18 szá­zalékkal növekedett. A tárgyalások befejeztével aláírták az 1976. évi magyar— román belkereskedelmi vá­lasztékcsere, a műszaki-tudo­mányos együttműködési meg­állapodás jegyzőkönyvét. Az aláírásnál jelen volt Szurdi István belkereskedelmi mi­niszter és loan Cotot, a Ro­mán Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. A megállapodás értelmében jövőre a két ország belkeres­kedelme 14 millió rubel érté­kű árut csejél. Romániából nagy mennyiségű férfiinget, alsó kötöttárut, műszőrme­ruházati cikkeket, cipőt, ház­tartási tömegcikkeket, játékot, halkonzervet szállítanak a magyar kereskedelmi háló­zatba. Cserébe bútorszövetet, kötöttárut, cipőt, műanyag háztartási cikkeket, kazettás magnetofont ad kereskedel­münk. Az áruházak közvetlen választékcseréjében egymás termékeinek népszerűsítésére jövőre is rendeznek árusítás­sal egybekötött bemutatókat Budapesten és Bukarestben, valamint a két ország több városában. Kürti András: 6. Az ébredező város utcai forgalma e percekben szinte teljesen egyirányú. Kerékpá­ron főleg, de motorbiciklin és autón is dél felé, az üzem felé áramlik a nép. Az iskolák is ott lehetnek a ligetes tájon, a gyerekek mozgásából ítélve. Zsibongás, motorzaj, lük­tető élet, mennyivel ked­vemre valóbb ez a kép, mint a nyomasztó múlt éjszakai. Otthagyom az erkélyt, le a pizsamát, nagy fürdés kö­vetkezik. Annyi vizet enge­dek a kádba, hogy csak az orrom hegye legyen kint, ezt a bujócskát pokolian él­vezem. Aztán a tenyerem a kád szélének feszítem, be­hunyt szemmel lebegek a vizen. Béke van a világon, mindenütt a jóság és a sze­retet uralkodik... Rég nem éreztem ilyen pompásan magam. Ez elég különös, mert az országhatárokon túl n szokásos lelki állapotom: szorongás és idegeskedés. Külföldön én rendszerint ügyetlen és félénk leszek, butább, és legalább egy fej­jel alacsonyabb, mint odaha­za. Nyomaszt, hogy nem is­merem, sem a helyet, sem az embereket, sem a szokáso­kat, hogy engem sem ismer a kutya sem, hogy állandóan kérdezősködnöm kell, ha va­lamit akarok, ha valahová el akarok jutni. Mások szí­vességére, jóindulatára va­gyok utalva. Rettegek: be­csapnak, meglopnak, el­vesztem a holmimat, eltéve­dek, vagy egyszerűen nevet­ségessé válók. Tudom, per­sze, hogy Dániában minden­nek nagyon kicsi a valószí­nűsége, ritka becsületes, nyíltszívű, barátságos embe­rek ezek a dánok.^Az ország is kicsi, nehéz benne eltéved­ni. És az is megnyugtat, hogy amikor kikászálódtam az ágyból, megpillantottam szobám padlójára festi'e egy ugyanolyan lila kört, mint a hajóállomáson. És fölötte a négyszögletes dobozt, olda­lán a két félgömbbel. Te­hát itt is jelen van a táv­dajka. Hozzá fordulhatok a problémáimmal, és ki sem kell tennem a lábam az ut­cára. Lássuk csak, pillanatnyi­lag mi gondom van? A leg­sürgősebben azt kell eldön- tenem, hogy a szálló éttermé­ben reggelizzem-e, vagy ke­ressek valami olcsóbb tal­ponállót a városban? Nem mintha különösebben spóro­lós lennék, de ebnek a ki­rándulásnak a költségeit megsínyli majd a napidíjam, bár itt a szálloda sokkal ol­csóbb, mint Odensében. Ti­zenegykor indul vissza a ha­jó, a táskám könnyű, gya­log sétálok majd a kikötő­höz, megtakarítom a taxi­zást. Helyes, de addig mi­vel ütöm agyon az időt? Üljek be egy délelőtti mo­zielőadásra? Nem értem a szöveget. Azzal fájdítsam a szívemet, hogy a kirakato­kat bámulom? Keressek va­lami riporttémát, helyi kü­lönlegességet? A honi la­pokból már kicsordulnak az útijegyzetek, aztán meg .a fényképezőgépemet is Oden­sében felejtettem, ki vesz meg útirajzot néhány fény­kép nélkül, amelyen a múlt találkozik a jelennel? Ugyan, minek áltatom magam, hisz igazából nem is ezek a dolgok érdekelnek engem. Reggeli, taxi, riport... fütyülök rájuk! Renatét kel­lene valahogy felkutatnom, hátha mégis itt van Aarles- ben, csak nem kapta meg a táviratomat, vagy valamilyen más okból nem jelentkezett eddig. Ki a kádból, gyors zuha­nyozás, öltözés. Kár minden percért. Már kezemben a ki­lincs, amikor tekintetem a lila körre esik. Miért nem kérdezhetném meg azt' a rokonszenves éjszakai fic­kót, hogyan jutok el leg­könnyebben a Jespersen ut­ca héthez? Miért boklász- szam körül a várost, miért állítsak meg fontoskodó rendőröket, vadidegen járó­kelőket?! Belépek a lila körbe. — Látom, és hallom önt — szólal meg egy fiatalos női hang a falról, németül. — Miben lehetünk szolgálatá­ra? — Kezicsókolom, — hajo­lok meg az apró kamera felé. — Magyar újságíró vagyok, tegnap érkeztem és... — Ismerjük önt — mond­ja a doboz. — A neve Kopra Tibor. Tegnap éjjel huszon­három óra két perckor szállítási és szállásbiztosítá­si ügyben álltunk a rendel­kezésére. Most mit óhajt? — Hát ... először is köszö­netét szeretnék mondani az éjjeli ügyeletes kollégájá­nak a gyors és tökéletes in­tézkedésért. Príma ez a kis szoba. Most meg külön hálás vagyok neki azért, hogy szol­gálata lejártával kegyedet is informálta rólam. Megható ez a figyelmesség. Ezúttal egyébként csak egy kis kér­désem volna. Nem tetszik tudni véletlenül, hogyan jutok el leggyorsabban a Jespersen utcába? — Hányas szám? — Hét. Jespersen utca hét. Talán ötmásodpercnyi csend. Aztán egy férfihang szólal meg, az, amelyik a ha­jóállomáson beszélt. Ez biz­tos, a hangokra jobban em­lékszem, mint az arcokra, vagy a járásra. — A Jespersen utca — mondja — a hatos körzetben fekszik, a tenger felőli vá­rosrészben. A főútról nyílik, a Martin térnél végződik. Kétszáztizenhét méter hosz- szú. Szélessége hat méter nyolcvan centiméter. Három utca keresztezi, a Kraaten, a Piter és a Steffensen. Szá­mozása a főúttól kezdődik. A hetes számú ház bal oldalt a negyedik. Johans Lins pro­fesszor és családja lakik ben­ne. A Folketing-szállótól gya­logosan tíz-tizenkét percnyi­re van. Jobbra, a kilence­dik mellékutca, a túlolda­lon. Gépkocsival történő megközelítés esetén felhív­juk a figyelmet, hogy egy­irányú az utca forgalmi rendje, és nappal hat órától tizenkilenc óráig parkolni csak a páros számozású há­zak előtt lehet. Végül tájé­koztatnom kell önt, hogy a Lins család tegnap kéthetes nyaralásra Svédországba utazott. —Bocsánat — tapogatom meg a homlokomat —, azt már értem, hogyan juthat­nék el a keresett címre, de azt nem tudom felfogni, hogy ezt önök hogyan csinálják?! — Mit, kérem? — érdek­lődik ismét a női hang. (Folytatjuk) Renate Csókol:

Next

/
Thumbnails
Contents