Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-21 / 299. szám
6 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1975. december 21. A z én számomra kezdetben a római virtus volt a helyes és becsülni való emberi magatartás modellje. A Római Köztársaság mesékbe vesző korai történetének látványos vitézségű Mucius Scaevolái, a púnháboruk korának okosan bátor hadvezető államfér- íiai jelentették a követendő erények példatárát. 'Onnét, tőlük nyílt azután kilátás — ahogy ismeretek gyarapodásával teltek-múltak az évek — a korábbi görög évszázadokra, és a későbbi történelmi évezredekre. Azt hiszem, ezeknek a hajdani római hősöknek köszönhetem, hogy a történelemben nemcsak az izgalmas esemény, hanem az ember is, a történelmi alak is érdekelt, aki egyszerre terméke és alakítója a történelemnek. Hozzájuk mértem szándékaimat és tetteimet. Majd egyre jobban melléjük sorakoztak az ember teremtette példázatok: a mítoszok és eposzok hősei, a tragédiák emberóriásai. A klasszikusok és a romantikusok rajzolták elém az erények római hőstörténeteknél is elevenebb példáit. Kisfiú koromban olyan szerettem volna lenni, mint Mucius Scaevola, kamaszkoromban olyan, mint Napóleon, ifjú koromban már Berend Ivánhoz kívántam hasonlatossá lenni. Az internáló táborok megalázó szörnyűségei közepette a klasszikus rabokra — Monte Christóra, Jean Valjeanra, Ráby Mátyásra — gondoltam újra meg újra: az ő példázatos lelkierejük segített, hogy ép lélekkel elHEGEDŰS GÉZA: tehát a kizsákmányoló, az elnyomó, a hódító — rossz ember. Talán azért történhetett így, mert körül voltam véve biztonságot adó szeretettel. Szüleim nagyon határozott, nagyon fegyelmezett, saját szabályaik szerint következetesen élő, de derűs és nagyon szelíd emberek voltak. Én pedig szelíd szeretetre szelíd szeretettel válaszoltam, és belenőttem értékrendjükbe, hogy onnét növekedjem tovább. És milyen nagy szükség volt arra az erkölcsi tartásra, amelyet a szülői háztól meg az iskolától kaptam! Milyen nagy szükségem volt az erény ama példaképeire, akiket a történelem és az irodalom adott! Hiszen olyan korban nőttem ifjúból férfivé, amikor a gyűlölet eláradt, és oly sok ember — sajnos nem egy személyes ismerős — nem tudta megállni a jóság, a tisztesség és a kultúra adta erényeszmények próbáját. Aljasságok és gyilkosságok áradatává torzult a világ. Az erény megcsúfolta tott. Nem egy jóbarátom magasztosult nemzeti mitológiánk szoborcsarnokába. Budapesti utcákon járok, amelyek az ő neveiket viselik. Szembenéztem már szoborral, ■ aki eleven korában egy asztalnál ült velem, nem egyszer kiskocsma vagy kávéház asztalánál, ahol szépről, jóról, helyes emberi magatartásról esett szó. Ók is mércét adnak, hogy erényesnek tudhassam magamat. Körülvesznek az emlékezetben élők; nélkülük oly tájékozatlan volnék, mint a szélvész dobálta hajó, amely elvesztette iránytűjét. Emlékezés nélkül nincs erény: a példák, amelyeket a PÁLYÁZATON NYERT KÖNYVTÁR AZ ERÉNYRŐL viseljem, amit oly sokan nem tudtak elviselni. ^ Hozzájuk akartam hű lenni, amikor képességeim szerint részt veszek a mai szocializmusunk alakításában. Az én számomra Marx nemcsak tudatformáló tudós, és Lenin nemcsak történelmet formáló államférfiú, hanem emberi magatartások példaképei is. Az én számomra a kuruc háború, a szabadság- harc, a Tanácsköztársaság nemcsak tanulságos történelmi tény, hanem cselekvésre lelkesítő höstörténet. De ahogy korábban nőttön növekedtem. később érettem, majd élemed- tem, példázatokká váltak körülöttem a megismert emberek is: erények és bűnök illusztrációja volt mindiglen is a világon. Kezdetben a szülői szó, a szülői értékítélet formálta erények és hibák hordozóivá az ismerősöket. Azóta is tisztelem azokat ar ismerősöket, akiknek szentség a kimondott szó, akiknek ígéretére biztosan lehet tervezni. Anyám úgy ítélte meg az ismerősöket, hogy jó, vagy rossz emberek. Jó volt az, aki mindig készen állt segíteni, ha mások rászorultak; rossz volt az önző, akit nem érdekelt mások gondja- baja, vagy éppen örülni tudott kárvallottak kárán. Anyám nevelt jópártivá. Azt hiszem, itt formálódott az az igényem mások szolgálatára, amely idővel a szocializmushoz vezetett. Valahol ott kezdődött, hogy egyszer ráébredtem: akt mások rovására él, az rossz ember. megtanult hajdankorok, az átélt mondák, eposzok, drámák, regények, a jelképpé vált halottak adnak, együtt formálják ki az erkölcsi ítélőerőt. És csak ennek a birtokában élhetünk úgy, hogy becsülni tudjuk önnönmagunkat. Nem lehet úgy élni, hogy az ember ne becsülje magamagát. És csakis úgy becsülheti^ ha életének, cselekedeteinek célja nem sajátmaga. Csak az lehet jó, aki mások javára él; csak az lehet tisztességes, aki tekintettel van másokra; csak az tudhatja erényesnek magát, aki mások elismerésében ismerheti fel a maga értékét. Ki ne kívánna hírt, dicsőséget, szépségekkel teljes, emberhez méltó, gyönyörűségeket adó életet? Ez az önzés a nagy mozgatóerő. De mit érne mindez, ha közben nem tudjuk becsülni magunkat? Ha amit az élet adott, nem azért adta, mert erkölcsi eszményeink szerint tudtunk és tudunk élni! Lehet-e nagyszerűbb megelégedés az önzésnek, mint ha tudjuk, hogy mások szolgálatában értük el azt, amit elértünk? N ;m szeretem az aszkétát, aki az erényt önmegtagadóan gyakorolja. Az aszkéta erénye kegyetlen erény. Én azt szeretem, ha az öröméit tudunk erényesek lenni, és mások öröme ébreszti megérdemelt örömeinket. Azt hiszem, ez az erény teljessége. Rakamazi „házasság” Az első pillanatok az új könyvtárban. (Elek Emil felv.) Tanácsi támogatás Több, más követelményét is teljesítették a pályázatnak. Évente gyakorlatilag 20 ezer forintot költenek új könyvek beszerzésére, 35 féle folyóirat és újság .jár a könyvtárba, a heti nyitvatartási idő 1974-ben 28 óra volt, eredményesen nevelik az olvasói utánpótlást a kis könyvbarátszakkörben. Mindez a nagyközségi tanács állandó anyagi és erkölcsi támogatásával valósulhatott meg, a korszerűsítésre, felújításra, — mint a tanács elnöke elmondta — 175 ezer forintot költöttek. Zenei sarok is készül Mire költik a minisztérium 155 ezer forintos díját és mik a jövő elképzelései? 35 ezer forintot a könyvállomány gyarapítására fordítanak, 15 ezer forint jut a jövőre elkészülő zenei sarokra, amely a könyvtár zenei részlege lesz. A megnyitásra otthonossá tették a belső berendezést, igaz, sokáig vártak a szép bútorokra. 7G-ban fiókkönyvtárat létesítenek az ezer dolgozót foglalkoztató RACI- TÁBAN. Mit szeretnének még? Olyan újszerű könyvtárat, ahol az olvasók nemcsak a kedvenc olvasványaikat találják meg, hanem gyönyörködhetnek a szabolcsi és a tokaji művésztelep alkotóinak munkáiban. Állandó kis- galériának is otthont ad a könyvtár, s nyáron az udvaron szabadtéri hírlap- és folyóiratolvasót is megnyitnak, hisz a szomszédban van a Zöldkereszt, ahol kismamák százai fordulnak meg az évek során. így lesz mindenkié a könyvtár az 5400 lakost számláló nagyközségben, amelynek idegenforgalmi szerepe is van a közeli Tisza, a márkás Tokaj, nem kevésbé saját értékei miatt ... P. G. Kiss Nagy András és Raszler Károly kiállítása Tiszta, emberi művészet U\<\ M indketten ahhoz a művésznemzedékhez tartoznak, mely már olyan életművet tudhat maga mögött, hogy azt nemcsak az ország figyeli, hanem külföldön is számon tartják. A múló éveket kiállításaik hosszú sora s a kitüntetéseik emelkedő lépcsőfokai jelzik az idei Kossuth-díjig. Egyikük szobrász, a másik grafikus. Egyik főleg az idők méhében létrejött ősi vonások állandóságát keresi, másik inkább a ma arcának a vonásait nézi. Kövek, hegyek formái élnek Kiss Nagy műveiben, Raszler kézvonásai feszültséggel telítettek. Van bizonyos mediterrán jelleg mindkettőjükben, s annak két arculata az ő művészetük megnyilatkozása: az állandóság és a változás figyelése. Kiss Nagy András szobrainak láttán, ha tudjuk is, hogy egy művész másként látja a világot, mégis meg lehet lepődni. A valóság megközelítésének a módjában a művész eredetisége' vitathatatlan. Eleinte talán nem is érteni, miért vannak ezek a sziklaszerűen egymásra tornyosuló formák, melyek másképpen fogalmazva úgy hatnak ránk, mint gipszbe mártott vizes drapériák. Később azután rájön a szemlélő, hogy ez a formanyelv nemcsak egy új kifejezésmód, mögötte és mellette olyan Ő6i gondolatok és problémák is állnak, melyek az emberiséget megléte óta kísérik: születés, anyaság, az örökarcú természet, emberi sors. És ha eltépelődünk ennek a Kiss Nagyot is érdeklő kérdéskomplexumnak, a múltba való visszanyúlásnak lehető és eddig már kifejezésre juttatott módjain, akkor már nem lesz szokatlan ez a kifejezési mód, mert érthetőnek, jogosnak, s indokoltnak érezzük. Ez a művészet a mai modern emberhez beszél, aki plasztikai szépségeket keres egy műben. Mesterének. Pátzaynak a felületkezelése, mely egyedülálló volt annak idején, nála más körülmények között, a robusztus formákon tovább él. Játszanak a felületek, s ha megvan a fény változásának a lehetősége, ezer életet élnek. Kiss Nagy Andrást mint éremművészt, a legelsők közt tartják nyilván. A kiállított 21 érmére is érvényesek a fentebb elmondottak. Tekintve azonban, hogy alkotásuk időben nagyobb közt ölel fel, a művésznek ez az anyaga színesebb, változatosabb. A természetérzés, a jelen problémáihoz való kötődés nagyobb teret kap. A plasztikai finomságok hangsúlyo- zottabbak, s formaadó fantáziája olyan szabadon csapong, hogy szinte kimeríthetetlen- nek látszik. Raszler Károly a kiállításon 41 lappal szerepel. Vannak köztük egyedi művek: színesek, rajzok és különböző sokszorosító eljárással készült grafikák. Anyagán több mint tíz év sokrétű útját lehet követni. Minden stílusváltására jellemző az imponálóan fölényes mesterségbeli tudás. Bármilyen eszközhöz is nyúl, egyforma biztonsággal kezeli. Ha egy—két vonalat húz, vagy ha tele a kép súlyos foltokkal, minden a helyén van. Általánosan jellemzi még az expresszivitás. Mindig szenvedélyes. Leginkább talán az olaszországi feljegyzésein száguldanak a vonalak (nem véletlen, hogy a barokk érdekli leginkább), de a litográfiáinak több síkúsága általában gömb—sugár viszonyra vibráló művei erősen emocionálisak, erős érzelmekre épít. Színes, vegyes technikával készült képei pedig szinte robbannak. Raszler számára a természet csodák világa, (gesztenyefák, nagymarosi öreg füzek) de ugyanolyan csodálatos az ember alkotó tevékenysége is (Bartók, Váci-lapok, olasz műemlékek), de túl a konkrét valóságon, az ember nagyságán, a sors játékaira is felfigyel (Ikarosz, „Felszállott a páva”). O lyan művészet Kiss Nagy András és Raszler Károly művészete, mely engedmények tétele nélkül is mindenkit meg tud nyerni magának. Igazi, tiszta, emberi művészet. Koroknay Gyula Lezsák Sándor: Idegbefont ének Udvaroltam hold-udvarnak, kértem köves nyugodalmat, hűvösítő nyugodalmat, vérehulló Asszonyomnak, oltalmazó Asszonyomnak, Gabriella leányomnak, Levente-szép fiacskámnak, gyarapodó családomnak, gyönge-parázs homlokomnak, gyönge-parázs homlomoknak. Udvaroltam hold-udvarnak, kaptam fényes riadalmat, ostorozó riadalmat: Jaj-ereje van a dalnak, idegbefont igaz dalnak. Vesztőhelyre abroncsolnak. Bevérzem a tej-hatalmat. Füvek, fák is megsiratnak. Szemem alján bíbor-harmat, szemem alján bíbor-harmat. R itka dolog, hogy meghirdetnek egy pályázató! és a nyeremény: egy korszerű, kellemes könyvtár. A „30 év 30 könyvtár” pályázat, melyet a Kulturális Minisztérium hirdetett mégis ezt eredményezte Rakama- zon, ahol ugyan volt könyvtár a pályázat előtt is, de hol van az a mostanihoz... Községi könyvtára a felszabadulás előtt nem volt Rakamaz- nak, a római katolikus iskola 172 kötetet számolt, a községi iskola könyvtárában 133 könyv volt. A könyvek jórészt gyermekeknek ,» szóló meséskönyvek voltak, a felnőttek, kivéve a néhány értelmi- I ségit, legfeljebb kézről kézre járó I ! betyártörténetekhez, ponyvaregé- I nyékhez, kalendáriumokhoz jutottak... Vendégfogadóból könyvtár A felszabadulás után is lassan mozdult a könyvtárügy a községben, meg 1960-ban is B mindössze 850 kötet könyvet találtak az ol- I vasók a könyvtárban. A könyvtárnak nem I volt állandó helye, egy ideig a művelődési I házban, később a pártházban kapott „albét- letet”. Később a Cseh-féle vendéglő megvásárlásával állapodott meg a jelenlegi épületben, de még évek múlva is jöttek vendégek, akik nem könyvet, hanem bort, pálinkát reméltek, emlékeztek, hogy egykor itt vendégfogadó állt... 1964 a rakamazi könyvtár krónikájának újabb érdekes dátuma, ekkor alkalmaztak először főhivatású munkában könyvtárost. 1966-ban Szloboda Anna, a könyvtár mostani vezetője vette át a könyvtárat, aki megszállottja az irodalomnak, a könyvek megszeret- tetésenek és sok újszerű megoldást vezetett be. Tavaly már 6249 látogatója volt a könyvtárnak és 13 154 kötet könyvet kölcsönöztek. Tavaly szeptemberben küldték el benevezésüket a „30 év 30 könyvtár" pályázatra, többek között vállalták: a könyvtár jelenlegi 39 négyzetméteres alapterületét 130 négyzetméterre bővítik, olvasótermet alakítanak ki, rendszeresen helyet adnak képzőművészeti tárlatoknak, tovább fejlesztik a már meglévő gyermekklubot, megszervezik a művészetbarátok körét, mintegy 20 ezer forint értékű társadalmi munkával oldják meg a könyvtárbővítést.
