Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-16 / 269. szám

1975. november 16. KELET-MAGYARORSZAG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 5 A fatornyos haranglábat műemlékké nyilvánították. A határ egy részén ezen az őszön is lát­hatunk csenevész kukoricát, gyér füvet. Sok­sok erőfeszítés árán lassan lendült mozgásba a fejlődés kereke, 1974. december 31-ét írtak akkor, amikor végre az egész falu népe tsz-be tömörült. Az említett napon merésznek tűnt a vezetők kijelentése: „1975-ben 8—10 százalé­kos jövedelemnövekedést akarunk elérni.” Ma már mindenki örül, hogy az erős akarat ered­ményt hozott. Barnább volt a kenyér A múlt fájó érintése nélkül nem mehetünk el egyetlen ház előtt sem. A korhadt gémeskút, a roggyant pajta mint megannyi felkiáltójel. Egy új, emeletes épület is van már a falu­ban : az iskola. Talán ez lehet itt a szimbólum, a felemelkedés jelképe. Szilágyi János, a ta­nács vb-titkára születése óta, vagyis ötven éve él a faluban. Az utóbbi három évtized válto­zásaira már felnőttként emlékszik, ö is azt vallja: kell a visszatekintés ahhoz, hogy képet alkothassunk, véleményt mondhassunk a mai Piricséről., Hangsúlyozza, hogy a megye leg­több településén kétvégű házban laktak a ré­giek, itt a lakosság 70 százaléka szoba-konyhás otthonban húzódott meg. Másra nem tellett. Évtizedeken, évszázadokon át itt a kenyér is barnább volt: rozsból kész'ült. A búza ugyanis nem vetett gyökeret, a rozs is csak 5—6 má­zsát fizetett. 1949-ben alakulgatott, valójában 1951-ben alakult egy kisebb tsz a településen. A nagy átszervezés idején, 1961-ben szak: szövetkezet alakult, de fennmaradt egy még kisebb tsz is. Az egyéni gazdák is maradtak. A mélyebben szántó gépeknek, a vegyszereknek, egyszóval a modem agrotechnikának köszön­hető, hogy a rozs, a kukorica és a napraforgó itt-ott már egészen jól terem. A számok tükrében A vb-titkár a postamesterrel számok közt kutat. A számok mögött a kenyérkeresők áll­nak. Az agrotechnika mellett az összefogás­nak, az erős akaratnak, a kitartó munkának köszönhető, hogy a növekvő számok növekvő Fiilöp Ferenc lakásán csurkázzák a do­hányt. Megyénk tájain Homokdombok hátán Még az ötvenes évek elején is tehén vontatta faekét eresztettek a földbe a piricseiek. Egyrészt azért, mert faekét örököltek őseiktől, más­részt a célnak ez is megfelelt, hiszen az akkori határ nagyobb részének életszínvonalról beszélnek. Piricse kétezer la­kójával itt a nagyobb települések közé tarto­zik. Azért nem apadt a lakosság száma, mert az emberek bíztak, bizakodtak. A nemrég készült ünnepi tanácsülés jegy­zőkönyvében olvashatjuk, hogy 25 év alatt mintegy 230 új, modern ház épült a faluban. Nincs itt új utcasor, még hiányzik a modern faluközpont is, de a szoba-konyhás lakások he­lyén emberhez méltóbb otthonok magasad­nak. Amolyan szólás-mondássá vált: „A ho­mokat elfújhatja a szél, de aki igazán szereti otthonát, környezetét, az gyökeret ereszt.” A számok ennek igazát is bizonyítják. 1971-ben 17 család épített új házat a régi helyén, 1972- ben már húsz. 1973-ban ismét tizenheten kér­tek építési engedélyt, majd egy évvel később „csak” tizennégyen. Idén ismét 17-re nőtt az építkezők száma. S az új házak éppen olyanok — nem is lehetnek mások —, mint a megye többi településének házai. Van fürdőszoba, vannak tágas ablakok és a látóhatár tágulását jelző tv-antennák, könyvespolcok sem hiá­nyoznak. Uj motorkerékpárt nem látni, aki csak teheti, gépkocsira gyűjt, ötvenegy gép- kocsinyeremény-betétkönyvet helyeztek el a postán. Régen tipikus volt Vasvári Miklós por tája, de a kerítés nem. A legújabb adat szerint 6,5 millió forintot helyezett el takarékbetétkönyvben a lakosság. A titkár itt nyomatékosan felemeli ujját: ;,Többen Bátorban, vagy Bőiteken helyezték el pénzüket.” A korszerű iskola közelében mo­dern egészségház áll szolgálati lakással, igaz, a lakás még körzeti orvosra vár. Az iskolában szeptember 15 óta napközi otthon működik, tehát támogatással ellátást kapnak a gyerekek, akárcsak a szépnek mondható óvodában. A község már jelentős állami támogatást kapott, de a szorgos és ésszerű munka mellett is to­vábbi támogatásra van szüksége. Dolgozók iskolája Ahogy javult a megélhetés, úgy változott az emberek szemlélete. Az egyéni gazdák és a cigányok közül többen nem engedték iskolába gyermeküket, néhányan még ä beiratást is el­mulasztották. Karczub István csúcstitkár öröm­mel, sőt nem titkolt büszkeséggel mondja, hogy javult az olvasottság a községi könyvtár­ban. A közösségi szellem javulására is hoz néhány példát, de nyomban hozzáteszi, hogy jobb is lehetne. A társadalmi munka az egyik legjobb fémjelzője lenne a közösségi szellem­nek, de társadalmi munkát alig tudnak felmu­tatni. Persze ez annak tudható be, hogy január talaját a goromba szél is képes volt felforgatni. Itt sosem volt bőkezű a természet, kevesebbért is többet kellett tenni annak, aki ide szüle­tett. előtt három réteghez tartoztak az emberek — tsz, szakszövetkezet és egyéni, — A párt helyi vezetője bíztatónak, sokat ígérőnek tartja, hogy a tsz három brigádja benevezett a szo­cialista versenymozgalomba. Földesi István, az iskola igazgatója is érde­kes, bíztató tényeket sorakoztat. Mint mondja, 1970-ben a diákok 7,4 százaléka különböző okok miatt lemorzsolódott, vagyis kimaradt az iskolából a 8 osztály elvégzése előtt. Az elmúlt tanévben már „csak” 6,7 százalékos volt a le­morzsolódás, de tegyük hozzá, hogy nagyobb létszám mellett. A statisztika ebben a tanév­ben várhatóan ugrásszerűen javul. Beszédesek a következő számok is. Arról beszélnek, hogy a fiatalok sokat akarnak előrelépni. Szakmun­kások, diplomások kerülnek ki közülük. 1969- ben a végzős diákok közül 30-ból 24 valamilyen iskolában tovább tanult, tavaly 32 nyolcadikos közül 31 folytatta tanulmányait! Hatékonyab­ban, eredményesebben kivánnak foglalkozni a cigánygyerekekkel is, ezért szeptemberben ci­gányosztályt szerveztek 30 gyerek részvételé­vel. Hosszú hallgatás után az elmúlt tanévben ismét megszervezték a dolgozók iskoláját, 31 „öreg diák” eredményes vizsgát tett. Vita a bicikliről Az előbb említett emberek már a fizetési jegyzéküket is el tudják olvasni. De honnan kapnak, honnan is kaphatnak fizetést az- itte­niek? A község lakói közül száz ingázik. Mint­egy hatvan Nyírbátorba, vagy megyénk vala­melyik városába, negyvenen még mindig messze vidéken keresik kenyerüket. Ez a statisztika is jobbulást mutat, hiszen a járási székhely iparosítása sok piricseit közelébb ho­zott a családjához, az új és a bővülő üzemek sok embernek adtak a közelben teremtő mun­kát és biztos megélhetést. Az ifjabb Sz. Vasvári Lajos például a Nyír­bátori Növényolajipari Vállalatnál dolgozik. Délelőtt éppen az udvarán találjuk, itthon If j. Sz. Vasvári Lajos ötletesen szerkesz­tett „járgányon” szállítja a termést. szorgoskodik, szabadnapos. Mint mondja, öt évvel ezelőtt még a szakszövetkezetben gazdál­kodott, ezt a munkát kilátástalannak tartotta, alig várta, hogy a vállalatnál munkásfelvétel legyen. Jól keres, elégedett. Hatalmas új ház­ban laknak, a régi vert falú házat raktárnak, kamarának használják. A tízéves fiával fur­csán vitatkoznak. Az apa „rendes” biciklit akar venni, a fiú versenybiciklire vágyik. Vá­gya teljesülhet... A határban már szinte nincs munka, de a lányoknak és az asszonyoknak erre az időre is munkát kerítettek. Megszokott kép mosta­nában az utcán: zsinegre fűzött dohányt cipel­nek az asszonyok. Viszik a lakásukra és ott­hon dolgoznak, jó fizetésért. A tsz-é az a do­hány is, amit Fülöp Ferenc lakásán láthatunk. A konyhában az öregen kívül három asszony csurkázza a dohányt, közben későn ültetett csirke fő ebédre, örülnek az asszonyok, hogy­ne örülnének, hiszen ez a munkalehetőség új­donság számukra. Azt mondják, esténként tv- nézés közben is csurkáznak, ha meg nincs mű­sor, ősi szokás szerint átjönnek a szomszédok, a rokonok és beszélgetés közben megy a munka. Dohány és nagyüzem Maradjunk még a munkánál, a jövőt for­máló munkánál. Batai József tsz-elnök január­tól elsősorban a munkát és a megélhetést tart­ja szem előtt. Szépen, választékosán fogalmaz, amikor azt mondja, hogy ebben az évben mi­nőségi változás történt a faluban: a tsz és a szakszövetkezet egyesülésével. A tagság át­lagéletkora itt is magas: 45 év. De lelkesen, buzgón dolgoznak, nekik köszönhető, hogy a vezetőség 8—10 százalékos jövedelemnöveke­dési terve valóra válik. Az elnök a helyettesé­vel és az agronómussal a legjobb földeket vá­lasztotta ki év elején és elhatározták, hogy zöldséget termelnek 30 holdon. Egyik cél az volt, hogy a nők foglalkozási gondjain enyhít­senek. A műtrágya, a szerves tárgya megtette hatását, a fürge, kapáló, gyomláló ujjak mun­kája eredményt hozott: a termés nem kima­gasló, de a vártnál jobb. A rengeteg zöldség­ből jutott a MÉK-nek, a Nyírbélteki AFÉSZ- nek, a tagságnak,, még a határőrségnek is. A termés kedvet adott a további munká­hoz. A közeli években zöldségboltot akarnak nyitni Nyírbátorban, vagy itt a faluban, vagy mind a két helyen. A télen először ládasze- gelést bíznak az asszonyokra, jövőre korszerű­sítik a gyümölcsöst, málnát telepítenek. Né­hány év múlva a dohánykombájn is megjele­nik a dombokon, mert a dohánytermelést nagyüzemi szintre akarják emelni. Furcsa, de jelképes változásról is beszá­molhatunk. Az idén a zártkertekben 7 hek­tár nova szőlőt elhagytak a tulajdonosok, s ez a terület átmegy a tsz tulajdonába. Egye­bek között Nagy József és Markovics János is ezt mondta: „A rossz bor miatt nem érdemes vele foglalkozni. A tőkéket forgassátok ki gyö­kerestől.” A hét hektáron tavasztól új növényt nevel a föld. Nábrádi Lajos A község új szimbóluma, az emeletes iskola. (Elek Emil felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents