Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-14 / 267. szám

1975. november 14. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A """ rr f r ff *# jovo formálása Szabolcsi munkások Kárpát-Ukrajnában (1.) Alapozzák a huszli kompresszorállomást AZ 1975-ÖS ESZTENDŐ és a IV. ötéves terv fini­sében helyenként némi szorongással gondolnak a jövőre. Erre bizonyos ma­gyarázatot találunk, ha ki­csit visszapillantunk a kö­zelmúltra. A vállalatok, a szövetkezetek a legutóbbi két esztendőben is töretle­nül fejlődtek, növekvő nye­reséget értek el. Miközben a népgazdaság problémái — a külkereskedelem és a költségvetés egyensúlyi gondjai — halmozódtak. Mert a világgazdasági vál­tozások negatív hatásai alig érintették a gazdálko­dó egységeket, annál in­kább sújtották a népgaz­daságot. A viszonylag jó­módú vállalatok és sze­gény államháztartás fura ellentmondását az új terv­időszakban nyilvánvalóan fel kell számolni. A jövő iránti aggodalom talán annyiban indokolt, hogy a vállalatok erre a növekvő teherviselésre többnyire még nem ké­szültek fel. Annak ellené­re, hogy a megoldás mó­dozatai ismertek. A köz- gazdasági szabályozó esz­közök módosításával nö­velik majd a termelés, a gazdálkodás költségeit — a világpiaci változásokkal összhangban. S a vállala­tok, a szövetkezetek éppen azáltal kényszerülnek ha­tékonyabb, jobb munkára, hogy költségnövekedései­ket általában nem hárít­hatják át partnereikre. A mintegy 30 százalékos ' kö­vetelmény növeléshez nem lehet egyik napról a má­sikra felzárkózni, s így a vállalatok bizonyos része átmenetileg 1976-ban a nyereség és a belőle kép­zett fejlesztési források csökkenésével számolhat. EZT AZ ÁTMENETI IDŐT persze jelentősen le lehet rövidíteni jó felké­Az ÉDOSZ megyebizottsá­ga szerdán tartotta meg so­ron következő ülését. A na­pirend: a Nyíregyházi Sütő­ipari Vállalat beszámolója a felszabadulási és jubileumi munkaversenyről. Az írásos és szóbeli be­számolót Molnár Béla igaz­gató adta a testület tagjai számára. Eszerint a vállalat szocialista munkaversenyé­nek fő célkitűzései között szerepelt a fogyasztók jobb ellátása igényüknek meg­felelően, az árbevételi terv kétszázalékos, a nyereség ötszázalékos növelése, emel­lett a bérfejlesztési terv tel­jesítése. Fontos vállalás volt a ter­mékválasztás bővítése, ezen belül is elsősorban a Favorit nevű kenyérfajta és általá­ban a diétás pékáruk köré­nek bővítése. Végül, de nem szüléssel most a középtá­vú tervezés időszakában. Ott, ahol eleve számolnak a realitásokkal. Ott ahol nem a múlt fejlődési irá­nyát vetítik mechanikusan előre, hanem a növekvő követelmények jegyében az irány- és arányváltoz­tatást, a jövő^ tudatos for­málását tervezik meg öt esztendőre, vagy szükség szerint még hosszabb táv­ra. Derűlátásra, bizakodás­ra kellő alap, hogy időben — még az idén — lesz tör­vényerőre emelt új öt­éves terve az országnak. S ez a terv a KGST-orszá- gokkal sokoldalúan egyez­tetett, s nemzetközi egyez­ményekkel megalapozott. A gazdaság fejlesztését és az életszínvonal emelését iránypaza elő, ha némileg szelicíebb ütemben is mint az előző, a IV. ötéves terv. Az eddigi, immár csaknem két évtizedes politika tö­retlenül érvényesül, az 1976—1980-as évek terve az új helyzetben is biza­lomra épít és felelősséget sugároz. Népgazdasági méretek­ben és a vállalatoknál egyaránt a minőségi köve­telmények kielégítése kí­ván nagy erőfeszítéseket. A termelésnövekedés mennyiségi előirányzatai például látszólag könnyen teljesíthetőek. Am a gaz­dasági egyensúly javítása, a termelés összetételének, az értékesítés szerkezeté­nek lényeges átalakítását feltételezi. Nem a hogyan többet, hanem a hogyan jobbat, hogyan mást, kor­szerűbbet, olcsóbban kér­désre kell mindenekelőtt válaszolni. Más szavakkal: versenyképessé válni a növekvő követelmények közepette — a legigénye­sebb piacokon is! utolsósorban a műveltség és képzettség emelésére negy­ven fővel munkahelyi ve­zetők tanfolyamát indítot­ták, az elmúlt évinél is több szakmunkást képeztek és a Dolgozz hibátlanul mozga­lom is elkezdődött a válla­latnál. A takarékossági mozgalom sokat eredményezett. A mun­kaverseny nyilvánossága ér­dekében a versenytáblákal naponta friss anyaggal lát­ták el. Az igazgató beszámolójá­ban még elmondotta, hogy a termelés hétszázalékos fel­futása mellett a létszám csak mintegy három százalékkal nőtt. Ezen belül is az alkal­mazottak létszáma mindösz- sze egy fővel. Csőként a túl­órák száma. Javultak a munkakörülmények. A dol­gozók hatvan százaléka már A TERVEZŐ FANTÄZIA szárnyalásának csak a re­alitások szabnak határt. A tartalékok rendkívül na­gyok, egy részük nyilván­való és ismert. De van amit most kell feltárni, számbavenni, tervezni. Az idei évre takarékossági terveket készítettek a gaz­dálkodó szervezetek, jövő­re, s a következő eszten­dőkben nem lesz erre szük­ség. Mert az országos és a helyi ötéves tervező mun­ka szerves része, lényege az ésszerű takarékosság, a tartalékok feltárása. Acél: a meglévő eszközök és erőforrások jobb hasznosí­tása. A munkaidőalapok népgazdasági méretekben szinte alig növekednek, a mezőgazdaságban és az iparban pedig kifejezetten csökkennek 1976—1980- ban. így a többlettermelés forrása gyakorlatilag csak­is a meglévő munkaerő, a munkaidő jobb kihaszná­lása lehet. Az állóeszkö­zök, a gépek, az épületek jobb hatásfokú hasznosítá­sa ugyancsak nagy belső tartalék. S már csak azért sem mondhatunk le erről a meglévő lehetőségről, mert a beruházás forrásai szerényebb mértékben nö­vekednek a következő öt esztendőben, mint előzőleg, s azok is koncentráltabban kerülnek felhasználásra. Valamennyiünkön mú­lik tehát, hogy elért ered­ményeinket stabilizáljuk, s az életszínvonal további rendszeres emelését meg­alapozzuk. Érezze hát min­denki a felelősségét saját jobb életéért, az ország gazdasági (egyensúlyi) helyzetének javításáért. És járuljon hozzá ki-ki lehe­tőségeihez mérten az idei feladatok, a IV. ötéves terv sikeres teljesítésével, a jövő megalapozásával, elképzeléseivel, javasla­taival. K. J. szocialista brigádok tagja. November hetedike ünne­pén a szocialista munkaver­seny élenjárói — 580 fő — — negyedmillió forint jutal­mat kaptak. Az első három negyedévben a takarékos- sági mozgalom már három­negyed milliót eredménye­zett. A megyebizottság elisme­réssel nyugtázta az eredmé­nyeket és a vitában minta­ként említették a vállalat munkaverseny-szervezési módszereit. (—lyi—) Orenburg nevét megisme­ri és megjegyzi Európa. Bol­gár, csehszlovák, lengyel, NDK, magyar, román és szovjet kormányközi egyez­mény alapján közös erővel építik az említett országok a nagy gázlelőhely termelő­berendezéseit és a Szovjet­unió nyugati határát is át­lépő gázvezetéket, komp­resszorállomásokat. A vilá­gon egyedülálló együttmű­ködés ez. Eredményét a szo­cialista országok közösen él­vezik, Magyarország úgy, hogy a vezetéken évente há- rommilliárd köbméter gázt kap 50 százalékát annak, amelyet jelenleg a termelés felhasznál. A munkában a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat által megyénk is érdekelt. A KE- MÉV dolgozói építik meg a husztí kompresszorállomást és a hozzája kapcsolódó ipari bázist. Yumbó a tehénlegelőn Iza, néhány kilométerre Huszttól, az ukrán Kárpá­tok alján kis község. A la­kosság nagy része kosárfo­nással foglalkozik, kint a kapuk előtt ülnek az embe­rek és amíg kezükkel seré­nyen fonják a fűzfavesszőt, tekintetük követi a sűrűn egymást követő agyagot szállító teherautókat. Meg­kezdődött a munka a falun túl, a dombokon. Állunk az izai dombokon, gyér füvét ma még békésen legeli a borzderes tehén­csorda. A gumiruganyosságú agyagos talajba már bele­mart a 302-es és a Yumbó típusú kotrógép. Lengyel Miklós, a KEMÉV huszti ki- rendeltségének építésveze­tője azzal a céllal vitt ki oda, hogy lássam az elkö­vetkező három évben épülő nagy létesítmény helyét. A főépítésvezető, a műszaki emberek precizitásával szá­mokat közölt. — Most az ipari bázishoz egy hat méter széles bekötő utat építünk. Két két és fél méterre ásunk le az agyagos talajba, hogy a szintkülönbséget kiegyen­lítsük. Csak ehhez az úthoz 30 ezer köbméter földet mozgatunk meg. Építünk később egy 7 kilométeres főutat is a kompresszor és a huszti vasúti kirakodóállo­más között. A kompresszor- állomás alapozásánál 60 ezer köbméter földet kell majd megmozgatni. A kompresz- szörállomás feladata az lesz, hogy a vezetéken érkező gázhoz biztosítsa a megfele­lő nyomást, hogy az az or­szághatáron átlépve eljus­son rendeltetési helyére. 0 Étterem ezer embernek Mit jegyezzen fel az, aki­nek kevés a műszaki kép­zettsége ahhoz, hogy a ton­nák, a köbméterek áradatá­ból megértse a feladat nagyságát. Leghelyesebb csak azt leírni, hogy a KE- MÉV-esek már most is he­gyeket mozgatnak meg és ez így lesz a jövőben is. Az izai dombon ma még éppen, hogy csak hozzáláttak a munkához. Huszton már egészen más a helyzet. Az ukrán Kárpátok tövé­ben az őszi napsütésben fürdő 25 ezer lakosú Huszt központjában „zajos az Képünkön: szép rendben sorakoznak a KEMÉV- kocsik. Most itt van a munkások szállása. (Ham­mel József felvétele) élet”. A biHencsnek becézett teherautók szünet nélkül hordják az építkezéshez szükséges anyagokat, kavi­csot, cementet, épületalapok­hoz a szigetelő agyagot. Tempós a munka. Hudák István főépítésvezető-helyet- tessel, az építkezés párttit­kárával éppen csak pillan­tást vetünk egy nagy vízzel teli gödörre, amely fölé 32 lakást építenek majd. — Az étteremnél már többet látunk — mondja kí­sérőm — az étterem-konyha 2500 négyzetméter alapterü­letű, ezer ember kiszolgálá­sára les? majd alkalmas. Jö­vőre már ott étkeznek a dolgozóink. Határidő: május 1 Surrogva fut az emeletre a nedves betonkeverékkel terhelt szállítószalag gumi­ja. Akik keverik és lapátol ­ják a betont, meg sem pi­hennek, úgy mondják azt a pár szót, ami rájuk vonat­kozik. — Jó itt dolgozni, már azt is megszoktuk, hogy néznek bennünket. Jönnek-men- nek az emberek, megállnak és nézik, hogyan dolgozunk. Huszt lakossága figyeli az építők munkáját. Kíváncsi emberek tartják számon, hogy az étterem betonváza már áll, elkészültek az osz­lopok, a falak és a tető. De nemcsak a lakosság tartja számon a munkát, járt már ott a moszkvai televízió, az ungvári tv, helyi és magyar újságírók jegyzeteltek, fény­képeztek. — Azt vállaltuk, hogy az éttermet május 1-re elké­szítjük és átadjuk. Köt ben­nünket az adott szó, de ilyen nyilvánosság mellett ha törik, ha szakad betart­juk a határidőt. A nyíregyházi VAGÉP készíti az épülő jósavárosi Is­kola tornatermének acél épületelemeit. Képünkön: Szokol István lakatos, az acélszerkezei összehegesz­tésén dolgozik. (Gaál Béla felv.) Seres Ernő Áz esztergályos Cénynyelő szürke fa- ■ lak között szorgos­kodó munkások. Mező- gazdasági gépeket javíta­nak, lemezt hajlítanak kalapáccsal, hiányzó al­katrészt gyártanak. A Mátészalkai Állami Tan­gazdaság gépműhelyé­ben szerelők, lakatosok, forgácsolók fáradoznak azon, hogy az erő- és munkagépek minél keve­sebb ideig essenek ki a termelésből, hogy a hű­tőházi berendezések, szá­rítók, tehenészeti és ser­téstelepi mechanikai rendszerek óramű pon­tosággal működjenek. A műszakiak egyike, a mindössze húszéves fia­talember, Geletei Mihály esztergályos, a műhely szakszervezeti bizalmija, a MEDOSZ kongresszusi küldötte. A műhelybe lépőt az esztergagépek duruzsoló monoton hangja fogadja. Közülük az egyikre kö­zépmagas, feszülő tekin­tetű fiatalember Geletei Mihály hajol. Gömb vasat fúr, majd alátéteket ké­szít belőle... — A gép mindig fo­rog, elkészíti az alkat­részt magától is, de én úgy tartom, hogy oda kell figyelni a munkadarabra is meg a gép hangjára is. Itt nincs szériamun­ka. Minden egyes darab más és más. Műszaki rajz is csak ritkán áll rendel­kezésre. Izgalmat a mun­kában az ad, hogy a be­hozott törött, sérült al­katrészeket tudjuk re­konstruálni. Tanítómes­tereim: Tóth József és Szabó Sándor ma is készségesen segítenek. Ha pedig sárga — kom­bájn — törött alkatrész érkezik be, akkor min­dent félreteszünk, hogy azok a drága masinák ne álljanak. ★ — Szakszervezeti mun­kásnak is fiatal vagyok. Bizalminak meg aztán igazán. Azt tartom a leg­fontosabb feladatomnak, hogy minden tagtársam­mal megismertessem a jogait és a kötelességeit. Azt szeretném, ha az én tevékenységem sem me­rülne tói a bélyegek ela­dásában. A megyei kül­döttértekezletről is gaz­dagabban tértem haza. A kongresszuson hallotta­kat is fel fogom használ­ni. Abból, hogy ez a halk szavú, szerény fiatalem­ber tervezget, érződik, hogy erejét nem kímélve fog fáradozni társai ké­réseinek, gondjainak az intézésén. És nem csak a termelésben, meg a szak- szervezeti munkában jár élen. Ott van a KISZ- alapszervezet minden megmozdulásán. Magán­életét is gondosan szer­vezi. Másodéves a szak­munkások szakközépis­kolájában. Érettségi után első dolga a technikusi minősítés megszerzése lesz. ★ Törött sárga alkatrész érkezik be a műhelybe. Geletei Mihály szó nél­kül állítja le a forgógé­pet. Kimért, rutinos moz­dulatok, és a megmunká­landó gömbacélt már be is fogta a markolópofák közé. Indul a gép, kopik a vas. Tolómércéjét a le­maratott részre helyezi, állít a karokon, és már újra ott hajol a munka­darab felett. Slgér Imre Nőtt a termelékenység — csökkent a túlóra II sütőipar tevékenységéről tárgyalt az ÉDOSZ megyebizottsága

Next

/
Thumbnails
Contents