Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-13 / 266. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. november 13. ENCILÁDES ÉS TIGRISTEJ A mezőgazdasági szakmunkásképzés gondjai (3.) Szakácsremekek a Sza- bolcsban Vízi Zsuzsa duisburgi inyencfalatot szolgál fel. (G. B.) Készül a finom vacsora, Alpári Gyula szakács. Hangulatos, vidám zene, népviseletbe öltözött felszolgálók, öt kontinens sajátos nemzeti ételei és italai fogadták a vendégeket a Hotel Szabolcs éttermében november 7-én este. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola tudományos diákköre, az inyencklub mutatkozott be a különböző étel- és italféleségekkel. Nyíregyházán először rendezett a főiskola ilyen jellegű műsoros estet. A vendégek öt menü, s így az öt kontinens különböző ételeiből válogathattak. S hogy a válogatás még izgalmasabb legyen, sorsolással döntötték el, hogy ki melyik menüt kapja. Az italok is .nemzeti jellegűek voltak. Caribe, tigristej, balalajka, gin sour és brandy flipp szerepelt az itallapon. A vacsora alatt a főiskola hallgatói zenés utazásra hívták a vendégeket. Mint stewardessek mutatták be egy-egy földrész jellemző adottságait, nevezetességeit, étkezési szokásait. Ugyanakkor az adott ország zenéjéből, dalaiból hallhattunk összeállítást. A műsor megrendezésének másik célja az volt, hogy a korszerű — főként zöldség, saláta, sovány hús — alapanyagból készült ételeket népszerűsítse. Ezek az ételek felelnek meg a korszerű táplálkozási igényeknek. Alacsony szénhidrát és zsírtartalmúak, viszont fehérjében gazdagok. így csak táplálnak, de nem hizlalnak. A rendezvény bebizonyította, hogy nemcsak a magyaros ételeket főzhetjük, hanem változatosabbá, színesebbé tehetjük az étrendünket más nemzeti specialitások készítésével is. (t. k.) TIZENKÉTEZERNEK — EGY! Gyermekfogászat a megyeszékhelyen A fogszuvasodás ma népbetegség, amely már az óvodás korban jelentkezik és 13—14 éves korosztály foga- zati állapota katasztrofális. Ennek oka városunkban a fogászati alapellátás szinte teljes hiánya. A 12 600 általános iskolás, illetve óvodás korú gyermeket Nyíregyházán mint megyeszékhelyen egy főfoglalkozású fogorvos tudja ellátni. Ma Nyíregyházán a gyermekfogászat csak azt a feladatot tudja megoldani, hogy a fájós fogú gyermek nem kallódik a fogorvosi rendelők útvesztőjében, hanem délelőtt a gyermekfogászaton ellátást kap. Délután rendelés nincs. Sok szülő nem tudja, hogy 5—6 éves korban jelenik meg az utolsó tejörlők mögött a gyermek maradó foga. A fogorvosi rendelőben meglepődve hallja a szülő, hogy ezt a fogat ki kell húzni, a panaszok miatt betömni nem lehet és ez a gyermek maradó foga volt. Ezzel a 6—7 éves gyermek az első élményét meg is szerezte a fogorvosi rendelőben. A 6—7 éves gyerekek többségének két-három maradó foga van, amely lyukas. E fogak kezelése időben könnyen megoldható lenne, ha a fogorvosi rendelők látogatása szervezett csoportokban rendszeresen megtörténhetne. A fogszuvasodást kezdődő fázisában csak az iskolafogászat keretében lehetséges megállítani, természetesen csak megfelelő szakemberlétszám mellett. Ez azonban iskola- fogorvos-hiány miatt nem valósulhat meg városunkban. Lényeges követelménye az iskolafogászáti rendelésnek, hogy a gyermek a tanulmányi idő alatt évenként visszatérően akár van a fogaira panasz, akár nincs, meg kell jelennie a fogorvosi vizsgálaton. A tanulmányi idő helyett a gyermekek szívesebben tesznek eleget ennek a kellemetlen vizsgálatnak, amely minden esetben az ő érdekük is. A csoportos kezelést feltétlenül előnyben kell részesítenünk az egyéni kezeléssel szemben. A döntő a kezelhetőség szempontjából, hogy a gyerekek szülők nélkül, pedagógus felügyeletével érkeznek a fogászati rendelőnkbe és bátorítást ad az azonos korú iskolatársak jelenléte. Ilyen megelőzéssel tudunk csak olyan alapot adni. amely birtokában a felnőttfogászat is eredményesebben dolgozhatna. Ezzel szemben ma már a 13— 14 évesek fogpótlása jelent gondot a fogászati rendelőinkben. A modern konyhatechnika elterjedésével a rágás szerepe mindinkább csökken, az édességfélék növekvő fogyasztása pedig további kedvező alap a fogszuvasodás elterjedéséhez. Illetékes szerveinknek áldozni kell erre az alapellátásra, csakúgy, mint fejlődő óvoda- vagy iskolahálózatunkra. Megtérülne a befektetés még így késve is. Addig is a legjobban járható út a rendszeres fogmosás, a helyes táplálkozás. Személyes példamutatással segítsék nevelni gyermekükben a fogápolás jó szokásainak kialakulását. Dr. Moskovits Károly városi rendelő gyermek- és iskolafogorvos A tanrenddel és a tankönyvekkel kapcsolatban óvatos és az általánosság szintjén maradó válaszokat kaptunk. Az állattenyésztők tudását naprakésznek értékelik, úgy, vélik, a készség szintjén el tudják sajátítani az ismeret- anyagot. Bár Zwick Lénárt mátészalkai szaktanár utalt arra, hogy nem árt, ha idegen nyelveket is ismernek a tanárok, a jövővel ugyanis csak úgy tudnak lépést tartani, ha a könyvek mellett a legmodernebb eljárásokat ismertető prospektusokat is felhasználják. Elavult könyvek Úgy éreztem, az igazsághoz még közelebb áll Varga Imre baktalórántházi gyakorlatvezető tanár véleménye, aki így foglalta össze tapasztalatait. — Könyveink elavultak. Teljesen a tanár dönti el, mit tanít. Márpedig a jövő az iparszerű termelésé, s ha azt vesszük, hogy a jövőnek kellene oktatni, akkor a mai állapot ennek nem felel meg. A készség szintjén elsajátított ismeretekről beszélni illúzió, tanulóink még a jártasság szintjéig sem tudnak eljutni. A gyakorlatvezető tanár nem szépítette az igazságot. A tiszabercelieknek ugyanakkor egészen más a véleményük a jövőnek képzés kérdéséről. S erre a véleményre a megfelelő indokokkal is rendelkeznek. De halljuk Sóvári Mihály igazgató- helyettes példáját. — Egyik kitűnő tanulónk, aki a Szakma kiváló tanulója verseny országos mezőnyében a ,zöldségkertészek között igen előkelő helyen végzett, levélben számolt be az első csalódásokról. Nemhogy megvalósíthatná a tudását, de fél évig még csak nem is látott zöldséget, ugyanolyan munkát bíznak rá, mint arra, aki egyetlen percig sem tanult. Sajnos sok ilyen esetről tudunk. Sok helyen a szakmunkáspótlékot sem adják meg. A jó felkészültségnek, nevezzük jártasság-, vagy készségszintnek, csak nagyon kevesen veszik hasznát. Ez az egyik ok a sok közül, ami miatt any- nyian elhagyják ezt a pályát. Pincérf boltos, katona... Az intézetek tapasztalatai az elhelyezkedéssel kapcsolatban is megoszlanak. Az állattenyésztők háromnegyed része, a gépészek — a legutóbbi ilyen felmérés szerint — 60 százaléka, a kertészek 80 százaléka marad tanult szakmájában. A kertészek magasabb számának oka, hogy beleszámolták a mezőgazdasággal kapcsolatos ipari üzemekben dolgozó RtGMŰLT IDŐK Az utolsó boszorkányégetés Szatmár vármegye sza- mosközi járásának akkori szolgabírája előtt 1730 február 16-án Sárosi Jánosné Tóthi Borkát boszorkánysággal vádolták. Becsky György járási szolgabíró elrendelte az ügyben a vizsgálatot. Több tanút kihallgattak, akik közül heten akadtak olyanok, akik kezeiket a vádlott fejére téve megesküdtek, hogy Tóthi Borka csakugyan boszorkány, mert egyidőben látták őt fehér lovon nyargalászni, a szomszédok teheneit fejni, több „jóéletű” asz- szonyt fojtogatni, azoknak végtagjait puszta érintéssel görcsbe rántani, a bezárt üveges ablakon a legkisebb zörej nélkül ki- és bebujkálni satöbbi. Ezek és ezekhez hasonló vallomások „tör- vényszékileg meghiteltet- vén” a szelíd kihallgatás helyett a vádlottból a tortúra még a következő vallomást csikarta ki: — Kinek hívnak? — Tóthi Borkának. — Hol laktál? — Zsarolyánban mindenkor. — Ki fogatott meg? — Szolgabíró Becsky úr. — Miért fogatott meg ő kegyelme? — Boszorkánynak mondanak. — Régen adtad magad közikbe ? — Csak esztendeje vagyon még, hogy közikbe állottam. — Hol állottál a boszorkányoknak seregébe? — Zsarolyánban egy estve tavaly tavasszal. — Kik voltak ott jelen? — Nem volt senki! A vádlott, miután a fentebb ismertetett feleletekben bevallotta boszorkány voltát és mivel senki nem szólalt meg védelmébe megkapta a szokásos ítéletet: fejére húzzanak ördög orczát és elevenen égettessék el. Az ítéletet 1730 május 5-én Nagykároly főterén végrehajtották. Kosa Pál Tudás, elhelyezkedés, csalódások szakmunkásokat is. Kedvelt szakma a pincéré, a bolti eladóé, sokan mennek el a fővárosba, sőt a baktai iskolában egy plakátot is láttunk, amely katonai pályára invitálja a fiúkat. Sóvári Mihály igazgatóhelyettes, csakúgy, mint a felvételik esetében, az üzemekre, a kapcsolatok kialakulatlanságára hivatkozik. — Kétszázkét gazdaságot kerestünk meg, azt kutatva, hol óhajtanak a közeljövőben mezőgazdasági szakmunkásokat alkalmazni. Nem hittünk a szemünknek; mindössze 61 gazdaság méltatott bennünket válaszra, ebből húsz levél kérdéseinket áthúzva érkezett vissza. A gazdaságok azt mondják, nekünk kenyérkérdés a képzés, nem nekik. Hol vannak a gazdaságok? A másik két intézet véleménye hasonló; szerintük a gazdaságok nem tudják, vagy nem akarják megoldani a jobb kapcsolatok kialakítását. Én úgy éreztem, nem csak a gazdaságokon, az iskolákon is múlik ezeknek a kapcsolatoknak a kialakítása, vagy hiánya. Amennyire ugyanis a képzés előtt nem érdekeltek a kölcsönös együttműködésben, ugyanúgy nem képes az iskola később sem követni a már elhelyezkedett fiatalok sorsát, s azokból esetleges következtetéseket levonni. A tantervből, a képzés előírt és gyakorolt módjainak megvalósításából adódik a jelenlegi helyzet. Az iskolák a leendő mező- gazdasági szakmunkástanulók pályairányításában nem tudnak részt venni, az oktatás kezdetén a diákoknak semmi kapcsolatuk nincs a gyakorlati termeléssel. Az iskolát befejező tanulók sorsának követése esetleges, a képzés befejezésével az intézetek azonnal ugyanabba az elszeparált helyzetbe kerülnek, mint előtte. Marad tehát a három év, amelyről láttuk, hogy néhány hónapra zsugorodik. Idézzük fel azt a néhány mondatot, amely a három intézet munkáját ismerve, a legjellemzőbb. — Ha mi nem szerzünk magunknak tanulókat, egyszerűen megszűnne az intézet — hangzott el a berceli iskolában a pályairányításról, a kezdetekről. így tovább? Heml — Nem képesség, de még jártasság szintjén sem sajátítják el tanulóink a szakmai tudást — fogalmaztak a baktai intézetben a tanterv, az oktatás és a gyakorlati igények közötti ellentmondásról. — A gazdaságoknak egyelőre célszerűbb az olcsóbb betanított munkások alkalmazása, ha több, magasabb fokon képzett szakmunkásokat akarunk nevelni, akkor már az általánosban el kellene kezdeni a kapcsolatok felvételét az üzemekkel, s jobban el kell ismertetni a szakmunkások értékét, anyagilag és erkölcsileg is — hangzott a mátészalkaiak véleménye. így, külön-külön felvillantva egyedinek tűnnek a vélemények. Egybevetve azonban jeleznek valamit, ami már általánosítható. A mezőgazdasági szakmunkásképzés gondjai súlyosak, a megyében is azok, s már mindenképpen megértek arra, hogy megoldásukra sürgős döntések szülessenek. (Vége) Barak só Erzsébet Naponta tíz vagon búzát őrölnek a nyíregyházi új malomban. Képünk: a központi vezérlőteremben készült, a műszerek kezelője Dobos Sándor. (Elek Emil felv.)
