Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-12 / 265. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. november 12. Brezsnyev fogadta Walter Scheelt Fökormányzói „puccs” Világszerte meglepetést, sőt megütközést keltett az a bejelentés, hogy sir John Kerr, Ausztrália főkormányzója felmentette tisztségéből Gough Whitlamot, az ország eddigi kormányfőjét. Az indokolás körülbelül úgy hangzik, hogy mivel az ellenzéki konzervatívoknak hosszabb ideje sikerült rendre leszavaznia a munkáspárti kormány költség- vetési javaslatát, a helyzeten változtatni kellett, különben „megbénul az ausztrál törvényhozás munkája’-. Az igazság az, hogy az alsóházban, amely az angol mintájú államirányításban kétségtelenül a fontosabb képviseleti szerv, Whitlam pártja többségben volt. A felsőházban, a szenátusban viszont az ellenzéki toryk, vagyis konzervatívok voltak az urak — és ezt alaposan ki is használták. A toryk — ez nyílt titok — alig várták már a költségvetési javaslat beterjesztését. Eltökélt szándékuk volt, hogy ezt a fontos, az államigazgatás menetében nélkülözhetetlen dokumen-. tumot „megfúrják” — és ezzel lehetetlenné teszik a törvényhozási ülésszak — és a kormányzat — zavartalan munkáját. Ilyen obstrukciós politika azonban nem először fordul elő Ausztráliában — és természetesen más országokban sem. Ilyenkor azonban általában az történik, hogy nemcsak az alkotmány betűjének, hanem szellemének jegyében, az illetékesek igyekeznek a válságot „békés eszközökkel” meg— oldani. Az államfőt, az ausztrál esetben II. Erzsébet királynőt, képviselő főkormányzó csak akkor folyamodhat — vagyis ezúttal: folyamodhatott volna! -V- a végső lépéshez, a kormányfő szabályos leváltásához, ha valóban az állam érdekeit alapvetően veszélyeztető, rendkívüli helyzet forog fenn. Ilyesmiről szó sem volt. Kerr főkormányzó mégis megfosztotta hivatalától a nép által törvényesen megválasztott kormányfőt és Malcolm Fraser ellenzéki vezér személyében olyan párt képviselőjét juttatta bársonyszékbe, amely alulmaradt a választásokon! Nem csoda tehát, ha ezt a fejleményt nemcsak maga Whitlam és az egész ausztrál szakszervezéti mozgalom, hanem bel- és külföldi megfigyelők Ausztrá- ' lia történetében példátlanul kihívó döntésnek nevezik. Mivel Whitlam mind bel-, > mind külpolitikájában haladó gyakorlatot valósított meg, nem nehéz kitalálni, milyen erők állhatnak a különös főkormányzói határozat mögött. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára kedden Moszkvában fogadta Walter Scheelt, a Német Szövetségi Köztársaság elnökét. ★ Kedden a Kremlben Nyi- kolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke és Andrej Gromiko, szovjet külügyminiszter folytatta vélemény- cseréjét Walter Scheellel, az NSZK elnökével és Hans- Dietrich Genscher alkancel- lárral és külügyminiszterrel. Figyelmük középpontjában A hanoiak megelégedéssel és osztatlan örömmel fogadták az ország egyesítésének tervét. A nemzetgyűlés határozata nyomán máris megélénkült a politikai tevékenység. A lakosság olyan érdeklődéssel követi a fejleményeket, ahogyan csak a felszabadító harcok híreit kísérte. Rendkívüli ülést tartott a Vietnami Hazafias Front elnöksége és központi bizottsága is, hogy megvitassa az egyesítés tervét. A nemzet- gyűlés által elfogadott határozatot Xuan Thuy, a VDP KB titkára, a front elnökségének tagja ismertette. Az elnökség egyhangúan elfogad(Folytaiás az 1. oldalról) nyát. Az ország elnöke az MPLA elnöke. A köztársasági elnököt munkájában a forradalmi tanács segíti. Ez az MPLA Politikai Bizottságának és a FAPLA vezérkarának tagjaiból, valamint az MPLA Politikai Bizottsága által kijelölt néhány további személyből áll. A forradalmi tanács határozza meg az ország bel- és külpolitikai irányvonalát. A kormány miniszterelnökből, miniszterekből és államtitkárokból áll. A köztársaság közigazgatásilag tartományokra oszlik. Az Angolai Népi Köztársaság legfelsőbb szerve a népi gyűlés, amelynek tagjait később meghatározandó szabályok szerint választják meg. A politikai és a gazdasági irányvonal alapjait az MPLA Politikai Bizottsága dolgozza ki. A köztársaság elnöke egysze- mélyben betölti a FAPLA fő- parancsnokának tisztségét is. azok a kérdések álltak, amelyek az európai biztonsági és együttműködési értekezlet befejezése utáni időszakban a nemzetközi enyhülési folyamat továbbfejlődését képezik. Mindkét fél kifejezte azt a törekvését, hogy két- és sokoldalú alapon minden módon elősegíti az ebben az irányban teendő hatékony intézkedések megvalósítását. Walter Scheel meghívta Nyikolaj Podgornijt, hogy tegyen hivatalos látogatást az NSZK-ban. A meghívást köszönettel elfogadták, időpontját később rögzítik. n vietnami nép üdvözli az egyesítés tervét Angola független ta az egyesítési tervet és elhatározta a front 8. plenáris ülésének összehívását, amely meghatározza majd a front új helyzettel kapcsolatos tennivalóit. Hano:ba egymás után érkeznek a hírek a nemzetgyűlés határozatának fogadtatásáról. A Nhan Dan, a párt központi lapja, keddi számában jelenti, hogy a haipongi kikötő és a cementgyár munkásai, a Hai Duong-i Porcelángyár dolgozói, Hai Hung tartomány szövetkezeti parasztsága nagygyűléseken köszöntötték az ország egyesítésének tervét. Az Angolai Népi Köztársaság alkotmánya meghirdette az állam és az egyház szétválasztását, biztosítja a vallás- szabadságot. Az országban található természeti kincsek az állam tulajdonát képezik. Az állam biztosítja a gazdasági élet irányítását, a gazdaság- fejlesztés tervezését. A nemzetgazdaságilag szükséges ágazatokban a magántőke továbbra is kifejtheti tevékenységét. Az Angolai Népi Köztársaság nem lép be semmiféle katonai szövetségbe és nem engedélyezi, hogy területén idegen támaszpontokat létesítsenek. A köztársasági elnök és a kormány tagjai az új alkotmányra esküdtek fel. A portugál kormány nyilatkozata szerint Portugália a barátságon és az együttműködésen alapuló szoros kapcsolatokat kíván fenntartani Angolával. Kerekes Imre: vakáció története 22. Szóval, nem nálam a baj, hanem az anyám lett gyanús. Elkerülhető szépséghibák. Sajnos, mint tudják, ez a legjobb családban is előfordul. Ebben az összefüggésben figyelem a felnőttek világát, kár hogy nem tudok rajtuk eligazodni. Ami világos előttem, mindössze any- nyi, hogy az emberiség két nemből áll, és amilyenek a kilátások, egyhamar ezen nem is lehet változtatni. Még akkor se, ha történetesen a házasság intézménye már holnap megbukik, amely intézmény olyan zseniális, mint a világító kocsikerék, amellyel se utazni, se világítani nem lehet. Mondom, figyelem a világot, s amire eddig rájöttem: növekszik a sertésállomány. Nézem az öreget, zseboroszlán a szobában. Elmélázok a helyzeten, de gondolataim úgy haladnak, mint a vízitaxi a sivatagban. Végül is leesett nálam a húszfillér, pirossal aláhúzom, jó reggelt, mondom magamban, s már veszem is elő a konyakosüveget, töltök az öregnek, valamivel többet magamnak. Úgy várom a fogadtatást, mint aki henteskéssel megy látogatóba. A szeme se rebben, lehajtja a magáét. Üdvözlet a dolgozóknak, én se szeretek lemaradni. Persze, hogy megjelenik az anyám, mint mindig most is a legrosszabbkor, a szövege végzetes. Megfigyelésem szerint az öregem egyetlen dologban zseniális: hogyan lehet alulmaradni. Mit is tehetne mást, gitározik a nadrágtartóján. Ezzel is múlik az idő, bár lassan, mert mindenki hallgat, és már azt se tudni, ki miért haragszik. Bevallom, magam is megtorpantam, mint a rákbetegség elleni támadás. A mai napról nincs is más feljegyezni valóm. Épp elég ez, még sok is. Az anyám eldugja a konyakot, a néném bezárja magát a fürdőszobába. Belátom, ebben az összefüggésben annyit érnek erőfeszítéseim a családi béke helyreállítására, mint kedvezményes tüzelőakció a kánikulában. Holnap a Vidáék indulnak olaszba. Reggel én főzöm a kávét a családnak, mióta a néném is dolgozik. Kevés a szöveg, mindenki siet. Magukra kapják a szerelést, egyedül maradok otthon, enyém a világ. Arra gondolok, hogy felhívom az Edinát. Vele tulajdonképpen megvolnék, s most arra lennék kíváncsi, tudja-e, hogy mire való egy üres lakás? Hívjam, ne hívjam? Vívódom, mint vízitök a pusztaságban. Megszólal a telefon. Az Angéla. Még ez hiányzott! Hazajött Bejrút Váci utcája: a Hamra, ma harcok színhelye. (A szerző felvétele) Útvesztők Libanoni riportutam jegyzeteit rendezvén, megdöbben- ten rezzentem össze az egyik este a tévéhíradó láttán. Az utca, ahol nemrég még jártam, ahol fényképeztem, lángol. Félő volt, már akkoriban is, hogy a nyár eleji harcok újra fellángolnak. És most: nézem a képet, hinni sem akarom, amit őriz a papír, már rom. Szorongások közepette A bejrúti Rue Adonison kaptam szállást. A Vestales Hotel ott volt a Hamra közelében, amellett az utca mellett, amelyet Bejrút Váci utcájának neveznek jól bevált közhellyel. Innen csak egy lépés volt a világítótorony, pár száz méterre hullámzott a Földközi-tenger, nyíllövésnyires kezdődött a pálmák szegélyezte De Gaul- le-sétány. Délre modern szállodák a parton; a Galambsziklák barlangjai mellett ismerkedhettem a tengeri fürdőzés örömeivel. Ezekre a fix pontokra itt Bej rútban ugyancsak szükség van. Mert hiába próbálták meg tizenhárom évvel ezelőtt, hogy az utcáknak nevet és számot adjanak, aki célba akar érni, annak jó, ha egyet a jól ismert helyekből megjegyez tájékozódásul. Még a 'legvagányabb taxis (van belőlük pár ezer) is mindjárt ilyen biztos pont után tudakozódik. Elég pár óra ahhoz, hogy a libanoni fővárosban rájöjjön az ember: ilyen fogódzóra bizony nem csak utazáskor van szükség, jó lena mama fizetéséért, ilyenkor kap stexet az öreglány. Gyere, mondom neki, itthon várlak. Takarítok, mint az őrült. Nyitom az ablakot, szellőztetek, minden. Időm van, de nem érek rá. Rohangálok a lakásban, igazítom a függönyt, így áll jobban, vagy úgy, poros ez az asztal is, az öre'g hiába beszél, itt senki nem takarít rendesen. Én se. Csengetnek, már itt is az Angéla, kezében egy doboz konyakosmeggy. Mindenesetre ez mond valamit a jelleméről, bár ezt illetően összefüggéseim kétségtelenül még kissé hézagosak. Üli le, mondom, s ahogy leül, rettentően hasonlít az anyjára. Szóval, ülünk, mintha mindig így ültünk volna, ebben a jelrendszerben. Megy a szöveg arról, miéjrt van az, hogy az ember nem szeret hazajárni. Viselkedésem természetesen olyan, mint egy antialkoholista csaposé, közben keresem nála az ellenállás határát. Csak azt tudnám, mitől idegesek a nők. Ügy őrzik magukat, mint egymást a börtönőrök. Délne ilyen a politikai ismerkedéskor is. A felismerés akkor válik szükségessé, amikor az ember kezdi terhesnek érezni, hogy minden utcasarkon homokzsákbarikádok állják útját, s legbékésebbnek érzett pillanatában is szoronga- tóan szól bele a csőre töltött géppuskával száguldó páncélautók sora. Bizonytalanul Amikor este — teljesen békés kivilágítás volt, keleti meseszerűséggel — a sofőr a repülőtérről bevitt a városba, már jelezte: — Óvatosan, uram, ha nem kell, éjjel ne menjen ki! Isten tudja, mi történhet. A reggeli újságok (arab nyelvűek és franciák) alátámasztották szavait. „Lövöldözés. Merénylet az amerikai egyetem campusán”. Nem szívderítő, még akkor sem, ha az ember néha semmit sem érez ebből. A Zeitu- ni negyedben az üzleti élet látszólag háborítatlan, az Asrafie környékén, ahol az arisztokrácia él, elképesztő a fennhéjázó jómód. És már-már bűnös módon vonja el mindenről a figyelmet a tenger, a csodás zöld víz, fölötte a valószínűtlen kék éggel, hátán a megszámlálhatatlan hajóval. Hej, azok a régi föníciaiak tudták, hol kell a város alapjait lerakni! De induljunk, szokatlan módon gyalog, vagy éppen a döcögő, ósdi autóbusszal, amelyen csak a szegények kelnek útra. A Csarcsabuk környékén vizipipát szívnak az örmények, férfiak ülnek a házak előtt. A kis Bejrút folyó mentén, ahol már nyoma sincs a tenger menti nagyvárosi hangulatnak, felután indul vissza. Ott leszel az állomáson, mondja, döntésem az, hogy feleségül veszel. Az ajánlat kétségtelenül szerény és tisztességes, mondom neki, de előbb mégis meg kellene hallgatnom a szakértőket. Négy tízkor indul a vonat, már fél négykor ott vagyok az állomáson. Vonulunk a peronon, mint élő szépségei a tájnak. Az Edina már eszembe se jutott, az öreg pedig frankón díjazza majd, hogy milyen rendet csináltam a lakásban. Délután korán nyitom a klubot, a Vida és a Kelemen indulnak olaszba. Ez ma már nem ügy, csak izgalom, mondom nekik, ott kinn vigyázzatok a szépérzékre, nézzetek körül, nehogy sétáló utcában üssön el egy kamion, nem kell szenvedélyesen bírálni a pápát, ha benéztek a Vatikánba. Kézcsókom az olasz lányoknak. Lapot, levelet portó nélkül ne küldjétek, adjátok át részvétem az olasz államnak, hogy már ilyen turistákat is importál. Madárfütty az egész, mire felsóhajtanánk, feltűnnek a romok, a lövöldözések nyomai. Éppúgy, mint a Rue d’Alger táján, ahol elég sűrűn állnak őrt csípőre támasztott automata fegyverekkel katonák. Magányos cédrus alatt Jólesnék leülni, hiszen fárasztó a melegben róni a sokféle poros utakat. És még fárasztóbb, rendezni az első élményeket. A lóversenytér környékén találok egy hatalmas fenyőparkot. Egyike a kevés zöldterületnek a fővárosban. És itt még egy cédrus is akad, egy a kevés közül, talán éppen az az egyetlen, amely az utazási irodák plakátjain díszeleg. Leülök. A kerítés mellett tiszti szolgák vezetik a hátaslovakat, arrébb az úrlovasok legényei viszik istállóba a habos arabs paripákat. Jég közé rakott ananászt kínál egy fiú. Legyek dongják körül. De jólesik, hiszen egyre melegebb van. A városból kifelé tartó busz megállójánál tolonganak a menekülttáborba sie- tők. Kockás kufit viselnek, mint Arafat. Mellettem a pádon sárga kőből készült mohamedán olvasót perget egy rossz szemű öreg. És az Omar Beyhum úton egymást érőn robog a végeláthatatlan autósor. Jó árnyékot adott a cédrus. De nem ábrándozhatok itt tovább. Minden látszólagos nyugalom ellenére is érezni a feszültséget. És ilyenkor hajtja az embert a tudni akarás, még akkor is, ha minduntalan figyelmeztetik: a csend csak látszat. Minden percben eldördülhetnek a fegyverek. Bürget Lajos mert a búcsú, mégis búcsú, már itt sincsenek. Szóval már a búcsú se fáj, s ahogy jobban körülnézek, sehol egy felhő. Na, ezt jól megcsináltuk. Ezek szerint a művelt társadalmat a mai időkben már semmi sem védi, csak az atomernyő. Szóval nagy a nyomás, mégis az a helyzet, hogy ebben a forróságban a vízművek se győzi, az esti órákban kiszárad a csap. Otthon még szóda sincs, mert a néném ha kap is patront, elfelejti berakni a frigóba. Az öreggel, meg anyámmal holnap indul a Balatonra, már semmi nem érdekli. Azon jár az esze, hátha már ott várja valahol leendő férje, akit még nem is ismer. írok egy cédulát, az ágyába teszem, viselkedj rendesen. Éjszaka ráfekszik, ezen hál majd, reggel gyűrve megtalálja. De az igazság gyűrötten is igazság. (Folytatjuk) Munkatársunk libanoni helyzetjelentése (1.)
