Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-01 / 257. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG \ 1975. november 1. Együtt — Losonczi Pál MUNKATÁRSUNK IRAKBAN (9.) újabb területeken A KÜLKERESKEDELEM, a nemzetközi munka- megosztásban való részvétel, népgazdasági és vállalati szinten egyaránt szerves része az újratermelésnek. A nemzetközi gazdasági együttműködésnek ez a szerepe hatványozott mértékben érvényesül a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatokban. Következik ez abból is, hogy a Szovjetunió első szá­mú külgazdasági partnerünk; részesedése nemzetközi árucsere-forgalmunkban meghaladja a 30 százalékot. Ám ennél is fontosabb az a tény, hogy a magyar—szov­jet gazdasági együttműködés az újratermelési folyamat, a gazdaságfejlesztés kulcsfontosságú pontjaihoz, terüle­teihez kapcsolódik. Ennek legfrissebb dokumentuma az a tizenhárom együttműködési megállapodás, amelyet a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormánybizottság szerdán befejeződött ülésszakán írtak alá. Az új megállapodások közül kettő a magyar nép­gazdaság energetikai ellátását érinti, újabb területekre terjesztik ki a két ország ilyen jellegű együttműködé­sét. A Szovjetunió — miként mindeddig — az új terv­időszakban is évről évre növekvő kőolaj-, földgáz- és villamosenergia-szállításokkal járul hozzá hazánk ener­giaellátásához, ám egyidejűleg az energiatermelés itt­honi lehetőségeit is nagyobb mértékben hasznosítjuk. Ennek természetesen műszaki-technikai feltételei is vannak. Nos, az említett két kormányközi megállapo­dás a dunántúli jelentős barnaszénvagyon kitermelésé­nek és a barnaszénre építendő nagy teljesítményű erő­mű gépi-technikai berendezéseit biztosítja. A MEGÁLLAPODÁSOK TÖBBSÉGE gyártásszako­sítási és kooperációs egyezmény; ezek — a gépipar ex­portját alapozzák meg az V. ötéves terv időszakára. A magyar gépipar termékeinek nagyobb részét külföldön értékesíti, és első számú piaca a Szovjetunió. A dolgo­zók majd egyharmadát — csaknem 400 000 embert — foglalkoztató gépipar boldogulása, fejlődésé mindenek­előtt attól függ, milyen mértékben képes növelni kivi­telét. A kormányközi bizottság moszkvai ülésszakán aláírt gyártásszakosítási és kooperációs megállapodások a gépipar számos ágazata számára tágították ki az el­következendő esztendőkre a fejlesztés és a kivitel lehe­tőségét. A híradástechnikai ipar például öt év alatt 300 millió rubel értékben szállít zömmel szakosított termé­keket, automata távbeszélő központokat, átviteltechni­kai, mikrohullámú és ultrarövidhullámú berendezéseket és komplett rendszeréket. A megállapodások nemcsak a híradástechnikát érintik, hanem a gépipar egyéb fontos ágazatait és leg­nagyobb vállalatait is. Hatásukra növekszik a Szovjet­unióba irányuló export, meggyorsul a nagyvállalatok termékszerkezetének átalakítása és — a szovjet gép­szállítások révén — technológiai rekonstrukciójuk is. A magyar—szovjet gazdasági együttműködés fő­szereplője kétségkívül a két ország ipara, de már hosz- szabb ideje érzékelhető, hogy a tervszerű együttműkö­désben az egyéb ágazatok szerepe is erősödik. Ebben az összefüggésben kell utalnunk a két ország kormányfői­nek elmúlt heti eszmecseréjét követően aláírt — kerté­szeti termékek szállítására vonatkozó — egyezményre, amely 1990-ig biztosít piacot a friss és tartósított zöld­ségeknek, gyümölcsöknek és a magyar boroknak. Éppen ennek érdekében bontakoztat ki a szerdán aláírt új megállapodások egyike együttműködést a vetőmagvak és a szaporító anyagok termesztésében és kutatásában. A TIZENHÁROM ÜJ EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEG­ÁLLAPODÁS tehát egyrészt a magyar—szovjet gazda­sági kapcsolatokat fejleszti — újabb területekre ter­jesztvén ki a gyártásszakosítást és a termelési kooperá­ciót —, másrészt nagyban hozzájárul külgazdasági ter­veink jó megalapozásához. G. I. (Folytatás az 1. oldalról) A Magyar Népköztársaság I Elnöki Tanácsának elnöke kö­szönetét fejezte ki a Szomáli Demokratikus Köztársaság legfelsőbb forradalmi tanácsa elnökének, a tanács tagjainak és a szomáli népnek azért a meleg, baráti fogadtatásértés vendégszeretetért, amelynek ezernyi jelét tapasztalta Szo­máliái tartózkodása során. Losonczi Pál magyarországi hivatalos baráti látogatásra hívta meg Sziad Barre vezér­őrnagyot, aki a meghívást el­fogadta. E látogatás mindkét fél számára megfelelő idő­pontját diplomáciai úton fog­ják meghatározni — fejező­dik be a közlemény. ★ A magyar államfő különgé- pe a kora reggeli órákban ér­kezett Adenbe, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság fő­városába. A repülőtéren Lo- •; sonczi Pált Szalern Ali Rubia, az elnöki tanács elnöke és az ország más vezető személyisé­gei fogadták. Befejeződtek í a magyar—svéd külügyminiszteri tárgyalások Pénteken délután Buda- i pesten — a Külügyminiszté­I riumban tartott megbeszélé­sekkel — befejeződtek a Pú­ja Frigyes és Sven Andersson vezetésével megtartott ma­gyar—svéd külügyminiszteri hivatalos tárgyalások, ame­lyeken a kétoldalú kapcsola­tokról és nemzetközi kérdé­sekről volt szó. A tárgyaló csoportok tagja volt magyar részről Nagy János külügy­miniszter-helyettes, Lőrincz Nagy János, a Magyar Nép- köztársaság stockholmi nagy­követe, Forgács Egon, a Kül­ügyminisztérium főosztályve­zetője és Wéber László, a Külügyminisztérium skandi­náv referense, svéd részről Lei/ Lefland, a külügymi­nisztérium politikai főigaz­gatója, Gustaf Bonde, a Svéd Királyság budapesti nagykö­vete, Lars Bergquist külügy- minisztériumi főosztályveze­tő, Hans Dahlgren és Karl- Erik Norman külügyminisz- tériumi első titkár és Kersti Sjödén külügyminisztériumi titkár. Az iraki forradalom alkal­mából rendezett ünnepségek idején számos fogadáson volt lehetőségem találkozni az ország politikai és gazdasági vezetőivel. Az Arab Baath Szocialista Párt iraki nem­zeti bizottsága, a tájékozta­tási minisztérium, az ünnep­ségek szervezőbizottsága lá­tott vendégül. Kerti eszmecserék A pincérek hűsítőt szolgál­nak fel, az asztalokon keleti gyümölcsök hegyei, perzsa édességek. Színes lámpák te­szik meghitté a légkört. Mégsem a gondtalan terefe- re, hanem a politika itt a fő téma. Lassan kibontakozik az Arab Baath Szocialista Párt nagy törekvése az egységesí­tésért és minduntalan vissza­tér a vita Szíriával. Igaz, a fogalmazások visszafogottab­bak, mint régen, de így is érezhető: Irakban a Közel- Kelet problémáinak radiká­lis megoldása mellett van­nak. Ezt mondják az itt élő, szélsőséges palesztinok is. Irak, amely kétségtelenül a haladás és a következetes antiimperialista vonal képvi­selője — így a politikusok —, arra számít, hogy belső si­kerei révén mind nagyobb súlyt szerez az arab világ­ban. Kritikus hangok hallat­szanak minden kompromisz- szumról, ugyanakkor rugal­mas megoldásokról beszél­nek, amikor a műszaki és gazdasági fejlesztés módoza­tairól van szó. A legponto­sabban a Baath-politikusok fogalmaznak, akik a szocia­lista országokkal való szoro­sabb együttműködést, mint hosszú távú programot, sür­getik. Százmilliók A hűvösnek számító estén szinte elhódítja az embert, amit hall, számokban elbe­szélve. „Százmillió dinár a tengeri kikötőre.” „A mező- gazdasági reform mostani szakaszára 83 milliót fordí­tunk.” „Kirkukban 2 millió dináros lakásépítést kezdünk a munkásoknak.” „A babiloni körzetben az öntözés fejlesz­tése 4 millió dinárba kerül.” összeadni és követni is szin­te lehetetlen a számokat, hi­szen egészségügy, kultúra, olaj, gyárak és üzemek neve és építkezése itt állandó be­szédtéma. És ami a legérde­kesebb: mindenki tudja, is­meri az adatokat. „Aktívan politizál ma egész Irak — fejtegeti egy államtitkár —, a fejlődés közügy.” Pár lépéssel arréb viszont már arrpl folyik a heves be­széd — keleti hangossággal és szenvedéllyel —, hogy nincs munkaerő. „Hirdettünk valamennyi nagy nyugati új­ságban, hívjuk haza az ott dolgozó arab munkásokat, le­gyenek bármely országból valók. Adunk lakást, autót, fizetést. Munkásra, szakem­berre égető szükségünk van. Ott embertelen körülmények között élnek, itt az arab nemzetbe térnek haza.” Népképviselet ? Még ha udvariatlannak tetszik is, meg kell kockáz­tatni a kérdést: vajon sze­repel-e a napirenden a par­lament megválasztása, a szé­lesebb népképviselet kialakí­tása? — Erre eddig nem volt idő — hangzik a felelet, és jön­nek az érvek: az államosítás, kurdkérdés, nagyarányú fej­lesztési tervek, katonai rész­vétel az Izrael elleni hábo­rúban, a központi akarat ha­tékonyabb érvényesítése. „Majd erre is sor kerül” — mondják, időpont és terv vi­szont még nincs. Egyelőre Irakban az elnök és a forra­dalmi tanács kezében össz­pontosul a hatalom. — A békés dicső forrada­lom hét évvel ezelőtt megmu­tatta, hogy a nép egyetért velünk — összegez egy úr a tájékoztatási minisztérium­ból. — Aktivitását élvezzük, hasznosítjuk. — A pártok, így az iraki kommunisták is, segítik a kedvező politikai fejlődést. A beszélgetések el­lenére úgy éreztem, hogy mind többen látják annak szükségességét, hogy a hala­dó politikai erők szélesebb alapokra helyezett demokra­tizmussal tarthassák a helyes mederben, a fejlődést. Mert az is tény, hogy Irak­ban kialakult egy gyorsan meggazdagodott réteg, erős a burzsoázia, és a nagy tech­nikai nyitás teret enged a tő­kés világ gazdasági erőinek is. Irak szerepe, eszmei és gazdasági hatása az arab vi­lágban kétségtelenül igen nagy. Tekintélyének növelé­séhez azonban az is kell, hogy a szocialista fejlődés céljai­hoz az eszközei is társulja­nak. Sok színből áll össze Irak mai politikája, amely meghatározó lehet a Közel- Kelet térségében. Bürget Lajos Kerekes Imre: vakáció iötiéncie 19. Itt a szorítóban, ebben a kis parkban, ahol élünk, az egészből frankón semmi, ezek a régi emeletes viskók ügy állnak itt, mint tiszte­iéi-' méltó tévedések a XX. szár.'’ban. Éppen harangoz­ni1’ j a nem tévedek dél van. A t -szóktól alig hallani a harr*-got. A motorzúgás má­tól- 'p mindent befal. Nem szc •..■délyem a bírálat, de ez. r kis park lassan annyit é" itt az öreg házak között, n:r t fényorgona a napsü- tV-n. Szóval, olyan ez itt, rL.i egy szuperbörtön. Nin- :k rácsai, mégse tudunk i ... i szabadulni. Mi fiata- ' ít születtünk, az öregek öregszenek. Lehet, hogy * rdina lesz a feleségem? A Lakinger vár a padnál, türelmetlen, most már fel is áll, úgy sétál ott, mint pro­fesszor a tanműhelyben. In­tek neki, menjen a fenébe. Nem akarom látni az írá­sát. Egyre rondábban ír, ami csak arra jó, hogy már a helyesírási hibákat se le­het észrevenni. Minek erről vitázni? Egyébként is mene­külök a harmadik világhá­borútól. A bokrok úgy ki- lombosodtak, hogy most már olyan a formájuk, mint­ha öreg harangok ülnének egy lócán. Ilyen itt egy dél­előtt suli nélkül. Szomorú ez, meg nem is. A Bánickiék átlépik a határt, ha van eszük. Az Edináról semmi hír, pedig úgy döntöttem, ha ő lesz a feleségem, megaján­dékozom egy fiúgyermekkel. S mi lesz, ha mégis lány lesz? Mondhatnak bármit, sehogy se lehet kiszámítani ezt a világot. Egy hét se telt el, és már levél várt otthon a Bánic- kiéktől. Ahogy olvasom, gondolatgazdagsága tükrö­ződik az arcomon. Rámra­gadt a levélből. „Láb-kartö- rése nincs senkinek. Az idő jó. A helyszínen felkutat­tuk a tengert, olyan nagy, hogy minden parton épült lakás ablakából látszik. Mindenkit üdvözlünk”. — Csak a lényeget idéztem. Az időjárás ma világszín­vonalon termel, ontja a ta­vaszt, ilyenkor általam min­denkinek jó információi vannak a képességeiről. Az Edina is megkerült. Most már aztán nincs mese, irány a Hűvösvölgy, az a háztáji dzsungel, amit időnként meglátogatnak a férfi expe­díció tagjai, mert az a véle­ményük, lehet egy nővel több. Ismerem én ezt a vilá­got. Ahogy megérkezünk a zöldbe, egy tiszteletkört ro­hanunk a fák között, hem- pergünk a fűben. A Lakin­ger úgy ül egy fa tövében, mintha azt a kérdést tanul­mányozná, tömegsport lesz-e a rókavadászat? Ennél sok­kal izgatóbb, hogy a réten már megy a foci. Edinának szavamat adtam, hogy nem mozdulok mellőle, pedig iz­gat. Forró lesz a talpam, ha körülöttem pattog a bőr. Szentségtelen az adott szó, az ember a törvényt is fel­rúgja, azért csinálják, a lasz­tit még inkább. Az Edina csúnyán rámnéz. Hisztis, mert látja rajtam, hogy sze­retnék beszállni. Akad még néhány feszültség ebben a társadalomban. XJgy állok ott, mint aki mentőautón érkezik a feketepiacra. Az­tán hirtelen minden rend­bejön, nevetünk, még a fej­fájás is elpárolog. Heve­rünk a félhomályban, a ke­zem rajta. Vannak már ötle­teim is, hogy miképpen le­hetne még kellemesebbé ten­ni ezt a évszakot. De ez csak annyit ér, mint a dramatur­giai elmélkedés egy vezér­cikkben. Persze ezért nincs nagy baj, mert egyre jobban jön az este, és régi igazság, hogy estére minden rendbe­jön. Mert az este, kérem, szerény véleményem szerint, az élet sója. Este nélkül a házasság már régen megbu­kott intézmény. Minden hi­ába, a sötétség az életben nélkülözhetetlen. öreg este lett, mire haza­rakjuk a lányokat. A tagdí­jakból volt annyi pénz ná­lam, hogy mindenki ivott egy pohár sört a klubtagok egészségére. Úgy általában tűrhető volt ez a kiruccanás, csak hát ugye megszomjaz­tunk, elfogyott a cigarettánk, gyufánk, miegymás. Szóval eléggé csapzott az egész tár­saság. Hiába mondom, hogy most aztán már tünés haza, fáradt emberekkel nehéz szót érteni. Ha pontosan fogal­mazhatnék, amit most ma­gamról gondolok, mindössze annyi: itt most kiderült, hogyan lesz az ember alkal­matlan. Milyen könnyen megy és, számos esetben olyan világos ez, mint egy gyertyagyár neonreklámja. Magam is annyira elfárad­tam, hogy saját meglepeté­semre kézcsókkal búcsú­zom az Edinától. Szóhoz sem jut. Eljött a nap, a Mandel is utazik. A reptérre kijött a Weisz, a Táltos, a Kelemen, a Kun Vili. Előkelő társa­ság. Valamiféle halandzsa­nyelven társalognak. Aki nem ismeri a nyelvet, már pedig ki nem tud itt arabul, azt hinné róluk, hogy most érkeztek Mekkából. Hagy­juk ezeket a keleti meséket. Az ember ezzel születik és még felnőtt korában is ezt hallgassa? A Mandel termé­szetesen szivarozik, duzzad egy fotelben, és olyan sűrű füstöt fúj, mintha két gyár­kéménnyel kooperálna. Va­lami Ki mit nem tudom nyerte ezt az utat, három hosszal verve a mezőnyt. Nem csodálom, hogy egyre veszélyesebb a légiút, ha ilyen pofákat is elvisznek. Címnek adhatnám, gondola­tok a kifutópálya fölötti ter- raszon. Közben mi termé­szetesen jó tanácsokkal lát­juk el a légiúton szerezhető tengeri betegség esetére. Éppen jókor, mert már hívják az útlevélvizsgálathoz, s míg várunk a beszállásra; megtárgyalunk néhány kö­zeli témát, az esti progra­mot, az eltévedt filozófiai nézeteket, és egy afrikai földrengés tanulságait. Sze­rintem mélyponton a törté­nelem, a zseniális látomás tőlem, innen már Csak egy ugrás a nagy klasszikus éj­szakába, ahol már semmire nem tudunk válaszolni. Leg­alább is a Mandel erre gon­dolhat, amikor nézik a cso­magját, érdeklődnek nála, kinek szállítja azt a tíz do­boz szivart. A menyasszo­nyomnak, aki foglalkozására nézve madársétáltató az ál­latkertben. Drága beruhá­zás, dehát ez van, ha az em­ber egyszer elutazik a ma­dárszakmában dolgozó menyasszonyához. A vámo­sok rögtön látják, kivel van dolguk, tisztelegnek, az uta­sokat a géphez szállítják. (Folytatjuk) Fejlődés — gondokkal Régi perzsa kapu ívét mintázza az Ismeretlen katona bagdadi emlékműve.

Next

/
Thumbnails
Contents