Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-05 / 260. szám

Losonczi Pál hazaérkezett Szomáliái és éél-jemeei látogatásáról Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke kedd délután hazaérkezett a Szomáli De­mokratikus Köztársaságban és a Jemeni Népi Demokra­tikus Köztársaságban tett hi­vatalos baráti látogatásáról. Vele együtt érkeztek meg kíséretének tagjai: dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élel­mezésügyi államtitkár, Garai Róbert külügyminiszter-he­lyettes, Török István külke­reskedelmi miniszterhelyet­tes, Lakatos Ernő, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hi­vatalának elnökhelyettese, Nagy Miklós, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének el­nökhelyettese és Kiss Sándor vezérőrnagy, a Magyar Nép­hadsereg vezérkari főnöké­nek helyettese. Losonczi Pál és kísérete fogadására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Púja Frigyes külügyminiszter, dr. Romány Pál, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, dr. Simon Pál nehézipari mi­niszter, Kárpáti Márta, dr. Ortutay Gyula és Vass Ist­vánná az Elnöki Tanács tag­jai. A megérkezés után Lo­sonczi Pál a repülőtéren saj­tónyilatkozatot adott. Tovább gazdagodnak a magyar—szovjet kultnrális kapcsolatok Kedden a Parlamentben ünnepélyes aktussal, jegyző­könyv-aláírással fejeződött be a magyar—szovjet kultu­rális együttműködési bizott­ság ülése. A két tárgya­ló delegáció vezetője, Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se és P. N. Gyemicsev, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának póttagja, a Szovjetunió kulturális minisztere látta el kézjegyével a Magyar Nép- köztársaság és a Szovjetunió kulturális, művészeti és tudo­mányos kapcsolatait az elkö­vetkező öt évre rögzítő do­kumentumot, amely körvona­lazza az együttműködést e területeken, számos részlet- kérdésben pedig konkrét megoldást is tartalmaz. A most elfogadott jegyző­könyvből kitűnik, hogy az 1976-tól 1980-ig terjedő idő­szakban nagy figyelmet for­dítanak a tudományos és ideológiai kooperációra. A közoktatáson felsőoktatás te­rén új módszerek bevezetését tervezik, és sort kerítenek majd a nevelési módszerek tapasztalatcseréjére, kölcsö­nösen tovább mélyítik az orosz nyelvoktatás terén ki­bontakozott együttműködést. A figyelem előterében áll a közművelődéssel összefüg­gő közös munka fejlesztése, különös tekintettel a kultú­rának a szocilista nevelésben betöltött szerepére. Rögzítet­ték a művészeti területeken az alkotó kapcsolatokra vo­natkozó tennivalókat, s kü­lönös figyelmet fordítanak az együttműködő egyetemek, fő­iskolák, s az általánosságban az intézmények együttes te­vékenységére. Nagy jelentő­séget tulajdonítottak a fiatal szakemberek, tudományos munkások, oktatók, alkotók személyes kapcsolatainak fej­lesztésére is. A magyar—szovjet kor­mányközi kulturális együtt­működési bizottság szívélyes, elvtársi légkörben lezajlott üléséről közleményt hoztak nyilvánosságra. Átadták a kisvárdai új kórházat Dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter mondott avatóbeszédet Az egészségügyi miniszter elvágja az avatást jelképező szalagot. (Elek Emil felvétele) Kedden délelőtt, pontban 11 órakor vágta át az új kis­várdai kórház főbejáratánál a nemzetiszín szalagot dr. Schultheisz Emil, egészség- ügyi miniszter. Ezzel az ak­tussal vette kezdetét az ün­nepélyes avatás, melynek keretében átadták a 200 mil­lió forintos beruházást. A nagy tanácsteremben kórusmuzsika és kamaraze­ne fogadta a belépőket, az egészségügyi minisztert, dr. Pénzes Jánost, a megyei ta­nács elnökét, Ekler Györgyöt, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Szabolcs-Szatmár megyei titkárát, valamint az ünnepségen részt vevő poli­tikai, társadalmi szervezeten vezetőit, a társkórházak kép­viselőit, a kórház építésében részt vett munkásokat, mű­szakiakat. Szabó Ferenc, a Kisvárdai Városi Tanács el­nöke nyitotta meg az ünnep­séget, méltatta a létesítmény jelentőségét, és hangsúlyozta, hogy a kórház idő előtti el­készülte csak úgy volt lehet­séges, hogy mindenki, aki érdekelt volt a munkában, a megkötött szocialista együtt­működési szerződés szelle­mében legjobb tudását nyúj­totta. Ezt követően Márki János, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója tett jelentést. Is­mertette a részvevőkkel a kórház legfontosabb adatait, a munka lefolyását, és kü­lönös hangsúlyt adott annak a példátlan együttműködés­nek, amely a generálkivite­lező és alvállalkozók között egész idő alatt a munka ser­kentője volt. Ezután mondta el beszédét dr. Schultheisz Emil egészség- ügyi miniszter. Emlékezte­tett arra, hogy Szabolcs me­gye már nem egy híres or­vost adott a magyar gyógyá­szatnak, ami mutatja, hogy az orvoslás, jó szelleme etáj egyik jellemzője. Amint aző munkájuk, majd az ő nyom­dokaikon haladó orvosok munkája nemcsak helyi je­lentőségű, hanem mint az or­szág egészségügyének jelen­tős része, így a mostani kór­házavatás sem egyszerűen egy város vagy megye ügye. — Országos esemény ez, hiszen a kisvárdai kórház megépülése szerves része egészségpolitikánknak. De más is országos figyelemre méltatja ezt a létesítményt — folytatta. Az az együtt- munkálkodás, amely az épí­tés során megmutatkozott. Úgy hiszem, hogy ezt bíz­vást követésre ajánlhatjuk mindenütt, ahol kórházat építenek, vagy építeni fog­nak. Ebből ugyanis nemcsak a munkához értés tűnik ki, hanem egy nagyfokú felelős­ség, és az építők szeretete művük iránt. — A kisvárdai kórház épí­tése bizonyítja — mondta dr. Schultheisz Emil —, hogy egy beruházás miként válik poli­tikai üggyé. Egészség politi­kánk, miként azt a párt XI. kongresszusa is megfogal­mazta, része az általános életszínvonal-politikának, így egy-egy ilyen létesítmény időbeni elkészülte magas rangot és nagy jelentőséget kap. Önök Itt Szabolcsban — folytatta — olyan, nagy or­vosegyéniséggel büszkélked­hetnek, mint Korányi Fri­gyes. Úgy gondolom, nem le­het szebb példa az itteni or­vosok előtt sem, mint az övé. Felemelő és nehéz az önök munkája, de ha az ő hivatás- tudatát magukévá teszik, ak­kor száműzhetik a „nehéz", a „fárasztó” szavakat, mert a felemelő hivatástudat kóny- nyíti meg munkájukat. A miniszter ezt követően a minisztérium nevében mondott köszönetét a kórház építésében résztvevőknek, majd hat főnek az Egész­ségügy kiváló dolgozója ki­tüntetést, valamint miniszte­ri dicséreteket nyújtott át. Az Egészségügy kiváló dol­gozója címet és kitüntetést kapta: dr. Fekete Imre Kór­házigazgató, dr. Kondrai Ge­ro főorvos, Szabó Ferencné főnővér, Szilvái János gazda­sági igazgató, Drobni József, a beruházási vállalat mérnö­ke, Babos László, a SZÁÉV építésvezetője. ★ A kórháziak nevében dr. Fekete Imre igazgató vette át a létesítményt, hangsú­lyozva, hogy a jelen öröme idején mindenkinek azon kell gondolkodnia, hogy az intézmény akkor kap majd igazi rangot, ha mindenki olyan munkát végez, amely él a lehetőségekkel, és a szép külsőt tartalommal te­líti. Az avatóünnepség részve­vői ezután megtekintették az épületet, az egyes osztályo­kat, műtőket, berendezéseket. A megye legkorszerűbb egészségügyi intézményének megnyitása az avatóókirat aláírásával ért véget. Teljesítette negyedik ötéves tervét a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat Veteránok köszöntése A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 58. évfor­dulójának előestéjén benső­séges ünnepségen látta ven­dégül a nyíregyházi városi pártbizottság a város vete­ránjait. Az immár hagyomá­nyos baráti találkozón a vendéglátókon és az idős kommunistákon kívül ott volt Gulácsi Sándor, az MSZMP megyei Bizottságá­nak titkára, Alexa László, a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának vezető titkára és dr. P. Szabó Gyula, a me­gyei tanács elnökhelyettese. A forradalmi harcok kitün­tetett veteránjait Varga Gyu­la, a városi pártbizottság el­ső titkára köszöntötte. Be­szédében méltatta a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom világtörténelmi jelentő­ségét, szólt azokról a törté­nelmi változásokról, amelye­ket az októberi forradalom országának felszabadító har­cai tettek lehetővé. Beszélt arról a küzdelemről, amelyet az ünnepség veterán részt­vevői vívtak 1917-ben, 1919- ben, majd a munkanélküli­ség, az illegalitás éveiben, s köszönetét mondott azért a segítségért, amelyet hazánk felszabadulása óta gazdag élettapasztalatukkal adtak a város kommunistáinak. Az ünnepség résztvevői egyperces néma felállással adóztak az idén elhunyt 76 éves Danku Miklós és a 77 éves Haja Ferenc veteránok emlékének. A megyei pártbizottság ne­vében Gulácsi Sándor kö­szöntötte az idős kommunis­tákat. Műsort a városmajori párt- és művelődési ház ci- terazenekara adott. Kedden koszorúzásokat rendeztek megyénkben az 1956-os ellenforradalom ha­tárőr hősi halottainak em­léktábláinál, sírjainál. Ko­szorúzás volt Nyírbátorban Matuzsa György határőr szá­Két és fél hónappal a ha­táridő előtt befejezte negye­dik ötéves tervét a Nyíregy­házi Közúti Építő Vállalat. Az öt évre előirányzott 1180 millió forint értékű terme­lési tervét 1220 millió fo­rintra teljesítette. A terv­ciklusban 461 km hosszú­ságban épített szilárd bur­kolatú új utat, és 261 km- nyi utat korszerűsített, asz­faltozott. Többek között a 4-es számú országos főkóz­zados emlékművénél, Vitkán Matuzsa György emléktáb­lájánál, Záhonyban Egervári László alhadnagy emlékmű­vénél, Kispaládon Vági Jó­zsef határőr százados emlék­táblájánál, Ura községben lekedési út Téglás—Nyír­egyháza közötti szakaszán 14 kilométeren épített új nyomvonalat, elvégezte egy közúti felüljáró földmun­káit és aszfaltozását. A Má­tészalka—Tiszabecs közötti út Fehérgyarmat országha­tár közötti szakaszán 30 ki­lométeren eszközölt kor­szerűsítést, új nyomvonal- építést. A vállalat több mint 100 millió forint értékű Asztalos János alezredes emlékművénél. A megemlé­kezés és kegyelet virágait a határőrség képviselői, KISZ- fiatalok és úttörők helyez­ték el. munkával segítette az 1970. évi szamosközi árvíz után a közutak helyreállítását, új­jáépítését. Különösen a kisebb közsé­gek és tanyai települések la­kói érezték kedvező hatá­sát annak, hogy 102 kilo­méter hosszú új bekötő út építésével 28.települést kap­csolhattak be a közúti vér­keringésbe, s ezáltal az autó­buszhálózatba. öt év alatt 85 mezőgazdasági nagyüzemben összesen 202 kilométer új utat létesített. A vállalat a Tisza felső szakaszán kavicskitermelő helyet létesített, ezáltal csök­kentette a szállítási költsé­geket. Ezen felül mintegy 55 000 vasúti vagont is meg­takarított azzal, hogy nem kellett megyén kívülről szál­lítani ezt az anyagot a vas­úton. Koszorúzás határőrök sírjainál I XXXII. ÉVFOLYAM. 260. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1975. november 5, szerda |

Next

/
Thumbnails
Contents