Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-29 / 280. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. november 29. Magyar vezetők üdvözlő távirata Jugoszlávia nemzeti ünnepe alkalmából • > JOSZIP BROZ TITO ELVTÁRSNAK, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elnökének, Belgrad A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében szívélyes üdvözletünket és őszinte jókívánságainkat küldjük Önnek, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának és elnökségének, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökségének és a. baráti Jugoszlávia népeinek nemzeti ünnepük alkalmából. Az elmúlt három évtized alatt Jugoszlávia népei, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezetésével, kiemelkedő sikereket értek el az országukban folyó szocialista építőmunkában, a gazdaság és a kultúra fejlesztésében. Pártunk, kormányunk és népünk ismeri és nagyra értékeli azt a tevékenységet, amelyet pártjuk és kormányuk a világ haladó erőivel együttműködésben az enyhülés és a békés egymás mellett élés politikájának megvalósítása érdekében kifejt. Őszintén kívánjuk, hogy érjenek el további sikereket a szocializmus építésében, a társadalmi haladás, a nemzetközi béke és a biztonság javára. Meggyőződésünk, hogy pártjaink, kormányaink együttműködése — miként eddig — a jövőben is töretlenül fejlőqLik és jól szolgálja országaink és népeink jószomszédi, baráti kapcsolatainak további elmélyítését. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Dzsemal Bijedicsnek, a szövetségi végrehajtó tanács elnökének, Apró Antal, az ország- gyűlés elnöke Kiró Gligorovnak, a nemzet- gyűlés elnökének táviratban fejezte ki jókívánságait a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. Hz Elnöki Tanács üdvözlő távirata az albán nemzeti ünnep alkalmából AZ ALBÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETGYŰLÉSE ELNÖKSÉGÉNEK Kádár János fogadta Jasszer flrafatot KOMMENTÁR Kampány Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke a napokban sajtókonferenciát tartott. Ezen voltaképpen nem hangzott el igazán drámai, látványos bejelentés. Valami oka mégis van annak, hogy a világsajtó a szokásos elnöki rutinmegnyilvánulásoknál nagyobb terjedelemben foglalkozik a Ford által mondottakkal. Ez az ok vitathatatlanul az, hogy bár hivatalosan még messze van az elnökválasztási kampány kezdete, Ford szavai bővelkedtek bizonyos félreérthetetlen választási felhangokban. /' Alighanem kampánymeggondolások billentették az elnöki döntés sokáig hagyon- is ide-oda ingadozó mérlegét abba az irányba, hogy a szövetségi hatóságok mégiscsak megmentik New York városát a fenyegető pénzügyi csődtől. Nos, az 50 állam közül Kalifornia mellett messze New York állam adja a legtöbb elektort. Ráadásul az eddigi választások tanúsága szerint az állam legfontosabb szavazógóca, a több mint tízmilliós Nagy-New York városa, hagyományos demokrata párti fellegvárnak számít. Nem kell nagy képzelőerő tehát a döntés politikai hátteréhez. Ford republikánus pártja nem 'alaptalanul reméli, hogy- a tizenkettedik j órában érkezett pénzügyi segítség republikánus elnök nevéhez fűződik, ez a tény esetleg szavazatok millióit > jelentheti a jelenlegi elnök- választási „költségvetésében”. Ahhoz sincs szükség mikroszkópra, hogy a sajtóértekezlet külpolitikai tételei / mögött felfedezzük a választási meggondolásokat. Ami- • kor az elnök úgy fogalmazott, hogy Kissinger csak a SALT-tárgyalások „lényeges előrehaladása” esetén utazik Moszkvába és a Brezs- nyev—Ford-találkozó „csak jj a megállapodások megszületése után” képzelhető el, na- gyonis „kampányszellemben” fogalmazott. Magyarul: azoknak a jobboldali rétegeknek a rokon- 5 szenvére is gondolt, akik jj Schlesinger hadügyminisz- ' tér menesztése miatt nehez- j telnek rá. Schlesinger „kon- ' cepciója” ugyanis az volt, I hogy a valóban létfontosságú SALT-tárgyalások során a Szovjetunió számára teljesíthetetlen feltételeket kell szabni... A Palesztinái Felszabadítá- si Szervezet küldöttsége Jász- szer Arafatnak, a szervezet elnökének vezetésével november 28-án rövid látogatásra Budapestre érkezett. A küldöttség tagjai: Zuhair Mohszen, a PFSZ katonai irodájának vezetője, Jasszer Abd Rabbo, az információs iroda vezetője, Abdel Mohszen Abu Meizar, a PFSZ szóvivője, a Palesztin Felsza- badítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának tagjai, továbbá Abu Khaled ezredes. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára fogadta Jasszer Ara- fatot és Zuhair Mohszent. A találkozón részt vett Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és dr. Berecz János, a KB külügyi osztályának Vezetője. Az őszinte, baráti szolidaritás légkörében lezajlott megbeszélésen kölcsönösen tájékoztatták egymást az MSZMP és a PFSZ céljairól, tevékenységéről és feladatairól. Megvitatták a nemzetközi élet időszerű kérdéseit, véleményt cseréltek a közel-keleti válság helyzetéről. Az MSZMP és a PFSZ képviselői egyetértettek abban, hogy a közel-keleti térség tartós békéjének és biztonságának legfontosabb feltétele a válság átfogó rendezése, az izraeli csapatok maradéktalan kivonása valamennyi megszállt arab területről és a palesztí- ; nai nép törvényes nemzeti j jogainak a helyreállítása. Ennek alapján üdvözlik az ENSZ-közgyűlés 30. ülésszakán a PFSZ által elért eredményeket. Az MSZMP képviselői szolidaritásukról biztosították a PFSZ-nek a palesztínai nép igazságos céljaiért folytatott« harcát. A palesztínai küldöttség látogatása tovább erősí-' tette a Magyar Szocialista jj Munkáspártnak és a Palesz- ■ tínai Felszabadítási Szerve- j zetnek a barátság, az internacionalizmus és a szolidaritás elveire épülő kapcsolatait. Kürti András: Csókol: 3. Komplett bolond ez a lány, vitathatatlan. Büromá- niás. Ezzel együtt elragadó! Egyébként is, ki mondhatja el magáról, hogy teljesen normális?! Tanulmányútunk következő állomása a székesfőváros közlekedési vállalatának talált tárgyak osztálya volt. Itt majdnem kutyaszorítóba kerültünk, véletlenül éppen más látogatója nem volt ennek az intézménynek, mint mi ketten. Szerencsére gyorsan feltaláltam magam és a hozzánk forduló alkalmazottnak azt füllentettem, hogy a társaságomban lévő külföldi hölgy elvesztette a villamoson ezüst cigarettatárcáját. Renate hamar kapcsolt, elmondta a németül jól beszélő besz- kártosnak, hogy ezt a tárcát az apjától kapta születésnapjára, legkedvesebb tárgya, egy pillanatra sem vált meg tőle soha, vigasztalan lenne, ha nem kerülne elő. Csodálatosan mély átéléssel alakított, néhány könnycsepp is megjelent a szeme sarkában. Kétségbeesése oly megrendítő volt, hogy még ezt az edzett közlekedési tisztviselőt is meghatotta. Felütötte a főkönyvét, hátrament a raktárba is, aztán sajnálattal, közölte, hogy ma csak esernyőket, két liter zacskós tejet, egy hátizsákot, egy kötözött sonkát, egy kombinát és egy kanárit hoztak be kalickástól, ezüst cigarettatárcát nem. Felvette védence személyi adatait, pontos leírást kért a nem létező dózniról, ígéretet tett, hogy értesíti a hölgyet a fejleményekről, s megnyugtatásul elmesélte, hogy milyen nagy értékű holmikat szolgáltattak már be a becsületes megtalátók, csak fel a fejjel. Nagyon összebarátkoztunk. Kikísért bennünket a folyosóra, és melegen búcsúzott. — Kisasszony — mondta Renátának —, addig is, amíg előkerül a tárcája, hadd kínálom meg egy finom magyar cigarettával. — És egy doboz Fecskét tartott eléje. _ — Köszönöm — rázta meg a fejét a lány —, én nem dohányzom. Ä mi családunkban senki sem dohányzik. — Rámosolygott az elképedt férfire, és kipukkadt belőle a kacagás. Megfordult, futás az utcára. Én utána. A háztömb sarkánál értem utói. Hátát a falnak vetve pihegett, majd hozzám lépett, felágaskodott, megcsókolt. — Életemben nem volt ilyen kellemes délutánom! — csicseregte túláradó örömmel. És ezt magának köszönhetem. Maga a legkedvesebb, legokosabb fiú a világon! Jólesett a puszi, jólesett a dicséret, mégis átkoztam magamban a balsorsot. Mert ha ez a bűbájos teremtés ilyen forró csókot adott egy szürke, gyérforgalmú hivatalért, mint amilyen a talált tárgyak osztálya, istenkém, mi lett volna, ha az Országos Takarékpénztár Központjába viszem?! Lepergett az emlékek szép filmje, nézzünk szembe a zord jelennel. Itt ülök egymagámban, odakint esik az eső, teremtett lélek sincs a környéken. És ami a legfájóbb — nincs itt Renate. Úgy elbusultam magam, hogy legszívesebben azonnal fordulnék vissza. Dehát a távolodó Sonderborg sárga jelzőlámpása már csak mesz- sziről villan fel olykor, a legközelebbi hajó pedig holnap délelőtt indul. Tetézi a nyomoromat, hogy úgy látszik, Aarles azok közé a ritka dán települések közé tartozik, amelyek nem szorosan a part mellé épültek. Ha a várócsarnok ablakán át jól becsülöm a távolságot, a város fényei öt-hat kilométerre lehetnek. Vágjak neki az útnak?... Öntött ürgeként vonuljak be Aarlesbe?... Felállók, körülnézek a helyiségben. Legalább egy átkozott telefon lenne itt valahol... Egyáltalán, micsoda disznóság, hogy egy civilizált hajóállomáson, mégha késő este van is, ne tartózkodjék egyetlen alkalmazott sem?! Nem admirális kell nekem, csak valamilyen tisztviselő, egy gondnok, vagy legalább egy akkora éjjeliőr, mint a kisuj- jam. Valaki, akihez tanácsért, felvilágosításért, segítségért fordulhatnék. Fázom, éhes vagyok, álmos vagyok. Cudar helyzet. Gyér külföldi utazásaim alatt kerültem már néhányszor kutyaszorítóba, vesztettem el bőröndöt és fényképezőgépet, késtem le vonatokat, rekedtem bent liftben, zártak be már múzeumba is, de ilyen pokoli szituban még nem voltam. (Folytatjuk) Az egységes Vietnam A mikor nemrégiben a saigoni John Kennedy teret átkeresztelték a Párizsi Kommün terére, a város lakosai törvényszerű és történelmi korrekciónak tekintették. Valóban, a mai Dél-Vietnam szellemére a lehető legjobban a kommün foradalmi lelkesedése jellemző, nem pedig arra az amerikai elnökre való- emlékezés, akinek kormányzása idején kezdődött a tengerentúli katonai tanácsadók „beszivárgása” a 17. szélességi körtől délre fekvő országba. Ezekben a napokban az északi és a déli vietnamiak hozzáfogtak annak a fontos feladatnak a megoldásához, hogy állami szinten egyesítsék a két országrészt. A Saigonban megnyílt politikai konzultatív értekezlet logikus befejezése annak a harcnak, amelyet a nép vív a békés, független, egységes és virágzó Vietnamért. Az északi és déli küldöttségnek már az első lépései megvilágították az egységes Vietnam jövőjéről alkotott elképzeléseiket. Mindkét fél egyöntetű véleménye szerint ez a szó- 1 cializmushoz vezető egyetlen út, amely — hangsúlyozták az értekezleten a lakosság legkülönfélébb rétegei- f nek képviselői — a népnek felvirágzást, az országnak függetlenséget biztosít. Ám úgy látszik, nem mindenki óhajtja a világos- | ságot a Vietnam egyesítésével kapcsolatos kérdésekben. Erről tanúskodnak a Nyugaton felröppentett progpa- gandaízű szólamok, mint például „Észak hegemóniája”, h mintha végtelenül Délre és Északra lehetne osztani egy egységes nemzetet, amelyet a hosszan tartó hősi harc forrasztott eggyé. Mellesleg érdemes megemlíteni, hogy- a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, amelynek 30. jubileumát nemrég ünnepelték, 1946-ban Hanoitól Saigonig terjedően kiáltották ki. A z ország mindkét részében tudják, hogy az egye- g sítés mihamarabbi befejeződése nemcsak a viet- 1 nami emberek természetes törékvése, hanem a forradalom objektív törvényszerűsége is. Az egység új erőt önt Vietnamba, a legkedvezőbb feltételeket teremti meg a gazdaság, a kultúra fejlődéséhez, a honvédelem megszilárdításához. Az egységes és szocialista Vietnam az enyhülés mérlegén azt jelenti, hogy egyre inkább gyengülnek az imperializmus és az újgyarmatosítás pozíciói Délkelet- Ázsiában és az egész ázsiai kontinensen, hogy létrejön- | nek feltételek az államközi kapcsolatok új alapon való rendezéséhez. Lényegében éppen az indokínai népek győzelme indította el az ázsiai imperialista „jelenlét” letűnését. Figyelemre méltó, hogy az ENSZ-közgyűlés 30. ülésszaka a nemzetközi biztonság megszilárdításáról szóló nyilatkozat valóra váltásával kapcsolatos kérdésben nemrég hozott határozatában hangsúlyozta mindezt, ugyanakkor felszólít a nyilatkozat valamennyi tételének feltétlen megvalósítására és az enyhülés kiterjesz- tésére a világ összes körzetére. <■» A régi nem adja fel pozícióit harc nélkül. Az új ázsiai légkör ellenszenvet és ellenhatást kelt az impe- . rialista körökben. De vajon csak bennük? Hogyan fér össze a „harmadik világ” barátjának jellemével — már- pedig't’eking annak mutatja magát — a holmi „vákuumról” szóló elmélete, amely állítólag az agresszor- nak Vietnamból történt kiűzése után keletkezett?’ Ügy látszik, a maoista vezetőket vonzza az a lehetőség, hogy a jövőben ezt a „vákuumot1” a saját erőikkel töltsék ki, egyelőre azonban megelégednek azzal, hogy az amerikai katonai támaszpontok kellő gátat képeznek a délkelet-ázsiai országok önállósága további megszilárdítá- sának útján. A legújabbkori vietnami történelem sok tanulsá- 1 gul szolgál. Az egyik: az ázsiai népek tisztában vannak azzal, hogy mely nemzetközi erők támogatják fenntartás nélkül és önzetlenül a felszabadító mozgalmakat. Le Duannak, a vietnami kommunisták vezetőjének minden oka megvolt arra, hogy a nemrégi moszkvai látogatása idején a szovjet—vietnami barátságot olyan erőnek nevezze, amely erősíti a szocialista országok közösségét. Olga Trofimova, az APN hírmagyarázója PORTUGÁLIA: Leváltások, állásfoglalások A portugál fegyveres erők vezérkari főnökségének Lisz- szabonban szerdán este kiadott hivatalos közleménye szerint „lemondott tisztségéről” Carvalho és Fabiao tábornok, a COPCON főnöke, illetve a szárazföldi csapatok főparancsnoka. Lemondásukat elfogadták és Fabiao helyébe ideiglenesen Ramalho Eanes tábornokká előléptetett alezredest nevezték ki. A közleményben hírül adták, hogy a „fegyveres erők összetartásának ’ és az MFA népi céljainak érdekében átszervezik a hadsereget”: a COPCON-t feloszlatják, funkcióit a jövőben a vezérkari főnökség gyakorolja majd. Mint ismeretes, a COPCON kiemelkedően fontos szerepet játszott a fasiszta diktatúra megdöntésében. Lisszaboni alakulatai támogatták az ejtőernyősök keddi katonai lázadását, m Vasco Lourenco-t dandár- tábornokká léptették elő, és Carvalho helyett megbízták a lisszaboni katonai körzet pa- ranosnóki teendőinek ellátá- tával — tűnik ki a közleményből. A kormányban részt vevő demokratikus néppárt (PPD) országos titkársága november 26-i keltezéssel antikom- munista nyilatkozatot tett közzé: „puccsistának és szo- ciálfasisztának” nevezte a kommunista pártot. „Tisztelettel” adózott Jaime Neves ezredesnek, aki a kommandócsapatok élén elfojtotta a lisszaboni katonai lázadást. A finánctőke köreit tömörítő demokrata szociális centrum (CDS) szerdán kiadott nyilatkozatában a „nemzet“ nevében” tisztelettel hódolt Neves ezredes kommandóinak, mert „megmentették a demokráciát”. Kommunistaellenes rágalmakkal teli nyilatkozatot tett közzé a maoista MRPP is. A rádiónak adott nyilatkozatában Oharais dandártábornok, a középső katonai körzet (Coimbra) parancsnoka a Portugál kommunista Párt hibájául rótta fel, hogy nem tudta ellenőrzése alatt tartani a forradalmi baloldalt. A Portugál Demokratikus Mozgalom (MDO—CDE) nevű baloldali párt központi bizottsága szerdán felhívta a figyelmet annak nagy veszélyére, hogy a „legreakciósatob jobboldal a szabadságjogok felszámolására akarja kihasználni a helyzetet”. Történelmük e sorsfordulóján sikereket kívánunk az albán népnek a szocializmus építésében. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ELNÖKI TANÁCSA. Országuk felszabadulásának 31. évfordulója alkalmából üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük Önöknek és az albán népnek. Renate
