Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-26 / 277. szám

4 KELET-MAG/ARORSZÄG 1975. november 26. A harc és a beteljesülés évtizedei Irta: B. Sirendib a Mongol Tudományos Akadémia elnöke A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM győzelmével új korszak kezdődött a világtörténelemben: a szocia­lizmus diadalmas előretörésének korszaka. Október fénye ragyogta be azt az utat, me­lyet a mongol forradalmárok Szuhe-Bátor- ral, népünk vezérével az élükön harcaik során végigjártak. Népünk 1921-ben a Mongol Népi Forradalmi Párt (MNFP) ve­zetésével, Szovjet-Oroszország internacio­nalista támogatását élvezvén, antiimperia- lista, antifeudális, népi demokratikus for­radalmat hajtott végre. A forradalom győzelme nyomán a ha­talom az egész országban a népi kormány kezébe ment át. Mindazok a társadalmi- gazdasági intézkedések, amelyeket a kor­mány az MNFP vezetésével foganatosított, hozzájárultak a fiatal állam megerősödésé­hez, s megteremtették a szükséges feltéte­leket ahhoz, hogy 1924. november 26-án sor kerüljön a Mongol Népköztársaság ki­kiáltására. A Szovjetunióval, a világ első szocialista államával való szoros szövetség és testvéri együttműködés pedig objektíve lehetővé tette, hogy a mongol népi forra­dalom szocialista forradalommá alakuljon át. Mongólia a kapitalizmus megkerülésé­vel két szakaszban tette meg a szocializ­musba vezető átmenet útját: 1921-től 1940- ig tartott az általános demokratikus sza­kasz, 1940-ben kezdődött a szocializmus építésének korszaka. AZ ELSŐ SZAKASZ KEZDETÉN a párt a feudális viszonyok és a külföldi tő­kétől való gazdasági függés megszünteté­sében jelölte meg a legfőbb feladatot. A reakció ellenállásának visszaszorításakor az MNFP osztályharcos tapasztalatra tett szert. Fokozatosan megszilárdultak a népi demokratikus hatalom politikai, gazdasági pozíciói, és gyarapodott a tömegek osztály­öntudata. A párt és a kormány komoly munkát végzett az írástudatlanság leküz­déséért, a közoktatás, a művészet, a kul­túra és a tudomány fejlesztéséért is. 1940-re sikeresen lezárult a forradalom első szakasza. S a harmadik pártprogram a szocializmus alapjainak lerakásában ha­tározta meg a második szakasz feladatait. A fő irányt az állami és szövetkezeti ipar gyorsított ütemű fejlesztésében, a szocia­lista mezőgazdasági vállalatok erősítésében és a szegényparaszt-egyesülések fejlesztésé­ben jelölte meg. A szocializmus alapjainak lerakását célzó folyamat azonban lelassult; mivel kitört a második világháború, amely­ben a szocializmus sorsa világméretekben — következésképpen tehát a mi országunk­ban is — kockán forgott. A mongol nép tántoríthatatlanul állt a fasizmus ellen hősiesen-küzdő szovjet nép oldalán, s 1945-ben aktívan kivette részét a japán militaristák szétverésében. A szovjet népnek a Nagy Honvédő Há­borúban kivívott győzelme és a szocialista világrendszer létrejötte kedvező feltétele­ket teremtett a Mongol Népköztársaság to­vábbi fejlődéséhez, a szocializmus alapjai­nak építéséhez. A fiatal nemzeti ipar fej­lődése észrevehetően felgyorsult. 1960-ra az ipán termelés 1940-hez képest 7,4-szeresére növekedett, 1961-re pedig a Mongol Nép- köztársaság mezőgazdasági országból ag­rár-ipari ország lett. 1959-ben a szegényparaszti gazdaságok önkéntes szövetkezetekbe tömörülésének befejeződésével a szocialista termelési vi­szonyok az ország gazdasági életében min­denütt győzedelmeskedtek. A Mongol Népi Forradalmi Párt, amely jelénleg a párt XV. kongresszusán, 1966-ban elfogadott negyedik programjá­nak megvalósításán fáradozik, a nép ener­giáit a szocializmus építésének befejezésére összpontosítja. A mongóliai szocializmus anyagi-mű­szaki bázisának megteremtésében egyre na­gyobb szerepet játszik a Szovjetunió és a többi szocialista ország internacionalista íségítsége. Csupán a múlt nyolc év során á Szovjetunió segítségével 60, a többi szocia­lista ország közreműködésével pedig 22 gazdasági, valamint kulturális és szociális objektum épült fel a Mongol Népköztársa­ságban. • A MONGOL NÉPI FORRADALMI PÄRT az ország politikai legfőbb irányító­szervező ereje. Vezető erővé azért vált, mert egész tevékenységében az osztályharc marxista-leninista elmélete vezérelte; mert alkotó módon alkalmazta a szocializmus építésének általános törvényszerűségeit az ország sajátos viszonyaira; s végül azért, mert állandóan tanult a nemzetközi kom­munista mozgalom, mindenekelőtt az SZKP tapasztalataiból, s kapcsolatait a marxiz- mus-leninizmus és a proletár internaciona­lizmus elvei alapján alakította ki a kom­munista és munkáspártokkal. LENINGRAD Magyar—szovjet békegyűlés A nemzeti békemozgalmak leningrádi konferenciájának résztvevői kedden megkoszo­rúzták a Piszkarjov-temető hősi emlékművét. Ebben a te­metőben nyugszanak Lenin­grad hős védői, a 900 napos , blokád áldozatai. Elhelyezte koszorúját a dr. Réczei László vezette magyar delegáció is. A magyar küldöttség ez­után a leningrádi porcelán- gyárba látogatott el, ahol ma­gyar—szovjet békegyűlést rendeztek a leningrádi bé­kekonferencia befejezése al­kalmából. A konferencia hétfőn ért véget, két fon­tos dokumentum elfogadá­sával. Az egyik a BVTf" 25. évfordulója alkalmából ki­adott leningrádi nyilatkozat, a másik dokumentum, pedig a b'éke erőinek az európai biz­tonsági konferencia utáni idő­szerű feladatait jelöli ki. A porcelángyári találkozón beszédet mondott Sebestyén Nándomé, az Országos Béke­tanács főititkára. A leningrá­di tanácskozás résztvevői ne­vében kijelentette: — Megalapozott történelmi optimizmussal nézünk a bé­kéért vívott küzdelem elé, melyben jelentős szerep jut a Béke-világtanácsnak. A hel­sinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet után a világméretű harc új szakasza kezdődött meg a po­litikai enyhülésnek katonai enyhüléssel való kiegészíté­séért, újabb fontos leszerelé­si lépésekért, a biztonság és az együttműködés még jobb. még hatékonyabb feltételei­nek megteremtéséért. A leningrádi tanácskozás — állapította meg a további­akban Sebestyén Nándorné — felhívta a világ közvéle­ményét, hogy támogassa a BVT által közzétett második stockholmi felhívást, melynek tömegméretű aláírása segít­heti a fegyverkezési hajsza megfékezését. Szilárd meg­győződésünk, hogy Leningrad neve a jövőben százmilliók tudatában forr majd össze a BVT nevével, a BVT negyed- százados jubileumával. Raj­tunk is múlik, további közös erőfeszítéseinktől is függ. hogy az emberiség, a béke­szerető népek reményeit va­lóra váltsuk, maradéktalanul megteremtsük azt a világot, kialakítsuk azokat a nemzet- közi viszonyokat, melyekért Joliot-Curie és példamutató harcostársai egész életük munkáját, tudásukat áldoz­ták. Ugyancsak kedden a ma­gyar békeküldöttség átadta a fennállásának 25. évforduló­ját ünneplő leningrádi béke­tanácsnak a magyar béke­mozgalom emlékplakettjét. Rendkívüli állapot Portugáliában Costa Gomes elnök kedden rendkívüli állapotot hirdetett ki Lisszabon körzetében és személyesen átvette a lissza­boni körzetben állomásozó katonai alakulatok fölötti pa­rancsnokságot. A rendkívüli állapot kihir­detését az előzte meg, hogy á tancosi légitámaszpont balol­dali érzelmű ejtőernyős ala­kulatai elfoglaltak három Lisszabon környéki támasz­pontot: a Monsanto előváros­ban lévő légi hadműveleti központot, valamint a Tejp déli partján lévő Montijo és a Monte-Real támaszponto­kat. Hírek szerint az ejtőer­nyősök Morais da Silva tá­bornoknak, a légierők főpa­rancsnokának eltávolítását követelik. Costa Gomes elnök a fegy­veres erők vezérkari főnöké­nek minőségében a nap folya­mán két rádiónyilatkozatban is elítélte az ejtőernyősök ak­cióját, s a második nyilatko­zatban szigorú cenzúrát ren­delt el az összes rádió- és tv- adásokra, amelyekben ezután a lisszaboni eseményekről csak a fegyveres erők főpa­rancsnoka által jóváhagyott hivatalos közleményeket ol­vashatnak be. Ezt a nyilatko­zatot követte a rendkívüli ál­lapot kihirdetése. Az Elnöki Tanács elnökével Szomáliában és Dél-Jemenben (7.) Homok felhőkarcolók Az Ádentől mintegy 200 kilométerre északnyugatra kezdődő, a tengerparttal pár­huzamos, s az ország belse­jében húzódó hatalmas völ­gyet, a három vádi közül a legfontosabbat nevezik Had- ramautnak. Ez az elnevezés történelmileg egy népre, s annak régi kultúrájára vo­natkozik, ősi Arábia népére. A magas kőhegyek övezte völgyben az időszámítás-előt­ti évezredben és még utána is pár száz évig fejlett csa­torna- és öntözőrendszer mű­ködött, amelyen a kor legfej- letteb kertkultúrája, mező- gazdasági termelése alakult ki. Az egymás után érkező hódítási hullámok a vízrend­szereket, csatornahálózatot tönkretették, már maradvá­nyai is csak itt-ott láthatók, a VII. században kezdődött arab hódítás idején a terület már elsivatagosodott, lakói elmenekültek, vagy a kalifa csapataihoz csatlakoztak. A hajdanvolt ősi Arábia köz­pontja 13 évszázadon át aludta sivatagi álmát, s csak a XX. században kezdődött újra nagyobb lélegzetű me­zőgazdasági termelés, vízku­tatás, vízgazdálkodás, öntö­zés. Ma a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság ötö­dik kormányzósága, nagy me­zőgazdasági területtel, vagy olyannal rendelkezik, amelyet megpróbálnak mezőgazdasá­gilag hasznostíani. Főbb ter­mékei a gyapot, cirok és a citrusfélék. Amikor kinézünk a heli­kopter ablakán, ott, ahol a völgy a fennsík szakadékéhoz ér, fantasztikusan érdekes és érthetetlen látvány tárul elénk. Mintha a New York-i Manhattan-félsziget felhő­karcolóinak legsűrűbb cso­portját látnánk. Marokra fo­gott fehér, homokszínű, bar­na felhőkarcoló Hadramaut homokjában. — Mi ez? — kérdezzük. — Valami régi, kihalt város? Nevetnek. » •— Nem. Ez egy mai falu. Élő falu, amelyben fellahok, parasztok laknak. — Dehát ezek nyolc—tíz­emeletes épületek. — Úgy van. Van tizenkét —tizennégy emeletes is. Év­ezredekkel ezelőtt itt építet­ték az első felhőkarcolókat. S ez az építkezési forma ma is megmaradt. — Dehát miből? — Homokból. Ezek a lakó­tornyok, felfelé arányosan keskenyedő falusi felhőkar­siERCTETm tmm.% mm colok homokvályogból épül­tek. Még csak nem is agyag­ból, mert itt nincs agyag. A látvány fantasztikus. S amikor Szejunban, ebben a régi városban leszállunk, kö­zelről láthatjuk a volt szul­táni palotát, ezt a homokból épült, Gellérthegy nagyságú csipkeépületet. Bizonyára sokféle hatás érzékelhető raj­ta, hindu, brit kolonialista, de az alapszerkezete ugyan­az, mint a falusi vályog fel­hőkarcolóké. Alapanyaga is az: a kispárna nagyságú és formájú homokvályogtégla. Az egész város olyan, mint egy évezredes álmát alvó me­seváros. A magas sziklafenn­síkok völgyében zárt palota­sorok, gyönyörű épületegyüt­tesek utánozhatatlan szépsé­ge. A sok kiugróval, zárt er­kéllyel, vakablakkal tagolt homlokzat fantáziadús, har­monikus egyvelege, az utcák rekkenő száraz hősége, a vi­lágoskék ég: az összhatás fe­lejthetetlen. Innen útunk a Hadramaut kormányzóság székhelyére, az ország, fontos kikötőváro­sába, Mukallába vezet. Szép , fekvésű, hegyekkel övezett város a tenger partján, kö­rülbelül százezer lakossal. Itt éjszakázunk, s másnap té­rünk vissza Adenbe, ahol az eredményes tárgyalások után — az érintett kérdések zö­mében a két fél nézetei azo­nosak, vagy egymáshoz na-, gyón közelállóak voltak — elfogadták a közös közle­ményt, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa elnöké­nek látogatásáról. Ez a látogatás is meggyő­zően bizonyította, hogy az az út, amelyen hazánk halad, a szocializmushoz vezető út, milyen vonzerőt gyakorol a gyarmati sorból felszaba­dult új, független országok­ra, amelyek a társadalmi ha­ladás útját választották. „Ha földrajzilag távol is vagyunk egymástól — mond­ta hazaérkezése után a repü­lőtéren adott interjújában Losonczi Pál, — történel­münkben sok áj hasonlóság. A jelen időszakban pedig na­gyon sok szál fűz össze ben­nünket. Közös harcunk az imperializmus, az újragyar- matosítás ellen, az orszá­gok megkülönböztetéstől mentes gazdasági kapcsola­tai... Távlatilag ezek az or­szágok nekünk gazdasági partnereink lehetnek ^s lesz­nek is... Jelenleg a nemzeti demokratikus forradalom korszakát élik, és szocialista célokat tűznek maguk elé... Az ottani emberek, ha egye­lőre nem is bővelkednek anyagi javakban, bíznak a jövőjükben, abban, hogy amit célul tűztek maguk elé, megvalósul a közeljövőben”. X Szalontay Mihály Hz Izraeli KP pánmunkáskiildönségének látogatása Magyarországon Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására no­vember 17—25 között az Iz­raeli Kommunista Párt párt­munkásküldöttsége Ghazi Shbetának, a Központi Bizott­ság tagjának vezetésével lá­togatást tett hazánkban. A küldöttséget fogadta Gyenes András, a Központi Bizottság titkára. A küldöttség megbeszélést folytatott Jakab Sándorral, a Központi Bizottság tagjával, a KB párt- és tömegszerveze- tek osztálya vezetőjével és dr. Berecz Jánossal, a Központi Bizottság külügyi osztálya ve­zetőjével, látogatást tett Bács megyében és a budai járási pártbizottságnál. Meglátogat­tak ipari, mezőgazdasági üze­meket, kulturális intézménye­ket. A küldöttség látogatása s a teljes egyetértés és a kölcsö­nös szolidaritás légkörében le­folyt megbeszélések és talál­kozók hozzájárultak az MSZMP-nek és az Izraeli KP- nak a marxizmus—leniniz- mus és a proletár internacio­nalizmus elveire épülő kap­csolatai fejlődéséhez. Az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottságának párt­munkásküldöttsége kedden elutazott hazánkból, a Feri­hegyi repülőtéren Jakab Sán­dor búcsúztatta a küldöttsé­get. (Folytatás az 1. oldalról) gadtatásban részesítették Hu- sákot és kíséretének tagjait, köztük Lubomir Strougal csehszlovák miniszterelnö­köt, Vasil Bilakot, a CSKP KB elnöksége tagját, a KB titkárát, Vaclav Hulát, a tervbizottság elnökét. A különrepülőgépből kilé­pő Husákot Leonyid Brezs- nyev, Nyikolaj Podgornij, Alekszej Koszigin, Andrej Gromiko és az SZKP, vala­mint a szovjet kormány több más vezető személyisége kö­szöntette. A repülőtéren fel­sorakozott a moszkvai hely­őrség díszzászlóalja, amely­ben a szovjet fegyveres erők mindhárom haderőnemet — a szárazföldi csapatokat, a légierőt és a haditengerésze­tet — egy-egy század képvi­selte. A két nemzet himnu­szának elhangzása után a vendég ellépett a díszegység előtt, majd folytatódtak a kölcsönös üdvözlések. A moszkvai dolgozók képviselői már a repülőtéren zászlók­kal, transzparensekkel üd­vözölték a testvéri szocialista ország képviselőit. A repülőtéri hivatalos fo­gadtatás befejeztével Husák a szovjet vezetők kíséretében a Kremlbe hajtatott. Moszkva belvárosában a dolgozók újabb tízezrei köszöntötték a vendégeket zászlókat lenget­ve és a csehszlovák—szovjet barátságot éltetve. Gustav Husák az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának meghívására érke­zett a Szovjetunióba, ötna­pos tartózkodásának első két napjában hivatalos tárgyalá­sokat folytat majd az SZKP és a szovjet kormány veze­tőivel a két ország politikai, gazdasági és kulturális kap­csolatainak további erősítésé­ről, valamint nemzetközi kérdésekről. Csütörtökön a csehszlovák delegáció Minszkbe, majd Leningrádba utazik. ilímríii'iuiit'i Dälotä Szciunhíin 3 iriQ^VKr

Next

/
Thumbnails
Contents