Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-20 / 272. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. november 20. Nürnbergi memento Harminc esztendeje, 1945. november 20-án megkezdő­dött a náci háborús főbűnö­sök pere, amely csaknem egy esztendeig, 1946. október 1-ig tartott. Az elvet, amely­nek alapján a Nemzetközi Katonai Törvényszék össze­ült, a szövetségesek 1943. ok­tóber 30-ig, moszkvai nyilat­kozatukban határozták meg. A moszkvai nyilatkozat ki­mondja: „A Német Biroda­lom és a náci párt azon ve­zetőnek a felelősségre voná­sa, akiknek bűncselekményei nemcsak egy bizonyos meg­szállt területtel függenek össze, a szövetséges kormá­nyok közös döntése alapján történik.” 1945. augusztus 8-án, tehát már a nagy győzelem után, a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország képviselői Londonban kidolgozták a per gyakorlati lefolytatására vo­natkozó döntéseket is. Ott határoztak úgy, hogy a nagy per színhelye Nürnberg vá­ros igazságügyi palotája le­gyen. Ennek két oka volt: 1. Ott születtek meg Hitler hatalomra jutása után -az emberiség történetének leg­gyalázatosabb, a gyűlölet és a fajüldözés alapján álló „jogszabályai”, a hírhedt „nürnbergi törvények”. 2. Ebben a városban tartotta hatalmának zenitjén csin- nadrattás-diadalittas „párt­napjait” a náci hierarchia. A Nemzetközi Katonai Törvényszék nürnbergi tevé­kenysége során a vádlottak kihallgatásán, a vád- és vé­dőbeszédek meghallgatásán kívül száztizenhat, szemé­lyesen elmondott és több mint kétezer írásbeli tanú- vallomást tanulmányozott, négyszázhárom nyilvános ülését tartott. Az egész eljá­rást a nemzetközi jog elvei­nek és gyakorlatának leg­szigorúbb figyelembevételé­vel folytatták le: a nürnber­gi per ilyen értelemben is a jog győzelme volt a jogta­lanság, az igazságé az igaz­ságtalanság felett. A huszonegy fővádlott a maga működési területén milliók és milliók haláláért, mérhetetlen szenvedéseiért volt felelős — egyedül a Szovjetunió húszmillió áldo­zatot gyászolt a második vi­lágháború után. A vádlottak, hangsúlyozta Rugyenko, szovjet főügyész nürnbergi vádbeszédében, tisztában voltak elkövetett bűncselek­ményeik súlyával. „Tudták, mit tesznek, de azt remélték, hogy a totális háború győ­zelmükkel végződik, s ez j biztosítja büntetlenségüket. ) Most azonban ütött a fele- | lősségre vonás órája. Virágzó ; országrészek váltak puszta- ? sággá, a földet átitatta a ki- : végzettek vére — ők tették | ezt.” . Nürnbergben a népek kö- \ zött szított gyűlölet, az em- | bertelenség ült a vádlottak '% padján, ezért élő három év- | tized múltán is a történelem legnagyobb perének öröksé- j ge. Erre a perre — és persze előzményeire is — gondol­tak azok, mindenekelőtt a Szovjeunió és a szocialista í országok, akik oly sokáig és "j eredményesen küzdöttek azért, hogy Európa és a vi­lág elismerje a második vi­lágháború következményeit. E szívós küzdelem nélkül nem jöhetett volna létre a szovjet—nyugatnémet szer­ződés, az NDK nemzetközi elismerése, az európai biz­tonsági konferencia, az eny­hülés megannyi nagyszerű állomása. És — a legnemesebb érte­lemben — a nürnbergi vád­lók örökösei a Russell-bíró- ságtól kezdve a dél-afrikai, chilei, spanyol és más terror- rezsimek bűneit kivizsgáló testületek. Nem győzhet se­hol tartósan az embertelen­ség, a fasizmus. A népek nem felejtenek — ez a nürn­bergi memento mai üzenete. Harmat Endr< fl Varsói Szerződés honvédelmi minisztereinek tanácskozása Az Elnöki Tanács elnökével Szomáliában és Dél-Jemenben (3.) Nomádok légi hídja A Szomáli Demokratikus Köztársaság elnöke, Sziad Barre vezérőrnagy üdvözli a repülőtéren Losonczi Pált. Ez év november 18—19-én Prágában megtartotta soron következő ülését a Varsói Szerződés tagállamainak hon­védelmi miniszteri bizottsá­ga. Az ülés munkájában részt vettek a Varsói Szerző­dés tagállamainak honvédel­mi miniszterei, az egyesített fegyveres erők főparancsno­ka és az egyesített fegyveres erők törzsfőnöke. Az ülésen megvizsgálták az egyesített fegyveres erők csa­patai és törzsei felkészítésé­vel kapcsolatos módszere* további tökéletesítésének kérdéseit, valamint az egye­A portugál fegyveres erők baloldali érzelmű parancsno­kai erőfeszítéseket tesznek azért, hogy megállapodásra jussanak a hadsereg többi, antifasiszta irányzataival, köztük az Antunes-csoporttal és kiküszöböljék a katonai konfrontáció veszélyét. Ez tűnik ki abból a nyilatkoza­tából, amelyet Pinto Soares tábornok, a lisszaboni kato­nai akadémia parancsnoka adott a Diario de Noticias- nak. A lap szerdán közölte az interjút. „Lehetetlen tisztázni a po­litikai helyzetet anélkül, hogy a katonák egyetértésre ne jutnának a legalapvetőbb ideológiai kérdésekben” — mondta a tábornok. Javasol­ta, hogy a fegyveres erők balszárnya és a „mérsékel­tek” — így nevezik magukat Antunesék — tömörüljenek olyan „közös program” köré, amelyet a „szocializmus épí­— Az Angolai Népi Köz­társaság külpolitikájának fő vonása a fejlődő és a szocia­lista országokkal megvalósí­tandó együttműködés lesz — jelentette ki Jósé Eduardo Dos Szantus, az Angolai Népi Köztársaság külügyminisz­tere, a Diario De Luanda lapnak adott interjújában. — Az el nem kötelezettség politikája és a kölcsönös tisz­telet, valamint az egymás ér­dekeinek figyelemben tartása alapján álló diplomáciai .kap­csolatok létesítése képezi az Angolai Népi Köztársaság külpolitikájának fő irányvo­nalát — mondotta a minisz­ter. — A Dél-afrikai Köztársa­ság fajüldöző rendszere ré­széről történő fegyveres ag­resszió és Zaire beavatkozása következtében Angolában íe­sített fegyveres erők vezető szervei tevékenységével ösz- szefüggő időszerű kérdése­ket. A honvédelmi miniszterek bizottságának ülése baráti légkörben, valamennyi rész­vevő kölcsönös egyetértésé­nek szellemében folyt le. A megvitatott kérdésekben egyeztetett határozatokat hoztak. A honvédelmi miniszterek bizottságának ülésén Martin Dzur hadseregtábornok, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság nemzetvédelmi mi­nisztere elnökölt. tésének, a népi tömegek akarta egyértelmű tisztelet­ben tartásának” szellemében fogalmaznának meg. Pinto Soares szavaiból ki­tűnt, hogy a „katonai balol­dal” ebben az igyekezetében komoly nehézségekbe ütkö­zik: Példaként megemlítette: az Antunes-csoport képvise­lői nem jelentek meg azon a november 17-re kitűzött és általuk is szorgalmazott megbeszélésen, amelyet a „goncalvistákkal” és a COP- CON tisztjeivel akartak tarta­ni. Ez a megbeszélés követte volna azt a november 9-i ta­nácskozást, amelyet a lissza­boni katonai akadémián tar­tottak és amelyen a felek kifejtették többek között a „fegyelemről”, a „dolgozó tö­megek által követelt népi hatalomról” vallott nézetei­ket. Akkor határozták el, hogy újra találkoznak. szült helyzet alakult ki. Az Angolai Népi Felszabadító Mozgalomnak nyújtott népi támogatás, az MPLA vezetői­nek érettsége, valamint fegy­veres erőinek harci szelleme azonban minden nehézségei legyőz és Angolát független, haladó, virágzó országgá vál­toztatja. — Az imperialisták szolgá­latába szegődött árulók fegy­veres harca valamint a Dél- alnkai Köztársaság agresszi­ója és Zaire beavatkozása valamennyi hazafitól, vezető­től és munkástól megköveteli hazafias kötelességének telje­sítését: harcolni az imperia­lizmus ellen a győzelemig. Az MPLA fegyveres erőinek hatalmától és harci szelle­métől függ Angola és Afrika jövője — hangoztatta az An­golai Népi Köztársaság kül­ügyminisztere. A Szahara terjed. Déli irányban. Az egyik óceántól (az Atlantitól), a másikig, (az Indiaiig) egy háromszázöt­ven kilométer szélességű aszályövezet húzódik. A sok éve tartó szárazság, át nem gondolt kútfúrások, az állat- tenyésztés gyors fejlődése, és még sok más tényező hoz­ta létre a „Szahali”-t, a vi­lág egyik legnagyobb éhség­övezetét. Itt a WHO becslé­sei szerint eddig másfél mil­lió ember és nyolcmillió ál­lat pusztult el. Ez az övezet Szomáliát is érinti, s töme­ges, szinte kivédhetetlennek látszó pusztulásra ítélte az e térségben élő állattenyész­tő nomád törzseket, amelyek tevéikkel, kecskéikkel, juha- ikkal az egyik legelőről a másikra, az egyik oázisból a következőbe vándoroltak. Az aszály elpusztította állatai­kat, az állatok pusztulása éhhalálra ítélte őket. Hiszen az állattenyésztésen kívül máshoz nem értettek, évez­redes hagyománykincsükben tapasztalatanyagukban sem a mezőgazdaság, sem egyéb termelő tevékenység nem szerepelt. Valamit tenni kellett. S a Szomáli Demokratikus Köz­társaság vezetői elhatároz­ták, hogy az éhségövezet no­mád lakóit áttelepítik a ten­gerpartra, a folyók — a Ju­ba és a Shebelli — torkolat­vidékére. Megtanítják őket a mezőgazdasági és egyéb mun­kákra, s ezzel nem csak meg­menthetik életüket, de a no­mádvándorlásnál magasabb társadalmi szervezettséggel nagyot lépnek előre, a társa­dalmi átalakulás meggyorsí­tására. Késlekedésre nem volt idő, hiszen az éhségövezetben na­ponta ezrek haltak éhen, és a még élők fizikai állapota is egyre romlott. A fiatal köztársaság vezetői a Szov­jetunióhoz fordultak segít­ségért. A Szovjetunió tizen­két AN—24 típusú szállító­géppel légióidat teremtett az éhségövezet és a torkolat­vidék táborai között, öt ilyen tábor épült, harminc—ötven­ezer lakossal úgy, hogy na­ponta átlag 200 család érke­zett a gépeken. A környéken lakó parasztokat összegyűj­tötték, és ennek a mintegy 400, a mezőgazdasági munká­ban járatos földművelő se­gítségével kezdték a nomá­dokat megismertetni a me­zőgazdasági munka elemei­vel. Egv-egy tábor körül ma már ezer-ezerötszáz hektár megművelt terület van. A cél 30 ezer hektár elérése. Két tengerparti táborban halá­szatra tanítják a nomádokat — s mindenekelőtt a gyere­keket úszni, — hiszen, mint munkahely, előttük a halban gazdag Indiai-óceán. A tá­borokban, primitív kunyhók­ban, jól felszerelt kórházak működnek, amelyekre nagy szükség is van, mert az első transzportok még jó erőben voltak, de az utána követke­zők már nagyon leromlott állapotban kerültek új ottho­nukba. Szomáliában nincsenek vasutak. Autóút is kevés. S a hazánknál majd hétszerte nagyobb országban számotte­vők a távolságok. Ezért, ami­kor az ország vezetői elhatá­rozták, hogy Losonczi Pálnak megmutatják ezeket a tábo­rokat, nemigen lehetett szó más közlekedési eszközről, mint repülőgépről, vagy heli­kopterről. Az újságíróknak, fotósoknak, operatőröknek különsen nagy élményt nyúj­tott ez az ötszáz kilométeres helikopterút, hiszen látótá­volságból, 80—150 méter ma­gasságból csodálatos és óriási vadrezervátumot tekinthet­tek meg, ahol az afrikai sza­vanna minden állata honos; gazellák és antilopok, zsirá­fok és elefántok — végig a partvidéken. Az európai táj­hoz szokott szemnek ez a vi­dék, meredeken tűző napjá­val, fantasztikus zordságával, hatalmas kiterjedésével szo­katlan és romantikus. De amikor a helikopter leszállt az első áttelepülő táborban, és meghallgattuk a tábor ve­zetőjének tájékoztatóját, az egzotikus romantika egy pil­lanat alatt elszállt, s átadta helyét a valóságnak, és an­nak a mély tiszteletnek, ame­lyet mindnyájan éreztünk azoknak az embereknek a munkája iránt, akik százez­rek életének megmentésén fáradoznak. Szomáliái diá­kok, orvosok, katonák, szov­jet pilóták összefogásával, a szinte kőkorszaki állapot­ban élő nomádokból mező- gazdasági munkát végző, vagy egyszerű körülmények között ipari termelést folyta­tó, a természetnek immár nem kiszolgáltatott emberek lesznek. Ha a mai Szomália vezetői semmi mást nem tennének országukért — pedig sokat tesznek még a fejlődés meg­gyorsítására, — csak ezt, ak­kor is megérdemlik szolida­ritásunkat, a világ tiszteletét. Következik: Az egyenlítőn át. Szalontay Mihály Portugáliai helyzetkép ANGOLA: külügyminiszteri nyilatkozat Hit kapott az ukrán paraszt ■*. # m m /fi az otévés tervtol r H a egy kolhozparaszt Csernovec környékén felkerekedik és 500 kilométert utazik Kijevbe, hogy lássa a Dinamo és a Bayern München mérkőzését a kupagyőztesek kupájában, és másnap már ismét kint van a földeken, nyugodtan állíthatjuk, hogy többje van, mint betevő fa­latja... Nos, a példa ha jellemző is, nem általános. A cserno- vicki terület 560 ezer lakosa nem fog felkerekedni, hogy egy mérkőzést lásson, elég ha bekapcsolja a televíziót. De vannak más jellemzők is. amelyek megmutatják: mi­ként emelkedett a kilencedik ötéves terv időszakában az ukrán parasztság életszínvo­nala. Például az ukrán kolhoz- parasztok fizetése öt év alatt egyharmadával emelkedett. Meg kell említeni, hogy az iparcikkek és élelmiszerek ára viszont változatlan ma­radt. Ez azt jelenti, hogy az ötéves tervidőszak egyik legfőbb célját, az életszínvo­nal növelését itt Ukrajnában is teljesítettük. Az életszínvonal növekedé­sét bármely oldalról vizsgál­va, ugyanarra az eredmény­re jutunk. A kereskedelmi forgalom a nyolcadik és ki­lencedik ötéves tervek idő­szakában — 1966-tól 1975-ig — a Csernovici terület üzle­teiben 2,3 szeresére növeke­dett és elérte a negyedmilli- árd ruhelt. 1975-ben egy la­kosra számítva 336 rubel ér­tékű árut adtak el, míg tíz éve csak 140 rubelnyit. Mindez nem mutatja teljes mértékben a vásárlóképesség növekedését, mert például területünkön az utóbbi négy évben a takarékbetétek érté­ke 77,5-ről 142,3 millió rubel­ra emelkedett. A takarékos­ság következtében növeke­dett a kulturális — használa­ti tárgyak — személygépko­csik, tévék, hűtőgépek, búto­rok stb. — eladása. Az élel­miszer-fogyasztás területén megfigyeltük, hogy 1970 óta kevesebb kenyérre és burgo­nyára, több húsra, tejre, to­jásra, zöldségre és gyümölcs­re van szükség. M i eredményezte az uk­rán falvakban bekö­vetkezett változásokat, az áruforgalom volumenének növekedését és struktúrájá­nak változását? Nos mindezt tudatosan megterveztük a szovjet me­zőgazdaság komplex intenzi- fikálásának programjával kapcsolatban. A nyolcadik és kilencedik ötéves tervek idő­szakában a mezőgazdaság termelése folyamatosan emelkedett és ez kedvező feltételeket teremtett a szoci­ális-gazdasági felemelkedés­hez. Néhány, mind a Cserno­vici területen, mind az egész Szovjetunióban jellemző pél­dát említenék: — A gazdaságok gép- és traktorparkja állandóan bő­vül. Nálunk 1965-ben 3,2; 1970-ben 4,3; 1975-ben 5,3 ezer traktor, 508, 767 és 935 kombájn, 3,4 illetve 4,3 ezer tehergépkocsi volt. A parasz­ti munka energiaellátottsága 10 év alatt kétszeresére emel­kedett. 1965-ben csak 300 hektá­ron öntöztünk, most tizen­egyszer annyin. Ugyanakkor 1965-ben a százezer hektár­nyi lápos, vizenyős terület­nek csak a negyede, 1970-ben a harmada volt lecsapolva, most pedig a fele alkalmas termelésre. 1965-ben 2,8 má­zsa, 1975-ben 7,7 mázsa mű­trágya jutott egy hektár szántóra. A tizedik ötéves terv — az 1976—80 évek — időszakában a legfőbb követelmény a ki­váló minőség lesz. A munka, a termékek és végső Soron a nép életének minősége. A mezőgazdasági termelés intenzifikálására irányuló tö­rekvések folytatódnak, mert igazolták hasznosságukat. Ezek az ágazatok komplex gépesítése, az öntözéses gaz­dálkodás kiterjesztése, a tu­domány és az agrotechnika vívmányainak sokoldalú fel­használása, továbbá a kon­centráció és a szakosítás. Például a Csernovici terület kolhozainak közös vállalko­zásai adják összes birkahús- termelésünk harmadát, a ser­téshús felét, a tojások negye­dét. A közelmúlthoz, viszonyít­va ez nagy lépés előre, de a tizedik ötéves terv követel­ményeihez képest csak a kez­det kezdetén tartunk a me­zőgazdasági termelés iparosí­tásában. A termelés ipari alapokra helyezése, amint erről az utóbbi két ötéves tervidő­szakban meggyőződtünk, nemcsak a paraszti munka termelékenységét növeli, ha­nem fontos társadalmi válto­zásokat eredményez, köze­lebb viszi egymáshoz a vá­rost és a falut, mind a mun­ka, mind a mindennapi élet tekintetében. De megváltoz­tatja a táplálkozás és fo­gyasztás jellegét is, emeli a nép kulturális színvonalát, fokozza jólétét. Vlagyimir Gyikuszarov, az Ukrán Kommunista Párt Csernovic területi Bizottságának első titkára

Next

/
Thumbnails
Contents