Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-20 / 272. szám

4

KELET-MAGYARORSZÁG

1975. november 20.

Nürnbergi

memento

Harminc esztendeje, 1945. november 20-án megkezdődött a náci háborús főbűnösök pere, amely csaknem egy esztendeig, 1946. október 1-ig tartott. Az elvet, amelynek alapján a Nemzetközi Katonai Törvényszék összeült, a szövetségesek 1943. október 30-ig, moszkvai nyilatkozatukban határozták meg.

A moszkvai nyilatkozat kimondja: „A Német Birodalom és a náci párt azon vezetőnek a felelősségre vonása, akiknek bűncselekményei nemcsak egy bizonyos megszállt területtel függenek össze, a szövetséges kormányok közös döntése alapján történik.”

1945. augusztus 8-án, tehát már a nagy győzelem után, a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország képviselői Londonban kidolgozták a per gyakorlati lefolytatására vonatkozó döntéseket is. Ott határoztak úgy, hogy a nagy per színhelye Nürnberg város igazságügyi palotája legyen. Ennek két oka volt:

1. Ott születtek meg Hitler hatalomra jutása után -az emberiség történetének leggyalázatosabb, a gyűlölet és a fajüldözés alapján álló „jogszabályai”, a hírhedt „nürnbergi törvények”. 2. Ebben a városban tartotta hatalmának zenitjén csin- nadrattás-diadalittas „pártnapjait” a náci hierarchia.

A Nemzetközi Katonai Törvényszék nürnbergi tevékenysége során a vádlottak kihallgatásán, a vád- és védőbeszédek meghallgatásán kívül száztizenhat, személyesen elmondott és több mint kétezer írásbeli tanú- vallomást tanulmányozott, négyszázhárom nyilvános ülését tartott. Az egész eljárást a nemzetközi jog elveinek és gyakorlatának legszigorúbb figyelembevételével folytatták le: a nürnbergi per ilyen értelemben is a jog győzelme volt a jogtalanság, az igazságé az igazságtalanság felett.

A huszonegy fővádlott a maga működési területén milliók és milliók haláláért, mérhetetlen szenvedéseiért volt felelős — egyedül a Szovjetunió húszmillió áldozatot gyászolt a második világháború után. A vádlottak, hangsúlyozta Rugyenko, szovjet főügyész nürnbergi vádbeszédében, tisztában voltak elkövetett bűncselekményeik súlyával. „Tudták, mit tesznek, de azt remélték, hogy a totális háború győzelmükkel végződik, s ez j biztosítja büntetlenségüket. ) Most azonban ütött a fele- | lősségre vonás órája. Virágzó ; országrészek váltak puszta- ? sággá, a földet átitatta a ki- : végzettek vére — ők tették | ezt.” .

Nürnbergben a népek kö- \ zött szított gyűlölet, az em- | bertelenség ült a vádlottak '% padján, ezért élő három év- | tized múltán is a történelem legnagyobb perének öröksé- j ge. Erre a perre — és persze előzményeire is — gondoltak azok, mindenekelőtt a Szovjeunió és a szocialista í országok, akik oly sokáig és "j eredményesen küzdöttek azért, hogy Európa és a világ elismerje a második világháború következményeit.

E szívós küzdelem nélkül nem jöhetett volna létre a szovjet—nyugatnémet szerződés, az NDK nemzetközi elismerése, az európai biztonsági konferencia, az enyhülés megannyi nagyszerű állomása.

És — a legnemesebb értelemben — a nürnbergi vádlók örökösei a Russell-bíró- ságtól kezdve a dél-afrikai, chilei, spanyol és más terror- rezsimek bűneit kivizsgáló testületek. Nem győzhet sehol tartósan az embertelenség, a fasizmus. A népek nem felejtenek — ez a nürnbergi memento mai üzenete.

Harmat Endr<

fl Varsói Szerződés honvédelmi minisztereinek tanácskozása

Az Elnöki Tanács elnökével Szomáliában és Dél-Jemenben (3.)

Nomádok légi hídja

A Szomáli Demokratikus Köztársaság elnöke, Sziad Barre vezérőrnagy üdvözli a repülőtéren Losonczi Pált.

Ez év november 18—19-én Prágában megtartotta soron következő ülését a Varsói Szerződés tagállamainak honvédelmi miniszteri bizottsága. Az ülés munkájában részt vettek a Varsói Szerződés tagállamainak honvédelmi miniszterei, az egyesített fegyveres erők főparancsnoka és az egyesített fegyveres erők törzsfőnöke.

Az ülésen megvizsgálták az egyesített fegyveres erők csapatai és törzsei felkészítésével kapcsolatos módszere* további tökéletesítésének kérdéseit, valamint az egyeA portugál fegyveres erők baloldali érzelmű parancsnokai erőfeszítéseket tesznek azért, hogy megállapodásra jussanak a hadsereg többi, antifasiszta irányzataival, köztük az Antunes-csoporttal és kiküszöböljék a katonai konfrontáció veszélyét. Ez tűnik ki abból a nyilatkozatából, amelyet Pinto Soares tábornok, a lisszaboni katonai akadémia parancsnoka adott a Diario de Noticias- nak. A lap szerdán közölte az interjút.

„Lehetetlen tisztázni a politikai helyzetet anélkül, hogy a katonák egyetértésre ne jutnának a legalapvetőbb ideológiai kérdésekben” — mondta a tábornok. Javasolta, hogy a fegyveres erők balszárnya és a „mérsékeltek” — így nevezik magukat Antunesék — tömörüljenek olyan „közös program” köré, amelyet a „szocializmus épí— Az Angolai Népi Köztársaság külpolitikájának fő vonása a fejlődő és a szocialista országokkal megvalósítandó együttműködés lesz — jelentette ki Jósé Eduardo Dos Szantus, az Angolai Népi Köztársaság külügyminisztere, a Diario De Luanda lapnak adott interjújában.

— Az el nem kötelezettség politikája és a kölcsönös tisztelet, valamint az egymás érdekeinek figyelemben tartása alapján álló diplomáciai .kapcsolatok létesítése képezi az Angolai Népi Köztársaság külpolitikájának fő irányvonalát — mondotta a miniszter.

— A Dél-afrikai Köztársaság fajüldöző rendszere részéről történő fegyveres agresszió és Zaire beavatkozása következtében Angolában íesített fegyveres erők vezető szervei tevékenységével ösz- szefüggő időszerű kérdéseket.

A honvédelmi miniszterek bizottságának ülése baráti légkörben, valamennyi részvevő kölcsönös egyetértésének szellemében folyt le. A megvitatott kérdésekben

egyeztetett határozatokat

hoztak.

A honvédelmi miniszterek bizottságának ülésén Martin Dzur hadseregtábornok, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetvédelmi minisztere elnökölt.

tésének, a népi tömegek akarta egyértelmű tiszteletben tartásának” szellemében fogalmaznának meg.

Pinto Soares szavaiból kitűnt, hogy a „katonai baloldal” ebben az igyekezetében komoly nehézségekbe ütközik: Példaként megemlítette: az Antunes-csoport képviselői nem jelentek meg azon a november 17-re kitűzött és általuk is szorgalmazott megbeszélésen, amelyet a „goncalvistákkal” és a COP- CON tisztjeivel akartak tartani. Ez a megbeszélés követte volna azt a november 9-i tanácskozást, amelyet a lisszaboni katonai akadémián tartottak és amelyen a felek kifejtették többek között a „fegyelemről”, a „dolgozó tömegek által követelt népi hatalomról” vallott nézeteiket. Akkor határozták el, hogy újra találkoznak.

szült helyzet alakult ki. Az Angolai Népi Felszabadító Mozgalomnak nyújtott népi támogatás, az MPLA vezetőinek érettsége, valamint fegyveres erőinek harci szelleme azonban minden nehézségei legyőz és Angolát független, haladó, virágzó országgá változtatja.

— Az imperialisták szolgálatába szegődött árulók fegyveres harca valamint a Dél- alnkai Köztársaság agressziója és Zaire beavatkozása valamennyi hazafitól, vezetőtől és munkástól megköveteli hazafias kötelességének teljesítését: harcolni az imperializmus ellen a győzelemig. Az MPLA fegyveres erőinek hatalmától és harci szellemétől függ Angola és Afrika jövője — hangoztatta az Angolai Népi Köztársaság külügyminisztere.

A Szahara terjed. Déli irányban. Az egyik óceántól (az Atlantitól), a másikig, (az Indiaiig) egy háromszázötven kilométer szélességű aszályövezet húzódik. A sok éve tartó szárazság, át nem gondolt kútfúrások, az állat- tenyésztés gyors fejlődése, és még sok más tényező hozta létre a „Szahali”-t, a világ egyik legnagyobb éhségövezetét. Itt a WHO becslései szerint eddig másfél millió ember és nyolcmillió állat pusztult el. Ez az övezet Szomáliát is érinti, s tömeges, szinte kivédhetetlennek látszó pusztulásra ítélte az e térségben élő állattenyésztő nomád törzseket, amelyek tevéikkel, kecskéikkel, juha- ikkal az egyik legelőről a másikra, az egyik oázisból a következőbe vándoroltak. Az aszály elpusztította állataikat, az állatok pusztulása éhhalálra ítélte őket. Hiszen az állattenyésztésen kívül máshoz nem értettek, évezredes hagyománykincsükben tapasztalatanyagukban sem a mezőgazdaság, sem egyéb termelő tevékenység nem szerepelt.

Valamit tenni kellett. S a Szomáli Demokratikus Köztársaság vezetői elhatározták, hogy az éhségövezet nomád lakóit áttelepítik a tengerpartra, a folyók — a Juba és a Shebelli — torkolatvidékére. Megtanítják őket a mezőgazdasági és egyéb munkákra, s ezzel nem csak megmenthetik életüket, de a nomádvándorlásnál magasabb társadalmi szervezettséggel nagyot lépnek előre, a társadalmi átalakulás meggyorsítására.

Késlekedésre nem volt idő, hiszen az éhségövezetben naponta ezrek haltak éhen, és a még élők fizikai állapota is egyre romlott. A fiatal köztársaság vezetői a Szovjetunióhoz fordultak segítségért. A Szovjetunió tizenkét AN—24 típusú szállítógéppel légióidat teremtett az éhségövezet és a torkolatvidék táborai között, öt ilyen tábor épült, harminc—ötvenezer lakossal úgy, hogy naponta átlag 200 család érkezett a gépeken. A környéken lakó parasztokat összegyűjtötték, és ennek a mintegy 400, a mezőgazdasági munkában járatos földművelő segítségével kezdték a nomádokat megismertetni a mezőgazdasági munka elemeivel. Egv-egy tábor körül ma már ezer-ezerötszáz hektár megművelt terület van. A cél 30 ezer hektár elérése. Két tengerparti táborban halászatra tanítják a nomádokat — s mindenekelőtt a gyerekeket úszni, — hiszen, mint munkahely, előttük a halban gazdag Indiai-óceán. A táborokban, primitív kunyhókban, jól felszerelt kórházak működnek, amelyekre nagy szükség is van, mert az első transzportok még jó erőben voltak, de az utána következők már nagyon leromlott állapotban kerültek új otthonukba.

Szomáliában nincsenek vasutak. Autóút is kevés. S a hazánknál majd hétszerte nagyobb országban számottevők a távolságok. Ezért, amikor az ország vezetői elhatározták, hogy Losonczi Pálnak megmutatják ezeket a táborokat, nemigen lehetett szó más közlekedési eszközről, mint repülőgépről, vagy helikopterről. Az újságíróknak, fotósoknak, operatőröknek különsen nagy élményt nyújtott ez az ötszáz kilométeres helikopterút, hiszen látótávolságból, 80—150 méter magasságból csodálatos és óriási vadrezervátumot tekinthettek meg, ahol az afrikai szavanna minden állata honos; gazellák és antilopok, zsiráfok és elefántok — végig a partvidéken. Az európai tájhoz szokott szemnek ez a vidék, meredeken tűző napjával, fantasztikus zordságával, hatalmas kiterjedésével szokatlan és romantikus. De amikor a helikopter leszállt az első áttelepülő táborban, és meghallgattuk a tábor vezetőjének tájékoztatóját, az egzotikus romantika egy pillanat alatt elszállt, s átadta helyét a valóságnak, és annak a mély tiszteletnek, amelyet mindnyájan éreztünk azoknak az embereknek a munkája iránt, akik százezrek életének megmentésén fáradoznak. Szomáliái diákok, orvosok, katonák, szovjet pilóták összefogásával, a szinte kőkorszaki állapotban élő nomádokból mező- gazdasági munkát végző, vagy egyszerű körülmények között ipari termelést folytató, a természetnek immár nem kiszolgáltatott emberek lesznek.

Ha a mai Szomália vezetői semmi mást nem tennének országukért — pedig sokat tesznek még a fejlődés meggyorsítására, — csak ezt, akkor is megérdemlik szolidaritásunkat, a világ tiszteletét.

Következik: Az egyenlítőn át.

Szalontay Mihály

Portugáliai helyzetkép

ANGOLA:

külügyminiszteri nyilatkozat

Hit kapott az ukrán paraszt

■*. # m m /fi

az otévés tervtol r

H

a egy kolhozparaszt Csernovec környékén felkerekedik és 500 kilométert utazik Kijevbe, hogy lássa a Dinamo és a Bayern München mérkőzését a kupagyőztesek kupájában, és másnap már ismét kint van a földeken, nyugodtan állíthatjuk, hogy többje van, mint betevő falatja...

Nos, a példa ha jellemző is, nem általános. A cserno- vicki terület 560 ezer lakosa nem fog felkerekedni, hogy egy mérkőzést lásson, elég ha bekapcsolja a televíziót. De vannak más jellemzők is. amelyek megmutatják: miként emelkedett a kilencedik ötéves terv időszakában az ukrán parasztság életszínvonala.

Például az ukrán kolhoz- parasztok fizetése öt év alatt egyharmadával emelkedett. Meg kell említeni, hogy az iparcikkek és élelmiszerek ára viszont változatlan maradt. Ez azt jelenti, hogy az ötéves tervidőszak egyik legfőbb célját, az életszínvonal növelését itt Ukrajnában is teljesítettük.

Az életszínvonal növekedését bármely oldalról vizsgálva, ugyanarra az eredményre jutunk. A kereskedelmi

forgalom a nyolcadik és kilencedik ötéves tervek időszakában — 1966-tól 1975-ig — a Csernovici terület üzleteiben 2,3 szeresére növekedett és elérte a negyedmilli- árd ruhelt. 1975-ben egy lakosra számítva 336 rubel értékű árut adtak el, míg tíz éve csak 140 rubelnyit. Mindez nem mutatja teljes mértékben a vásárlóképesség növekedését, mert például területünkön az utóbbi négy évben a takarékbetétek értéke 77,5-ről 142,3 millió rubelra emelkedett. A takarékosság következtében növekedett a kulturális — használati tárgyak — személygépkocsik, tévék, hűtőgépek, bútorok stb. — eladása. Az élelmiszer-fogyasztás területén megfigyeltük, hogy 1970 óta kevesebb kenyérre és burgonyára, több húsra, tejre, tojásra, zöldségre és gyümölcsre van szükség.

M

i eredményezte az ukrán falvakban bekövetkezett változásokat, az áruforgalom volumenének növekedését és struktúrájának változását?

Nos mindezt tudatosan megterveztük a szovjet mezőgazdaság komplex intenzi- fikálásának programjával kapcsolatban. A nyolcadik és kilencedik ötéves tervek időszakában a mezőgazdaság termelése folyamatosan

emelkedett és ez kedvező feltételeket teremtett a szociális-gazdasági felemelkedéshez. Néhány, mind a Csernovici területen, mind az egész Szovjetunióban jellemző példát említenék:

— A gazdaságok gép- és traktorparkja állandóan bővül. Nálunk 1965-ben 3,2;

1970-ben 4,3; 1975-ben 5,3

ezer traktor, 508, 767 és 935 kombájn, 3,4 illetve 4,3 ezer tehergépkocsi volt. A paraszti munka energiaellátottsága

10 év alatt kétszeresére emelkedett.

1965-ben csak 300 hektáron öntöztünk, most tizenegyszer annyin. Ugyanakkor 1965-ben a százezer hektárnyi lápos, vizenyős területnek csak a negyede, 1970-ben a harmada volt lecsapolva, most pedig a fele alkalmas termelésre. 1965-ben 2,8 mázsa, 1975-ben 7,7 mázsa műtrágya jutott egy hektár szántóra.

A tizedik ötéves terv — az

1976—80 évek — időszakában a legfőbb követelmény a kiváló minőség lesz. A munka, a termékek és végső Soron a nép életének minősége.

A mezőgazdasági termelés intenzifikálására irányuló törekvések folytatódnak, mert igazolták hasznosságukat. Ezek az ágazatok komplex gépesítése, az öntözéses gazdálkodás kiterjesztése, a tudomány és az agrotechnika vívmányainak sokoldalú felhasználása, továbbá a koncentráció és a szakosítás. Például a Csernovici terület kolhozainak közös vállalkozásai adják összes birkahús- termelésünk harmadát, a sertéshús felét, a tojások negyedét.

A közelmúlthoz, viszonyítva ez nagy lépés előre, de a tizedik ötéves terv követelményeihez képest csak a kezdet kezdetén tartunk a mezőgazdasági termelés iparosításában.

A termelés ipari alapokra helyezése, amint erről az utóbbi két ötéves tervidőszakban meggyőződtünk, nemcsak a paraszti munka termelékenységét növeli, hanem fontos társadalmi változásokat eredményez, közelebb viszi egymáshoz a várost és a falut, mind a munka, mind a mindennapi élet tekintetében. De megváltoztatja a táplálkozás és fogyasztás jellegét is, emeli a nép kulturális színvonalát, fokozza jólétét.

Vlagyimir Gyikuszarov,

az Ukrán Kommunista Párt Csernovic

területi Bizottságának első titkára