Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-12 / 240. szám

6 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1975. október 12. KÖNYVSZEMLE NYELVROKONOK KÖZÖTT A magyarság eredetének kutatása, az ős­haza, a rokon népek élete évtizedek, sőt évszázadok óta izgatja a szakembereket, de az átlag érdeklődőt is. Ezért tarthat számot a nagy érdeklődésre Radó György „Nyelvroko­nok között” című könyve, melyet a Kossuth Könyvkiadó jelentetett meg. A könyv írója izgalmas utazásra hívja ol­vasóit, amikor a lassan homályba merülő ma­gyar és finnugor történelem nyitott kérdéseire igyekszik választ adni. A szerző figyelmezteti olvasóit, hogy nem a vérrokonságra, hanem a nyelvrokonságra kell gondolni a téma kibon­tásakor, hisz az az ősnép, amely a közös ős­nyelvet beszélte, úgy szétszóródott, annyit ke­veredett más népekkel az évezredek folyamán, hogy a leszármazás értelmében ősnek, elődnek nem tekinthető. A közös ősnyelvű nép szétszó­ródott — írja könyvében Radó György, aki a második világháború előtt is járt finn és észt földön, később pedig Szovjet-Észtországban, Szovjet-Mariföldön és Finnországban, így ré­gi élményeket tudott szembesíteni újakkal. Radó György a színes, irodalmi útirajz eszközeivel élményeinek, találkozásainak meg­írására vállalkozott, hogy megossza régebbi és újabb felfedezéseinek örömét, eredményeit. A „Táguló horizont” című fejezetben azt írja: „Ha a leszármazási kapcsolat régen megsza­kadt is, feloldódott, ha a közös szókincs az évezredek során egy-két gyökre olvadt is — a nyelvek rokon logikája a gondolkodásnak rej­télyes belső összefüggéseiben él.” „Él és hat ez a varázserő, a relativitáselmélet, a magfizika, a computerek világában is érvényesül a szó, a nyelvlogika titokzatos ereje...” Munkásnevelés — munkásképzés pápai Béla könyve, „Munkásnevelés — I munkásképzés” nem kevesebbre vállal­kozik, mint arra, hogy bemutassa, elemezze a munkásnevelés, -képzés, továbbképzés célját, feladatait, a munkáspolitikából eredő sajátos­ságait. Tények, adatok, elemzések segítségével feltárja a szakmunkásnevelés pedagógiájának legfőbb elemeit, módszereit és eszközeit, mér­legre téve a jövő lehetőségeit és a fontosabb teendőket is. Azok munkájához igyekszik elsősorban ismereteket, ajánlásokat, problémafelvetéseket és a további teendőkhöz segítséget nyújtani, akik nemcsak ma szolgálják odaadással a munkásnevelés ügyét, hanem akiktől a jövő­ben is várható, hogy a meglévőkre alapozva tovább munkálkodnak. A napi gyakorlat, a tapasztalat, a szük­séglet, egyszer s mind az elmélet és a tudo­mányos vizsgálódások oldaláról is megközelíti témáját a szerző, hangsúlyozza egyebek mel­lett a vállalatok, munkahelyek kiemelkedő szerepét. A könyv a szakmunkásképzés ér­vényben lévő jogszabályainak jegyzékét és a szakmák országos jegyzékét is tartalmazza. A könyv a Kossuth Könyvkiadó gondozásában jelent meg. P. G. Egy megyei kiadványsorozat megújításáról Szerény köntösben jelent meg a napok­ban a Jósa András megyei Múzeum legfris­sebb kiadványa, amely a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács művelődésügyi osztálya által 1963-tól folyamatosan meghirdetett országos néprajzi és gyűjtőpályázat legjobb pályamun­káinak közreadását tűzte ki a korábban meg­kezdett t~ más jellegű — sorozat új céljául. Mindenképpen egyet lehet érteni a szerkesztő (dr. Németh Péter megyei múzeumigazgató) előszavával, mely szerint ,„. .Ez ideig hatal­mas és igen értékes anyag gyűlt össze... köz- művelődési életünkre, a honismereti mozga­lomra nézve igen hasznos lenne, ha ezt az anyagot hozzáférhetővé tennénk. A kitűnő pá­lyamunkák publikálása a pályázók, honisme­reti kutatók munkájának újabb elismerését jelenti...” Az 1958-ban kezdett megyei múzeumi ki­adványsorozatnak a fentebb jelzett koncepció jegyében megjelent 5. füzete hat, megyei nép­rajzi jellegű, tanulmánynak is beillő pálya­munkát ad közre, dr. Erdész Sándor és dr. Farkas József értő-szerető „bábáskodásával”. A kis (alig több mint 8 A/5-ös ív) terjedelmű könyvben 6 pályamunka-tanulmány olvasha­tó. Természetesen egyenetlen színvonalúak, azonban néhány általános következtetés levo­nására mindenképpen alkalmasak. Először is megnyugtató a tanulmányok ál­talánosan jó színvonala. Ez főképpen a szer­zők (Balogh Károly, Olasz Károly, Bállá Ge­deon, Varga László, Szép László, Bodnár Bá­lint) szakmai-néprajzi felkészültségét, tárgy- és ügyszeretetét dicséri, s a közreadó szerkesz­tők biztos értékítéletét. Mindez azonban nem menthet föl bennünket néhány észrevétel megtételétől. A legfontosabbnak véljük ezek közül azt, hogy a szűkebb néprajzi ismeret­köröket feldolgozó tanulmányok nem véletle­nül a könyv legjobb írásai. (Balogh László: A szilva termesztése és földolgozása Szamosszeg községben, Varga László: A parasztudvar és építményei.) Ez arra figyelmeztet, hogy a pá­lyázati témákat célszerűbb egy-egy szűkebb kérdéskörbe vonni, mert aki sokat markol, itt is kevesebbet fog és nehezebben tudja elren­dezni anyagát. (Orosz Károly: Népi gazdál­kodás és táplálkozás, szavak, szólások DomD- rádon.) A közölt pályamunkák — sajnos — nem adnak irodalomjegyzéket, ami annál is in­kább hiányzik, mert az írások mindegyike él­vezetes, figyelemkeltő olvasmány, s az egyes témák iránt bővebben érdeklődők így nem kaphatnak további útbaigazítást. Bodnár Bá­lint legendameséinek a forrásmegjelölése is hiányzik. Egy-két pályamunkát talán jobban lehetett volna tömöríteni. Ezek azonban nem homályosíthatják el a könyv alapvető érde­mét: a lassan-lassan feledésbe merülő, nem kevés tanulsággal szolgáló népi kultúra, szo­kás- és munkarend megörökítését, megmen­tését a feledéstől. Külön örömünkre lehet, hogy a tanul­mányok többsége a hajdani népi termelési kultúra tárgyköreiben gazdagítja a megye néprajzi irodalmát. A gyűjtők, feldolgozók lelkes, áldozatos és nem utolsósorban hozzá­értő munkája minden elismerést megérdemel. A kötetben — az említettek mellett — szere­pel még Bállá Gedeon írása a dombrádi füzes­ről, Varga László a nagydobosi parasztudvar­ról közölt tanulmányt, Szép László Nyírvas­vári földrajzi neveit örökítette meg. Érdeklődéssel várjuk a Jósa András Mú­zeum sikeresen megújított kiadványsorozatá­nak következő kötetét, amelyben — mint a mostaninak az előszavában olvasható — a helytörténeti pályamunkákat jelentetik meg. Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmár- ban. I. Néprajz. (A Jósa András Múzeum ki­adványai. 5.) Nyíregyháza, 1975. 132 1. Soksz. Merkovszky Pál Helye: a tanárképző főiskola UNESCO Dokumentációs Központ Nyíregyházán Nyíregyházán, a Bessenyei György Tanárképző Főisko­la épületében működik a magyar asszociált iskolák és klubok UNESCO Dokumen­tációs Központja. Az 1971-ben létrehozott központ szerteágazó és sok­rétű munkáját az UNESCO fő céljai — a nemzetközi megértésre, békére és együtt­működésre nevelés — je­gyében folytatja. Magyarországon 26 közép­iskola és a Bessenyei György Tanárképző Főiskola képezik azt az úgynevezett asszociált iskolai hálózatot, melyben a fenti célok végrehajtására különös gondot fordítanak az oktató-nevelő munka fo­lyamán. A nyíregyházi UNESCO Dokumentációs Központ ki­adványokat is szerkeszt. Fő tájékoztatási fóruma a Kör­levél, mely évente hatszor jelenik meg. Havonta készí­tenek folyóiratszemlét, mely­ben az UNESCO folyóiratai­nak legérdekesebb cikkeire hívják fel a figyelmet. Ezt a cikkbibliográfiát azután mi­nisztériumokba, országos je­lentőségű könyvtárakba, köz­ponti sajtóorgánumokba és az asszociált iskoláknak kül­dik el. A Magyar UNESCO Bi­zottság küszöbönálló felada­ta az október 15. és 18. kö­zött zajló országos konferen­cia megrendezése Sopron­ban. A konferencia résztve­vői áttekintik majd az el­múlt két évben végzett mun­kát és kijelölik a következő időszak feladatait. Ezen a nyíregyháziak is tevékenyen vesznek részt. György Péter KISPLASZTIKÁK ÖT VILÁGRÉSZBŐL M. GUGULIÁXU: „Piéta” (Románia) A Képzőművészeti Világhét köz­ponti eseményeként nyílt meg a buda­pesti Műcsarnokban a III. Nemzetközi Kisplasztikái Biennálé. A kiállításon (november közepéig) huszonnyolc euró­pai és tengeren túli ország száz alkotójá­nak több mint ötszáz művével ismerked­hetnek a tárlatlátogatók. Képeinkét a biennálé díjazott művei közül válogat­tuk. N. VL,AVIANOS: „Madár” (Brazília) K. VASEV: „Emberpár” (Bulgária) B. CHROMY: „Piéta” (Lengyelország) E. CARDON: „Vád” (Belgium) R. MURIEDAS: „Három nővér” (Spanyolország)

Next

/
Thumbnails
Contents