Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-10 / 238. szám

4 KELET-MAQYARORSZÁG 1975. okótber 10. TELEX... ENSZ-közgyülés: Befejeződött az általános politikai vita BERLIN Csütörtökön Berlinben megkezdődött az európai kommunista és munkáspár­tok értekezlete szerkesztőbi­zottsági munkacsoportjának harmadik ülése. A munka- csoportot a budapesti előké­szítő találkozón alakították meg. A megbeszélésen a kö­vetkező pártok képviselői vesznek részt: Belga Kom­munista Párt, Bolgár Kom­munista Párt, Dán Kommu­nista Párt, Írország Kommu­nista Pártja, Német Kommu­nista Párt, Német Szocialista Egységpárt, Finn Kommunis­ta Párt, Francia Kommunista Párt, Görög Kommunista Párt, Nagy-Britannia Kom­munista Pártja, Olasz Kom­munista Párt, Jugoszláv Kommunisták Szövetsége, Luxemburgi Kommunista Párt, Norvég Kommunista Párt, Osztrák Kommunista Párt, Lengyel Egyesült Mun­káspárt, Portugál Kommú- nista Párt, Román Kommu­nista Párt, Svéd Baloldali Párt ;— kommunisták, Sváj­ci Munkapárt, a Szovjetunió Kommunista Pártja, Spanyol Kommunista Párt, Csehszlo­vákia Kommunista Pártja, Török Kommunista Párt, Magyar Szocialista Munkás­párt, Nyugat-berlini Szocia­lista Egységpárt, Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja. Csütörtökön fejeződött be az ENSZ-közgyűlés idei, 30. ülésszakának általános poli­tikai vitája, amelynek során több mint 130 tagország kép­viselője fejtette ki kormánya álláspontját a legfontosabb nemzetközi kérdéseket ille­tően. A felszólalók túlnyomó többsége megelégedetten nyugtázta a nemzetközi kap- csolatdkban érvényesülő eny­hülési irányzat térhódítását. Az egyik központi téma a leszerelés komplex problé­mája volt. Ez, mint ismere­tes, a szocialista országok kö­zösségének régi szívügye, de a vita során bebizonyosodott, hogy e téren nem állnak egyedül. Sok felszólaló — a „harmadik világ” és a tőkés­országok képviselői is — tá­mogatásáról biztosította az atomfegyver-kísérletek álta­lános és teljes betiltásáról szóló szovjet javaslatot. A fejlődő országok képviselői erős kritikai éllel rámutattak arra, hogy a fegyverkezési hajsza milyen hatalmas költ­ségeket emészt fel, s hátrál­tatja az emberiség jólétének az ügyét. Néhány tőkés ál­lam képviselője is kénytelen volt elismerni, hogy az ipari­katonai komplexum felduz­zasztása olyan eszközöket von el országaikban, amelye­ket, termelési célokra lehet­ne felhasználni. A legtöbb felszólaló elis­merő szavakkal méltatta a Helsinkiben megtartott euró­pai biztonsági értekezlet eredményeit. Egyetértettek Gromiko szovjet külügymi­niszterrel, aki szerint: „Az értekezlet eredményei a részt vevő országok érdekei­nek alaposan mérlegelt egyensúlyából, megalapozott kompromisszumokból adód­nak, de ezek a kompromisz- szumok nem tüntetik el az ideológiák és a társadalmi rendszerek különbözőségét”. Nagy súlyt kapott a köz­gyűlés politikai vitájában a közel-keleti válság. Számos felszólaló elítélte Izrael ag­resszív politikáját s azt, hogy semmibe veszi az ENSZ-köz- gyűlésnek a térségre vonat­kozó határozatait. Rámutat­tak a „kis lépések diplomá­ciájának” elégtelen voltára, valamint annak szükségessé­gére, hogy átfogó rendezést nyerjen a válság. Figyelmet szentelt a közgyűlés a ciprusi kérdés békés és igazságos rendezésének. A világszerve­zet legfelsőbb fóruma ismé­telten és határozottan elítél­te a Dél-afrikai Köztársaság fajüldöző politikáját. A ter­mékeny és építő jellegű vitá­ban lényegében egyetlen disszonáns hang jutott kife­jezésre: a Kínai Népköztár­saság képviselője — a szov- jetellenesség jegyében — is­mét előhozakodott a „szuper- hatalmak hegemóniájáról” szóló pekingi agyrémmel. Az enyhülésellenes kínai állás­pontot azonban senki sem tá­mogatta. A világszervezet po­litikai vitájára döntően a po­zitív elemek nyomták rá bé­lyegüket. Rogers Morton nyilatkozata Elutazott az Egyesült Államok kereskedelemügyi minisztere Rogers C. B. Morton, az Egyesült Államok kereskede­lemügyi minisztere és kísérete csütörtökön a Magyar Keres­kedelmi Kamarába látogatott, ahol Kallós Ödön elnök fogad­ta a küldöttséget. Megtárgyalták a két kamara által a múlt évben létesített magyar—amerikai gazdasági tanács munká­ját, további feladatait és fejlesztésének kérdéseit. Az ameri­kai miniszter és kísérete ezután a kamarában kerekasztal-be- szélgetéseken vett részt a magyar—USA gazdasági kapcsola­tokban különösen érdekelt magyar vállalatok vezetőivel. A látogatáson jelen volt és a megbeszéléseken részt vett Eugene V. McAuliffe, az Egyesült Államok budapesti nagykövete is. Az amerikai kereskedelemügyi miniszter és kísérete csü­törtök délután elutazott hazánkból Búcsúzta fására..a Ferihe­gyi repülőtéren megjelent dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter, s ott volt Eugene V. McAuliffe, az Egyesült Álla­mok budapesti nagykövete. Elutazása előtt R. Morton nyilatkozott az MTI munkatár­sának. NYUGAT-BERLIN A Nyugat-berlini Német Gazdaságkutató Intézet (DIW) e héten háromnapos tudományos konferenciát rendezett „Kelet- és Nyu- gat-Európa gazdasági együtt­működésének perspektívái és problémái” címmel. A kon­ferencián 14 országból köztük Magyarországról, a Szovjetunióból, a^ NDK-ból és más szocialista országok­ból — 54 tudós volt jelen, összesen 16 referátum és 36 hozzászólás hangzott el. A két magyar referátum, ame lyet dr. Rába András (Kon­junktúra- és Piackutató In tézet) és dr. Pécsi Kálmán (a Magyar Tudományos Aka­démia Világgazdasági Inté zete) tartott, főleg azt húzta alá, hogy a világgazdasági helyzet alakulása miatt a szocialista országok elsősor ban a kelet—nyugati gazda­sági kapcsolatok hosszúlávú tervezésében érdekeltek. A konferencia végén tartott nemzetközi sajtóértekezleten bejelentették, hogy az el­hangzott referátumokat könyv alakban kiadják, to­vábbá, hogy hasonló konfe­renciákat a jövőben is ren­deznek. Elmondta, hogy most első ízben jár Magyarországon, s tárgyalásait igen eredmé­nyesnek ítéli. Mint mondot­ta, hasznos eszmecserét foly­tatott Lázár György minisz­terelnökkel, dr. Szekér Gyu­lával, a Minisztertanács el­nökhelyettesével, dr. Bíró József külkereskedelmi mi­niszterrel. Eredményes volt az a megbeszélés is, amit a kereskedelmi kamarában Kallós Ödönnel és 17 ma­gyar vállalat vezetőivel foly­tatott. Meggyőződött arrói, hogy a gazdasági élet számos területén kínálkoznak jó le­hetőségek Magyarország és az Egyesült Államok keres­kedelmi kapcsolatainak fej­lesztésére. Például magyar precíziós gépek, gyógyszerek, bizonyos textíliák is vásár­lókra találhatnak az Egye­sült Államokban, ezenkívül Újabb letartóztatások Spanyolországban Spanyolországban folyta­tódnak a megtorlások: az el­múlt 24 órában tizenkilenc újabb letartóztatás történt. Valenciában a rendőrség 16 embert hurcolt el, köztük több kommunistát. Szerda éjszaka Barcelonában létar­tóztattak három tisztét. Jól értesült 1 körök az utóbbi le­tartóztatást azzal hozzák ösz- szefüggésbe, hogy a hatósá­gok folytatják a spanyol had­seregben nemrég megalakult szervezet, az úgynevezett „Demokratikus Katonai Szö­vetség” felgöngyölítését. Au­gusztusban a szervezet mad­ridi csoportjának kilenc tag­ját tartóztatták le „illegális politikai tevékenység’’ vádjá­val, s ügyüket katonai bíró­ság vizsgálja. A sajtó jelentései szerint jelenleg a spanyol hadsereg több mint 30 tisztje van vizs­gálati fogságban. A párizsi Liberation című szélsőbaloldali lapban csü törtökön megjelent a magát „Juan Paredes Manót nem­zetközi brigádnak” nevező francia szélsőséges baloldali csoport közleménye, amely­ben a szervezet magára vál­lalja a felelősséget a Barto­lome Garcia Plata-Velle pá­rizsi spanyol helyettes kato­nai attasé élleni merényle­tért. A szerdai merénylet vá­lasz volt a Franco-rezsim ál­tal végrehajtott halálos ítéle­tekre — hangoztatja a köz­lemény. A csoport névadója, Juan Paredes Manót az ETA baszk szeparatista szervezet tagja, egyike volt a szeptember 27- én Barcelonában kivégzett baszk hazafiaknak. módot lát műszaki tapaszta­latok cseréjére is. Mint mon­dotta, a két kamara által ta­valy létrehozott magyar— amerikai gazdasági tanács nagymértékben elősegítheti az üzletemberek személyes találkozásait, amelyek fontos Kerekes Imre: vakáció története Nekem az a legrosszabb, hogy persze a helyemen kell ülnöm egész este. Csak az­tán indulhatok én is szét­nézni. De mire lezajlik a csúcsforgalom, elpárolog a munkakedvem. Itt a környék egy olyan hely, ahol új háza­kat építenek. Az ilyen lakók a legrosszabbak, stréber népség, még nem szokták meg a környéket, otthon bámul­ják az új lakást, a beépített szekrényt, ülnek a tv előtt, a gyereket ki nem engedik az ajtón. Ha egy-egy mégis meg­jelenik, így kinézésre is ki­szúrom, hogy környékbeli a a srác, vagy csak olyan jö­vevény. Mert ezek a jött- menttek sápadtak, mint a tojásos nokedli, a léceik meg olyan vékonyak, hogy azzal egy kavicsot is alig tud ar­rébb rúgni. Kilenc után már én is csak lődörgők itt a környéken. Végleg lezajlott a forgalom, a jövevények ott­hon rágják a tejbegrizt. A klubtagok valahol csatan­golnak, ugyanis nem va­gyunk mi összenőve, benne van az alapszabályban. Azért senkit nem lehet molesztál­feltételei a kereskedelem bő­vítésének. Bejelentette, hogy dr. Szekér Gyulát és dr. Bíró Józsefet meghívta az Egye­sült Államokba. A miniszter rámutatott, hogy helyeselné, ha az Egye­sült Államok mielőbb érvé­nyesítené a Magyarországgal való kereskedelemben is a legnagyobb kedvezmény el- vwWWlsé mondotta, az ame­rikai kongresszus több tagja szintén helyesli ezt az állás pontot, s más kongresszusi tagok is egyre inkább belát ják, hogy a legnagyobb ked­vezmény elvének érvényesí­tése hasznos. A növekvő kül­kereskedelem ugyanis az Egyesült Államok számára nemcsak a beszerzés, hanem az eladás lehetőségeit is bő­víti, ami újabb munkalehe­tőségeket jelent az amerikai dolgozók számára. (MTI) ni, hányszor jelenik meg. Mit csinál kilenc után, elin­dulok, mert menni kell. Az ember nem azért jár, mert valahova megy. Befordul eb- be-abba az utcába, közben meditál, mi lenne, ha volna, ma mit nem csinált meg. El kellett vol­na olvasnom a történel­met a 93. oldaltól a 110-ig. Unalmas buli az egész, békére háború, há­borúra béke. Ezen a 17. la­pon csinálhattak volna va­lami mást is. Lehetséges az, hogy ezt az egész történel­met az emberiség csinálta? Nem látszik rajta. Az ered­ményről nem is beszélek. A Kelemen, aki osztálytársam, szintén nem tudja felfogni. Magam részéről egyáltalán nem csodálkozom, hogy őt a művelt társadalom törté­netéről nem a harmincéves háború, hanem a világ hét csodája érdekli. Abból is fő­leg Semiramis levegőben ló­gó kertje. Azt szeretné egy­szer kinyomozni, hogy mi ez. A múltkor beküldi a Man- delt egy ■ OTP-fiókba, hogy ad-e az állam arra valutát, ha helyszíni szemlére vállal­kozik a kert helyén. Az ötlet fogadtatásáról majd a Man­del személyesen... A Kele­men ma is szövegel nekem valamit a világ hét csodá­járól. Tuti, hogy beledilizik, mert szerinte ő lesz az, aki tudományosan megmagyaráz­za az egészet. Pont ő. Mos.- tanában erősen tanulmá­nyozza a világ hét csodájá­nak dokumentumait, amit ő saját maga írt, de senkinek nem mutatja. Van köztünk néhány tehetség. Szóval ebben a témában már akár az akadémia tagja ii Ipc I it lkai Peking és az ázsiai kollektív biztonság KORUNKBAN MINDIN­KÁBB MEGSZILÁRDUL a különböző társadalmi beren­dezkedésű országok közötti békés egymás mellett élésé­nek elve, egyre fejlődik az egyenlő jogokon és kölcsö­nös előnyökön nyugvó együtt­működés. Ezek a kedvező változások jelentős mérték­ben az ázsiai kontinensre is kihatottak. Ázsia népei nap­jainkban arra törekszenek, hogy az elért eredményeket tartósítsák és az enyhülés folyamatát visszafordíthatat­lanná tegyék. E cél elérésére a leghaté­konyabb és legreálisabb út — a Szovjetunió véleménye szerint — az ázsiai kollektív biztonság rendszerének meg­teremtése lenne. Vitathatatlan, hogy az ázsiai kollektív biztonság rendszerének létrehozása bo­nyolult, sok időt és nagy erő­feszítéseket követelő feladat. Ez egyrészt a múltból örö­költ — nyílt ellenségeske­dés és kölcsönös bizalmat­lanság légkörét árasztó — kapcsolataik következménye. Másrészt egy ilyen rendszer létrehozása ellen tevékeny­kednek az imperialista kö­rök, amelyek ezen a konti­nensen saját érdekeik sze­rint kívánják alakítani az események menetét. A nemzetközi reakcióval egyetértve és összhangban lépnek fel a jelenlegi kínai vezetők az ázsiai biztonság eszméje ellen. A szovjet ja­vaslatot, szinte elhangzása pillanatában támadással fo­gadták. Pedig Peking nagy- hangúan az ázsiai országok érdekei „egyetlen megbízha­tó védelmezőjének” kiáltot­ta ki magát. Ha ebben egy szemernyi igazság lenne, ak­kor neki kellene először tá­mogatni a kezdeményezést, amely az ázsiai országok sza­bad fejlődéséhez hivatott a legkedvezőbb körülménye­ket megteremteni. Köztudott, hogy Mao Ce- tung és környezete külpoli­tikáját a terjeszkedő és he- gemonista törekvések jellem­zik. A legnagyobb figyelmet is lehetne, de a suliban nincs szerencséje. Soha nem azt kérdezik tőle. Kelemen be­széljen a Garibaldiról — mondja a tanár. Arról nem sokat tudok, de egyszer már a világ hét csodájáról is fel lehetne tenni egy kérdést. Kelemen maga megbolon­dult, keresse fel gyorsan az iskolaorvost. Kérem én csak azt mondom, amit tudok. Mindig az jár a fejében. Én pedig állandóan az utcákat szeretném járni. Csak úgy. Az a legszebb. Van, aki ezt mondja erre, ez közönséges csavargás, pedig ezt nagyon szépen is lehet csinálni. Az ember azért megy, hátha ta­lál ott valamit, pedig nincs ott semmi, de mégis megy. Meglátja a semmit, aztán új­ra elindul, hátha most csak tévedett, de amit a legköze­lebb talál ott, ahova ér, az az igazi. Megint csak semmi. Hát ez az egész egy olyan kis filozófiai izé. Azt akar­tam bemagyarázni, hogy akárhogy is van, így cél nél­kül nézelődni, az a legjobb. Szándékosan hagytam ki eddig a sulit, meg minden egyéb hozzá hasonlót, mert az nekem nem téma. írnak erről a felnőttek eleget. Meg­hagyom nekik a nevelést, meg a viselkedést. Ezzel szó­rakoznak. Én ugyan el tud­nám mondani, mit kellene itt tenni, mégsem mon­dom el, nem veszem el a kenyerüket. Egyik este nem jelentem meg a parkban. Féltem, hogy balhé lesz az ügyből, a hiva­talt mégis komolyan kell venni. Csak úgy, kilenc után szimatolok oda. Nem valami jó az idő, fúj a szél, a haverok ilyenkor bent Dél- és Délkelet-Azsiának szentelik. Erről tanúskodnak a többi között azok a Pe- kingben rendszeresen meg­jelenő kiadványok, amelyek­ben Vietnamot, Laoszt, Kam­bodzsát, Burmát, Thaiföldet, Malaysiát, a Fülöp-szigete- ket, India jelentős részeit egyszerűen „kínai terület­ként” tüntetik fel. A kollek­tív ázsiai biztonsági rend­szert, amely a jelenlegi ha­tárok sérthetetlenségét ga­rantálná, a kínai vezetők akadálynak tekintik terjesz­kedési terveik megvalósítá­sa útjában. VALÓDI INDOKAIK LEP­LEZÉSE ÉRDEKÉBEN a nyilvánvaló hazugságtól sem riadnak vissza a kínai veze­tők : azt hangoztatják, hogy a Szovjetunió Kína bekerí­tésére és elszigetelésére tö­rekszik. A szovjet kezdemé­nyezés ilyen értelmezése nyilvánvaló képtelenség. Az ázsiai kollektív bizton­sági rendszer nem irányul­hat valamilyen ország, vagy országok csoportja el­len. „Soha senki — mondta Leonyid Brezsnyev a moszk­vai Béke-világkongresszuson — nem beszélt arról, hogy Kínát kihagynánk, vagy plá- ne elszigetelnénk (nem is szól­va arról, hogy nevetséges dolog egy ilyen hatalmas or­szág elszigetelésére gondol­ni.) Ami a Szovjetuniót illeti, örömmel üdvözölné a Kínai Népköztársaság részvételét az ázsiai kollektív biztonsági rendszer kialakításában és megszilárdításában.” JELLEMZŐ, HOGY A PE­KINGI VEZETŐK — az ázsiai biztonsági rendszer gondolatát támadva — sem­mit sem javasolnak helyette — de aligha is tudnának, mert az keresztezné nagyha­talmi törekvéseiket. Peking célja nyilvánvaló. Arra tö­rekszik, hogy létrehozza az ázsiai országok szovjetelle­nes szövetségét és meghiú­sítsa az ázsiai kollektív biz­tonsági rendszer kialakítá­sát. kuksolnak a Ramazuri presz- szóban. Már akinek van stexe, hogy odajárjon. A gebines tulaj a Lakin­gert úrnak szólítja, ve­lem pedig, mint titkárral, hivatalosan közli, hogy a ta­gokat hitelbe is kiszolgálja. Egy húszasig. A jelenlévők­kel megvitatom a kérdést, minden a legnagyobb rend­ben. A Weisz mondja, hogy az apám keresett, de nem ta­lált a szokott helyen. Az öreg ilyet soha nem. csinál, csak otthon lehet a balhé. Anyám még a Közértbe is alig tudja letuszkolni. Megiszom egy duplát szódával, felhajtom a gallérom és el. Az apám otthon meg se szólal, anyám a tv előtt ül, a néném a hát­térben hallgat. Ódaülök a tv elé, mintha semmiről se tud­nék. Később az öreg azt kér­dezi, tudom-e, hogy milyen nap van ma. Előveszem a zsebnaptárt. Timót napja. Tudom-e, hogy milyen nap van ma? Se szökőév, se vi­lágnap. Timót, mondom, de a néném a kacajtól fuldoklik a háttérben. Házassági év­forduló, te kölök. Ma húsz éve, hogy elvettem az anyá­dat. Bocsánat, mondom, én nem voltam ott. Legalább ilyenkor illik, hogy itthon légy vacsorára. Az öreg meg­van sértve. A konyhában töl­tötthús, majonézes krumpli, lekváros linzer. A vázában a néném virágja. Áll a balhé. Az ilyen töltött húst nagyon díjazom, bevágok két ada­got, a linzer is jó nálam, a néném velem szórakozik, sü- rög mellettem, legalább mondj nekik valamit. Ilyen­kor persze én nem tudok be­szélni. (Folytatjuk) :í.

Next

/
Thumbnails
Contents